Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

8 PE SI tIECYEI <J£trhtp 1969. NOVEMBER 23., VASARNAP CSLRKA ISTVÁN: Pesti vasárnap Y asárnap délután, amikor a kasszagépek ' monoton zörgéssel elkezdik ontani a ti­ketteket (tétjegyeket) hat-nyolcezer ember nyüzsög a budapesti galopp-pályán. Szívet- lelket gyünyörködtető látvány ez a hatalmas pálya. A zöld gyep, az egyenletesen, szépen nyírt zöld sövények ,a tér üde tágassága és a nagytribün ódon fensége jókedvet, derűt és optimizmust lop még annak az embernek a szívébe is, akiknek a verseny nem izgalmas. Egy-egy ünnepi alkalomra igen előkelő tár­saság gyűlik össze a lelátón. A Magyar Der- bynek például állandó vendége a mindenkori angol követ. Igaz, hogy sokat vesztett az idők folyamán társadalmi jelentőségéből a galopp, de hívei joggal bízhatnak benne, hogy ezt az elvesztett tekintélyt a már apaméni szolgálatot teljesítő Imperial révén, és az Im- periáléhoz hasonló képességű lovak tenyész­tése révén (még nincsenek ilyen lovaink, csak a lehetőségünk van meg, hogy ilyeneket tenyésszünk) előbb-utóbb visszaszerezze. Azjért a galopp már most is esemény. Egy-egy vasárnap délután tíz futamot tar­tanak. A fogadók, a játékpsok részéről min­den futamot, illetve minden fogadást gondos tanulmányozás előz meg. A fogadó, kezében a már otthon is gondosan áttanulmányozott és kellően kipreparált programmal ülve vagy állva mélyen gondolkodik; alaposan szem­ügyre veszi a lovát, nézi kondícióját, megné­zi, hogy nem izzad-e (ha izzad, az rossz jel, akkor a ló ideges, gyenge, nem igen nyer, persze, ez sem törvény) és mindenekelőtt fü­lel: mit mondanak a bennfentesek, a jól érte­sültek, az „okosok”. Melyik lóban bíznak az istállói körök. Sok fogadónál ez döntő szem­pont, de a gyakorlati jelentősége elég cse­kély: a versenyzés és a fogadás legdöntőbb tényezője mindmáig a szerencse és ez így van rendjén, ez teszi széppé, nyílttá és érdekessé a küzdelmet. A ló és lovas küzdelmét az el­sőségért éppen úgy, mint a fogadó elszánt küzdelmét a nyereségért, a fogadói dicső­ségért. Mert ilyen is van. Egy-egy befutó el­találása nemcsak anyagi fellendülés, hanem erkölcsi siker is a fogadónak. S amíg a fogadók így tépelődnek a ver­senyzés dolgozói, az idomárok és a zsokék a jártatóban készülnek a versenyre. Az ido­már, a mester* pontos lovaglási utasítást ad a zsokénak, megbeszéli vele a követendő taktikát. A lovak körbejárnak a jártatóban, az idomár még egyszer megigazítja a szere­lést és aztán a lovak kigaloppoznak a start­hoz. P zután a dolog mechanikus része követ- kezik: a fogadó a kasszához sétál, zse­bébe nyúl, van aki jó mélyen belenyúl és megjátssza elképzeléseit. A legkisebb cím­letű tikett kétforintos, a legnagyobb ötven- forintos és mindegyikből annyit vesz a fo­gadó és annyifélét, amennyit akar. Persze, az értékek relatívak. A kispénzű embernek a kettő-öt-tízforintos tét éppen olyan fontos, drámai, esetleg létkérdés, mint a másiknak a nehéz százasok, és a szerencse, amint ez köz­tudomású, vak. Eltelik egy negyedóra, aztán az indító megadja a jelt a lovasoknak a felállásra, megszólal a gong és a fogadásokat be keli fejezni, mert elkezdődött a verseny. A hatalmas pályán a futás első szakaszát csak távcsővel lehet látni és a fogadónál, aki ad is magára valamit, van is távcső. Ö elejétől végig látja a drámát. Mert ekkor valóban dráma kezdődik el. Az izgalomnak fokozatai vannak. Amikor a lovak befordulnak a célegyenesbe, akkor a legnagyobb az izgalom. A célegyenes a pesti pályán nyolcszáz méter hosszú, s ezt a lovak, versenyben általában negyvenhat-negyven- nyolc másodperc alatt teszik meg. Ez a majd­nem percnyi idő, drámai fordulatokkal teljes. Van, akit igazol ez a perc, és van, akit porig aláz. Egy ló mindig győz, és a fogadók egy ré­sze mindig nyer. „Hát, fezt behúztam”, mond­ja a boldog nyertes, szaknyelven, és a győz­tes zsokénak és idomárnak pedig a kollégák gratulálnak. Aztán kezdődik elölről, s tart egészen alkonyaiig. Amikor az utolsó futa- taot is lefutották, az utolsó nyereményeket is kifizették, kiürül a pálya, s a földön csak az eldobott tikettek ezrei hevernek. Ezernyi vágy, remény és ezernyi csalódás. A fogadó­sereget különvillamosok és autóbuszok vár­ják odakint a kapu előtt, és a fogadókat el­nyeli a város. A fogadó visszavedlik egyszerű honpolgár­rá, hétfőn reggel munkába áll, hogy megke­resse a „rávalót”. Mert nagyon szép pesti sport ez, remek szórakozás, de megélni nem lehet belőle. LEV LOGINOV: TEKINTÉLYES TASKS TANULMÁNY I Nyávoghat-e egy férj az ágy alatt? Én ugyan egy nagy marha­ságnak tartom, hogy valaki pont az ágy alatt nyávogjon, amikor van háztető is, de a jog és a szabadság mindenek­előtt: aki nyávogni akar, sú nyávoghasson! Akár az ágy alatt is! Kár, hogy nem férek a re- kamié alá... Gyurkó Géza hát mindnyájan úgy tettek, mintha semmi sem történt vol­na: papírjaikba bújtak, s még csak véletlenül sem néztek rám. Egyedül Ivanov, a köz­gazdász jegyezte meg táskám­ról, nem éppen őszintén, hogy „csodálatos”, s meg is kérdez­te, mennyibe került. Eltelt néhány nap. Egy reggel aztán Nyiikoláj Szerge- jevics, az irodafőnök kért, menjek vele a szobájába. (Meg kell jegyezni, ez volt az első eset, hogy magához hívott...) „Már kezdődik!” — csillant föl a szerpem és büszkén kö­vettem főnökömet — Foglaljon helyet, Pjotr Ivanovics — mutatott a szék­re. — Hogy érzi magát? És kedves felesége? — Köszönöm az érdeklődést, én és a feleségem is ragyo­góan érezzük magunkat. — Hát ez pompás — örült a főnököm és szerfölött kedve­sen nézett rám. Úgy véltem, itt a legmegfe­(Kertész László rajza) lelőbb pillanat hogy összeba. rátkozzam a vezetőmmel. — És az ön nagyrabecsült, kedves neje őnagysága hogy érzi magát? — kérdeztem nyá­jasan, miközben egymásra raktam a lábamat — Hát éppen arról van szó, hogy egy kicsit gyengélkedik. Nekem pedig annyi a mun­kám ... Hiszen ön is tudja. Nagyon nehéz helyzetben va­gyok. — Megértem önt, Nyikcúáj Szergejevics és terheinek egy részét készséggel vállalom, mert hivatalunk sikereit min­dig saját sikereimnek is te­kintettem. — Nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom önben. Hej, ha ezt hallották volna munkatársainj! Hármójukat a frász tömé, a többiek sárga- sáiglba esnének az irigységtől..,' Kényelmesebben helyezked­tem el székemen, miközben . Nyikoláj Szergejevics a pán­célszekrényhez ment. Ebben őrzi a legtitkosabb iratokat! < — Rendkívül fontos érte* ^ kéziét lesz ma a miniszteri um- ^ ban: vállalatunk jövőjét el- ^ döntő kérdések szerepelnek ^napirenden. Ilyen tanácskozás­áról lehetetlen hiányozni válla- fiatunk képviselőjének. ^ Fölkeltem. Micsoda megbí- ^ zatás! ^ — önnél van az aktatáská­ba? — kérdezte Nyikoláj Szer- ^ gejevics és tovább kutatott a & páncélszekrényben. ^ „Tehát csakugyan megtört 3 bég” — villant át az agyamon Sés határozottan rábólintottam, ^ — És van benne egy kis I szabad hely? $ — Teljesen üres a táskám, I Nyikoláj Szergejevics! I — Csakugyan? Hát ez cső- S dálatos! Nézze, itt van egy í tyúk. Az enyém. Kérem, fá. áradjon el vele a feleségemhez, ^ Mert ugye, kényelmetlen tón- ^ ne egy tyúkkal a hónom alatt § menni a minisztériumba. $ Helyette én fogtam a hó- § nőm alá a tyúkot, visszamen- §tem a szobámba. Minden kol- ^ léga láthatta, amint belegyö- ^ möszöltem abba a szép táská- ha. s $ Ennek már több mint e^y ^ hónapja. De Nyikoláj Szerge- ^ jevics felesége még mindig gyengélkedik... EBKESERVEK A témát illető nagy figye­lemmel, s objektív helyze­temből adódó hozzáértéssel olvastam ama hírecskét, mi­szerint egy amerikai város bírósága előtt az a fogas kér­dés áll: nyávoghat-e egy férj az ágy alatt, vagy sem. Az egész dolgot, meglehetősen felületes lélekkel el lehetne intézni egy fölényes kézle­gyintéssel is. Utóvégre — és ez tény — van bőven gon­dunk és tennivalónk, akad néhány olyan probléma a világban, amelynek megoldá­sa legalábbis sürgetőbbnek tűnhetne, mint annak eldön­tése, hogy nyávoghat-e egy férj az ágy alatt? Ám helytelenül cseleked­nénk, ha így tennénk. Az élet nem tűri el, hogy kis és nagy dolgokra osszuk be szapora történeteit: ami ma kis do­lognak tűnhet, az holnap az emberiség sorskérdésévé vál­hat Illő komolyságot, nagy figyelmet és együttérzést kí­ván tehát e fogas kérdés el­döntése nemcsak az ameri­kai bíróság számára, de mindazoknak számára is, akik nem hajlandók hányaveti módon figyelmen kívül hagyni az első pillanatra kis ügynek tekinthető emberi problémákat. A kérdés tehát az: szabad-e egy férjnek az ágy alatt nyá­vognia? Nézzük meg közelebbről magát a kérdést, annak locá- lis, judicális vonatkozásait egyaránt. Tudniillik nem ar­ról van szó, hogy egy férjnek szabad-e nyávogni, mert erre könnyű lenne akár igennel, akár nemmel válaszolni. A probléma ott kezdődik, hogy egy férjnek az ágy alatt sza- bad-e nyávognia? Másodszor: nem az a probléma, hogy egy férjnek szabad-e mondjuk rö­fögnie, ugatnia, kukorékol­nia, bégetnie, nyihognia, fü­tyülnie, énekelnie, szavalnia az ágy alatt, hanem, hogy egy férjnek nyávognia sza­bad-e az ágy alatt? ’{SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSJIrSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSSSSSXSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSfSSSSSSfSffSSSSfSr hogy a telepvezető az iroda mögött győzködik a vevővel, akkor már tisztában vagyok a dolgokkal. Itt váratlanul felhorkant. — A gazdámra is ezért va­gyok dühös — csapott farká­val a bódé felé mérgesen —■, mert ő még az angol koroná­zási ékszereket is kiengedné a kapun, ócskavas gyanánt, ha az a vásárlási cédulára akként van felvezetve. Dühtől reszketve vicsorogta: — Ez a baja a gazdámnak! A gyagyásságig érő áhitat, ahogy a nyomtatott betűvel ellátott, bélyegzővel hitelesített papírt kezébe veszi. Mert a papír mögött sosem az embert nézi, hanem a pecsétnyomó bélyegzőt. Még ide, ebbe a vá­rosba is azért költöztünk be, mert nem tudott belenyugodni abba, hogy a szövetkezetben hasonszőrű ember dirigál. So­ha be nem állt a szája, mindig csak azt dünnyögte: Kucu Jós­kának hajtsak én fejet? Aki­vel együtt tapostuk az uraság tarlóját? Dehát ki az a Kucz Jóska? Hogy téesz-elnök lettl Hát aztán! Szinte sajnálkozva ingatti meg kócos fejét, — Ezért beköltözhettünk e városba. Az egykori kenyeres­pajtást nem volt hajlandó el­fogadni vezetőnek, mert hál milyen vezető az, akinek c múltja az ő múltjával, a cse­lédmúlttal azonos? Inkább kalapot ennek a széllelbélelí telepvezetőnek, holott ez csak ütődött falusinak tekinti őt. Megcsihadva fektette fejét két mellső lábára. Fakón fény_ lő szeme megtörtén réved el a garmadákba rakott lim-lomok felett, ami azt jelezte: a tájé­koztatást befejezte. Püspöki Mihály sőlábát eltűnődve —, az a csőszködésünk is csak amo­lyan csőszködés volt már. A valamikorihoz képest. * Indulatosan villant meg J a szeme. — Mondja uram, ki az a máriás lacibe- tyár manapság, aki egy zsák csöveskukoricát hazacipel a hátán a határból? Ahogy azt valamikor tették, vállalva még a cipekedés mellett azt a rizikót is, hogy rajtakap­ják, szégyenbe kergetik. Mert így volt az régen. A Bundás nagybátyám sokat mesélte: nem múlt el éjszaka, hogy négy-öt tolvajt ne ugrasz­tottak volna meg a kukori­cásokból. Kicsinylően fintorgatta meg feketén fénylő orrát. — Ma már minden másként van — morogta. — Még a lo­pásban is azt tartják szem előtt a tolvajok, hogy mi­képpen lehet kicsi munkával sok forintot összelapátolni. Mint ahogy ezen a telepen is csinálják: behozzák az árut ócskavasként, kiviszik az árut haszonvasként, miközben az áru bemutatkozik a kedves vevőnek — a baksis is ilyen­kor cserél helyet —, hogy re­ményteljes portéka ő, mert némi javítással használható motor lesz, szerszám avagy al­katrész, mármint aminek ki­munkálták annak idején a gyárban. Megdöbbenve meredtem a pulira. — Kételkedik? — vinnyog­ta. — Ámbár — vakarta meg fületövét a jobb hátsólábával —, meghökkenése érthető. Hi­szen a könyvelés rendben van. Hogy a mellékes mégis ho­gyan bújik elő és tűnik el nyomtalanul? Pofonegyszerű az kérem. Amikor azt látom, S p OVtk reggel az ocskavas- \ J-j telep elölt ácsorogtam. S ^ míg vártam az autóbuszt, ad- X dig föltekintettem a telep X hivatali rangját öregbítő ka- ^ puhádéra, ahol a telepőr a X kutyájával silbakolt. X Nagyon kivénhedt jószág- ^ nak ítéltem a csupa kócszőr- \ zetű pulit. Ugyanis guban- X cos, pamatokba rojtozódott ^ szőrzetében annyi volt már ^ az ősz szál, hogy a megítélés- ^ ben tévedni nem lehetett. És ^ irgalmatlan rossz bőrben is ^ volt. Mint amikor egy szerve- ^ zet az elaggás állapotában ^ van már. Amikor már nem ^ tudja kellően értékesíteni a í; táplálékot; fogatlan, elhasz- ^ nálódott az emésztő berende- ^ zés, csak nyámmog s a fa- ^ kőn fénylő szemek az öreg- X ség kínjairól vallanak, beszé- X desen. \ X Az eb, mintha csak meg- X érezte volna vallató szándé- ^ komat, elmélázva tekintett fel X rám. ^ — Igen — ingatta meg ^ lógó fülét bánatosan —, én ^ már csak a tovatűnt ifjúsá- ^ gomat siratom. Amikor még I deli termettel, le nem gyűr- ^ he tő gerjedelmekkel lófrál- S tam a jószagú májusi éj- ^ szakákban. S amerre ellohol- X tam, szerelemre éhes ku- ^ tyuskák csaholtak utánam, I epekedve. I Pillanatra elfordította te- ^ kintetét, majd fájdalmas ' ^ vakkantással folytatta. I — öregségünkre beköltöz- ■ I tünk ide a városba — bic- !i! centett a gazdája felé. — És % ideszegődtünk erre az isten­§ — Peti. — szólt rám asz- ^szonyom. — Micsoda név! ^Mennyivel ércesebben zeng: ^ Péter! így hívták Nagy Pé- íj tér cárt is. A nép istenként íj imádta! Te pedig, Peti, amun- •j kahelyeden egy tapodtat sem íj jutottál előbbre. Éppen ezért S úgy döntöttem, hogy veszek S neked egy aktatáskát. Olyan Sí szép nagy sárgát, mint egy ^ érett dinnye. Egy ilyen táska § tekintélyt ad az embernek, ij tiszteletet ébreszt, íj Nejem szentbeszédét kivéte- >jj lesen nagy figyelemmel hall­ej giattam, mert igazat szólt: az § utóbbi időben tényleg rám jár a rúd. Nem választanak már Sj be az elnökségekbe, felelős ki- küldetésre sem jelölnek, s ^szinte borravalót adnak pré- ^ mium címén. Elérkezett hát a jj tettek ideje, jól érti ezt a fe- S leségem. Aktatáskával kell S> kezdeni. Szép, tekintélyes tás- ^ kával. ^ Bizony, nyugtalan voltam, s ^izgultam is egy kicsit, ami­dkor először mentem munkába fca pompásan nyikorgó új tás- g kával. ^ Mindazonáltal hanyagul az ^ asztalra dobtam, s azon vol-i ^ tam, hogy a lehető legtermé- § szelesebben viselkedjem. így 5 verte telepre. Persze, azt hitte a gazdám, hogy a városi élet a teteje mindennek: letölti a szolgálati időit, megkapja érte a fixfizetést, s nem kalapol senkinek. Pedig, hajaj!... Határozott érzésem volt, hogy a pulinak nincs ínyére a városi szolgálat. Legalábbis úgy tetszett: útálkozva néz olykor az őrizetükre bízott ócskavasgarmadákra. — Most aztán itt ücsörgünk a gazdámmal, vigyázzuk a sok kacatot és gyötör ben­nünket az unalom; a gaz­dám szortyogtatja a pipát, én bolhászkodom, miközben olyanokat sóhajtunk, hogy a közelben levő vasúti bak- ter mindig abban a hiszem- ben van: disznai kidöntötték az ólajtót. Ismét elmélázva kalando­zott vissza a múltba. — Micsoda pazar életünk is volt akkoriban, amikor a gazdám még mezőőr volt a görbeéri határban! Mi vi­gyáztuk a dinnyét, a szőlőt, a kukoricát, mindazt, ami a földeken található. S minket illetett meg az elsőbbség mindenben. A múltra visszagondolva, végignyalogatta kétoldalt a szájaszélét. — A gazdám oly fölséges paprikáskrumplikat sikeritett estebédekre, hogy a tányé­romat háromszor is kinyal­tam. Szomorúságtól tükröződő szemmel nézett fel rám ismét. — Az is elmúlt. Mint ahogy minden elmúlik egyszer. Ám­bár — emelte meg jobb mell­Már ez a megkötöttség is méltó arra, hogy a finom­ságok és a megkülönbözteté­sek iránt érdeklődő elmék­ben felkeltse a kíváncsisá­got. Hátha még azt is hozzá­vesszük, hogy a probléma nem úgy vetődik fel, misze­rint egy férfinek szabad-e nyávognia az ágy alatt, ha­nem úgy, hogy egy férjnek szabad-e. E különbség csak az első pillanatban tűnhet ár­nyalatinak. Valójában sok­kal mélyebb ügyről van itt szó: a férjjé lett férfi jogai merülnek fel. Mert ki vonja azt kétségbe, hogy egy agg­legény nyávoghat-e az ágy alatt? Senki! Az agglegénynek, a még nem férjnek, a férfinek, min­dent szabad. Szabadságának korlátozott volta, illetőleg ama rádöbbenés, hogy sza­badságában korlátozva lehet egy férfi, lám az csak akkor merül fel — ha férj lett be­lőle. A biróság előtt tehát voltaképpen nem is az a tény áll, hogy nyávoghat-e, vagy sem egy férj, az ágy alatt, ha­nem ez: van-e joga általá­ban egy férjnek avagy nincs. Mert ha egy férj még ilyen ügyben, mint ez az ágy alatti nyávogás, a bíróság elé ke­rülhet, akár mint fel-, akái mint alperes, ez csak azi tanúsítja, hogy a férjek jo­gai oly mérvű csorbulás! szenvedtek, amelyet még a: ágy alatt sem lehet kibírni Hát még az ágy felett! Izgatottan várom a híre­ket az amerikai bíróság dön­tését illetően, s optimista lé­vén, bízom benne, hogy £ döntés olyan lesz, amely egy. szer s mindenkorra elveszi 1 feleségek kedvét attól, hogj férjüknek megtilthassák, hogj ott nyávogjanak, ahol akar­nak. örülök, hogy a magyai sajtó e hír tényszerű és tár gyilagos közlésével hozzáse. gített egy ily izgalmas kér dés feletti töprengéshez.

Next

/
Thumbnails
Contents