Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

í? r-J.vr *I£CV '&Űríiw 1969. SZEPTEMBER 28.. VASÁRNAP A tízezer dukátos ló ART BUCHWALD: ANTI-BEATLES A legtöbb szülőnek az a baja, ha a fejükre zuhan egy olyan csapás, mint a Beat­les, elfogja őket a pánik. Ahelyett, hogy felvennék ve­le a küzdelmet, falra mász­nak, vagy ki akarnak menni a világból, attól függően, hogy milyen az időjárás oda­kint. Pedig a Beatles-probléma megoldása olyan egyszerű, hogy bármelyik szülő egyet­len nap alatt elsajátíthatja. Barátaim, Gordonék, akiknek két teenager gyerekük van az üvöltöző korosztályból, meg­szabadították az otthonukat a Beatles-izmustól egyszer s mindenkorra... Este átszaladtam hozzájuk egy pohár itókára, és azt lát­tam, hogy tizenöt éves lá­nyuk olvas. Gordonná kinn volt a kony­hában, mosogatott és köz­ben teli torokból ordította: Je-je-je. A hordozható le­mezjátszón egy Beatles-lemez pörgött, és Mrs. Gordon az edényekkel lelkesen ugrált ritmusára. — Az isten szerelmére, anyu, lehalkíthatnád azt a szörnyű lemezt?! Olvasni sze­retnék. — Je-je-je — bömbölte vissza Mrs. Gordon —, halál­ra bírom a Beatleseket! Ránéztem a gyerekekre, akik megrándították vállukat. — Több mint egy hete van így. Undorító. Már a haver­jaim sem jönnek át. Mrs. Gordon kockacukrot kezdett hajigálni a gramofon­ra. — Fogjatok le! — üvöltötte — fogjatok le! — Jaj, anya, teljesen meg­hülyítesz. Nem tennél már fel egy másik lemezt? — Ezt te nem érted — mondta Mrs. Gordon. — Je- je-je. TOTII ÉVA: 1 g f // « 7 « 1 unodo Ha felébredek ebben a nyugodt őszben, mindjárt tudom, hogy nem vagy itt. Végignézem hát félkönyökre dőlten a hegyek vonulásait. Ablakom kínálja a tájat, egy vadgalamb az ág hegyén eltakarja a kaszárnyákat, ring a közelség tenyerén, ám elrebbenti sóhajom — meg is -szégyellem magam érte, De visszavonom mosolyom, hisz úgysem venné senki észre. ^SSSSS^SS/^SSSSSSSS^SSSSSSS^SSS/SSS^SSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSYSS^SSSSSSSSJ^SSSSSSSSSSSSSSS/SSS^SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS TAMAS ERVIN: FICKÓ mészszagot. A másik alaptörvény, hogy a vonal egyenes legyen, mintha gép húzta volna, a többi már gyerekjáték. Áthúzni párszor a hengert a falon — ezüst minta kell, az a szép — és hagyni pár órát száradni. Tetszett az apja f estékes, száradt keze. Meg a fakult kék nadrág, melyet vékony spárga tartott a derékon és a kockás, gomb nélküli flanelling. Mikor készen volt. lassan gyönyörködve mászott le a lét­ráról. aztán behívta anyát, aki a konyhából jött, mint mindig, és agyonmosott kezét a kötényébe törülte, és átölelte az öreg mészcseppes nyakát, és ő is nézte az ecsetszálas fehérséget, és gyönyörködött és tervezgettek, hogy az új festéshez új bútorok is kellenek, és leültek a csomagolópapírral letakart padlóra békettes ceruzával rajzolgatni, hogy hova fogják tenni a sub- lódot. és akkor mit csináljanak a régivel, mely annyira a szí­vükhöz nőtt. Azán megvették a gipszrózsát a csillár köré, és minden maradt a régiben. A befőttes üvegek ugyanúgy bepo­rosodtak a kombinált szekrény tetején, a rekamiét ugyanúgy nekilökték a tiszta falnak, mint a régi piszkosnak, és a beteg, barna sublód első fiókhúzója ugyanúgy kijárt, mint tíz évvel ezelőtt. Fickó már elmúlt harminc. Alacsony volt. és a haja régen ritkulni kezdett. Kerek szarukeretes szemüvegét ritkán törölte meg. Barátai huszonvalahány évesek voltak, az uszoda rémei, széles vállú, négerbarna pacákok, akik ahogy úsztak, nem néz­ték. ki van előttük. Soma, Vendel meg a többi törzsvendég sze­rette Fickót. — Jó dumád van és angyali baba fejed ... — röhögtek raj­ta, csapkodták szőrös combját, ő meg hunyorin visszabámult, amitől még jobban röhögtek, a végén ő is röhögött, és büszke volt magárai azután már az sem volt. csak röhögött, és karika­lábaival a zuhanyozóhoz kacsázott, és kopasz fejebúbjára en­gedte a vizet. Soma ekkor rendszerint felállt, és fenéken billentette, a fecskén ott maradt a pocsolyalábnyom, és újra kezdhette a zu­hanyozást. Nevetett, és harapta a rázúduló vizet, aztán meg­rázta magát, mint egy kutya, és lefeküdt a frottírtörülközőre, amit — tudja jól — nemsokára kihúznak alóla. Vendel két hete jött oda hozzá, karján a Lévi Strauss-szal: — Apóca, nem veszed meg, olcsón adom ... importáru ... Mindegyik haverjának van farmere, csak neki nincs ere­deti, ezt a Népszínház utcában csináltatta, és a mustárszínű cérnán Soma órákat röhögött, hogy olyan, mint egy golfnad­rág, csak ma'gas szárú zoknit, kéne felvenni hozzá. — Fickó, haver vagy, olcsón kapod. . öt kiló, és hordd egészséggel..; Fickó szó nélkül fizetett, és Somától vett egy százasért ka- tonaövet. Mikor először húzta magára a sasszeges, vitorlavászon nadrágot, alig tudott lépni benne. A srácok végigmérték, és csettintettek a nyelvükkel. Csak Vendel szemén látott valami pajkos kacsintásfélét Soma felé. de aztán a két vezér elisme­rően veregette a vállát: — Látod, Fickó, ezek a cuccok pótolhatatlanok, akár az anyajegy. — Nincs is anyajegyem... — mondta Fickó, amin aztán sokáig nevettek. (A kanapén még ott volt a nyoma, mikor kiskorában bepi­Gordonék tizenhat éves fia lépett be ekkor és odaszólt húgának. — Még mindig? Húga bólintott. — Most játssza harmincad­szor. Ha ez így megy to­vább ... Közben hazajött Mr. Gor­don, a család feje. Beatles-fri- zurája volt. — Je-je-je — üdvözölte gyermekeit. — Hej, anyátok a számunkat játssza. A kislány kétségbeesetten nézett körül. — Én elköltözöm. — Tudod mit, elmehetnénk egy árvaházba. Nem is akad­nának a nyomunkra — mond­ta a fiú. ( — Még egyszer, anya — or­dította Mr. Gordon. — De az­tán hangosan, ahogy kell. — Én most felmegyek a padlásra — jelentette ki a lány. — Várj — mondta a bátyja — megyek én is. Mind a ketten kirohantak. — plmentek? — bömbölte a konyhából Mrs. Gordon. — Aha — mondta Mr. Gordon — megint a padlásra. Mrs. Gordon leállította a lemezjátszót és bejött a szo­bába. — Hű. ez aztán kemény munka volt. — Mi van itt? — kérdez­tem. — A mi srácaink voltak a legnagyobb Beatles-rajongók az egész környéken. Majd­nem az őrületbe kergettek bennünket. Pedig mindent megpróbáltunk. Megfenye­gettük őket, könyörögtünk nekik, vesztegetéssel is pró­bálkoztunk, de hiába. Aztán Alicenak egyszerre leesett a tantusz. „Ha bennünket esz a fene a Beatlesekért, akkor majd ők abbahagyják.” ^Sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/S, DuBOS HAJNAL: Rege Szemérmes fátyol — sarki fény Hegyek sugára fonta, szőtte patak-hajába pártadisznek Naptűzben-olvadt, földdel ötvözött füszál-z'jldarany bilinccsel jegyeséül kérte a bérc Völgy-leánya, erdőbúvó, lombhullás Szarvas-kiálló hívó szóra visszhangos csúcsnak indul — Süvölt a kánya-szél Letépi — testén nincs levél Szemérmes fátyol: sarki fény — ruhája, éke ennyi. Völgy leánya — szikla-mátka porhó-tüzben, jég-csúszáson, ágcsörgető áradatban, meg ne fordulj, érj oda! Lészel áldás, lészel asszony, lészel a dús ég-mezőkön vándor-'Napnak pásztora. ! ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS*. 5 Fickó harmadik napja nem tudott mit kezdeni magával. ^ Reggelenként odatámaszkodott az úszómedence korlátjához, és . ^ belenézett a vízbe. Legszívesebben bele is köpött volna, oda a piszkos vattacsomó és az őszibarackhéj közé, de tudta — úgy- [sem sikerül pontosan céloznia. Aztán a „pecához” sétált, ahol . $ a fáról kötél lógott a vízbe egy úszóövvel, bámulta a kis köly- "S köket, ahogy eszeveszetten próbálnak krallozni a lábukkal, ! ^ közben kézzel verdesik maguk körül a vizet. Az úszómester a ; § korláttól irányította mozdulataikat, mint egy színházrendező. ' Az úszómester tudta, az ember nem mentőövekkel tanulja meg . az életfunkciókat. Néha odaszólt Fickónak: — A rosseb egye meg. Maga még bírja? Nyavalyatörős ' ^ délután ez, az agyam is izzad! 1 ^ Aztán rögtön a szájába vette a krómozott sípot, a fütty- 1 ^ szó végighasította a vizet, és a pöttyös gumilabda Fickó lába | § előtt a korlátszegélyhez gurult, mintha a zöld olajfesték von- $ zotta volna. ^ — Rohadt meleg van... — folytatta a társalgást Fickó. Farmerja vágta a bőrét, a nyloning rátapadt izzadt hátára, és a cipőjébe bedagadt a lába. — Miért nem vetkőzik le? Az úszómester napszemüvegén visszacsillant a víz kékes- zöldes-koszos színe. — Ebben a mosogatólében nem fürdők. — Lehet zuhanyozni is... Pistikém, nyugodtan vegyél tempót^.. Hagyják nyugodtan azt a gyereket! Ügy, Pityuka, örülni fog a mama... Fickó kibotorkált az uszodából. Harmadik napja, hogy reggelenként lejön, megáll az úszó­medence korlátjánál, és beleröhög a napba. Aztán hazamegy, leveti az átizzadt ingét, a farmert magán hagyja, és végigfek­szik a kanapén. (Az apja kedvenc helye volt a kanapé, Magára terítette az aznapi Népszabadságot, a fejére, hogy ne érje a szemét a fény, és órákon át horkolt. Mellette állt a virágos huzatú szék, rajta a disznóbőr harmonikás aktatáska, ami most a szekrény mö­gött megsárgult fényképekkel van tele.) A mennyezeten széthúzódott a por, betömítette a repedése­ket, és furcsa szürkeséggel hintette tele a szobát. A mennyezet magas volt. A stílustalan bútorok magukba szívták az egy­hangúságot. a zongora tetején a kézzel horgolt csipke mintákat hagyott a fekete pólitúron. Szűz Mária képek lógtak a falon, meg három különböző nagyságú Krisztus, keresztfán, öreg. vastag falú lakás volt, spriccelt sárga festékkel, mely már olyan régen volt igazi sárga, hogy Fickó alig emlékezett rá. Csak apja állt előtte frissen a nagy pemzlivel, meg a papír- csákó alól kikapaszkodó ősz hajszálaival, ahogy a létrával bi­ceg. Fent ült a legfelső fokon, amikor arrébb akart menni, fel­állt, és úgy irányította a létra két szárát. A plafon (ő soha nem mondott mennyezetet) alaptörvénye, hogy fehérnek kell len­nie. Bécsi fehérrel végigrpent rajta kétszer, és a szoba beitta a I 4 gött. Azért harmincezer kilo­métert lenyomtam vele, aztán meghirdettem az eladását ép­pen az önök lapjában, a Hon­foglalás és Vidékében. Már a harmadik napon eladtam öt­ezer dukáitért. De mit szapo­rítsam a szót, volt azóta feke­te, fehér, pej, sárga, fakó, tű­zött, deres és szürke lovam, akadt közöttük arab telivér, Nónius, lipicai. De mindegyi­ket úgy vettem, hogy — hála a lóhiánynak, az akadozó im­portnak — az el adási:or mind­egyiken nyertem négy-ötszáz dukátot. Azóta sátram is van a Balaton mellett a jól sikerült üzletekből, sőt. a napokban megvettem tízezerért ezt az angol telivért. Az elbeszélés hatására szé- delegve támolyogtam ki az író­deák sátrából, s még akkor is kóválygott a fejem, amikor felébredtem. Regqeüzes közben nevet­ve meséltem el feleségemnek az álmomat, aki két korty tea között egy megkönnyebbült só­haj közepette jegyezte meg: — Milyen szerencse — mondta —, hogy ma már nem lóvon járnak az emberek és senki sem üzérkedhet lókiuta­lások eladásával. Hát ez valóban szerencse .. ; Baloghy Zoltán az OTP-től felvettem ötszáz dukát személyi kölcsönt, s azt befizettem egy póniigénylésre. Amikor megkaptam a kiuta­lást, azt azon nyomban elad­tam ezer dukátért. Az ezer dukátból ismét beadtam két igénylést, egyet a magam, egyet az apósom nevére. Mon­danom sem kell, hogy az újabb kiutalásokat is eladtam, igy már kétezer dukátom lett, amiből már négy pónit igé­nyeltem, majd a kiutalások is­mételt eladásából lett négyezer dukátom, amiből megvettem készpénzért a pónit. Jó kis ló volt, igénytelen, huszonöt kiló normálzabot fogyasztott száz kilométerre, ha pedig egy kis szuperzabot is kapott, valóság­gal megtáltosodott. — Amikor ötvenezer kilo­métert lenyomtam a kis póni- val. s már a második sebes­séggel is csak köhögve koco­gott fel a dombokra, sikerült eladnom, négyezerötszáz du­kátért. Mint tudja, éppen any- nyiba kerül egy új muraiközi. Nos, mert már elszoktam a gyaloglástól, s jobb szerettem lóval járni, ilyet igényeltem. Ezt az állatot is szerettem. Megbízható volt, három évig használtam, s mindössze két­szer kellett rajta pakót cserél­nem, de tudja — lassú volt. A negyedik sebességben is döcö­§ Abban az időben a Hon- j ^ foglalás és Vidéke című lapnál ] ^ riportereskedtem, s 999 szep- Sj temberét mutatta a naptár. : ^ Éppen befejeztem a négy évvel | korábban, a 995-ben Augs- 1 S; burgnál elszenvedett veresé- $ günkről szóló elemző riport ^ írását, s már csak a fényképe- ^ két válogattam az anyaghoz, ^ hogy nyomdába adhassam a ^ kéziratot, amikor hivatott a $ főszerkesztőm: — Közeledik az ^ ezredforduló, írj a holnapi lap ^ első oldalára egy információt a ^ központi ünnepségekről. Ke- ^ zem már mozdulni akart a te- ^ lefonkagyló után, hogy felhív- ^ jam István fejedelem udvará- ^ bői az illetékest, amikor hirte- $ len eszembe jutott, hogy hi- | szén Graham Bell csak 1876- Ss ban készítette el az első távbe- ^ szélőkészüléket, addig viszont S> nem várhatok. | Elindultam hát a fejedelem | udvarába, hogy személyesen ^kérdezzem meg a ceremónia- ^ mestert, ám mint kiderült, ő ^ éppen értekezleten volt, így hát | azt a tanácsot adták, keressem ^ meg az íródeákját, az is min- ^ dent tud. Az íródeákhoz jókor ^ érkeztem. Épp akkor ugrott le | legújabb kiadású CX rendszá- ^ mú angol telivérjéről, s barát- ^ságosan a sátrába tessékelt. ,<y S$ Amikor befejeztem az inter-^ § jút, nem állhattam meg, hogy ^ ^ ne érdeklődjem: — Úgy tu- ^ ^ dóm, egy íródeáknak nem ép- ^ S; pen nagy a fizetése. Hogyan ^ § tudott ebből összespórolni egy ^ ilyen csodálatos lóra valót? | § — Hahaha — nevetett az !• ^ íródeák, miközben eredeti skót | gerjesztett lótejjel kínált — én-^ ^nekem ez a csodálatos, tízezer^ ^dukátot érő ló tulajdonképpen^ ^ egy fillérembe sem kerüli — Árulja el a titkot — kér-1 ^ tem krákogva, mert az erjesz- ^ ^ tett italból egy lószőr akadt a§ ^ torkomon. $ ^ — Mi sem egyszerűbb — ^ mondta készségesen a deák. — | $ Az egész azzal kezdődött, hogy % — Egyetlen teenagernek sem tetszik az, amit a szülei jónak tartanak — tette hozzá Mrs. Gordon. — így aztán Alice megvet­te a lemezeket, én beatles- frizurát csináltattam magam­nak. Mi indítottuk el az egész anti-beatles mozgalmat erre­felé. Nem volt könnyű dolog, de azt hiszem, megtettük a magunkét — nyilatkozta Mrs. Gordon. Töltöttünk a konyakból és jó két óráig Bernstein-leme- zeket hallgattunk, míg egy­szerre Mrs. Gordon hirtelen megszólalt: — Pszt, jönnek. Kirohant a konyhába, fel­tette a Beatles-számot, Mrs. Gordon ugrándozni kezdett és boldog képpel üvöltözött rá a belépő gyerekekre. — Je-je-je... (Raáb György fordítása) SÉTÁNY ŐSSZEL (Foto: MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents