Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

1969. NOVEMBER 30., VASÁRNAP PEST MECVtl XTj Jtíriap A ont őst iyőrto Sasait! Törökbólint panasza í «v á r«s i szó in s zédj á ra Amikor a törökbálinti Oj Hajnal Tsz 1967 januárjában egyesült á szomszédos, fővárosi Sasad Termelőszövetkezettel, úgy tűnt, mindkét közös gazdaság jól jár: Törökbálint több I mint 1000 hold földet vitt hozományként a Pesten már terjesz­kedni nem tudó szövetkezetnek, a Sasad viszont magasabb jö­vedelmet garantált újdonsült tagjainak. Az egyesült gazdaság vezetői akkor azt is megígérték, hogy a termelőszövetkezetét elveszítő Törökbálint sem vallja kárát a „házasságnak”, sőt anyagilag is kellőképpen támogatják majd a községet. nek a termékeiből sem kap­hatnak a törökbálintiak. Sasad szép, modem zöldség-gyümölcs árusító kombinátot ígért ne­künk — ebből sem lett sem­mi. A régi irodaház egyik he­lyiségében rendeztek be zöld­ségboltot, de az árak itt még magasabbak, mint a fővárosi piacokon. — Igaz, hogy a Sasadban dolgozók magasabb átlagjöve­delmet érnek el, mint régeb­ben a helyi tsz-ben, de azt is meg kell mondanunk őszintén, nem érzik jól magukat a tö­rökbálintiak az új gazdaság­ban.- Elég sokan kiléptek már az egyesülés óta, valami oká­nak ennek is kell lenni. Példáiil Tamás Sándor nö­vénytermesztési meg Barta István állattenyésztési bri­gádvezető is búcsút mon­dott a Sasadnak. Mindkét em­ber szorgalmas, jóravaló... Törökbálintnak fejlesztési gondjai vannak — jegyzi meg dr. Kránicz József —, ígérete ellenére ebben sem segít Sa­sad. — Annál inkább fáj ez ne­künk — mondja a vb-elnök —, mivel korábban az Űj Hajnal gyöngébb anyagi körülményei­hez képest is támogatta a köz­séget. Most épül másfél millió forintért egy mélyfúrású kút. Hamarosan tető alá kerül az orvosi rendelő, ami szintén be­lekerül egymillióba. A jövő nyáron bölcsőde építését ter­vezzük. Ezeket, de a már meg­levő létesítményeket is hasz­nálják a Sasad Termelőszövet­kezet Törökbálinton élő tagjai. Közismert gondunk a Vízhiány. Törpe vízmüvünk íheg az idé­nyek félét sem tudja kielégíte­ni, naponta többször is szüne­teltetni kell a vízszolgáltatást. A tsz helyi üzemegysége je­lentékeny mennyiséget használ ebből a vízből — ingyen. Ezzel még nem is teljes a panaszlista, Kelemen András tovább sorolja a község sérel­meit Kétszázezer forintot kér­Csalt ígérd maradi Kelemen András, a törökbá- i linti tanács elnöke, lemondóan legyint, amikor a sasadi ügy­ről, illetőleg az ígéretek telje­sítéséről érdeklődöm. — Nincs értelme — mondja —, hogy köntörfalazzak, rossz üzletet csináltunk! Ugyanezt bizonygatja az el­nöki irodában jelenlevő dr. Kránicz József járási tanács- titkár és Varga Júlia, a Budai Járási Pártbizottság munka­társa is. — Az Űj Hajnal idejében fejlődő állattenyésztése volt a községnek — állítja Kelemen András —, a Sasad első dolga volt, hogy felszámolja a ser­téstelepet. — Ez — vág közbe a járási tanácstitkár — hátrányosan érinti a falut. Más községek­ben már a sertéstartó közös gazdaságok a helyi ellátásra is hizlalnak disznót. Törökbálint elesett ettől a lehetőségtől. — A szarvasmarhatartás is visszafejlődött — folytatja megint az elnök —, száz tehe­ne volt a régi szövetkezetnek, most csak a fele van az istál­lóban. Arra nem is gondolha­tunk, hogy innét kapjunk te­jet, Pest lát el bennünket. Bár létesítettek itt egy sajtüzemet, hatósági engedély nélkül, en­Azonnali átképzésre keres szOvűátképzSs, betanított tnuohásrah Jelentkező nőket a Hazai Pamut- szövőgyár Soroksári Gyára. Budapest XX. Soroksár), Marx Károly u. 294. Albérletet szerzünk költséqhozzájárulással. Minden második héten szabad szombat. Már kaphatók a könyvesboltokban a XXIX. KÖNYVSORSJÁTÉK SORSJEGYEI FŐNYEREMÉNY: Moszkvics 408-as személygépkocsi IBUSZ-utazási utalványok vásárlási utalványok a Corvin Áruházba — televíziók magnetofonok — lemezjátszó 6600 könyvnyeremény A ki nem húzott sorsjegyeket névértékben beváltják az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjai HÚZÁS: DECEMBER 14-EN. A Gödöllői járási Építőipari Ktsz (Kiváló Kisipari Szövetkezet) azonnali belépéssel felvesz központifűtés-szerelő és vízvezetékszerelő szakmunkásokat, valamint betanított és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, minden héten szabad szombat, 44 órás munkahét, kfilönélési pótlék, útiköltség-térítés. JELENTKEZNI LEHET A SZÖVETKEZET MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL GÖDÖLLŐ. DÓZSA GYÖRGY ÜT 67. ! teli. a Sasad Tsz-től a fejleszté- I si költségekhez. A válasz: az idén 40, jövőre pedig 60 ezer I forinttal tudják támogatni a nagy összegű törökbálinti be­ruházásokat. Az elnök szerint ez is csak ígéret marad. Törökbálint joggal érezheti magát becsapva — mert a tá­mogatás hiányában, összeha­sonlítva magát a járás többi olyan községével, ahol műkö­dik termelőszövetkezet — bi­zony komoly hátrányt szenved. Például Piliscsabán utat épít a község másfél millió forint­ból. A helybeli termelőszövet­kezet 300 ezer forint értékű fuvarral és más egyéb hozzá­járulással támogatja az útépít­kezést. Más községekben sport­os kulturális célokra is nyújt anyagi segítséget a helybeliek­nek a tsz, Törökbálinton erre sem számíthatnak. A hátrá­nyos helyzetet egyébként a fentieken kívül bizonyítja a Sasád Termelőszövetkezet fej­lesztési, beruházási politikája is. Annak idején a budaörsi Vörös Csillag Tsz is csatlako­zott a pesti szövetkezethez 566 hold földjével. Az utóbbi két évben a főváros területén levő föld minden egyes holdjára 4573 forint saját erőből törté­nő beruházás jutott. Ezzel szemben Budaörsön csak 824 forint, Törökbálinton — ahol a legnagyobb földterület segíti elő az eredményesebb gazdál­kodást — mindössze 565 fo­rint. Mit mond Sasad? Urban Pál, a sasadi terme­lőszövetkezet elnökhelyettese, akinek felsoroltuk a törökbá­lintiak panaszait — ezt mon­dotta: — Sajnos, ilyen problémáink csakugyan vannak. Az utóbbi időben mi is éreztük, hogy nxggrpmlptt a kapcsolat, Ijáf y^jpáíijit’ és, a pártszervezete többször is fog­lalkozott már ezzel az üggyel. Valóban igaz, hogy Törökbá­lint kért tőlünk 200 ezer fo­rintot g helyi fejlesztésre, anyagi helyzetünk azonban csak százezer forintnyi támo­gatást tesz lehetővé 1969—70- ben. A sajtüzemre megvan az engedélyünk, s úgy tudom, hogy az üzletház dolgában is történt már valamilyen dön­tés. Elnökünk, Ágh István, je­lenleg külföldön tartózkodik, ő ismeri ezeket a problémákat. Mi mindenesetre le akarunk ülni tárgyalóasztal mellé a törökbálintiakkal, tisztázni sze­retnénk közös gondjainkat. Ezt akarják a törökbálintiak is: helyreállítani a jószomszé­di viszonyt, megteremteni a közös áldozatvállaláson ala­puló, gyümölcsöző együttmű­ködést. Ennek azonban elen­gedhetetlen feltétele, hogy az országos hírű és gazdag Sasad Termelőszövetkezet vezetői teljesítsék korábbi ígéretüket! Súlyán Pál Városiasodé városok Nem játék a szavakkal. Pest megye öt városának történel­mében a hatvanas évek még­különböztetett helyet kapnak majd. Joggal. Most jött el az ideje annak, hogy a papíron s jog szerint városok a valóság­ban is azzá legyenek. Külső képükben, a település életrit­musának növekvő szervezett­ségében, a kommunális intéz­mények működésében azt nyújtsák, amit a város megje­löléshez, ranghoz társít az ál­lampolgár gondolatmenete. A városok városiasodásának fo­lyamata ellentmondásokat éppúgy sodor magával, mint eredményeket, s a közös örö­mök olykor egyéni bánatokkal keverednek. Tervezni, a terve­ket megalkuvás nélkül megva­lósítani, a lakosságot megnyer­ni mindehhez éppoly nehéz, mint megérteni a kisajátításra kerülő ingatlanok tulajdono­saival, hogy telkükön, házuk helyén miért emelik ezt vagy azt, s miért nem lehet másutt. A megye öt városában 130 ezer ember lakik, legnépesebb vá­rosi település Cegléd 38 ezer lakossal, utána Vác (30), Gö­döllő és Nagykőrös, majd Szentendre következik. Föld alatt, föld felett A közeli s távlati terveket megismerve, s ezekhez az ed­dig megvalósultokat számítva, megállapítható: a városok egyszerre kezdték a korszerű­sítést föld alatt és felett. A csatorma- és vízhálózat ugyan­úgy jellemzője ezeknek a te­lepüléseknek, mint az új lakó­negyedek s a különböző keres­kedelmi, egészségügyi létesít­mények sem hiányoznak az új­donságok listájáról. Egyetlen esztendőben 803 millió forint értékű beruházás valósult meg a városokban, s míg 1965-ben a megyében a különböző kommunális ágaza­tok 326 millió forintot invesz­táltak be, 1968-ban ez az ösz- szeg már 432 millióra rúgott. Figyelemre méltó azonban, s egyben a városiasodás folya­matának ..bonyolultságára is fi­gyelmeztet, ' hogy 1968-ban 1967-hez mérten csökkentek a tanácsok szociális, kulturális és lakásépítési beruházási ki­adásai, de ugyanakkor ebben az esztendőben, 1968-ban épült a legtöbb lakás a városokban (1966 : 707, 1967 : 696, 1968: 970). A városok fejlődésének színvonalára és irányára egy­aránt jellemző az a tény, hogy a múlt évben épült 960 lakás­ból mindössze háromban nem található villany, de 823-ban ott van a vízvezeték is! Ezek tehát — főként ha hozzászá­mítjuk, hogy egyre erőtelje­sebb tervező- és építőmunka folyik a gázszolgáltatás meg­teremtése érdekében — már városi lakások nem csupán földrajzi, igazgatási, de lakha­tósági értelemben is. A városiasodás folyamatá­ban az a legnehezebb, hogy bár leglényegesebb jellemzői számokban kifejezhetők, a fo­lyamat egésze jóval több, mint néhány számoszlop, s éppen ezért alig megfogalmazható. Egyszerű példával élve: Nagy­kőrös városiasodását jelle­mezhetjük azzal, hogy dolgoz­nak a gázszolgáltatás 1970-től kezdődő fokozatos bevezetésén, a Tormási és Ceglédi úti lakó­telep további építésén, a szennyvíz-gerinccsatornán, a vízvezetékbe vizet adó Szolno­ki úti. kutak fúrásán ... de csak ezzel elmondtunk-e mindent? A városiasodás anyagi, fechniluii, műszaki ré­szétől elválaszthatatlan mind­az. ami a. város lakossága kö­rében történik vagy nem, tör­ténik. Gondolkodásmódra, életvitelre, szemléletre jellem- zőek-e már a város jegyei, vagy még mindig csak a sa­ját portáig, jobb esetben a portát magába foglaló utcáig terjed a látóhatár? Szénát hordanak A régi, s jelképpé lett sláger, miszerint szénát hordanak a szekerek, bizonyos értelemben jelkép ma is, persze, másként. Cegléd, Nagykőrös, de Gödöllő, Vác nagyfongalmú autóútjain is sűrűn okoznak torlódást a — jobb esetben szénát hordó szekerek. (Mert hordanak azok kukoricaszárat, trágyát is....) Kínálkozna más út, más lehe­tőség is, de nem, a szekeres­gazda a főutat választja. Miért? Nem én, a tanácsi ve­zető lát jelképet benne: a la­kosság csak kívánságaiban igazodik a városi szinthez, de életvitelében még nem. Apró­ság a szekerek ügye? Termé­szetesen az, de jellemző apró­ság. Mint ahogy — bár ez már kevésbé —, az is, hogy az ut­cai kutak, az ún. közkifolyók egy része enyhén szólva is il­latos, mert sokan itatják álla­taikat... Tovább: az utcákra kiborított szemét, az utat sze­gélyező kerítéshez támaszkodó bódék, fészerek is arra figyel­meztetnek, hogy a város ar­culatát nem a nagy, látványos beruházások határozzák meg kizárólagos jelleggel. Hanem a lakosság napi tettei is! A megye lakossága 38 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végzett, egyetlen esz­tendőben, s szívesen, adnak, jelentkeznek sokan. Ám sokan vannak azok is, akik a meg­levőt teszik tönkre — Gödöl­lőn sorozatban pusztították például az utcai lámpákat —, akik a szájukkal követelnek, a kezükkel meg rombolnak. Miért szükséges ezt ennyire hangsúlyozni? Azért, mert az anyagi lehetőségek bővülését a városokban nem követte, s nem követi még ma sem a szellemi alapok tágítása. Jíero jut kellő figyelem a százezer meg millió forintok mellett ar­ra, hogy a civilizáció szellemi forrásai is bővüljenek. Né­hány bátortalan, s legtöbbször félbemaradó kísérlet — a Vá­ros baráti körének megszerve­zése, a város nagy szülöttei­nek látogatóba hívása, város- fejlesztési ankétok, különleges kulturális események — ugyan megszületik ilyen irányban, de tagadhatatlan: ezeknek ma még hatósugara kicsi, a lakos­ság nagy részét érintetlenül hagyja. Amint Vácott találóan megfogalmazták: a lakosság nem lebecsülhető részének csak addig fontos valami, amíg nincsen. Ahogy megvan, attól kezdve nem törődik vele, oly­annyira nem, hogy óvni sem óvja... Kinek csinálják? Egy év alatt 1888 lakást kapcsoltak be az öt városban a vízvezeték-hálózatba. A ceg­lédi csatornára 24 milliót köl­töttek eddig, a szentendreire 30 milliót. Vácott csak a szennyvíztisztító telep 25 mil­lió forintba kerül, a két, egyenként 476 ágyas kórház jövőre már szolgálatba áll Vá­cott, illetve Cegléden, Nagykő­rösein épül — 71 millióért — az élelmiszeripari szakiközépis­kola ... 1966-ban 388 bolt volt a városokban, ez év elején 436 ... Oldalakat lehetne meg­tölteni azzal, mi minden tör­ténik a városokban a városia­sodás, a korszerűbb városkép, a lakosság jobb élete, kényel­me érdekében, de inkább a kérdést tegyük fel: kinek csi­nálják mindezt? v Szónoki kérdés? A gyakor­lat, sajnos, arra a válaszra késztet, hogy: nem! Mert bár természetes, hogy mindezt a lakosságnak csinálják, csak a lakosság egy töredéke fogja fel tudatosan ezt, s méri hozzá cselekedeteit. Ezért is nagysze­rű alkalom most, a felszaba­dulás 25. évfordulója tisztele­tére folytatott városépítés verseny, hogy ráterelődjék a figyelem a városiasodás eddig árnyékban maradt feladataira, Arra, hogy a megye öt városá­nak ne csak a népességi kimu­tatásban legyen 130 ezer lako­sa, de a valóságban, a mérhe­tő tettek és magatartások napi gyakorlatában is 130 ezer vá­rosi lakos legyen... Mészáros Ottó Csapda az angolnáknak? A halászok lekéstek az őszi vonulásról A Balatonba telepített an­golnák ez év tavaszán kezdték meg első nagyobb vonulásukat a Sió-csatorna irányába. Az itteni zsilipnél elhelyezett csapdák mindennap megteltek a kígyószerű, igen ízletes ízű halakkal. MORFONDÍROZOK A hosszú élet titka Francia orvosok megállapí­tották, hogy a nők gyakrabban nevetnek, mint a férfiak, ezért hosszabb életűek. Nevetés köz­ben ugyanis a szervezet több oxigént vesz fel és az oxigén­nel bőven ellátott szervek egészségesebben működnek. Na már most: En szeretnék hosszú életű lenni. Ehhez az szükséges, hogy szerveim bő­séges oxigénhez jussanak. Ak­kor pedig sokat kell nevet­nem. Igen ám, de min?! Vegyük például a Ludas Matyit. Forint nyolcvanért már kapható az újságosnál, ha az ember „csatoltan” megveszi hozzá a Figyelőt, az Üj embert és a Kutya című folyóiratot. En megvettem. Aztán felszáll­tam a villamosra és olvasni kezdtem. A következő megál­lónál felszállt egy ismerősöm, rámnézett, megveregette a há­tamat és azt mondta, akármi­nő sorscsapás ért is mostaná­ban, rá mindig számíthatok.,, Valami mást kellett kitalál­nom. A tévé segítségemre jött: november 7-én kijelentette, hogy Humorban nem ismer tréfát. Lesz itt oxigén, mond­tam, s felajzottan ültem le a képernyő elé. És jöttek a nagy nevettetők: Földi Teri, Pago­nyi Nándor, Vas Mari és a többiek. Es jött a műsor! Lót az ő szamarával, Apponyi gróf az álszakállával, Berzserék Zsizsája a zsirárdi zsalapjával, és két naccsága a bunda­komplexusával Mit mondjak? Nem szakad­tam meg a röhögéstől, viszont a műsor szerkesztői igazai mondtak: csakugyan nem is­merik a tréfát. Ezután' elhatároztam, hogy viccekre fogok bazírozni. Meg­kértem ismerőseimet, hogy meséljenek nekem vicceket. Meséltek. Ilyeneket: Az O ut­ca 30/ty-be becsenget egy kra- pek. Kinyílik egy kis dblak és benne megjelenik egy fél szemüveg. „Maga a Kovács?" „Nem én vagyok.” „Akkor mit kukucskál?!” őszintén szólva, ettől sem javult szerveim oxigénellátá­sa. Maradna még a csiklando- zás, mint a kacajfakasztás cél­szerű — óm gyermeteg — esz­köze, és a vihogás. Vihogás csak úgy, ok nélkül, l’air pour l’air, vagyis hogy szerveim le­vegőhöz jussanak. En már eb­ben is benne lennék, de attól tartok, félreértik. Képzeljék el például, hogy azt mondja a főnököm: „Nem kaptál útleve­let, Kopcsányi megy külföld­re helyetted.” Mire én: „Hi­hi”. A főnök: „örülök, hogy jó hangulatban vagy, mert a re­vizorok fegyelmit javasoltak ellened.” En: „Ha-ha”. Mire ő: „Jól érzed magad? Befekhet- nél pár napra egy kivizsgálás­ra.” En: „He-he”. A főnök a telefonhoz lép, s a 04-et tár­csázza. Közben óvatosan áthú­zódik az íróasztal túloldalára és azt mondja: „Halló, men­tők? Jöjjenek azonnal! Kény­szerzubbonyt hozzanak." Hát merek én így vihogni?! «—nyíri— Nagy részüket egy osztrák halkereskedő vette meg. Az angolnák másik vonulási időszaka őszre, szeptember és október hónapra esik. A Bala­ton alacsony vízállása miatt azonban a zsilipeket csak no­vemberben nyitották meg, s így tíz nap alatt mindössze másfél mázsa angolna került a csapdákba. A halászok lekéstek az őszi vonulásról. A Balatoni Halgazdaság ve­zetői most abban reményked­nek, hogy a téli csapadékos időjárás a tavaszi vonulás ide­jén lehetővé teszi a nagyobb és hosszabb ideig tartó víz- eresztést, és akkor nagyobb mennyiséget tudnak majd ki­fogni. Bern—Székesfehérvár Ybl-hagyaték Hazaszállítják Svájcból Ybl Ervin hagyatékát, a székesfe­hérvári István király múzeum örökségét. Az értékes műkin­cseket — festményeket, búto­rokat, könyveket, régiségeket, az Ybl-család értékeit — a berni múzeumban őrzik. A ha­gyatékkal a székesfehérvári Budenz-házban berendezett Ybl-múzeum anyagát egészítik ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents