Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

1969. OKTÓBER 23., CSÜTÖRTÖK 3 >» így élnek, dolgosnak a munkásnők BESZÉLGETÉS TURGONYI JÚLIÁVAL I. Mindössze néhány hete jelent meg Turgonyi Júlia és Ferge Zsuzsa: Az ipari munkásnők munka- és életkörülményei című, tanulmánya, de máris hiánycikk a könyvesboltokban. .4 tanulmány szerzői előkészítő munkájuk során az ország hat gyárában 260 munkásnővel beszélgettek. A hat nagyüzem közül kettő Pest megyei: a Nagykőrösi Konzervgyár és a Len­fonó-, Szövőipari Vállalat budalcalászi gyára. Bennünket elsősorban az érdekelt: mit tapasztaltak a szer­zők az említett Pest megyei üzemekben. Kérdéseinkkel Tur­gonyi Júliát, a Társadalomtudományi Intézet tudományos mun­katársát kerestük fel. — Mi adta az indítékot ta­nulmányuk megírásához? — Napjainkban sok és sok­féle társadalmi probléma vár elemzésre. Mi azért választot­tuk vizsgálatunk tárgyául a munkásnők helyzetét, mert úgy véltük, e probléma meg­oldásában sürgősén előbbre kell lépnünk. A szocialista tár­sadalom alapvető célkitűzései között vezető helyet foglal el mindenfajta társadalmi meg­különböztetés megszüntetése. A még fennálló egyenlőtlensé­gek egyik sajátos, milliókat érintő és nagyon összetett je­lensége éppen a nők egyenlőt­len helyzete. A szocializmus elismerte a nő emberi egyen­lőségét és deklarálta jogi egyenlőségét; a jogok azonban csak társadalmi viszonyok, a termelőerők magas fokú fejlő­désével együtt haladva reali­zálódhatnak. — Ügy tudom, világszerte növekszik az önálló kereső foglalkozású nők száma. — Az 1965. évi adatok sze­rint a világon minden száz munkaképes korú nő közül 27 dolgozik; a gazdaságilag fej­lettebb országokban ennél jó­val több, a kevésbé fejlettek­ben jóval kevesebb. Magyar- országon. — 1964-es adatok szerint — a nők foglalkozta­tottsági aránya 35,1 százalék. — És Pest megyében? — Viszonylag friss, 1968 szeptemberi adatok állnak rendelkezésünkre a megyei székhelyű minisztériumi és ta­nácsi iparból, valamint a kis­ipari szövetkezetekből; ezek összesen több mint hatvanezer munkást és alkalmazottat fog­lalkoztattak. Az összes dolgo­zó közül a minisztériumi ipar­ban 39,5 százalék, a tanácsi- bai} 55,5 százalék, a ktsz-eknél 49 százalékot tettek ki a nők. Pest megye női foglalkozta­tottság terén harmadik helyen áll Budapest és Csongrád me­gye után. — Ha azt vizsgáljuk, milyen a nők foglalkoztatottsága a hagyományosan „női” — tex­til-, ruházati és élelmiszeripa­ri — ágazatokon kívül, Pest megye példakép lehet: egyre bővül azoknak a szakmáknak a köre, amelyekbe „betörnek” a nők. A megye ugyanis sze­rencsés helyzetben van: a vá­ci Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Váci Képcsőgyár, a Forte, a Telefongyár bugyi gyáregysége, a Csepel Autó­gyár, az MGM diósdi gyára, a Ganz Árammérőgyár stb. — sok nőnek biztosít munkalehe­tőséget. A munkaadók véle­ménye szerint a nők sikerrel hódítják meg a legkülönbö­zőbb munkaköröket. — Van-e munkanélküliség a nők körében? — Sajnos, van, főként az ország iparban szegény, mező- gazdasági körzeteiben. Pest megyében is tapasztalható pél­dául a szobi, nagykátai járás­ban. Ezt megszüntetni csakis átgondolt, decentralizált ipar- telepítéssel lehet. — Hogy állnak a nők iskolai végzettség és szakképzettség terén? — E kérdés vizsgálatánál kitűnt, hogy az általános isko­la nyolc osztályát végzett ipa­ri munkásnők aránya maga­sabb, mint a férfiaké. Szak- képzettség tekintetében vi­szont rosszabbul állnak. A ta­valy szeptemberi adatok sze­rint Pest megyében a minisz­tériumi iparban dolgozó nők­nek mindössze 18,8 százaléka volt szakmunkás, 55,3 százalé­ka betanított munkás, a többi segédmunkás. — Miért ilyen kevés a női szakmunkás? — Ennek több oka van. Ta­pasztalataim (szerint a mun­kásnők 18—19 éves korukig szívesen vesznek részt általá­nos és középfokú oktatásban vagy szakmai tanfolyamokon. Ám a korábbi — azóta már jórészt érvényüket vesztett rendelkezések — korlátozták szakmai továbbképzésük lehe­tőségét. Olyan igényeket tá­masztottak velük szemben, hogy a szakmunkásképe sitő vizsgák előtt három-öt évet töltsenek gyakorlati munká­val, . csak ezután jelentkezhet­tek szaktanfolyamra. Mi kö­vetkezett ebből? Az, hogy egy fiatal nő éppen férjhezmenése vagy első gyermekszülése ide­jén szerezhette volna meg a szakképzettséget. Ekkor azon­ban már háziasszonyi, sőt anyai kötelességei akadályoz­ták a vizsgákra való felkészü­lésben. E tekintetben is van­nak kivételek, főleg azokon a munkahelyeken, ahol maxi­mális. segítséget nyújtanak a nők szakmai továbbképzésé­hez. Ezt a messzemenő gon­doskodást tapasztaltuk például a Nagykőrösi Konzervgyárban. — A másik ok? — Kevés a leánykollégiuma szakmunkás-tanintézetek mel­lett! Fejlesztéssel csak a sú­lyos munkaerőgondokkal küz­dő textilipar foglalkozott az utóbbi években. A harmadik okot a társadalmi közgondol­kodásban, az előítéletekben kell keresni. Sok szülő úgy gondolkodik, ha már tovább­tanul az a lány, akkor közép­iskolában vagy irodai munká­ra képesítő tanfolyamon ta­nuljon inkább, mint szakmun­kástanuló-iskolában. Ebben az is közrejátszik, hogy az irodai munkaidő — az állandó dél­előttös műszak — jobban csz- szeegyeztethető a háziasszonyi, anyai hivatással, mint az üze­mi három műszak. De sokan vallják azt is, hogy „egy nő szakképzettség nélkül is bol­dogulhat, az a fontos, hogy a siafírungravalót megkeresse, esküvő után úgyis kilép a munkából”. Még gazdasági szakemberek között is akad, aki csak férjhezmenésig szá­mol a nővel mint munkaerő­vel. Pedig vizsgálataink azt mutatják, hogy növekszik a nők munkában eltöltött ideje, egyre kevesebben lépnek ki házasságkötés vagy gyermek- szülés után az üzemből. Kü­lönösen így lesz ezután, hogy bevezették a gyermekgondo­zási segélyt! — Hányán veszik igénybe a segélyt? — Pest megye ebben is ve­zet! Országosan a kereső szülő nők mintegy 66 százaléka, Pest megyében pedig 74,4 szá­zaléka él^ ezzel a lehetőséggel. (Folytatjuk) Gödöllő felszabadulásának 25. évfordulóján kerül sorra Pest megye a „Tiszán innen, Dunán túl” rádióvetélkedő­ben. .Borsod megyével méri majd össze erejét a csapat. A gödöllőiek egyébként is na­gyon készülnek december 12- re, hiszen-.hálastaféta érkezik a szomszédos Szadáról a vá­rosba. Űttörők hozzák a sta­fétabotot a kis községből akadályokon át. A jubileumi nagygyűlés után délután a Balatoni anziksz A Balatonnál meggyérült az őszi kiránduló forgalom, a vízimadarak háborítatlanul foglalhatják el ősi tanyájukat. A személyhajóforgalmat csak néhány járat tartja fenn, ezen­kívül csak vontatók és a ha­lászok hajói pásztázzák a vi­zet. A Balaton „madór-idegen- forgalma” az elmúlt napokban feltűnően megnőtt. A magyar tenger ősidők óta fontos állo­mása a vándormadarak „nem­zetközi” útvonalának. A tó nyári madarai nagyrészt útra­keltek déli vidékekre, s a vi­zet most az északi vidékekről érkezett madárcsapatok népe­sítik be. A legforgalmasabb a Kisbalatonhoz közeli keszthe­lyi öböl. Százas csoportokban lepték el a nádszéli vizeket a különféle fajtájú vadliba és kacsa fajták. Megérkeztek a tundrák vidékéről a kontyos récék is. A madarak birtokuk­ba vették a strandok és a ki­kötők környékét is. művelődési házban gyűlik össze a város apraja-nagyja: a gazdag zenés programban többek között fellép Torma Gabriella, a Liszt—Bartók zongoraverseny győztese és a helyi amatőr művészek. A gödöllőiek nagyon re­ménykednek abban, hogy a nevezetes napon ők is bele­szólnak a műsorba, bár me­gyénk főhadiszállása Vácott és Nagykőrösön lesz. Szép este van és bántóan nagyok a csillagok és aludni kellene végre, vagy elutazni akkor, mikor legszürkébb a hajnal és már nincs miben reménykedni úgysem, és leg­több a szemét a pályaudva­ron és senki sem száll fel arra a vonatra, amely engem visz el poggyász nélkül ön­magam szemlélése közben. Hogy mire megérkezem valahová, abbahagyhassam, és soha többé ne tegyek fel egyetlen kérdést sem abból a fajtából, amire válaszolni le­het úgy, hogy az ember meg­nyugszik és még nyugtala­nabb lesz, mert tudja, hogy hazudik. Szép lenne. Szép lesz. Mert egyszer mindenki eljut odá­ig, hogy úgy ébred fel, mint a kígyó vedlés után, csupasz­nak érzi magát, és az is, és nézi a régi bőrét, valami iszo­nyú bánattal a lelkében, mert az ott mellette csupa lyuk és folt és nem nagyon, de eny­hén, különösen a széleken piszkos is és azt kell monda­ni, hogy ez én voltam, és fél­ni attól, hogy most meztelen Másfél Tizenöt évvel ezelőtt ala­kul meg Magyarországon a Hazafias Népfront, de az esz­me, a cél, amelyet képvisel, három évtizede érezteti hatá­sát a haladó erők küzdelmé­ben. 1935-ben a Kommunista Internacionálé VII. kongresz- szusa valamennyi ország kom­munista és munkáspártja szá­mára azt jelölte ki követendő útként, hogy széles antifasisz­ta frontban egyesítsék mind­azokat az erőket, melyek cse­lekedni készek a fenyegető új barbárság, a burzsoázia ter­rorista rohamosztagainak pa­rancsuralma, a háborús ve­szély, az éhség és elnyomás ei­len. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja is akkor látott hozzá erőteljesen és céltuda­tosan ehhez a munkához. El­sősorban a munkásosztály, a szocialista és kommunista munkások érdekvédelmi-poli­tikai szervezeteinek együttmű­ködésére, a munkásegység­front létrehozására törekedett. Majd fokozatosan igyekezett tömöríteni mindazokat a be­csületes hazafiakat, akiknek szívügye volt, hogy Magyaror­szág — mint József Attila ki­fejezte — ne legyen német gyarmat, hogy hazánk sok év­tizedes késéssel újra rálépjen a demokratizálódás 1848—49 után eltorlaszolt útjára, foly­tassa a harcot a függetlensé­gért, háborús törekvések he­lyett a békepolitika érvénye­süléséért. E törekvések akkor, sajnos, nem jártak sikerrel, nem vál­tak elég erőteljessé ahhoz, hogy az országot feltartóztas­sák a fasizmus katasztrófához vezető útján. Mégis azok az eredmények, küzdelmek és hőstettek, melyek a második világháború éveiben megkísé­relték útját állni százezrek cs miiliók végzetének, a nép- frontpolitikát képviselő füg­getlenségi mozgalom jegyében születtek.-i<Rózsa, Schönherz, Ságvári, Bajcsy-Zsiíinszky Endre, Kiss János altábornagy és más hazafiak véráldozata nem volt hiábavaló: milliókat győzött meg arról, hogy az or­szág sorsa a munkára, alkotás­ra, áldozatvállalásra kész em­berek összefogásán múlik. Több generáció küzdött azért a szocialista nemzeti egysé­gért, amely mai politikánk alapja, s minden elért ered­ményünknek, jövőbeni sike­rünknek záloga. Ma már csak rossz emlék, hogy volt idő, amikor viszonylag kisszámú kizsákmányoló kijátszhatta egymás ellen a dolgozók kü­lönböző rétegeit, a munkást a paraszt, a parasztot a városi kisember ellen, mindkét osz­tálytól elidegeníthette az ér­telmiséget, s az állam egész közigazgatási, hivatalnoki ap­parátusát; vallásfelekezetek hívei, nemzetiségi csoportok vagyok és megszerezni azt a képességet, amivel el lehet hitetni, hogy ez csak érzés, és hogy alatta új bőr van és még azt is, hogy az szebb. Persze van, aJci ezt soha­sem tudja elhinni és a mez­telenség érzése ettől kezdve elkíséri, amíg csak él. Kegyes hazugsággal kezdő­dik hát ez az ébredés is és erre azt mondjuk, most már bölcsebbek lettünk. Mégis szép ez az ébredés, csak más, mint amit az em­ber azelőtt megszokott. El kell ilyenkor utazni és nem szabad, hogy a sebeinkről az útitársakkal anekdotázzunk. Aki ezt megállja, az egyedül marad ugyan, de ez nem lesz olyan rossz, mintha egy pak­li kártyának érezné magát, amelyet keverés után szét­osztanak. Es ki tudja, milyen kezekbe! Fel kell készülnöm rá, hogy legyen elég erőm otthagyni a régi bőrömet és elutazni és tudomásul venni, hogy ezentúl a felnőtteknek kijáró megvetéssel merednek majd rám' a gyerekek, mikor a téren átvágok és rálépek az Kiemelt vállalat garanciális munkára ■ magas órabérrel, állandó premizálással FELVESZ építőipari, szakipari és szerelőipari szakmunkásokat, nyugdíjazás előtt állókat is, HÁZGYÁRI ÉPÜLETEK SZERELÉSÉHEZ kiemelt bérrel NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Vidékiek részére szállást adunk. Különélést fizetünk. Utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS • személyesen: . 43. számú ÁÉV. Bo. XL, Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). Nyíri Éva O , Dolgozik a sajtó, gyűlik a must a nyárs­oZlirCÍ aPÚti Haladás Tsz pincéjében. A vénasszo­nyok nyarának derűs napfénye használt a szőlőnek, a bor minőségének. Pest—Borsod vetélkedő Gödöllő félszabadulásának napján —csiba— Vers — prózában elbeszélve évtized tagjai között gyűlölködést, el­lenségeskedést szíthatott. A másfél évtizeddel ezelőtt újjászerveződött és azóta ered­ményesen tevékenykedő Haza­fias Népfront mozgalom ma városon és falun egyaránt élő, hatékony politikai erő. Sok­szor halljuk és mondjuk: a népfront alkotó viták fóruma, mert valóban a legalkalma­sabb, hogy párttagok és pár- tonkívülick, idősek és fiatalok, a különböző gondolkodású és felfogású emberek megtalálják benne a közös fellépést igény­lő teendőket, felismerjék azo­kat a célokat, melyekért érde­mes erőfeszítéseket tenni. Olyan életbevágóan fontos or­szágos cél, mint a gazdasági reform megvalósítása, semmi­képpen sem lenne elképzelhe­tő a tömegek részvétele nél­kül. Közismert az összefüggés a népfront és a békemozgalom magyarországi megnyilvánu­lásai között is, de a nagy or­szágos és nemzetközi célokon kívül százféle kisebb dolog­ban is egyesíti az erőket a Ha­zafias Népfront egy-egy helyi bizottsága. Alig van társadalmunknak olyan rétege, amelynek ne volna valamilyen kapcsolata, érintkezése e mozgalommal. A Hazafias Népfront tekintélyes részt vállal a haladó erők nemzetközi együttműködésé­nek segítésében, erősítésében is. A népfrontmozgalom tevé­kenységével mind eredménye­sebben valósul meg az a tö­rekvés, hogy „azt keressük, ami összeköt bennünket, ne azt, ami elválaszt”. Különösen figyelemre méltó ahogyan a népfrontmozgalom a társadalmi demokratizmus fejlesztése érdekében tevé­kenykedik. A helyi népfront­bizottságok olyan érdekképvi­seleti szervekké fejlődnek, me­lyek felkarolják az egyén és a közösség kezdeményezéseit, fi­gyelemmel kísérik és támogat­ják az életrevaló javaslatokat, szívósan fáradoznak különbö­ző hibák kijavításán, a sérel­mek orvoslásán. Minthogy a Hazafias Népfront aktivitásá­ban a lakosság érdeklődése* érdekeltsége s véleménye Jut kifejezésre egy-egy országot feladat végrehajtása közben, a Hazafias Népfront útjának e fontos mérföldkövénél biza­lommal remélhetjük: mint ed­dig, most hazánk felszabadu­lásának negyedszázados évfor­dulóját megelőző hónapokban is számíthat pártunk e tömeg- mozgalomban részt vevő haza­fias erők támogatására. V. E. ugróiskola krétakockájára, anélkül, hogy kavicsot dob­tam volna bele. A legször- nyűbb az, hogy tudván tu­dom, soha nem fogom ezt el­magyarázni senkinek, már­mint hogy miért nem dobok m/jr kalácsot az ugróiskolá­ba', hogy hogyan felejtettem el a szabályokat. Hogy mi kellett ahhoz, hogy elfelejt­sem! Ha megpróbálnám, nem .hinnének nekem és az első mondatnál közbevágnának, hogy az új szabályokat kezd­jék magyarázni. Azokat, ame­lyek szerint akkor is be lehet lépni az ugróiskolába, ha semmiféle Icavics nincs ná­lam, a lényeg az, hogy se jobbra se balra nem nézve egyenesen csörtessen az em­ber. Azokat, amelyeket ép­pen olyan jól tudok, miM ők, de amelyeket készakarva nem tartok be, nehogy még egy. már sokkal kínosabb éb­redésben legyen részem, ne­hogy tényleg meg kelljen halnom a magam számára. Tudom, hogy még nagyon sok bajt hozok ezzel a fejemre, de vannak barátaim is, a szürke hajnalok, a vonatok és a mindig másfelé nyíló abla­kok. Remélem, ennyi elég lesé. Varga Vera

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents