Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
1969. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK 3 Hazaérkezett Szófiáé! a magyar élelmiszeripari Dr. Sághy Vilmosnak, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesének vezetésével hazaérkezett Szófiából a KGST élelmiszeripari állandó bizottságának XII. ülésszakán részt vett magyar küldöttség. Az ülésszakon megvitatták az állandó bizottság 1970. évi munfcatervét, az 1971 —75. évi időszak közös műszaki-tudományos kutatásainak tematikai tervét, az élelmiszer- ipar gépellátásának problémáját Finn nőküldöttség a megyében X Magyar Nők Országos Tanácsa meghívására négytagú nőküldöttség érkezett hazánkba, akik szendán-csütörtökön Pest megyében tettek kétnapos körutazást. Szerda reggel a megyei nőtanács titkárságán Barinkai Oszkámé, a megyei pártbizottság titkára és Kovács An- talné, a nőtanács titkára nagy szeretettel fogadták kedves vendégeiket. Hosszasan elbeszélgettek a nőtanács szervezeti felépítéséről, működésérőlés feladatairól. Délután Hilkka Reijonen, a finn nőszövetség Hunsimaa megyei titkára, Húsza Aura, a finn nőszövetség népművelési titkára, Litva Tu- runen, a finn népi demokratikus unió helsinki szervezetének alelmöke és. Marja Liisza Markhenen, a finn. népi demokratikus unió tamperei lapjának szerkesztője délután a Xistarcsai Fé3Űsfonógyárba látogatott, ahol a munitámőkkel találkoztak. Ma délelőtt a monori járási főtanácson a szülői munkaközösségi elnökök, részére összehívott tanácskozáson vesznek részt,..míg délután a pilisi Hu? r.ysM. Tsk-hen találkozni^'“ a termelőszöve rkeze t n ődolgozcl- vak A kőbányász - nem bányász?! Sűrű, ragacsos sártengereken gázolunk — pontosabban: GAZ-olunk — terepjárónkkal a Börzsöny oldalán, útban a szobi kőbánya malomvölgyi üzemrészéhez. Érkezésünk pillanatában Csathó Ferenc párttitkár, valamit odakiált. Figyelmeztetni akar, de szavait óriási robbanás vágja ketté. Zúg a fülem,, levegő után kapkodok. Akár úgy is vehetem, hogy díszlövéssel fogadtak ... Csathó Ferenc bányászati művezetőt két esztendeje választotta titkárának az ÉM. Pestvidéki Kőbánya Vállalat szobi üzemének 60 kommunistája. Csontos, inas ember, mint a kőbányászok általában. A vállalat központja Nóg- rádkövesden van. A szobi üzemihez két üzemrész tartozik: a malomvölgyi, meg a csákhegyi; összesen 340 embernek ad kenyeret. A termelés három műszakban folyik. Éjszakánként vakító reflektor- fényben dolgoznak az ormótlan dömperek, markológépek. Az irodában most csak Kiss Sándor gépészéti művezetőt találjuk. ö irányítja a kotrógépek, dömperek, törőgépek karbantartási munkáit. — Pontosan 10 éve kezdődött a malomvölgyi üzemrész gépesítése, és gyakorlatilag ma is tart — mondja a párttitkár. — Énnél nagyobb segítséget a jóságos tündér sem adhatott volna a kőbányászoknak! Képzelje csak el, micsoda különbség: 10 évvel ezelőtt a fúrósok hátukon cipelték a hegyre a 25 kilós masinát, amivel a lyukakat fúrták a robbantáshoz; a bunkózó pakolok kézzel bun- kózták, aprították a túl nagyra sikerült szikladarabokat: utána kézzel rakodták a csillébe a követ: egy műszakban 12—13 köbmétert! — És most? — A munka nehezét a gépek, végzik — veszi át a, szót Kiss Sándor. — öfepe.c íel- vontaiják a fúrót, megtörténik a robbantás, a villamos kotrógépek markolói berakják a Debrecenben, a Magyar Dohányipar Kutató Laboratóriumában működik egy angol (FILTRONA) típusú automata cigarettaszívó gép. Meghatározott szíváskörülmények között vizsgálja a füstszűrés hatékonyságát és a különböző égéstermékeket (kátrányt és füstöt). MIELŐTT AJÁNDÉKOT VÁSÁROLNA, NÉZZEN KÖR ÜL A Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat Műanyagszaküzler eiben! Sok ötletes, szép és hasznos, a háztartásban nélkülözhetetlen műanyagcikk közül, valamint különféle műanyag- és műbőr-méterárukból válogathat boltjainkban: II., Mártírok útja 54. V., Bajcsy-Zs. út 62. VII., Rákóczi út 8/b. VII., Lenin krt. 68. követ a dömperekbe, azok elviszik a kőtörőbe, onnan szalagrendszer szállítja a puffer- tárolóba; többszöri zúzás után szalagról jut a’ csillékbe, a kisvasút beviszi a szobi törőberendezéshez. ott vibrátorok szemcsenagyság szerint osztályozzák a követ, aztán a vasút elszállítja. Ha van vagon ... — Megtörténik, hogy nincs? Csathó Ferenc mérgesen válaszol : — Az év elején, márciusig alig volt szállítás, a vagonhiány miatt. Az akkori hiányt azóta sem tudtuk megszüntetni, pedig a bank csak az után fizet, amit elszállítottunk. Időközben benépesült az iroda. s a bányászok is közbeszólnak. — Bevezették a vasárnapi műszakot, aztán itt állunk vagon nélkül, mint a múlt hónapban is. — Az úgy volt — magyarázza a párttitkár —, hogy július elsején bevezettük kéthetenként a szabad szombatot. Egy-két hónap után kiderült, hogy így nem tudjuk teljesíteni a tervet. Minisztériumi utasítás jött, hogy meg kell szüntetni a szabad szombatot, sőt, vasárnapi műszakot kell bevezetni, mert szombat-vasárnap jobban tud vagont biztosítani a MÁV, mint hétközben. Nóg- rádkövesden el is törölték a szabad szombatot. Nekünk sehogy sem tetszett, hogy visszavegyük, amit adtunk a dolgozóknak. Összeült az üzem gazdasági, szakszervezeti és párt- vezetősége, s úgy döntöttünk, hogy csak fél lépést teszünk visszafelé: továbbra is biztosítunk kéthetenként egy szabad napot, szombat helyett más napon. A vasárnapi műszakokért pedig hétközben adunk egy pihenőnapot. Abban viszont az embereknek van igazuk, hogy vasárnap sincs elég vagon. Legtöbbször kevesebbet kapunk, mint amennyi igényelünk, sőt, október 23-áp például egyetlen vagon sem érkezett. Azt mondja még nekem — lép elő az embcrgyűrűfcő! l-c- dényi József fúrós —: mi miért nem vagyunk bányászok?! Mi is robbantással iö- vesztjük a követ, nehéz munkát végzünk, esőben, hóban., szabad ég alatt. Az ásvány- és szénbányászok nehézipari kategóriában vannak, hűségjutalmat, veszélyességi pótlékot kapnak 55 éves korukban mennek nyugdíjba — nekünk mindebből semmi sem jár! Mi az építőiparhoz tartozunk, mint a szobafestők, vagy a téglagyári munkások. A Csák- hegyen ma is kézzel végzik a bunkózó pakolást, kérdezze meg egyszer őket: bányászoknak érzik-e magukat, vagy építőipari munkásoknak ?! — Tudja-e, hogy a legtöbb kőbányász nem éli túl a 60 évet? Hanzelik Pál még meg sem kapta az első havi nyugdíját, amikor meghalt. Mészáros Lajos, Jaczkó Gyula, Pásztor Márton néhány hónapot élt a nyugdíjazás után. Ezek csak az ipolydamásdiak voltak. De sorolhatnám tovább a többi községből is. A tüdőnek mindegy, hogy szénportól vagy kőportól kapja a szilikózist! Száraz időben az ember belsejét úgy megüli a kőpor, hogy enni sem tud utána. Vigh György hegesztő a munkaruha-elosztást Itífogá- solja. Neki, áld villannyal, autogénnel dolgozik, bőrtalpú, vasorrú bakancsot adtak. Sáros időben ráz a bakancsa. Csizmadia Vilmos villanyszerelő a gumitalpú bakancsra panaszkodik: itt, ahol bakancsszáron felül ér a sár, cseppet sem érezheti magát biztonságban a nagyfeszültségű kábelekkel. villanyszerelés közben. Egyszerre többen is szóvá teszik. hogy a két évre kiadott munkaruha ilyen munkakörülmények között egy év alatt tönkremegy. A völgyből rövid dudaszó jelzi, hogy megjött az ebéd. Autóbusszal hozzák ki a bányászoknak. 4 forint ötvenért kétfogásos menüt. Ma bableves van zsírban sült lángossal. — Ennyi panasz utón hadd mondjuk el a jót is — tanácsolja Molnár József lakatos: — A vállalat autóbusszal háztól házig szállít bennünket mindennap olcsón. Lenn, a Malomvölgyben olyan fürdőnk, öltözőnk van, hogy minden kritikát kiáll. — Egy hibája azért van — veti közbe a háttérből valaki —: külön fürdő van a nőknek és a kpiön a férfiaknak... Kunya Mihály üzemvezető felvont szemöldökkel hallgatja a munkaruha-elosztással kapcsolatos panaszokat: — Húsz tagja van a dolgozók közül az üzemi tanácsnak. A tanács dönti el, hogy a köz-1 ponttól kapott munka- és vé- dőruhakeretet hogyan osszuk eh kinek mit adjunk. Akinek panasza van, az miért nem szól? Akár nekem, akár a termelési tanácskozáson? Amit lehet, év közben is orvosolunk. Mi is tudjuk, hogy a munka nehéz, az időjárás mostoha, igyekszünk is segíteni, amin lehet. Decemberre felépül az etázson a ímk-műhely. A lakatosok, motorszerelők, karbantartók ezentúl fűtött helyiségben dolgozhatnak. A műhely mellett meleg vizes mosdó készül, és rövidesen bekötjük az ivóvíz- vezetéket is. Mindez a vállalat fejlesztési alapjából épül, és nem kevésbe kerül. Sokba került az a 70 családi ház is, amelyben 70 dolgozó kapott lakást, havi 88 forintos lakbérért. Nem megvetendő összeg az a félmillió sem, amit a vállalat központja költött 10 év alatt a dolgozók átképzésére, a nehéz- és köny- nyűgép-kezelői tanfolyamokra. A jogos panaszokat orvosolni kell. A mostoha munkakörülményeken majd a további fejlesztés, gépesítés enyhíthet. Ami pedig a dolgozók legnagyobb sérelmét, a bányászokká minősítésüket illeti — talán egyszer ez is meghallgatásra talál .. . Nyíri Éva STOPPERÓRA A termelési tényezők között növekszik az idő jelentősége. Egyszerű, ténym egállapító mondat. A tény azonban, melyet a mondat megállapít, már nem ilyen egyszerű. A vállalatoknál hosszabb és rövidebb távon egyaránt versenyt futnak az idővel, s ahogy tréfásan megfogalmazták a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, a jó öreg fali időmérők helyét, ha tetszik, ha nem, fölváltja a stopperóra. Stopperóra, tehát: másodperceit. A vállalat, bár ez nagyobb terheket ró rá, a műanyagiparban tapasztalható nagyon gyors technikai fejlődéshez igazodva, a gépek erkölcsi és fizikai kopását kifejező, úgynevezett leírási kulcsot — tíz év — soknak, a valóságos helyzettől erősen eltérőnek tartja. Főként a gépek erkölcsi elavulását tekintve. Ezért sűrűbb cserét tervez, még akkor is, ha ez jobban igénybe veszi a fejlesztési alapot. Azután: az idővel való takarékoskodás ölt testet abban, hogy nagy termelékenységű gépek munkába állításával jó néhány terméküknél a korábbi egy tizedére csökkentették a műveleti időt. Továbbá: az extrudere- ken végrehajtott átalakítás szintén a stopperórát figyelő művelet volt, hiszen a módosított gépeken a termelés a korábbinak majd’ háromszorosa lett... Pest megye ipara 16,8 milliárd forint értékű állóeszköz fölött rendelkezik. Ezeknek az állóeszközöknek egy részét azonban még a falióra is vénnek mutatja, nemhogy a stopper. A fejlesztési alapok képzésének ismert ellentmondásai — melyek föloldcdóban vannak ma már, éppen a kritikai észrevételek nyomán — nem nyújtottak különösebb lehetőséget arra, hogy 196S-ban és 1969-ben lényeges változás történjék. Mi az, ami mégis biztató? Az, hogy a Pest megyei Műanyagipari Vállalathoz hasonlóan sok helyen figyelni kezdték a stopperórát. Figyelni, számon tartani az időt, azt, amivel korábbam nagyon is bőkezűen gazdálkodtak. Talán nem árt emlékeztetni: az időnek korábban csupán annyi szerepe volt, hogy a tervben megszabott feladatokat a megjelölt időpontra teljesítsék. Nem a vállalati lelkiismeretet terhelte csupán ez a vétek, de az egész népgazdaságot is, a beruházások lassú megvalósításától egészen a múzeumba való öreg gépek erőszakolt felújításáig. Az idő szerepének érzékelése tehát önmagában is lényeges változás, s még inkább az, ha hozzátesszük, hogy mind több vállalatnál az érzékelésihez tervek, jó elképzelések Is társulnak. A közgazdászok, üzem- szervezők számításaiban fokozatosan följebb rukkolt az idő, míg a legfontosabb tényezők közé került, s a vállalatvezetés is elfogadta a változott rangsorolásit. Stopperóráról beszélni persze — ma még — túlzás, inkább csak a kifejezés szemlélet ességéért, mintsem valódi tartalmáért említették a műanyagipariak is. Kétségtelen azonban, hogy a jövő a stopperóra. Tudomásul kell venni azt, hogy jó néhány esetben azért maradunk alul külföldi piacokon, mert pazarlóan bántunk az idővel, s a hazai piacon is — például a termékek árában, korszerűségében — sokat nitom e bőkezűség a latban. S mert ma már eljutottunk ennek tudomásul vételéig, lassan előkerülhetnek a stopperórák... M. O. A KÉPVISELŐ HÉTKÖZNAPJAI BÉKINÉ — Legyen csak nyugodt, majd én élükérttem valahonnan — ajánlkozik kéretlenül Fülöp József brigádvezető, s már csatolja is fejére a bukósisakot, már pattan is motorkerékpárjára, már robog is. Hálás tekintettel nézek utána. Jó óra múlva tér vissza. Gumicsizmás, fejkendős inkább alacsony, mint magas, negy- venvaiahány éves asszony lépeget előtte. — Ugye, megtaláltam — mutatja be Béki Ferencnét, brigádvezető társát, Vecsés, Üllő, Péteri, Vasad, Csévha- raszt és Nyáregyháza, vagyis a tizenhármas választási körzet országgyűlési képviselőjét. — A lobi részen értem őket utol. — Sas Kálmán üzemegység-vezetővel, az ősz: mélyszántást ellenőriztük, és azt néztük meg, hogyan fejlődik az őszi vetésű búza — teszi hozzá magyarázatképp Békiné. majd még ezt mondja: — A pártiroda éppen üres, ott zavartalanul tárgyalhatunk. Levélváltás a miniszterrel Tartózkodó. Szűkszavú. Nyilván azért, mert most, kivételesen, önmagáról kellene beszélnie. Gyanítom, hogy egyébként nem riad vissza a szótól. Sőt! Hiszen 5t küldték a parlamentbe! Öt választották meg a községi pártszervezetek csúcstitkárának! S mellesleg a nőtanácsnak meg az üllői Kossuth Tsz pártvezetőségének sem azért lett a tagja, mert félrehúzódik, amikor hatni, cselekedni, a közösség érdekében csatázni kell. Ma délután például, a tanács végrehajtó bizottságának ülésén, este pedig a Hazafias Népfront értekezletén, beszédesebbnek ismerném meg, ebben biztos vagyok. Igaza van: másoktól kellene érdeklődnöm felőle. Számtalan embernek segített már. öregeknek, akik szociális otthonba vágytak, vagy némi községi segélyért folyamodtak. Lgy vecsési család például vissza szeretett volna kerülni a lakásába, melybe ktsz költözött be valamikor. Békiné közbenjárására a ktsz máshol kapott helyet. S persze, a képviselőasszony kivette a részét abból a nagy harcból is, melyet az üllői 16 tantermes, új iskoláért kellett megvívni, s mely végül is győzelemmel fejeződött be: az iskolát tavasszal kezdik építeni. Csaknem két hónapja telefonja van a vecsési napközinek. Ezt is Békiné intézte el. Irt dr. Csanádi, Györgynek, közlekedés- és postaügyi miniszternek, akitől hamarosan választ is kapott: egy hónaoon belül felszerelik a telefont. Felszerelték. Együtt a koporsóval — Nemrégiben a vecsési nőtanács levélben kért meg, segítsem szociális otthonba a Hársfa utca 11. szám alatt lakó Izrael Jánosnét. Képviselőcsoportunk legközelebbi ülésén dr. Stark Janka elvtársnővel lényegében meg is egyeztem, j de azt a tanácsot kaptam, tőle, mielőtt érdemlegesen intézked- | ne, nézzem meg a nénit, való- I ban rászorul-e a beutalásra — eleveníti fel egyik esetét. — Elképedtem, amikor beléptem a nyolcadik évtizedét taposó asszony lakásába. A szobában ott komorodott a koporsója. Már öt éve megvette. Azóta cserélgeti rajta a papírokat. És már a temetése költségeit is előre kifizette. Csak a halált várja. Amikor megtudta, mi járatban vagyok, hevesen tiltakozott. Három halottja fekszik a temetőben, ő is mellettük akar nyugodni. Nem megy el. A szomszédok is erősköd- tek, hogy nem eresztik. Támogatására tehát más megoldást kellett találnom. És a tanács készségesnek mutatkozott. Először is még aznap 12 mázsa szenet utalt ki neki, s nyomban a kamrájába szállíttatta, majd a napköziben ebédet fizetett elő részére, melyet a gimnázium KISZ-istái visznek el hozzá, egyúttal kitakarítják a lakását is. A szomszédok mosnak rá. Visszatért az életkedve. Már pirongatja a gyerekeket, ha késnek az ebéddel. Az ablakából lesi őket, jönnek-e már? Csókolom, Klári néni! Vasadon és Vecsésen két hónappal ezelőtt fogadta az ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulókat. Tavasszal a Vecsési Fehérnemű Ktsz-ben szá- . mólt be munkájáról választóinak, még az idén Péterin és Nyáregyházán is megtartja a beszámolót. Egy ízben a népi ellenőrzéssel kapcsolatos törvényjavaslat vitáján, a parlamentben is felszólalt. Igaz, csak egészen röviden, mert már harmadik napja vitáztak, és ő volt az utolsó felszólaló. Jelenleg a téli ülésszakra készülődik. Megemlítem, egyik képviee- i lőtársától hallottam, gyakran nehezen tudja összeegyeztetni j tsz-beli munkáját és a képvi- | selői tevékenységet; állítólag j súrlódások is előfordulnak. — Ma már ritkábban. Ta- I vasz óta helyettesítőim is van a 1 növénytermesztő brigádban, segítségével több időt fordíthatok képviselői tennivalókra, sokat javult a helyzetem. Erről ne beszéljünk. Különben is a községbeliek mind ismernek, becsülnek. Az óvodások már messziről kiabálnak: „Csókolom, Klári néni, csókolom!” Legutóbb a megyei nőtamács kibővített ülésén aratott nagy | tetszést, amikor a tsz-ekben | dolgozó asszonyok védelmében emelt szót. Csaknem tíz éve tsz-tag. Korábban, a Kőbányai Magnezit Tűzállóanyag Gyárban, a munkásasszonyok életét is megismerte. Alkalmazottként a férje és a nagyobb fia is a tsz-ben dolgozik. Azaz a fia átmenetileg nem. Mert most éppen katona. — Vasárnap tette lé az esküt. Én is ott voltam — büszélkediik, és megpirosít ja arcát a visszaemlékezés. Polgár István
