Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

1969. NOVEMBER 22., SZOMBAT z\-MtrinP FOGYÓ FALVAK (3.) A tényekkel szembenézve Vegyük elő ismét a képze­lethali térképet, melyről kez­detben szó esett. Talán ak­kor a képletes térkép kép­letes nyilacskái fedhették el előlünk azt a szembeszökő tényt, hogy bár ebben a me­gyében a legnagyobb a nép­szerűség az ország valameny- nyi megyéje közül, a népes, .légnek mindössze csak 15 százaléka lakik városban, s ezzel 19 megye közül meg kell elégednünk a nagyon szerény 16. hellyel. Szakszerűen fogalmazva: Pest megye településszerke­zete korszerűtlen. Korsze­rűtlen, nemcsak a városi la­kosság nagyon alacsony szá­ma miatt, hanem azért is, mert a megyében egyetlen, hivatalos szóhasználattal él­ve, városiasán fejlett község sincsen...! Pest megye a fel- szabadulást követő negyed­század alatt ugyan része lett az ún. központi iparvidék­nek, de — s ezt kár lenne tagadni bárki részéről — fő feladata továbbra is arra szorítkozott, hogy munkaerőt szolgáltasson a fővárosnak, hogy — nyersen fogalmaz­va — szálláshely legyen... Meddig pozitívum? Hét alföldi megye közül csu­pán kettő van, ahol a népes­ség vándorlási különbözete ■pozitív előjelt visel. Az egyik Csongrád, ahol az „olajláz” érthetően vonzotta és vonzza az embereket, ahol a hatva­nas évek legnagyobb ipari centruma van kialakulóban. A másik megye a miénk, Pest. Ez a pozitív vándorlási mér­leg azonban csak önmagában viselheti a pozitív, tehát több­letet kifejező előjelet, ha azonban e pozitívum követ­kezményeit nézzük, a plusz- jel helyébe a mínusz kerül. Országosan az ezer lakosra jutó foglalkoztatottak száma — ami fontos fokmérője a fej­lettségnek — 1968-ban 446 volt. Hol találjuk Pest me­gyét? Sajnos, a legutolsó he­lyen a tizenkilenc nevet föl­tüntető listán. Pest megyé­ben ezer lakosra 1968-ban 292 foglalkoztatott jutott, s még az utolsó előtti Szabolcs-Szat- már megyében is ez a szám 342 főt tett ki, tehát a miénk­nél jóval többet. Bármilyen nézőpontból vizsgáljuk is, tényként állapíthatjuk meg, hogy Pest megye lényegében csak a hatvanas években tudta megteremteni az alapo­kat sajátos helyzetéből fa­kadó fejlődéséhez. Igen jel­lemző például, hogy csupán 1962-ben kezdett el dolgozni a megyében az első, valóban jelentős ipari beruházás — a Dunai Cement- és Mészmű —, amely új üzemként léte­sült, tehát korszerű köve­telmények s technológiák alapján. Ok és okozat Az ipartelepítés ma sem egé­szen egyértelmű vonala tehát kialakított egy másik vonalat: a centrumok hiányát. Vajon nehéz-e észrevenni az össze­függést a között, aimit képzelet­beli, de tényeit tekintve na­gyon is valós térképünkről le­olvashatunk, miszerint a nagy- kátai, a ceglédi, a szobi járás­ban nem találni egyetlen je­lentős ipari üzemet sem, s ezeknek a járásoknak a ván­dorlási mérlege negatív? A fo­gyó falvak problémája ok és okozatok kusza szövevényéből teremtődött, s maradt élő probléma napjainkban is. Ob­jektív és szubjektív indokok halmaza húzódik meg az egyé­ni döntések mögött, melyek tá­vozásra késztetik azokat, akik végül is a negatív előjelű ván­dorlási mérlegben összegeződ- nek. A megyének különösen az alföldi részén ma sincs olyan foglalkoztatási centrum, mely ellensúlyozhatná a főváros környékére való áramlást, de az egész megyében egyedül Vác körzetében lelhetjük fel ilyesminek a jeleit. Annak ellenére, hogy a hat­vanas évek első harmadáig a megyei vezetésnek is része volt a problémák súlyát nem eléggé pontosan érzékelő ter­vezésben és fejlesztésben, alap­vetően arról van szó, hogy a Politikai Bizottságnak a megye helyzetéről hozott határozatáig a megyét, minden gondjával egyetemben, hivatalosan is „kiszolgáló” területnek tekin­tették. Ez nem csupán elvi kérdés volt, hanem nagyon is gyakorlati következményekkel járt, sőt jár még napjainkban is. Egyetlen példán szemléltet­ve: a legutóbbi, 1967-es ada­tok alapján az egy lakosra ju­tó kommunális beruházások értéke 1195 forint volt orszá­gosan. Pest megyében viszont 533 forintot tett ki, sziláiddá téve számunkra ezzel a me­gyék közötti — utolsó helyet... Az előttünk levő, tehát utolsó előtti Szabolcs-Szatmár me­gyében is ez az összeg majd” 160 forinttal volt több, mert 690 forintra rúgott... Messzire vezetne, s a fogyó falvak összefüggésében nem is feladatunk annak elemzése, miként jöhetett létre ez a hely­zet, s miként maradhatott fenn, de azt tényként állapít­hatjuk meg: a kommunális el­maradottságnak, a városias te­lepülések hiányának nagy sze­repe van abban, hogy emberek tömege kerekedik fel, valami jobbat remélve. S igen sok esetben ez a jobbat remélés fut zátonyra valamelyik főváros környéki település már-már slumnak nevezhető negyedé­ben ... Vajon szabad-e, le­het-e pusztán egyéni sorsok zsákutcáira, hullámvölgyeire leegyszerűsítenünk ezeknek az embereknek a problémáját? Vagy inkább azt kell észreven­Megyei dolgozók! Legyetek a VÍV dolgozói, jelentkezzetek o lakóhelyetekhez legközelebbi munkahelyen! 44 órás, 5 napos munkahét, minden szombat szabad. Azonnal felveszünk: • villanyszerelőket ezek mellé • betanított munkásokat, • segédmunkásokat, • kubikosokat. JELENTKEZÉS: VILLANYSZERELÖIPARI V ALIA LAT 4. SZ. ÜZEME VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR Budapest XIX. (Kispest) Vörös Csillag u. 3/15. Galovics Józset vezető szerelő. DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT VÍV KIRENDELTSÉG Schering József vezető szerelő ni: a fogyó falvak számának növekedésével egyetemben nö­vekszik azoknak a gondoknak a halmaza is, amelyeket a fő­várost körülvevő agglomerá­ciós övezet termel, s amelyeket egyre kisebb eséllyel képes a megye önerejéből enyhíteni? Teendők, hosszú távra A tényekkel való szembené­zés nem ringathat senkit kel­lemes érzetekbe. Súlyos, ne­héz gondok tömege nyomja a kérdésben illetékes állami és társadalmi szervezetek vállát, s bonyolítja a dolgokat, hogy igen sűrűn még egyszerű kér­désekben sem sikerül létre­hozni az együttműködést más közigazgatási területek irányú tó szervezeteivel. A fogyó fal­vak gondja legkevésbé statisz­tikai probléma. Az elnéptele­nedő falvak határában ott vannak a földek! Aligha kell magyarázni, hogy a főváros határába fölköltözött, s segéd­munkát végző állampolgár a megye gazdaságát tekintve nem azonos értékű azzal, aki a fogyó falvakban a földekről — hiányzik... Továbbá: az elvándoroltak helyettesítése gépekkel a mezőgazdasági ter­melésben olyan beruházási összegeket kívánna, amilyene­ket az ott levő szövetkezetek képtelenek előteremteni. Bű­vös kör lenne? Már-már igen. Hangsúlyoz­ni kell: az urbanizáció, tehát a lakosság áramlása a váro­sok felé, világjelenség, s egé­szében egészséges folyamat. Az egészséges folyamat egész­ségtelen torzulásainak gyógyí­tásáról van itt szó, ez az, ami nélkülözhetetlen. Tervek van­nak, nem is rosszak, nem is irreálisak. A tervek valóra- váltásáhóz azonban eszközök kellenek. S mivel a gond; messze túlnő egy megye belső ügyén, az eszközök előterem­tése, s még inkább arányos, a sajátos helyzetet tekintetbe vevő elosztása sem maradhat meg óhajnak, kívánalomnak. Mészáros Ottó Egymillió tuner A székesfehérvári Videoton Rádió- és Televíziógyár az UHF-sáv vételére alkalmas komplett berendezést, úgyne­vezett tunert gyárt az NDK televíziáipara számára. 1970- től kezd ve öt év alatt egymil­lió ilyen tunert szállít a Vi­deoton az NDK-ba. PATISSZON Pénteken új zöldségfélét mutattak be a mosonmagyaró­vári Agrártudományi Főis­kolán a hazai zöldségtermesz­tési szakemberek előtt. Az új zöldség: a patisszon, amelynek hazája Amerika, ahol az ősla­kos indiánok már régóta fo­gyasztják. A zöldségfélét az Egyesült Államokban széles körben ismerik, kedvelik, de nem ismeretlen Európa szá­mos országában sem. A Szov­jetunióban Krasznodár és Le­ningrad környékén már üze­mi termesztésbe vonták. Hazánkba két évvel ez­előtt került, s termesztésé­vel egy Pest környéki és egy szigetvári termelőszö­vetkezet, a hazai adottságoknak leg­jobban megfelelő fajta sze­lektálásával pedig a moson­magyaróvári főiskola foglalko­zik. A patisszon vitaminokban, szénhidrátokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdag, előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy jól szállítha­tó, tárolható, hűtőházakban tartósítható, július elejétől szeptember közepéig terem, s naponta szedhető. Különö­sebb talajigénye nincs. Az ankét során Fabis Jó­zsef, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főisko­la szakácsa egész étlap­ra való ételt állított össze patisszonból: különböző salátákat, majoné- zes gombával töltött, roston sült, orosz hússalátával ké­szített, paradicsommal töltött, rántott, csőben sült patisszont. A mosonmagyaróvári kuta­tások eredményeképpen \; mo­sonmagyaróvári fehér néven rövidesen fajtaelismerésre je­lentik be a termesztésre ja­vasolt patisszon fajtát. Húszéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Ma: nagyszabású ünnepség a MOM-ban Felkészültek a nagytarcsai láncosok is Húsz évvel ezelőtt alakult meg a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsége. A két évtizedes jubileum al­kalmából az MSZDSZ, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, valamint a Művelődés- ügyi Minisztérium ma a MOM művelődési otthonában emlék­estet tart. Ünnepi beszédet mond a művelődésügyi minisz­ter helyettese, Molnár János és Bielik György, a Magyar­országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének főtitkára. Ebből az alkalomból nagy­szabású jubileumi kulturális műsort adnak azok a kultúr- csoportak, amelyek már eddig is sokat tettek a szlovák kul­túra ápolásáért és terjeszté­séért hazánkban. Fellép a tót- komlósl, tatabányai, kesztöl- ci, pilisszenitkereszti és. nagy­tarcsai nemzetiségi együttes, a budapesti szlovák tannyelvű általános iskola és gimnázium énekkara, a békéscsabai Ba­lassi-táncegyüttes, a központi nemzetiségi táncegyüttes, va­lamint az együttesek szólistái. Ebből az alkalomból a szlo­vák szövetség a fővárosból, de főleg a Budapest környéki szlovák falvakból 600 olyan volt munkatársat, vidéki aktí­vát hív meg akik eddig is te­vékenyen segítették a szövet­ség munkáját. Nagy számban jelennek meg azok a szlová­kok is, akik rendszeres láto­gatói a szövetség rendezvé­nyeinek, hagyományos farsan­gi báljainak. Tatabányán és Piliseséven kívül (Komárom megye) összesen 12 Pest me­gyei községből, közei 350-en jönnek el, hogy részesei legye­nek a jubileumi ünnepségnek, ahol a műsor után reggelig szórakozhatnak. Katonák, akik a hazáért akartak harcolni 1944. november 22. Sötét, végtelenül sötét az éjszakai ut­ca, sehol semmi fény. Légol­talmi elsötétítés. Valahol messze délen, az ég alján fel­felvillan a szovjet ágyúk tor- kolattüze. Az Operaház előtt, az elsöté­tített utcán két autóbusz áll, kakastollas, nyilas karszalagos csendőrök veszik körül, a Nemzeti Számonkérőszék tag­jai, méltó társai Hitler SS-le- gényeinek. A szemben levő házból csendőrök jönnek ki párosával. Foglyokat hoznak, magas rangú katonatiszteket. Az autóbuszok a Margit körúti katonai fogházba viszik a le­tartóztatottakat. Két fiatal ka­tonatiszt, dr. Messik János és Széchenyi Pál már nem kerül a börtönbe. őket tűzharcban ölik meg. Azokat a magas rangú kato­natiszteket tartóztatták le, akik kapcsolatba kerülve az illegális kommunista párt által létrehozott Magyar Fronttal széles körű fegyveres harcot próbáltak szervezni. A katonai vezető Kiss János altábornagy volt, nyugalmazott, egyik lábára béna tiszt, aki Bajcsy-Zsilinszky Endre kéré­sére vállalta él az illegális szervezkedést. A szervezet^ ve­zérkari főnökét, Nagy Jenőt, a Horthy-hadsereg vezérkarából riémetellenessége miatt már évekkel előbb eltávolították. Tartsay Vilmos is vezérkari százados volt. ö is szembefor­dult a német szoldateszkával és önként kilépett a hadsereg­ből. Ezek a katonák csak október 15. után kapcsolódtak be a Magyar Front tevékenységébe. Addig hitték, hogy Horthy Miklós maga is békét akar, és csak a megfelelő helyzetet várja. Október 15-én kiderült, hogy erről szó sincs. Kiss Já­nos és a többi becsületes ha­zafi ráébredt: nincs más út, csak amit a kommunisták mu­tatnak — fegyveres harcban szembefordulni a német és magyar fasisztákkal, segíteni a szovjet hadseregnek, hogy mi­nél hamarább kiűzzék az or­szágpusztítókat, akik még a Nemzeti Múzeumot is aláak­názták, mint „stratégiailag fontos épületet” és nem rajtuk múlt, hogy nem repült a leve­gőbe. A felkelés katonai előkészí­tése rövid idő alatt megtör­tént. Kidolgozták a terveket a német parancsnokság álltai megszállt épületek, lerohaná- sára, a fontos középületek el­foglalására. az aláaknázott hi­dak, közművek, gyárak meg­mentésére. A vezérkar Buda­pestet négy körzetre osztotta és a kommunisták segítségé­vel fel akarta fegyverezni a gyárak munkásait. A terv leg- nagyobbszabású része az volt, hogy két helyen áttörik a né­metek i védelmi vonalát és ez­zel kaput nyitnak a Vörös Hadseregnek Budapestre. Ha ezek a tervek sikerülnek, ak­kor 1945-ben nem a romba- dőlt főváros újjáépítésével kellett volna kezdeni. A tervek kitűnőek voltak, a szándék becsületes, de a felke­lés előkészítői mögött nem ál­lott illegális múlt, nem ismer­ték eléggé ennek a harcnak a konspirációs szabályait. így könnyen furakodhatott soraik­ba áruló, és segítségével nem­csak a katonai felkelés vezér­karát, hanem Bajcsy-Zsilinsz­ky Endrét is sikerült letartóz­tatni. Ezért hurcolhatták őket ezen a sötét, nagyon sötét novem­beri estén a Margit körútra. Az egyik pribék, mielőtt a foglyokat szállító autóbusz elindult, bekiáltott: „Jól nézzé­tek meg a sötét várost, mert többé nem látjátok, reggelre lógni fogtok." Reggel még nem az akasztó- fa várta őket, hanem a Hor- thy-csendőrség kínzókamrái. A vallatást Radó csendőrszá­zados irányította, aki a felsza­badulás után a népbíróság előtt felelt tetteiért. így val­lott: „Embereim először mezíte­lenre vetkőztették őket, majd felváltva gumibottal, kéz- és lábfejüket üdögették. Ezután embereim gúzsba kötötték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, majd jobb bokájánál fogva a mennyezetre erősítették. Gyak­ran használták a vallatás so­rán a „medvejárást” is, ami abból állott, hogy az illetőnek négykézláb egy kalap körül kellett táncolni”. Egy fogoly­társuk, aki a vallatások után látta őket, így ír: „Kiss János földbama arcát szegletesre torzították az üté­sek. Jóságosán, elnézően mo­solygó szeméből csak az egyi­ket láthattam, a másik beda­gadt. Az altábornagy a falhoz támaszkodva, sántikálva botor­kált ki a szobából. Talpát tönkretette a nyilas nyomozók gumibotja. Nagy Jenő szelíd, apró madárkeze püffedtre da­gadt az ütésektől. A törékeny, kis termetű férfi égő szemmel, töretlenül néz szembe pribék­jeivel. Tartsay Vilmost az ut­cán nem ismerném meg. Húsz évet öregedett. Haja csapzott, álla borostás, szeme bogara furcsán csillog, állandóan könnyezik. Ezt ismerem: a pri­békek villanyozták... Tartsai cigarettára akart gyújtani, de meggyötört, megdagadt kezé­ből kihullott a gyufa.” Dl hiába kínozzák őket, nem vallanak, nem vallhatnak mást: a hazát akarták meg­menteni ,., Közben az ágyúk egyre kö­zelebbről dörögnek. És a bör­tönfalakon kívül a városban is egyre több merényletet követ­nek el a németek és nyilas bé­renceik ellen. Még a börtönbe is bejutnak a hírek. Mindez reményt ébreszt a foglyok lel­kében. De a gyilkosok is érzik, hogy szorul a hurok: sietnek. De­cember 6-án már tárgyalják az „összeesküvők” ügyét, akik szembe merészeltek szállni az őrültekkel, hogy ne teljesed­jen be a szörnyű kép: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül.” Két nap múlva ítéletet hir­detnek: Bajcsy-Zsilinszky Endre ügyét elkülönítették, a többiek közül hat vádlottat halálra ítéltek. Három vádlott ítéletét később börtönbünte­tésre változtatták 1944. december 8. Utolsó út­jukra készülnek. A siralom- házban a lelkész beszél velük utoljára... Nem bánnak meg semmit, tudják, hogy amit tet­ték, a magyar nép érdekében tették. Az illegális nyomda lebuká­sa után decemberben újra megjelenő Szabad Nép a cím­oldalán búcsúztatja őket: „Közel száz éve, hogy hon­védtiszteket akasztottak Ma­gyarországon ... a véreskezű Haynau parancsára. Akkor is az ország szabadságáról volt szó. De akkor a császári realc- ció maga végezte el ezt a hóhér­munkát, míg most a Gestapo bérencei, maguk a nyilasok. Ók vetik a hurkot azok nyakába, akik bátor, jó hazafiként az országot és népét ki akarják menteni a német hordák rab­ságából. Ami azonban nem si­került Haynaunak, nekik sem fog sikerülni... Mert a bitó nem rettenti meg egyiküket sem. Ellenkezőleg, csak fokoz­za elszántságukat, hogy végleg leszámoljanak a hazaáruló hó­hérokkal. Es ez a leszámolás hamarosan elkövetkezik. KiSs János és hős társainak nevét a magyar dolgozók milliói örök­re szívükbe zárták.” Hofman Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents