Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

I MEGYEI 2 kMíHop 1969. OKTOBER 14., KEDD Választások Törökországban Nyugati manőverek a Földközi-tengeren Cabot Lodge lemond? ömlenek a tudósítások a hírügynökségek telexgépein, ontják a fotókat a képtávírók, hétfőn a világ legszenzáció­sabb eseményét mind az öt kontinensen kétségtelenül a szovjet űrhajósok kötelékrepü­lése jelentette. Egyszerre há­rom Szojuz és hét űrhajós ke­ring a kozmoszban: ilyen még nem volt! Még egyes amerikai lapok is vezércikket szentel­tek a nagy eseménynek, amely világszerte leköti az emberek figyelmét... Hétfőn befutottak az első jelentések a vasárnap le­zajlott törökországi vá­lasztásokról. Az Igazság Párt lett az ab­szolút győztes, a 450-ből 255 mandátumot szerzett meg, Iz- met Inonü volt elnök és mi­niszterelnök Köztársasági Nép­pártja 145 mandátumhoz ju­tott. A szavazásban való rész­vétel midössze 60—65 százalé­kos volt. Korai lenne még ér­tékelni az eredményt, de az kétségtelen, hogy bármilyen új kormány alakuljon is Török­országban: szembe kell néznie az országban az utóbbi időben mind erőteljesebb függetlensé­gi, NATO-ellenes hangulattal és valamiképp választ kell ad­nia az országban levő ameri­kai haditámaszpontok egyre Vitatottabb kérdéseire. A Földközi-tenger térsége — az arab—izraeli konflik­tustól függetlenül is — nyugtalan övezet. A Pravda éppen hétfői szá­mában állapította meg, hogy Washington és London titkos cselszövésekkel sértik Törökor­szág, Líbia és Málta nemzett érdekeit, a két nyugati nagy­hatalom ezen országok tudta nélkül köt rájuk is vonatkozó titkos megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban és a most lezaj­lott török választások tükrében mindenképp újabb jelentősé­get nyer a török kormányfő­nek egyik legutóbbi nyilatko­zata, amelyet egy New York-i lapnak adott Ebben arra cél­zott — a török lakosság jó ré­szének véleményét visszhan­gozva ezzel —, hogy Törökor­szágban máris túl sok ameri­kai katona állomásozik, s itt az ideje csökkenteni létszámu­kat. Szerdán, 15-én lesz a vietná­mi háború elleni országos til­takozó nap az Egyesült Álla­mokban. Érdekesek az ezzel kapcsolatos előzetes hírek. Wa­A HEURÉKA GUMIGYÁR Vác. Derecske dűlő 1. felvételre keres férfiakat betanított munkára, férfi segéd­munkásokat, lakatos szak­munkásokat, nyugdíjas férfiakat és nőket, könnyű fizikai munkára. Havonta 2, illetve 3 szabad szombat. , Hetenként 44, illetve 42 órás munkaidő. A betanított munkások havi keresete: 2000 — 2500 Ft, a segédmunkások havi keresete: 1700 — 1800 Ft. A gyá»* könnyen meg­közelíthető a MÁVAUT- központból induló helyi járatokkal. Váci és Vác környéki lakosoknak idő­megtakarítást jelent és jó kereseti lehetőséget nyújt HEURÉKA GUMIGYÁR Jelentkezés mindennap reggel 7 órától a Munkaügyi osztályon. shingtoni szenátorok ismét fel­emelték szavukat az USA-csa- patok mielőbbi vietnami kivo­nása érdekében, külön figyel­meztetve Nixont, hogy vegye fontolóra a vietnami háború elleni tiltakozásnak ezt a nap­ját, az október 15-én várható eseményeket. Érdekes a rend­szerint jól értesült Time című hetilap információja is: az új­ság úgy tudja, hogy az USA párizsi tárgyalá­sait vezető Cabot Lodge nyugalomba szeretne vo­nulni és lemondani jelenlegi megbí­zatásáról. Ismeretes, hogy Ca­bot Lodge korábban mindig a kemény vonal képviselője, a héják szószólója volt, esetleges lemondása megnyithatja az utat Washington párizsi tár­gyalókészségének fokozása előtt. Hazánkba érkezett Julius Nyerere (Folytatás az 1. oldalról.) mélyisége. Jelen voltak a fo­gadtatásnál a budapesti diplo­máciai képviseletek vezetői, katonai és légügyi attaséi. Ott voltak a hazánkban tanuló tan­zániai és más afrikai ország­beli diákok