Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

1969. OKTÓBER 16.. .CSÜTÖRTÖK "v/(ííi*fap Paraffin-variánsok A különböző kristályszerke­zetű paraffinok keveredésével és kémiai anyagok hozzáadá­sával szinte korlátlan terüle­tet biztosítottak a kőolajból visszamaradó paraffin gazda­ságos felhasználására a Ma­gyar Ásványolaj- és Földgáz­kísérleti Intézet kutatói. Az új tudományos eredmény érté­két elsősorban növekvő kő­olajfelhasználásunk, továbbá a Szeged környéki paraffin s kő­olaj feltárása adja meg. Hasz­nosítására a Kőolajipari Vál­lalattal együttműködve Nyír- bogdányban speciális üzemet hoznak létre. A MAFKI receptúrája sze­rint készülő paraffinok iránt máris rendkívül nagy az ér­deklődés. Az ipar, a kereske­delem, a gyógyászat és a me­zőgazdaság kér mintát az in­tézettől kipróbálásra. Az inté­zet tizenöt variánssal szolgál. Találhatók közöttük kiválóan hajlítható, formálható, de ugyanakkor rendkívül szilárd anyagok is. Az élelmiszeripar például a sajtok szigetelésére, mirelit burkolatok készítésére, a gyógyszeripar felületek lég­mentes elzárására, a Badacso­nyi Állami Gazdaság pedig a szőlőoltványok oltásfelületé­nek védelmére kívánja fel- haszriálni a paraffint. Azonnali szállításra ELADÁSRA KÍNÁLUNK 20 tonna hidegen vont acélcsövet (fekete, 0 16x1 mm) 39600 db műanyag végelzárót (20 mm-es, 20-as cső végeire alkalmas) ’ 35000 db műanyagtalpat (sátorvázak végeihez) Anyagbeszerzők szives érdeklődését kéri a GYÁLl VAS ÉS VEGYES KTSZ Áruforgalmi osztálya (Knáb Mária) Telefon: Gyál 2. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, bádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszolás..lakat?? (ay?gdüas is), autó- i szerelő szakmunkásokat, ' E.302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsi­vezetőket, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segéd­munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), takarítónőket és nyugdíjas éjjeliőröket azonnali belépéssel | felveszünk. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET A PROSPERITÁS KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt Árengedményes hmxms vas-kiárusítás 1969. október 15-től december 31-ig A Pest, Bács és Nógrád megyei MÉH Vállalat telepem és átvevőhelyein 15—20%-os árengedmény! Haszonvas és II. a. kivitelű, I és U gerendák, szögvasak; finom- és durvalemezek; lágy, horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 rrim átmérőtől; betonvasak és köracélok; hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények; műanyaggal bevont kerítésfonatok. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja. KÖZPONT: Budapest XIII., Rajk László u. 32. Telefon: 494—390. TELEPEK ÉS ÁTVEVŐHELYEK; Aszód, Budaörs, Cegléd, Dunaharasztí, Érd, Gödöllő, Pécel, Isaszeg, Monor, Nagykáta, Kiskunlacháza, Nagykőrös, Pilisvörösvár, Vác, Szentendre, Szob, Alsónémedi. A szövőlepke „szövődményei" Turistaszálló a boldogkői várban Az elmúlt hetekben a gyü­mölcstermelőknek főképpen azért gyűlt meg a bajuk az egyik legveszedelmesebb, nö­vényi kártevővel, az amerikai fehér szövőlepkével, mert a kiskert-tulajdonosok sok he­lyen elmulasztották a kötelező védekezést. A szövőlepke má­sodik nemzedéke emiatt nagy mennyiségben rajzott ki. keretein belül növényvédelmi brigádokat kellene létrehozni, amelyek a tsz-ek segítségével — megfelelő díjszabás ellené­ben vagy a kiskert-tulajdono­sok széleskörű összefogásával — elvégeznék a kötelező, mindenki számára fontos vé­dekezést. Barlang-bemutatóterem Aggteleken Borsod megye történelmi ] tőségek jobb kihasználásár:: emlékű tájait, a Bükk és á j most fejlesztési tervet dol- zempléni hegyek vadregé- j goztak ki. Eszerint Miskolc- nyes vidékeit évről évre na- j Tapolcán a már épülő új szál- gyobb számban „fedezik fel” lodán kívül 120 személyes a hazai és a külföldi turis- motelt alakítanak ki, ták. Az idegenforgalmi lehe- I a nyéki tavak partján hor- ____________________________ gásztanyát és vízikempin­get létesítenek. F ennállt a veszélye annak, hogy az elhanyagolt kis­kertek megfertőzik az elő­zőleg növényvédelemben részesített, féltve gondo­zott nagyüzemi gyümöl­csösöket is. A kártevő elszaporodását — mint a MÉM vizsgálata meg­állapította —, elősegítette, hogy a fertőzésveszély első időszakában a községi szák- igazgatási szervek nem léptek fel kellő eréllyel a védekezést elmulasztó egyénekkel szem­ben. A növényvédő állomások például egyes megyékben napok alatt 30—10 felje­lentést tettek, a községi szakigazgatási szervek azonban minden esetben felmentő ítéletet hoztak. A MÉM illetékesei elmon­dották : az utóbbi időben már volt foganatja a védekezési felhívásoknak. Az or rágósán megtett, mintegy ezer szabály­sértési feljelentés nyomán na­gyot javult a helyzet. A mu­lasztókat 100^-300 forinttal bírságolták meg, és kötelezték őket arra, hogy fertőtlenítsék fáikat, növényeiket. Sajnálatos azonban, hogy a háztáji kertek, udvarok és víkendtelkek tulajdono­sai eléggé későn ocsúdtak - fel, és emiatt őket is kár éri, hiszen a védekezés na­gyobb területeken kíván­ni valót hagy maga után. Ennek a következménye a jö­vő év májusában mutatkozik majd meg, amikor a bábalak­ban átteielő szövőlepke első nemzedéke jelenik majd meg. 1970-ben nagyon gondos, szakszerű irányításra lesz szükség, Tellenkező esetben a termés egy része ve­szélybe kerül. Az őszi amerikai fehér szö­vőlepke-ügy végére azonban még nem tettek pontot. A MÉM-ben most vizsgálják an­nak a lehetőségét, miképpen lehetne kisgépekkel és kis csomgalású növényvédősze­rekkel hatékonyabbá tenni a háztáji növényvédelmet. Szak­emberek szerint a SZÖVOSZ vagy földművesszövetkezetek Fán terem a dinnye Virágzik a miniorcliidea Beérett a dinnyefa termése az Állatkertben. Ez az első eset, hogy az Amerika trópusi tájain honos, különös gyü­mölcsű növény termést hozott nálunk. A fán termett dinnye ehető gyümölcs, amelynek „tejnedve” it van. Ez azonban olyan különleges „tej", amely az igazi tejet megolvasztja. Ugyancsak most virágzott ki a pálmaház egyik különleges­sége, egy mip.i-orchidea. Az egész növény mindössze öt centiméter magas és arasznyi fakéregdarabon él. Magának a virágnak az átmérője csupán öt milliméter, de éppen olyan díszes, fodros mézajka és kel­lemes illata van, mint a többi, jobban megtermett orchideá­nak. Metafizika Látod, ezek a bordó szirmok hogy pipiskédnek? Néha úgy érzem, megmozdul a levegő és szétrepíti őket, mint a mag­vaslábú pitypangpelyheket az utcán. De nem. Térülsz- fordulsz a szobában, odanézel még egyszer és meglátod, hogy ezek a virágok beteljesülésre várnak. Éhesen. Ott ülnek a száruk tetején, mint óriási haragvó darazsak. Billeg a szárnyuk. Valaki erre jöhetne már, hogy beleszúrhassák ki­hegyezett fullánkjaikat. Nem megyek arra! Elfordulok és gépelek. Kis idő múlva úgy tűnik, zavarja őket a kopogás. Visszanézek:, Három nőnemű szomorúság ácsorog a vázában és töpreng elhibázott életén. Mivégre születni, kiterebélye­sedni, ha nincs kinek? Csak kiabálni élénk színekkel a I méhek után, akik mindig más- | nak a kelyhében kotorásznak, — mire való? Duzzognak. Egészen ■ belelilul,,.«»<nyakuk. Azért nyújtogatják körbe-kör- be, hátha, mégis ... — Ugyan már! — intem le őket gondolatban. — A szobá­ban nincsenek méhek. Hogy­hogy nem vettétek észre? Lenyiszálták a száraitokat, el­hoztak nekem, — és kész. Ed­dig tartott. Napfény, kert, föld csak voltak. Most én vagyok és semmi dolgotok, csak szép­nek lenni. Nem elég ez?! Te jó ég! Ezek még mindig ( azt hiszik — és joggal —, magvakat érlelni születtek. — Hiába a törvény? — Hiába kedveskéim. És hiába nyújtogatjátok szépséges üres szirmaitokat a napnak. Soha nem tudjátok meg, hogy becsaptak titeket. A találékony ! ember fütyül a törvényre, ké- nyére-kedvére új törvényt te­remt és meghatározta egyet­len létjogosultságotok: Szépnek lenni! Felkapcsolom a villanyt és kiderül; minden eddigi gondo­latom tévedés. Ezek a virágok a fényben méltósággal magas­ra tartják az arcukat. Megkö­zelíthetetlen, izolált világukat nem láthatom át. Visszatart egy furcsa bűntudat is, amit akkor érzünk, ha gyengéket látunk erősek által kisemmi­zetten. Egy biztos: Nem vár­nak. ezek senkire, a maguk gyönyörűségére illatoznak és ezt a magányt megzavarni nem illik. Nem formálhat eh­hez a fenséghez senki jogot, esetleg alázattal szolgálhat­juk. Ezt teszi a kristályváza is, amit személy szerint nekik álmodott egy tervező és fáradt munkások nekik csiszolták. Különben is: Régen megtermé- • kenyültek, bár magasláb.ú szirmaikat nem hordja szét a szél. Attól olyan duzzadok. Ónody Éva Hasonló tábor építését terve­zik a jövőre feltöltésre kerülő lázbérci mesterséges tónál. A boldogkői várban 50 szemé­lyes turistaszállót rendeznek be. Borsod egyik leglátogatot­tabb idegenforgalmi vidékén, Aggteleken a régi barlang­szállót átalakítják és abban 100 személy elhelyezésére al­kalmas szállót, földszintjén pedig kiállítótermet nyitók. A teremben bemutatják a barlangi ősember emlékéit, munkaeszközeit és használati tárgyait, valamint a környé­ken talált különböző csepp­köveket. Jósvafön, a gyógyító hatású Béke barlang mellett 250 ágyas gyógyszanatórium építé­sét tervezik. A tervek valóráváltását máris megkezdték. A törté­nelmi nevezetességű boldogítói várban hozzáláttak a turista- szálló kialakításához. LISZT - SZEKSZÁRDON Megjelent a szekszárdi le­véltár: „Tanulmányok Tolna megye történetéből” című monográfiájának második kö­tete. A 335 oldalas könyv ki­emelkedő érdekessége ár. Hadnagy Albertnek, a Tol­na megyei levéltár néhány év­vel ezelőtt elhunyt igazgató­jának csaknem félszáz oldalas posthumus dolgozata, amely­ben 28 eredeti levélből és sok más dokumentumból me­rítve, Liszt Ferenc négy szek­szárdi tartózkodásának törté­netét írta meg. A kötet elő­ször hozza njtüxár-osságra Liszt szekszárdi volt vendég­látó barátja: báró Augusz An­tal alispán 18 éves leányának, Annának francia nyelven írt, 21 oldalas naplóját a világhírű zeneszerző nyolcnapos szek­szárdi tartózkodásáról 1865 szeptemberében. A történeti forrásmunká­nak tekinthető napló Liszten kívül képet fest á ze­neköltő Cosima nevű lányáról is. Verőfényes szombat délután. Hátam mögött a nyűgös szolgálat, előttem a testet-lelket frissítő kerti munka. Éppen a terebélyes diófám alatt szuszmakoltam, kapával igazgatva a nyári heverésre szolgáló pázsit és a zöldséges között megvont határmezs­gyét, amikor arra lettem figyelmes, hogy a major felől lármás verébhad lódult meg a falu felé. S mint valami fekete felhő, úgy közeledett á szárnyas légió, majd surrogó repüléssel leeresz­kedett’a diófa hatalmas lombsátrába. Agyvelőt hasogató csiripelés verte fel a kert csendjét; rengett a levegő az egetverő csirregéstől. Ingerülten suhintottam a nyiherászi had felé. Suhintásomtól megrebbemt a csivitelő sereg, s már röppent is tova, szélsebesen. Ügyszólván, elkotródott valamennyi, csak egy szürkezekés ve­réb maradt vissza, bocsánatkérőn bil- lengette meg magát. — Bocsásson meg, uram! — emelke­dett ég felé a pemzlire emlékeztető farktollazata. — Az a tokfilkó társam, amelyik előbb legazolta, fióka korában erősen nélkülözte a szülői fészek mele­gét. Szülei mindig a faluvégi csárda udvarán lopták az isten drága idejét, s ritka volt az a nap, amikor józan állapotban repültek haza. Megbocsátón bólintottam. — Higgye el — csivogta megkönnyeb­bülten —, a most felcseperedő veréb­nemzedéknek fogalma nincs a valami­kori nyomorúságokról, amikor a veréb csapatokba verődve követte a paraszt gebéjét, hogy csekélyke élelemhez jus­son. A megboldogultaknak kijáró sóhaj­jal csipogta: — Szegény jó atyám, míg le nem csúzlizták a gyerekek, sokat elcsiri­pelte: Hja, kérem, manapság jól megy a verébnek! Csak zabái a majorság szérűjén, kihízza a tolláit, s maholnap nem bír repülni. Néhány pillanatra abbahagyta a csi- ripelést. A szünetben megigazgatta magán a szerény kivitelezésű tollaza­tot, kétszer belebukfencezett a levegő­Verébkeservek be, rendszeres edzés végett, majd el­helyezkedve újra az ágon, ismét tisz­teletteljes meghajlásra emelkedett a farktollazata. — Ha nem veszi rossznéven — mu­tatkozott be lekötelező reverenciával —, nevem: Csirip Tódor. Még két vagy három könnyű tor­nászmozdulatot tett, miközben így csi- vogott: — Prédakutatás a tisztségem. Hat- ezerhétszáz madár élelmének a felde­rítéséről kell gondoskodnom jó előre, s ezért állandóan utón vagyok. Havonta kétszer berepülöm Pest, Heves és Szolnok megye minden zegét-zugát, mert csak akkor vagyok nyugodt, ha a prédaterületeknek a felderítését határ­idő előtt teljesíteni tudom. Meghökkenve pillantottam fel a ve­rébtársadalom nem is éppen szürke képviselőjére. — Igen — rázta magán a tollrokkot. — Kissé túl vagyok terhelve. Sok a ki­szállás, a napidíj meg kevés, ámbár én a tisztségemet hivatásnak érzem ... A major felé fordulva cserregte: — Még az a szerencse, hogy a ma­jorban akad még egy-két nemtörő­döm ember, aki lelkiismeretfurdalás nélkül pocsékolja az abraktakarmányt. Mert addig minket nem zavar a tatár. S hogy őszinte legyek: nekünk bősé­gesen elegendő fél szakajtó dara, el­szórva, vagy némi maradék a sertés- vályúkban hagyott ivósmoslék sűrejé- ből. Ezért, ne csodálkozzék uram, ha a mindennapi szérűfohászt imigyen zengjük: Csiribé, csiribá, üdvöz légy, emberi butaság! Derűlátó csiripelés /váratlanul csa­pott át a szorongó csipogásba. — Sajnos, ez a hejehuja, ami eddig volt, erősen mólóban van. Ügy hírlik — biccentett ismét a major felé —, itt is közelednek az ötvenforintos munka­egységhez. S ha a szakvezetésnek még nagyobb önállóságot biztosítanak — a . termelés előrelendítője a tervszerű, szakszerű irányítás —, akkor el is érik. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor nekünk befellegzett, mert tapasztala­tunk szerint: amelyik téeszben az ál­talunk észlelt értékhatárt elérik a kör­nyéken, ott az emberi közösség megszi- lárdulóban, a mi közösségünk meg széthullóban van. Bizonyos mértékig felvidultam a hallottakon. Aztán meg az lepett meg, hogy az újdonsült madárismerősöni, nem is akármilyen madár. Hiszen olyan dolgokat csiripelt a fülembe, amelyek azt bizonyították: szaktekintély a ma­darak társadalmában. Csirip Tódor, mintha csak a vesém­be látott volna, tovább csiripelt. — Fiatalságom a gödöllői agráregye­tem környékén telt el. Nyáridőben a nagy előadóterem nyitott ablakaiba;! hallgattuk mi is az előadásokat, s némi ismeretanyag az én fejemben is meg­ragadt. Ezt a bejelentést is el kellett fogad­nom. Márcsak azért is, mert az előbbi magyarázatai, ahogy a létfenntartás egymásra ható tényezőinek törvény- szerűségét megmagyarázta, mindenkép­pen alátámasztották az egyeterri* körül eltöltött idő hasznosságát. Szomorúsága a bűcsúzás perceiben sem engedett fel. — Mostanában egyre jobban megkí­noz a létbizonytalanság nyomasztó érzése. Kiszállásaim alkalmával azt kell látnom, különösen a Galga menti falvakban, hogy prédára semmi kilátás nincsen. A Zagyván túl? Avagy a Jász­ságban? Tudja a fészkes fene! Min­denfele, amerre csak megfordulok, mindenütt fellendülőben a dolgok rend­je. És ez valósággal kétségbeejt. Két tűhegynyi könnycsepp buggyant ki a két szeme sarkán. S én, aki min­dig meghallgatja a madarak keser­veit, nagyon megsajnáltam a verebek sorsáért annyira aggódó prédakutatót. És ezért, amikor a búcsúzásnál gálán­sán előrebillent, jómagam is tisztelet­tudóan biccentettem. Megadtam azt a tiszteletet, ami egy jól tájékozott ma­dárnak kijár. Püspöki Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents