Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
«ST megyei 1969. DECEMBER 14., VASÁRNAP kJCwUip Haaaérhesett 3fo.sc/i rá ból Uhu Pál Pénteken a késő éjszakai órákban hazaérkezett Moszkvából az Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezette magyar kulturális küldöttség, amely részt vet^ a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság hatodik ülésszakán. A küldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, valamint a Külügyminisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. TANUSsÓK MOTORON Krónikus létszámhiány 400 forint a közvetítőnek A váci gépipari technikumban esténként nemcsak csöngetés, hanem motorzúgás is jelzi a tanítás végét. A Lőwy Sándor iskola esti és levelező hallgatói többségének van motorja, az órák után hát a vasparipára pattannak, így gyorsabb a hazatérés, s' — mint mondják — frissítőbb is... Foto: Urbán A váci Finompamutfonó- és Cérnázógyár aránylag kis üzem. Jelenlegi jogállományi létszáma 730 fő. Ez a szám azonban illuzórikus; korántsem azt jelenti, hogy ennyien dolgoznak is á gyárban. Az üzem állandó létszámhiánnyal küzd — azaz már szinte feladta a küzdelmet. A bejáraton ugyan kint függ a munkaerőt kereső tábla, és azokat a dolgozóikat, akik 3 hónapon túl ittmaradó munkaerőt toboroznak, 200— 400 forinttal jutalmazzák a közvetítésért... Utoljára 5—6 éve volt a gyár teljes létszámú, a 40—50 főnyi mínusz azóta állandósult. Ez a helyzet az üzem, szempontjából egyértelműen hátrányps. És a dolgozókéból? Kertész Rózsa szb-titkárral, Hajdú Istvánná személyzeti vezetővel, Mojzes Lajosné számvitéli csoportvezetővel keressük az okokat, beszélgetésünkhöz csatlakozik Kaiser Ferenc igazgató is.-t Most egyenesen tragikus a helyzet elsősorban a szakmunkásoknál. A péceli Kisipari Szövetkezet gázvezetési munkát végez Vácott, kb. 3 évig. 18—20 forintos órabéreket fizetnek. Ma négy vízvezetékszerelő, és lakatos szakmunkás mondott fel. Úgy vélekednek, hogy ha két évig tart, akkor is megéri, mert az alatt 3—4 ezer forintos a havi átlaguk. A tmk- műhelyünk amúgyis kislétszá- mú, már előzőleg is 4—5 főnyi szakmunkáshiányunk volt. Pótlásukra nincs kilátás. Áthidaló megoldásképpen a megmaradt bért felosztjuk és ebből fizetünk pluszpénzt az egyes célfeladatokért — lehetőleg nem túlóráztatással, hanem a munkaintenzitás fokozásával. Ezt azonban több okból sem tehetjük állandó gyakorlattá j—, fizikailag sem tartható helyzet. — A kiinduló ok elsősorban az, hogy a textilipar nem képes konkurrálni más üzemekkel sem, nemhogy egy-egy ilyen kivételes keresetet ígérő kisipari szövetkezettel. Szakmunkásaink három műszakban dolgoznak, nehéz munkát végeznek, de mi csak köny- nyűipari órabéreket fizethetünk a nem könnyűipari szakmunkásainknak is. — Pedig itt is ugyanazt a munkáit végzik, mint másutt! A másíajta kategorizálás havi ezer forintnyi különbözeiét is jelent! A textilipar általában gyengén fizet és háromműszakos, szemben a nehéziparral, ahol többnyire 1—2 műszakban ■ dolgozhatnak, több pénzért. — Mi 8—9—10—11 forintos órabéreket fizethetünk. A tmk csoportvezető órabére 11.50 —, ugyanakkor egy egyszerű szakmunkás másutt 15 forintos órabérért helyezkedhet el. — A törzsgárda-tagokat is könnyű elcsábítani? — Ezt nem mondhatnánk. Tőlünk szakmunkás törzsgár- datag nagyobb kereset kedvéért mindeddig nem lépett ki. De amíg valakiből törzS- gárdatag válik, ahhoz idő kell, ha így alakul a helyzet, ki jut el odáig? — A textilüzemekben szinte természetes jelenség a munkaerővándorlás. Amiben a mi üzemünk kiemelkedik, az a szülési szabadságosok aránya, ebben a tekintetben Vácott elsők vagyunk. A 730-as jogállományi létszámból 120-an vannak szülési- gyermekgondozási szabadságon. És nagyon kevés jön közülük vissza. — Bölcsődehiány miatt? — Nagyon szép üzemi bölcsődénk volt. Kihasználhatat- larisága éniatt nemrég átalav kítottuk, szeptember 1-től óvodák int működik. 20- személyes volt mint bölcsőde, lett belőle 44 helyes óvoda. De így is csak 18—20 gyerek jön össze. Bizony, ilyen is van. Még ennek az ötvenszázalékos létszámnak a fele is hajógyáriak, húsipariak, pedagógusok gyereke. — Magyarázata? — Nálunk a nők 1200—140,0 forintot kereshetnek; a kismamák inkább otthon maradnak 600-ért. A környező községekben sorra alakultak a ktsz-ek, megerősödtek a termelőszövetkezetek, — ilyen helyekről kevesen járnak be a gyárba. A közlekedés is nagy gond. — Furcsán hangzik, de könnyebben kapunk munkaerőt messzebbről, sokan bejárnak 40—50 kilométernyiről, — Érsekvadkert 40 km, Da- másd 60, aztán Letkésről, Kós- pallagról —, de tessék^ belegondolni! Vqn egy lány, aki hajnali háromkor kel, hogy ni, Indult is az istállóba, mert sokszor a szelídnek látszó állat is kárt tesz az emberben, ha megbokrosodik. Károly bácsi a ló mellett feküdt. Éppen olyan mozdulatlanul, mint a szürke. Az asszony nézte az öreget és a lovat. Nem szólt egy szót sem, csak állt. Károly bácsi tudta, hogy mögötte van az asszony, de meg se mozdult. Talán köny- nyeit szégvellte felesége előtt, mert őt még soha senki nem látta könnyezni. Szemét a kihűlő ló nyakához szorította és úgy törölgette könnyeit a szürke szőrébe. tartott | Sokáig | a szótlanság. "" — Aztán fürgén felkelt az öreg. de még mindig nem nézett az asszonyra, csak a bajusza alatt nyögte. — Ez volt a sorsa .. — Ez — keseregte az asz- szony, és szipogva folytatta: — Aztán most . most... — kitartott, mert nem tudta jól beszél-e — most mit csináljunk? Károly bácsi feleségére emelte tekintetét. Mint megriadt, nagy fekete hernyók, mozdultak félelmetes szemöldökei. Ilyen kérdésre mindig káromkodva szokott válaszolni. Most azonban, mikorra kinyitotta száját, sikerült magába fojtani a dühöt, és csak ennyit mondott: — Mit csináljunk? — me- 1 redt maga elé, mintha nagyon gondolkodna a válaszon. Aztán széttárta kezét, és rtyoinban le is ejtette őket. — Hát mit csináljunk? A felesége nem faggatta. Van abban valami igazság, hogy a parasztasszonyok a legjobb pszichológusok, mert minden szóból és minden mozdulatból értenek. Hát ezért nem firtatta tovább. Látta az urában végbemenő elkeseredett harcot, melyet most önmagával kell megvívnia. Egész éjszaka nem aludt Károly bácsi. Az jutott eszébe, hogy legszívesebben elköltözne a faluból. De hiába, ehhez már öreg, meg aztán mihez kezdjen?---------------- mint az élő I Reggel | halott úgy---------------- tántorgott be a szövetkezet irodájába, és megállt az elnök előtt. Az elnök nem tudta, mit akar Károly bácsi, hiszen kielégítették. Meg amikor kilépett a csoportból, olyan nagy hanggal ment él, hogy azóta nem is köszönt. Az öreg megbökte a kalapját és az elnök is biccentett, de nem szóltak. Sokáig néztek egymással farkasszemet. „Bár csak ne jöttem volna ide” — gondolta végig Károly bácsi az egész históriát. S a paraszti gőg elhatalmasodott rajta úgy, mint amikor a vásárba ment. De ez csak egy pillanatig tartott, mert a valóság kijózanította. — Tudom, hogy haragusztok — kezdte. Aztán lesütötte szemét, nem tudta folytatni. Ilyen erőtlennek még sohasem érezte magát. — Csak te haragszol — válaszolt az elnök. — Mindenkinek joga van a maga útján járni... Nem bánt ezért senki sem. , Károly bácsi mély lélegzetet vett. — Igaz, ti nem bántottatok... Csak a sors. — Mi bajod a sorssal? — szólt az elnök. — Ver — és felszakadt belőle a keserves tehetetlenség. — Ver engem ... Az utamban áll. Kínoz. Érted? A keserves istenit az életnek! — Beszélj egyenesen! — szólt közbe az elnök. — Beállítasz ide, szidod az életet, de nem mondod meg, miért. — Azért, mert gyenge vagy ok. — A magad akarata szerint lettél az. De ha már ide jöttél, akkof öntsd ki magadból, mit akarsz és ne kertelj! Károly bácsi, mintha fia halálát panaszolta volna el, csak ennyit mondott: — Megdöglött a ló.--------------- láttam ismét ! Akkor I Károly bácsit,-------------- amikor a tsz v ontatójának pótkocsijáról leemelték a kivénhedt lovat és a dögkútba hempergették. Az öreg torkát még egyszer megszorította a keserűség, amikor a tetem tompa huppanással a kút fenekére ért. Aztán mintha egyszeriben megszűnt volna a fájdalma, -önmagával is megértette, hogy öreg volt már az a ló. Aztán leöntötte a tetemet, frissen oltott bugy- borgó fehér ni ésszel. Vincze György hatkor kezdhesse a műszakot, kettőkor végez, de mire hazaér, este fél hét. Vagyis a nyolcórás műszak neki tizenkét és fél órájába kerül. — Mi a helyzet az útiköltséggel? ' — Egy hete készült el a felmérés az útiköltség-térítésről. Ebből kitűnik, hogy az 1968-as év I—III. negyedévi közlekedési költség térítéséhez mérten az idei azonos időszakban a MÁV-térítés 21 460 forinttal, a MÁVAUT-térités 22 248 forinttal emelkedett. Ennek is a nagyarányú létszámváltozás az oka. Az újonnan belépők között ugyanis a többség busszal, vagy vasúttal Ss busz- szal közlekedik, nem lévén más lehetősége. Ez a közlekedés drágább, nagyobb a térítés összege is. A százaléka nem. A buszköltségnek csupán 40 százalékát térítjük, — a vasútköltségtérítés 80 százalékos. A vállalatnak is, a dolgozónak is a buszközlekedés kerül összehasonlíthatatlanul többe. * — Ef^ példa: Szobról vonattal járnak be; útiköltségük 432,60. Ebből a munkavállalót 73.80,terheli. a többi a vállalatot. Hozzávetőleg azonos tá1 volságban van Legénd, de onnan csak MÁVAUT-tal utazhatnak. Útiköltség: 544 forint. Ebből a dolgozó visel 322 forintot. Összefoglalva: a munkaerővándorlás, a krónikus létszámhiány legfőbb általános okai: a könnyűipari üzem indokolatlan és alacsony bérezési lehetősége, az ezzel szemben adódó időszakos, de aránytalanul nagy kereseti lehetőségek, az ugyancsak aránytalan térítési rendszer a többségben levő MÄVAUT- utasok hátrányára, — akikre pedig ez a gyár a jelenlegi körülmények között, jobban rászorul —, és a hároméves szülési-gyermekgondozási szabadság lehetősége. Teljes egészében pozitív a munkavállaló szempontjából csakis a legutóbbi körülmény. Megoldást pedig talán a fél éve ott járt Nagy Józsefné miniszterasz- szony által javasolt leányszál- lás létesítése jelenthetne, — és mindenekfölött a bérpolitikában várható pozitív változás. A megoldást meg kell találni, mert a krónikus munkaerővándorlás nemcsak az üzemekre nézve hátrányos, hanem — hosszú távra — az egyes embert is demoralizálja. Pereli Gabriella' Heti kommentár Kemény küzdelem • Hógörgeteget sodró szélvihar, vasúti pályákat elzáró akadályok, elszakadt telefonvezetékek, jégpályává vált utakon kínlódó gépkocsik, autóbuszok — ennek jegyében telt el a múlt hét vége s e hét eleje. Utána a gyors olvadás, az ömlő víz, s az eső tette próbára az embert, a technikát, a szervezettséget, a küzdeni tudást. S különösebb jóstehetség sem kell ahhoz, hogy megállapítsuk: az első próba volt csupán, hiszen a tél java hátravan. Az elmúlt években minden tél kemény küzdelmet hozott ember és természet között. EJbben az esztendőben sem lesz másként, a jelek legalábbis ezt mutatják. Az elismerés s a tisztelet hangján lehet csak szólni azokról, akik vállalják a küzdelmet. Ott ülnek a munkásokat szállító gyári autóbuszjárat volánjánál, a főváros környéki autóbuszjáratok vezetőfülkéjében, ott állnak a mozdonyokon, őrködnek a váltók felett, kenyeret sütnek s szállítanak, leszakadt- telefondrótokat állítanak helyre, újságot hordanak ki; ezrek, tízezrek szegülnek szembe a téllel, vívnak kemény küzdelmet, kötelességüket teljesítve. Nem várnak dicséretet, különleges elismerést. Ez a dolguk, munkájuk, ezért kapják a fizetésüket, mégis, jólesik, ha érzik a figyelmet, a törődést. Sajnos, szűkölködnek ezekben. Pedig apróságokról van szó. Arról, hogy legyen forró tea, melegedő- hely, a faluban rekedt autóbuszvezetőnek ne magának kelljen éjszakai szállást felkutatnia, az árut szállító, összefagyott, céljukat a hóval többször megvívott csata után elérő embereket várja az üzletben valaki, s ne ők keresgéljék, hol lakik az üzletvezető... Sajnos, idén is már voltak ilyen példák, mint korábban, minden esztendőben. Az időjárás okozta nehézségek mindenütt megtalálhatók, hiszen a gyárak anyag- és áruszállítása is megérzi a közúti és vasúti akadályokat, a kórházakban több a beteg, a csúszós utak sérültje, az orvosokra körzetükben megnövekedett munka vár, nehéz kijuttatni a takarmányt a szövetkezet majorjába s így tovább. Mindenkitől többet követelnek a téli hónapok, mégis a legtöbbet azoktól, akik a szabadban, a közlekedésben, az áruszállításban dolgoznak, s akik munkája minden más területre kihat. Helytállásukért éppúgy, mint munkájuk fontosságáért megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet, a máskor helyénvaló, de most tűrhetetlen „illetékességi” viták mellőzését — mert nem minden vállalat képes néha száz kilométerre levő dolgozójáról gondoskodni —, azt, hogy érezzék a közösség melengető. biztatást adó erejét. Télre tavasz jön, mondják, s igaz, de gyenge vigasz ez azoknak, akik pusztán felületesség, nemtörődömség miatt szenvednek a kelleténél többet a hidegtől. Télre tavasz jön, de egyszer már az is bekövetkezhetnék, hogy a tél ne lepjen meg senkit, hogy a sűrűn hangoztatott fölkészülés valóban fölkészülés legyen. A szervezettséggel, a váratlan helyzetekre való gyors reagálással ugyanis még sok a baj. Az idő enyhült, a tél Iéleg- zetnyi szünetet tart. Elegendő ez arra, hggy ahol mulasztottak, ott most halogatás nélkül cselekedjenek! Krónikás Szentendrei Tyereskova... Szabad szombat - „vívódássá!” A vetélkedők korát éljük. Az idén a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szakszervezete is vetélkedőt rendez a szocialista brigádok számára. A téma: a felszabadulás, az utóbbi 25 év eseményei és Lenin élete. Az országos döntőre március 18-án kerül sor. Minden megyében izgatottan készülnek erre az eseményre. Pest megyében a PEMÜ, a Gödöllői Fémtömegcikk, a Ceglédi Cipőipari Vállalat, a PEVDI és a KISZÖV 42 szocialista brigádja nevezett be. A megyei döntőn 12 brigád verseng majd február elején, s Ne okozzon gondot a kalácssütés karácsonyra! Kiváló minőségű diós és mákosbeigli, kugióf külön előrendelésre is kapható szaküzleteinkben: |T7* ALBERTIRSÁN, ABONYBAN, CEGLÉDEN, FARMOSON, NAGYKÁTÁN, NAGYKÖRÖSÖN, TÁPIÖBICSKÉN, TÁPIÖSZENTMÁRTONBAN, TÁPIÓSZELÉN, TÖRTELEN. PEST MEGYEI TANÁCS ill. SZ SÜTŐIPARI VÁLLALATA CEGLÉD közülük az első kettő jut be az országos döntőbe. Szombat reggel, a budapesti Akácfa utcában, a HVDSZ Jókairól elnevezett kultúrottho- nát ideges, de nevető arcú versenyzők „szállták meg”. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat 20 szocialista brigádjának több mint 100 tagja ült le az\asztalokhoz. «► Szabad szombat lévén, köny- nyen megtehették a megye távoli vidékein lakók is, hogy vonatra szállva a szellemi torna színhelyére utazzanak. S itt valóban el lehetne mondani, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” — de azért nem szabad megfeledkezni a győzteseknek járó jutalomról sem. Délután háromkor derült ki: első lett a szentendrei írószerüzem Tyereskova brigádja. A jutalom: személyenként 800 forint. Második helyezett: a kistarcsai bőrdíszműüzem Petőfi brigádja; harmadik: az abonyi fonalfeldolgozó részleg Április 4. brigádja. Az igazi nyertes — úgy gondolom — a brigádmozgalom, ahol rég nem tapasztaltunk már ilyen sok embert megmozgató akciót. (paládi) Különböző kiselejtezett szivattyúk, aggregátorok, hydrofőrok, villanymotorok és egyéb állóeszközök, valamint éttermi székek és asztalok KIÁRUSÍTÁSA a Róna Vendéglátó Vállalat raktárában Cegléd, Széchenyi u. 93. szombat és vasárnap kivételével / mindennap 8-tól 12 óráig.
