Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
PEST HEGYEI ívlap 1969. OKTÓBER 23., CSÜTÖRTÖK „Bélelik“ a Tiszát A Tisza déli szakaszán nagyarányú partbiztosítási munkát végeztet az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Ennek során Csánytelek község határában befejezték az utóbbi esztendők legnagyobb rőzse- szőnyegének vízbe süllyesztését. A hatalmas egybefüggő rőzsepokróc hosszúsága 280 méter, szélessége pedig 25 méter. A 7000 négyzetméteres védőmű elkészítéséhez 13 500 rőzsekévét használtak fel. Csaknem egy hónapon át lebegett a víz színén, amíg fokozatosan terméskövekkel terhelve a folyóba süllyesztették. KULTÚRHÁZI TERVEK Színes film Dudás Juliról Azt mondják a mácsaiak: „Ha kívülről nem is, de belülről jó kultúrházunk van!” A galgamácsai művelődési otthon ugyanis kívülről eléggé kopott épület, azonban műsora gazdag és változatos. Igazgatója Farkas József szakember: jó néhány évet eltöltött már népműveléssel és Galgamácsán régóta ismeri őt mindenki. — Legutóbb az Omegáék voltak itt. mondanom sem kell — nagy sikerrel. A bevételből fogunk télen fűteni, sok a deficites előadás. Legközelebb az Orkán zenekar ad koncertet vasárnap. A Madách Kamara bemutatója: ALEKSZEJ TOLSZTOJ: RAKÉTA Nem ragyog tartósan az égen a rakéta. Csupán néhány percig, aztán leesik E néhány perc jelenti azokat az emlékeztető pillanatokat, amikor Alekszej Tolsztoj Rakétája csehovi légkört áraszt magából, amikor az 1916-ban született darab csaknem biztos sejtéssel megérzi és érzékelteti, hogy: most már valóban történnie kell valaminek, és amikor kedves bájjal, gúnytalan gúnnyal nevetségessé teszi a komoly és fontoskodó nyárspogárokat. De közben néhányszor csütörtököt mond a „rakétaki- lövő szerkezet”, amikor az író semmilyen választási lehetőséget nem szolgáltat a nyárspolgári életformával szemben, amikor még csak nem is sejtjük, hogy minek kellene történnie, milyen zúgó folyam vezethetné le a poshadt állóvizeket, amikor a csehovi légkör már nem alkalmas arra, hogy Alekszej Tolsztoj légkörét árasz- sza. Az orosz vidéki udvarházban látszólag víg az élet, ragyog a nap, kedves flörtök, udvarias társalgások, kényelmes pihenések váltogatják egymást. Hadd jelezzük már itt, hogy eme decens légkör külső érzékeltetésében SZ0L00SZL0PKIÁRUSÍTÁS A kerítésoszlopnak alkalmas 230x15x10 cm-es szőlőoszlop darabja 69 Ft helyett 40 Ft. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ betonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett) szép érdemeket harcolt ki magának a díszlet- és jelmeztervező Makói Péter. A vidéki villa Hrusztakové, akit gyönyörű felesége, Dá- sa megvet és szabadulni szeretne tőle. Hrusztakov húga Ljuba, akitől hasonlóképpen irtózik férje, Alekszej. Dása és Alekszej egymást szeretik, mert Dása szemében a tudós és alkotó Alekszej az, aki kiemelhetné ebből a lelket unalommal és semmittevéssel megnyomorító légkörből. Dását nem érti meg családja és végül Alekszej sem... Kerényi Imre rendező ötletes előadást teremtett. Rendkívül jól sikerült a születésnapi estély jelenete, amelynek végén az a bizonyos rakéta felröppent. De a rakéta azért sem röppenhetett fel megfelelő magasságokig, mert a rendezőnek szereposztási nehézségekkel is meg kellett küzdenie. Kiss Manyi és Né- methy Ferenc rutinos, megbízható alakítást nyújtott, de ezt nem lehet elmondani Küldi Nóráról és Huszti Péterről Ljuba és Alekszej szerepében. Piros Ildikó, mint Dása időnként ragyogóan bizonyított, de alakítása nem volt egyenletes. Horesnyi László, mint Hrusztakov érdekes figurát komponált, erőteljesen megformált egyénisége azonban az előadás egységébe nem mindig illeszkedett. Berkovits György — Vankóné Dudás Juliról, a falu hírességéről, úgy hallottuk filmet készítettek. — Díszbemutatóját is a kultúrházban rendezzük. A magyar népművészet egyik királynőjén kívül eljön a stáb Moldován Domonkos filmrendező vezetésével. Meghívtuk Juhász Ferencet és Ortutay Gyulát is — és örömmel mondhatom, meghívásunkat elfogadták. A színes kis- filmet előreláthatólag november közepén mutatjuk be Galgamácsán. — Milyen programokat terveznek az év utolsó hónapjára? — Az Illés-zenekar játszik december 7-én, másnap pedig Galgamácsa, Galgagyörk, Vácegres, Váékisújfalu hathat emberből álló csapata mérkőzik meg egymással: ki ismeri jobban a községek 25 éves életét. Megkezdődtek az ismeretterjesztő előadások: az ifjúsági fórum, a szülők iskolája és a szabás-varrás tanfolyam, bár az utóbbi foglalkozásai csak novemberben kezdődnek. T. E. Levéltári füzetek TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI IRATOK A Pest megyei levéltári füzetek legújabban, már sajtó alatt levő száma, vaskos könyv. Tulajdonképpen levéltári leltár, amelybe gondos válogatás után összefoglalták a megyei levéltár polcain őrzött és a Tanácsköztársaság idejéből származó legfontosabb Pest megyei okmányok és hivatali iratok jegyzékét, olyan módon, hogy az iratokhoz fűzött jegyzetekből a megye Tanácsköztársaság alatti történelme kerekedik ki. Megvilágítja a könyv, hogy a proletárdiktatúra idején milyen hivatali szervek működtek a megyében, de azt is, hogyan jöttek létre a hely) szervek, miképpen működtek, mi volt a hatáskörük és mi az illetékességük határa. Ennék kapcsán derül ki, hogy miként szabályozták az életet az általuk hozott rendelkezésekkel és a felsőbb szervek, valamint a tanácskormány rendeletéinek végrehajtásával. Rámutat végül a könyv arra is a fennmaradt adatok alapján, hogyan szűnt meg az egyes szervek működése, amikor az ellenforradalom ragadta magához a hatalmat. A könyvet dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igazgatója szerkesztette, dr. Endrényi Ferenc levéltáros rendezte sajtó alá és összeállításában részt vett a levéltár többi tudományos munkatársa. Megyei vonatkozásban hasznos kézikönyve lesz a Tanács- köztársaság történelmét kutatóknak, főként azonban a megye helytörténészei forgathatják eredményesen lapjait. Vercors dedikál Jean Vercors, a néhány napos tartózkodásra hazánkba érkezett magyar szármaíró, A tenger Amerre a szél zású francia csendje, az fúj, a Sylva és a Tropi-ko- média című regények sikeres szerzője pénteken, október 24-én fél 12-kor találkozik olvasóival az Európa Könyvesbolt helyiségében (Budapest, VII. Lenin krt. 20.) és dedikálja műveit. „FESTÉSZET ÉS GRAFIKA A KELETI TENGER VIDÉKÉRŐL” képzőművészeti kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítást Ék Sándor, Kossuth-díjas festőművész nyitotta meg. A megnyitási ünnepségen részt vett Helga Weissgerber, a berlini Uj Galéria igazgatónője is. HazafeléL Hazafelé ballagok, fent az égen, mély sötétben, csillognak a csillagok. És úgy megyek, akár a részeg, imbolygó tengerészek, — vagy fáradt emberek. Léptem bizonytalan, s míg lassan hazaérek, elkábít, — mint a méreg, a gondolat: versemnek súlya van, — s amit leírtam, — önmagam helyett, — már mások kincse lett. S most így kérdez a lelkiismeret: halkszavú költő, — ki halkan énekel, méltó-e hozzád, — erős. Vörös Csepel? És rólatok, — kemény munkás kezek, írok-e oly maradandót, amit az éber, szép emlékezet, éltünk bár múlik, el sosem temet. És értem-e már az élet, ember által felidézett, örökké mozgó csillagrendszerét. S ha értem és tudom, a villanásnyi képek mint szövődnek egybe, mikor költő szemével nézek egyre, látom-e jól az egészet. Versem, a gonddal készített, csiszolt sorokból épült épület, szállása néked, — gondolat, miből majd egyszer új fakad? Látom-e azt, mit senki, soha, látok-e úgy, hogy nem tűnik tova, amit leírtam — és szívem öröknek érez. E száz kérdésű gond nyakamba ül, és egyre kérdez, s én végülis megértem: ameddig írok, s éltem szikrája versben fellobog, a szívem önmagámnak, testemen belül, örök bírája lesz, — amíg dobog. De írni kell! és életünkre, keresni kell a választ, ;r~:"2 s költők közül, — ki jól felel, a nép, — a mérték — majd kiválaszt számtalan olyat, kit költővé fogjad. Nagyon lassan ballagok. Fent az égen, mély sötétben, csillognak a csillagok. S a csillagok, — ha fénylenek, nem messze fények, de csillogó ember szemek, s mind, — engem figyelve néz: igaz-e, szép-e? mit versem felidéz. Borbély Tibor Betonozó munkára FÉRFI MUNKAERŐT FELVESZÜNK. Kereseti lehetőség: 2200—2800 Ft. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉS2 betonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett) (18) Bözsi néni nem véletlenül célzott a katonákra. A közelben laktanya van, a falu lányainak minden ujjára jut egy udvarló, hozzá is be-be- néznek, különösen gyakran jár oda egy feketehajú, csinos sorkatona. Talán éppen azért tűnt fel, mert sosem tett kétértelmű megjegyzéseket. Megivott egy-két pohár bort, azt is hosszú ideig, lassan szopogatta el, mint akinek kevés a pénze, s azt jól' beosztva, gazdaságosan akarja elmulatni. A fiút aztán leszerelték és többé nem jött. Nem sok idővel ezután azzal állított be Mancika, hogy mit szólna hozzá Bözsi néni, ha elmenne takarítónőnek a járási tanács bölcsődéjébe. Ugyanis a tanácselnök felajánlotta neki. Tizenöt perc az utazás oda, tizenöt perc vissza. Nyolc óra munka és még maradna néha ideje Bözsi néninek is segíteni. Ott pedig fix fizetése lenne. A bábaasszonynak ugyan hiányzott a jó munkaerő, de belátta, hogy Mancika érdekében helyeselni kell a felajánlott állás elfogadását. így került évekre a bölcsődébe, ahová magával vihette Bábuéit is, ha anyja munkára ment. Bözsi néni felajánlotta, hogy bármikor segít, ha tanácsra van szüksége. — Ha véletlen megint úgy lennél, nyugodtan gyere ám hozzám, most már pieg lehet csinálni hivatalosan ip, majd én eligazítalak. Mancika bólintott, megköszönte. Akkor már tudta, hogy állapotos. A gyerek apja a kis- katona volt. Bözsi néni megint későn vette észre. — Még mindig elmehetnénk a bizottsághoz, tekintettel, hogy már van egy gyereked, és nincs férjed — mondta. — Nem, köszönöm, Bözsi néni... Majd megleszünk négyen ... És megszületett Piriké. Mancika akkor tizenkilenc éves volt. Bözsi néni megint működésbe kezdett. Sokáig nem tudta kiszedni Manciből, hogy vajon valóban a kiskatona-e az apja, bár szerinte csak rá kellett nézni a gyerekre, le sem tagadhatná. Egyszer aztán Mancika bevallotta, hogy a csöndes fiatalemberrel nagyon szerették egymást, meg is beszélték, hogy összeházasodnak, ha leszerel, de minden hiába, mert a szülei nem egyeznek bele abba, hogy gyerekkel elvegye. — Tudja, hogy lányod van tőle? . — Azt sem tudja, hogy terhes voltam. Nem írtam meg neki. — Hát akkor most ide a címét, majd írok én. Mert az ég madarait isten táplálja, de az ember gyerekét az embernek kell. Mancika nem adta meg a fiú címét. Bözsi néni azonban sokkal racionálisabban gondolkodott, mint a tapintatos, szerelmes nő, ezért az anyjával szövetkezett. Kikutatták a holmiját, s megtalálták Kreser György leveleit. Bözsi néni leírta a címét, majd felszólította, hogy fizessen tartásdíjat. Mancika minderről semmit sem tudott. A választ anyja kapta kézhez, s mikor elolvasta, hogy a fiú nem hajlandó tartásdíjat fizetni, mert hon- nét tudja azt, hogy a gyerek az övé, különben is nősülés előtt áll, elszaladt Bözsi nénihez. Az asszony ügyvédet fogadott, s a válaszlevél birtokában már nem volt túlságosan nehéz rávenni Mancikát, hogy aláírja a megbízatást. Anyja és Bözsi néni adtak annyi önbizalmat, hogy sértett önérzete felülkerekedjen szerelmén, és vele született passzivitásán. A tárgyaláson szerényen, szemérmesen mondta el viszonyuk történetét. Amikor Kreser György, akit a felesége is elkísért, tagadta kapcsolatukat, s megkockáztatta azt a kijelentést, hogy már van egy gyereke, azt sem tudni kitől, Manci lehajtotta fejét és csendesen sírni kezdett. Bözsi néni azonban jól felkészítette ügyvédjét, aki nyomban igazolta, hogy Bábuéit magáénak vallja az apja, rendszeresen fizeti érte a tartásdíjat Mancika külön meghatódott attól, amikor képviselője azt fejtegette, milyen életsors után esett áldozatul másodszor is a felelőtlenségnek, s miként akarja lerázni magáról kötelességét az a férfi, aki egykor házassági szándékkal folytatott viszonyt vele. Felemelte azokat a leveleket — összesen hat darabot — amelyet az alperes írt a felperesnek, azután, hogy áthelyezték. Bözsi néni és két férfi, akik rendszeres vendégei voltak, bizonyították, hogy Mancika erkölcsös életet élt, hiába igyekeztek közeledni a férfiak, visszautasította őket Kreser Györgyöt pedig többször látták együtt vele. Az apát továbbra is minden tárgyalásra elkísérte felesége. Bözsi néni szerint „nem is lehet összehasonlítani Mancikával”. Nagy darab nő volt, minden finomság nélkül. Mancikában legalább volt annyi jóérzés, hogy nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a szerelmét azzal, hogy tartásdíjat követel tőle, de ez a nő, a tárgyalásokon való rendszeres megjelenésével azt bizonyította, hogy soha nem fogja annyira szeretni a férjét, amennyire Mancika valaha is szerette. „Mert a nő, ha szeret egy férfit, a múltjával együtt szereti, és fordítva” — foglalta össze véleményét Bözsi néni. A bíróság vércsoport vizsgálatot rendelt el, amelyre Bözsi néni is elkísérte Mancikát. Természetesen ott is megjelent Kreser Györgyné, és — a bábaasszony szerint — ha tudta volna, hogy az orvosi szobában, ahol a vért leveszik, Gyuri azt mondta Mancikának, hogy ne haragudj rám, nem erőltette volna tovább a bizonyítási eljárást. A fiú védőügyvédje azonban nem érte be annyival, hogy az apaságot a vizsgálat nem zárta ki, antropológiai szemlét is kért, amelyet a bíróság elrendelt. Ennek alapján azonban már bizonyossággal megállapították, hogy Kreser György az apa, és a kis Pirinek négyszáz forint tartásdíjat ítéltek meg, amit a férfi fizetéséből rendszeresen levontak és elküldték. ötéves volt a kis Piri, hét Babuci, amikor váratlan esemény kavarta fel életüket. Huszonnégy évi hallgatás után jelentkezett Amerikából Sápi László. Látogatóba jött haza és felkereste egykori szerelmét, az addigra már idősb Bödők Margitot, mit sem tudva arról, hogy az if- jabbnak ő az apja. Mancika egyébként életében csak egyszer kérdezte meg anyjától, hogy ki volt az apja. Beérte azzal a válasszal, hogy kiment Amerikába és meghalt. Akkor még anyja is azt hitte, mert ez a hír terjedt el róla. (Folytatjuk.)
