Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

PEST MEGYEI 'kMMssp 1969. DECEMBER 19., PÉNTEK Sajtóértekezlet Prágában (Folytatás az 1. oldalról.) szocialista forradalom követ­keztében megszabadult az im­perialista elnyomástól. A reak­ciós elemek, a nemzetközi im­perializmus azonban ebbe nem nyugszik bele, következéskép­pen: ha a körülmények össze­játszása folytán bizonyos le­hetőségük nyílik a revansra, ezt feltétlenül ki is használják, s megkísérlik visszaállítani ha­talmukat. A nemzetközi im­perializmus azzal próbálkozik, hogy a felszabadult országokat ismét saját kizsákmányolási szférájába vonja. A két országban lezajlott eseményeket illetően azonos­ság, hogy ha a szocialista épí­tés menetében hibák fordul­nak elő, s ennek követKezté- ben meggyengül a társadal­mat vezető és irányító kom­munista párt tömegbefolyása és a munkáshatalom, akkor az imperialisták, az osztályellen­ség maradványai, a legkü­lönbözőbb reakciós elemek ro­hamra indulnak a munkásha­talom megdöntéséért. Ennek formái természetesen különbö­zőek lehetnek. Az imperializ­mus, a burzsoázia, az osztály­ellenség szintén tanul a ta­pasztalatokból. Ez magyarázza fellépésének azt a sajátos vo­nását, hogy a különböző okok­nál fogva elégedetlen, vagy meggyőződésükben megingott embereket a saját oldalára sze­retné állítani, s ezeket a ro­hamban mintegy maga előtt terelni. Az igazi osztályellen­ség álcázva lép fel. Kádár János emlékeztetett arra, hogy Horthy Miklós már 1919. augusztusában tulajdon­képpen az európai fasizmus előhírnökeként lépett fel. A történelem elsodorta egész rendszerét, magát Horthyt is, aki valahol Portugáliában élt emigrációban az 50-es évek elején, s ott jelenitek meg em­lékiratai is. Emlékirata első fejezetének címe az ifjúságára utalt, amikor a Habsburg csá­szár és király szárnysegéde volt. A második fejezet címe így hangzott: „Ellenforrada­lom”. Manapság nem ilyen „őszin­te,, ellenséggel állunk szemben: mostanában az ellenforradal­makat világszerte inkább for­radalomnak nevezik a szocia­lizmus ellenségei. Ebben is ki­fejezésre jut a kapitalistáknak ' az a felismerése, hogy a szo­cialista eszme, a szocialista for­radalom rendkívüli vonzóerőt képvisel az egész világon, s nem ajánlatos saját osztály- harcát, saját rohamát nevén nevezni, ellenforradalomként emlegetni. Ami az események másik lé­nyeges vonását illeti, vélemé­nyem a következő: A szocializmus hívei közé nem csupán a marxisták—le­ninisták tartoznak, a szocializ­mus eszméi a nép sokkal szé­lesebb tömegeiben gyökerez­tek meg. A szocializmus hívei­nek ilyen helyzetben azt kell tenniük, amit a maga részéről az osztályellenség is tett Arra gondolok: rendszerünk külön­böző ellenségei között vannak véleményeltérések, de ha elér­kezettnek vélik a történelmi pillanatot, amikor a siker re­ményében indulhatnak roham­ra a szocialista rendszer, a munkásfiatalom ellen, véle­ményeltéréseiket félretéve, egyesítik erőiket osztálycéljaik elérése érdekében. Nos: a szo­cializmus hívei között is van­nak egyes kérdésekben eltérő felfogások, elképzelések. Ha azonban az ellenség támadá­sával állunk szemben, a kom­munistáknak, a szocializmus minden hívének, munkások­nak, parasztoknak, értelmisé­gieknek, minden tisztességes ról, hogyan, miképpen halad­hatunk tovább. Ha vitatkozgatunk, s közben az osztályellenség megdönti a népköztársaságot, a szocialista építés minden vívmánya el­vész. Annak idgjén így fogtuk fel a helyzetet, eszerint jár­tunk el, s ma már megállapít­hatjuk: a magyar nép rendin'-, vül súlyos, veszélyes történel­mi pillanaton jutott túl, és öntudatosan járja a szocializ­mus világos útját. Gondolom, minden eltérés mellett har­cunkban ez az azonosság, a közös vonás. (A sajtóértekezlet lapunk zártakor még tart) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szerdán végrehajtotta idei 25. és 26. föld alatti nukleáris kí­sérletét Névadóban. A BRAZIL ELNÖKI PA­LOTA bejelentette, hogy Ar­turo da Costa E Silva volt köztársasági elnök szerdán el­hunyt. FELROBBANT egy hordó sör az. ausztráliai Sydneyben. A hordó szertehulló, darabjai az egyik résztvevő halálát okozták. SZERDÁN New Yorkban befejeződött az Egyesült Nem­zetek Szervezete közgyűlésé­nek 24. ülésszaka. Ágyú 1560-ból MOSZKVA A. Csakovszkij: korunk írójának szerepéről Alekszndr Csakovszkij csü­törtökön a Pravdában cikk­ben foglalkozik korunk író­jának szerepével. A cikk szer­zője a legfontosabb ténynek azt tartja, hogy a legkülönbö­zőbb korú, sőt néha külön­böző politikai és filozófiai meggyőződéseket valló írók aktívan és a legváltozato­sabb formákban vívják az antiimperialista harcot. Csakovszkij véleménye sze­rint azonban a kapitalista vi­lág irodalompolitikai életé­ben szembeötlő egy másik jelenség is: egyes írók, akik azelőtt a haladó mozgalom­mal álltak kapcsolatban, „nyíltan átmentek a reak­ció táborába". Példaképpen említi meg Steinbecket, John Braine-t, Osborne-t. A szovjet író megjegyzi, hogy ezek közül néhányat fel­őrölt, átgyúrt a burzsoá pro­pagandagépezet. „A vezető imperialista hatalmak, sem erejüket, sem pénzüket nem sajnálják e cél érdekében.” Csakovszkij, miután hangsú­lyozza, hogy a szovjet iroda­lom a világ haladó irodalmá­nak alkotó része, a következő­ket írja: , „A szovjet írók nem közöm­bös szemlélők, akik nyugodtan regisztrálják külföldi írótár­saik győzelmeit és vereségeit. Az internacionalista köteles­ség, a világ jövőjéért ránk há­ruló történelmi felelősség a tevékeny részvevőivé tesz bennünket annak a küzdelem­nek, amely a haladás és a reakció erői között folyik a nemzetközi arénában”. Azzal kapcsolatban, hogy a művész értelmiség bizonyos része a szovjet szellemi élet negatív tényeit az élettől el­szakítva akarja szemlélni, Csakovszkij ki jelenti: mi az építő, teremtő, gyakorlati kri­tika hívei vagyunk, és távol­ról sem azért vagyunk a hívei ennek a kritikának, mintha az „enyhébb”, „korlátozottabb” stb. volna, hanem mindenek­előtt azért, mert gyorsabban, pontosabban és jobban eléri célját: mindannak kiküszöbö­lését, ami ellen irányul. A lengyelorszá­gi Gdansk térsé­gében eredmény­nyel járt az öböl H medrének mód­szeres tudomá­nyos kutatása. A búvárok XVI. századbeli len­gyel hadihajóra bukkantak a mélységben, 16 bronzágyúval a fedélzetén. Ké­pünkön: az egyik — 1560-ból szár­mazó — hajó­ágyút vizsgálják a gdanski ten­gerészeti mú­zeumban. Wyszynski-memorandum Miként tegnapi számunkban már közöltük: több mint két­hónapos külföldi tartózkodás után szerdán visszaérkezett Varsóba Stefan Wyszynski len­gyel bíboros. Wyszynski részt vett a vatikáni rendkívüli püs­pöki szinódus munkájában, majd ezt követően egy római klinikán prosztataműtétet vé­geztek rajta. Rómában .a bíbo­ros látogatást tett a Lengyel Népköztársaság nagyköveténél és részt vett a külföldi len­gyel katolikus papok kétnapos tanácskozásán. VI. Pál pápa a bíboros haza­utazása előtt fogadta a lengyel püspökök Wyszynski vezette hattagú küldöttségét. A lengyei küldöttség átnyújtotta a kato­likus egyházfőnek a lengyel püspökök varsói országos ér­tekezletének a „Nyugati és északi lengyel területek kato­likus egyházi szervezetének megszilárdításáról” szóló me­morandumát. A memorandum átnyújtása nagy figyelmet keltett Varsó­ban. A lengyel televízió kom­mentátora az eseményt Wy­szynski vatikáni tartózkodása kiemelkedő mozzanatának ne­vezte. A memorandum jelentőségét az adja meg, hogV a Vatikán kán on jogilag mindmáig nem ismerte el a II. világháború után Lengyelországhoz visz- szacsatolt nyugati és északi te­rületeken a lengyel katolikus egyház adminisztrációs jogait. E területek katolikus egyházi igazgatása továbbra is fenn­tartja anakronisztikus státusát és területi beosztását: a nyu­gat- és észak-lengyelországi katolikus egyházmegyéket és parochiákat a Vatikán — Gdanks volt szabadváros kivé­telével — változatlanul Német­országhoz tartozónak tekint, s az NSZK kormányával együtt mindmáig érvényesnek tartja a harmadik birodalommal 1933-ban kötött megállapodást. Az NSZK-ban jelenleg is mű­ködik a nyugati és északi len­gyel területekről elmenekült, vagy kitelepített német püspö­kökből és papokból álló, úgy­nevezett emigráció« egyházi adminisztráció — fenntartva a német katolikus egyház egy­kori területi beosztását. A né­met püspökök megtartották formális igazgatási jogukat. E területek mostani lengyel püs­pökei ugyanakkor nem gya­korolhatják teljes igazgatási jogaikat. A wroclawi püspö­kök például nem viselhetik a wroclawi püspök címet, mert ezt továbbra is német püspö­kök birtokolják. Ez a helyzet egyfelől megne­hezíti Lengyelország és a Va­tikán viszonyának normalizá­lását, más felől érezteti hatá­sát a lengyel állam és egyház kapcsolataiban is. A lengyel püspöki kar mostani memo­randuma e problémakör ren­dezésére vonatkozik« Mire! van szó tuiajdoÉéppen? A Trybuna Ludu csütörtöki számában „Miről van szó tu­lajdonképpen?” című kommen­tárjában a többi között eze­ket írja: „Az utolsó napokban felhá­borító hírek érkeznek abból az országból, amelynek kormánya késznek mutatkozik a kapcso­latok rendezésére Lengyelor­szággal. Szinte hihetetlen a nyugatnémet revansista körök és egyes sajtóorgánumok ci­nizmusa, amikor arcátlanul antiszemitizmussal vádolnak bennünket. Mindez váratlan, de nem új dolog. Már bőven volt rá pél­da. A barbár megszállás ide­jén a hitleristák hasonló el­méleteket tulajdonítottak a lengyeleknek, miközben azo­nos sorsot szántak a zsidóknak és a lengyeleknek. 1959-ben — amikor a horogkeresztek is­mét megjelentek a nyugat-né­metországi zsinagógák falán — a Német Szövetségi Köztársa­ságban kampány kezdődött, amely a mostanihoz hasonló rágalmakkal igyekezett elte­relni a figyelmet a Rajna- parti fajgyűlölőkről. A kampány célja világos volt és most is az. Cionista és imperialista szervezői sze­retnék megrendíteni a Len­gyelország iránt világszerte megnyilvánuló bizalmat. A mostani lengyelellenes kampányban a revansista szer­vezetek mellett a Springer- konszern és Straussék sajtója játssza a vezető szerepet. Azok akiknek semmi erköl­csi joguk sincs másokat anti­szemitizmussal vádolni, ezúttal is szeretnék elterelni a figyel­met önmagukról. Avagy a tervbe vett lengyel—nyugatné­met politikai tárgyalások előtt akarják megmérgezni a lég­kört?” — fejezi be a Trybuna Ludu. A JUGOSZLÁVIAI ‘"influen­zajárvány1 halálos áldozatai­nak száma szerdán este ötven- re emelkedett. A haláleseteket szövődmények idézték elő. 3 millió jugoszláv betegedett meg az A-2 vírus okozta inf­luenzában. TOLVAJOK jártak a hét végén a világhírű író, Erich Maria Remarque svájci házá­ban és elraboltak 150 000 sváj­ci frank értékű régiséget. A 71 éves író elmondotta, hogy a betörés idején féleségével együtt a házban tartózkodott) de semmit sem hallottak. Gotyár Gyula szibériai útijegyzete KEMEROVO 10. „Csillag"-város szükség. Az építőiparról pedig jobb, ha nem beszélünk... Negyven évnél alig több telt el Novokuznyeck születése óta. Korábban barakkok és két sör­főzőüzem semmi más. Ma pe­dig Kuzbasszban nincs még egy hozzá fogható város. •— Hát, hogyan is állunk Novokuznyeck „foglalkozásá­val?” — Kacsintott felém büszkén Nyikolaj. Novokuznyeck a munka szerte szikrázó „csillag”-vá- rosa. A vörös csillagé... (Folytatjuk.) Nyikoláj, aki elkísért, Novo­kuznyeckben egy este ezzel kezdte: — Miniden városnak megvan a maga foglalkozása. — Hogyan értsem ezt? — Egyszerű! A városok „foglalkozásét” gazdasági fejlődésének iránya határozza meg. — Akkor hát Novokuz- nyecknak mi a foglalkozása? — Ezt a várost Szibéria acélszívének nevezik... Éjjel és nappal, szakadatla­nul indulnak a vasúti szerel­vények Novokuznyeckből acél­lemezekkel, öntöttvas tömbök­kel. Ez a Kuznyecki Kohásza­ti Kombinát és a Nyugat-Szi­bériai Gyár terméke. Ferroszi- líciumot, öntöttvasat és acélt az ország más városaiban is termelnek — külön-külön. Vi­szont Novokuznyeckben mind a három megtalálható; ez a város a sokoldalú kohászat hazája. No, de nem szabad lehorgo­nyozni csak az acélnál, a ko­hászatnál. Amikor a hatalmas teherpályaudvar mellett elha­ladtunk, Nyikoláj kimutatottá Volga ablakán és tovább ma­gyarázott: — Az, ott, tótod, a rakodó­kon, mind szén és koksz. — Tehát Novokuznyeck a bányák, bányászott városa is ... — Nem szabad elsietni a dolgot... Novokuznyeckből évente ki­lencmillió tonna szenet indíta­nak útnak. Sok ez, vagy ke­vés? ítéljen az olvasó. A ki­lencmillió tonna szén elegendő egy százmillió lakosú ország téli tüzelőjének. Van még egy adat: a Kujbisevi Széntröszt a termelésben a világ hatvan or- - szágát előzte meg. Avesevszka- ja bányaigazgatója nyugodtan beülhetne Olaszország tüzelő­anyagipari miniszterének a székébe, mert ez az egy bánya évente egymillió tonna felett termel, vagyis több szénét ad, mint Olaszország valamennyi bányája együttvéve. A szénbányászat volt a no- vokuznyecki nagyipar megte­remtésének alapja, szülőatyja, és már jóval a Nagy Októberi Szocialista! Forradalom előtt jelentős szerepet játszott. Tehát bányaváros Novokuz­nyeck? Elsiettem a véleményalko­tást. Mert e városnak még na­gyon sok „foglalkozása” van. Például — miként már szól­tunk róla —, alumíniumipara is országos hírű. Bútorgyárai a , legmodernebb külföldi gyá­rak termékeivel vetekszenek. Vegyipara jelentős, elsősorban a szénalapon térmelt vegyi­anyagokban jeleskedik. Folytassam? Cementet rakodtak nagy mennyiségben a pályaudva­ron. — Novokuznyeckben terme­lik ... Hídalkatrészeket emeltek hosszú, platós vagonokba. Gé­peket helyeztek féltő gonddal a vasúti kocsikba. Emelőket szállítottak hatalmas teher­autókkal a rakodópályaudvar felé. — Ez is novokuznyecki ... A ládákat óvatosan emelték le a kocsikról a munkások, majd villamos targoncákkal vitték a raktárba, ahonnan majd vasúton, továbbítják Moszkvába, Kijevbe, Lenin- grádba, vagy éppen külföldre. Mert .a ládákon francia, angol, német feliratokat is olvasha­tott az ember. „Osztorozsnó”! — vagyis, óvatosan. De miért? — Kristályvázák, edények vannak a ládákban — magya­rázza Nyikolaj. — Ezeket is itt gyártják, Novokuznyeck­ben ... Most már semmin sem cso­dálkoztam. Viszont arra rá­jöttem, hogy egy városban első útja a riporternek mindig a pályaudvarra vezessen. Ott azonnal tájékozódik a telepü­lés ipara felől. Lám, Novokuz- nyeckről mennyi mindent el­mesélt a teherpályaudvar ra­kodója. Még egy érdekesség: Novo- kuznyeckot az „éhség” váro­sának is nevezik. Éhség? Na, igen! Munkaerő­hiányban szenved a város. A Kuznyeokij Rabocsnij — a vá­rosi lap rendszeresen 20, vagy még . több felhívást közöl, munkaerőt keres, munkaalkal­mat kínál a dolgozóknak. Néha az egész negyedik oldalt en­nek szentelik. Keresnek kohó­mérnöktől szereldei munká­sig. .. — No, de majdcsak megszű­nik ez az „éhség”! — céloztam a befejezés előtt álló gyárak­ra Nyikolajnak, de csak a fe­jét ingatta. — Az „éhség” egyelőre ál­landósul. Textilgyár épült, ezenkívül egy hatalmas fém- feldolgozó üzem, amelyben fontos termékeket állítanak elő. Oda pedig több tízezer szakképzett munkásra van Külszíni szénbányában embernek össze kell'fognia, s mindent az egyetlen, központi célnak kell alárendelnie: a né­pi hatalom és a szocializmus vívmányai védelmének. 1956 novemberében-decem- berében sok mindent nem lát­tunk világosan. Nálunk is vol­tak különböző elképzelések. Ezekkel azonban akkor nem foglalkoztunk. Azt mondtuk, hogy a szocializmus minden hívének, minden tisztességes embernek egyesítenie kell ere­jét a munkáshatalom, a szo­cialista rend vívmányai védel­mében, s majd ha ezt a har­cot sikerrel megvívtuk, vitat­kozhatunk, tárgyalhatunk ar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents