Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
PEST MEGVEI '^íSfírhm 1969. OKTOBER 12., VASÁRNAP „ŐSZ HÜRJA ZSONG...” IbARANYI FERENC: 1 NEMETH GÉZA: Szeptemberi lovas \ Bár e nyárvégi nappalok elébe kergetőznek titokzatos ősznek $ esy ^ s estére végzetes lámpák | vetítik fehér falakra | remény-lepkék körtáncát, $ mégis most nyergei a bátor | szerefni szilaj szivemből | árva pusztánkba kinyargal § názáreti Rózsa Sándor.' Magány a fákat, hold meggypiros égen jól takaródz BORBÉLY GYŐZNI KELL! Foto: Gabor TIBOR s § Szél rázza § alkonyi, ^ — Szívem ^ álmaid szép köpenyében, & jól takaródz be szívem! — ^ Már hullik a harmat & és északi szél jár, ^ tombal a hervadó réten — ^ — Szívem jól takaródz ^ álmaid szép köpenyében, | jól takaródz be szívem! — | Ez most csak az ősz még, | de lesz hidegebb is, $ ordasok járnak az éjben — ^ — Szívem jól takaródz | álmaid szép köpenyében, $ jól takaródz be szívem .,. S Költözőmadár Elárvult fészek nyárfaágon, szívemmel bélelt, jó meleg. Erőtlen fészek, mert a párom nem fogta vissza: el ne szálljon, ha hívták őt a gyors szelek! Szálanként hordtam össze fészkét — ne lengjen sorsa, mint a nád. Kóbor madarak szállva nézték a fészek-építő merészség maradandó diadalát. Kisfiámmal a puszta fészek alján didergőnk reszketőn. Mi célja volt az építésnek, mit ér, ha célja semmivé lett, ha nincs remény, hogy visszajön? Mikor felhő terült az égre: tesjünk szárnyával födte be. Szárnya alatt csak szívverése bújtott magosba-röppenésre: „Ha szárny a szárnyad — szállj vele!” Ügy féltem én e szívveréstől, mint haláltól nagybeteg. Féltem: meghallja párom és föl- 1 repül a fészek-menedékből, ha hívják toborzó szelek. Mégis elment, jeges magosba onnét, hol meleget kapott. Szárnyából visszahull a tolla a béleletlen nyárfasorra, mintha szórnák a csillagok. Lehullt tollából azt a fészket továbbépítem holtomig, s kisfiúnkat, aki nem vétett, éltesse jótékony igézet, hogy apja fészkében lakik. Es ő megtépett szárnnyal is száll kegyetlen csillagok felé, a magasság medrébe kristályegek húzzák, ereje sincs már visszanézni, hogy nézem-é? SUHA ANDOR: GYŐZNI KELL! lálra készülő beteg mellett a rokonok. Minden nő megannyi motor- és versenyszakértő. És ideggyógyász. A férfiak álmos unottságot mímelnek. Némelyik föláll, megnézi motorját. Babusgatja, törölgeti. Többen mereven szuggesztíven a pályát bámulják. A kitűzött ezernyi jelzőzászlót idegesen verdesi a szél. És ott bent is idegesen repes a szív. Aiknek pattapásig feszül az idege és nem bírja tovább, váratlanul mint egy őrült, motorra pattan. Gázt ad, bőg a motor, leszerelve a kipufogó hangtompítója. Pedig még egy óra, egy teljes óra a rajt. A vezérkar, a rendezők és a bírák, mind öreg róka, egy rakáson, unott arccal ülnek a versenyasztalnál. Távolabb egy mozgó benzinkút, és még odébb egy szovjet vöröskeresztes mentőautó. ———-—. vonzó és taI KiilbnÖS, I szító kép. Min--------------- denütt, mindenkiben verseny előtti láz, ünnepélyes feszültség, szertartásos merev mozgás, szerelmes, csitító, nyugtató suttogás. É s a tábortól néhány méterre lacikonyha. Kapni itt mindent. Lassan gyülekeznek az emberek. A hatalmas téren elvesznek, de az ételes- italos sátorhoz már alig férni. Sült kolbászt, cigánypecsenyét és pacalpörköltét esznek. Hangosan nevetgélnek, meghúzzák a sörösüvegeket. Semmiségekről beszélnek, pedig az ő idegrendszerükben is benne van már a kór, a láz. Valaminek itt délután történnie kell. Valami nagyon komoly, férfias dolognak. Talán éppen a halálnak kell itt megjelennie, az állatvásártéren. Hirtelen megszólal a muzsika, valahol felerősítették a magnót, illetve a hangszórót. Az egész teret belengi, beborítja Tom Jones síró, zokogó dala. — -----— Elszabadult a I Fel kettő. | pokol, eiő----------------- szőr egy. aztán tíz, majd száz motor hangja bog. Az eddigi csendes vibrációban, oldalt egy kiszolgált, hályogos szemű, póikos lábú ló szálazta az elé vetett szénát. Most szegény pária egyszerre kapta fel busa lófejét és fáradt, nagy farát. Régen mozoghatott már ilyen huszárosán, fiatalosan. Homályos, bús szeme még jobban bepárásodik, fél, a bőre is remeg. Szeánsz. A motor őrült szerelmeseinek a halállal cicázók szeánsza ez. Nem bírták tovább. Nem bírták már azt a tíz percet sem. Egy elkezdte és mind átvette. Idegesítik, bőszí tik magukat, a motorok bőgősével. Hirtelen honnét a csodából, a lelátón is már sok ezer ember. Arcuk feszült, szemük lobog. Mindenki, mi is transzban remegünk mór. Induljanak már! A hatás tökéletes. A hang fülsiketítő, félelmetes varázsa egyértelmű. Az ember, itt most sebességre, izgalomra, versenyre, bukásra, halálra vár. A szemekben irtózat, kíváncsiság, önkívület, őrült félhomály. Rendkívüli sok a nő és a gyermek. Mondják, a nagy francia forradalom idején tisztes párizsi asszonyok kötötték férjüknek, gyermekeiknek a meleg holmit, amíg a guillotine alól a véres fejek, a fűrészporos kosárba hullottak. 7 - — és nézem, érzem I AllOrí ami itt történik.----------- Mellettem nyolct íz cigány fiú és leány a földön ül és panaszosan, fojtott torokhangon énekel. Egy markáns, barna arcú fiú térdepelve gitáron kíséri őket. És Tom Jones még mindig sírva énekel. És a motorok NÉMETH GÉZA: Szüret; 1944. október 15. Azon az októberi napon egy pillanatra menthetőnek tűnt a menthetetlen. Délután nyikorgó szekereken hozták a szekszárdi gazdák az Előhegy lankáiról leszüretelt szőlőt, a közelgő front elől házuk oltalmasabbnak vélt pincéibe menekítendő. Ám a Hármas Híd elé odaadtak a sisakok: A kocsikat megállították Halt! Verfluchte Nation! A hordókat kiburigatták A kék kadarkát megtapostál Sisakjukat megpúpozták Es megkezdődött az igazi szüret. Bocsátá az An gyal az ő éles szüretelőkését a földre és a földnek szüleit megszedné és vetcaz Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül és a városon belül és a lovak zablájáig vér, mint a Bartina bora, vörös vér jőve ki abból... Séta az őszi téren Mint sárgakezű vének állnak a tér szélén a fák. Koppanó gesztenye könnyet sírnak a földre, s reszketve kéregetik a nyár utolsó aranyát. Közöttük jöttem vissza, gyermekkoromnak színhelyére. Törékeny emlékek közé, én, — ügyetlen elefánt. A tér a régi. A parányi ivókút, — akár csak egykor, szememben most is nagyra nő. Ott vagyok az egymást fröcskölő pájtások között. Ep minden emlék. Felnőtt kezemben, — el nem törött, ezért oly egyszerű, — hogy költészetem anyaga harminckét betű, s mindezt agyam kezemmel rakja rendbe úgy, ahogy szívemben írja meg az élet mindazt, mivel mint látó ember szembenézek. Léptem alatt kavics csikordul. s elém gurul egy vers darab: „Kavicsos volt a tér. hol egykor térdre estem. Fájt sebem és folyt a vér, fel mégsem keltem, csak térdeltem konokul tovább, hogy ne lássák meg sebem, az óvatosan járó ostobák!” A gyermek térdel, — a felnőtt megy tovább, de a táruló világ, emlékeivel szívemben lassan összezárul... Bár az őszi téren is tavaszra várok, mert férfi lettem, — hát tudom: a hosszú tél alatt még tanulni kell. azért, hogy tavasszal zölden visszatérje az apám jiltette gondolat, — az ember, emberré legyen. Engem, őrizve télen át, ezért kísér majd gyermekkoron s a gondolat, ez az első, — és utolsó szerelem. t : --------------- esett, délelőtt i j Éjszaka I bágyasztóan süi -------------- tött a nap. Ko! ra őszi, álmos falusi vasárnap. ! Déli 1 óra. Hatalmas tér, le- ! hét, máskor állatok tanyáz- ; nak itt, itt tartják, biztos, az ! állatvásárokat. Most a szá- ! radó, sáros fűben motorok és j emberek fekszenek. A kép ér- S dekes, a gyerekek számára S döbbenetes látnivaló, dülledt ! szemekkel bámulják az egé- jszet. Sáros csizma, derékig sá- ! ros bőrnadrág, meztelen felső- j test, ez világít, mert tiszta, de 5 az arcon is szárad a sár. Ez |itt az egyenruha, az egyen- | viselet. A sáros trikót ledob- j ták, délutánra újat, tisztát ! kell váltani, addig hadd meglengesse, járja át mellkasukat j a jótékony őszi napsugár. $ Ezer motoros ördög. Egész $ délelőtt lovagolták a természetes és mesterséges akadá- J lyokkal tarkított terepet. J Dimb-domb, hegy-völgy. Sár. JEs ezer kis piros zászló, útjelző. Most alszik, pihen a tájbor. De a csend a vihar, talán 5 a halál előtti. És a nők, az ^asszonyok, a szeretők féltőn, ^ megnyugtatóan a versenyzők ^ mellett vannak. Fekszenek, 'ülnek, mint kórházban a ha-