is, öt óra után néhány perccel tűnt fel a repülőgép, amelyet a magyar légierők vadászgép­köteléke kísért a határtól Bu­dapestre. Losonczi Pál szívé­lyes, baráti kézfogással, első­ként üdvözölte a repülőgépből kilépő tanzániai államelnököt és kíséretét. Díszjel harsant, majd a díszzászlóalj parancs­noka jelentést tett a tanzániai államfőnek. Felcsendült a tan­zániai és a magyar himnusz, s közben huszonegy tüzérségi díszlövést adtak le a tanzá­niai államfő tiszteletére. Dr. Julius Nyerere Losonczi Pál társaságában ellépett a dísz­zászlóalj előtt, s köszöntötte a katonákat. Üttörők virágcsok­rokat nyújtottak át a, vendé­geknek, akik ezután a fogad­tatásukra, megjelent magyar 'közéleti vezetőkét, s a diplo­máciai képviseletek vezetőit és tagjait üdvözölték. Dr. Julius Nyerere Losonczi Pál társasá­gában elhaladt a fogadtatásá­ra megjelent fővárosi dolgozók sora előtt, s barátságosan in­tegetve köszöntötte őket. Ma­gyar, tanzániai zászlócskák emelkedtek a magasba, a bu­dapestiek meleg szeretettel köszöntötték a tanzániai nép képviselőit. Losonczi Pál üdvözlő beszé­dére dr. Julius K. Nyerere válaszolt. A díszőrség díszmenete után a vendégek magyar államfér­fiak társaságában gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. A dél-vietnami küldöttség Budapesten A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányának Tran Buu Kiem vezette küldöttsége hétfőn megkoszorúzta a magyar hősök em­lékművét. (Folytatás az 1. oldalról.) elnöke, valamint a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ott volt Hoang-Luong, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövete, a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője, s tag­CSAK RÖVIDEN.. A GENOVAI nemzetközi Paganini-hegedűvensenyt a szovjet-lett Gidon Kremer nyerte. A RAJNAI katasztrófa után újabb nagyarányú mérgezés fenyeget egy német folyót: az Elba vizébe egy ismeretlen eredetű mérgező anyag került és vonul Hamburgtól déli irányba, miközben döglött ha­lak ezrei vetődnek partra. ÚJABB átalakításokat haj­tott végre kormányán Wilson brit miniszterelnök. ' TITO jugoszláv és Jonas osztrák elnök ünnepélyes kül­sőségek között adta át a forga­lomnak az új Mura-hidat Gornja Radgonanál. IVRYBEN, Párizs külvárosá­ban megkezdődött a Francia Kommunista Párt KB plénu- i ma. FOLYTATTA moszkvai tár­gyalásait Schumann francia külügyminiszter. HÉTFŐN délelőtt 10 órakor kezdte meg érdemi tanácsko­zását a Vatikánban ülésező püspöki szinódus, amely az egyház irányításáról, a pápai hatalom és a püspöki kbllégia- litás kérdéseiről tárgyal. YANKEE CLIPPER lesz a november 14-én rajtoló Apol­lo. 12 űrhajó heve, a. .holdra szálló egységét pedig Intre- pid-nek, azaz Vakmerőnek nevezik el. Az új amerikai holdutazás időtartama 10 nap lesz. A BUKARESTI világirodal­mi kiadó kétnyelvű sorozatá­ban megjelent Petőfi Sándor válogatott műveinek kötete. ja, valamint a Dél-vietnami Köztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nagy- követségének diplomata be­osztású tagjai. A küldöttség fogadására nagy számban jöt­tek el a hazánkban tanuló vietnami diákok képviselői. Vasárnap délután a DNFF és az ideiglenes forradalmi kormánynak Tran Buu Kiem vezetésével hazánkban tartóz­kodó küldöttsége Bartos Ist­vánnak, a Fővárosi Tanács vb- elnökhelyettesének és a Kül­ügyminisztérium vezető mun­katársainak társaságában vá­rosnéző körutat tett. A vietna­mi vendégek Budapest látni­valóival, nevezetességeivel is­merkedtek. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, hétfőn az Országház delegációs ter­mében fogadta a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és az ideiglenes forradalmi kormány Tran Buu Kiem ve­zette küldöttségét. A találko­zón jelen volt Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke hétfőn a Parlament gobelin termében, ebédet adott az Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság hazánkban tartózkodó küldött­sége tiszteletére. Részt vett az ebéden dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a kormány el­nökhelyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, és Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkárhelyettese. Ott volt még Hoang-Luong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. ATLANTISZ A SZAHARA SZÉLÉN? Jövőre kezdik megvalósítani az Algéria földközi-tengeri partvidékének és a Szahara sivatagának idegenforgalmi kiépí­tésére vonatkozó hároméves tervet. Ha a terv megvalósul, a Szaharában barátságos motelek várják majd a látogatókat. Egyes feltevések szerint a Szahara algériai részében tervezett építkezések során megtalálhatják a legendás Atlantis civilizá­ciójának maradványait. (10) — Erről majd mondok vala­mit. Böglyös Imre folytatná, de Bözsi néni gyorsan visszatért, és már mondja is: — Tudja jól, elnök úr, hogy a Manci könyörögte mindig ki! Addig beszélt neki, amíg ott­hagyta a munkát.' Aztán ami­kor itthon volt, akkor veszeke­dett vele, hogy miért nem dol­gozik. Pedig az a férfi min­dent megcsinált neki. így, ahogy mondom, mindent. Fő­zött, mosott, még pelenkákat is. Igaz, az anyja küldött neki olyan mosógépet mint az álom. De hát akkor is, a mo­sás nem férfimunka! Hogy az­tán ivott? A Manci adta rá a pénzt... Nem? — És amikor nem ő adta? Amikor az egész fizetését el­itta? — Azt én nem tudom, nem is mondhatom, csak azt, hogy a Mancinak az se volt jó, ha itthon volt, az se, ha dolgo­zott. Akkor mindig meggyanú­sította valakivel. — Nem ok nélkül. — De akkor miért nem vált el tőle? — Bözsi néni, ne mondjon már ilyet!? Hát olyan volt ez a Józsi, hogy el lehetett tőle válni? Én tudom, hányszor kergette el Manci, még pénzt is adott, csak menjen, ne há­borgassa őket, mégis vissza­jött. Nekem is mondta a fiú, hogy az asszony kifizette. Csak nevetett... Ennek már úgy ki­kezdte a fejét az ital, hogy nemcsak maga bolondul meg, hanem az egész környezetét megbolondította... És tudja azt, hogy mi volt a kislányok­kal ...? — Melyikekkel? — A két nagyobbikkal. Ma­gának tudni kell, hiszen ma­guk voltak a legjobba egy­mással. — Az utóbbi időkben nem. Manci megtiltotta a gyerekek­nek, hogy ide jöjjenek. Ez a kis drága, a Piri, ez azért ak­kor is eljött. Mert ez mindig nagyon húzott hozzám ... — És a Józsi is járt ide! Bözsi néni, ez az igazság! — Nem dobhattam ki. Csak tán nem engem okol? — Ugyan. De ha beszélünk róla, akkor nem kell elhallgat­ni semmit. Ez is hozzátartozik a dologhoz. Az is, hogy maga ismerte legjobban a Mancit meg az anyját is. De hát ez nem tartozik rám. Én elmon­dom azt, amit tudok. Szegény Manci sokszor jött hozzám az­zal, hogy Józsi otthagyta a munkáját. Behívattam. Nem tudnám megmondani, hogy hányszor ... Volt úgy, hogy magam telefonáltam a munka­helyére, hogy vegyék vissza. És az orvossal is beszéltem, táp­pénzre vette, csak azért, hogy igazolja a mulasztást, és visz- szamehessen. Nem mindig az asszony vetette kit Otthagyta ő a munkát párszor magától is. A vasútnál dolgozott. Pálya­munkás volt. Olyan, mint egy bivaly, bár nem látszik rajta, mert nem kövér, de erős em­ber. Ha akart, tudott dolgoz­ni. Csak néha rájött a rapli. Mindig azt mondta, hogy neki a fejével van baj, mert egy­szer leesett a szénásszekérről vagy honnan. Ezt szokta mon­dani akkor is, amikor megfe­nyegettem, hogy elvitetem a rendőrséggel mint munkakerü­lőt. Szemembe nevetett, hogy neki papírja van. Úgysem bün­tetik meg. Ehhez volt esze. — Hogy néz ki a Józsi? Bözsi néni frissen válaszol: — Majd mindjárt meg tet­szik látni, mert üzent is, hogy jön. — Mégis... Az elnök elv­társ szerint... — Nem rosszképű. Ha nem iszik, egészen jól el lehet vele beszélgetni. A maga módján szerette az a Mancit is, de ha begurult, nem volt irgalom. — A Mancit soha nem ütöt­te meg! — tiltakozik Bözsi néni. — Azt én nem tudom, hogy megütötte-e, de azt igen, hogy elkergette a családot. Hiszen még magához is szaladgáltak egy ideig, amíg össze nem vesz­tek egymással. — Min vesztek össze? — Én semmin. Tessék el­hinni, hogy az égvilágon sem­mi nem volt köztünk. A leg­utóbbi időkig nem haragud­tam, pedig még azt is megtil­totta a gyerekeknek, hogy kö­szönjenek nekem. Megmondja a kis Piri is, mert a lelkem azért mindig eljött hozzám. Olyan volt ez, mintha az enyém lett volna, úgy szeret­tem. Hiszen maga is tudja, hogy a két nagyobbik születé­sét én vezettem le, én adtam helyet, munkát a Mancinak... Még a Józsit is eltiltotta in­nen, pedig de sokszor kisegí­tettem őket, amíg az anyjától megjött a pénz... Meg lehet kérdezni még a Babucit is, hogy .mindig helyet adtam ne­kik, ha baj volt. Nem tudom, azt hallotta-e, hogy akkor is ideszaíadt, amikor a forró va­salót a Józsi hozzá vágta? Pe­dig akkor már nem volt sza­bad köszönni nekem. — A Bábuéihoz vágta? — Bizony ám. Az egész éle­tére ott maradt a karján. Még szerencse, hogy nem az arcá­hoz vagy a fejéhez esett. — Ez mikor volt? — Két éve tán. — Mit mondott a kislány, miért? — Be volt szíva akkor is, valamin összekaptak. Nem emlékszem rá, mert nem is az érdekelt, hanem a gyerek. El is láttam mindjárt kenőccsel, kötéssel. Akkor sem dolgozott a Józsi, mert Manci kivette a munkából... — Nem volt olyan nehéz rávenni, hogy ne dolgozzon. Inkább arra kellett sok erő, hogy munkát vállaljon, meg hogy el is járjon. — Nézze, elnök úr, nekem az a véleményem, hogy Manci nem tudott bánni az urával. Azzal mindent meg lehetett volna csináltatni, de Manci­kának semmi sem volt jó. A zömök ember legyint. — Mi lett volna jó, amikor az egész élete egy nagy nyo­morúság ... ? A kinti ajtó csapódik. Bözsi néni feláll, suttogóra fogja a hangját: — A Piriké jött meg. Ügy látszik, lekéste a korai buszt, és a nyolcórással jött. — Hát nem itt jár iskolába? — Dehogynem, csak hosszú falu ám ez, a túlsó végén van az iskola, hát busszal jár a gyerek. Ha lekési, bemegy a kis. barátnőjéhez, megcsinál­ják együtt a leckét és ilyenkor jön haza. Várom, hogy Piriké bejöj­jön a klubszobába, de nem nyílik az ajtó. Bözsi néni meg­magyarázza : — Ide nem szokott bejönni. Nem akarom, hogy lássa, ami nem neki való. Fiatal még, vi­gyázni kell rá. Van neki egy kis szobája, odahoztuk át a holmiját, ágyneműt, rekamiét, ruhákat... Böglyös Imre feláll, kezet- nyújt. — Ha valamire még szüksé­ge lenne, tessék elfáradni a hivatalba... ★ Piriké szobája kicsi, de ügyesen berendezett és tiszta. Abból a szobából nyílik, amelyben Nagyiványi Péterrel, az ifjúságvédelmi felelőssel beszélgettünk. Akkor észre sem vettem, hogy a világos barna drapéria nem ablakot, hanem ajtókeretet takar. A lány, korához képest fej­lett. Ahogy Mayerné mondta, akár tizenhat-tizenhét éves is lehetne, holott csak pár hó­napja töltötte be a tizenhár­mat. Legalább százhatvanöt centi magas, kerek arcú, feke­te hajú, élénk, sötét szemű, húsos, kissé vaskos végtagok­kal és erős, feszülő mellekkel. A három héttel ezelőtti tra­gédiának nyoma sincs hangu­latán. Nem tudom, milyen le­hetett azelőtt, most derűs, ki­egyensúlyozott. Szobája egyet­len kis szögletes asztalán fe­hér, hímzett térítőn állnak sor­ban a könyvei, füzetei. Semmi elfogódottság nincs benne. Minden kérdésre természete­sen válaszol és nemcsak a sze­me nevet, hanem egész lénye is. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents