Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

P EST MECt v/íiríap 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK KIRE?... MIRE?... HARAGUDOTT 1969-ben? KARÁCSONY A SZERETET, A BÉKE ÜNNEPE. A TÜK­RÖS FÉNYŰ FENYŐFÁK ALATT AJÁNDÉKOK, CSILLAG- SZŐRŰK VILLOGÁSA, CSENGŐ-BONGÖ ÉNEK, AZ ASZTA­LOKON HAL, BOR, PECSENYE... TALÁN LEHETETT VOLNA MÉG TÖBB HAL, BOR, PE­CSENYE, BÉKÉSEBB AZ ÜNNEP, MÉLYEBB A SZERETET, HA EGÉSZ ÉVBEN ILLŐ ALKALMAKKOR TÖBBSZÖR ÉS JOBBAN HARAGUDTUNK VOLNA!... HOGY MIÉRT? KIRE. VAGY MIRE?... ERRE VÁLA­SZOLNAK MOST ... DE ADJUK ÁT A SZOT . .. KEDVES VENDÉGEINKNEK! WÍ*f K 9 s« I*. < g'g g r* íö o íc *53 *3 Ö fel* fij c/) < c e fa ­es v c eu ít — Bizony, a szebb és fé­nyesebb karácsony érdekében haragudni is tudni kell, ha itt az ideje. Mert az emberek egy része, persze egyre kisebb ré­sze sok mindent elvár a tár­sadalomtál, másoktól, környe­zetüktől, de ő maga adni nem óhajt cserébe semmit... A tanács igazgatási osztálya so­kat foglalkozik gyermekvéde­lemmel ... Érden él egy csa­lád ... a férfi segédmunkás, az asszony, bár egészséges, életerős teremtés, nem vállai munkát. Három gyerekük van. A legidősebb 9 éves, a középső 6 éves, a legkisebb 4 esztendős. Szép, helyes gyere­kek. De hogy néznek ki? .. Még beszélni is rossz róla! Nem kaptak ' rendesen enni, ném mosakodtak, rongyokban jártak. És a lakásuk?... A szoba-konyhás lakás kicsiny, de azért el lehetett volna ren­desen férni benne, hiszen má­sok is szűkösen laknak ... A szobában priccsek, falevéllel takarva, a földön szalma ... piszok, bűz, elhanyagoltság... A gyerekeket állami gondo­zásba vettük, mert az ilyen szülő nem érdemli meg a szülő nevet... Tiltakoztak, kiabál­tak. A férfit persze köteleztük havi 700 forint gyerektartás megfizetésére és a családi pótlékot is elvontuk tőlük. A gyerekeket az intézetből sza­badságra kiengedték hozzá­juk. A legnagyobb azonnal visszaszökött az intézetbe, mondván, ott milliószor jobb sora van, rendesen ehet, fek- het, tanulhat, élhet. A két ki­csit azonban a szülők nem akarták visszaadni. El :ud képzelni ön egy négyéves gye­reket, aki nem ismeri, mi az, hogy tej? ... Nem ismeri a tej ízét?... Hát ez a legkisebb ilyen gyerek. Csak csecsemő korában, a kórházban kapott tejet, az édesanyja nem váltot­ta ki a tej jegyre járót! .. Amikor meghallottam, hogy nem akarják visszaadni a gye­rekeket, nagyon megharagud­tam. Nagyon-nagyon mérges lettem!... Az eredménye? .. Azonnal intézkedtem, hogy hatósági kényszerrel vigyék vissza a két szerencsétlent. A férfi dühbe jött, mert így ke­vesebbet ihat. Néha kár, hogy a törvényes keretek között szabad csak az embernek ha­ragudnia ... Hozzáteszem, ha Érden egyesek mertek volna korábban haragudni, sok szen­vedéstől lehetett volna a há­rom gyereket megkímélni. — Kire, mire haragudtam ebben az évben? A gerendák­ra, amelyek mindig keresztbe fekszenek, keresztezik a jó szándékok útjait. Mindjárt pontosabban megmagyarázom. Akikre én haragszom, nem személyek, hanem szervek, in­tézmények, bár ezek mögött is természetesen mindig emberek állnak. Talán először a Her­ceghalmi Állami Gazdaság 85 millió forint költséggel épülő hibridsertésüzeméről beszél­nék. Az építkezést 1968-ban kezdték el. Öröm volt nézni, hogy a gazdaság vezetői, dol­gozói milyen nagy erőfeszíté­seket tesznek a sertésprogram eme kiemelkedő létesítmé­nyének tető alá hozására. A herceghalmi telep építésében, működésében érdekelt a MÉM (a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium), az Ál­lattenyésztési Kutató Intézet és a gazdaság. Évente 1 millió darab sertés meghízlalását je­lentené az okos program mi­előbbi megvalósítása. Mi a baj, mi váltja ki a haragomat? Először is a program 60 millió forinttal indult, ma már 85-nél tart. 4- beruházásnak nincs felelőse, nincs kellően .tisztái’-, va a kutatási, a gazdasági fel­adat. A felek többet zsörtölőd­nek, mint kellene, a beruhá­zás kivitelezése pedig lassúb- bodik. Viták vannak a pénz, a finanszírozás körül is... Foly- ■tassam? ... 1956-ban 15 mil­lióért az Állattenyésztési Ku­tató Intézetnek Herceghalmon egy épületet emeltek. Az épü­letben kukoricát, gabonát tá­roltak, mert az intézet nem költözött ki. Most fejezik majd be teljesen az épületet. Miért csak most? Miért nem ment ki a kutatóintézet? Még egy­két szót a gerendákról! Az or­szág összes őszibarackjának mintegy egynegyede itt, a bu­dai járásban terem, kb. 100(1 vagon. A legközelebbi kon­zervgyár Nagykőrösön van. Idén nagy értékesítési gondok­kal kellett megküzdeni. Nem volt elég láda, szállítóeszköz, szorgos szedő kezek, s így 250 —300 vagon a kár. Miért nincs konzervgyárunk, hűtőházunk, tárolóhelyünk? Miért kell nagy költséggel innen „vizet” szál­lítani Nagykőrösre? Miért nem gondoskodtak a szakemberek előre, hogy a termést meg le­hessen menteni ? ... Akik ezért felelősek, fizetésüket megkap­ják. Nem érdekeltek a vezetők abban, hogy jó termés esetén ne menjen annyi gyümölcs tönkre ... Hát ezek voltak .az én haragom legfőbb tárgyai, szereplői. Minden erővel azon kell lennünk, hogy eldobjuk, félretakarítsuk az útból ezeket a gerendákat. Én is azt mond­hatom, bár hamarabb hara­gudtunk volna!... — Haragom, mérgem leve­lezőlapját mindjárt pontos helyre címezhetem. Először is: a Gépkísérleti Intézetnek Gö­döllőre, másodszor, a Moson­magyaróvári Gépgyárnak. Hála a hosszú ideje tartó erő­feszítésünknek és az államunk adta lehetőségeknek, egy na­gyon szép, korszerű, gümőkór- tól mentes tehenészetet léte­sítettünk. Szarvasmarha-te­nyésztésünk jő híre a járáson túlra terjedt Hogy ez milyen fontos népgazdasági ügy, arról Fehér Lajos elvtárs is be­szélt... A jó állattenyésztés­hez viszont megfelelően jó ta­karmánytermesztés is kell. A ta-karmánytermesztés eredmé­nyei a gépesítéstől függnek. A Gépkísérleti Intézet és a Mo­sonmagyaróvári Gépgyár nem foglalkozik kellően a takar­mánytermesztés és betakarítás gépesítésével Miért kell öt fűkasza ahhoz, hogy a végén egy végezze él a munkát? A gépgyár pártbizottságán el­mondták például nekem, hogy két éve elkészítették már a rotáéiós fűkaszarendszert, vagy nevezhetem gépcsoportnak is, de nem gyártják. Valahol, va­lakin a gyárban megakadt. Általában a mezőgazdasági gépek alkatrészellátása gyen­ge. A permetezőgépek por­lasztófejeit nem .lehet megvá­sárolni, pedig ez filléres anyag, alkatrész. A vetőgépekkel is sok baj van, korszerűtlenek. Néhány év múlva, ha nem in­tézkednek, a kitűnően induló gépesítés megakad, kátyúba kerül. Utol kéne érni a fejlett országokat, több jó gépet kel­lene konstruálni. mi Biztosító is lakásokat kap­na. A Pest megyei Beruházó Vállalat a lebonyolító, kivite­lező a váci Építőipari Vállalat. Nos, a társak 3 hónapig tartó vitát kény szeri tétek ránk, mert fizetni nem akartak, azaz a költségek tetemes részét — mondván, mi vagyunk a ter­melő üzem —, ránk akarták hárítani. Szövetkezetünk Főt­től Szobig a legkülönbözőbb helyeken nyit üzleteket, fodrá­szatokat, fényképész, cipőjavi- tó, órás, rádió-, tv-javító, üve­gező részlegeket a lakosság szolgálatára. A 10 milliós be­ruházásra is elsősorban a la­kosságnak van szüksége. Aki gyorsan ad, kétszer ad — tart­ja a közmondás. Nos, a beru­házások elhúzódása, felesleges vitáikkal valóban felmérgesíti az embert. — Elsősorban azokra a sze­rencselovagokra haragszom, akik a tsz-ek segédüzemeinek „segítése” céljából ellepték a Pest megyei tez-eket és sok helyen súlyos szabálytalansá­gokat követitek eL Haragom tárgyait szerencsére az 1025-ös rendelet megjelenése reflek­torfénybe állította, és sikerült őket kordában tartani, sza­bálytalan működésüket meg­szüntetni. Ha a sok ügy közül, s a mögöttük meghúzódó em­berek közül mégis választa­nom kellene, akkor én azokra szórnám villámaimat, akik mi­att 6 esztendeje nem moz­dul el a holtpontról a pilis- vörösvári községi vízmű ügye. Tizenháromezer ember prob­lémáján vitatkozik évek óta a Pest megyei Vízmű ivóvíz- társulata, a Pest megyei Ta­nács építési és közlekedési osztálya, valamint a községi tanács. Mindig újabb és újabb gondok keletkeznek. Alkal­mas-e a bányavíz ivásra? Ho­gyan, honnan vezessék a vi­zet? Milyen legyen a vízmű rendszere, berendezése. Nincs meg a cél, csak a variációk újabb tömege és közben az emberek a rossz vizet Isszák, a fertőzött községi kutakból. A Pest megyei Tanácsnak kelle­ne pontot tenni az ügyre, fel­kapni Ariadne fonalát és gyorsan végigszaladni a labi­rintusban a felelősökig. — Haragudni szerintem úgy is lehet, hogy az ne váltson ki újabb haragot, hanem a jó ügy érdekében történjen. így adresszálom én is mérgemet társainkra. Elkezdtünk ugyan­is 10 millió forintos költséggel építtetni egy szolgáltató házat, amelyben érdekelt a tanács, a Magyar Nemzeti Bank, az Ál­lami Biztosító és a mi Írisz­ünk, A földszinten ugyanis szolgáltató részleget nyitnánk, a bank beköltözne az első emeletre, a tanács és az Álla­»■ S§§ ZHj ■< — o . i. ^ *r3 J3 ** fa jd 2 ~ =o a.;á * — Gyorsan tudnék sok olyan ügyet mondani, amelyekből ki­folyóan haragudhatok a kü­lönböző szerveknél dolgozó szakemberekre, vezetőkre. Őr- szentmiklóson 8 millió forint­tal indult 1965-ben egy öntö- Vőmű tervezése, majd építése az „Egyesült Barátság” Tsz- ben. Nem kevesebb, mint 500 holdat kívántak e szép terv megvalósításával öntözni. A tervezés évek óta húzódott, végre 1967-ben sikerült befe­jezni és kivitelezőt találni. A Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság két generál vállal­kozóval, közöttük a Ganz- MÁVAG-gal megkezdte a ki­vitelezést. A beruházás lebo­nyolítására a Pest megyei Be­ruházási vállalat vállalkozott kevés sikerrel, bár az érte járó 150 ezer forintot felvette. Mit mondjak jellemzésül? A mű­tárgyak alkalmatlanok, rossz a víztároló bevezető csöve, a be­rendezés mérete nem megfele­lő. A költségek már 10 millió­nál tartanak, de honnan lesz pénz?... A beruházás 1970- ben sem lesz készen. A terme­lésből nagy földterület esett ki és hiányzik majd a késedelem miatt. Ezért az ügyintézésért, a beruházás kivitelezéséért, tervezéséért kifejezetten ha­ragszom e szervekre. Bár csak foganatja lenne karácsonyi mérgemnek. fa Z.= ■fa £ 0 íl *ÍŐ ifi ví £;= s » Végezetül főszerkesztőm megkérdezte, én kire, mire ha­ragudtam 1969-ben? A válaszadás alól azzal tér­tem ki ügyesen, hogy nem va­gyok saját magam ellensége, tehát senkire sem haragudtam, de énrám majd annál többen, ezért a csokorba kötött kis ka­rácsonyi ajándékcsomagért Csak. aztán a posta el ne kés­sen a kézbesítéssel! A váci, Forte­gyár Madame Cu­rie nevét viselő KlSZ-alapszer- vezetének tizen­nyolc—huszonöt éves fiataljai egy szép napon felke­rekedtek és kibu- szoztak Vácduká- ra, a fiúnevelő­otthonba. Titká­ruk, Gáspár Péter falubéli. Annyi­szor mesélt nekik a sok szeretetre vágyó kiskölyök- ről, hogy elhatá­rozták: közelebb­ről megismerked­nek velük, de több lett belőle. Gondos szeretet, A KISZ- esek egész nyáron kijártak az égjük termelőszövetke­zet újbarackosába, az úgynevezett Belgakertbe, hat- forintos órabérért gyümölcsöt szedni. A keresetet félre­tették a vácdukai gyerekeknek. Rö­videsen aztán fel­szereltek az inté­zetnek egy szép fotólaboratóriu­mot. A Madame Cu­rie alapszervezet két hete nagy mu­latságot csapott Mindenki jól érez­te magát, a ven­dégek és a házi­gazdák egyaránt. Az est tiszta bevé­tele megintcsak a közös kasszába vándorolt. A dukai gyere­kek most a Forte­gyári KlSZ-fiata- lokkal együtt tar­tották meg a ka­rácsonyi ünnepsé­get. Ide már nem­csak a Madame Curie alapszerve­zet jött el, hanem az egész KI5Z- szervezet. Az ebédlőben felállí­tott karácsonyfa alá odakerültek az ajándékok: a könyvek, az össze­csukható játékok... A gyár is segített: két és fél ezer fo­rinttal járult hoz­zá ahhoz, hogy a vácdukai gyer­mekotthon növen­dékeinek emléke­zetes karácsonya legyen... HÍVÓSZÁMA GX 17 Huszonöt esztendővel ez­előtt, december 28-án szaba­dult fel Dunabogdány. Ebből az alkalomból mutatják be vasárnap este a művelődési házban Sípos Tamás: Hívó­száma GX 17 című drámáját, amely a felszabadulás esemé­nyeinek állít emléket. A drá­mát Földeák Róbert rendez­te. Ünnepi nagygyűlés A község felszabadulásának huszonötödik évfordulója tisz­teletére ünnepi nagygyűlést rendeznek december 28-án, va­sárnap este fél hat órai kez­dettel Tahitótfalun. Az ünnep­ségre az újjáépített művelődé­si házban kerül soir. Az ünnep­ség után filmvetítést rendez­nek a szintén újjáépített mo­ziban. Érdekes kiállítások 1970-ben 1970-ben szinte kivétel nél­kül valamennyi Pest megyei múzeum érdekes kiállításokat mutat be a nagyközönségnek. Cegléden januárban nyílik meg Miklósovics László, So- modi László, Kosfta Rozália és Dohnál Tibor kiállítása. Ugyanitt kerül sor a Dél-Pest megyei képzőművészek tárla­tára is. A megyei Képzőművé­szeti tárlatot 1970-ben is Szentendrén rendezik. Vác Dietrich Adolf váci születésű festőművész születésének 100. évfordulójára rendez emlékki­állítást. Vácott mutatják majd be Dániel Kornél tárlatát, va­lamint a váci Duna-műhely tárlatát. Az abonyi múzeum tervében Piros Tibor grafikus gyűjteményes kiállítása szere­pel. HAROMELTU TRAKTOR A Szovjetunióban a faúsz- tatásnál úszó traktort alkal­maznak. A hernyótalpas jár­mű 9 km/óra sebességgel ha­lad előre a vízben. A traktor kabinjában három személy fér el, tetején vészkijárat van. A traktor kitűnően . kormá­nyozható a szárazföldön is. Hat sebességváltóval rendel­kezik és különösen a meredek vízpartokon bizonyul kitűnő­nek. Jégtörőként is kipróbál­ták. Sv-v-A— ^J\eííemeó L t éó óih ereó új eóz tenelöt lemeó naracóonijl kívánnak kedves vendégeiknek a RÓNA VÁLLALAT DOLGOZÓI A tankönyvek tévedése Hány éves az emberiség? Az egész világ szakemberei részt vettek azon a konferen­cián, amelyet az UNESCO rendezett abból az alkalom­ból, hogy megvitassák: mi­lyen régi az emberiség. Több mint 50 világhírű tudós meg­egyezett abban, hogy a homo sapiens már 60 ezer évvel ez­előtt itt élt a Földön. Néhá- nyan azonban hangot adtak ama véleményüknek, hogy az ember már 100 ezer évvel ezelőtt megjelent bolygónkon. A tudósok azonban valameny- nyien megegyeztek abban, hogy el kell vetni azt a né­zetet, miszerint az emberi­ség kora 30—35 ezer évre tehető — ahogyan ezt a je­lenlegi tankönyvekben tár­gyalják. \

Next

/
Thumbnails
Contents