Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-21 / 244. szám
J. 1969. OKTOBER 21., KEDD pest megyei 'xhfCírlM* 3 JUBILEUMI VERSENY A Budapesti Finomkötöttáru Gyárban több üzemrész — a szabászat, a kötődé, az orsózó és a varroda — szocialista brigádjai tettek felajánlást a minőség, munkafegyelem javítására és a termelékenység növelésére, valamint a fiatalok tanítására, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. Ceglédi kulturális találkozó Ezüst vándorkupa Divatbemutató Nemzetiségi táncegyüttes Mozgalmas vasárnap volt ] jutalmakat és az okleveleket. Itt tartották a [ A sportversenyben a ceglédi Cegléden, KPVDSZ IX. kulturális napja alkalmából a II. megyei találkozót. A vendégeket Kürti András városi tanácselnök fogadta. Eljött Földvári József, a MÉSZÖV elnökhelyettese, Hallamasek László, az SZMT képviselője. Délelőtt a Kossuth Művelődési Házban Pogány Miklós, az OTP megyei elnöke megnyitója ,után Nagy László, a KPVDSZ titkára ünnepi beszédet mondott, amelyben a szakszervezet kulturális tevékenységét ismertette. Bodnár Miklós megyei titkárra kellemes feladat várt. ö adta át a kulturmunkában kiváló eredményt elérőknek a ROMANTIKA ’69 Autóstoppal Mondják, hogy a romantika már nem illik a mai kor emberéhez, mert az még a zenét is csak decibelekben érzékeli. Történetem ifjú hőse, akit alakbeli és alkati hasonlóságáért éveken át csak Hamletnek becéztek társai, a példa rá, hogy a romantika tagadásáról szóló qllítás nem igaz. Akár tetszik, akár nem: a mai kornak is van romantikája és ebben nincs semmi szégyellnivaló. az addig ismeretlen falu levegőjéből, megpróbálta gondolatban beleképzelni magát csendes és eseménytelennek tűnő életébe, megbámulta az embereket és azok is őt, jó alaposan, miféle szerzet is. Vagy egy órát bolyongott így látszólag teljesen céltalanul, pedig valójában nagyon is célratörően: tudna-e élni itt anélkül, hogy már a második héten elvágyódna? A pesti születésű Hamlet, azaz Őrei József, a tavasszal még a pécsi Tanárképző Főiskola utolsó éves matematikarajz szakos hallgatója volt. Csendes, zárkózott természetű 3 úriak ismerték a barátai és a menyasszonya is, a harmadikos ma témát ika - f i zika szakos 3ocz Kati, akinek a találkozásaik estéjén gyakran tette fel az aktualizált hamleti kérdést: menni vagy nerh menni, és ha igen, hová? A kérdés feltétlen jogos volt, hiszen Őrei József több falu — Bakonybél, Kisláng, Szentgál, Füle, Bugyi, Tatásszentgyörgy — iskolája közül választhatott. Ám valamennyi helységet csak a térképről ismerte, az pedig szinte semmit sem árult el a különös nevű településekről. Gondolt hát egy merészet: fehér farmerben, saruban, divatos szakállal és autóstoppal — mi ez, ha nem romantika? —, sorra ellátogatott vagy Katival közösen ellátogattak a nevezett községek iskoláiba, nézelődni és ismerkedni a holnapjukkal, amit mindenképpen együtt képzeltek el. Tatárszentgyörgyre legutoljára érkezett, szintén autóstoppal és egyedül. A faluról csak annyit tudott, amennyit egyik „toborzója”, Plahy Iván, a Dabasi Járási Tanács népművelési felügyelője rövid beszélgetésük alkalmával elmondott neki. Ezért, amikor letette az alkalmi teherautó a falucska főterén, nem ment el azonnal az iskolába, csak úgy találomra sétált egyet, amerre éppen a lába vitte. Nézelődött és ismerkedett a házakkal, az utcákkal, nagyokat szippantott Betonozó munkára FÉRFI MUNKAERŐT FELVESZÜNK. Kereseti lehetőség: 2200—2800 Ft. • VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ befonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett) Egyedül és ketten — Jó napot kívánok! — szólított meg egy tömzsi, őszülő hajú férfit az iskola uadvarán. — Jó napot! — kapta vissza válaszként, s hozzá alapos szemrevételezést. — Az igazgatót keresném, kedves bátyám — mondta tisztelettudóan, ami ellentétben állt kissé szokatlannak tűnő öltözetével. — Aztán mi járatban? — érdeklődött bizalmasan a megszólított. — Ha megegyeznénk, szívesen eljönnék ide tanítani — mondta ki kertelés nélkül jövetele célját. — Maga tanárember? — hökkent meg egy pillanatra a megszólított. — Matematika és rajz szakos diplomát kapok rövidesen — felelt meg szerényen. A tömzsi ember gondolkozott egy ideig, aztán a kezét nyújtotta: — Jóri József vagyok, az igazgátó. De talán az irodában folytatnánk a beszélgetést.. A beszélgetésből újabb látogatás lett, de ezúttal már a menyasszony Katival együtt. Es a látogatásból olyan egyez- | ség, amilyenre Őrei József í még gondolni sem mert, ami- kor először kéredzkedett fel a j Tatárszentgyörgy felé tartó teherautóra. — Gyerekek — kezdte az igazgató. — Én amondó lennék, gyertek ide hozzánk mind a ketten. Megürült egy két szoba összkomfortos szolgálati lakásunk. Csak ámuldoztak egy ideig a baráti invitálásra. — Katinak még egy esztendeje van a főiskolán... — szólalt meg hosszú hallgatás után a fiú. Kati megjegyzése már gyakorlatiasabb volt: — Még csak a menyasszonya vagyok... Jóri József mosolygott a tétova szavakra. Aztán hangosan morfondírozott, mintha magában lenne és nem a két fiatal társaságában. — Azon még csak segíthetnénk, hogy Kati levelező úton fejezze be a főiskolát. Nyerne vele egy esztendőt és szeptembertől már pénzt is kereshetne. Az esküvő azonban a legszemélyesebb ügyetek. Abba beleszólni, hogy megtartsátok még szeptember előtt, nem érzem hivatottnak magam. Két matekos... Július 26-án megtartották az esküvőt. Alig egy hónappal később Őrei József szolgálattételre jelentkezett a tatár- szentgyörgyi iskola igazgatójánál. És másnap már megkezdték a beköltözést. A napokban, amikor meglátogattam őket, már berendezett lakásban fogadtak. A két szoba falain mindenütt képek, leginkább figurális kompozíciók. de akad közöttük néhány nonfiguratív alkotás is. Az ifjú házigazda művei. A szekrények tetején és a könyvespolcokon köcsögök, cseréptányérok, népi kerámiák — az első hetek falusi gyűjtőmunkájának eredményei. — Jóska oroszt és rajzot tanít — kezdi a beszélgetést az ifjú asszony, miután túljutunk az első „igazán vendégnek” kijáró formaságokon. — Kati az oka — toldja meg derűsen a férj. — Mert nemcsak két dudás sok egy csárdában, hanem két matektanár,is egy iskolában. így aztán nekem csak a matek-szakkör vezetése jutott, nehogy elfelejtsem az algebrák Evődnek egymással, ahogyan az már a néhányhetes házasoknál szokás. — Vagy a néhány naposoknál ... — árulkodik a fiú. — Merthogv Kati csak a napokban kapta meg Pécsről a végleges elbocsátó-levelet." Az igazgató, aki szintén eljött, jókedvűen hallgatja a fiatalokat, akik nemcsak munkát, hanem igazi otthont is találtak ebben a faluban. Köszönnék is neki, ha szívlelné a hálálkodást, de szigorú arccal leinti őket. — A munkátokkal mondjatok köszönetét... Kétezernyolcszáz forint a kettőjük keresete. A lakást készen kapták. Ezért már az indulás heteiben motorra gyűjtenek. Mert Pesttől végleg nem akarnának elszakadni. Nem azért, hogy felköltözzenek, de aki komolyan festőnek készül, mint Oíjci József, kell ez az éltető kontaktus. — Hetenként vagy kéthetenként egyszer eltölteni odafenn egy délutánt, egy estét — fogalmazza meg reális vágyaikat a fiú. — Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember lépést tudjon tartani a fejlődéssel. — Akkor azt sem bánom, ha itt öregszünk meg — toídja meg az asszony. — En sem — derül a férj —, csak az még nagyon, nagyon soká legyen. Prukner Pál ÁFÉSZ labdarúgó-csapata kapta az ezüst kupát. A most alapított vándordíját ők nyerték el első ízben. Aztán az elnöki asztalt az elektromos erősítő váltotta fel. A Róna vendéglátó tánczenekara kísérte Mátrai Zsuzsát és Rózsahegyi Marikát. A divatbemutatón a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ceglédi boltja áruiból dús kollekciót mutattak be a próbáik! sasszonyok. A Kossuth étteremben a Vendéglátó Múzeum helyi kiállítását lehetett megtekinteni, majd három órakor az énekés tán<#soportok mutatták be tudásuk legjavát. Szép sikert aratott a ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Róna Vendéglátó, s az ÁFÉSZ népi zenekara. Fellépett még az OTP megyei igazgatósága dolgozóinak művészeti csoportja, az ócsai ÁFÉSZ együttese, a szigetszentmártomi és a szigetújfalui nemzetiségi tánc- együttes. k. m. RÖPÜLJ PAY A Megyei döntő Budakeszin A felszabadulás 25. évfordulójára rendezett népdalverseny, a Röpülj páva megyei döntőjét vasárnap a budakeszi művelődési központban rendezték meg. Az öttagú szak- zsüri a huszonnyolc versenyzőből kijelölte azt a négy énekest, illetve együttest, amely Pest megyét képviseli majd a december 21-i televízióadásban. A zsűri ítélete alapján Pest megye színeit a főváros négyes csapatával vívott vetélkedőn a kartali asszonykórus, Kralik Mihályné kismaro- si szlovák énekes, Márki Sándor zebegényi és Gáli Károly- né tápiószecsői népdalénekes képviseli. — Lakásmúzeum Kőszegen, a Jurisics szám alatti, XVII. ház öt helyiségében. nyílik tér 7. századi Társak vagy ellenfelek? Egyes városok túlzsúfoltsága, más helységek elnéptelenedése, a roppant méretű ingázás, bizonyos vidékek éhsége az iparra és a munkaerőre, nyersanyagra, energiára — megannyi régi, meg újabb keletű kérdés és egymással feleselő válasz. Röviden: a városfejlesztés és az iparosítás összefüggései, amiről izgalmas tanácskozás zajlott a minap a Magyar Tudományos Akadémián. Azért izgalmas, mert a kérdésekre megfogalmazódott válaszok alig hasonlítottak a tárgyban akárcsak néhány évvel ezelőtt adott válaszokra. Vizsgáljuk mindenekelőtt magát a nagyvárost, a metropolist, amelyet napjainkban már annyira át- meg átszőtt, elborított az ipar és a velejáró por, füst, bűz és zaj, hogy mind kevésbé képes lakóinak nyugodt otthont nyújtani. Innen van az, hogy amíg egyre több dolgozót, munkaerőt vonz magához, addig mindinkább taszítja is az embereket, a lakosokat. Ez az egyidejű vonzás és taszítás mind érezhetőbbé válik nálunk is, egyrészt az ingázásban, másrészt a települési, lakásépítési törekvésekben. Am ennél is bonyolultabb a kérdés, főleg mert számolni kell a tudományos-technikai forradalom által érlelődő, szüntelen jelentős változásokkal a város fejlődésében és általában a települések elhelyezkedésében, szerkezetében. Az ipart például mind kevésbé köti meghatározott helyhez a nyersanyag-, vagy az energiaforrás, hiszen a mindenfajta villamos-, olaj-, földgáz-, sőt víz távvezetékek és a közlekedés új eszközei s eredményei rendkívüli mértékben megkönnyítik a szállítást. Nem kell már mindenáron a szén, a nyersanyagok és vízi utak mellé telepíteni az ipart, mint korábban. Tehát miközben csökken egy-egy termelési folyamat munkaerőigénye, maga a munkaerő is mozgékonyabbá válik, mert könnyebben szállítható. Éz a fejlődési irány tág lehetőséget nyit a decentralizációnak, az ésszerűbb területi elosztásnak a városfejlesztésben és az ipartelepítésben, azaz mindkettőben, de csakis egymással mind jobban megvalósított összhangban. Ami azt jelenti, hogy az említett természeti adottságoktól jóval függetlenebből, meggyorsítható a nagyobb települések és a kisvárosok fejlődése, természetesen az elmaradott területek iparosítása is. Jobban a jövőbe pillantva, a nagyváros ma még többnyire kellemetlen és ártalmas „klímája” is — a szó szoros és átvitt értelmében — túlhaladott gonddá lesz. Nem azért, mert bizonyos ipari üzemek kitelepítése rendkívüli méreteket ölt, ezzel ugyanis — bármennyire fontos és kikerülhetetlen folyamat is adott esetekben — nem lehet megváltani a mai teljesen iparosodott várost. Nagyobb segítséget ígér a gyártási technológiák forradalmi fejlődése, amely fokozatosan kiiktatja a gyári munkából és környezetéből a káros gázokat, gőzöket, szennyező, mérgező anyagokat, s az egészségre ártalmas munkafolyamatokat. Ez pedig, most már a lakásépítkezések szempontjából. túlhaladottá teszi a munka- és a lakóhely merev szétválasztását, az úgynevezett alvó- vagy bolygóvárosok létesítését, amire a modem városépítészet sokáig annyira hajlamos volt. A mukahely és a lakás lehetséges közelítése, sőt párosítása pedig lényeges gyakorlati haszonnal jár, mert nagyobb lehetőséget ad a szabad idő lehető legjobb kihasználására, a korszerűen kényelmes életmód kialakítására. A századunk második felében bekövetkezett gazdasági és szociális, valamint tudományos-technikai fejlődés tehát — amint azt Perényi Imre professzor a konferencia bevezető előadásában kifejtette — új helyzetet teremtett a városfejlesztés és az ipar kapcsolatában. Ezt az új helyzetet, minden bonyolultsága és sokféle irányzata ellenére is, az ipari decentralizáció jócskán megnőtt -lehetősége jellemzi. Hozzájárul ehhez a mezőgazdaság nagyüzemi fejlődése, villamosítása, gépesítése és kemizálása, s ezekből származó csökkenő munkaerő igénye. Ezzel egy időben számos új, helyi munkaalkalmat teremt a korszerű feldolgozás, a gépszerelés és a szolgáltatások iránt megnővekedett igény. Mindezek igen nagy mértékben gyorsítják azt a már megindult folyamatot, amely fok- ról-fokra semmisíti meg a hagyományos különbségeket a különböző rangú, rendű települések, általánosságban a város és a falu között. A gazdaságirányítási reform — amint erről a tanácskozáson ugyancsak sok szó esett — tudatosan is ösztönzi ezt a folyamatot. A szemünk láttára változnak meg a település, a város és az ipar eddigi, egymással szemben elfoglalt pozíciói, amelyek közül, mondani sem kell, az iparé volt a döntő, a meghatározó. Nyilvánvaló, hogy a tanácsok kezébe kerülő gazdasági eszközök, amelyekkel érdekeik szerint elősegíthetik vagy korlátozhatják az ipartelepítést, a közigazgatás és a finanszírozás szempontjából is új viszonyt, ésszerűbb kapcsolatot teremtenek a városfejlesztés és a további iparosítás között. b. j. JEGYZET: A bérekről Minap egy nagyon érdekes hírt olvasott fel a rádió reggeli krónikása ... „A Szovjetunióban egy Moszkva környéki vegyigyárban három évig változatlanul hagyták a bérkeretet, s engedélyezték a vezetőségnek, hogy annyi emberrel oldja meg terv/eladatát, amennyit szükségesnek tartanak. Ha kevesebb a létszám, a bérkeret akkor is változatlan és csak egy egészen minimális összeget vonnak el tőlük. A gyár 3 év alatt 700 főt tett — mint nálunk sportnyelven mondják —, „szabadlistára”, őket bárki máshová átigazolhatta. A 700 ember bérét az üzem mtínkásai kapták meg. A gyárban a termelékenység 3 év alatt '87 százalékkal emelkedett” ... A kommentátor még röviden megjegyezte, hogy a Szovjetunióban más módszerekkel is kísérleteznek, kutatják, keresik az anyagi ösztönzés legjobb formáit. Ezekre a szavakra már alig figyeltem, mert gondolatban végigfutottam Pesten a Váci úton, láttam magam előtt a gyárkapukban elhelyezett táblákat: maróst, esztergályost, kőművest, villanyszerelőt, segédmunkásokat felveszünk, fiatalokat szakmákra átképezünk... És láttam az újságok kicsi és nagy, öles és szerényen élbujtatott hirdetéseit, amelyekben emberekért könyörögnek. Nyomban ezután a megyei ipari üzemek jutottak eszembe, amelyekben jártam: közöttük a Csepel Autógyárból 4— 500 ember, a DCM-ből 120 ember hiányzik, És rögtön egy beszélgetés is fülembe csendült, a munkaügyi osztály vezetője másfél órán át magyarázta nekem, tulajdoniképpen nincs is szükségük emberekre, és mégis van. Nem ellentmondás ez, mert a bentlevők- ,nek nem tudnak az általuk esetleg elvégzett többletmunkáért többet fizetni, mert a bérkeret ezt nem engedi. így az alkalmazottak és a munkások egy része csak dolgozgat, a termelékenység ezért nem emelkedik kellő mértékben. Úgynevezett kapun belüli munkanélküliség van. Rendelet, rendelet, szabály, szabály. 1968. január elsején bevezettük az új gazdaságirányítási rendszert és kezdetben talán indokolt is volt 'a bérek „gyeplőn tartása”. Inflációhoz vezetne, ha több bért folyósítanánk, mint amennyi áru a piacon van!... Azt hittük, majd az új mechanizmus hatására bizonyos feszítés lesz a munkaerőpiacon, helyette emberhiány lett. (El kell ismernünk, ebben a jól fejlődő mezőgazdaság elszívó ereje is közrejátszott.) Az emberhiány addig nem okoz nagy gondot amíg létfontosságú cikkek (pl. cement) nagyobb tömegű előállítását nem akadályozza. Ám ha igen, akkor gyorsan segíteni kell Minden elismerés a nyugodt tempónak; „dolgozni ... ahogy a csillag megy az égen...” és semmit sem szabad elkapkodni. Mégis, ebben az esetben nem ártana magasabbra tenni a gyárak számára a termelékenység mércéjét, az önálló bérgazdálkodásban pedig egy- gyel gyorsabb sebességre kapcsolni. Kívánság: több bér mögött több munka legyen! Nem akarom a közgazdái zol: kenyerét elvenni. Valószínű az is, a kérdés nem ennyire egyszerű, ha nem egy üzemről, hanem az egész népgazdaságról van szó. Ám minden igény megteremti megoldásának szükségességét. Szüts I. Dénes r
