Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
I «it HEcrri kJCirlap 1969. OKTÓBER 19.. VASARNAP Érdekes múzeum A MOST RESTAURÁLT VARPALOTAI THU- RV-VAR AULA- JABAN MEGNYÍLT A MAGYAR VEGYIPAR FEJLŐDÉSÉT DEMONSTRÁLÓ MUZEUM. A MÚZEUMBAN A GAZDAG KÉPANYAG ÉS ÍRÁSOS DOKUMENTUM MELLETT EREDETI »OSI VEGYÉSZ- SZERSZAMOK”- AT ES NAGY- • SZÁMÚ MAKETTET MUTATNAK BE. A hiszékenység vámszedői A kerekes csaló és a többiek A Pest megyei Rendőr-főka- \ pitányság bűnügyi osztályán ' Balázs László rendőr hadnagy íróasztalán krimigyű j temény: a tornyosuló iratköteg azonos bűntettek sokféle történetét taralmazza. Valamennyi ügy 'bűnöző „főszereplője”: csaló. A vaskos vizsgálati anyag példatára az emberi hiszékenységnek, a kis csalások okozta nagy csalódásoknak. A budai járásban történt. Egy férfi — egyébként nem létező — kukoricát kínált eladásra egy házaspárnak, s vállalkozott áruja megmutató fására is. Az eladó által megjelölt úton el is indultak a gazdával szekéren, útközben azonban a kukoricatulajdonos lekérezkedett a kocsiról, mondván: „sürgős dolga” akadt... A vevő várt Az állítólagos eladó ezalatt visszaszaladt a gazda otthonmaradt feleségéhez, akinek elújságolta: férjével sikerült megkötnie az üzletet — s kért és kapott az asszonytól több mint kétezer forintot... így aztán, míg a gazda türelmesen várt a szekéren, a csaló már messze járt, mindenesetre — dolgavégezet- ten... A bűnügyi osztály munka- fársának felméréséből kiderült: idén is gyakran előfordult, hogy csalók nem létező terményeket vagy — a hiánycikkek iránti keresletet kihasználva — ugyancsak nem létező tüzelő- vagy építőanyagokat próbálták eladni. A túlságosan is gyanútlan vevők jóvoltából, sajnos, nemegyszer sikerrel. A ráckevei járásban egy csaló — vevői megnyugtatására — még elismervényt is készített, amikor árpára vett fel előlegeket. Állami gazdasági dolgozónak adta ki magát, s egy papírlapon precízen feltüntette az összeget, a dátumot — no és egy hamis személyi igazolványszámot. S mivel senki sem győződött meg valódi munkahelyéről, s nem tűnt fel a minden hivatalos külsőséget mellőző „elismervény” sem, nyugodtan követhette el sorozatban bűntetteit. Veszélyes bűnözőkként tarthatjuk számon azokat is, akik „hatósági személynek” adják ki magukat. Jóllehet igazolványt nem mutatnak fel — ritka eset, ha kérik tőlük — igazoltatnak embereket. S miközben „behatóan” tanulmányozzák az iratokat, szempillantás alatt kiemelik az igazolványban, tárcában lelt pénzt. Ezek után természetesen mindent „rendben találnak” ... Böngésszünk tovább a krónikában. A hiszékenység vámszedőd közt — a szép számmal előforduló esetek miatt is — külön fejezetet érdemelnek az úgynevezett kölcsönkérő csalók. Gyakori ürügy a pénzkérésre például az „éppen most kapott felszólítást”, amelyre „azon nyomban” kisebb-na- gyobb összeget kell befizetni. Az ilyen módszerrel dolgozó csalók nem sokat — 20, 30, 50 forintot kérnek kölcsön, ámde hány ház és hány jóhiszemű ember akad egy faluban?... Pedig legalább azt illene tudni, hogy a hivatalos pénzügyi felszólításoknak legalább nyolcnapos határidejük van. A csalóknak, persze, sürgős a dolog... Az elmúlt hónapokban többször is előfordult, hogy efféle szélhámosok vállalkoztak alkalmi háztáji munkákra, sinnen is, onnan is kerékpárokat kértek kölcsön, hogy kikari- kázzanak a földekre. Ahova természetesen sosem érkeztek meg, mivel a kétkerekűn egykettőre túladtak... Sorolhatnánk még hosszan a bűnügyi példatár történeteit de talán ennyi is elég a „kis” szélhámosok trüikkjeinek s áldozataik hiszékenységének illusztrálására. S a becsapott, pénzük vesztett embereket legfeljebb csak az a tudat vigasztalhatja — ha nem is kárpótolja —, hogy módszereik sokrétűsége és rafinériája ellenére e csalók történetei sorra bekerülnek a főkapitányság sok gyűjteményének egyikébe... A legjobb megoldás azonban a megelőzés: nem a túlzott bizalmatlanság, hanem az óvatosság, a jóhiszeműséggel vagy a segítőkészséggel ravaszul visszaélőkkel szemben ... Végezetül álljon itt még egy — kicsit már a komikumba hajló —, mondhatnánk „klasszikus" példája a hiszékenységnek. Annak a csalónak ügye, akinek több volt egy kerékkel — pontosabban egy kocsikerékkel. Ezzel járta a községeket, s házakhoz bekopogva, a következőket mesélte: a szomszédos utcában „lerobbant” a szekere, kiesett a kerék. Javításához egy kis pénzt kérne kölcsön ... És a jószívű emberek szívesen adtak anélkül, hogy megnézték volna, áll-e egyáltalán szekér a szomszéd utcában. Akkor ugyanis tapasztalhatták volna, hogy az álfuvaros csalónak bizony se kocsija, se lova, csak egy kereke van. Amit viszont meggyőző bizonyítékként forgatott maga előtt. És a kerék így gurult tovább faluról falura... — Szitnyai Jenő — „Számot kell adnom az embereknek'' Egy festőművész portréja Minta <-í apró meztelen csigákon lépkedne az ember... félig még nyersek ezek az őszi levelek, hordoznak magukban még valamit az életből, a nyárból. Szüretszag, darazsak ... Cegléd, ősz utca ... egy ház, amelynek udvarában viszont mediterrán derű ragyog. — Gyertek beljebb t— semmi póz, csak kíváncsi érdeklődés Prohászka József keskeny arcán. Meg kissé cinkos szem: „egy brancsba tartozunk, ti írtok, én festek”. Parasztház- ambitus, dagadt oszlopok, s benne a két szoba, két műterem. Egyik a fiáé, másik az övé. — Várjatok, csinálok helyet — egy karosszékféléről lesöpör papírokat, grafikusunk, Kertész László, egy ócska díványon ül, nyekeregnek a rugók, a mester pedig zavarban, a vásznak, paletták, ecsetek, festékek kavalkádjában hol is találna szabad „stéget”, ahonnan érdeklődésének horgait kidobhatná. ;— -----—- én dobálom: I Fjjyelőre | — Ismeretle---------------- nül is, kedves bát yám (nem én vagyok-e az idősebb?), egy nagyon rövid, kötelező életrajzot, mert nélküle portré nincs. Sorolja békességgel (miközben én hozzáragadok egy lakkozott vászonhoz)... 72 éves, eredeti foglalkozása építészmérnök. Legbüszkébb a „szegedi boszorkánykonyha” tervezésére (ez már rembrandti styl, mert ott jókedvű emberek esznek, isznak, zenélnek) 1962-ben ment nyugdíjba — „Végre” — festeni lehet. Ennyi beszéd után kiszárad már a kérdező s a felelő szája is. Három pohár vörös vermuth. Kertész kollégám közben papírra vési a kedves öreg fejét, „Nahát, ez nagyszerű”. Megismétli, szinte hitetlenkedve. „Nagyszerű, hogy eltaláltál.” Most kapom a szakszerű magyarázatot: Ez itt tíz év termése a kedvenc?... A „próféták”, a „Tékozló fiú hazatérése”. — Textúrája nagyon jó, a festékkel való dolgozás, kiemelkedik a festék anyagi természete — mondja grafikusunk, miután a műitész tekintetével végigpásztázza a képeket. (Én egyszer háromórás előadást hallgattam végig József Attila verseiről, az előadó egy debreceni tanár volt, de a műszavak gubancaiból alig tudtam kihámozni, miért szép a „bársony nesz inog”...) Kubista konstruktivizmus, a kettő keveréke, és mégis nem ez a jó, hanem a képek szelleme, lelke, amit mondani akarnak, és az emberséges, szép gondolat, ügyes for maérzékkel kifejezve. ■------ József mesI Prohászka | tereit idézd:---------------- Kocsi Iván, K aes Gyula az. iparművészeti főiskolán, szerencsére a következő: pohár wermuthtól bensőbb lakkok oldódnak fel: tízéves koromban kaptam egy festőkészletet, borzasztóan vágytam arra, hogy alkothassak... Ezek itt? Legyint, Túl sok időt vett el a munka, de most már — és előhúzza a legújabb hármat... kollégám hümmög... csuda jó ... ezek a ragasztások... satöbbi. A mamuszcipők megindulnak a sarokba, ahonnan basszusgitár kerül elő. Aztán egy szóló- meg egy ritmusgitár... Nofe- ne... csak nem te játszol, kedves bátyám, beatmuzsikát? — Nyolc gyerekem van — kacsint —, persze, már vének is akadnak köztük, unokák, hazajönnek, feláll a beatzenekar, rázendítünk. Csak a Tom Jones hiányzik innen, a mikrofon mögül. Énekelni is tanulok, Cegléden a zeneiskolában ... Kertész rázendít a gitárral, bim-bam-bam-bam. — „Egyedül élsz?” — kérdezem, válaszol: „Nem a nővéreim szüretelnek.” Az a gyerek aki fest, Hódmezővásárhelyen él, iparos, festő is: „A fiam szemlélete előbbre jár, de kemények a képei.” Csak nem Bolyai-pár- harc ez? — gondolom magamban. — Szeretek énekelni, beatet játszani, festeni... kis pénzt is hoz. Ezerháromszáz a nyugdíjam. Még egy kiállítást „össze kíván hozni”, mert azt mondja ars poetica gyanánt: „Számot kell adnom az embereknek, mivel is töltöm napjaimat!" .... thf* vm I A megjegyzés | tesen, ko--------------------- molyán h angzik el a szobában, ebből kiderül: Prohászka József 72 évesen is tudja, őt is számon tartják az emberek, képeinek kedvelői, művészetének rajongói, akik nagy és mély szippantásokat tudnak adni még a tüdőnek, nagy dobbanást a szívnek. Szüts I. Dénes Az alsónémedi patikus” Diókopács, feketenadály, ezerjófű, mályva, keskenyla- pu, bogáncstöve, szappangyökér, cickafarok... Még felsorolni is nehéz, hát még gyűjteni... De itt is igaz a régi mondás: gyakorlat teszi a mestert. Szántó Boldizsár Alsónémedi ben él feleségével együtt. Húsz évig vadőr volt, így érthető, hogy betéve tudja valamennyi gyógynövény nevét és fajtáját. Valóságos kislexikon ... — Két éve hódolok szenveMORFONDIROZOK // KOP.-PECS. 44 FEL VESZÜNK HEGESZTŐ, KŐMŰVES, LAKATOS, VILLANY- SZERELŐ, KŐMŰVES ÉS ÁCS szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat váci és budapesti munkahelyre. 9 Kereset megállapodás szerint 9 Minden héten szabad szombat 9 Munkásszállásról és üzemi étkezésről gondoskodunk, hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZÉS A Gép* és Felvonószerelő Vállalatnál Budapest VI., Szondy utca 100. (naponta) vagy Bácsa Gusztávnál Vác, Május 1. utca 12. (naponta délután 4 órától, szombaton egész nap). Felvétel esetén, az utazási költséget megtérítjük. Engem ugyan senki sem kérdezett az ügyben, de — ahogy magam ismerem —, anélkül is elmondom a véleményemet. Az pedig így hangzik: legfőbb ideje volt már legfelsőbb fórumon napirendre tűzni a lakossági szolgáltatások helyzetét! Az a sanda gyanúm, hogy véleményemmel nem állok egyedül. M. József maglódi lakos például biztosan egyetért velem. Hogy miért éppen M. József? Mert ő volt az, aki áprilisban beadta a csizmáját fejeltetni a járási Szolgáltató Ktsz mendei cipészrészlegéhez, s akinek az átvételkor három-négy heti szíves türelmét kérték, amíg a csizma elkészül... Szeptember 20-án(!) M. József Gyömrőre utazott, eltűnt csizmájának nyomai ugyanis nem a Hetedik mennyországba, hanem ide vezettek. Itt reklamációjára azt a választ kapta, legyen nyugodt, lábt.yűjét szeptember 27-én keblére ölelheti. Tévedni emberi dolog. Csak a pápa csalhatatlan, a szolgáltató ktsz alkalmazottai viszont egyáltalán nem azonosak Oszentségével. Bizonyára ez volt az oka annak, hogy M. József szeptember 27-én semmi ándungot nem érzett magában ahhoz, hogy keblére ölelje azt a két darab ballábas csizmát, amit tévedésből küldtek vissza Menüére a monori felsőrész-készítő részlegből. En tulajdonképpen mindent értek. A hanyag, rossz munkát, a határidő sokszor túllépését, mindent. Csak azt nem értem, hogy a ktsz-ben miért M. Józsefet nézték két ballábasnak, amikor nem ő az?!... Soha jobbkor nem jöhetett volna a Minisztertanács határozata a lakossági szolgáltatások fejlesztéséről, a fokozottabb anyagi és garanciális felelősségvállalásról, ezt tessék nekem elhinni. Vagy ha nem nekem, akkor G. Jánosné, ve- csési olvasónknak, akivel az alábbi kaland esett nemrégiben: G. Jánosné születésnapjára kötött garnitúrát kapott a férjétől: pulóvert, kardigánt. Az ajándék vásárlásánál egy kis baleset történt, felpróbálás közben a pulóver eleje rúzsos lett. G. Jánosné tehát, az ajándékkal egyenesen tisztítóba mehetett. Bejáró dolgozó lévén, egy pesti Patyolatba vitte a gyapjú holmit, munkahelye közelébe. Ekkor érte az első meglepetés. Az alkalmazott az újdonatúj pulóvert „kop.-pecs”.- nek titulálta, — ami patyolatul kopottat, pecsétest jelent —, s ezt írta be az átvevő könyvbe is. G. Jánosné tiltakozására úgy tett, mint az énekes Vazul, akinek fülébe forró ólmot öntöttek. A második meglepetés akkor érte G. Jánosáét, amikor elment a pulóverért. Az alkalmazott ugyanis kitűnő vátesz- nek bizonyult: a pulóver csakugyan kopott és pecsétes lett, színe inkább hasonlított a penészes beiglihez, mint az eredeti beige-hez. A rúzsfolt — igaz —, eltűnt, átadva helyét valami olyan, komposzt- trágya küllemű vegyszerpecsétnek, amiről jobb körökben az a mondás járja, hogy sebaj, langyos, ecetes ollóval úgyis ki jön l... A határozat a gazdasági szabályozók módosításával is ösztönözni kívánja a lakossági szolgáltatás fejlesztését. Őszintén szólva igen jól teszi, így talán még a szigetbecseiek is remélhetik, hogy elromlott mosógépükkel, tévéjükkel nem sokáig kell Ráckevére furikázniuk, mert előbb-utóbb a kisközségekben is lesznek átvevőhelyek. Csak üdvözölni lehet a határozatnak azt a pontját, amely leszögezi, hogy „a lakosság megrendelésére végzett lakáskarbantartási tevékenységet 1975-ig legalább kétszeresére célszerű növelni". Célszerű bizony, mert más dolog a „csináld magad!” elmélete és más a gyakorlat. Hogy mennyire más, annak Krepák Vendel lakótársam a megmondhatója, aki nemrégiben azzal a két, fzentséges kis kezével — és a kölcsönzőből bérelt vercájgokkal — maga festette ki a lakását. Amikor kész művét barátja szerhügy- re vette, meglepődve konstatálta, hogy Krepák fekete szkáj-fotelokkal és lila subaszőnyeggel berendezett szobájának falán szecessziós sárgarózsák virítanak. A műítész ábrándosán dúdolni kezdett. ,Jlalvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni...“ Mire Krepák Írón usan közbevágott: „Ha tudna beszélni, azt mondaná, hogy én nem halvány sárga rózsa vagyok, hanem rosszul oldódott enyvcsomóF’. — nyíri — délyemnek — emlékezik vlsz- sza. — Kardos János, a mostani tanácselnökünk, akkoriban a soroksári "Vörös Qktóber Tsz-ben dolgozott. Beállított hozzám egyik nap, s így szólt: „Boldi bátyám, miért nem gyűjt maga gyógynövényeket? Hisz kevesen Ismerik úgy a fákat, növényeket, mint maga. Eladná a Herbáriának, egy kis pénz is állna a házhoz.” Nincs nyugdíjam, nagyon megörültem az ötletnek. Hát így kezdődött... — Akármerre megyek, mindig viszek magammal egy-két zsákot. Tudja, hogy a vadon- termő gyógynövény jobb, mint amit termelnek, mert abban több a gyógyanyag? Olyan érték ez, amit más ember nemigen vesz észre. Inkább rátapos ... Viccesen mondják is a faluban: akármerre mégy, te mindenütt csak pénzt találsz! Ez túlzás, de azért valami igazság csak van benne ... — Tavaly leestem a fáról, eltörött a lábam. Hazajöttem a kórházból, mondom az asz- szonynak, vidd be a gyógynövényeket a Herbáriához. Kaptunk is érte egy kis pénzt, hát szó, ami szó, nagyon jól jött. Aztán egy idő után már jól éreztem magam, eldobtam a mankót, de újra eltört a lábam. De azért csak meggyógyultam és azóta újra járom a határt... Kikisér a kapuig. A talpam alatt valami ropogni kezd. Hirtelen megtorpan. — Ejnye, tudja, mire lépett rá? — kérdi szemrehányóan. Szappangyökérr'e. Felemeli, aggódva nézi s úgy magyarázza: — Mint a szalámit, úgy kell ezt Is felszeletelni... Majd beviszem a többivel a Herbáriához... Ki tudja, talán ennek köszönheti egészségét... valaki épp majd az (falus) — Mechanikus hiba miatt kigyulladt csütörtök délelőtt Vácott, a DCM területén, a CE 94-90-es rendszántó Chevrolet személygépkocsi. A tüzet a váci tűzoltóság oltotta el, az anyagi kár 10 ezer forint.
