Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-18 / 267. szám
6 ":&€írlap 1969. NOVEMBER 18„ KEbD Malinovszkij özvegye a Mátrában Raisza Jakovlevna Mali. novszkaja — R. Malinovszkij marsallnak, a hazánk felszabadításában részt vett második ukrán front egykori fő- parancsnokának özvegye — és a társaságában levő J. A. Leonov marsall vasárnap folytatta útját Heves megyében. Délelőtt koszorút helyeztek el Egerben a felszabadulási emlékmű talapzatán, majd megismerkedtek a megye- székhely történelmi múltjának nevezetességeivel és a város jelenlegi fejlődésével. A délutánt a vendégek a Mátrában töltötték. Felkeresték a kékestetői gyógyüdülőt, majd a parádsasvári gyermeküdülő kis lakóit látogatták meg. Tizenegymillió tojás Az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori baromfitelepét tenyésztojás-termelő üzemmé alakították át. Az új üzemág várhatóan jóval nyereségesebb lesz az előzőnél. A jánosmajori üzem húsz nevelőházát Bábolnáról kapott 8—11 hetes jércékkel és be. és kakasokkal telepítették összesen százezer jércét kakast állítottak tenyésztésbe. A j ércék 26 heites koruktól 40 héten át tojnak. A tojásgyár évente 11 millió tenyésztő jást ad a baromfitartó gazdaságoknak. Magyar és osztrák miniszterek, bécsi diplomaták Sopronban Dr. Simó Jenőnek, Magyar- ország bécsi nagykövetének meghívására vasárnap több osztrák miniszter és a bécsi diplomáciai kar mintegy 180 vezetője és tagja látogatott Sopronba. A látogatáson magyar részről dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, osztrák részről Franz Soronics belügyminiszter, dr. Ludwig Weiss közlekedésügyi miniszter, Bruno Pittermann volt al- kancellár, Theodor Kery, a burgenlandi tartomány főnöke, valamint Friedl Fürnbergnek, a KB titkárának vezetésével az Osztrák Kommunista Párt H átúira ült. A sofőr ebből már tudta, hogy vagy iratokat olvas, vagy gondolkozni akar valamin. Tizenöt éve vezeti a kocsiját. Néha már jobban tudja, mit gondol, mit akar, mint ő maga. Előhúzta táskájából a levelet. Öreg, a tollat nehezen megzabolázó kéz rótta papírra a nyomtatott, de így is nehezen olvasható betűket. Betűk. Tíz, száz, ezer betű egymás mellett. Nyomtatott, egymáshoz nem kapcsolódó betűk. Megbillenő a-k, alig görbült e-k és s-ek, dülöngélő t-k. Kockás irkalapra ivódott a tinta, a betűk nehezen követték a vo- nalkák jelezte utat. „... soha életemben semmit nem kértem senkitől, mert azt tartottam, nem én vagyok a fontos...” A betűknek ellentmondó, gördülékeny stílus. Diktálta valaki a levelet? Vagy csak gondolatok és írásmód eltérése? Sok olyan ember van, akit gondolkozni megtanított az élet, de tollat forgatni, a szavak betű szerinti helyes leírására nem. Tipikus esetek ők, az élet iskoláját kijártak... A kocsi mellett kerékpárosok s szekerek maradtak el, a csupasz fákról a lecsapódó köd csordogált, beljebb, a földeken a tegnapi eső tócsái csillogtak, ősz. Nem volt még szabadságon. Talán decemberben? Vagy megint közbejön valami, mint a nyáron? A véletlen lassan már szabállyá lesz, a rendkívüli válik természetessé. Egészséges életmód? Nagy séták? Orvosi figyelmeztetések? A kocsi nem lassítva, nagy ívben került meg egy szekeret, melyen hatalmas púpot formált a kukoricaszár. A levél csúszni kezdett a térdéről. Utánakapott. Véletlenül látta meg a titkára asztalán. Jött ki a szobájából, minden ok nélkül, csalt azért, hogy elmozduljon az asztala mellől, ahol, az asztal elé' tett székben, ötödik órája egymást váltották az emberek. Odahajolt a titkár asztalához. Udvariasságból inkább, mint valódi érdeklődésből. A titkár igyekezett a többi irat közé csúsztatni a fölül levő levelet. Ö utánanyúlt. „Mi ez?”* A titkár a vállát húzta. „Egyike az ide címzett sok-sok levélnek.” Fölvette a gépelt, fehér papírok közül kirívó sárgás irka- lapokat, s először csak a furcsa, mert egymáshoz nem kapcsolódó, nagyra rajzolt betűket nézte. „Panasz?” A titkár nem felelt azonnal. Később, s halkan mondta: „azt hiszem, nem egészen”. Csak odabent, amikor elolvasta a levelet, értette meg, amit a titkár mondott. „... a mérges öregekkel soha nem szimpatizáltam, mert az élet rendje, hogy egy idő után tovább kell állni, s jöjjenek a fiatalabbak. Mégis: elég-e, ha az ünnepségeken fölültetnek az elnökségbe, bár kissé feszengve nézik ódivatú, bizony, itt-ott megkopott öltönyömet? S a legközelebbi ünnepségig senki nem nyitja rám az ajtót, senki nem kérdi meg hogy vagy öreg harcos, ízlik-e még a pipa, van-e, aki a városból elhozza a gyógyszeredet ... Nem anyagi gondjaim vannak. Rosszabbak annál. Fölöslegesnek, időnként mutogatott régiségnek érzem magam, akit megnéznek, mert a régiségeket illik szemügyre venni... Hát tényleg nem jut a magamfajtának soha egy félóra? Vagy csak tíz perc? Mi valaha azt is tudtuk az elvtársunkról, hogy új szemüveg kell neki, fiút szült a menye, télre nincs tüzelője ... Akkor is elmentünk hozzá, ha nem volt semmi dolgunk ... Testvérnek éreztük a másikat, akivel az elv vérsége köt össze. Most meg, legutóbb, hogy szóba hoztam ezt valakinek, azt felebe: pokolba az ilyen szentimentalizmussal öreg! A racionalitás éveit éljük ... Hát igaz ez, s ha igaz, így kell lennie, s ha így van, akkor jól van így...?” Letette akkor ott. az íróasztal mellett a levelet. letette most is. Megtörölte a szemüvegét. Szentimentalizmus? Apja arca jelent meg előtte. Apjáé, akire mindig csak felnézni tudott, s akitől nemcsak a nyomozók kaptak idegrohamot, mert soha egy szót sem tudtak kiverni belőle, hanem saját elvtársai is. mert biztos, hogy minden határozathoz fűzött valamit. Soha nem felejti el, amikor 1 egutoliára, negyvennégyben, együtt vitték el őket. Ott, a koszos szalmán, ésymás mellett feküdve, a következő kihallgatásra s a vele járó verésre várva, hallotta tőle: „ha valaha is szégyellni kezdjük, hogy szívünk van, csak tisztelni fognak az emberek, de szeretni már nem”. Akkor, ott megpróbált ellentmondani, de érvei nem voltak, csak üresen kongó szavakat hajtogatott. Többet már nem vitatkozhattak. Sem erről, sem másról. Negyvenöt tavaszán csak ő. egyedül került haza ... Amikor először végigolvasta a levelet, ösztönösen Is az ellentmondás ingerkedett banBETŰK ne. Nem ilyen egyszerű, s nem ilyen egyértelmű ez — a sztereotípiák tolakodtak előtérbe. Hiszen ... Annyi mindent lehetne fölsorakoztatni a levélben foglaltak ellenére. És mellette? Odaállt az ablakhoz. Ott mondta ki, önmagának: mellette is. A betűk, a furcsán rótt betűk nem hagyták nyugton. Odahaza alig evett valamit, nem beszéltek az asztal mellett, rögtön a kávé után bement a dolgozószobájába, de nem csinált semmit. Ült az asztal mellett, majd járkált föl s alá, nem tudott megbékélni a gondolattal, hogy ez a levél csak véletlenül akadt a kezébe, s hogy ennyire mellbevágta. Kétféle, mert egymásnak ellentmondó érzés volt, s éppen ez okozta a benne dúló békétlenséget. A levél sorsának véletlene nyugtalanította, s ugyanakkor az is, hogy a levélben foglaltak ennyire lefegyveirezték ... A kocsi vesztett lendületéből, s a sofőr hátrafordult: „itt lennénk, hová megyünk?” Most ocsúdott csak gondolataiból, kinézett az ablakon. Egy faluszéli ház hámló hátát látta, kapirgáló tyúkokat, megroggyant léckerítést. „Keressük meg a tanácsházát” — mondta, s hirtelen azt érezte, legjobb lenne kiszállni a kocsiból, végigmenni a tócsákkal telehintett úton, be, a falu közepe felé, köszönni a szembejövő asszonyoknak,' nem sietni, benézni aí udvarokba... A kocsi lassított egy kerékpárját toló asszony mellett, aki készségesen magyarázta el, az idelátszó téren melyik lesz a sok ház közül a tanács hajléka. Megálltak a kitárt vaskapu előtt, keskeny betonjárda vezetett az ablakaival utcára néző épület hátsó frontján levő ajtókhoz. A folyosókra kitett padokon férfiak, asszonyok ültek, irataikat szorongatták a kezükben, a szólíiásra vártak, vagy arra, hogy aki előttük bement, végezzen, a szobák valamelyikéből írógép kattogása hallatszott, az emberek kíváncsian nézték, de nem tolakodóan. „Jó napot” — mondta, az emberek visszaköszöntek, s rögtön mutatták az utat. mint akik tudják, az idegen csakis az elnököt keresheti. Az elnök rögtön megismerte a vendéget, enyhe zavarral állt föl az asztala mögött, látszott, nem tudja, nyújtsa-e a kezét, de néhány pillanat alatt eloszlott a tétovasága. Leültek, rágyújtottak, az elnök várakozóan tekintett a vendégre, minek köszönheti a látogatást, ö először a faluról kérdezett, a szövetkezetről, s bár panaszokat vagy gyanús elégedettségről valló szavakat várt, csalódnia kellett. Az elnök szólt bajról, is, örömről is, röviden, néhány mondatban, a lényeget üstökön ragadva. Néhány adattal jellemezni tudta a legfőbbeket, s ez rendszerező elmére, s felkészültségre vallott. Behozták a kávét, melyet az elnök telefonon kért, a kislány arca, amikor kezében a tálcával megállt az ajtóban, pipacsvörösre gyulladt, s húzódott volna vissza, hogy más csészét, más cukortartót tegyen, s valami jobbat kerítsen a két kopott alumíniumkanál helyett, de a vendég már észrevette, így hát nem volt szabadulás. „Jó napot kívánok” — rebegte, de oly ennivaló kedvességgel, hogy a két férfi összemosolygott. Megitták a kávét, hallgattak közben, s utána is, végül az elnök kérdezte meg: „gondolom, nem az őszi szél sodorta erre, hanem .. Nézte a férfit, az erős ráncokat az arcán, az őszülő hajat, a kialvatlanság karikáit a szeme alatt, s hirtelen elbizonytalanodott. Mit mondjon? Előhúzta a levelet, s mint aki nem tudja fejből, a borítékról olvasta fel a nevet. „Kaptam én egy levelet Babos István elvtárstól, nem tudom ismeri-e?” Az elnök arcáról egy pillanat alatt letörlődött az eddigi mosoly. Nagyot szívott a cigarettájából, s csak akkor felelt: „A félkarú Babos bácsit itt mindenki ismerte.” Fülét a mondat első fele ütötte meg. „Félkarú?” Hát még ez is? „Bal keze volt csak.” Most döbbent csak rá a mondatok múlt idejére. Ismerte? Volt? „Volt?” Az elnök lehajtotta a fejét. „Három napja temettük el” ... A sírhoz az elnökkel együtt mentek. A fejfa nyers színét a koszorúk födték el. ahogy a fejtábla betűit is. csak a fölötte levő vörös csillag látszott. ..Sírkövet állíttatunk majd. ha a hant nem süpped tovább” — hallotta az elnök hangját, s csak bólintani tudott, felelni nem, mert tudta, hogy a kiabálás sem segít azon, ami jóvátehetetlen. Mészáros Ottó Központi Bizottságának több tagja vett részt. A vendégek a délelőtti órákban megtekintették Sopron város nevezetességeit. Ezt. követően többen a fertődi Kastélyba, illetve a fertőrákosi kőfejtőbe látogattak. Délután, a Soproni Városi Tanács végrehajtó bizottsága fogadta ^ a vendégeket, majd az evangélikus templomban hangversenyt adtak tiszteletükre. A látogatás dr. Simó Jenőnek a Fenyves Szállóban adott fogadásával ért véget. Franz Soronics belügyminiszter és Bruno Pittermann volt al- kancellár nyilatkozik a rádiónak a soproni Fenyves Szállóban adott fogadáson. Télelő a Dunán „TrélereBÓ** jégtörőhajók dobhatják”, áttelepíthetik bármely folyóra, vagy szárazon kerülhetik meg a kisebb folyók alacsony hídjait. A Dunán egyébként tizenegy, a Tiszán három és a mellékfolyókon. ugyancsak három jégtörő hajó vesz részt a téli munkákban, s az idén is sor kerül magyar—jugoszláv - jégtörési együttműködésre. Szükség esetén négy magyar jégtörő hajót küldenek át a közös országhatár és a Vuko- vár közötti jugoszláv szakaszra. A vízügyi igazgatóságok már megkezdték a téli előkészületeket. Hogy milyen lesz a tél? Erről senki sem mondhat semmi bizonyosat. A sok évtizedre visszanyúló följegyzések statisztikai adataiban föllelhető törvényszerűségekből és a valószínűségszámításokból levont következtetések azonban nem sok jóval biztatnak. Az európai időjárás 10—12 évenként megismétlődő ciklusai szerint a „nedves”, csapadékos évek periódusa lejárt, megkezdődött a száraz periódus. Következésképpen derültebb, szárazabb s így a szokásosnál hidegebb tél várható, amely a Dunát sem kíméli meg a jégtől, hiszen a leapadt folyó kevéske vizét hamarabb lehűti a hideg. A sekély vizű folyó jege pedig több veszéllyel fenyeget, mert a korábban mélyen rejtőző zátonyok a felszín közelébe kerültek — jelenleg 70 gázló van a Dunán —, és könnyebben beléjük akadnak és ösz- szetorlódnak a jégtáblák. Budapestnél egyébként majdnem minden második évben befagy a Duna, s hetven év alatt csali három télen fordult elő, hogy jégtelen maradt a folyó. A vízügyi igazgatóságok befejezték a védművek, árvédelmi fölszerelések, anyagok műszaki szemléjét és intézkedtek a hiányosságok gyors kijavításáról. November végéig megszervezik a jégje'.entő szolgálatot is. A Duna, a Tisza, a Körösök és a Maros, tehát majdnem 1500 kilométer folyószakasz mellől összesen 223 jégmegfigye- lő küld majd napi jelentést a jégről. A vízügyi hírközlő hálózatot korszerűsítették, s csupán a Duna mentén 110 telepített és mozgó rádióállomás gondoskodik az árvédelem parti és vízi egységei, valamint a légi megfigyelő repülőgépek közötti gyors ösz- szeköttetésről. Gondos javítási és karbantartási munkákkal a jégtörő hajókat is felkészítették a téli bevetésre. Az idén két 170 lóerős kis jégtörővel bővült az árvédelmi szervezet hajóparkja Az új kishajók érdekessége / hogv trélerre pakolhatják és közúti fuvarral gyorsan „átDr. Bíró József Moszkvába utazott Dr. Bíró József külkereskedelmi minisztér vasárnap Moszkvába y utazott a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának ülésére, amely a KGST-országok további együttműködésével, integrációjával kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. Elutazott az olasz külkereskedelmi miniszter Vasárnap este elutazott Budapestről dr. Riccardo Misasi olasz külkereskedelmi miniszter, aki a magyar külkereskedelmi miniszterrel aláírta a két ország ötéves hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági megállapodását. A minisztert a Ferihegyi repülőtéren Mádai István, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője búcsúztatta. Ott volt dr. Ludovico Barattieri di San Pietro, Olaszország budapesti nagykövete. Lenin-filmek A Lenin-centenárium évében a fővárosi és a vidéki mozikban ismét vetítik majd az „Aurora cirkáló”, a „Július 6”, a „Lenin Lengyelországban” a „Történetek Leninről” és a „Viharos alkonyat" című filmeket. A KISZ KB és a MOKÉP a Lenin-évforduló alkalmából olyan pályázatot hirdet, amelyre a Leninről szóló filmek megtekintése alapján írt egyéni vagy kollektív tanulmánnyal vehetnek részt a jelentkezők. A Elő fácánexport Ütba indította az első külföldre irányított fáeánszállít- mányt a Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat gyomai télepe: 1200 fácánkakast és fácántyúkot küldött Franciaországba. A telep a tervek szerint a jelenlegi szezonban 52 ezer élő fácánt is felvásárol, s ebből 42 ezret exportál. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK üveges szakmunkásokat • Modern munkásszállás • Olcsó üzemi étkezés • Jó kereseti lehetőség Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat SZÉKESFEHÉRVÁR, Ady Endre u. 13. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21.) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókot, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség. Heti 44 órás munkaidő, minden szombat szabad. A szakmunkás-képesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális iutratósok Vidéki dolgozóknak szállást és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés o tenti címen o Munkaerőgazdálkodáson.
