Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

1969. DECEMBER 19., PÉNTEK "’‘^Cirlap 3 Apró Antal hazaérkezett Moszkvából Vámosmikola Az iparosodó kisközség Egyesül az abonyi Kossuth és Lenin 54 millió a közös vagyon Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szerdán a késő esti órákban hazaérke­zett Moszkvából, ahol részt vett a KGST végrehajtó bi­zottságának 44. ülésszakán. Fogadására a Keleti pályaud­varon megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, dr. Gál■ Tiva­dar, a Minisztertanács Titkár­ságának vezetője, ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. Lélekszám kétezer, postahi­vatal, körzeti orvos, szövetke­zeti vendéglő, autóbuszállo­más. Kisközség a szobi járás északnyugati csücskében. A tanács itt székel. A vb elnöke Tóth Lajos, titkára pedig Sza­bó Lajos. Az elnök és a titkár erről ugyan nem nyilatkozott, de ez­ret egy ellenében, hogy az ügy elindítói, mozgató rugói ők voltak. Az első — kissé tétova lépés — a LAVATHERM egységé­nek, a Mosodai Gép- és Ka­zánjavító Ktsz részlegnek Vámosmikolára • csalogatása volt. Száz férfi kapott jól fi­zetett munkát a hajdani gép­állomás épületeibe beköltöző ktsz műhelyeiben. Óvatosan kérdem a tanács elnökétől: — De a tsz ... A •termelő­szövetkezetnek nem konkur- rencia? — Remekül élnek ott az emberek, így persze, hogy nem... Azok tértek haza, akik eddig is az iparban, csak éppen távolabb dolgoztak. És a környékből járnak át, más községekből jönnek ide. De gondolja csak el, milyen nagy szó: harminc ipari tanulót is képez a ktsz. Megoldódott jó néhány gyerek továbbtanulási gondja. — Sokat nyert a község. — Sóikat — mondják. Most az asszonyok következnek Szabó Lajos így szól: — Évek óta kerestünk meg­oldást. Mert hány asszony van itt Vámosmikolán is, akik nem bírják a mezei munkát, nem is szokták, nem is csinálták. Nagyvárosból hozta férje üzemhez szokott asszonyát. In­kább nem dolgoztak. És a kör­nyező községek lányai, asszo­nyai ,,. Róluk se feledkezzünk meg. Tehát, mint a szobi járásban annyi helyen, itt, Vámosmi­kolán is munkaerőfelesleg mutatkozik. Üzemet kerestek, amely hajlandó kitelepülni. — Még hely is kínálkozott az üzem számára, az a hodály, amit művelődési otthon céljai­ra használtunk... — Vagy inkább nem hasz­náltunk — veti közbe Tóth Lajos. — Bizony, senkit sem von­zott. De üzemnek átalakítha­tó ... A kötöttárugyártói jöt­tek, velük egyeztünk meg... A TÖVÁLL-lal építtetjük át, a varrógépeket és a lesza­bott árut a.gyár adja, s a mi asszonyaink állítják össze, varrják meg készre a termé­ket. Május elsején kezd a részleg. Most... — Most? Pillanatnyi szünet, amit nem értek. — Most? — ismétlem a kér­dést. — A gyár külön buszt adott, azzal szállítják be Vácra az asszonyokat, akik vállalták, hogy megtanulják a szakmát. Csák, egyre kevesebben men­nek. — Miért? Hosszú az út és... Nos, ez érdekesnek tűnt, ke­restem asszonyokat, akik be­jártak, illetve bejárnak Vácra. Tanulni. , Zalaiul Béláné: — Borzasztó az az utazás ... Gondolja csak el: 55 kilomé­tert buszozni... Hát abba­hagytam. Majd ha kitelepül az üzem. Akkor igen. Reit inger Károly né: — Én kezdettől utazom, most 900 forint körül keresek, meg­elégedett vagyok, hiszen ez még a tanulóidő... Lesz jobb is. Varga Sándomé: — Csak 13 munkanapot vol­tam, a kezdők 700 forint körül keresnek, s ez kevés, amikor olyan nagyon precíz munkát követelnek, igaz, nyugdíjas ál­lás, de én nem megyek: A fér­jem nem enged. Eddig sem dol­goztam, ezután sem akarja ... — Hatvarían kezdték, s most már csak negyvenen utaznak, pedig a gyár azzal a feltétel­lel... — Óh, a tanács majd elinté­zi, a mi tanácsunk mindent el­intéz, mindent kiverekszik a község érdekében ... Meglesz az is... Nos, ez nagyszerű, hogy a tanács vezetőiben ily nagy a bizalom, s méltán az, de azért valamit valamiért — már aho­gyan ezt mondani szokás... Hanem még valamit. Az induló üzem két műsza­kos lesz, dolgoznak vagy két­százan benne, vegyük hozzá még a kazánjavító száz mun­kását, a MÁVAUT dolgozóit, akiknek a járata déltájban ide fut be. S nem árulunk el titkot azzal sem, ha a tsz épü­lő szervizéről teszünk említést. Vagy félezer ember, jó részük MIBŐL TELIK? / ")». ényleg. Miből? Miből lesz a nemzeti jövedelem, £ \ amelyből jut nekem, neked, beiglire és lak­V^/ bérre, játékra és miniszoknyára, ultira és tej­fölös paprikás csirkére, avagy országúira és 'Skodára? Miből él ez az ország Kovács elvtárs szerint jól, Nagy szaktárs szerint „hát meg lehet élni’’ alapon, Kiss úr szerint „azért nem kell odarohanni” színvonalon. Ha közgazdasági élet kiadványait, a gazdaságpoliti­kai tényeit vizsgálom, akkor ugyanis egészen más ké­pet és választ kapok az iménti kérdésre, mintha kör­kérdést teszek fel riportalanyoknak, megígérve, hogy nem lesznek riportalanyok. Név szerint semmiképpen sem. A Városi Ember szerint a parasztnak igen, annak van életszínvonala, az jól él, mert nem is csinál semmit. Vagy legalábbis alig valamit, amit manapság már mun­kának lehet nevezni. Mert mit csinál a Paraszt Ember? Matat a háztájiban, drágán eladja a tyúkot, kacsát, táb­lából valamit a szövetkezetben a gépek körül, furfan- goskodik a munkaegységgel és részesműveléssel — egy­szóval él, mint Marci Hevesen. A Paraszt Ember szerint a Városi Ember — értsd el. sősorbaá az ipari munkást — lóg. Bemegy szépen az üzembe, fedett tető a feje felett, elmismásolja a nyolc órát, esetleg fusizik valamit, ha már nagyon őrjíti az unalom, aztán megy a borítékért. Havonta kétszer is. Ha esik, ha. fúj. Néha öntudatra ébred, s ilyenkor meg­bírálja a felsőbb szerveket, s ezért azonnal emelik az órabérét. így él a Városi Ember, ha munkás. A Falusi Ember, ha szövetkezeti elnök, akkor repre­zentál. A Városi Ember, ha mérnök, másodállásban ter­vez valami kis társasházat — nem gyárat! —, ha orvos, az SZrTK-ban adminisztrálgat, otthon maszekot. A maszek az természetesen maszekot, azért maszek, falun is,.városon is. Hát így élünk mi Pannóniában, a riportalanyok sze­rint. De hát ebből nem lehet, hogyan is lehetne nem­zeti jövedelem, de hát ebből nem lesznek, hogyan is lehetnének olyan javák, amelyeket a végzett munka, a tehetség és az egyéni ügyesség arányában lehetne szét­osztani egyéni jövedelem formájában. Miből telik te­hát, miből élünk mégis? Sokáig töprengtem ezen a fogas kérdésen, s azt hi­szem, hogy sikerült megfejteni a titkot, ha nem is tel­jesen, de legalábbis e titok kulcsához jutni. Hát a Zalat- nayból meg az Omega együttesből! Azok kimennek kül­földre, hoznak be devizát, mi a devizáért vásárolunk, és már van is valamink ... És természetesen az új magyar slágerekből élünk, amelyeket az új magyar slágeréne- kések lemezre énekelnék, azt kivisszük, és amit beho­zunk ... Igen, abból is élünk, amit behozunk. Hol szá- molatlanul, hol vámolatlanul. Egyesek egy ideig nagyon is jól megélnek belőle. Aztán milyen pompás dolog az idegenforgalom. Jön­nek a vendégek, hozzák a pénzt. Egy részét, a kisebbet, beváltják a Nemzeti Bankban, másik részét, lehet, hogy ez a nagyobb, beváltják a Manciltánál, aki a magyar idegenforgalom megbízásából rendelkezésre bocsátja a kedves külföldi vendégnek a devizaszorzóját. Ügy gondolom, semmiképpen sem lebecsülendő élet- színvonalunk alakulása szempontjából, hogy eladhatat­lan gyümölcseinkből eladható pálinkát küldünk a ma­gyar pálinka iránt mindig nagy rokonszenvvel viseltető országoknak, amelyért, ugye, ismét azt kapjuk, amire sz&kségünk van. Renault-t vagy Fordot, esetleg coca- colát vagy rúdelemet a tranzisztoros rádióhoz. Es ha arra gondolok, hogy a magyar filmek... a magyar lab­darúgás ... a magyar vízilabda... a magyar liba meg a mája, nos, a kutya meg a mája, úgy vélem, jogosan érezhetőm magam a titok kulcsa tulajdonosának. Ha a mezőgazdaság dolgozói nem dolgozói a mező- gazdaságnak, ezek után el nem végzett munkájukkal nem is termeltek új javakat. Ha az ipar munkásai csak nevükben munkások, mert erőfeszítéseik csak a blok­kolóóra karjának erőteljes lenyomásáig terjednek, ak­kor nyilvánvaló, hogy ők sem állítottak elő termékei. Es ha a szellemi munkás szellemi munkaerejét olyan királyi trónok megtervezésére fecsérli, amelyeket a ki­rály is gyalog közelít meg, akkor nyilvánvalóan nem épülhetnek új termékeket gyártó új gyárak, új kutatá­sokat hozó laboratóriumok s az ember egészségét újból visszaadó kórházak és rendelőintézetek. Ez teljesen nyilvánvaló. Lám, olyan csodaország lettünk, ahol a fizikai és szel­lemi termelő-, teremtő munka nélkül is olyan új javak állítódnak elő, amelyeket csak el kell osztani. S ha van múnka, hát akkor csak legfeljebb ez az eloszlás jelent­het egy kis munkát, s ha van, aki dolgozik, az csak az elosztás területén dolgozhat. Termelőmunka az újraelosztás szférájában. Pompás kis közgazdasági kategória, nagyszerű modellje egy olyan életszínvonalnak, gazdasági berendezéseknek, amelyet a fecsegő, a más munkáját nem becsülő naiv ostobaság volt kedves létrehozni a valóság meghamisí­tására. Na, de hagyjuk est. Együnk jót, és igyunk, s közben, csak úgy unaloműzőnek, szidjuk tovább a más munká­ját. i Mondjuk ezt, az enyémet. Gyurkó Gézá távolról utazik ide, ám étkez­tetésük még nincs megoldva. Jó lenne egy üzemi konyha. Híres jó konyhája van a szö­vetkezeti kisvendéglőnek. Itt lenne érdemes létrehozni az üzemi étkeztetést. Megkeres­tük a szobi ÁFÉSZ vendéglá­tóipari osztályának vezetőjét, Kása Gábort, aki nem a leg­nagyobb lelkesedéssel fogadta ugyan az ötletet, de megvaló­síthatónak látja: — Nincs rajta haszon — mondta. — Próbálkoztak már vele? — Hogyne, de akkor elég ér­deklődő sem volt. Talán majd most. Balogh Miklós a kisvendéglő vezetője: — Az igaz, hogy nincs rajta haszon, s igen sok munkát je­lent ... Százötven főre főzni tíz-húsz helyett... Meg a be­szerzési gondok... Papírt, ceruzát ragad, s nyomban számol. — Nyolc forintból már ki­hozhatnánk egy jobb menüt, ebből lejönne az üzem hozzá­járulása ... Lehetne még egy menüt, egy ennél is olcsóbbat... — S mi lenne a maguk hasz­na? — Nézze, nemcsak a haszon­ra gondol az ember, vannak kötelességeik is... Meg azért tudja, még jobban ideszokná- nák az emberek. Esténként vagy az ünnepeken zenét hall­gatni ... Hiszen szép tiszta üz­let ez, aki megismeri, megsze­reti. Nos, ez Vámosmikola. Pos­ta, kisvendéglő, jó tsz, busz­állomás, új üzemek. És a ta­nács, amely azért székel itt, hogy a kétezer lélek minden óhaját teljesítse. (szántó) Emlékünnepség Budakeszin Az MSZMP községi csúcs­vezetősége, a községi tanács vb és a Hazafias Népfront községi bizottsága december 24-én, Budakeszi felszabadulá­sának 25. évfordulója alkalmá­ból emlékünnepséget rendez. A program délelőtt kilenc óra­kor, a járási művelődési köz­pontban kezdődik; Ünnepi megemlékezést tart dr. Földes Lajos. Az ünnepi műsorban a Tavasz ^Magyarországon című irodalmi összeállítás szerepel. Közreműködik Szentpál Mó­nika és Bodor Tibor, valamint a Medicor Művek férfikórusa. Délelőtt tizenegy órakor kerül sor a társadalmi munkában készített Felszabadulási park ünnepélyes felavatására. Együttes közgyűlésre ké- . szülődnek az abonyi Kossuth és Lenin tsz tagjai. A két me­zőgazdasági termelőszövetke­zet külön-külön megtartott közgyűlésén nemrég úgy dön­tött, hogy a két közös gaz­daság még ebben az évben egyesül. Hétfőn, december 22-én már ki is mondják az egyesülést. Ugyanakkor választják meg az új vezetőséget, döntik el milyen néven működik to­vább a szövetkezet és a jövő gazdasági év kezdetének leg­fontosabb feladatairól is ha­tároznak. A február elején megtartan­dó zárszámadási közgyűlésig bizonyos kettősség marad fenn az ügyek intézésében. Az egyesült tsz vezetősége az új gazdasági év tervét dolgoz­za ki, ugyanakkor a két meg­szűnő tsz-vezetőség a két gaz­daság felszámolásiát és az idei gazdasági esztendő el­számolását végzi el, s termé­szetesen külön tartják zár­számadó közgyűlésüket is. A kettő közül egyik sem gyenge tsz. Igaz, a Kossuth gazdaságilag valamivel erősebb a Lenin­nél, jobb jövedelmet is biz­tosított tagjainak. Most az a törekvés, hogy jövőre az egye­sült tsz dolgozó tagjai vala­mennyien elérjék legalább azt a kereseti szintet, amit a Kos­suth juttathatott tagjainak. Mind a két tsz földterülete összefügg egymással, ez min­denesetre megkönnyíti a gaz­dálkodást. Ma a Kossuth föld- tulajdona 3955 hold, ebből 3698 szántó. A Lenin 3466 holdjából pedig 3215. Egy- egy katasztrális hold szántó átlagos aranykorona értéke 17,95, vagyis a talaj jó minőségű. A két egyesülő tsz dolgozó „tagjainak száma feszesen 578 és alkalmazottaiké 57 fő. Ezenkívül 26 mezőgazdasági és ipari tanuló készül náluk — tsz-tagságra. A kettőből eggyé lett szö­vetkezet -923 darabból álló szarvasmarha-állománnyal in­dul, ebből 215 a tehén. A 2227 darabot számláló sertésállo­mányból 246 a koca. Évente eddig 35 ezer pecsenyekacsát neveltek, amin ezután sem kívánnak változtatni. Ugyan­akkor kihasználva az egye­sülés adta lehetőségeket, meg­levő épületek kisebb költ­séggel járó . átalakításával, 200—250 anyával már 1970- ben juhászatot létesítenek. Az új tsz-ek egyik fő fel­adata a 300 férőhelyes te­héntelep felépítése. Természetesen gyors ütem­ben folytatják a 360 anyako- cás sertéskombinát építését is, amely a négy mostanáig működő abonyi tsz közgs vál­lalkozása. Egyenként 25 száza­lékos részesedést vállaltak benne. A Kossuth és a Lenin egye­süléséből alakuló szövetkezet­nek egyébként 54 millió 184 ezer forint a közös vagyona és ebből csaknem 39 millió a tiszta vagyon. Egyszóval kellő gazdagsággal indul új életre az abonyi tsz-házaspár. ŰJ TANÁCS- ÉS PARTHAZ TAPIOSZELÉN Foto: Urbán Elkülönítettek egy rák vírust Mit jelent a tudományos felfedezés a gyakorlatban? Néhány hete járta be a vilá­got a hír, hogy amerikai orvo- .sok izoláltak, azaz elkülönítet­tek egy rákvírust. A Magyar Televízió és lapunk is foglal­kozott a közleménnyel, s en­nek nyomán számosán kérdez, tók: e felfedezéssel megoldó­dik-e korunk betegsége, a rák gyógyítása? Pontosabb fogalmazás Nos, a dolog nem ilyen egy­szerű, még nem tartunk a gyó­gyításnál. Elsősorban ponto­san kell fogalmaznunk, így: rákot okozó vírust izoláltak, tehát nem rákvírust. A kü­lönbség nagy. Ha azt mond­juk rákvírus, ezzel leszögez­tük, hogy a rákot vírus okoz­za, holott a betegségnek nem egy okozója van. Sőt a rossz­indulatú daganatok is külön­bözőek. A vírus tehát csak egyik ok, de nagyon valószínű, hogy vírusos rák is van. A legtöbb kutató ugyan a víru­sokban keresi az okot, bár számos vélemény és tény más­ról tanúskodik. Elismert szakemberek egyik csoportja — közöttük Szent­györgyi Albert — hormonza- varökban keresi a rák okát. Kétségtelen, hogy kátrányos anyagokkal is elő lehet idézni rákot. Ezért tartják nagyon ártalmasnak a cigarettát. Te­hát vegyi anyagok okai lehet­nek e félelmetes betegségnek. Ezt alátámasztják bizonyos vegyi anyagokból előállított irtószerekkel folytatott kísér­letek. Bizonyított tény az is, hogy egyszerű mechanikus izgatás is okozhat rosszindulatú daga­natot. Valószínű azonban, hogy több tényező egyidejű, együt­tes hatása szükséges a rákoso- dáshoz. Ha a vírusos variációt fo­gadjuk el, akkor szükséges hozzátennünk, hogy többféle vírusnak kell lennie, ez azon­ban cseppet sem von le a fel­fedezés jelentőségéből. Ha már egy vírus ismeretes, az feltét­lenül felbecsülhetetlen értékű a kutatásban és a gyógyítás­ban. Egyetlen vírus Igen, egyetlen vírus. Látszó­lag egy vírus elkülönítése je­lentéktelen, de ha mérlegelünk nyomban kiderül, hogy mér­földkövet jelent. Eddig ugyanis már számtalanszor felfedeztek rákkeltő vírust, de mivél izolálni nem tudták, is­mét elveszett a tömegben és nem is figyelhették meg tulaj­donságait. Valamely vírus el­különítése ugyanis azt jelenti, hogy szaporítható és felhasz­nálható különböző kísérletek­hez. Igen figyelemre méltó a köz­leménynek az a része is, mi­szerint az orvosoknak rákelle­nes ellentesteket is sikerült felfedezniük az emberi szerve­zetben. Ez a gyógyítás szem­pontjából igen becses, mert ha vannak ellentesitek, akkor már csak annak a módját kell meg­találni miként lehet ezeket szaporítani. Az ellentestek sza­porítása — vagyis a védőszé­rum-készítés — már a kiseb­bik feladat, hiszen az orvos- tudománynak ebben már nagy gyakorlata van. A felfedezés tehát a jövő szempontjából igen nagy je­lentőségű, de már a ma fel­adatait is megszabja, hiszen ha teljesen bizonyossá válik, hogy a rák fertőző, akkor a megfelelő védőintézkedéseket is meg kell tenni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents