Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

I 1969. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK rtsi MEGY 'x^Círiap Nagyobb port kavart, mint amennyit a seprés okozott Megoldódást a ceglédi Dézsa-kollégium ügye »A népi ellenőrzési bizottság feladata, hogy küzdjön a korrupció, a felelőtlen, lélektelen ügyintézés, a pazarlás ellen, a visszaélések leleplezéséért, a hivatali hatalmukkal visszaélő személyek hatékony felelősségre vonásáért... (A népi ellenőr­zésről szóló 1968. évi V. törvény d. bekezdéséből.) Rágyánszky Pál 1963-ban eléggé viharos előzmények után került Ceglédre, a Dó­zsa György kollégium élére. Alig egy év múltán a járási-városi népi ellenőrzé­si bizottságnak akadt dolga az intézetben, kisebb-nagyobb hiányok, valamint emberi-ma­gatartásbeli Solgok miatt. Két évre rá a diákotthon KISZ- bizottsága kért újabb vizsgá­latot Később egy bejelentés arról szólt, hogy a kollégium­ban anyagi visszaélések tör­ténitek. A NEB vizsgálata megállapította, hogy az élel­mezés — 1966-hoz képest — javult, azonban a társadalmi tulajdon kezelése szabálytalan. Ismét napvilágra került: rossz a közérzet, az emberi kapcso­lat a kollégiumban. A gond­noknő teljesen átengedte a te­repet adminisztrátorának — az igazgató feleségének — és maga is átvette főnökei visszatetsző magatartását. Az ellenőrzés befejeztével Rá­gyánszky Pál egy munkaérte­kezleten — szerinte tréfásan — megfenyegette a beosztotta­kat, amiért jelentést tettek a kollégium belső ügyeiről. A tényeket, éppen úgy, mint az előző megállapításokat, kö­zölték a megyei tanács műve­lődésügyi osztályával. Több­szöri sürgetésre, négy hónap után jött csak válasz: a sza­bálytalanságot elkövető gond- nokmőt sújtották „szigorú megrovással”, míg az ellenőr­zést elmulasztó igazgatót nem vonták felelősségre. Az igazgató sem maradt tétlen. A gondnoknővél egyetemben állították: a városi-járási népi ellenőrök nem értik feladatu­kat, lejáratták őket beosztot­taik előtt. Miután az ellenőr­zésben szakképzett revizorok, főkönyvelők vettek résit, fel­tehetően jől értik a dolgukat. Ahelyett, hogy az ellenőrzés során megállapított szabály- talanságokkal-visszaélésekkel törődtek volna, a megbízásuk­nak szakszerűen eleget tevő, segítő szándékú népi ellenőrö­ket alaptalanul vádolták, hol­ott azokat nem a vájkátlás ve­zette, hanem, hogy végre rend legyen a sok vihart megért fa­lak között. A megyei népi ellenőrzési bizottsággal történt megbeszélés után a ceglédi NEB ezután feljelentést tett rágalmazásért az igazgató és a gondnoknő ellen az ügyész­ségen. Az ügyészség az érde­keltek kihallgatásával meg­kezdte az eljárást. Az igazgató ekkor — váratlan fordulattal — a megyei NEB-től kért vé­delmet. Bejelentést tett a Pest megyei Főügyészségnél is, azt állítva, hogy a helyiek elfogul­tak vele szemben. A megyei és a ceglédi NEB-elnök szemé­lyesen beszélt vele, míg a főügyészség felkérte az irato­kat tanulmányozásra. A főügyészség Rágyánszky Pál beadványát elutasította és visszaadta az iratokat a ceg­lédi városi-járási ügyészség­nek azzal, hogy a megkezdett eljárást hivatalos személy megsértése miatt folytassák le. Az ügyészség aztán az igazga­tót és a gondnoknőt fenti' cí­men ügyészségi figyelmeztetés­ben részesítette. A Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztálya végre a sarkára állt: a diákotthon gazdasági részle­gét ( a gondnokot és a konyha­személyzetet) a Kossuth Lajos gimnázium felügyelete alá he­lyezte. Eddig a tények. Az igazgató sokat dolgozott élete folyamán, alig néhány év választja el a nyugdíjtól. Szinte érthetetlen a magatartása. A gondnoknő valószínűleg csak követte őt ezen az úton. Mint már mond­tuk, sokat tapasztalt ember. Maga is vallotta az eltelt évek során, hogy a népi ellenőrzést nem a sanda gyanú, a hibák mindenáron való bebizonyítá­sa, alaptalan vádak kohőlása vezérli. Ellenben igyekeznek megkeresni az okokat, segítő kezet nyújtani a bajok, nehéz­ségek leküzdésében. Ha még­is bűnös visszaélést találnak, kötelességük jelenteni. De ez minden állampolgárnak fel­adata. Cegléden sem történt más. Több bejelentés nyomán tartottak egy vizsgálatot, amely hiányosságokat tárt fel. Mások ilyenkor megköszönik a segítséget, igyekeznek jóváten­ni á mulasztásokat, javítanak munkastílusokon. Nem igy az igazgató. Keserűen „sündisznóállásba" vonult, onnan szúrkált és ezzel mintegy igazolta beosztottjai panaszát. A népi ellenőrzés ottlétét személye elleni sértés­nek fogta fel. Rágalmazott, je- lentgetett, nem létező támadá­sok ellen kért védelmet. Sok­kal nagyobb port kavart, mint amennyit a seprés okozott. Azt szokták mondani, akit egyszer a kígyó megmart, a gyíktól is fél. Ebben az esetben még er­ről sem lehet szó. Volt már az életében több alkalom, amikor jó munkájára való tekintettel heveskedéseit egyáltalán nem büntették. Szemet hunytak fe­lette, holott először kellett vol­na szigorú számonkérés után leülni és őszintén beszélgetni vele. Lehet, hog^ a mostani esetre sem került volna sor Nem segítettek ily módon, in­kább taszítottak Rágyánszky Pálon. Megyei dolgozók1. Legyetek o VÍV dolgozói, jelentkezzetek □ lakóhelyetekhez legközelebbi munkahelyen! 44 órás, 5 napos munkahét, minden szombat szabad. Azonnal felveszünk: • villanyszerelőket ezek mellé • betanított munkásokat, • segédmunkásokat, • kubikosokat. JELENTKEZÉS. VILIANYSZEREIÖIPARI VALLALAT 4. SZ. ÜZEME VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR Budapest XIX. (Kispest) Vörös Csillag u. 3/15. Galovics József vezető szerelő. DUNAI KŐOLAJIPARI VALLALAT VÍV KIRENDELTSÉG Schering József vezető szerelő Okulni, tanulná sohasem ké­ső, még ősz fejjel sem. Hatás­köre, tennivalója most meg­csappant. Talán most már job­ban ráér gondolkozni és rá­jön: nem volt ő űzött vad, ő üldözött és sértegetett a gond­noknővel egyetemben: Sok iz­galomtól megkímélhették vol­na önmagukat is, ha a segítő kezet, a jó szándékot nem fegy­verrel fogadják. Komáromi Magda KESZTHELY 101 szoba Felújítják a 101 szobás keszthelyi Festetics kastélyt. Az idén azt a szárnyát kezd­ték el restaurálni, ahol a hí­res Helikon könyvtár is helyet kapott. A kastély épületére 1887-től egyáltalán nem költött a Fes­tetics család. 1941-ben emiatt megroppant a nagy márvány­terem fala, amelyet újabb fa­laikkal takartak el és így a legszebb helyiségből vendég­szobákat alakítottak ki. A há­ború előtti két évtized súlyos mulasztásai tetemesen megnö­velik a felújítás költségét. Az épületet 1975-ig kívül-belül felújítják, s erre a célra mint­egy 70 millió forintot áldoz­nak. hrtklm humnimus? A szakszervezeti bizottságok feladata: a bérfejlesztés Emelkedtek-e a bérek? Ezt vizsgálta meg legutóbbi ülé­sén a Helyiipari és Város­gazdálkodási Dolgozók Szak- szervezetének Pest megyei el­nöksége, annál a 18 ipari és kommunális vállalatnál, ame­lyek a megyei tanács ipari osztályának felügyelete alá tartoznak. Megállapították: 1968-ra még az óvatosság volt jellem­ző, de az idén már nagyobb ará­nyú bérfejlesztést haj­tottak végre a Vállala­tok. Az egykori I. és II. kategóriá­ba tartozó vezetők bérfejlesz­tése a közel két év alatt csök­kenő tendenciát mutat, míg a III. kategóriába tartozó, münkásállományú dolgozók esetében a korábbinál na­gyobb arányú volt a fejlesz­tés. Itt viszont problémát jelent az, hogy a bérek növekedé­sének abszolút összege sze­repel a statisztikákban, vagy­is: a túlórákért kifizetett bér is. Ez nem mutat reális képet, hiszen a túlóradíjakért külön megdolgoztak a munkások, s ez nem tarto­zik az alapbérhez. Az elnökség megállapítot­ta: a vállalatok ma is a régi bérformákkal dolgoznak, ezek pedig nem felelnek már meg a mai követelményeknek. Mó­dosításra van szükség, hogy a bérezés jobban ösztönöz­zön a termelékenység növe­lésére. A vállalatok többségénél kollektív szerződések nem rögzítik a bérfejlesztés mód­ját. A kollektív szerződések most sorra kerülő módosítása­kor valamennyi vállalatnál meg kell határozni, ho­gyan kívánják a bérfej­lesztést végrehajtani. Megengedhetetlen, hogy azok a vállalatvezetők, akik a reform bevezetése előtt fe­letteseikkel szemben har­coltak a béremelésért, most mesterségesen leszorítsák a béreket, s a rendelkezésre ál­ló alapokat se osszák fel a dolgozók között. Meg kell teremteni a cél­tudatos bérgazdálkodást, s az üzemi szakszervezeti bizottsá­goknak állandóan napirenden kell tartaniuk - a ^ bérkérdést. Ki kell dolgozniuk' az-irány­elveket, amelyeknek alapján következetesen harcolhatnak a maximális bérfejlesztésért. Minden szakszervezetnek ez legyen a legfőbb gondja — mondta ki az elnökség. (paiádi) A megye 3500 üzletében elegendő a csoklmikulás és szaloncukor A Mikulás már megjelent az utcákon, s rövidesen megkez­dődik az igazi ostrom az édes­ségboltokban és a közértek­ben. Vajon felkészültek-e az érdekel­tek? Erre a kérdésre kaptunk vá­laszt Juhász Ferenctől, a Pest —Komárom—Nógrád megyei Fűszért áruforgalmi csoport- vezető jétől. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom; igen. A boltok megrendeléseit még a nyár fo­lyamán felvettük. Az áru nagy része már az üzletekben van, s legkésőbb december 10-ig a maradékot is kiszállítjuk. Egyébként Pest megyében 3500 üzletet, vendéglátóipari egysé­get és fmsz-szaküzletet látunk el megfelelő mennyiségű áru­val. — Hallhatnánk néhány számadatot is? — 240 mázsa Mikulást szál­lítottunk a boltokba — ez 6 százalékkal több, mint a múlt évi. Szaloncukorból — 5 fajta közül választhatnak a vevők — 2500 mázsa volt az előírt mennyiség. Ez is 6 százalék­kal nagyobb, mint a tavalyi. Csokoládéfüggelékből 134 má­zsát, itt 17 százalékos az emel­kedés. Egyedül az újévi üreges csokoládéfigurákból rendeltek 18 százalékkal kevesebbet — „csak” 53 mázsát — Még valamit szeretnék megemlíteni. Az ipar igyeke­zett figyelembe venni a fo­gyasztók igényeit. A csokolá­démikulás jelentős részét pél­dául már tejcsokoládéból ké­szítették. Reméljük, hogy a fo­gyasztók elégedettek lesznek a mennyiséggel és a minőséggel egyaránt. | Most már a vásárlókon a sor. — tg — Tovább sikkasztott a priu- szos pénzespostás. Életfogy­tiglani kapott a népvagyon hűtlen kezeléséért, de jó ma­gaviseleté miatt kiszabadult — és felelős beosztásban ismét sikkasztott. Több rendbeli csalás és hamis vádaskodás miatt elítélték; szabadulása után hasonló bűncselekmé­nyekért ismét bíróság elé ke­rült, újabb kiszabadulása után megint felelős beosztás­ban folytatta üzelmeit. Napjainkban minden­naposak a hasonló hírek. A megye" sem marad el az orszá­gos megbocsátás mögött. Csu­pán két szerény példa, a megyei főügyészség „delik­venseiről’’: Váradi László 1985. márciusáig a Solymári Faipari Vállalat igazgatója volt; előző és itteni munka­helyéről rossz munkája, il­letve bűncselekmény miatt bocsátották el — most ismét magas beosztásban dolgozik. Kerezsi István néhány évvel ezelőtt a Szentendrei Kézi­szerszámgyár igazgatója volt, rossz munkája miatt elbo­csátották — azaz a Pest me­gyei Ruhatisztító Vállalat igazgatója lett — ahonnan 1968. novemberében fegyelmi úton elbocsátották — azaz művezetői beosztást kapott a Magyar Optikai Művek Kali­bergyáránál ... Felelős beosztású emberek a rájuk bízott közvagyon hűtlen kezelése miatti bünte­tésük letöltése után (néha anélkül) számtalanszor az előzőhöz hasonló beosztásba kerülnek. Azaz alkalmat kap­nak arra, hogy a kitudja há­nyadszor „előlegezett” bi­zalomra ismételten ne szol­gáljanak rá. Olyan gyakran találkozunk ilyen esetekkel, hogy súlyuk már-már vetekszik az olyan­fajta hírekével, mint pl: „X. Y. cigarettázott az ágyban és füstmérgezésben meghalt”, vagy N. N. ittasan a vonat alá feküdt és az halálra gá­zolta// Az effajta híreket az olvasó úgy megszokta, hogy napjainkban már az élet ter­mészetes velejárójának fog­ja fel. Pedig nemcsak azért ve­szélyes ez a felfogás ás ez a gyakorlat, mert nevelő hatás­nak egyedül a fegyelmi, vagy a börtönbüntetés elégtelen, és — mint a példák mutat­ják —, a túlzott és korai megbocsátást rendszerint fél­reértik azok, akiket ér. Ve­szélyes ez az elharmarkodott és feltétel nélküli megbocsá­tás azért is, mert demorali­zál. Azt a képzetet kelti, hogy lám; egyesek számára meg van írva a csillagokban, hogy csak felelős beosztásban él­hetnek, nem kerülnek egy fokkal sem lejjebb, bármit cselekszenek is. Vagyis: ér­demes „merésznek” lenni, ér­demes kockáztatni — mert ez alig jár kockázattal. Leg­feljebb leüli az ember, és utána folytatja, ahol abba­hagyta. Nemcsak erkölcsi problé­ma ez. Legalább ugyanolyan súllyal gazdasági is. Gazda­sági téren elkövetett bűnö­ket olykor szinte intézménye­sen ismételten elnéznek — azaz úgy kezelik, hogy meg- bünhődött, hadd folytassa ott, ahová felkerült. Marad­jon __ kerül, amibe kerül. Mármint az államnak. A vétkeket es bűnöket is­mételtén is megbocsátó, semmiféle tartós vagy végső következménnyel nem sújtó társadalmasított isteni meg­bocsátás lassan olyan fokot ér el, hogy a gondolkodó em­ber nem is tudja, mivel in­dokolja. Mert szeretünk magyará­zatot adni a iátszólag meg­magyarázhatatlan jelenségek­nek is — valamire csak ki kell lyukadnunk. Kevés ta­lán a nem rovottmúltó szak­ember az országban? Meg­hökkentően hangzik. De nem logikátlanul. Hiszen csak nem őrültünk meg, hogy priu- szosokat tegyünk olyan posztokra, ahová akadna priusztalan is? Elvont elmélkedésnek lát­szik annak fejtegetése, hogy valami meddig az ami. Hogy meddig jóság a jóság, hol kezd átnőni elfogultságba, hogy meddig nevelő hatású a megbocsátás, hol fordul át felelőtlenségbe. Pedig nem pusztán filozófiai tétel, ha­nem fizikailag bebizonyítha­tó, kézzelfogható tény, hogy nincs a világnak olyan jelen­sége, mozgása, megnyilvánu­lása — amely, ha túlhajtják, ne önmaga antagonisztikus ellentétébe csapna át. A humanitás, a türelem, a megbocsátás: elvi meggon­dolásból született, elvont, fo­galmak. Ha eltúlozzák, mégis, anyagi, materiális, vaskos gazdasági követelményeket vonnak magúk után. Ezért nem okos dolog, ha megfeledkezünk a dialektiká­ról. Mert a dialektika nem csupán tananyag, és nemcsak túlsókat hangoztatott frázis — hanem mindenkit szemé­lyében érintő mindennapos valóság. Pereli Gabriella Interjú egy házőrző kutyával — Mondja, magát nem za­varja, hogy nem fajtiszta eb? — Tegezzen csak nyugod­tan, ki a fene hallotta, hogy egy kutyát magázzanak? És mi az, hogy eb? Legfeljebb a blö- kit fogadom el! Ha szépet akar mondani: blöken tyű. Egyéb­ként fütyülök a pedigrére. — Mert savanyú a szőlő. Po­csékul nézel ki, tudod-e? — Ember, és ezt maga mondja? Már az, hogy két lá­bon jár négy helyett, enyhén szólva visszataszító, s akkor még a fején ez a (kalap, a lá­bán ez a cipő, a gönceiről nem is beszélve. Röhej! — Na, csak ne személyes­kedjünk, amúgy is te vágy most műsoron. Amint látom, valami agárvér is lehet benned. — A fejem után gondolja? Bár a fülem foxis, a szőröm meg tisztára, mint egy kuva­szé. Anyámban mindenesetre lehetett bernáthegyi, „ meg tacskóvér is. Az apám viszont farkaskutya volt, némi boxer, pincsi és pulibeütéssel. — Rémes, még hallani is. Nekem egy fajtiszta törpe schnauzerem van. — Brr! Amelyiknek,- hi-hi­hi, ha magas a farka, három csigolyára kell csonkítani? És a füleit is nyesni, kell — még- egyszer hihihi. — Hiába ócsárolod, több­szörös díjnyertes. Van Cacib, Cac oklevele, kilónyi érme, plakettje. — Nekem mondja? Amelyik blökiben nincs meg az egész­séges vérkeveredés, büntetés­ből viszik mutogatni. Ott az­tán állhat, ülhet, fekhet pa­rancsszóra. S ha nagyon ki akarnak vele tolni, teleaggat­ják érmekkel. Mintha nem volna neki elég az igazoltatás­hoz a kutyabiléta. — Elfogult .vagy. A felesé­gem díjnyertes uszkárja, a tv- ben is szerepelt. — Jaj, jaj röhög a vesém, jön nekem az. uszkárral. A ku­tyabohóccal ! Milyen stramm szegény, amíg eredeti, aztán hogy kifaragják. Különben bennem is van uszkárvér. A mellső jobb lábam ujjai kö­zött a pigment kiköpött usz­kár. — Csak gúnyolódj. A tv-ben együtt lépett .fel a Zalatnay Saeival. — Az ki? Szintén egy usz­kár? Vagy Schnauzer? Tv! Hi­szen ott még becsületesen ugatni sem lehet. — Ja persze, te házőrző vagy Neked muszáj ugatni. — Muszáj! A muszáj nincs a szótáramban. Ha ugatáshoz van ftangulatom, ugatok, ha a bolhászlkodáshoz, bolhászko- dom. — Piha, te bolhás vagy? — Nem is igazi kutya az. amelyiknek nincs bolhája. No persze, csali úgy szolidan, amennyi a szórakozáshoz kell. — Szép kis szórakozás. A mi kis kutyuskáink import gumicsonttal szórakoznak. — Ne vadítson! Gumicsőnt! Tudja mennyi originál velős­csont van elásva itt az udva­ron? És a szegény kis kutyuli- putyulik, nyilván azt se tud­ják, mi a rét. Fogadjunk, hogy tehenet se láttak! Ka­kast! Én meg, ha akarom, ka­kassal ébresztetem magam. — Vagyis boldog vagy? — Boldog! Hagyjuk a nagy szavakat. Már amennyire eg” kutya boldog lehet. Miért, a maga... izé... hogy is hívják az izé... kutyi-mutyikat... — A Schnauzer neve Wel­lington of der Hannower Dok­tor Kelekoty Diridongo Empi­re State Buillding. — Állj, meghalok. Ennyi névből tíz más kutyáé kitekre. Nekem elég a Bodri is. Vág” ha a gazdám nagyon becéz” 1 akar, azt mondja, hogy te ronda dög. — És ha haragszanak rád"1 — Akkor megszólítás nélkül belémrúgnak. De már ismerem a gazda lábát, és így nemigen van találat — És csakugyan nem cse­rélnél az én... — Tudom, azzal a hosszú- nevűvel. Hát ha a világ min­den'macskáját nekem adná akkor sem. Mellesleg hőig:” vagy férfiú a blökije? — Mind a kettő kisasszony —- Még- kisasszonyok! Re­mek! — Ogyis házasodni akarok küldje el hozzám őket. Figyel­je meg, tátva maradnak a szá­jak, ha majd az én srácaimat mutatja be a kiállításon. Nagy S. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents