Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

1969. NOVEMBER 16., VASARNAP PKST »IECVEI zffirlmi :s Fiatal élelmisz szakemberek találkozója Szombaton az ÉDOSZ szék­hazában rendezték meg azok­nak a fiatal értelmiségieknek a találkozóját, akik az élelmi­szeripari üzemekben idén he­lyezkedtek el. Az értekezleten ott volt dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter első helyettese. Putics József, az ÉDOSZ fő­titkára bevezetőjében elmon­dotta, hogy idén 183 fiatal mérnökkel, főiskolát és felső­fokú technikumot végzett szakemberrel gyarapodott az üzemek létszáma. Ezután dr. Sághy Vilmos az élelmiszer- gazdaság eredményeiről és a távlati elképzelésekről tájé­koztatta a fiatal mérnököket, állatorvosokat. Elmondotta, hogy a mezőgazdaság az év végéig eléri és túl is teljesiti azokat a célokat, amelyeket csak a harmadik ötéves terv utolsó évének, 1970-nek a vé­gére irányoztak elő. Évente átlagosan 2,5—3 százalékos termelésnövekedést terveztek, ezzel szemben a négy évi át­lag 4,5 százalék. Különösen jól dolgoztak a mezőgazdasági Új magyar gyógyszer A Gyógyszerkutató Inté­zet laboratóriumaiban ismét űj gyógyszer született, egy nagy hatású Penicillin-fajta, a Pirazocillin. A Fleming által 40 évvel ez­előtt felfedezett G-penicillin a kórokozók egyes csoport­jaira ma már hatástalan. En­nek következtében a rezisz- tens Staphylococcus aureus törzsek elszaporodása, külö­nösen kórházi környezetben veszélyt jelent. 1959-ben angol kutatóknak sikerül a G-penicillin moleku­la magjának, a 6-ammo-peni- eillinsavnak ipari előállítása, s ez alapot adott új penicil­lin-készítmények kutatására. Több évi szívós munka eredményeképpen dr. Fehér Ödön olyan pirazolszármazé- kokat kapcsolt a 6-amino-pe- nicillinsavhoz, amelyeket má­sok még nem állítottak elő. E vegyületek közül a Pirazo­cillin — dr. Koczka István (a képen) vizsgálatai szerint — igen hatásosan gátolja a G-penicillinnel szemben re- zisztens kórokozók szaporo­dását. Nagy előnye, hogy szá­jon át szedhető, ugyanis a gyomorsavak nem képesek el­bontani. nagyüzemek az idén; az elő­zetes számítások szerint a ter­melésnövekedés eléri az 5,5 százalékot. Az élelmiszeripar termelése — a tervezettnek megfelelően — idén 4—5 szá­zalékkal lett nagyobb. A miniszter első helyettese szerint az élelmiszeripar áru­kínálata két év alatt tovább javult. 250-1—300 új terméket vezettek be és a minőség ellen is egyre kevesebb a kifogás. Mindent egybevetve, az el­múlt két évben az élelmiszer- ipar a belkereskedelem szá­mára kielégítő ellátási szín­vonalat biztosított. Az áraikkal kapcsolatban dr. Sághy Vilmos kiemelte, hogy a feldolgozott élelmiszeripari termékek árszínvonala az 1969. január 1-ihez képest nem emelkedett, sőt a felmé­rések, összesítések néhány ti- zedszázalékos árszínvonal- csökkenésről tanúskodnak. Ki­vételt jelent a zöldség-gyü­mölcs, mert ezen a téren rom­lott a helyzet. A tavalyi ked­vezőtlen időjárás és az idei késői kitavaszodás miatt ezek árszínvonala némileg emelke­dett. Erről azonban nemcsak az időjárás tehet, a hiányossá­gok felszámolására a jövőben változtatni kell a zöldség-gyü­mölcs felvásárlás egész szer­vezetén és az értékesítést is gazdaságosabbá kell tenni. A negyedik ötéves tervben — mint a miniszter első he­lyettese rámutatott — a lakos­ság kiadásai nak jelentős ré­szét továbbra is élelmiszerek­re költi. A jó ellátás érdeké­ben továbbra is erőteljesen kell fejleszteni a tartósítől ipart, ezen belül is megoldást kell keresni a zöldség-gyü­mölcs tárolásának megoldásá­ra. A jelentős lemaradásban levő sütőipar fejlesztése, va­lamint a tej- és a húsipar kor­szerűsítése szintén lényeges feladat. A fiatal szakemberek ezután néhány hónapos munkájuk eddigi tapasztalatairól, és a fel­merült problémákról számol­tak be. A közösben ma már könnyebb Interjú Kovács Antalnéval, a Pest megyei Nőtanács titkárával öt esztendeje, 1964 októbe­rében a megyei pártbizottság megtárgyalta a termelőszö­vetkezetekben dolgozó nők helyzetét. Az ott elhangzottak végrehajtását, valamint az azóta bekövetkezett változá­sokat értékelte a megyei párt-végrehajtóbizottság a kö­zelmúltban. Ebből az alka­lomból kerestük fel Kovács Antalnét, a Pest megyei Nő­tanács titkárát, hogy lapunk kérdéseire válaszolva, adjon képet a megye termelőszövet­kezeteiben tevékenykedő nők helyzetéről. A — Miként Jellemezhet­nénk az öt esztendő alatt vég­bement leglényegesebb válto­zásokat, s egészükben megfe­lelőnek tartja-e Kovács elv­társnő a fejlődést? — A kérdés második részé­re felelnék először. A végbe­ment változások kétségtele­nül pozitívak voltak, előse­gítették a nők szerepének nö­vekedését a közös gazdasá­gok munkájában, vezetésében s ugyanakkor előnyösen ha­tottak a nők otthoni életkö­rülményeire is. Pest megye termelőszövetkezeteiben a ta­gok mintegy 45 százaléka nő. Érdekes vonás, hogy az újonnan belépők között is szép számmal találunk nőket, így a múlt esztendőben 2290- en léptek be a közös gazdasá­gokba. Fejlődésről tanúsko­dik az is, hogy emelkedett a ELSŐ AZ ORSZÁGBAN Előadás és képsor a Szovjetunióról Pénteken este zsúfolásig megtelt a váci, Lenin úti ményezték ingyen vasúti jegy követelését. Eredményes volt a Vörös Segély gyűjtőmunká­ja. Nagyszerű közösségi mun­ka volt ez, a községek nincs­telenjei érezték, hogy látha­tatlanul, de ott él közöttük, segíti, szervezi, vezeti, buzdít­ja őket reménységük, a KMP. AZ ILLEGÁLIS MUNKA egyre nehezebb, veszélyesebb lett: 1931 szeptemberében a Horthy-fasizmus a biatorbá- gyi merénylet ürügyén statá­riumot hirdetett. A harc még­is fokozódik. Az illegális sej­telt munkanélküli gyűléseken, a vidéki szervezetek elleni hajsza miatt meghirdetett fél­órás tüntetésen, amelyek szá­mos községben tömegdemonst­rációvá nőnek, adnak hangot követeléseiknek. 1932. május 1-én a monori Maggyár előtti sürgönyvezetéken hatalmas vörös zászló lengett, az illegá­lis sejtek bátor képviselői tűzték oda, hogy hirdesse a fokozódó terror ellenére az il­legális párt erejét. A fasiszta diktatúra dühöd- ten csap le: Rákos vidékétől Monorig terjed a letartóztatá­sok hulláma. Monoron május 14-én adták át az ügyészség­nek az illegális KMP letartóz­tatott harcosait, H. Kovács Já­nossal az élükön. H. Kovács János mindvégig bátran visel­kedett, állta a nyomozók kín­zásait, a tárgyaláson leleplez­te módszereiket, rámutatott a vád ellentmondásaira. H. Ko­vács Jánost két év börtönre ítélték. Szegedre, a hírhedt Csillag-börtönbe került. Itt elvtársai segítségével tovább gyarapította politikai ismere- reteit. Amikor kiszabadult, ál­landó rendőri felügyelet, a ha­tóságok zaklatásai ellenére is tovább dolgozott. Újabb legá­lis területeket keresett: az ifi­ket a cserkészek, a leventék közé küldte dolgozni, és a vo­naton végzett egyéni agitációt fejlesztette tovább. Később családjával Budapestre költö­zött. Figyelmét a vasasszak­szervezet tevékenységére össz­pontosítja, tevékenységével elősegíti a KMP célkitűzései­nek érvényre juttatását. Egy sztrájk szervezése közben 1939-ben ismét letartóztatják. Ekkor még szabadlábra he­lyezték és rendíthetetlenül vé­gezte tovább illegális munká­ját. 1940 májusában ismét le­tartóztatják, a vád ellene új­ra: „az állam és társadalmi rend erőszakos felforgatására, megsemmisítésére irányuló kommunista mozgalom kezde­ményezése és vezetése...” Több évi börtönnel sújtották és újra a szegedi Csillagbör­tönbe került. 1944 ŐSZÉN a felszabadító Vörös Hadsereg közeledtére a börtönt kiürítették és a fog­lyokat a Pestvidéki Fogházba szállították. Itt még családja Is látta, találkozhatott vele. Az utolsó tervezett beszélőn, 1944. november 29-én azonban már nem volt ott. Szabadulása előtt hat héttel a Horthy-pri- békek átadták a Gestapónak. akik a foglyok közül kiválo­gatva a kommunistákat, veze­tőket, számos kiváló elvtár­sunkkal együtt Sopronkőhidá­ra hurcolták. H. Kovács Jánosnak ekkor­tól kezdve nyoma veszett. A sarokba szorított fenevadként acsarkodó fasiszta hóhérok gyűlölete oda juttatta, ahová annyi sok becsületes, harcos forradalmár jutott... H. Kovács Jánosra, mint magyar kommunista mártírra emlékezünk. Valóságos sírjá­nak helyét nem ismerjük. Szimbolikusan elhelyezett hamvai a Kerepesi temetőben a magyar munkásmozgalom nagy halottainak panteonjá­ban vannak. Szelleme, tanítá­sa itt él közöttünk: él pár­tunkban, szocialista hazánk­ban, mindabban, amiben hitt és amiért harcolt. IIA ÉLNE, 71 éves lenne. Mint megannyi élő, veterán társa, nagy aktivitással venne részt politikai, társadalmi éle­tünkben. Együtt ünnepelhet­nénk népünk megújhodásá­nak negyedszázados évfordu­lóját. De ő már nem járhat közöttünk, életét áldozta sza­badságunkért, boldog jövőn­kért. Tettei, embersége eleve­nen él ma is a Monor és kör­nyéki emberek, kortársak, harcostársak szívében, akik ápolják emlékét és elbeszélik I a felnövekvő nemzedéknek. Emlékeznek rá Budapesten, a monori és a ceglédi járás szá­mos helységében, ahol meg­fordult, dolgozott. A kortár­sak. harcostársak elbeszélései­ből ma Is elevenen magaso­dik elénk egyszerű, tiszta l kommunista embersége. Tettei j eszményképévé formálják ma élő generációknak: ilyen voit H. Kovács János, az illegális KMP bátor harcosa, kora tár­sadalmának sötétségéből fák- lyaként világító, a kegyetlen vad üldözést tántorítnatatla- nul álló, önmagát a proletariá­tus, a párt ügyéért feláldoz'1! igaz ember. Pokorny Róbert párt- és tömegszervezeti szék­ház földszinti nagyterme. Több hónapos szervezés és “előkészítő munka után itt tartották a hathónapos ter­mészetbarát akadémia ünne­pélyes megnyitóját. Mayer Géza, a Pest me­gyei Természetbarát Szövet­ség elnöke köszöntötte a meg­jelenteket, majd Arany István váci tanácstitkár megnyitó­jában örömének adott kife­jezést, hogy a Dunakanyar dalostalálkozó, az audo-vi- zuál fesztivál, s a rádióvetél­kedők után — az országban elsőként — Vácott rendezik meg a természetbarát aka­démiát. Dr. Mérő József egyetemi adjunktus — aki 12 000 kilo­méteres utat tett nyáron a Szovjetunióban — a szocializ­mus országáról tartott vetí­tettképekkel illusztrált elő­adást. — Fodrászversennyel egy­bekötött divabemutatót ren- t dez ma délután- 2 órakor a nagykátai járási műve­lődési központban ?. Nagy- káta és Vidéke ÁFÉSZ, a KlOSZ-szal közösen A ver­senyen 60 járási versenyző ■ vesz részt. — Thália varázsa alatt! címmel ma délelőtt- 10 | órakor a nagykátai járási . művelődési központban dr. Paulovics Géza népzenekuta­tó tart előadást a magyar dalokról és népies dalokról. Közreműködnek: Éber Pál­ma. Ecker Alice. Jassó Mar­git. Komáromi Vali, Köteles Éva, Selmeczi Gabi, Gön- döcs József, Kövesdi Károly, Rissai Pál, Szabó Tibor es' a budapesti kamarakórus. 1 vezetőségekben a nők szá­ma, s ugyancsak, a korábbiak­nál többen vesznek részt a különböző bizottságok tevé­kenységében. (1964-ben a kü­lönböző tsz-bizottságokban 476, jelenleg 1056 nő tevé­kenykedett). Hozzátenném ugyanakkor, hogy nincs kü­lönösebb változás a női bri­gádvezetőknél, ugyanakkor a munkacsapat-vezetők száma öt esztendő alatt megkétsze­reződött. A — Pest megye termelő­szövetkezeteinek egy jelentős részét az jellemzi, hogy a tagok többsége nő. Okoz-e sajátos gondokat és feladatokat ez az állapot? — A megyében valóban szép számmal találni olyan termelőszövetkezeteket, ahol a tagok 70—80 százaléka nő. Éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy meg­felelők-e munkakörülmé­nyeik, hozzájárulnak-e ket­tős hivatásuk, a munka és a családi elfoglaltság maradék­talan elvégzéséhez s arra is, hogy kellő mértékben van-e beleszólásuk a közös gazda­ságok vezetésébe. Elmond­hatjuk: a termelőszövetkeze­tekben dolgozó nők nagy szerepet vállaltak és vállal­nak a párt agrárpolitikájá­nak maradéktalan megvalósí­tásából, a korszerű nagyüze­mi mezőgazdaság kialakítá­sából. Bebizonyosodott, hogy a nők semmivel nem végez­nek kisebb értékű munkát, mint a férfiak s számítani le­het rájuk, nemcsak a földe­ken, az állattenyésztésben, de az egyéb közös feladatokban, így a vezetésben is. Az elmúlt években csökkent a nőkkel szembeni idegenkedés, ki­vívták maguknak a kellő megbecsülést, még akkor is, ha ezen a területen a to­vábbi években is sok a te­endő. E teendők között emlí-, teném maguknak a nőknek a nagyobb aktivitását, _^idegen­kedésük feladását a i'dí'éio szereptől, az Irányítástól. — A munkahelyi körülmé­nyeket tekintve, néhány ter­melőszövetkezetet kivéve, öt év alatt erőteljes fejlődés ment végbe. A legnehezebb fizikai munka gépesítése a ter­melőszövetkezetek nagy több­ségében megoldott feladat. A szobi és a váci járásban azon­ban még akadnak közös gaz­daságok, ahol ilyen értelem­ben gyorsabb haladásra van szükség. A gépek kezdetben sokféle aggodalmat keltettek az asszonyokban és lányok­ban, ma már ez az idegenke­dés a múlté. A gépek „nem vették el” a nők elől a mun­kát. ^ — A foglalkoztatás ter­mészetesen döntő kérdés. Lo­gikusan kapcsolódik azonban hozzá: lépést tartott-e a fog­lalkoztatással az egyéb, pél­dául a szociális feltételek ja­vítása? — A legjobb körülménye­ket a kisegítő üzemekben, az állattenyésztésben, s néhány helyen a kertészetekben talál­juk. Itt munkaruhát kapnak a dolgozók, zuhanyozókat, fürdőket építettek stb. Ugyan­akkor nagyon mostohák a kö­rülmények a növénytermesz­tésben, holott a termelőszö­vetkezetekben dolgozó nők többsége, mintegy 70—80 szá­zaléka itt tevékenykedik. Jó néhány olyan termelőszövet­kezet van, ahol a minimális egészségügyi feltételeket sem teremtették meg, sőt olykor még az ivóvíz is hiányzik. Ép­pen ezért a jövőben az eddi­gieknél jóval nagyobb gondot kell fordítani a növényter­mesztésben dolgozó nők egész­ségügyi, szociális ellátására, a közös étkeztetés feltételeinek megteremtésére, s ez utóbbin belül arra. hogy a nők haza is vihessenek főtt ételt. Ebben számítunk a szövetkezetek ve­zetőségének megértő támoga­tása mellett az általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek segítségére is. • — Hosszú évek őta visz- szatérő panasz a nőknél, hogy rengeteg idejüket elrabolja a munkahelyükre való gyalog­lás, az üzletek rosszul megvá­lasztott nyitvatartási ideje, a szolgáltatások nehézkessége. Ot esztendő tapasztalatai alap­ján beszélhetünk-e javulás ről? — Ami a munkahelyre való szállítást illeti, azt a szövet­kezetek nagy többsége megol­dotta. Gépkocsival vagy lo­vaskocsival szállítják ki a nő­ket a távoli munkahelyekre. Az üzletek nyitvatartásánál is sikerült lényeges változást el­érni, a települések zömében ma már a nyitvatartási idő igazodik a munkakezdés és munkavégzés időpontjához. Sajnos azonban, magában az ellátásban ma is vannak fenn­akadások. Főként szállítási problémák miatt későn érke­zik a kenyér, a péksütemény, a tej, nem sikerült lényeges mértékben megvalósítani az előrerendelést stb. Kevés az olcsó konzerv, a húsárú, a fél­kész- és készétel, holott ezek nagy mértékben megkönnyíte- nék az asszonyok otthoni dol­gát, s teljességgel érthetet­len, hogy azok a nők, akik napról napra zöldáruval dol­goznak, az üzletekben alig ta­lálnak friss zöldfélét. — A nők munkáját meg­könnyítő területek közül a leg_ elmaradottabb a szolgáltatás, a javítás. Jónéhány községben | egyáltalán nincs javítórészleg s a járási székhelyet kell fel­keresni a legapróbb dolgokkal is. Elhanyagolt a kölcsönző szolgálat, főként a háztáji és a kiskertek megművelését elő­segítő eszközök hiányoznak, de gond van a lakáskarbantartás- hoz, javításhoz nélkülözhetet­len eszközökkel, anyagokkal is. — Végezetül ide sorolnám a gyermekek elhelyezését szol­gáló intézményeket is s elége­detten mondhatom, hogy a mezőgazdasági területeken a bölcsődékkel nincs különö­sebb gond s sokat javított a gyermekgondozási segély be­vezetése is a korábban nehéz helyzeten. Több a probléma az óvodákkal. • — Az új termelőszövetke­zeti törvény szilárd alapokat teremt ahhoz, hogy a közös gazdaságokban az egyenlő jo­gok és kötelességek a nők és férfiak esetében egyaránt ér­vényesüljenek. Milyen tapasz­talatokat gáereztek Kovács elvtársnöék e tekintetben? — Az új termelőszövetkezeti törvény valóban biztos alapo­kat teremtett ahhoz, hogy a nők régebbi sérelmeit orvo­solják, panaszaik jó részét megszüntethessék. A törvény alapján elkészített alapszabá­lyok többsége tükrözi is e tö­rekvéseket. A teljesíthető, te­hát reális dolgok mellett in­kább arról szólnék, ami prob­léma. A termelőszövetkezetek egy részében a háztáji terület kiadásához szükséges munka­napok számát elég magasan határozták meg s ennek a csa­ládos asszonyok látják kárát. Ugyancsak nehezen , teljesít­hető követelménynek tűnik a fizetett szabadság elnyerésé­hez szükséges munkanapok száma, mert a termelőszövet­kezetek többsége nem képes annyi munkát adni az osszo- nyoknak. amennyi a szabad­ságra való jogosultsághoz kell. így a nőknek csak 2—3 száza­léka részesül fizetett szabad­ságban s különösen kedvezőt­len volt a helyzet a váci járás közös gazdaságaiban. Jövőbeni feladataink közé tartozik az is, hogy a nők minél nagyobb ré­szének adjanak a közös gaz­daságok egész éven át mun­kát, megoldják a csökkent munkaképességű nők foglal­koztatását. stb. • — A nők munkavégzése és munkakörülményeinek, életfeltételeinek javítása mel­lett hogyan értékelhető társa­dalmi, politikai tevékenysé­gük? — Úgy hiszem, olyan össze­tett kérdés ez, amiről nagyon sokat lehetne beszélni. Csupán a jelzés erejéig: a női munka­csapatok nagy része részt vesz' a szocialista munkaverseny­ben: áldozatos munkát végez­tek a vietnami nép megsegíté­sére; növekedett körükben a párttagok aránya; mintegy 4000 nő végezte el a mezőgaz­dasági technikumot és a 3 éves mezőgazdasági szakisko­lát. stb. A termelőszövetkeze­tekben működő nőbizottságok — 152 ilyen működik — egyre jobban megtalálják helyüket s elmondhatjuk: nélkülözhetet­lenné válnak a napi munka gondjainak megoldásában épp úgy, mint a holnapi, holnap­utáni teendők meghatározásá­ban. j

Next

/
Thumbnails
Contents