Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

1969. DECEMBER 21., VASABNAP «IT MEGVEI ÚJ VEVŐ: A MEZŐGAZDASÁG Évről évre nagyobb, s tá- jgabbra nyitott bukszával je­lenik meg az ipari termékek /piacán egy új, nagy vevő, a 'mezőgazdaság. Gépek, beren­dezések, alkatrészek, mű­anyagok, vegyszerek, vas- és acélszerkezetek, építőanyagok — hosszú és egyre bővebb az a lista, amelyre a vevő kívánsá­gait jegyzi. Tíz év alatt több mint a három és félszeresére növekedett — ne feledjük: éppen tíz éve kezdődött a me­zőgazdaság nagyüzemi átszer­vezése! — az ipari eredetű «nyagok, eszközök költsége ba­jánk mezőgazdaságában. 1958- '4>an — folyó áron számítva —, 4,5 milliárd forint volt; a múlt esztendőben pedig meghaladta a 17 milliárdot. Néhány példa. 1960-ban 28 ezer tonna, 1968- ban 72 ezer tonna motorben­zint használt fel a mezőgazda­ság. A gázolaj esetében: 278 ezer, illetve 552 ezer tonnát. 'A villamosenergia-fogyasztós ugyanez idő alatt nyolcszoro­sára, a-hengerelt acélanyago­ké több mint a háromszorosá­ra emelkedett. Nyolc év alatt 2-1 ezerrel nőtt a traktorállo­mány, a gabonaaratás 97,3 szá­zalékban gépesített a termelő- szövetkezeitekben, s teljes egé­szében az állami gazdaságok­ban ... GÉPEK, KÉRDŐJELEKKEL Az ipari eredetű anyagok növekvő felhasználása termé­szetes velejárója a 'korszerű mezőgazdaságnak. Az már ke­vésbé, hogy a kelleténél több gonddal jár ezeknek az anya­goknak és eszközöknek a föl­használása. Mennyiségük, mi­nőségük, célszerűségük, s áruk sok esetben távol áll a kí­vánatostól. * Az ipar falura küldött kö­veteinek legnépesebb seregét kétségkívül a gépek alkotják. Csaik a termelőszövetkezetek­ben — Pest megyében — 2838 traktor, 2084 traktoreke, 1106 vetőgép, 329 kombájn dolgozik (az országban 50 ezer traktor, 36 ezer traktor eke, 14 ezer ve­tőgép; nyolcezer kombájn), ha . . .-S ez a kétbetűs szócska kérdőjelek- tucatjait sűríti. Nem számít sajnos ritka eset­nek, hogy félresikerült konst­rukciójú gépek — mint pél­dául vontató pótkocsik, vető­gépek — kerülnek forgalomba, s a földekre. Ott, munka köz­ben derül csali ki, hogy hasz­nálhatatlanok, napok' alatt tönkremennek, s megkezdődik a vita a gyártó és fölhasználó között. Amiből persze, időben elvégzett munka aligha lehet. A megfelelő konstrukciójú gépek értékét sok esetben rontják szerelési hibák, rossz minőségű anyagok, az akado­zó alkatrészutánpótlást már nem is említve. A géppark nagymérvű nö­vekedésével nem tartott lépést sem, a gyárak garanciális javí­tást végző munkája, sem a mezőgazdasági üzemek gépja­vító részlegeinek kiépítése és fölszerelése. Mindez nagymér­tékben csökkenti a meglevő gépek gyakorlati értékét, s új­ra meg újra gáncsot vet a li- piéálás amúgy is lassú folya­matának. örvendetes tény, hogy az Agroker megyei rész­legei ma már sokkal inkább betöltik feladatukat, mint né­hány esztendeje, ám tagadha­tatlan, hogy még nem jött lét­re a szoros kapcsolat gyártó, forgalmazó és felhasználó kö­zött. Az ipar alig fordít fi­gyelmet a piackutatásra, a várható igények fölmérésére, nem érdeklődik termékei fo­gadtatása iránt. Baj van oly­kor a forgalmazással is, s így történhet meg, hogy éppen ve­tés idején hiánycikk a vetőgép, a borona, s agyonjavított esz­közökkel kénytelenek dolgozni a föld munkásai. A TÖBBÉRT TÖBBET Annak ellenére, hogy sokré­tű állami intézkedések követ­kezményeként a hatvanas évek elejéhez mérten 1963-től ked­vező változások tapasztalhatók a mezőgazdaságot érintő árpo­litikában — a fölvásárlási áraknál éppúgy, mint például az erő- és munkagépek 1965- ben végrehajtott húszszázalé­kos árcsökkentésénél tapasz­talhattuk ezt —, az áruforgal­mi egyenleg alakulása nem kedvező. Az ún. árdiszparitás arra kényszeríti a mezőgazda­ságot, hogy több termék érté­kesítésével fedezze relatíve csökkenő mértékű — tehát nö­vekedésében lassúbb, mérsék­lődő — beszerzéseit. Az új ve­vő tehát sok esetben, s sok terméknél állami visszatéríté­sekre kényszerül. Éppen ezért adnak okot jogos elégedetlen­ségre az ipar csupán laza fe­gyelemre s munkavégzésre visszavezethető mulasztásai, mint amilyenek a már említett gépszerelési hibáik vagy a rósz épülettervek, az alapos kísér­letek nélkül forgalomba ho­zott vegyi és műanyagok stb. Az új nagy vevő ugyanis — szarvashibát követnek el ott, ahol ezt elfeledik — egyre ké­vésbe naiv vásárló, 'aki örül, ha kap valamit. Igaz, e vevő érdekvédelmével ma még tel­jes szervezettséggel nem fog­lalkoznak, de kétségtelen: a területi szövetségek tevékeny­ségének kibontakozása ezt is magával hozza. Hangsúlyozni szükséges ezt azért is, mert ma még sűrűn tapasztalhatók meg­engedhetetlen megkülönbözte­tések a mezőgazdasági üzemek rendeléseinek teljesítésénél a gyárakban, vállalatoknál, mintha az ipar számára a me­zőgazdaság nem kívánt ide­gen, terhes valaki lenne. Ho­lott: testvér! A többért, a na­gyobb pénzért joggal várnak jobb minőséget, kifogástalan üzembiztonságot, garantált üzemóraszámot, használati utasítást a fölhasználók s e várakozásnak a mainál jobb, világosabb szervezeti, jogi fel­tételeit is szükséges megterem­teni. A HOLNAP A MÁBAN A korszerű mezőgazdaság éppúgy elválaszthatatlan az ipari termékek ezreinek föl- használásától, mint ahogy az ipar fejlődése sem különíthető el az egyre nagyobb súlyt kép­viselő mezőgazdásági vásárlá- I soktól. Éppen a kölcsönös elő­Az 1. sz. AKÖV gépkocsivezetőket képez ki Gépjárművezetői tanfolyam kezdődik az Autóközlekedési Tanintézet rendezésében, januárban. Jelentkezhet minden 21 évet betöltött, Gödöllő, Vác, Aszód és környékén lakó férfi. A költségeket a vállalat téríti. A tanfolyam idején segédvézetői bért fizetünk. JELENTKEZÉS: munkanapokon 8-tól 16 óráig: Gödöllő, Dózsa György út 65. Forgalmi osztály. nyöket kínáló lehetőségekre kell hogy terelődjék a figye­lem, s nem a ma még tagadha­tatlanul meglevő ellentmondá­sokra. Étert érdemel figyelmet — mégpedig megkülönbözte­tett figyelmet — az a határo­zottan megfogalmazódott igény, hogy a jelenleginél job­ban érzékelhető legyen a má­ban a holnap s a holnapután. A gépek fejlesztésében éppúgy — ahol különösebben számot­tevő eredményeket az elmúlt évek egyetlen kiállítása, vásá­ra, bemutatója sem vonultatott fel — mint a mezőgazdasági építkezések terveinél, anyagai­nál, kivitelezésénél túlságosan dominál a pillanatnyi igények kielégítése, holott a távlat, a holnapi igényekkel és követel­ményekkel már ma számolás elengedhetetlen. Az, hogy napjainkban sűrűn hiányoznak még különböző ki­egészítő berendezések a kor­szerű állattenyésztési épüle­teknél — a trágyát talicskáz- zák... —, hogy egy-egy mű­velési ág komplex gépesítését néhány adapter hiánya miatt nem lehet megvalósítani, pél­da csupán, de egyben jelzője is annak, hogy összehangol­tabb fejlesztésre van szükség. A fölépült és fölépülő hűtőhá­zakban, tárolókban az anyag- mozgatás nehézkessége, az energia- és úthálózat kiépíté­sének csak sokszori határidő­módosítás után való elvégzése megint csak példa, de ismét jelzője feszültségeknek s an­nak, hogy az új vevőt saját munkája mellett mások mu­lasztásának gondja is nyom­ja. E gondok enyhítése, majd megszüntetése nem csupán az új vevő javát szolgálja, hanem mindannyiunkét. Éppen ezért a cselekvésből is mindany- nyiuntonak részt kell kérnie, sőt: vállalnia! Mészáros Ottó Hétfőn kezdődik — a diákok örömére — a hosszú kará­csonyi szünet. Mikor a Cegléd—kecskéscsárdai iskolában jártunk, az elsősök még az utolsó nekirugaszkodásnál tar­tottak, hogy szépítsenek a bizonyítványon. A kép a számtanórán készült. Félév előtt Kádár János fogadta Pák Szong Csőit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta Pák Szong Csőit, a Koreai Munka­párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottsága elnökségének tagját, miniszterelnök-helyet­test, külügyminisztert és kísé­retét. A szívélyes, baráti esz­mecserén jelen volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tágja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter és Se­bestyén Jenő, a Magyar Nép- köztársaság phenjani nagykö­vete, valamint Li Dong Szón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe. CSÉMI KÁROLY MOSZKVÁBA UTAZOTT A Varsói Szerződés tagálla- i mai honvédelmi miniszterei bizottságának ülésére — a be­tegszabadságon levő honvédel­mi miniszter helyett — Moszk­vába utazott Csémi Károly al­tábornagy, a magyar néphad­sereg vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első he­lyettese. Minden versenyző győz Különös versenyfelhívást bocsátott ki a felszabadulás közelgő 25 éves évfordulója alkalmából a hernádi Már­cius 15. Tsz. Arra Szólítja fel a dabasi járás termelőszövet­kezeteit, hogy a jövő eszten­dőtől kezdve gondoljanak munkaképtelen, öregségi jára­dékos tagjaikra és azok, je­lenleg havi 260 forintos jára­dékát egészítsék ki a legala­csonyabb tsz-nyugdíjra, vagyis 400 forintra. A felhívás eredményes volt. A járás úgyszólván vala­mennyi termelőszövetke­zete csatlakozott ehhez a versenyhez. Egyébként egyúttal több azt is közölte, hogy ennél kisebb vagy ilyen összegű segélyt ed­dig is folyósított járadékosai­nak. Szép és megható gesztus ez a tsz-ek részéről. Komoly a segítőkészség, amellyel a mun­kában elfáradt öregjeik meg­élhetési gondjain enyhíteni igyekeznek. Nem nagy összeg­gel ugyan, de a valóban cse­kély járadékhoz viszonyítva mégis nagyobb pénzzel. Azt is számításba kell venni, hogy a legkisebb és éppen ezért kis­jövedelmű tsz-eknek is sok az öregségi járadékot kapó tagja, tehát havonta esetleg néhány ezer forint segély kiosztását vállalják. Hogy mégis hajlandók magukra vállalni, az két­ségtelen jele a tsz-ek gazdasági megerősödésé­nek. A következő esztendőkben várható további fejlődésük minden bizonnyal később le­hetővé teszi számukra öreg­jeik fokozottabb támogatását A tsz-eknek ebben a fel­szabadulási versenyében pe­dig minden egyes résztvevő győz. Nemcsak a ver­senyben, hanem a sze­génység elleni, mindenkire kötelező harcban is megnyer egy-egy ütközetet. S éppen ezért a versényhirdető hernádi tsz, a verseny valamennyi résztvevőjének átnyújtja a dí­ját, az általa készített emlék­plakettet. A demokratikus Magyarország Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglsnes Kormány megalakulásának 25. évfordulója „Az urak elmentek...” — így kezdő­dött a felszabadult Debrecen első idő­szaki újságjának első vezércikke. Nyolc­napos tankcsata után, 1944. október 18- án szabadította fel a várost a szovjet hadsereg; s két holnappal később már a nép képviselői gyűltek ide. Az ősi kol­légium oratóriumában, ugyanott, ahol 1849-ben Kossuth Lajos kihirdette a Habsburgok trónfosztását — 1944. de­cember 21-én, most negyedszázada, új törvények alkotására és kormányalakí­tásra ült össze az Ideiglenes Nemzet- gyűlés. „Debrecen erre a nevezetes és ritka eseménye ünnepi díszbe öltözött — ír­ta a Nemzetgyűlés megnyitásának nap­járól, december 21-ről a szegedi Dél- Magyarország krónikása. — Nemzeti­színű zászlók és drapériák ékítették a házakat. Az Arany Bika szálló, ahol a küldötteket fogadták, piros-fehér-zöld színzuhatag, a kapu fölött hatalmas Petőfi-kép, a hallban a magyar szabad­sághősök képeinek galériája. S az utcá­kon lelkes, boldog tömeg, amely igaz szeretettel, kitörő lelkesedéssel köszön­tötte az ország minden részéből érkező küldöttségeket...” \. . Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a Ta­nácsköztársaság óta a nemzet' első nép­képviselete lett, szerepe és összetétele merőben új volt a magyar politikai életben. Részt vettek a nemzetgyűlés munkájában kommunista képviselők, szám szerint 71-en; külön képviselethez jutott 19 mandátummal a munkásegysé­get kifejező tömegszervezetként a szak- szervezet és 16 képviselővel a szegény­paraszti tömegek pártja, a Nemzeti Pa­rasztpárt. „A legnagyobb érdeklődés a kommu­nista párt megnyilatkozásait kísérte — olvashatjuk a korabeli Dél-Magyaror- szágban —, hiszen ez a párt a magyar politikai életben most jelentkezik elő­ször büntetlenül. Különösen a polgári pártok tájékozatlanabb köreiben volt fokozott az érdeklődés, amelybe talán némi titkoiU aggodalom is vegyült''a fa­siszta propaganda által befeketített és kompromittálni kívánt párt programjá­val szemben. Nos, csak látni kellett vol­na azt a felszabadult örömet és lelkese­dést, amit a kommunista párt szónolcai kijelentéseikkel és megáUapításaiklcal elértek ...” A nemzetgyűlés az ország népéhez intézett szózatot fogadott el, megvá­lasztotta az Ideiglenes Kormányt, meg­hallgatta és megvitatta a kormány nyi­latkozatát. Mindkét okmány azokat az alapelveket és tennivalókat foglalta össze, amelyeket a Magyar Kommunis­ta Párt dolgozott ki, s amelyeket a de­mokratikus pártok által életre hívott Nemzeti Függetlenségi Front program­jába iktatott. „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megala­kulásával a magyar nép végre maga dönt sorsa felett” -r- hangsúlyozta a Szózat. S mind ez, mind a kormánynyi­latkozat kiemelte a fasiszta Németor­szággal való azonnali szakításnak és a Szovjetunióval való azonnali fegyver­szünet megkötésének parancsoló szüksé­gességét. A nemzetgyűlés és a kormány, elkötelezte magát: jószomszédi viszonyt, őszinte barátságot teremt a környező demokratikus államokkal, mindenek­előtt a hazánkat felszabadító Szovjet­unióval: minden erőforrás felhasználá­sával katonailag is harcba lép a fasisz­ta Németország ellen, hogy a nemzet önerejével is-segítse a szovjet hadsere­get az ország teljes felszabadításában. A két okmány az ország társadalmi életé­nek két fő tennivalóját emelte ki: a de­mokratikus hazafias erők összefogását és a földreform megvalósítását. December 22-én a Szózat ünnepélyes akkordjaival ért véget az Ideiglenes Nemzetgyűlés első és Debrecenben egyetlen ülésszaka. Este szovjet művé­szek adtak műsort a képviselők és a kormány tiszteletére, és Moszkva, Lon­don, Washington rádióállomásai röpítet­ték világgá a hírt: Magyarorszagnak van már demokratikus, szuverén, anti­fasiszta parlamentje és kormánya. Tizenkét miniszterből állt az Ideigle­nes Kormány, a Független Kisgazda Párt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Pa­raszt Párt képviselőiből és pártonkívü- liekből. Kormányelnöknek a Nemzet- gyűlés Miklós Béla vezérezredest vá­lasztotta, az első magyar hadsereg volt parancsnokát, aki átállt a szovjet had­sereg oldalára. December 28-án, a Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás alapján a kormány hadat üzent a fasiszta Németországnak. És még a hadüzenet napján este Gyön- gyösy János külügyminiszter vezetésé­vel kormánydelegáció indult Debrecen­ből Moszkvába, a Szovjetuniótól kért fegyverszünet aláírására. A Moszkvában aláírt fegyverszünet volt a demokrati­kus Magyarország első külpolitikai tet­te, az első lépés ahhoz, hogy a. világ megismerje és elismerje az új Magyar- országot. A háború dúlta országban olyan kor­szak volt ez, amelyben az előrehaladás minden lépéséért harc folyt — osztály­harc is. A Minisztertanács például az első ülésén december, 23-án még arról vitázott, eltöröljék-e a nemesi előneve- ket, a grófi, vitézi címeket. Voltak, akik ellenezték. „Döntés nem történt” — rög­zíti az ülés jegyzőkönyve. De ugyanez a kormány adta ki a rendeletet a népi hadsereg felállításáról, a népbíróságok életre hívásáról, a hazaárulók és hábo­rús bűnösök felelősségre vonásáról. A kormány feloszlatta a fasiszta és népel­lenes szervezeteket, feloszlatta és meg­bélyegezte a horthysta csendőrséget; ki­nyilvánította, hogy a közéletet, a fegy­veres testületeket, az államhatalmat meg kell tisztítani a reakciós fasiszta elemektől. S 1945. március 17-én a kor­mány egyhangúlag elfogadta a történel­mi 600-as rendeletet, a nagybirtokok fel­osztásáról, a földosztásról. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány működésének ne­héz időszakában minden belső ellent­mondásossága ellenére is maradandót alkotott. Cselekedeteit a történelmi szükségszerűség diktálta, intézkedései­vel és rendelkezéseivel, törvényeivel az ország új, független, demokratikus ál­lamiságát alapozta meg. Sz. S. 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents