Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

»f£C sJÜrlap 1969. DECEMBER 13., SZOMBAT Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) egy feltűnőbb sportvereség, szóval már tudunk veszíteni, — mondotta élénk derültség közepette. Végül sürgette az utánpótlás egységes nevelési rendszerének megteremtését és a 'már nagyon hiányzó buda­pesti sportcsarnok megépíté­sét. Ezután Vályi Péter pénzügy- miniszter foglalta öásze a költ­ségvetési vita tanulságait és válaszolt egyes felszólalóknak. Elsősorban a sokak által érintett árkérdésről be­szélt. Valóban kifogásolhatók a spe­kulációs, manipulációs erede­tű ármozgások — állapította meg —, és joggal várja el a közönség, hogy legyen mindig a kereskedelemnek kellő mennyiségű . és jó minőségű olcsó áru. De arra is figyel­meztetett, hogy korántsem minden ármozgás ilyen, spe­kulációs jellegű. Egyébként is szoros összefüggés van az ár­színvonal stabilitása és a gaz­dasági egyensúly között. Bővebben reagált a pénz­ügyminiszter az ágazati sajá­tosságokkal összefüggő kép­viselői megjegyzésekre is. Ügy vélte, a kormányzat túlságo­san is figyelembe veszi eze­ket a sajátosságokat, ezért oly sok a kivételezés, dotá­ció, megkülönböztetett adó­zás. Holott csak a nagy nép- gazdasági ágazatokat, pél­dául az ipart, a mezőgazdasá­got, a kereskedelmet kellene ilyen értelemben megkülön­böztetni. Ezt viszont még nem teszik meg következetesen. Utalt az itt-ott tapasztal­ható túlzott jövedelemkülönb­ségekre is, amelyekről Tímár miniszterelnök-helyettes be­szélt. Valóban vannak arány­talanul kimagasló , jövedel­mek, a magánszektorban, a szabadfoglalkozásúak köré- bíh és egyes tsz-eknél is. Eze­ket valamilyen adózás for­májában le kell csapolni, dé az igazságos és célravezető ríiegoldást alaposan, elő kell készíteni. Végezetül élénken helye­selte, hogy a szokástól el­térően sok szó esett az ülésen az iparrpl, és az ezeket fejtegető képviselőknek ösz- szefoglalva azt válaszolta, hogy javaslataikat figyelembe veszik a negyedik ötéves terv már napirenden levő elkészí­tésében. Ezzel be is fejeződött a jö­vő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat vitája, és a képviselők egyhangúan törvényerőre emelték a javaslatokat. A Nagykőrösi Ládagyár állandó munkára FELVESZ szabó, hasító, szélező és keresztfűrészes férfi gépmunkásokat, valamint vagonrakodó, anyagmozgató, és faanyagtéri segéd­munkásokat. Teljesítmény szerint 8-tól 9.80 Ft-os órabérig. Kereseti lehetőség: 1600-tól 2800 Ft-ig. A 7 napbs próbaidő alatt 8 Ft-os órabért fizetünk. ♦ Útiköltséget térítünk. ♦ HETI 44 ÓRÁS MUNKA­IDŐ. MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Jelentkezés a LÁDAIPARI VÁLLALAT Munkaügyi osztályán. Következett a védjegyről szólói törvényjavaslat tárgya­lása, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki-Fejlesztési Bizottság elnökének bevezető­jével. A gazdálkodás számos új jelenségére hivatkozott a miniszter, az élénkülő piaci körülményekre, amelyek kö­zepette a vállalatoknak már elsőrendű érdeke, hogy jó hír­nevüket öregbítsék és propa­gálják, egyszersmind megaka­dályozzák versenytársaikat abban, hogy ezeket az eredmé­nyeiket lerontsák vagy kisajá­títsák. Mindehhez fontos esz­köz a védjegy. Hasznossága _ azonban csak a valóban jó, j állandó minőségű áru eseté- j ben válák tartóssá, egyébként, : úgymond, ,,vád jegy ”-gyé vál­tozik. A védjegy korszerű ol- j talmára annál is inkább szük­ség van, mert a régi rendelke­zések elavultak, és csupán a vállalatok érdekeit képviselik, a fogyasztóét alig. Elmondotta még Kiss Árpád, hogy a , tör­vény csaik az Országos Talál­mányi Hivatalnál elfogadott védjegynek nyújt majd oltal­mat és minden bizonnyal elő­segíti az árutermelés tovább­fejlődését. A vita során dr. Révy Zol­tán Győr megyei képviselő, a megyei Minőségvizsgáló Inté­zet igazgatója, a kérdés kiváló ismerője szólalt fel. Elmondot­ta, hogy jelenleg .mintegy 7 ezer védjegyet lajstromoznak Magyarországon, ebből négy­ezret külföldi, háromezret pe­dig hazai vállalatok jegyeztet­tek be. Igen sok vállalat nem használ még védjegyet, mások használnak ugyan, de nem ké­rik oltalmukat. A védjegyezte- tés sokfajta hasznosságára va­ló hivatkozással ezért arra kérte az ipari tárcák minisz­tereit, találjanak módot arra, hogy minél több vállalat éljen ezzel -a- lehetőséggel. Az orszaglyűlés á felszólalás után egyhangúan megszavazta a benyújtott törvényjavasla­tot. Utolsó napirendként, ezután került sor az interpellációk előterjesztésére. Elsőnek Mol­nár József, Heves megyei kép­viselő a közúti közlekedés rendjének és biztonságának növelése érdekében, valamint a közlekedésrendészeti tevé­kenység javítását sürgetve in­terpellált a belügyminiszter­hez. Pázsit Árpád képviselő a gyermekjóléti intézmények közös létesítése ügyében inté­zett kérdést a pénzügyminisz­terhez, mondván, hogy ez a kérdés már tavaly napirenden volt, de a várt rendelet mirid- ezideig nem jelent meg. Bata János, Pest megyei képviselő a munkaügyi minisz­terhez interpellációjában azt a kérdést vetette fel: helyes-e az árvák támogatását attól tenni függővé, hogy apjuk milyen munkát végzett és hogy pályá­ján kezdő, vagy gyakorlott ember volt-e. Az árvajáradék összege ugyanis az elhunyt szülő jövedelmétől függően nagyon is eltérő. Főképpen az elhunyt kezdő pedagógusok, egészségügyi dolgozók, kezdő mérnökök és szakmunkások árvái vannak hátrányos hely­zetben. Kérte a munkaügyi minisztert, Hogy a jövő évi nyugdíj-kiegészítések előké­szítésénél ezt a problépiát ve­gye figyelembe. Veres József munkaügyi mi­niszter válaszában azt fejte­gette, hogy az állam a gyer­mekellátáshoz való egységes hozzájárulást a családi pót­lékban fejezi ki. Az árvaellá­tást az elhunyt apa munkában megszerzett jogai alapján dif­ferenciálják, rpint ahogy a munkával szerzett jogok alap­ján állapítják meg a nyugdí­jakat is. Az apa halála után ezt az összeget két részre, öz­vegyi nyugdíjra és árvajára­dékra osztják. A miniszter vé­leménye szerint ezt a gyakor­latot nem lenne célszerű meg­változtatni. Közölte azt is, hogy a rendelkezés szerint az árvaellátás egységes minimu­mát 40 forinttal emelik. Bata János elfogadta az in­terpellációjára adott minisz­teri választ, s azt az országgyűlés — 13 el­lenszavazattal — szintén tudomásul vette. Dr. Guba Sándor szintén a munkaügyi miniszterhez inter­pellált az idős termelőszövet­kezeti tagok öregségi járadé­kának rendezése érdekében, mondván, hogy sokan közülük munkaképtelenek, gyerekte­lenek, vagy nem támogatják őket gyermekeik és, ha törté­netesen a tsz is rossz helyzet­ben van, arra sem támaszkod­hatnak. Az interpellációk végeztével az országgyűlés két és félna­pos ülésszaka befejeződött. PÁRIZS WALDECK ROCHET EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA Gondos és hosszantartó ke­zelést követel meg Waldeck Rochet-nak, az FKP főtitkárá­nak az egészségi állapota az elmúlt hat hónapban egymást követő két sebészeti beavatko­zás után, közli a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának az L’Humanité pénteki számában megjelent közleménye. A kezelésével megbízott orvoscsoport véle­ménye szerint Waldeck Ro­chet-nak hosszú lábadozásra és tevékenységének több , hó­napon át való csökkentésére van szükség. Mint ismeretes, Waldeck1 Rochet júniusban Moszkvában vesekőműtéten, novemberben pedig egy Pá­rizs környéki klinikán prosz­tataműtéten esett át. CSAK RÖVIDEN PÉNTEKEN visszaérkezett Kairóba az a magas rangú egyiptomi küldöttség, mely Anvar Szadatnak, az Arab Szocialista Unió legfelső vég­rehajtó bizottsága tagjának vezetésével hivatalos látoga­tást tett a Szovjetunióban. A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége érdemrendekkel és érdem­érmekkel tüntetett ki magyar mérnököket és fizikusokat, a „Druzsba” mikrohullámú köz­vetítőlánc kifejlesztése terén szerzett érdemeikért. OLASZORSZÁGBAN a hongkongi influenzában meg­betegedettek száma 16 millióra emelkedett. Rómában egymil- lióan influenzások. Közben a bajor fővárost is elérte az ázsiai ifluenza. A jelentések szerint Münchenben és Nürn- bergben csütörtökön reggel az alkalmazottak hatvan szá­zaléka nem jelent meg mun­kahelyén, és az iskolák több­sége is zárva van. MÉCS A tanú téved... A báni Novak-perben ki­hallgatott tanúk sorra megcá­folják Eichmann „budapesti vérebének” azt a védekezését, hogy semmit sem tudott az általa haláltáborba szállított magyarországi zsidók sorsáról. Drámai szembesítésre került sor a vádlott és volt titkárnője Erika Scholz között, .akit 16 éves korában osztottak be Eichmann budapesti kirendelt­ségéhez. A volt titkárnő Novak szemébe mondta, hogy ő ma­ga diktálta gépbe „A zsidókér­dés végleges megoldásának magyarországi irányelvei”-t. Ezt a tervezetet Eichmann fe­lülbírálta és Erika Scholz út­ján visszaadta — végrehajtás­ra — Novaknak. *— Mit jelentett akkor önök szerint ez a megfogalmazás: ' „végleges megoldás”? — kér­dezte a tanácselnök. — Kiirtást«.. — Lehetséges, hogy a vád­lottnak nem volt erről tudo­mása? — Ez lehetetlen. A budapes­ti Eichmann-kommandóban mindenki tudta, miről van szó. Naponta futottak be a jelen­tések is a Magyarországról küldött vonatok auschwitzi megérkezéséről. Ennyi meg ennyi zsidó érkezett, ennyi ka­pott munkabeosztást, a többi pedig ..különleges kezelésben részesült”. — Tudták azt Budapesten, / tudta a vádlott is, hogy ez mit jelent? — Persze, hogy tudta, hogy a különleges kezelés elgázosí- tást és elégetést jelent. Ez benne volt az irányelvekben... A szembesítésnél Novak ki­jelentette: — A tanú téved. Én nem tudtam. Novak tudatos „szállítmá­nyozási” tevékenységéről val­lott egy osztrák orvosnő, akit férjével együtt zsidók elrejté­séért hurcoltak Magyarország­ról Auschwitzba, továbbá Ma­gyarországról érkezett tanúk: dr. Eperjesi Antal, aki mint a horthysta hadügyminisztérium jogásza 1944-ben Novakkal együtt szemlélte meg a szál­lítmányok útvonalát és Lévai Jenő, szerkesztő, aki saját sze­mével látta Novakpt egy Auschwitzba induló szállít­mány „berakodásánál”. Korbáccsal verve hajtották be a deportáltakat a vagonok­ba. Az egyenruhás Novak együtt üvöltött beosztottaival, ő is korbácsolta a deportálta­kat — jelentette ki Lévai, aki­nek vallomására a vádlott sá­padtan és megdöbbenve csak ermvit válaszolt: „A tanú té­ved«. A bizonyítási eljárást ezen a héten befejezi .a bíróság és előreláthatóan jövő szerdán hirdet ítéletet. Brandt óvatosan optimista (Folytatás az 1. oldalról.) sági szahkciókat alkalmazna ellenük.) A délelőtti és a délutáni ülés között jöhetett létre tit­kos telefonbeszélgetés Pipine- lisz és Athén között. Ugyanis mielőtt még a délutáni ülésre sor került volna, gyorshír ér­kezett, amely szerint — Gö­rögország maga jelentette be kilépését az Európa Tanács­ból. Nyilvánvaló, hogy Athén belátta: az ügy elveszett, szebben hangzik tehát, ha maga jelenti be kilépését, mintha megvárja, amíg ki­zárják. A pénteki nap több egyéb érdekes nemzetközi eseménye _________ ______—tó---' N egyedszázados jubileum (Folytatás az 1. oldalról.) népségeken —megjelent Léná­val István, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Pénzes János, a megyei tanács vb- elndkhelyettese, Arató Jenő, a munkásőrség megyei parancs­noka. A tanácsülést Nemes István, a városi pártbizott­ság első titkára nyitotta meg, majd dr. Galicz Tibor, a vá­rosi tanács vb-elnöke emlé­kezett meg beszédében arról az útról, amit a felszabadu­lás óta tett meg a ma már jelentős ipari üzemekkel, fejlődő mezőgazdasággal, egye­temmel rendelkező város. Az ünnepség színes műsorral ért véget. • Szít. közül megemlítjük Willij Bradt sajtókonferenciáját, amelyen egyebek között arra utalt, hogy többször elol­vasta a szocialista országok moszkvai találkozójának köz­leményét. Szerinte ez „komoly szerepet játszott a brüsszeli N ATO-értekezleten és rész­ben pozitív visszhangra ta­lált”. Brandt részletesen fog­lalkozott Éonn gazdasági ne­hézségeivel is, amelyeket még a Kiesinger—Strauss kor­mányzat örökségeként jelölt meg. Jóllehet a sajtókonfe­rencia résztvevőit jobban ér­dekelték a nemzetközi kérdé­sek, figyelembe kell venni, hogy a Brandt-kormány moz­gási lehetőségét a külpolitiká­ban nemcsak .csekély ^parla­menti többsége .korlátozza, hanem a pillanatnyi gazda­sági bajok, áremelkedések,' inflatorikus tünetek is. SIRHAN B. SIRHAN, Ro­bert Kennedy halálraítélt gyil­kosa anyja kérésére befejezte 14. napja tartó éhségsztrájkját, de kijelentette, hogy legköze­lebb halálra éhezteti magát, ha a börtönhatóságok nem enyhítik mozgáskorlátozását. Gotyár Gyula szibériai útijegyzete KEMEROVO i 5. Perevalov és Zalka Máté Csodálatos-e, ha valaki ilyen messzire ellátogat hazájától és akkor egy váratlan fordulattal magyar emlékek után kutat. Nem. Csupán kérdez. így: — Jártak-e erre valamikor, régebben magyarok?-v Már hogyne jártak vol­na... — És kik? — Hát Zalka Máté és a ma­gyar önkéntesek... Mariinszkben mindenki is­meri Zalka Máté nevét. A gye­rekek, öregek mesélnek róla és az egyik legszebb történetet a valóság szülte 1918. május 24— 25-én. Ekkor vették ismét bir­tokukba Kuzbasszt a fehéreik, az ellenforradalmárok. A szov­jethatalom megmentésére ti- szulszki és itatszki muzsikokat és bányászokat hívott zászlaja i alá Perevalov, a későbbi vörös frontparancsnok és író. Az esetnek érdekes előzmé­nyei voltak. A vidéken már minden csendes volt akkor és úgy lát­szott, szilárd a szovjethatalom, bár Kolcsakék Szibéria távo­labbi vidékein még nem tették le a fegyvert. Május 20-án az egyik vörösgárdista egység Marliinszkbe tért be, hogy lo­vakat és élelmet szerezzen, megpihenjen és folytassa a pa­rancsban megadott útját. Ezt használták ki az ellenforradal­márok. A fehérgárdisták megrohan­ták a menetoszlopot és három löveget, 30 géppuskát, nagyobb mennyiségű fegyvert zsákmá­nyoltak és elfoglalták a várost is egy időre. Ezzel ismét megnyílt a ma- riinszki front. Az esetről hamarosan tudo­mást szereztek Bolotolban, Krasznojarszkban, Anzserszk- ban, Szudzsenszkben. Vala­mennyi helyről azonnal oszta­gokat irányítottak Mariinszk alá, hogy felvegyék a harcot a betolakodókkal. Mihail Perevalov, a front- parancsnok, a forradalmár és író 1933-ban kiadott könyvé­ben, a '„Tajgai partizánok” cí­mű dakúmentumregényében a történetekről a következőket írja: „Június 3-án Acsinszkból megérkezett a nemzetközi szá­zad, amelynek állománya zöm­mel magyarokból állt. ök egy költ típusú géppuskával is rendelkeztek. Ezt a'nemzetkö­zi századot az én parancsnok­ságom alá rendelték. Ettől kezdve az én fiaimnál is telje­sen megváltozott a hangulat, a harci kedv.” A századot a híres magyar internacionalista — Zalka Má­té — irányította. Még 1918 áprilisában verbuválta a szá­zad katonáit Habarovszkban és velük érkezett most meg Acsinszk alá. Maroknyi sereg gyűlt itt össze a fehérek jól felfegyver­kezett egységeivel szemben. Nem is azért vonultak fel ide, hogy majd felveszi a harcot a vörösgárdisták a fehér ellen- forradalmárokkal, csupán a csehek további térfoglalását akarták megakadályozni. A központtól olyan utasítást kaptak, hogy állandó nyugta­lan ítással ne hagyjanak békét a fehér hadtestnek. Perevalov alakulata és ben­ne Zalka Máté százada jól megoldotta ezt a feladatot. Olyan felderítést szerveztek, hogy mindig ismertéig a fehé­rek terveit, mozgásét, és sike­rült ’kibújniuk a gyűrűből. Egyszer aztán mégis bent- szorultak. Perevalov magához rendelte Zalka Mátét. A haditanács gyors volt, mert sorra érkeztek a futárok és jelentették, hogy szorul a gyűrű a vörösgárdista alakulat körül. A fehérek minden tar­talékot összevontak, azzal a céllal, hogy egyszer s minden­korra megsemmisítik Pereva- lovot. — A nemzetközi század vo­nul vissza elsőnek. Koszorűzási ünnepség a „magyar” hősi emlékműnél. Zalka Máté csendesen felel­te: — A nemzetközi század marad. / — Ha maradnak, akkor megsemmisülnek. — Azt bízza rám. Mi nem azért jöttünk, hogy bennün­ket védjenek. Mi akarjuk védelmezni a szovjet hatal­mat ... Amit Perevalov megjósolt — bekövetkezett. A magyar önkéntesek százada nagy vesz­teséget szenvedett, de a vörös­gárdista egység nagy részét sikerült hátravonni. Ök ké­sőbb alapját képezték annak a Vörös Hadseregnek, amelyik Kolcsakot véglegesen 1 e- 'csendesítette. Zalka Máté nagy nehézségek árán, maroknyi csapatával kibújt a halálos ölelésből és . tovább harcolt a fehérek el­len. A Marlinszknál elesett magyar önkéntesek emlékét a város melletti Revki köz­ségben egy hősi emlékmű őr­zi. Talpazatán ma is olvas­ható a magyarok neve, Zalka Máté vörös századának hőstet­te. Egy iskolás kisfiút kérdez­tem meg: — Ki volt Zalka Máté? Felvágta szőke fejét és a szemembe nézett: — Zalka Máté hős volt, Spa­nyolországban, mint Lukács tábornok harcolt és ott is halt meg. Járt a városunkban és mi nagyon szeretjük a ma­gyarokat. Csak később tudtam meg, hogy a kisfiú akkor még nem is sejtette, hogy mindezt egy magyar újságírónak mondta, így minden szavának értéke megnőtt. A szeretetből, amit Zalka Máté alapozott meg ezen a vidéken, nekem is bőven ki­jutott szibériai utazgatásaim során... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents