Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

A Versenyben A Hazai Fésűsfonó és Szövő­gyár kistarcsai gyáregységében szép eredményeket hozott a felszabadulási munkaverseny. Képeinken öten a legjobbak közül: Gróf Lászlóné, fonónő Török II. Andrásné, fonónő Víg Lászlóné, cérnázó Kubicsár Ferencné, fonónő Csaja II. István, festő KST hegvei hírlap 1969. NOVEMBER 30., VASARNAP Nem gyerekcipőben jár a versenymozgalom a ceglédi Cipőipari Vállalatnál Új és olcsó kis topánok — Évente 4S0 ezer lábbeli A ceglédi Cipőipari Vállalat­nál Sipos Bálint igazgatót és Bán László szakszervezeti tit­kárt, de Varga Ferencné párt­titkárt is éppen egy értekezle­ten találtam. A gyár szocialis­ta és munkabrigád vezetőivel beszélték meg, az 1969. évi terv teljesítésének előrehozását. De mielőtt a megvalósítás mód­jait, a brigádvezetők hozzá­szólásait. véleményeit leírnám, a versenymozgalomról kell rö­vid történetet mondanom. 1969. májusában Cegléd vá­ros felszabadulásának 25. év­fordulójára a Cipőipari Válla­lat versenyre hívta ki a város összes ipari és mezőgazdasági üzemeit. Együttes erőfeszítéssel A felhívásban a vállalat dolgozói hangsúlyozták, hogy az 1969. évi feladatok megol­dásához a vállalat munkásai­nak, vezetőinek együttes erőfe­szítésére van szükség. A Cipő­ipari Vállalat dolgozói a ver­senyben vállalták — többek között —, hogy a jelenlegi technológiát korszerűsítik, a termelékenység növelése céljá­ból új gépeket szereznek be és azok kezelésére gyorsan beta­nítják az embereket, új, kor­szerű modellekkel bővítik a gyártmányválasztékot, kísérle­tet tesznek egy olyan gyerek­cipő típus kialakítására, amely könnyű és hajlékony, a mun­ka közben meghibásodott al­katrészek pótlására felhasz­nált anyagokat 2 százalékkal csökkentik, termelési tervüket 1 százalékkal emelik, valamint újabb brigádokat neveznek be a szocialista címért folyó ne­mes versengésbe. Célul tűzték lei továbbá, hogy a „Szocialista műhely” címért is harcba imr duinaik. Mit teljesítettek? Sípos Bálint igazgatóval és Bán László üb-titkárral sorba vettük az egyes pontokat. Ami a vállalásuk legérdekesebb ré­szét, az újfajta, hajlékony gyermekcipő gyártásának kikí­sérletezését, majd bevezetését illeti — derekasan eleget tet­tek vállalásuknak. A többfajta színű bébicipőcskéket magam is megnéztem, valóban puhák, hajlékonyak, könnyűek és ké­nyelmesek. Áruk is elfogadha­tó. 50—60 forint. Ebben az év ben már 3500 párat, jövőre pe­dig 10 000 párat gyártanak. A választékbővítés is meg­valósult, eddig nem gyártot­tak gyermekszandálokat, eb­ben az évben pedig ez is a ki­szállítandó csomagokba került. A termelékenység növelésé­re tett ígéretüket is betartot­ták, három új gépet vásárol­tak, s közöttük a szélhajtoga­tó gép 35—40 százalékkal nö­velte ennelk a munkafolyamat­nak a termelékenységét. Vál­lalásuk többi részét persze csak az év végével lehet le­mérni, de az igazgató szerint minden tervszerűen történik. December húszra A város felszabadulásának 25. évfordulójára tett felaján­lásukban a szocialista brigád­mozgalom fejlesztését is célul tűzték ki. A múlt évi 6 helyett 10 brigád küzd a címért, a csákozóműhely pedig a legjob­ban érdemes a „szocialista műhely” cím elnyerésére. A November 7-ig lezárult ver­senyszakaszban a vállalat munkásai kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. Nem keve­sebb, mint 11 dolgozó kapta meg a „kiváló dolgozó” jel­vényt, vagy oklevelet és az ez­zel járó pénzjutalmat. A no­vember 7-éig elért eredmé­nyek arra ösztönözték a válla­lat vezetőit és dolgozóit, hogy foglalkozzanak az éves terv korábbi befejezésének gondo­latával. Először műszaki értekezle­ten beszélték meg a lehetősé­geket, majd brigádértiekezlete- ken kértek véleményt a gépek, szalagok mellett dolgozóktól, akik igennel válaszoltak. De­cember 20-ra befejezik éves tervüket! A korábbi tervbefe­jezés teszi majd lehetővé, hogy 7 ezer párral több cipőt gyárt­sanak, mint amit eredetileg szándékoztak. Külön menetrend A december 20-i határidő miatt a vállalatnál külön ver­Matuzsálemek: tölgyek, gesztenyék, jegenyék Vas megyében több százra tehető a védeti fák és egzúták száma. A megyei tanács me- 1 zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya — erdészeti szakem­berek bevonásával —, meg­kezdte a famatuzsálemek egészségvizsgálatát. A szakszerű, alapos vizsgá­lattal újabb megbetegedések­nek veszik elejét, megmentik a pusztulástól az évszázados faóriásokat. A vizsgálat során minden védett fáról törzs­könyvet fektetnek fel. Törzs­könyvezik többek között a bejcgyertyánosi három öreg tölgyet, a máriaújfalui és a rábagyarmati idős jegenyéket, a zsennyei évszázados tölgyet, a körmendi piramistölgy fa­sort, a rátóti dák-tölgyfákat, s a több mint 800 éves kőszegi szelidgesztenye-fákat. A vizsgálatokat kiterjesztik az arborétumokra is. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat a 8EREM BIBI CEMENTGYÁR építkezéséhez AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • építőipari technikusokat • ács-állványozókat • vasbetonszerelőket • kubikosokat • segédmunkásokat 5 NAPOS MUNKAHÉT BÉREZÉS teljesítménybér -f Idénypótlék 4- 8% kiemelt pótlék. A vállalat szállásról, étkezési lehetőségről és hazautazásról gondoskodik. Nagyobb létszámú jelentkezés esetén a munkahelyre és a lakóhelyre a dolgozókat gépkocsival szállítjuk. JELENTKEZÉS A BEREMENDI CEMENTGYÁR ÉPÍTKEZÉSÉN senymenetrendet állítottak össze. Naponta értékelik a mennyiségi, minőségi és belke­reskedelmi átvétel mutatóit. A szocialista és munkabrigádok vezetői — többek között — Laki Dezsőné és Sápi Mária a tüzödéből, Nagy Istvánná az alsórészkészítéstől még azt is vállalták, hogyha valamelyik szalagnál megbetegedés vagy szabadság miatt hiányzik vala­ki, akkor a másik brigád ad embert pótlásukra. A vállalat vezetősége, párt- és szakszervezeti bizottsága erre az egyhónapos részver­senyre 35 ezer forint jutalmat tűzött ki. Ha a december 20-i határidőt tartani tudják, a dolgozók megkapják ezt a pénzt. Egyébként a jubileumi versenyben 92 ezer forintot fordítanak a verseny legjobb­jainak jutalmazására. Kinek jó tehát a verseny? Elsősor­ban a gyár dolgozóinak, hi­szen nemcsak a külön kitűzött jutalom magasabb, hanem az év végi nyereségrészesedés is. Hozzávetőleg egyhónapi bér­nek megfelelő összeget kap­nak. Szüts Dénes Hétfőtől: MRT-köz5ns'égszolgálat Rádió- és tv-bolt Készülék helyett: műsort veszek Rádiójáték a zsebben — Kívánságlista Nem tetszik a tévéműsor? Unalmassá vált egy sorozat, vagy hiányzik belőle éppen az, ami a nézőket érdekelné? Lát­ni szeretne egy filmet, s még nem mutatta be a tévé? Rá­diójátékként akarja hallani va­lamelyik kedves regényét, el­beszélését? Ezentúl; pontosab­ban hétfőn délelőtt 11 órától forduljon panaszaival, kíván­ságaival, javaslataival, a Ma­gyar Rádió és Televízió buda­pesti közönségszolgálat boltjá­hoz. Akkor nyílik ugyanis az üz­let, vagy még inkább, propa­gandairoda Budapesten, az V. kerületi Október 6. utcában. „Kívánságlistát” vezetnek majd az itt dolgozók, felveszik a panaszokat, kéréseket: egy­szóval, lehetővé teszik, hogy a NÉZŐ beleszólhasson a műsor alakulásába, formálhassa, vál­toztathassa, igényei szerint. Elvégre 6 nézi, az ő jó, vagy rossz (sajnos, most még az utóbbi gyakoribb) szórakozá­sáról van szó. A közönséget azonban nem­csak ezzel szolgálja az új üz­let. Minden kedden, egy rek­lámpszichológus közreműködé­sével, ingyenes reklám-, pro­paganda-tanácsadással állnak a vállalatok, gyárak, üzemek szakembereinek rendelkezésé­re. Állandóan kaphatók lesz­nek a tévében vagy a rádió­ban bemutatott irodalmi mű­vek — könyv alakban. De aki még egyszer szeretné hallani az eredeti rádiófelvételt, kívánsá­gára megkapja a magnószala­got, amire az adást fölvették. Reméljük, a közönséget szol­gáló bolt valóban, jó szolgá­latot tesz, s ez meglátszik majd az adások minőségén, színvonalán is. Egy biztos, nagy forgalmat bonyolít majd az üzlet; csak győzzék a mun­kát! SZERENCS Ahol már „letudták" az újévet... Már a karácsonyi, újévi idény is befejeződött a Sze­rencsi Csokoládégyárban. 30— 30 vagonnyi karácsonyfafüg­geléket, csokoládémikulást, ké­ményseprőt és malacokat ké­szítettek. Különösen nagy si­keres van a kéményseprőfigu­rának. Egyéb ünnepi csokolá­dékészítmények mellett, nagy tételben szállítottak Angliába, Kanadába és az NSZK-ba is. A versbéli „Nagyváros, jöjj elébe, fogd meg kezét ne féljen. Hisz oly bátortalan még mint tanya-fény az éjben... neonfényt hoz a szél és ijedt szemébe fújja fényes szelekbe térül Baranyi Jutka útja .. (Baranyi Ferenc: Hugóm) Ülök az ikerház középső szo­bájában, behúzódva a jókora könyvtárfal melletti fotel mé­lyébe. Velem szemben a házi­asszony, Osváth Tibomé, a da- basi gimnázium magyar-orosz szakos tanára. Csendes szóval, töprengőn meséli az életét, én pedig csak tessék-lássék mó­don figyelek szavára. Lehet, hogy udvariatlanság tőlem, mégsem érzem annak. Nem hagy nyugodni egy gondolat: szeretném felfedezni a határo­zott szavú, komoly beszédű fiatalasszonyban a testvérbáty’ megénekelte ijedt szemű, té­tova léptű Jutkát, aki csöpp­nyi faluból indult várost hó­dítani, diplomát szerezni, hogy valóra váltsa gyermekkori ál­mait. rülnek elő, természetesen Kin­gáról: a kertben, a Balatonban, apukával, a nagypapával és persze, Feri bácsival, akitől nagy titokban már megkérdez­te: ügye, rólam is írsz verset, nemcsak a te Pétérkédről? • Megkockáztatok egy hivata­losabb kérdést, annak remé­nyében, talán nem zökkenti vissza tanáros komolyságába: az irodalom és az orosz nyelv mellett miért éppen a testne­velést választotta a főiskolán? Hosszan eltűnődik. — Ha azt mondanám, min­dig nagyon szerettem sportol­ná, nem mondanék egészen igazat. Ha viszont azt monda­nám, hogy még gimnazista ko­romban beleszerettem a torna­tanáromba, olyannak tűnne, mint egy érzelgős leányregény. Az igazság ez is, az is. Éve­ken át komolyan atletizáltam, a volt tornatanárom pedig hat esztendeje a férjem. A kérdés akaratlanul is ki­kívánkozik belőlem: ha ennyi szál fűzi a testneveléshez, miért nem tanítja esztendők óta? — Ha azt mondanám, hogy az irodalom, az olvasás ugyan­olyan szenvedélyem volt már diák koromban, mint a sport, nem mondanék egészen igazat. Ha viszont azt mondanám: ha valakinek költő a bátyja, az akaratán kívül is vonzással van rá, túlságosan sematikusan hangzana. Az igazság ez is, az is és még valami más. A gim­náziumban szükség volt iro­dalomtanárra. Megtiszteltek vele, hogy rám gondoltak: ta­nítsam én a legtöbb osztály­ban az irodalmat. Ha az em­bert olyasmire kapacitálják, amihez kedve is és vonzódása is van, és ráadásul egy kicsit ismerős is a mai magyar írók és költők körében, természetes dolog, hogy nem keres kifo­gást. — Pécsett tanárképző főis­kolát végeztem. Utána orosz nyelvből egyetemi diplomát szereztem Szegeden. Ha nem tart nagyképűnek, elmondha­tom, hogy az orosz nyelvben „otthon érzem” magam. A for­dítási munka mégsem a ma­gam akaratából kezdődött. A bátyám toppant be egyszer: segíts, Csutak. Néhány szov­jet verset kellene fordítanom. És letette elém a kijelölt ver­seket. Megcsináltam, amire kért, nyers fordításban. Utána már ő biztatott, ne hagyjam abba, és legközelebb már no­vellákat hozott. Amikor időm engedi, most azokon dolgo­zom. Ez jó gyakorlat a tanár­nak is. Nemcsak nyelvgyakor­lat, tájékozódás is a mai szov­jet irodalomban. A diákjaim kíváncsiak. Gyakran olyan kérdésekkel is meglepnek — egy-egy mai íróval, költővel kapcsolatban —, amelyek nem szerepelnek a tananyagban. A tanárnak, véleményem szerint, ismernie kell nemcsak a tan­anyagot, hanem azt az irodal­mat is, amelyet a diákjai ol­vasnak. — Ezek szerint sokat olvas. — Sajnos, sokkal keveseb­bet, mint amennyit szeretnék. Hogy miért? Jelenleg heti hu­szonöt órában tanítok a gim­náziumban. Hozzá hat óra kor­repetálás, két óra irodalmi szakkör és három óra a levele­ző tagozaton. Számítsa hozzá, hogy az órákra készülni is kelL És azt is, hogy angolul tanu­lok, Pesten, heti egy alkalom­mal. Akkor csapnak össze a hullámok a fejem felett, ami­kor dolgozatokat íratok. A ja­vításuk időt rabló, kin-keser- ves dolog. — Elégedetlen az életével? Körbemutat a szobán. — Nézzen szét. Háromszoba- összkomfortos lakást kaptunk az iskolától. Hozzá kert, a ház előtt egy öreg Trabant, amely a nagyobb mozgásunkat bizto­sítja. Berendezkedtünk. Szép könyvtárunk van. Szeretjük a munkánkat. Pillanatnyilag kí­vánhat ennél többet az em­ber? Nem sikerült. Még nem si­került. Talán azért, mert olyan magabiztos, mintha most is a katedrán ülne, szemben áz osz­tályával, és Adyt idézné vagy éppen Puskint oroszul. Ez a hatodik tanéve. Gon­dolom, innen a magabiztossá­ga. Akkor kellett volna felke­resnem. amikor először lépett a katedrára a vele avatott is­kolában: biztosan még sokkal több volt benne a versbéli lányból, Csutakból, ahogy oda­haza becéztek. Hogy említem a becenevét, komoly arcán egy villanásnyi időre átsuhan a régi gyermek­lány tétovasága: vajon hőn- nan tudok a gyermekkor fel­hőtlen napjairól, amikor Feri bátyja formálta át nevét Jut­káról Csutkára, ezzel nemcsak sudár, vékony termetét jelle­mezve, hanem zárkózott, visz- szahúzódó természetét is. A Csutkából később Csutak lett, minthogy a magyar irodalom es testnevelés mellett az orosz szakot választotta. A bátyja akkor is indokolta a „keresz­telőt”: egy diplomára készülő lányhoz már nem illő a Csut­ka név, sokkal inkább annak orosz birtokos többese, így lett ezután Csutak. Esténként pe­dig, ha benépesül a lakás: Kinga mama. Ezt a nevet a kislányától kapta, aki nyilado­zó értelmével úgy gondolta, hogy egy Kinga anyukája csakis Kinga mama lehet. A személyes emlékek idézé­se oldja komolyságát. Még nem a versbéli Jutka, de már nem is Osváth Tiborné, a harmadi­kosok osztályfőnöke. Figyelmes háziasszony és a kislányával büszkélkedő mama. Képek ke­Amíg kávét főz, belelapozok néhány, az asztalon fekvő fo­lyóiratba. Az Alföldben, az Ifjúsági Magazinban és más lapokban is a következő ol­vasható a mai szovjet költők versei alatt: Fordította Bara­nyi Jutka és Baranyi Ferenc. Amikor visszajön, mutatom az egyik, nyomtatásban megje­lent fordítását. — Ez nem oka? Mosolyog. Osváth Tiborné született Baranyi Judit együtt nőtt fel a dabasi gimnáziummal. Már nem „bátortalan” és „ijedt szemű”, akinek „lábai a nagy utat lassan, remegve róják”, ahogyan a bátyja kilenc esz­tendővel ezelőtt megénekelte. A mai Jutkára már sokkal in­kább illenek a Hugóm című vers utolsó sorai: „s elűznek majd minden homályt / a sze­lek, fények, Jutkák”. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents