Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
I rr.s 7 MU 'ZJűrlap 1939. DECEMBER 14., VASARNAP Őszutón Oly idegen a rét, mereng a sombokor. A gyöngyházszürke ég gondterhes és komor A köd mint lomha pók nagy hálókat terel. Vergődve sír a táj a szél ha rálehel. A színes nyári kép elhajtott lap csupán. Egészen elfed e szürke délután. Ferenczy Hanna BRIDZSPART TÉLI SETA * helyszín: vidéki szálloda, **■ közel a fővároshoz. Kilenc óra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barczelonay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel ugyanezt teszi, s a lépcsőház kanyarulatában szembetalálkozik főnökével, és annak feleségével. Nem lehet kitérni: mi sem természetesebb, mint hogy á főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: gen szakított ezzel az üggyel, § sőt. az ifjú hölgy már férjhez i is ment azóta, de két-három ^ havonta Attila felhívja: „Se- ^ gíts rajtam, könyörgöm! Az ^5 ördög vigye, már megint meg ^ vagyunk híva...” S a hölgy ^ merő irgalmasságból kimenői ^ kér férjétől. $ \! em is lenne semmi baj, ha ^ 1' történetesen Barczelonay^ egy szép őszi víkendet megint * ^ nem egy vidéki szállodában ^ töltene. De most már az igazi, ^ hites feleségével. Megint reg- ^ gelizni indul, megint kéz a| kézben, s ismét szembetaláló- | zik a lépcsőhajlatban főnöké- | vei és annak feleségével. Nem ^ lehet kitérni. Attila zavartan | rebegi: § — Engedjék meg . . a . . . fe- ^ le-ségem... § A főnökék egymásra néz- ^ nek, hűvösen biccentenek és továbbállnak. • ^ A főnök: „Azt hiszi, hogy ^ hülyék vagyunk...” | A felesége: „Micsoda alak! ^ Ezzel az öreg nővel csalja a ^ csinos kis feleségét...!” 1 $ —novo— i ^M’&r/xm'MmttmrM'sm'ssmrsj'jMrfsmssmmvsss/fsmfsfssjimf/'/ssfssssfs ^ " ! Jevgenyij Vinokurov két verse: Késő éjjel... —- Harcban jutottunk el a Dunáig .. indult, késő éjjel, a beszéd. Kémények felett a hold világlik, ablakunkon csipkézik a jég. És a mezőn, amerre a hegynek lába ér, a túlpart idegen. Az utak a hó alatt pihennek, a nagy harcoktól még melegen. Katonanapló Sűrű, kavargó, tomboló havazásban meneteltünk. Szinte sötét volt és nem láttunk a hóesésben. Még tél se volt pedig, csak épp az ősz eljutott novemberig Pedig még tél se volt, de a sűrű fenyvesben vad hóvihar csaholt Lábszártekercsem letekertem, mintha belelapoztam volna egy megírt katonanaplóba... Fordította: Antalfy István (MTI Foto) B. 1DAMANN: Stilisztikai udvarlás i V////-/////W//W//>7/,////////////////////AW//////////////////.////yr///. man.. „A virágok jelentése kifejezi !” — Kérem, ne nevessem ki — szólt a fiatalember méltóságteljesen. — Azt hiszem, az én érdeklődésem a maga hogy- léte felől túlroemit a többi cso- ponttag általában, vett általános érdeklődésén. — Még egy szóismétlés ujjongott a lány. — Az általában vett általános érdeklődés, ' mint láthatja, fölösleges ismétlés, a tautológia klasszikus esete. — Mindenesetre a virággal azt akartam kifejezésre juttatni... — próbálta folytatni a fiú. de a lány megint közbeszólt — „Kifejezésre juttatni” — ez analitikus szóképzés, aminek túl gyakori használata elAlternatíva TIT. RICHARD (Kertész László rajza) — Nohát, micsoda meglepetés! Mikor érkeztek? — Ho-ogy mi ? Izé'... tegnap . .. — Hát ez igazán kitűnő .. . őszintén szólva. Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtettem, hogy jó ízlése van \.. Most már a főnökné asszony is beleavatkozik a‘beszélgetésbe: — Mon.dcjl, kedvesem, tudtak bridzselni ? ... Mert ha férjecskédmek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban... Persze, a „férjecske” nem vallhatja be. hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridzsparti jól sikerült. A főnök és felesége el van ragadtatva Barczelonaytól és annak feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tartanak. Igen, meg is kell Ígérniük, hogy ez a véletlen hozta kapcsolat nem szakad meg, odahaza Pesten okvetlenül ellátogatnak p főnökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem így történik. Alig két hét múlva a főnök a folyosón . megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetlenül! várunk benneteket... » Mit lehet tenni? Barczelonay | szombat este beállít a fe-; leségdublőzzel. A visszahívás: veszélyét Barczelonay ügyesen 1 elhárítja rossz lakásviszonyai-; ra hivatkozva; inkább úgy; egyeznek meg, hogy legköze-i lebb egy vendéglőben látják; vacsorán főnökéket. Ez is i megtörténik, ámde Barczelo-! nay legnagyobb kétségbeesésé-! re a főnökné addigra már; annyira megkedveli a „házas-: ^ párt”,' hogy ragaszkodik a! j; rendszeres találkozáshoz. ^ Nem kis fejtörést okoz bará- j ^ tunknak, hogy igazi feleségéti ^ (akit eleddig mindenüvé ma- i ^ gával vitt), csak és kizárólag e J I napokon, felcserélje az álfele-; ^ séggel, nejét ugyanezeken az; ^ estéken visszatartsa a . társa- i ^ dalmi élettől. S ' ^ Közben jó sok idő telik el, | I egy esztendő, vagy talán ennél: i is t&bb, Barczelonay már ré- i I t v j. i A szemináriumról jövet (a fiatalembernek végre sike- irübt a lány mellé sodródnia. ! — Igazán kedves magától — ; szólt a lány —, hogy a beteg- ; ségem alatt mindig elhozta a ! füzetét. Így aztán fáradság ! nélkül tudtam újra bekapcso- : lódini a stilisztikai saeminári- j um munkájába, i A fiatatem.be,- zavartan el- > pirult és letört ( egy virágos «ágat az uftat szegélyező bok- !rok egyikéről. i — Ó. a füzetek szóra sem i érdemesek — mondta az ifjú «tétován. — De hát én nemcsak «az iskolai anyagot vittem ma- «gáihoz. hanem néhány szál vi- irágot is. A virágok jelentése i talán kifejezi... : — Micsoda szószaporítás — « szakította félbe a lány vidászürkíti a stílust. A „kifejezni” jobb és rövidebb. A fiút egészen letörték ezek a helyreigazítások. — Maga valóságos stilisztikai agymosást rendez nálam — szólalt meg. — Ez a beszédfordulat eléggé elavult és igen könnyen közhellyé válik — mondta a láhy. A fiatalember kétségbe- . esett. — Fel-e fogja, hogy egy ujjongó, boldog szívet szomorí- ,tott el? A lány most már komolyain felháborodott. — Ez pedig a hagyományos perifrázisok (körülírások) jellegzetes megjelenési formája. Es ráadásul felcseréli a szórendet! Felfogja-e helyett Ilyet mondani, hogy „fel-e fogja!” Ügy látom, az én hathetes betegségem alatt maga semmit sem foglalkozott stiiliisiztikai tanulmányaival. — Dehogynem! — erősí tgette a fiatalember. — Egyébként már késő. Most ismertem fel, hogy hamis illúziókban ringatóztam, s hogy az ön angya’ - arca számomra csupán szívfájdalmakat rejteget. Felejtsen el engem kisasszony, és minden jót. Így szólt a fiú és elsietett. A lány fejcsóválva nézett utána. Ekkor már csak néhány méternyire volt az otthonuktól, ahol édesanyja türelmetlenül várta a keiríkaputoan. — Nem az a derék fiatalember jusért haza. aki mindennap virágot hozott, s aki . olyan buzgón érdeklődött egészségi állapotod felől? Nagyon hirtelen elment, mondtál neki valamit? — £n semmiit. ő viszont egy sor allegorikus metonimiát és metaforát hordott össze, meg most ís zúg tőlük a fejem. Másfélét niem mondott’ —’ firtatta az anya, miközben befelé tartott a házba. -—Ügy értem, valami érdekeset. — Semmit — bizonykodott a lány — Mondom, hogy semmit, ami jelentésében szemantikailag különbözött volna 3 társalgási szóvirágoktól. — Kár — sóhajtott fel az anya. — Már azt hittem, bogival ami személyes dolgot mondott neked. Igazán olyan derék fiatalember. . (Fordította: Zilahi Judit) a sok hülyeséget! Papírokkal vacakolnak egész nap! Ókosnak alcarnak látszani! Ha ] tudnák... — A pont felvette az ő alakját. \ A legyintő ember alakját. Amit csinál, gyakorlatnak nevezi. Munka- ] viszonya első napján kezdte el. Akkor nem bírta tovább fél óránál. Zsibbadt keze-lába. — Koncentráltan kell ülni, és menni fog! — határozta el akkor, és tegnap, alig pár nappal a %felvétele után. már kilenctől tizenkettőig ült szemrebbenés és mozdulat nélkül íróasztalánál. m kollégák összedugták a fejüket. Munkást juk mellől előbb lopva és neheztelve, később egyre nyíltabban, egyre nagyobb elismeréssel figyelték. — Győztem! Felfedeztek! — örvendett akkor, és örvend most, hang és mozdulat nélkül. — Amiben nagy lehet, azt csinálja az embert! A pont szélesre tágul. Látja magát kibukni az egyetem első félévéről. Hallja az ap jajtét- ségbeesett káromkodását. Saját hangját:" Mit vagy úgy oda? Melózni Jogok! Mindenki menő nem lehet. A pont szűkül. Felveszi apja barátja, a főnöke alakját, és tudja, hogy apja a barátjával megbeszélte, hogy ha vegez a fia, aki az ö barátja, majd nála is lesz egy hasonló, szabad műszaki keret, és nem lesz panasz a fizetésre sem. Apja barátjának, főnökének a fia, aki a barátja, pár hét múlva végez. — Addig még van időm kitűnni! Nem is töltöm tétlenül a ' napjaimat! — gondolja most, és az órára pillant gondolatban. A pont széttágvl. Körbe zárja az elképzelt számlapot, aztán összeszűkül, eltűnik. Ül a\ széken. Kissé előre dőlve. Kezét a támlán \ nyugtatva. Alig hunyorított szemét mereven; egy pontra szegezi. Es múlik az idő. Órák; telnek. — Holnap már négy hosszú órán áíi kell így ülni! — gondolja. Ezen áll, vagy \ bukik minden! Ha sikerül, bebiztosítottam \ magam! Márkus Tilda ; «: j eült a kertiszékre, kissé előre dőlt és kei Íj zét a szék támláján nyugtatva, alig hu- § nyorított szemét mereven egy pontra szegezte. $ — Csakis ezt a pontot kell nézni! — gon^ dolta. ^ A pont nem tartogatott számára semmi § látnivalót, csak az agyában létezett, s gon- ^ dolatai hullámzásának megfelelően szűkült ^ és bővült.' I X Mikor, leült, megnézte az órát. — Nyolc, X óra ötvenhat perc — állapította meg. — ^ Négy órán át kell bírni. Es bírni is fogom! ^ — határozta el, és az órát tizenkét óra negy- ^ venhat percre csörgőre állította. — Ha ez ^ sikerül, fej vagyok! Ez már több mint fele a $ munkaidőnek, mert az ebédidő nem számít, & amikor én is eszem. s X A létező pont most emberformát öltött. X Hirtelen apjává, majd gyors osztódással még I két emberré növekedett, akiket abban a pil- ^ lanatban, mikor még nem is látott, felismert. X — Apám barátja, és annak a fia, az én bará- §tom. — A pont most kitágult. Felvette szo- I bájuk, majd a kert alakját. A diófa, az alat- X ta álló asztal, a székek alakját. A fű alak- X ját. A fekete öltönyben, fehér ingben ülő X férfiak beszélgettek. Ennek eredményeként X ö másnap kénytelen-kelletlen kimászott mc- I leg ágyából, és Moszkvicsukkal útnak indult ^ egy távoli gyár felé, ahol apja barátja, az 6 \ barátjának az apja vezető, egy szabad mű§ szaki státusszal. s 5 A felvétel simán ment, bár elvett egy na- X pót. „Kutya meleg volt! Folyt a víz a ha- ^ tamon — emlékszik vissza. — Még egy olyan ^ nap készre csinál!” — De nincs több olyan ^ nap! — állapítja meg. — Csak szürke napok X vannak. Keserű sóhajtások. 5 — Szövegelnek! — gondolta később, és a $ pont felvette a hivatal alakják, -o kollégái X alakját, az íróasztalok alakját. — Nyomják
