Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
rest iiícrti hírlap L9C9. NOVEMBER 7., PENTEK . mmk Történelem a téren Egy tér nevenapját is köszöntjük ezen a napon, de meg szép, kerekszámú jubileumát is: a pesti November 7. tér most ünnepli századik születésnapját. A „születési anyakönyvi kivonata” természetesen nem lehet napra hiteles, annyit tudunk, hogy a Sugár út ivagyis a mai Népköztársaság út) első gondolatát 1868-ban vetette fel Andrássy Gyula gróf, s a 70-es éveik elején .már a főváros első tervszerűen megalkotott egyik főútvonalának képe kirajzolódott Tehát, nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk: a mai névnapi ünnepen jubileumi születési esztendőt is köszönthetünk. Nem akármilyen térről van szó, nemcsak a főváros egyik központjáról, hanem egy darab történelemről is. Oktogon Nyolcszögű térnek hívták a pestiek a Sugár útnak ezt a részét, amikor a homokbuckákból kinőttek az első háromemeletes házak. A magyar kapitalizmus „robbanásának” időszaka: a munkanélküliség miatt a milliós kivándorlók és a hazárdőrökből lett hirtelen újgazdagok, milliomosok görögtüzes karrierjének ideje. A nyolcszögű tér hivatalos neve: Oktogon lett. Az első két háromemeletes házat (a négyből) a Wiener Baugesellschaft leányvállalata, a Sugár úti építő részvény- társaság emelte. Az épületek közül egy sem akart felhőkarcoló lenni, még abban is kételkedtek, hogy a három emeletet be tudják népesíteni fő- 1 bérlőkkel. Ugyanis az Okto- gonon — ami most a város j szíve — a város széle, kültel- | ke volt. Az akkori krónikás ezt írta: „Errefelé a legnagyobb hazárdőr sem nyitott j boltot”. A Sugár úti részvénytársaság bele is bukott! ebbe a .vállalkozásba. A másik | kát házat egy Neumann nevű j kalmár építtette, aki hazafias j felbuzdulásból vállalta a koc- j kázatot. Háromszázezer forintot jegyzett aranyjáradékra, a ! Hitelbanknál. Pénzügyi műveletén hatvanezer' forintot keresett, s ebből rakta le két oktogon! palotájának alapját. Tíz év sem telt el, s a gyorsan növekvő város egyik pezsgő központja lett: a milleniu- mi évben megindul a kontinens első földalattija, s a föld felett is: a Nyugati pályaudvartól a villamos szeli át a I Körutat. Kávéházak nyílnak, j köztük az első: az Abbázia.! Steher nevű tulajdonosa Vas' megyei születésű híres kávé-1 házas, Bécsben tanulja a mes- | térségét, majd Budapesten fő- • pincér az Európa szállóban, aztán kockáztat: itt a „kültel- J ken” megnyitja Budapest első j ónix-márványlapú asztalokkal berendezett kávéházát. Vérvörös csütörtök A nagyablakú kávéházból kezdettől fogva „jó volt a kilátás’^ a térre. 1912-ben az asztalak mellől a vérvörös csütörtök izzását jól lehetett érzékelni. Én egy — nem nézővel — részvevővel beszélgettem a munkásmozgalmunknak erről a pirosbetűs történelmi napjáról. Tomanicka Kálmánnénak hívták a hófehér hajú, idős asszonyt, a haj- | dani részvevőt (a Március 21. I Otthonban, az egykori harcok | veteránjainak otthonában be- : szélgettem még régebben vele). Gyenge termete fölé is | ágaskodott a pesti utcán kard- j lapozó rendőr toporzékoló lo- ! va. Orosházi kubikoslány, ak- 1 kor még csak fél esztendeje volt, hogy Pestre került. Pesti vendéglátói vitték el az asztalosok szakegyletébe, itt ismerkedett meg az ifjú harcossal, szakmunkással: Tomanicka Kálmánnal, összeházasodtak, a Szövetség utca 2-ben laknak, kétszobás a lakás, az egyik szobában négy kassai fiatalember, köztük az egyiket Bacsó Colának hívták. Innét mentek cl azon a véres májusi napon a szakegyletbe, onnét a Parlament elé tüntetni, a munkásság jogait követelni. „Arra emlékszem — mesélte —, hogy a Kossuth Lajos tér torkolatánál egy rendőr lova fölém ágaskodott, a rendőr sarkantyúzta a lovat, hogy taposson rám, de a ló erre-arra rángatta a fejét, végül is kiugrott oldalra. A katonaság fegyverrel szétzavarta a tömeget, én a férjemmel az Oktogon felé menekültem. Láttam, amikor az egyik katonatiszt, szaladtában egy 15 éves utcaseprő gyerek fejét kéttéhasította kardjával. Az apja a közeliben s volt, egy féllábú újságárus. Fájdalmában ezt kiáltotta: Oda a kenyérkeresőm!” 1919-ben, itt, az Oktogonon — szemben az Abbázia kávé- házzál a körúti oldalon a mai házasságkötő épületében volt a Lenin-fiúk központja. Nemcsak az Oktogonra, a város, az ország rendjére is vigyáztak. Galgahévízi mártír 1930 szeptembere. A Horthy- fasizmus idejének legnagyobb munkástüntetése. A történelmet ismerjük, Darnyik János 28 éves galgahévízi állványozó halálát is, akit a rendőrök sortüze a Vajdahunyad vára tövében sebzett halálra. Utolsó estjéről a lapok ezt írták: „Az áldozat már a folyó szeptember 1-et megelőzve, elindult-a fővárosba. Üres tarisznyával jött fel munkát keresni Pestre, mert már tizedik hónapja nem volt állása. Gyalog jött, nekivágott a barna estének, s reggelre ért csak be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő be tudná valahogy szerezni munkába. De nem találta sem otthon, sem az épületeknél. Üresek voltak az állványok, amerre ment,, mintha ünnep lett volna. Gazsót keresed? —kérdezték tőle a sétáló ismerős kőművesek — akkor csak gyere velünk. Despoda Mihály nevű kőműves mondja: „Dar- nyikkal az Oktogonig jutottam el, amikor a rendőrök első csoportja felszólított bennünket, hogy oszoljunk. Elállták az Andrássy úton lovakkal az utat. De mi Darnyikkal áttörtünk akkor, s továbbmentünk az Oktogontól a Városliget felé.” Az Oktogon, a nyolcszögletű tér, a második világháború alatt Mussolini tér lett. A fel- szabadulás után leszaggatták a Mussolini nevét viselő táblákat, és minden hivatalos előzmény nélkül kifüggesztették a kézzel írt, rajzolt új táblákat: Sztálin tér. A főváros közmunkatanácsának első, felszabadulás utáni ülésén — olvasom a jegyzőkönyveket — Fischer el- j nők ismertette a tanácstagokkal Ragozín tábornok kívánsá- i gát: a Sztálin tér és Lenin tér j elnevezést távolítsák el, „mivel | a Vörös Hadseregnek Magyar- ! ország felszabadításán kívül el- | sősorban az a célja, hogy az I ellenséget megverje, és még a I látszatát is kerülni akarja, hogy a Szovjetunió politikai tekintetben bármilyen nyomást akar gyakorolni a közvéleményre. A közmunkatanács ezen határozott kívánságának megfelelően visszaállítja a régi Oktogon és a Körönd elnevezéseket.” Névadó esztendeje 1950 volt: November 7-re szerelték fel a tér házaira a NOVEMBER 7. nevet viselő táblákat. K. Gy. TATABANYA Hatvan vöröskatona „történelemkönyve“ „Történelemkönyvet” írnak a tatabányai veteránok a Hazafias Népfront-bizottság közreműködésével, a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére. Hatvan egykori vöröskatona örökíti meg élete 1919-es szakaszának legjelentősebb eseményeit. Nem maradnak ki az illusztrációk sem: korabeli érdekes fényképeket, újságcikkeket és más okmányokat mellékelnek visszaemlékezéseikhez. A nagy napok élményeit idéző lapokat összefűzik és a különleges történelemkönyvet átadják majd a tatabányai munkásmozgalmi múzeumnak. NYÍREGYHÁZA Magyar Nép 1944. november 8-án jelent meg Szabolcsban a felszabadult Kelet-Magyarország első demokratikus napilapja, a Magyar Nép. A lap első példányait még színes csomagoló papíron adták ki, s villany híján kézi erővel állították elő. Első szerkesztője és kiadója, Farkas Pál ma is a kiadóhivatal élén áll. A Kelet-Magyarország elődjének munkatársa volt többek között Rákos Sándor költő. Az első években a lapot 5—6 ezer példányban adták ki. Napjainkban a Kelet-Magyarország 40 ezer példányban jelenik meg. . -4. MŰEMLÉKEK „ANYAK Gül Baba türbéje — Áthelyezik a Zsigmond téri barokk Szentháromság-szobrot'! Sóik műemléket, műemlék jellegű épületet, építményt tartanak számon Budapesten, á II. kerületben. Ezek nagy része azonban mielőbb felújításra szorul. A felbecsülhetetlen értéket képviselő műemlékek megmentésére, megőrzésére, megóvására most műemlékvédelmi programot állítottak össze. A tanács építési osztálya a műemlékek életrajzán dolgozik. A többi között „anyakönyvezi” a műemlékek feltárásának időpontját, tervezőjét, építőjét, továbbá azt, mikor épültek, újították fel. A kerület — és egyben a főváros — egyik legszebb törökkori emléke Gül Baba türbéje. A meglehetősen elhanyagolt környezet rendezésére tanulmánytervet készítettek. A tervkészítők messzemenően figyelembe vették, hogy az 1543-ból származó műemlék beilleszkedjék a városképbe, de ne veszítse el törökös jellegét. A terület rendezéséhez hamarosan hozzálátnak; több olyan épületet szanálnak, amelyek a későbbiek során egyébként is lebontásra kerültek volna; s Gül Baba türbéjét úgy alakítják ki, hogy a nemrég restaurált, jó állapotban levő török sír- kápolna a környékből kiemelkedjen. A Mártírok útja 23. szám alatti, barokk stílusban épült ferences templom „konzerválására”, környékének rendezésére szintén tervet készítenek, amelyben a Mártírok útjának kiszélesítése is szerepel. A szakemberek azt javasolják, hogy a Zsigmond téren levő barakk Szentháromság-szobrot a ferences templom környékére helyezzék át. A kerületben jó néhány más műemléket is restaurálni akarnak. Ezek közé tartozik a Budakeszi úton levő Buda Szent Lőrinc pálos kolostor és templom romterülete, valamint a Vörös Hadsereg útja 78. szám alatt a XV. századból származó kastélyrom. A műemlékeket úgy restaurálják, illetve építik be, hogy a műemléki részeket eredeti szépségében láthassa majd a közönség. VESZPRÉM Batsányi János-díjas Várnai Zseni Odaítélték a Veszprém me- ] gyei Tanács végrehajtó bi-1 Beváltak a székesfehérvári Kcnipfémmű új szovjet berendezései A háromnapos üzemi próbák befejeztével csütörtökön a beruházók és az üzemeltetők átvették a kivitelezőktől a székesfehérvári Könnyűfémmű széles szalag hengerművének első egységét: a második számú hídhenger állványt és a hozzá kapcsolódó berendezéseket. A szovjet gyártmányú berendezések — mint ez alkalommal elmondták — az üzemi próbák tanúsága szerint kitűnően beváltak. Az előírt 52 perc helyett átlagosan ?4 perc alatt hengerelték 0,8 milliméter vékonyságúra az alumínium alapanyagot. A szakértők lehetségesnek tartják, hogy később még ennél is vékonyabbra — fél milliméteresre — hengereljék az alumíniumot zottsága és a szakszervezetek Veszprém megyei tanácsának elnöksége által alapított művészeti díjakat,. amelyeket minden évben november 7-3 alkalmából adnak át a megyével szorosabb kapcsolatban álló legérdemesebb művészeknek. Az idei Batsányi János irodalmi díjat Várna.i Zseni köl- tőnőnek ítélték oda. A Kisfaludy Sándor szíművészeti díjat Pétervári Istvánnénak, a veszprémi Petőfi Színház igazgatójának és rendezőjének adományozták. Az Egry József képzőművészeti díjat Csizmadia Zoltán, a veszprémi művésztelep fiatal festőművésze kapta. A díjakat csütörtökön adták át Átkelés a Dunán (6.) Hazánk felszabadításába 1944 novemberében bekapcsolódtak a Tolbuhin marsall vezette 3. ukrán front csapatai is. A belgrádi hadművelet befejezése után, ezek a csapatok a Dráva—Száva között nyomultak előre, majd november 7-én Apatin, két nappal később pedig Batina körzetében megkezdték az átkelést a Dunán. Velük szemben a túlsó parton viszonylag kis erők: a „Brandenburg” harccsoport, a 31. SS gyalogos hadosztály, a magyar 54. portyá- zó osztály és a lépcsőzetesen beérkező 44. „Hoch und Deutschmeister” hadosztály egységei védtek. Az átkelést jobbára csak éjszakánként tudták végrehajtani. A német ágyúk és aknavetők ugyanis nappal állandóan lőtték, a repülők pedig bombázták az egyetlen pon- tonhidat, a két gőzkompot és a mocsaras terepen hozzájuk vezető utat. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a folyó több helyen átszakította a gátat és elárasztotta az ellenséges állások megközelítés: útjait. Elsőként néhány század kelt át a parton — talált ladikok és a helyszínen készített tutajok segítségével. Az általuk elfoglalt két kis hídfőben azután több mint két héten át elkeseredett harc tombolt. Előnyomulása során Dol- gopolov százados zászlóalját a szemközti magaslatról erős tüzérségi és aknavető tűz árasztotta el. A támadás elakadt. Lazarev vezérőrnagy, a 19. lövészhadosztály parancsnoka látta, hogy a németek a magaslatról az egész hadosztályt megállásra kényszeríthetik. Ezért utasította a századost: jobbról, a vízzel elárasztott terepen kerülje meg és meglepetésszerű rajtaütéssel foglalja el az ellenséges támpontot. Dblgopolov zászlóalja mellig érő hideg vízben két kilométert gázolt előre, magával cipelve a gólyószórókat, aknavetőket és a lőszert. A németek oldalába kerülve tüzet nyitottak és megrohamozták őket. Csapásuk váratlanul érte a támpont védőit, akik nagy veszteség után kénytelenek voltak visszavonulni. Ilyen harcok közepette egyesítették a két hídfőt november 23-ra az 57. hadsereg csapatai, s ezzel biztosították a 3. ukrán front összes erőinek átkelését a Dunán. Ezt követően az 57. íadseregnek Nagykanizsa irán. ába kellett támadnia. A Mohács—Duna- szekcső vonalára felzárkózott 4. gárdahadsereg feladata volt ugyanakkor csapást mérni Székesfehérvár felé. A német hadvezetés kapkodó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfelől a balkáni csapatainak visz- szavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Budapest védelmére létrehozott csoportosítását fenyegette. Jugoszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadsereg törzsét, s megbízta a Balaton—Dráva közötti arcvonalszakasz védelmének megszeryezésével. A hadseregparancsnok, De An- gelis tüzérségi tábornok azonban nem sokat segíthetett a kialakult helyzeten. Meglevő erői elégtelenek voltak a feladat megoldására, s más arcvonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkezésük sorrendjében, részenként kényszerült harcba vetni. Ezek a német csapatok szívósan védekeztek, sőt ismételt ellenlökésekkel, és a lakott helységekben erősen megkapaszkodva mindent elkövettek a szovjet előnyomulás megállítására. Próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak. Sarahin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lövészhadteste és a 4. gárda hadsereg, 41. gárda lövészhadosztálya már november 26-án kiverte a 44. gránátos hadosztályt Mohácsról. Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadsereg pedig Bátaszéket szabadította fel. E harcokban a 44. gránátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen felmorzsolódott. Richard Schul- tze őrvezető, a 44. hadosztályból, fogságba esése után erről így beszélt: „A hadosztályunk által elszenvedett veszteségek iszonyúak. így például a 131. ezredben, ahová engem, mint rádióst osztottak be, kétnapi harc után mindössze 26 fő maradt”. Bátaszék—Ahaliget között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Lezárásával hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arcvonalon megállíthatatlanul törtek előre a szovjet csapatok. December 1-én az 57. hadsereg 6. gárda lövészhadteste felszabadította Dombovárt és még aznap este több pohton átkelt a Kapos folyón. Helyenként a németek erős tűzzel igyekeztek az átkelést megakadályozni. Ez történt Döbrököznél is, ahol néhány géppuska sűrű golyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Pareverzev gárdista önként vállalta, hogy elhallgattatja az egyiket, s a többire is rögtön akadt jelentkező. Úszva haladtak a túlsó part felé a tűzesőben. Partot érve a géppuskafészkekhez kúsztak és kézi tusában megsemmisítették a kezelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő németek ellen fordították, s megtörték azok ellenállását. A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthatták az átkelést. Az 57. hadsereg december 4—7. között elérte a Balaton déli partja, Marcali, Nagybajom, Barcs, Dráva vonalat. Éz a terepszakasz fontos része volt az úgynevezett „Margit állás”-nak, amelyre az egész Dunántúli német védelem támaszkodott A „Margit állás” Balaton—Dráva közötti szakaszát a 8. tábori póthadosztály, rögtönzött karhatalmi alakulatok és tüzérség védte ebben az időben, mögöttük pedig a 2. német páncélos hadsereg 22. hegyi és 68. gyalogos hadteste vonult fel. Ezeknek az erőknek a támadásával számolva, a szovjet főparancsnokság december 6-án az elért szakaszon védelembe rendelte az 57. hadsereget, hogy ily módon biztosítsa a 4. gárda hadsereg támadását északi irányban. Zaharov vezérezredes 4. gárda hadserege december 2-án Szekszárd, másnap pedig Du- naíöldvár gyors elfoglalásával megakadályozta, hogy az ellenség a Sió-csatorna mentén húzódó „Jenő-állás”-ban halogató védelmet hozzon létre. Gyorsan mozgó csapatai merészen betörtek a német- magyar hadosztályok oldalába és hátába, feldarabolták védőszakaszait. s nem engedték, hogy a lakott helységekben megkapaszkodjanak. December 9-re a hadsereg a Velencei-tó és a Balaton között megközelítette a „Margit állás” vonalát. Itt beszüntette az előnyomulást, hogy megfelelően felkészülhessen a védelem áttörésére és Budapest teljes bekerítésére, együttműködve a 2. ukrán front csapataival. Következik: A gyűrű bezárul.
