Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
1969. DECEMBER 21.. VASÁRNAP ""'Kr/ti» «tip Huszonöt éve szabad SZENTENDRE Szentendrei háztetők Szentendre hóbundába öltözött. Puha, fehér szőnyeg fedi kanj'argós utcáit, szűk sikátorait és hókucsma díszíti a kis barokk házak tetejét. Mintha dideregne a város, pedig békésen füstölögnek kéményei, nem úgy, mint azokban a huszonöt esztendővel ezelőtti napokban. Akkor is a karácsony ünnepé,re készülődtek az emberek, csakhogy a legtöbben á föld alatt, a nyirkos, sötét pincékbe húzódva. Aki mégis kimerészkedett az utcákra, kisebb-nagyobb csomaggal a hóna alatt, az sem játékot, csecsebecsét, rádiót vitt ajándékba szeretteinek, mint manapság, legféjlebb néhány kilő tüzelőt, szárazbabot, burizst, maradék lisztből sütött kenyeret. A Főtéren, a Pestiskereszt tövében strázsáló rendőrnek naphosszat nem akadt dolga. Szakítópróba az Építéstudományi Kutató- intézetben December huszonnegyedikének reggelére váratlanul eltűnt a rendőd a Főtérről. Akik felfedezték, összenéztek: vajon mi történhetett? Horváth Levente így emlékezik arra a délelőttre: — Egy ideig tanakodtunk, aztán megindultunk a rendőrség épülete felé. A mai járási tanácsház első emelete volt vitéz dr. Léczfalvy Bodor Jenő m. kir. rendőrtanácsos úr birodalma. Mire odaértünk, megoldódott a rejtély: nyitott ajtókkal, földrészért iratcsomókkal, üresen tátongtak az irodák. Bodor Jenő és kompániája az éjszaka elmenekült. Rohantunk vissza a Főtérre, a Per- lusz-ház elé, kapuja mellett tábla hirdette, hogy ez a nyilaskeresztes párt székhaza. Itt is nyitott ajtók fogadtak, ember sehol. A városvezető testvérrel az élen pereputtyostól elszaladtak Pest felé a nyilasok. És nyoma veszett. Pintér József polgármesternek is. Ujjongtunk valamennyien: ennél szebb karácsonyi ajándékot egyikünk sem remélt. Sajnos, az öröm még korai volt. A Rákóczi Ferenc utcai iskola környékén, ahol a parancsnokságuk volt, mintha mi sem történt volna, nyugodtan randalíroztak a németek... Mielőtt elérkezett volna a gyertyagyújtás c’eje, dr.' Dezsőfi Ferenc, az írnokból lett városi főjegyző, összehívta a város haladó gondolkodású embereit,' akik úgy döntöttek, hogy fehér zászlóval várják a szovjet csapa- % tokát. Attól kezdve egymást váltották az állomásnál a delegátusok, de elmúlt karácsony éjszakája, el első napja is, hasztalan várakozással. Karácsony másnapjának reggelén azonban vad motorzúgásra ébredt a város. A német parancsnokság elől huszonnégy teherautóval indultak Pest felé az állig fel- fegyverzett németek. Elkéstek. A papírgyárnál ott álltak a szovjet csapatok... Ilyen karácsony köszöntött a szentendreiekre huszonöt esztendővel ezelőtt. S milyen volt a folytatás? Hadd idézzünk Markó Sándor emlékeiből. — 1945. január 24-én a Dumtsa Jenő utca 22. számú házban megalakult a kommunista párt. Az ideiglenes vezetőség elnöke az illegalitásból Kis Muszkuluszként ismert Szabó József lett, alelnöke Tóth Pál vasmunkás, titkára Dedrák István vasmunkás, jegyzője és pénztárosa pedig Horváth Lehel. A párt minden felsőbb utasítás nélkül, spontánul alakult, ezért is került ki a pártházra a Tanácsköztársaságot idéző tábla: Kommunisták Magyarországi Pártja. A vezetőség azt kapta első feladatául, hogy vegye fel a kapcsolatot a budapesti elvtársakkal. Akkor Budán még állt a harc. Négyen vágtak neki az útnak: Tóth Pál, Dedrák István, Gábriel Károly és Preizinger Norbert, előbb csónakon, aztán gyalogszerrel. Két napig tartott az út oda, kettőig vissza, de sikerült kapcsolatot teremteniük. Azzal a feladattal jöttek haza, hogy át kell venni a rendőrség vezetését. Így lett a demokratikus rendőrség első vezetője Wolff József mintakészítő lakatos, a népszerű Pepi bácsi, a Tanácsköztársaság első szentendrei párttitkára... Járom a havas Utcákat, keresem a huszonöt esztendővel ezelőtti események emlékeit, de nyomuk sincs. Az egykori rendőrség épületében ma a járás ügyeit intézik. A Perlusz- házban ajándékboltot rendeztek be: annyi a vásárló, hogy nem férek be az ajtaján. A német parancsnokság épülete ma is iskola: éppen szünet van, boldog gyermekzsivaj árad ' áz utcára. : k * - ' 4 * “ 4 ’ Be nemcsak a város központjában nem emlékeztet semmi a negyedszázados eseményekre. Bármerre néz az ember, a változás szinte mindenütt kézzel fogható. A huszonöt évvel ezelőtt nyolcezer lakosú várost ma több mint tizenháromezer ember lakja. Négy gyárában — Szerszámgyár, Lám és Korlát Kocsigyár, Herczeg M. L. és Tsa, K. Mándi Sámuel Papírgyár, Andrea RT. Cementgyár — mindössze hatszáz ember talált munkára. Ma, több mint háromezer. Egy ismerősöm azt mondja az utcán: szeretné látni Ascher Elemér úr arcát, aki a cementgyárat alapította és leánya neve után Andrea RT-nek keresztelte el. Tizenöthúsz emberrel dolgoztatott. Ma nyolcszáznál is több itt a munkás és jövőre, ha befejeződik 364 millióba kerülő rekonstrukció, -Európa egyik legmodernebb cementárugyára ’fesz. Szentendre nemcsak a megye, hanem az ország egyik legkisebb és legrégibb városa. A régi római romok, az öreg templomok, az ódon falú házak, a macskaköves utcák, történelme és csodálatosan szép földrajzi fekvése egyaránt, vonzza a látogatókat. A város őrzi múltját, de szépíti jelenét is. Az elmúlt évtized alatt nyolcszáznál több új lakás épült a városban. Üj, modern lakótelepe most van épülőben a Rózsakertben. A szentendreiek szívesen tárják ki kapuikat, nyitják meg útjaikat a közelből vagy távolból érkező látogatók előtt, hogy személyes tapasztalatból ismerhessenek meg valamit abból, amit Szentendre jelent. Szentendre pedig nemcsak lakóinak jelent nagyon sokat, Az egész országnak is. Ma már egyre inkább csak a művészetek városaként emlegetik, s joggal Barcsay Jenő Kossutb-díjas festőművész A felszabadulás előtt Szentendre a festők városa volt. Az itt dolgozó művészeit — Vajda Lajos, Amos Imre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kmetty János, Ilosvay Varga István és mások — munkássága új fejezetet nyitott a magyar művészettörténetben. Barcsay Jenő így vall Szentendréről: — Amikor négy évtizeddel ezelőtt először jártam itt, megragadott szépsége,' történelmet idéző hangulata. A város dombos környéke gyermekkorom mezőségi tájait juttatta eszembe: fátlan, óriás térformák, hatalmas feszültsége, a geológiai erők türemlése áhítatot: keltő látvány volt. Munkához láttam, hogy ennek az élménynek formáját megtaláljam és érzékíteni tudjam. Ma már nem tudom elképzelni festői életemet Szent- endre nélkül. A sík és a tér feszültséget teremtő ellentmondását itt találtam meg leginkább ... I Az elmúlt negyedszázad változása: a festők városából a művészetek városa lett. Parkmúzeuma hazánkban először próbált összképet adni a mai magyar szobrászok alkotásairól. Szerb Egyháztörténeti Múzeuma egyedülálló az országban. A város ‘határában épül az ország legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma. A szentendrei szabadtéri játékok egyetlen nyár alatt országos hírre tettek szert. És az idén modern műteremlakások egész sorával bővült a festők városa. De mindez még csak a ma. És a város holnapja még ennél is nagyobb kulturális gazdagságot ígér. Huszonhatmillió forintos költséggel itt épül fel a megyei művelődési központ, amelyet Barcsay Jenő eddigi legnagyobb mozaikja díszít majd. Itt kap helyet a megyei könyvtár és a megyei népművelési tanácsadó is. Felavatására a tervek szerint 1972- ben kerül sor.. Hatmilliós költséggel új épületszárnnyal bővül a Ferenczy Károly Múzeum. Elkészültével olyan kiállítási helyiséggel gazdagodik a város, amely országos tárlatok rendezésére is alkalmas lesz. A múzeum bővítése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a jelenlegi épületben helyet kapjon a Ferenczy-család munkásságát bemutató állandó kiállítás, amely jellegénél fogva Európában egyedülálló lesz. Ferenczy Károly Múzeum És itt nyílik majd meg Pest megye modern képtára is, amelyben a felszabadulás után a megye tulajdonába került legjelentősebb művészeti alkotások kapnak helyet. Mindez. 1971-ben válik valósággá. Szintén hatmilliós költséggel kerül sor a régi művésztelep teljes rekonstrukciójára, amely a jelenleginél modernebb és kényelmesebb otthont nyújt majd a művészeknek. Ma délután ünnepség keretében emlékeznek meg a városban Szentendre elmúlt negyedszázadára. Eredményekben és változásokban gazdag huszonöt esztendőről adhatnak számot a szentendreiek. Szöveg: Prukner Pál Foto: Gábor Viktor, Urbán'Tamás A papírgyár egyik modern üzemrésze
