Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

pesj W t'C VEI írtop 1969. NOVEMBER 30., VASARNAP Az Apollo 12 Holdat járt utasai — hazaérkeztek az űrhajósok családtagjai és ünneplő tömeg fogadta őket. Conrad, Gordon és Bean — a gyakorlatnak megfelelően — csak telefonon beszélhetett hozzátartozóival és üvegabla­kon keresztül láthatta őket. A lakókocsit teherautóra rakták és az űrkutatási köz­pontba szállították. A VATIKÁN csütörtökön hivatalosan közölte, hogy az a régi, fáiból és elefántcsont­ból készült szék, amelyet a katolikus világ Szent Péter trónjaként tisztel, valójában Kopasz Károly frank uralko­dó tulajdona volt. A szék ere­detének eldöntésére alakult pápai különbizottság megál- laoította, hogy Kopasz Ká­roly 875-ben hozta a széket Rómába, amikor a Szent Pé­ter Bazilikában VIII. János pápa megkoronázta. Húgai csúcs Hétfőn délelőtt utazott el a francia küldöttség Georges Pompidou köztársasági elnök vezetésével a közös piaci or­szágok hágai csúcsértekezleté­A csúcsértekezletnek előre meghatározott napirendje nincs. Köztudomású azonban, hogy a tanácskozáson minde­nekelőtt az elhúzódó válság­ban szenvedő Európai Gazda­sági Közösséget megosztó problémákról lesz szó. Ezekből kettő áll az érdeklődés közép­pontjában egyik a Közös Pia­cot létrehozó római szerződés rendelkezéseinek végleges életbe léptetése, aminek az előírások értelmében 1970. ja­nuár elsején kell bekövetkez­nie. A másik, Nagy-Britannia és számos más ország (Dánia, Norvégia stb.) felvételi kérel­me a hatok Európájába. LUDVIK SVOBODA cseh­szlovák köztársasági elnök Iránban tett hivatalos látoga­tásának befejeztével szomba­ton hazaérkezett a csehszlovák fővárosba. A családtagok köszöntötték a visszatért holdutasokat. Ké­pünkön (háttal) Conrad és Gordon felesége, a lakókocsi abla­kában (balról jobbra): Charles Conrad, Richard Gordon és Alan L. Bean. Az Apollo 12 amerikai űrha- V> Holdat járt utasai szomba­ton visszaérkeztek a houstoni űrkutatási központba, hogy ott további 11 napot karanténban töltsenek és részt vegyenek a holdutazás tapasztalatainak feldolgozásában. Az űrkutatási központ köze­lében fekvő Ellington támasz­ponton a központ személyzete, Világszépe —1969 Isméfi a KözeB-Kelet a fókuszban (Folytatás az 1. oldalról.) lentésékből kitűnik, hogy a szórványos lövöldözés szünet nélkül tart a határon. fc. »Sieves' szócsata bontakozott %i',rpénteken' az ENSZ külön- jióges politikai bizottságában a .közel-keleti helyzet kérdései­ről. Lev Mengyelejevics, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátu- sának helyettese elítélte Izra­elt, amiért szabotálja a Biz­tonsági Tanács Közel-Keletről hozott határozatának végre­hajtását. Rámutatott, hogy Izrael fajvédő politikát foly­tat, amikor nem engedi visz- szatérni az arab menekülteket az általa megszállt területekre. Algéria képviselője szintén faji politikával és elnyomó módszerekkel vádolta Izraelt. Jozef Tekoah, Izrael ENSZ- fődelegátusa az „arab szélsősé­gesek” pártfogolásával vádolta a Szovjetuniót. ★ Az athéni ügyészség szom­baton, azt követően, hogy az EL AL izraeli légitársaság irodája ellen elkövetett me­Felveszünk közgazdasági technikumi végzettségű, illetve mérlegképes képesítésű FÉRFI BELSÖELLENŐRT (váci, vagy Vác környékén lakót) GÉPKOCSIVEZETŐKET, ÉJJELIŐRÖKET (lehet nyugdíjas is), budapesti lakással rendelkező nyugdíjasokat LYUKKÁRTYA­SZALLITÁSRA. Jelentkezés írásban vagy személyesen. Cím: Vác, Derecske dűlő 4. Pf. 54. ÉLELMISZER­NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Megközelíthető MAVAUT autóbusszal. rénylet emberáldozatot is kö­vetelt, vádat emelt a tettesek: két jordániai fiatalember el­len. Gyilkossággal, külföldi tulajdonban levő objektum megrongálásával és robbanó­anyagok birtoklásával vádol-: ják őket.’ A maximálisait ki-1 róható büntetés a halálos íté­let '' ''n~" ★ Kézigránátos merényletet követtek el szombaton, Gáza közelében egy izraeli autóbusz ellen. A robbanásnak számos se­besültje van. Külpolitikánk - békepolitika A Magyar Népköztársaság külpolitikája változatlanul szi­lárd elvi alapokon, a nemzet­közi béke és biztonság védel- mezésének, a népek önrendel­kezési jogának, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján történő megoldásának, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egysége szüntelen erősíté­sének alapján áll. Ez olvasható ki egyértelműen abból a köz­leményből, amelyet tegnap tettek közzé a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának november 26—28-i üléséről. S bár a párt és kor­mány időközi megnyilatkozá­saiból, cselekedeteiből mindig tisztán és félreérthetetlenül le­mérhető a magyar álláspont a nemzetközi kérdésekben, még­is szükséges és hasznos, ha az ország népe és a külföld is, a mostani közleményhez ha­sonló, hivatalos dokumentu­mokból bizonyosodhatik meg hazánk külpolitikájának folya­matosságáról és stabilitásá­ról. Értelemszerűen és logikusan az európai biztonság kérdései kerültek a pártközlemény kül­politikái részének első helyé­re. Itt élünk Európa közepén, minden, ami földrészünkön tör­ténik, érdekel és érint ben­nünket, éppen ezért szükséges, hogy nézeteink mindenki szá­mára érthetően fogalmazzuk meg. Nemcsak támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamai­nak az összeurópai biztonsági konferenciára vonatkozó ja­vaslatát, hanem magunk is e konferencia kezdeményezői közé tartozunk. Külkapcsola- tainkban, pártunk és álla­munk vezetői, valamint kül­földi államférfiak közti tár­gyalások során mindenkor na­pirenden tartjuk e kérdést, és szorgalmazzuk a konferencia megfelelő előkészítését. Politikánk elvisége tükröző­dik a német kérdésben elfog­lalt álláspontunkban is. Tá­mogatjuk az első német béke­állam, az NDK tevékenységét, örülünk sikereinek, amelyet politikai, gazdasági és diplo­máciai síkon elért. Az NDK sikerei az egész szocialista kö­zösség erejét növelik, és hoz­zájárulnak a kontinens béké­jének, biztonságának fokozá­sához. Az új nyugatnémet kormányzatnak van néhány Ígérete, amely arra enged kö­vetkeztetni, hogy felismert bi­zonyos európai realitásokat. Jogos azonban az igény, hogy Brandt kormányának egyér­telműbbé kell tennie a nyu­gatnémet politika új vonásait, és mindenekelőtt be kell bizo­nyítani, hogy nemcsak sza­vakban, hanem tettekben is szakít a régi imperialista re- vansista, militarista elvekkel és gyakorlattal. Hogy külpolitikánkban mennyire mélyen gyökerezik a béke megteremtésére való törekvés, arra kitűnő példa és bizonyíték az a javaslat, ame­lyet a napokban Lengyelor­szággal és Mongóliával együtt az ENSZ-ben terjesztettünk elő: jövőre minden ország csatlakozzék az 1925. évi genfi egyezményhez a vegyi- és bio­lógiai fegyverek eltiltásáról. Ez a javaslat szerves része annak a törekvésnek, amely az atom­fegyverek tilalmát, a fegyver­kezési verseny megfékezését, a leszereléssel összefüggő egyéb intézkedéseket szorgalmazza. A vietnami kérdésben a ma­gyar külpolitika éppen úgy az agresszió teljes megszünteté­sét és a bőkés rendezését sür­geti, mint a másik robbané­kony nemzetközi konfliktus­ban, a közel-keleti háborúban. A nemzetközi munkásmoz­galom egysége iránti felelősség tükröződik a Központi Bizott­ság állásfoglalásában a szov­jet-kínai tárgyalások kapcsán. Nagyra értékeljük és támogat­juk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió e tárgyban tesz, és azt valljuk, hogy a tárgyalásokon elért minden sikert a kommunista világmozgalom egységét erősí­ti és az antiimperialista harcot segíti. Ezt a célt — híven a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának szelleméhez — a rendelkezé­sünkre álló minden eszközök­kel elő kívánjuk segíteni. Mint látható, az MSZMP Központi Bizottsága valameny- nyi lényeges nemzetközi .kér­désben kifejtett álláspontját. Elégedettségünkre és meg­nyugvásunkra szolgál, hogy az állásfoglalás valamennyi pont­ja, a legkisebb részletig, a nemzetközi béke és biztonság érdekeit tartja szem előtt. TERV - 1715-BŐL Középütt a „világszéppé” választott osztrák leány, a 20 éves Éva Rüber-Steiner „udvarhölgyeivel”, a szépségverseny helyezettjeivel. j (Folytatás az 1. oldalról.) A király-császár érdeklődése arra serkenti: 13 éven át dol­gozzék tervén. 1728-rp elkészí­ti kiviteli terveit is. Ám Dill- herr tervei füstbe ment ter­vek. Útolsó sikere: készít egy hajók nélkül is felállítható du­nai hídszerkezetet. Bécsben megdicsérik, ám a franciák Richelieu bíboros megbízásá­ból „patentját" 100 000 forinton veszik meg. Amikor 45 évi szolnoki ka­pitánysága után meghal, a megye leszegezi: „Jó atyaként bánt a jász föld népével.. , AZ 1969. évi: Grock-díjat, a Világ* legjobb bohócának járó nemzetközi Oscar-díjat a szovjet állami cirkusz bohócá­nak, Andrej Nyikolajevnek ítélték oda. Nyikolajev decem­ber 5-én Szófiában egy nem­zetközi fesztivál alkalmával veszi át a díjat. CDöz. Ferenc •­XII. A Sárgahordó a főváros műemlékjellegű intézete, me­lyet az illetékes hatóságok azzal a félreérthetetlen cél­zattal hagytak meg, hogy a hálátlan utókor itt tanulmá­nyozhassa: milyen is volt ré­gen egy alvilági csapszék. Több ízben tárgyaltak ugyan arról, hogy a Sárgahordót is — csakúgy mint a többi ha­sonló csehót — bisztrósítják, de félő volt, hogy az itt meg­szorult közönség kilöttyen az utcára és elárasztja a kör­nyék jobb presszóit és kisven­déglőit. Különben a rendőr­ségnek kényelmes is volt ez a szakkörökben „Lordok házá”- nak becézett talponülő, mert esténként csak ide kellett áll­ni a rabomobillal, a vendégek a szolgálatos közeget meglát­ván, engedelmesen felálltak és bemásztak a kocsiba. Álta­lában még siettek is, mert a fürgébbeknek ülőhely jutott. Egy részüket aztán még aznap, a többit néhány év múlva visszaengedték a Sárgahor­dóba, ahol a távollevőket a legnagyobb tisztelettel tartot­ták számon és minden este megittak emlékezetükre né­hány rundót. Nos, Kocsis ebben a kocs­mában kereste régi barátját és biztos volt benne, hogy amennyiben nem ül, akkor itt áll, vagy fekszik. A barátnak csak a művésznevét ismerte. Ügy hívták az alsó tízezer jobb köreiben, hogy Bütyök, tüzelőszállítással foglalkozott és egy italkoktélt is elnevez­tek róla. A Bütyök-fröccs, há­rom deci sörből, 1 deci borból és egy deci törköly pálinkából állt. Bütyök a róla elnevezett frissítőből, munka előtt né- gyet-ötöt szokott bekapni, mert mint mondja: amikor dolgozik, nem szeret inni. Ivásra csak munka után ad­ja a fejét. Amikor Kocsis a taxival megérkezett, Bütyök éppen munka után volt. — Tizenhat — mondta a csapos, amikor átnyújtotta ne­ki a fél konyakot — Késésben vagyok — álla­pította meg Bütyök. — Más­kor óránkénti húsz konyakos sebességgel hajtok —, és nyel­ve tetejére löttyintette a po­hár tartalmát. Csak ezután fo­gadta a barátja köszönését. Kocsis odaállt mellé és nagy igyekezettel inni kezdett, hogy behozza a lemaradását. Ez hamarosan sikerült, így végre szót értettek. Bütyök odaadó éberséggel figyelte barátja előadását, melyben elmesélte furcsa ka­landjukat. Bütyök csak rövid, a lényegre utaló közbeszólá­sokkal zavarta meg a mesét: — A jószagű szentségét... Szét kell verni a pofájukat. Különösebb érdeklődés csak akkor csillant meg a szemé­ben, amikor a kazettáról és főként annak tartalmáról esett szó. — A helyszínre kell men­nünk — jelentette ki határo­zottan és fel akart állni a sö­röshordóról, de ez csak har­madik kísérletre sikerült. — Itt van velem a taxi — mondta Kocsis. — És miből fizetjük? — Nyugi! Leltem ebben a zubbonyban néhány darab százast. Bütyök, aki sokmindent megért már életében, most le­ejtette az állát: — Ebben a zubbonyban? És mennyit? — Még meg sem számoltam — válaszolt Kocsis és ter­mészetesen csuklóit néhányat. Majd benyúlt a zsebbe, ki­markolt egy pénzköteget. — Ne itt! — mondta Bü­työk, aki rögtön sejtette, hogy barátja a pénzt nem lottón nyerte. Bevonszolta az „Urak” felírású ajtón, mely mögött nyugodtan megszámolták a pénzt. — 2500 — közölte az ered­ményt. — Akkor indulhatunk — adta ki a vezényszót Bütyök. A taxisofőr már éppen bé- kétlenkedni kezdett, de két­száz forint borravaló jobb ke­délyre hangolta. — N.-be kellene mennünk — mondta Kocsis ... — Lehet. Az kétszáz kilo­méter, előre fizetve... — De hiszen az nincs több mint harminc — csuklóit Ko­csis. — Magának, de maga gyen­ge volt földrajzból. Tehát kétszáz kilométer három fo­rintonként, az nyolcszáz... — De hiszen ... hukk... — Számtanból is gyenge volt. Nos fizet, vagy nincs kéjutazás... Bütyök lezserül benyúlt Kocsis zsebébe, kimarkolta a pénzt, leszámolt a sofőrnek nyolcszáz forintot: — Lássa, hogy úriemberek­kel van dolga — mondta és felkeltette Kocsist, aki közben a motorházra borulva elaludt. — Indulhatunk uram! A taxi elindult. Kocsis néhány kilométer után felriadt, ránézett a taxi­órára, és felsóhajtott: — Már ennyi idő van? Még nem is ebédeltem. Bütyök azonnal megállítot­ta a taxit és ittak egy kis konyakot. — Most hogyan képzeled? — kérdezte a taxiban Kocsis. — Elkapjuk az öreget és szorítóba fogjuk. Be fogja vallani, hogy ő lopta el a pénzt, aztán átadjuk a rend­őrségnek. A haverjaidat ki­" engedik, aztán közösen meg­nézzük azokat a csajokat. — Nagy fej vagy Bütyök — csuklott elismerően Kocsis. — Hát ami igaz, az igaz. Amit elértem, azt az eszem­nek köszönhetem —, vála­szolta szerényen a megdi­csért, majd több tárgy nem lévén, mindketten elszende- redtek. — És most hová? — kér­dezte a taxisofőr, amikor be­érkeztek. Kocsis nagy csuklásokkal ébredt, aztán viszonylag ki is nyitotta a szemét. Már alko- nyodott. Az emberek haza­tértek a földekről és az üze­mekből. Az utcákon minde­nütt kis csoportok tárgyalták a nagy eseményt. Volt aki azt tudta, hogy König Béla öt fiatal lányt tartott fogva, fa­luszéli házában. Mások olyan bizalmas értesülések birtoká­ba jutottak, hogy egy galeri ki akarta rabolni az öreget. Akadt aki azt állította, hogy az öreg évek óta csalt be a házába ártatlan fiatalokat, akiket azután elásott a kert­ben. Többen elsétáltak a körzeti rendőr irodája felé. Néhá- nyan be is kopogtattak, de a rendőr felesége titokzatos arc­cal mindenkit elutasított: — Az uram fontos ügyben nyomoz... Éppen a tettesek kihallgatása folyik... — Legalább azt tessék meg­mondani, ki a tettes? A feleség, akinek szintén na­gyon fúrta az oldalát a kíván­csiság, mert az egész ügyből semmit sem ^értett, fontosko­dó arccal utasította el a hí­vatlan kíváncsiskodókat: — Egyelőre sajnos nem be­szélhetek ... A taxi közben megérkezett a falu szélére. Bütyök — aki mindent az eszének köszön­het — kint a Duna-parton ál­lította meg a kocsit: — Itt van kétszáz forint! Maga vár bennünket! — Nem valami piszkos ügy ez? — kérdezte a sofőr, miután eltette a pénzt. — Nyugi, édesapám! Az öcsémnek keresünk menyasz- szonyt. Itt lenne egy jó par­ti, most megyünk háztűznéző- be... Kiszálltak a kocsiból és el­indultak a ház felé. Kocsis, aki már jól ismerte a járást, há­tulról közelítette meg a házat. Közben teljesen besötétedett, Bütyök csak a csuklásokból sejtette, hogy merre kell ha­ladnia. Elérték a házat. Kocsis könnyűszerrel nyitotta ki a zárt ajtót. — Egy lélék sincs... A lá­nyok is eltűntek ... Pedig a cuccuk itt van... — folytatta a felderítést... — Ez gyanús — mondta Bü­työk. — Leghelyesebb, ha el­tűnünk. Lehet, hogy az öreg nem egyedül jön vissza ... — Menjünk fel a padlásra. Onnan kiválóan be lehet lát­ni a terepet — tanácsolta Ko­csis és így is cselekedtek ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents