Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
1969. NOVEMBER 23., VASÁRNAP ‘“K/Círlap 3 Versenyben A Dunakeszi Járműjavítóban is munkaversennyel készülnek a felszabadulás 23. évfordulójára. Ez alkalommal a versenyben élenjárók közül ötöt kaptunk lencsevégre. Mangol Béla, fémcsiszoló Tompa Sándor, marós Szántai Jánosné, könyvelő Buczkó Károly, fényező Breznik János, kárpitos A HÉTEN TÖRTÉNT Szép napok Csütörtökön, a DKV-ben dr. Lörincz Imre nehézipari miniszterhelyettes karmányki- tüntetéselket nyújtott át az üzemben kiemelkedő muníkát végző szovjet szakembereknek. A bensőséges ünnepségen a kitüntetetteket, a megjelent vendégeket, a magyar és a szovjet szakembereket, valamint M. G. Bocint, a magyarországi szovjet nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének vezetőjét, dr. Simon Pál, a DKV igazgatója köszöntötte. Dr. Lörincz Imre miniszterhelyettes üdvözlő, gratuláló szavak kíséretében V. V. Kiríja főmérnöknek a Munka Érdemrend aírany, J. J. Gancsev hegesztőmesternek a Munka Érdemrend bronz fokozatát nyújtotta át a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nevében. A magas kitüntetéseket V. V. Kiríja elvtárs köszönte meg. Ezután M. G. Bocin elvtárs is köszöntőt mondott. Vannak az ember életében szép napok, amikor egy percre vagy talán egy órára abbahagyja a munkát, egy kicsit visszanéz és ha halkan, ha szótlanul, ha befelé is, de azt mondhatja: nem éltem hiába. Ez a gondolat nem szerénytelen, ezt a gondolatot a becsületesen végzett munka kielégítő, jó érzése szüli. Vannak az ember életében szép napok, amikor egy percre, vagy talán e£y órára abbahagyja a munkát és valaki azt mondja neki: elvtársam, ön nem élt hiába, gratulálok, nagyszerű munkát végzett, ezért engedje meg, hogy a kormány nevében, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nevében a Munka Érdemrendet nyújtsam önnek át. Vannak az er'bér életében szép napok, am: r egy idegen, bár nagyon baráti, tárvégzett munkájáért azt mondják: elvtársam, köszönjük önnek azt a kiemelkedő munkát, amit nálunk végzett, ön, a szovjet állampolgár a Magyar Népköztársaságért, a magyar nép fölemelkedéséért, egy új vállalat boldogulásáért. Gratulálok és engedje meg, hogy a magyar kormány, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében önnek, V. V. Kiríja főmérnök elvtárs, a Munka Érdemrend arany, és önnek J. J. Gancsev hegesztőmester elvtárs, a Munka Érdemrend bronz fokozatát nyújtsam át. Abban a teremben, ahol a magyar miniszterhelyettes két szovjet szakembernek a kormányki tüntetéseket átnyújtotta, alig gyűlt össze 20—30 ember, a gyár vezetői, magyar és szovjet szakemberek. Az ünnepség alig tartott egy óráig, de mindenlki arcáról a meghatott boldogság sugárzott. Tulajdoniképpen abban a percben csak a szabályos protokoll szavak hangzottak el, mert a meghatottság az embert gyakran szótlanná, illetve, ha beszél, visszafogottá, hivatalossá teszi. Amikor V. V. Kiríja megköszönte mindkettőjük nevében a kitüntetést, a feszültség már oldódott, a szavak keresetlenek voltak, felszabadultak és boldogok. Vagy talán inkább kedvesen zavartak. A gyár vezetőit dicsérte az együttműködésért, azután kedvesen megcsókolta a mellette álló J. J. Gancsevet és ő tűzte föl Gancsev mellére a kitüntetést Azután Gancsev elv társ ugyanúgy V. V. Kiríja mellére tűzte a kitüntetést. Halk taps, baráti köszöntők, aztán mindenki felállt, mindenki gondolatot cserélt mindenkivel. Amikor az újságíró is odajutott az ünnepeltek közé, akkor a következőket tudta meg V. V. Kiríja főmérnökről. „Idősebb”, mint amennyinek látszik, már harminchét éves. Három alkalommal jött Magyarországra a Dunai Kőolajipari Vállalathoz segíteni, dolgozni. És még annyit, hogy egészen jól beszél magyarul, hogy itt él vele a családja is, s hogy mindég ilyen munkát végzett, amióta elhagyta az egyetem falait. J. J. Gancsevröl pedig, hogy 45 éves, hegesztőmester, 1966 október óta dolgozik a DKV- ban és azóta amit itt hegesztettek, nos, azóta neki is mindenben benne volt a keze, és ismerősként, barátként mozog itt az üzemben, mint bárki más. Gróf Nándor főszakács és Komatinger Sándor szakács. Érdekes, a maga nemében szinte egyedülálló bemutatóra került sor szombaton este 6 órakor Budapesten, a Hermina Étteremben. A szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet és a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja, illetve vezetői laskagomba-bemutatóra invitálták kedvesen az érdeklődőket, a sajtót. A laskagombával immáron két szezonban kísérletezik a szigetcsépi Lenin Tsz. Most, hogy a kísérletezés időszaka lejárt, a laskagombával a szakemberek és a kritikus újságok elé mertek állni. A laskagombának az összes elkészítés módját „feldobták”, a rántott gombát, a gombapör- költet, a dinsztelt gombát az érdeklődőknek a bemutatón feltálalták. Az ízletes ételkóstoló után a laskagomba termelésének szakmai bemutatóját is megtartották, filmvetítéssel szemléltetve az elhangzottakat. Az ételkóstoló és a szakmai bemutató útán a szakemberek vitatkoztak, de tulajdonképpen nem volt min vitatkozniuk, mert a vitát eleve eldöntötte a gomba, vagy mondjuk úgy: a szakma képviselőit sikeresen befolyásolták álláspontjuk kialakításában a jóízű falatok. Mit írhatnánk még? A vitában győzött a laskagomba! Szöveg: Suha Foto: Gábor A budai járás őszibarackosa A budai járás vezetői kedd déliítan a járási pártbizottság épületében vendégül látták a járás országgyűlési képviselőit. Tulajdonképpen nem is vendégségről volt itt szó, sokkal inkább munkamegbeszélés címet adhatnánk ma is ennek a találkozónak. Hiszen Novák Béla, a Budai Járási Pártbizottság első titkára, dr. Foki László, a járási tanács vb-elnöke, Tuza Sándorné, a járási pártbizottság titkára és dr. Szabó Ferenc, a népfront járási bizottságának titkára tanácsot és segítséget kért az országgyűlés képviselőitől: dr. Stark Jankától, Varga Pétertől, Gyenge Kálmántól és Tausz Jánostól. Aki ad, az kap is. Ezért elöljárójában a megjelenteket Tuza Sándorné tájékoztatta a járás őszibarack-termelésének eredményeiről és problémáiról. Mindenki tudta már az első szavak után is, hogy ismét komoly, nagy feladat előtt áll a járás vezetése, mert a problémák érzékeltetésére Tuza elvtársnő elmondotta, hogy a budai járásban van az ország őszibarackosának 25 százaléka. Ezen a hatalmas területen, közel 6 ezer holdon, a fejlődéssel együtt nőttek a problémák Is. Hogy mik ezek a gondok? Mindenekelőtt értékesítési nehézségek, a kereskedelem, a termelőtől hatféle osztályozás alapján hatféle áron veszi meg az őszibarackot. Ugyanakkor a termelő és a fogyasztó közötti közvetítő cég útközben megfeledkezik „magáról”, és a fogyasztónak már csupán háromféle áron árulja az őszibarackot. Baj van a szállítással is. Göröngyös, nehézkes az őszibarack útja a termőfától a piacig. Kevés a munkaerő is. Holott az őszibarack könnyen romló, teliát gyors szedést igénylő gyümölcs. Hosszú az út Nyíregyházáig is, ahol az egyetlen őszibarack-feldolgozó üzem működik, illetve fogadja a budai járás őszibaracktermését. Tuza elvtársnő természetesen az eredményekről is beszélt, de hát végtére az országgyűlés képviselőit segítségül hívták, ezért azt is elmondotta, hogy a megoldásnak milyen útját javasolják, illetve milyen problémák megoldásához kérik a segítségüket. Mindenekelőtt jó volna a budai járás őszibaracktermésének leszedéséhez a KISZ segítsége, nevezetesen egy KISZ-tábor a Törökbálinti Állami Gazdaság közelében, hiszen ez már a szedés problémájának nagy részét megoldaná. Ezek a táborok országszerte jól működnek, eredményes munkás nyarakra tekinthetnek vissza. Nagyszerű dolog lenne továbbá egy, a járásban dolgozó fél- késztermékgyár. Az meg már teljesen természetes is volna, hogy több felvásárlási telepet létesítsenek. Végezetül elmondotta, hogy a járási népfront egy szakértőkből álló bizottságot azzal bízott meg, vizsgálják meg, hogyan lehetne még versenyképesebbé tenni a nemzetközi piacokon a budai járásban termő őszibarackot. Szóval a járás kiöntötte a szívét, és kérte a képviselőket, segítsenek. A járás vezetői abból az egyszerű, kézenfekvő, de nagyon okos gondolatból indultak ki, hogy végtére az ország őszibarackosának huszonöt százalékát éppúgy meg lehet, meg kell „mozdítani”, mint ahogyan a szabolcsi alma is megmozdult végre. A meghívottként jelenlevő Rakusz József toki tsz-elnök saját tapasztalataival egészítette ki Tuza elvtársnő beszámolóját, utána minden jelenlevő, elsősorban az országgyűlés képviselői mondották el javaslataikat, elképzeléseiket, és kialakították a közös véleményt, mely szerint a téma megoldása közös érdeke a budai járás termelőüzemeinek, a konzerviparnak, eszerint csak egy közös vállalkozás hozhat sikert, amelyet egyszerűen így lehetne megfogalmazni: teljes megértésre és aktivitásra van szükség a termelőüzemek és a feldolgozóüzemek között. A budai járásban az utóbbi években annyi nehéz problémát oldottak meg, hogy itt is, az őszibarack ügyében is, várható a siker. A témára a járás vezetői és az országgyűlési képviselők decemberben visszatérnek. Győzött a laskagomba
