Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

2 1969. OKTOBER 2., CSÜTÖRTÖK Lengyel küldöttség Moszkvában Brandt a kancellárságra tör Erlander után Palme — A párizsi „hangba.ár" Lengyel párt- és kormány-1 küldöttség érkezett Moszkvá-! ba Gomulka és Cyrankiewicz vezetésével, s a magas vendé­geket Brezsnyev és Koszigin fogadták. A szovjet—lengyel megbeszélések annak az im-1 már rendszeressé vált gyakor­latnak részei, hogy a szocialis­ta országok vezetői rendszere­sen tanácskoznak és kölcsö­nösen gyümölcsöző tárgyaláso­kat folytatnak. Bonnban szerdán magasra csapott a koalíciós alkudozá­sok hulláma. A nyugatnémet választások után három nap­pal — jóllehet a végleges íté­let még mindig korai lenne — úgy tűnik, hogy szociáldemok­rata—szabad demokrata koalí­ció alakul, s Willy Brandt erő­teljesen tör a kancellári szék felé. De vajon hogyan fog megbarátkozni a keresztényde­mokrata párt az ellenzék sze­repével, a bársonyszékekben töltött húsz esztendő után? tákban most a „gaulleista hanghatár”-ról esik szó. Né­hány napja vihar volt egy ál­lítólagos De Gaulle-levél kö­rül; a hírek szerint a tábor­nok nemsokára aktívabban fog beleszólni a politikába, s a volt elnök hívei közül töb­ben nyíltan-burkoltan bírál­ják a nem eléggé hűséges utó­dot, Pompidout. Pótválasztások közelednek, s ez alkalommal több „ortodox gaulleista” küzd a mandátu­mokért, olyan volt kormány­tagok, mint Couve de Mur- ville és Messmer. Ez utóbbi szerdán olyan nyilatkozatot adott, hogy az ő felfogása kö­zelebb áll De Gaulle nézetei­hez, mint a kormányé ... Min­den jel szerint Franciaország­ban felújulhat az egyszer már eldöntöttetek látszott utódlási­örökösödési harc. Egy másik európai ország­ban, Svédországban már befe­jezett tényként szól Hatunk egy ugyancsak fontos személyi vál­tozásról. Az idős kora miatt visszahúzódó Erlander helyett Olaf Palme lett a Szociálde­mokrata Párt vezére, ami egy­úttal a miniszterelnökséget is jelenti. Palme — közoktatás- ügyi miniszterként — koráb­ban részt vett egy, a vietnami békéért tüntető menetben, s Washington emiatt szót is emelt. Úgy tűnik, hogy Palme előrelépése — ha alapvető vál­tozásokat nem is várhatunk — megerősíthet bizonyos pozitív folyamatokat a svéd politiká­ban. A közös francia—angol presztízsrepülőgép, a Concorde szerdai próbaútján első ízben lépte át a hangsebesség hatá­rát. Párizsban, a politikai vi­CSAK RÖVIDEN... KÖZÖS MALÉV és IBUSZ- iroda nyílt Amszterdamban. BEZÁRTA kapuit a 25. jubi­leumi plovdivi nemzetközi vá­sár. TÖMEGGYÜLÉST tartottak Pekingben a Kínai Népköztár­saság megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából, melyen megjelent Mao Ce-tung elnök és helyettese, Lin Piao is. HÍRÉK szerint küszöbönáll Brazíliában a szélütötte Costa E Silva elnök utódjának meg­választása. EGYHÓNAPOS betegség után Nasszer egyiptomi elnök állapota kielégítővé vált, s jö­vő héten már hozzálát ahhoz, hogy hivatalos kötelezettségei­nek eleget tegyen. KEKKONEN BUDAPESTRŐL PRÁGÁBA UTAZOTT (Folytatás az 1. oldalról.) a Finn Köztársaság elnöke meghívta Losonczi Pált, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökét, tegyen hiva­talos látogatást Finnország­ban. Losonczi Pál a meghívást örömmel elfogadta. A látoga­tás időpontjában később álla­podnak meg diplomáciai úton. A magyar—finn tárgyalások befejeződése után Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke ki­tüntetéseket nyújtott át az Or­szágház Munkácsy-termében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített 1. fo­kozata kitüntetést adományoz­ta — a nemzetközi béke és biztonság, a különböző társa­dalmi rendszerű országok együttműködése, a Magyar Népköztársaság és a Finn Köz­társaság kapcsolatai fejleszté­sében szerzett kiemelkedő ér­demei elismeréséül — dr. Ur­ho Kaleva Kekkonennek, a Finn Köztársaság elriökének. Dr. Urho Kaleva Kekkonen a finn Fehér Rózsa nagyke­resztjét adományozta a lán­cokkal Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének. A Fe­hér Rózsa érdemrend nagyke­resztjével tüntette ki Fock Je­nőt, a Minisztertanács elnökét és Kállai Gyulát, az országgyű­lés elnökét. Ahti Karjalainen a Finn Köztársaság külügyminisztere szerdán a Külügyminisztérium Disz téri vendégházában talál­kozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel, s válaszolt kérdéseikre. Szerdán délelőtt a Külügy­minisztérium Disz- téri vendég­házában magyar—finn megál­lapodásokat — a vízumkény­szer megszüntetéséről szóló egyezményt, továbbá a gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodásokat ír­tak alá. A megállapodásokat magyar részről Péter János külügy­miniszter, illetve dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter, finn részről Ahti Karja­lainen külügyminiszter írta alá. Dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szerdán szálláshelyén ebédet adott magyar vendéglátói tisz­teletére. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden, melyen részt vett Ká­dár János is, dr. Urho Kaleva Kekkonen és Losonczi Pál mondott pohárköszöntőt. Szerdán elutazott Magyaror­szágról dr. Urho Kaleva Kek­konen, a Finn Köztársaság el­nöke. A magyar és finn zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren többezren gyűltek össze bú­csúztatására. A vendégek repülőgépét a magyar légierők vadászkötelé­ke a határig kísérte. Szerdán a délutáni órákban négynapos hivatalos baráti lá­togatásra a csehszlovák fővá­rosba érkezett Urho Kekkonen finn köztársasági elnök. Az ünnepélyes repülőtéri fogadás után a finn államfő és kísérete a prágai várba hajtatott, ahol Svoboda elnök látja vendégül. Äz Odera-Neisse határ sérthetetlen (Folytatás az 1. oldalról.) ződéshez tartozó hadseregek kiképzettsége, felkészültsége igen sokat fejlődött az utóbbi időben, lényegesen magasabb fokon áll, mint az elmúlt évek­ben. Mind a támadó, mind a védelmi jellegű harci tevé­kenység arról tanúskodott, hogy a rendelkezésre álló bo­nyolult technika használatát a baráti hadseregek katonái jól elsajátították. Jellemző a fej­lődésre, hogy például a folyókon menetből tör­ténő átkelést — amit né­met, lengyel és szovjet alakulatok hajtottak végre — a néhány évvel ezelőtti időnek egyötöde alatt, te­hát nagyon fegyelemre méltó gyorsasággal bonyo­lították le. — A szovjet fegyveres erők minden haderőneme és fegy­verneme a már jól ismert, megszokott fegyelemmel és hozzáértéssel működött közre. A Varsói Szerződés fegyveres erőinek legfiatalabb tagja, az NDK nemzeti néphadserege fegyverzetével, technikájával, a tábornokok, tisztek, kato­nák kiképzettségével, teljesen egyenrangú partnerként vett Az ötödik... Népszámlálás a Szovjetunióban A Szovjetunióban 1970. ja­nuár 15-én népszámlálást tar­tanak. A nehezen megközelít­hető falvakban és vidékeken, így a hegyekben és a messzi északon már korábban meg­kezdődik a népszámlálás. Cél­ja, hogy megállapítsák az or­szág lakosságának számát, nem és életkor, családi állapot, nemzetiség, iskolai végzettség, foglalkozás, társadalmi csopor­tok szerinti megoszlását. Eddig a Szovjetunióban négyszer, 1920-ban, 1926-ban, 1939-ben és 1959-ben végeztek ilyen hatalmas felmérést. A mostani népszámlálás programjában olyan kérdés is szerepel, mint a nyelvtudás. Az erre adandó válaszok érté­kes anyagot szolgáltatnak az oktatás rendszerének kialakí­tásához, az irodalom, a sajtó és a rádió további fejlesztéséhez. A SZOVJETUNIÓ népmű­vésze lett Jenei Jenő magyar születésű szovjet díszletterve­ző. A VIETNAMI hadszíntéren tovább, tart a viszonylagos nyugalom. részt a gyakorlaton. A cseh­szlovák néphadsereg erői, a másik három ország csapatai­val baráti egységben, kiváló együttműködésben, igen szer­vezetten és gyorsan, azonos szinten hajtották végre fel­adataikat. Mindez kétségtelen­né teszi, hogy a csehszlovák néphadsereg szilárd tagja a Varsói Szerződés egyesített fegy­veres erőinek, harci poszt­ján becsülettel helytáll. — A lengyel nép, a lakosság nagy szeretettel fogadta a testvéri szocialista országok katonáit. Ez a gyakorlat is egyértelműen bizonyította: a Varsói Szerződés országainak szilárd elhatározása, hogy az Odera—Neisse határ szent és sérthetetlen. — Jó benyomásokkal jöt­tünk haza Lengyelországból. Mindaz, amit a gyakorlaton láttunk, igazolja, hogy a Var­sói Szerződés tagállamaiban nagy gondot fordítanak a hon­védelemre, a hadsereg techni­kai korszerűsítésére, a kikép­zés színvonalának állandó emelésére. Arról is meggyőz ződhettünk, hogy a baráti had­seregek katonáit mélyen át­hatja az inten acionalista szel­lem. A Varsói Szerződés fő ereiét változatlanul a szovjet hadsereg alkotja, amely harci tapasztalatokban a leggazda­gabb. s a korszerű harceszkö­zökkel rendekezik. Mindez biztosítéka Európa és az egész világ békéjének, eev újabb há­ború megelőzésének. 63 ÉVES korában elhunyt Anglia egyik leggazdagabb asszonya, Seafield grófnő. Évi jövedelme meghaladta a 100 ezer fontot, Skóciában két kastélya, kiterjedt földtulaj­dona, a Bahama-szigeteken pedig luxusvillája volt. A TUNÉZIAI áradások kö­vetkeztében 352 ember halt meg, 91 057 vált hajléktalanná és .33 969 lakóház pusztult el. BULGÁRIAI JEGYZETEK ív. BULGÁRIÁBAN AZ A NAGYSZERŰ, hogy bármerre megy az ember, Szófiától az égtáj bármelyik része felé ve­szi az irányt, hegyek-erdők jkiözt visz az útja. Es e sorok írója is otthon érezte magát, mert e sorok írója tényleg ott­hon volt, me*t a hegyek kö­zött nőtt föl. Szófiáitól a második vidéki utunk Etropolébe vitt, ahová elkísért bennünket Vitán Cvetanov titkár elvtárs. Aranyos kis város a Balkán­hegység kettős közepén, amelynek nyúlványai 2000 mé­ter magasan merednek az ég­be. Szófiától Etropoléig talán ha 100 kilométer az út, de mégis, még a szovjet gyárt­mányú Sirály kocsiban is szé­dül az utas, pedig e kocsi ha­talmas, széles és jól fekszi az utat. De a tűkanyarok a he­gyek és .erdők között oly sebe­sen követik egymást, és a bol­gár sofőrök oly sebesen hajta­nak, hogy ember legyen a tal­pán (hogy mást ne mondjak), aki nem szédül útközben. A városka Etropole, ara­nyos. Levegője isteni tiszta. Miért is ne lenne, hiszen a ha­talmas hegyóriás lábánál fek­szik és a város levegőjét év­századok óta a Balkán-hegy­ségről lengedező tiszta szél cseréli. A település mindössze tízezer lakosú. Küldöttségün­ket szépsége, ódonsága és ki­csinysége, írnám; pirinyósága fogta meg. Mindannyiunkat Szentendrére emlékeztetett, jóllehet e város építészeti stí­lusa egészen más, mint a mi kis büszke városunké és a ka­raktere mégis azonos. A VAROS VEZETŐI Etro­pole határában fogadtak ben­nünket. A fogadás számunkra már ismert volt, írhatnám, megszokott. Komoly, ünneplő­be öltözött asszonyok és fér­fiak, vörös nyakkendős úttö­rőlányok, virágcsokor, frissen sült cipó, só és egy hatalmas kulacsban pálinka. A város határából gyalog indultunk a város főterére. Utunkat virágerdő és kedvesen tapsoló emberkoszorú övezte. Velünk jöttek a szovjet dele­gáció tagjai is. A város főterén meleg üd­vözlőszavakat cseréltünk. Azután néhány száz méter­re a várostól, meglátogattunk egy fiatal vasüzemet, amely­nek életkoréi, mondhatni pio­nír, mindössze nyolc év. Ezt az üzemet, ahogyan bennün­ket erről tájékoztattak, azok a munkások építették, akik ma is itt dolgoznak. Az üzem ve­zetői a kedves fogadtatás al­kalmával kérték delegációnk vezetőjét, hogy adja át vala­mennyi Pest megyei üzemnek testvéri üdvözletét, de egy üzemet, a Pest megyei Párt- bizottság kérjen fel, hogy. lépjen versenyre velük. Mert ez volna az igazi barátság a két megye között, ha két üzem szocialista munkaversenyre lépne, ez mélyítené a két me­gye kapcsolatát is. Az üzemben 700 ember dol­gozik. És azon már nem is csodálkoztunk, az eddig látot­tak után, hogy itt is 200 féle terméket gyártanak, a repülő­alkatrészektől a dúralumí- niumból készült zsalukig. Itt is, a munka természete adja, túlsúlyban vannak a nők. Jár­juk az üzemet, nézünk, bámu­lunk, ismerkedünk. A nők kedvesek, csinosak, és bár munkahelyük vasas üzem. csodálva bámuljuk, hogy mindannyiuk körme jól ápolt, sőt, lakkozott. Gondolatot, virágot és szí­vet cseréltünk, és akkor át­mentünk a szomszédba, egy hatalmas bőrgyárba. A gyár országosan is a legnagyobb, amely Bulgária bőrkikészíté­sének nagyobb részét vállalta. És ez ebben az országban igen nagy szó, hiszen köztudott, hogy Bulgáriában nagy a bőr­kultusz. E gyárban 300 ember dolgozik és ez a szám önma­gában semmit sem mond. Ta­lán egyetlenegy, de minden­képpen szemléltető számot megemlítenék. A gyár 20 év alatt termelését megháromszo­rozta. Már mérni nem lehet, annyi itt a bőr. A gyár telje­sen modern, a gépek automa­ták, ennek megfelelően a ter­melés automatizált. Egy érde­kesség, amely megyénket is érinti: a gyár teljesen szagta­lan, írnom sem kell, hogy az ilyesmivel világszerte ritkaság. A DELI ÖRAKBAN vissza­mentünk a városba és a párt­házban a város vezetőitől ér­dekes dolgokat tudtunk meg. Etropole régi munkásmozgal­mi település, erős volt itt a partizán mozgalom, az antifa­siszta harc. Sok ember hullat­ta vérét, adta életét a szabad­ságért. Elmondták, hogy a bolgár partizánok itt, a Bal­kán-hegység rejtekében talál­koztak a szovjet felszabadító csapatokkal. A tájékoztató után elmentünk és leróttuk hálánkat az antifasiszta parti­zánok monumentális emlék­művénél. amelyet a hegy ol­dalába állított örök mementó- ként a hálás utókor. Itt is, és útjaink, valamint beszélgetéseink során bárhol, mindig erőt vett rajtunk vala­milyen lenyűgöző erő, vala­milyen áhitat, amely talán most, így ' leírva frázisként hangzik, de ott, az emlékmű lábánál a pillanatnak szent varázsa volt. Hogy mit jelent az emlék­mű, mit jelent az a sok drága vér és emberélet? Talán pro­fánul hangzik, de a számok bizonyító erejével nem lehet vitatkozni. Etropole, ez az egy­kor szegény kis település, a felszabadulás után fejlett ipari várossá lépett elő. Igaz, mind­össze tízezer lelket számlál, de ebből 5200 ember az iparból él. Most három közép- és számtalan általános iskolája, bölcsődéje és óvodája van. A felszabadulás előtt egyetlen orvos próbálkozott felvenni a harcot a kórokkal, most kö­zel húsz orvos gyógyítja a be­tegeket. És gondoljuk meg: ebben a tízezer lakosú város­kában százhúsz ágyas kórház működik, a város épületeinek hetven százaléka új, és azzal semmit se mondok, ha kije­lentem, hogy ezek 3—4 eme­letesek. 400 magánautó sza­ladgál a város keskeny útjain. Nem is folytatom a számo­kat, gondolom, az eddigiek is önmaguk helyett beszélnek, bizonyítanak. Elvittek, ellátogattunk a vá­ros múzeumába is, gazdag múzeum. Szentendrén is elkel­ne ilyen. A sok érdekesség, műemlék és műkincs között olvastuk Hriszto Botev, a bol­gár Petőfi eredeti kéziratát is. Délben hivatalosak voltunk az etropolei postások dísz­ebédjére. A postások meg­nyerték Bulgária jubileumi postásversenyét. Amikor a szovjet elvtársakkal együtt beléptünk, a hangulat már emelkedett volt. A hatalmas teremben 3—400 ember evett ás ivott és annyi csókot kap­tunk és adtunk, hogy életem­ben először, itt jutott eszembe a gondolat: vajon az ember fejlődésének melyik korszaká­ban döbbent rá arra, hogy örömében megcsókolja a má­sikat? MONDANOM SEM KELL, az ebéd vidám, dalos és tán­cos volt. Es delegációnk né­hány tagja a tánctanár szere­pét is betöltve, csárdásra taní­totta az etropolei postásokat. Suha Andor (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents