Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

1969. DECEMBER 16., KEDD 3 * PILISSZENTIVÁN Búcsúzott a bánya.. 116 esztendő — történelem A JÖVŐ ÉVI TERV bi évektől. Azok a fészültsé­Nem örömteli, lélekemelő pillanatok ezek: magára ma­rad a pilisi bánya. Tegnap munkásgyűlésen búcsúztak tő­le, s köszönték meg a föld itt munkálkodó, fekete kincset felszínre küldő mesterembe­reinek, hogy sok éven át itt helytálltak. Bezárják a bányát, mert már nem rejt annyi kin­cset, hogy kifizetődő len­ne fenntartani. S akik eddig itt keresték ke­nyerüket? Az idősebbek szép nyugdíj­jal vonultak pihenőbe, a fia­talabbak számára kétféle le­hetőséget biztosítottak. Az egyik a bányászmesterség folytatása Dorogon, a másik a külszíniek foglalkoztatása a Kőfaragó Épület és Szobrá­szati Vállalat már épülő üze­mében. A tröszt igazgatója a teg­napi gyűlésen méltatta a 1J6 éves pilisi bányásza­tot. Az akkori szénkincsnek válta- kozóan sok tulajdonosa volt, a századfordulón még egy belga cég is nekilátott a pilisi szén­medence feltárásának. Itt is küzdöttek a vízzel, csatáztak naponta a bánya sok veszélyt rejtő mozdulásai ellen. De színhelye volt Pilisvörös- vár 1939-ben egy nagy összecsapásnak is: a vo­nuló sztrájkotokkal ütköz­tek meg a fegyveresek. Mindez ma már történelem, de ennek a történelemnek, nagyapákon, apákon keresztül részesei voltak a bányászcsa­ládok. Volt, aki itt kezdte éle­tét, itt szállt először a mély­be, hogy megkeresse a min­dennapi kenyerét. Nem csoda, ha szívüket, gondolataikat ide köti a most már kiérdemesült bánya. De hát ilyen az élet, ahogy az ifjúság elszalad a mi életünkben, úgy , öregszik, vagy fogyatkozik itt-ott a termő jzet is. Jutalmakkal, a szakma ki­váló dolgozója oklevelekkel, anyagi elismeréssel és szép szóval köszönték meg tegnap a sok tízezer tonna szenet, amit az itteni bányászok fel­színre hoztak, s a tüzelősze­gény időkben küldtek a fővá­rosnak, a gyáraknak. A leg­több ember nem hagyja ott otthonát, aki helyszínen dol­gozik tovább, azért, aki a szomszédos Dorogra utazik, vállalja a napi utazást. S mi lesz a végső sorsa a bányának? Lassan „visszarabolják” a lent beépített anyagot, s legkésőbb április elsején lezárják, lefalazzák a be­járatot. Nyitva marad az István akna, ahonnan a környező település ivóvize fakad, ezt majd a kő­faragó vállalat gárdája tartja rendben, biztosítja működé­sét. A falu pedig folytatja meg­szokott életét, csak néhány Jövőre lesz 150 esztendeje, hogy Szarvason meghalt Tcs- sedik Sámuel, a belterjes gaz­dálkodás, a mezőgazdasági szakemberképzés megalapító­ja, a lucerna, az akácfa, az eperfa és a selyemhemyóte- nyésztés meghonosítója. A vá­rosi tanács vb javaslatára 1970-et Tessedik-évvé nyilvá­nították Szarvason. Gazdag programmal emlékeznek meg a város nagy fiáról, 'többek között tudományos ülésszakot rendeznek, amelyen neves tu­dósok, kutatók ismertetik Tes- sedik sokrétű tevékenységét, i Ruzicskay György szarvasi íes­férfiember kel útra, s nem itt, hanem távolabb köszön „jó szerencsét”. Mégis bizonyos, l hogy még az unokák is halla­ni fognak arról, hogy is volt, milyen is volt az elcsendesült pilisi bányában. —tgy— lönböző követelményeknek megfelelően az illetékes me­gyei, illetve járási tanácsok hatáskörébe tartozik. , Az említett kormányhatáro­zat értelmében állami rendel­kezéseket a belkereskedelmi miniszter csak rendelet for­májában adhat ki a felügyelete alá tartozó szövetkezeteknek is. Átmenetileg azonban az ál­lami kereskedelmi és vendég­látó vállalatokra egész sor mi­niszteri utasítás kötelező érvé­nyű. Ezért a miniszter másik rendelete a szövetkezeti keres­kedelmi és vendéglátóipari te­vékenység folyamatossága ér­dekében kiterjeszti a minisz­teri utasítások hatályát a fo­gyasztási, a kisipari szövetke­zetek kereskedelmi és vendég­látóipari tevékenységére is. A rendelet melléklete 40 ilyen ideiglenesen kötelező utasítást sorol feli tőművész rajzsorozatot készít: negyven-ötven képben mutatja be Tessedik Sámuel életét. Orchideavirágzás Ismét tömegesen virágzanak az orchideák az Állatikért pál­maházában. Egyszerre 72 vi­rág nyílik, főleg a különleges alakú, papucsra emlélceztető fajok közül. A trópusiházban a nagy egzotikus madárra em­lékeztető „papagájvirág”, a Strelitzia bontotta ki naran.es- sárga-acélkék virágait. A lapok — így lapunk is — vasárnapi számukban nyilvá­nosságra hozták a népgazdaság 1970. évi tervét. A terv, vala­mint az országgyűlés múlt hé­ten lezajlott ülésszakán a jövő évi gazdasági feladatokkal kapcsolatban elhangzottak megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, hiszen 1970 a har­madik ötéves terv záróidősza- ka, s egyben a negyedik öt­éves terv sikeres kezdetének megalapozása. Forduló tehát, kétszer öt esztendőt összekap­csoló tizenkét hónap. A terv mértéktartó, reális követel­ményeket támasztó program, s éppen ezért maradéktalanul megvalósítható. Az előzetes számítások sze­rint 1969-ben a nemzeti jöve­delem hat százalékkal növek­szik, s az 1970. évi terv sen: határoz meg magasabb mér­cét: öt-hat százalékos nemzeti jövedelem gyarapodással szá­mol. Sikerül ezzel az eredeti tervben szereplő mértéket meghaladóan növelni a nem­zeti jövedelmet, ami nemcsak a népgazdasági erőforrások valódi voltát igazolja, hanem a gazdasági mechanizmus re­formjának kibontakozását is. Az 1968. január elsején meg­kezdett reform nem akasztotta Hogyan lehetne több lakást építeni? — ezt kutatják most, a IV. ötéves terv előkészítésé­nek idején, Pest megye veze­tői. A következő ötéves terv­ben az állami lakásépítést meg akarják háromszorozni. Ehhez természetesen nem­csak az építőipari kapacitás növelésére van szükség — ha­nem több „szerelvényre”, aj­tóra, ablakra Stb, A megyei taciács ipari osztálya most ke­resi azokat a saját forrásokat, amelyékkel segíthetnék az or­szágosnál is nagyobb ütemű lakásépítési program megvajó- sítását. A Pest megyed Műanyag Gyakran előfordult, hogy az erdőállományt különböző bűn- cselekményekkel károsítják. meg a harmadik ötéves terv végrehajtását, sőt, több tekin­tetben hozzásegítette a nép­gazdaságot a tervezettnél na­gyobb mértékű eredmények­hez. A népgazdaság két alapvető ágazata, az ipar és a mező- gazdaság 1970. évi feladatai nem követelnek ugrásszerű változást, kétséges kimenetelű erőfeszítést. Az ipari termelés hat, s a mezőgazdasági terme­lés egyszázalékos, tervezett növekedése annak tükrözője, hogy holnapi feladataink elvá­laszthatatlanok attól, amit ma elértünk. Nincs mód 1970-ben az ipari termelés nagyobb mértékű növelésére, hiszen 1938-ban és 1969-ben a koráb­bi évekhez mérten az ipari termelés emelkedési üteme mérséklődött, a mezőgazdaság pedig az 1969. évi jó eredmé­nyekkel olyan színvonalat ért el, aminek tartása, illetve egy­százalékos bővítése is éppen elegendő feladattal jár. A megye ipara hosszú évek óta az országos átlagot meg­haladó mértéltben növelte ter­melését, s így volt ez 1968-ban, s várhatóan így lesz 1969-ben is. Éppen ezért nem csupán föltételezés, hogy 1970 sem kü­lönbözik majd ebben a koráb­Játékáru és Tömegcikkipari Vállalat például nagy mennyi­ségben gyárthatna műanyag- padlóit, vízcsapokat, csöveket. A Faipari Vállalat ajtókát, ablakokat adhatna az építendő házakhoz. A lakásokhoz szük­séges egyéb kellékeket más megyei, vállalatok is termel­hetnének. Ezeket a lehetőségeket már­ciusig feltérképezi'!?, s ptápa születik* meg róla a döntés. Addig.is : az üzemek saját-por­tájukon is körülnézhetnek, mivel tudnák segíteni a lakás­építést? (—di) E károkozók egyrészt jogtala­nul eltulajdonítják a kivágott fát, másrészt ugyanakkor ron­gálják az erdők és fásítások összefüggő állományát, s1 ezzel gátolják annak kifejlődését. Az elbírálásnál fontos kér­dés, hogy a cselekmény a sú­lyosabb büntetés alá eső bűn­tettként avagy szabálysértés­ként minősüí-e. Az értékhatár a tulajdon elleni szándékosan elkövetett szabálysértéseknél 500 forint, míg a gondatlan rongálásnál 5000 forint. Ha élőfát vágnak ki erdőből vagy fásításból, az okozott kár ösz- szegét az országos erdei ársza­bályzat alapján kell megálla­pítani. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban olyan álláspontot foglalt el, amely szerint a fa­kivágással elkövetett jogtalan eltulajdonítás pénzben megje­lölt vagyoni érték nem pusz­tán az élőfa értéke, hanem a kivágással okozott erdei káro­sodás, az úgynevezett biológiai érték együttes összege adja. meg. Csak az utóbbi helyes figye­lembevételével — ami kellően értékeli az erdőállomány fej­lődésének az érdekeit is — le­hetséges a fokozott büntetőjogi védelem biztosítása, valamint a bűntett és a szabálysértés el­határolása. Ebből következik, hogy ha az élőfa pusztán súly szerinti értéke adott esetben a szabálysértési értékhatárt nem is haladja meg, a biológiai, az erdőállomány fejlődésében okozott károsodás tekintetbe vételével a cselekmény már bűntettként minősülhet. gek azonban — így például a textiliparban, mely a megyé­ben nagy súllyal szerepel, vagy néhány gépipari vállalat­nál, mint a Csepel Autógyár­ban, a Vörös Csillag Traktor­gyár gödöllői gyáregységében — melyek 1968-ban s 1969-ben egyaránt tapasztalhatók vol­tak, figyelmeztetőek. Arra in­tenek, hogy oz eddigieknél jó­val nagyobb gondot kell fordí­tani a vállalati belső szerve­zetre. a törzsgyár és a gyár­egységek kapcsolataira, a piaci igények reális fölmérésére, mert döntően ebben, s nem az indokként emlegetett létszám- hiányban keresendő a gondok forrása. A meglevő feszültsé­gekkel ugyanis nehéz lenne nekivágni a negyedik ötéves tervnek, s ezt az érintett vál­lalatoknak nemcsak látniuk kell, hanem már ma tisztázni­uk szükséges az elkerülhetet­len intézkedéseket. A jövő évi feladatok közül két olyat lehet kiemelni, me­lyek teljesítése az átlagosnál is nagyobb erőfeszítéseket köve­tel. A kilencvenmilliárd fo­rintra rúgó beruházás megva­lósítása a beruházási piac is­mert feszültségeinek tudatá­ban egyetlen beruházónak sem kínál kényelmesen sima utat, főként ha hozzátesszük az idei esztendő néhány kedve­zőtlen tapasztalatát, a megyé­ben például o Dunai Cement­es M észmű mészművének át­adási késedelmét, a Dunai Kő­olajipari Vállalat gondjait. A másik, az előzőhöz hasonlóan fogas kérdés az egy főre jutó termelés növekedése. 1968 és 1969 tagadhatatlan visszaesést hozott, s ezért csak j részben marasztalhatok el a különböző — s 1970 januárjától megvál­tozó — munkaügyi rendelkezé­sek. Arról van szó, hogy a műszaki fejlesztés relatív el­maradottsága, a korszerűtlen technológiák továbbélése nagy súllyal játszik közre az egy főre jutó termelés lassú növe­kedésében, s az 1970-re terve­zett három-négy százalékos emelkedést sem lesz könnyű produkálni jó néhány vállalat­nál. Nem, mert két eszten­deig erre jutott a legkisebb figyelem, s ami még nagyobb baj: sok helyen még tervék, elképzelések sincsenek arra, mit is tehetnének, illetve kell, hogy cselekedjenek. Az életkörülmények javítá­sában, a jövedelemben és fo­gyasztásban a terv, akár csat? a termelő ágazatok esetében, a reális helyzetre alapoz, s célul a folyamat töretlenségét tűzi ki. A reálbérek 2,5—3 százalé­kos, egy keresőre számított emelkedése, illetve a reáljöve­delmek egy főre jutó 4,5—5,5 százalékos növekedése gyakor­latilag már többlet, hiszen 1969-ben az ötéves terv ilyen irányú feladatai teljesülnek. A nem ugrásszerű, hanem folya­matos növekedés tagadhatatla­nul nehezebben érzékelhető az egyének, a családok életében, de tagadhatatlanul kiegyensú­lyozottabb haladást tesz lehe­tővé. Hiba lenne elfeledni: a termelőágazatokban dől el, hogy mi kerülhet elosztásra, s az életszínvonal gyorsabb emelkedése, ezen belül a reálbérek növekedése elvá­laszthatatlan a mindennapi munkától. Attól, amit 1970 minden hétköznapján becsü­lettel, teljes szívvel kell, hogy elvégezzünk. , A Magyar Hajó- és Darugyár VÁCI GYÁREGYSÉGE (Vác. Derecskéi dűlő) FELVÉTELRE KERES gépészmérnököket 44 őrás munkahét Útiköltség-térítés. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán. (Tel.: 323). A cipő A cipőt évekkel ezelőtt vettem, ele­gáns volt, nemes vonalú, alkalmas ar­ra, hogy az ember pávává »válván ben­ne, pökhendi tekintettel mérje végig ormótlan csukában csámpázó ember­társait. A cipő elegáns volt, nemes vo­nalú, nem ő tehetett róla, hogy gazdája lába korántsem mondható nemes vona­lúnak. Rövid, de könnyes, sziszegős, tyúkszemes küszködés után a cipőipar eme remeke bevonult a szekrény aljába az öncélú szépség, a Tart pour l’art, avagy inkább a i’áb pour l’óib páros dokumen­tumaként. — Most mi lesz vele? — kérdezte nejem oly aggodalommal, mintha e ci- peilőcske sorsa elválaszthatatlanul ösz- széforrt volna az ő életével. — A cipő sorsa a hordás ... Előbb, vagy utóbb eléri ez a végzeté — vála­szoltam a cipő szorításától felszabadult bölcs filozófusként, mert tudtam, hogv akkor még meglehetősen ifjú, pelenká­ból alig kibújt gyermekem a fejlődés törvényei szerint majd belenő ebbe a cipőbe. A gyermekek lába növésének titkát ugyan még nem fejtették meg a tudósok, de minden bizonnyal növeke­dése közben akad olyan időszak, ami­kor a nekem jó, de pompás és nemes vonalú cipő neki már jó lesz. Hogy ilyen pillanatnak jönnie kell, ennyit a középkori alkimisták és a mai szülők is tudnak. A cipő tehát ott hevert sámfára si­mult testével az egyik szekrény aljá­ban. csendben és türelmesen várva azt a pillanatot, amikor egy talpaslábú ka­masz felrántja, hogy utána tüneményes gyorsasággal tönkre is tegye ő cipősé- gét. . , Teltek a hónapok, az évek, a cipő várt. én is vártam. Nem voltam sem jdeges, sem bizalmatlan, tudtam, hogy csak évek kérdése és találkozik a láb és a cipő. Az én cipőm és az én gyerme­kem Iáiba. Nagy pillanat lesz! — Ha nagy leszel és jól viselkedsz, megkapod ezt a pár cipőt — mondogat­tam fiamnak növekedése és magatartá­sa bírálata közben rendszeresen, hogy a cipő szinte már nem is cipő lett, ha­nem fogalom és mérce: a kamasszá, a jóvá válás fogalma, és a kölyökmaga- tartás mércéje lett. Legalább is a sze­memben. Mert a gyerek fölényes nem­törődömséggel, a cipő mozdulatlan re­zignáltsággal várva a nagy találkozást, amikor az apa cipője már jó lesz a fiú cipőjének is. Újabb évek teltei? el, s már csak cen­timéterek választották el a célt és a ta­lálkozást, amikor valahogy, magam sem tudom miért, néhány hétre félrenéztem, kiment a fejemből a cipő, amely nem jött ki magától a szekrényből, hogy szólt, figyelmeztetett volna. — Na, itt a cipő ... próbáld fél — ju­tott eszembe egyik este, s már hoztam büszkén a hosszú évekkel ezelőtt vett, elegáns, nemes vonalú férficipőt. — Eléggé konzervatív csuka ez — Így hangzott az első megjegyzés, amelyet a cipő is, én is mély felháborodással és a mai fiatalságról alkotott elítélő közös véleményünkkel vettünk tudomásul... — Neked. minden konzervatív... ilyen cipő nincs fiam több. Ez egy olyan cipő. Évekig neked tettem félre, meg fognak őrülni a haverok, ha majd ben­ne látnak —■ magyaráztam mind lelke­sebben, amint a srác fűzte. Húzta a ci­pőt. — Ki kellene vágni az orrát — mond­ta vigyorogva. — Mit csinálni? Ezzel a cipővel? — Rikoltott fel bennem a dühödt fájda­lom ... — Vagy le kell vágni a lábamból — tette hozzá változatlanul fumigáló és lekezelő vigyorral... — Tudniillik, kegyetlenül kicsi. Megdöbbenve áLltam és néztem. Tény­leg kicsi. Az évek óta félretett, a fiú számára félretett, egykor nekem kics-i cipő, már neki is kicsi, pedig csak né­hány hétig felejtkeztem meg a cipőről és íme, kicsi, használhatatlan, céltalan megformált bördarab lett megint belő­le. — Most mit csináljunk? Dobjuk el, adjuk él? — örült és szomorkodott egyszerre a gyerek anyja. — A, minek... Tegyék el apuék, az­tán majd elteszem én is, s ha fiam lesz, majd neki odaadjuk — adta a tanácsot a gyesed?, nem tudni gunyból-e, vagy komolyan. A cipő most ismét a szekrényben van. És én csak egytől félek, hogy amilyen hebehurgya, meggondolatlan ez a kö­lyök, későn adja majd oda az én volt, az ő volt cipőjét a leendő fiának, az én unokámnak, ki majd gúnyos képet vág­va azt tanácsolja az apjának, az én fi­amnak, hogy tegyék el ezt a cipőt, sz ő fiának, tehát az én fiam unokájának, azaz az én dédunokámnak. Érdekes lenne, megvárni, amint a dédunokám vigyorogva szól majd az ap jának, aki az én unokám, hogy a cipő... De ne. ne tervezzünk. Egy cipő nem tan ki addig. Gyurkó Géza f&niszteri rendelet . a szövetkezeti brménylisíároifif végrehajtására „Háztáji segítség“ a lakásépítéshez Jogosulatlan fakivágásnál az erdőállomány fejlődésében okozott kár is számít SZARVAS — 1970 Tessedik-emlékév A belkereskedelmi miniszter a szövetkezetek tevékenységé­vel kapcsolatos két új rendele­tet adott ki. Néhány hónappal ezelőtt kormányhatározat szüntette meg a SZÖVOSZ, az OKISZ és a Megyei Szövetkezeti Szö­vetségek hatósági jogkörét, s azóta ezek a szervek érdek- képviseleti feladatokat látnak el. A határozatnak megfele­lően gondoskodni kellett a fel­ügyeleti szervezeti jogok át­adásáról. Az egyik miniszteri rendelet az átfogó szabályozásig ren­dezi a személyzeti és az okta­tási munkával kapcsolatos te­endőket az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­teknél, szövetkezeti társulá­soknál és SZÖVOSZ vállala­toknál. Az ezzel összefüggő felügyeleti tevékenység a kü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents