Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

1969. SZEPTEMBER 28., VASÄRNAP PEST MCGTEI k/ÚHop íj testvérvárosok Jyväskylä és Debrecen Debrecen évek óta élénk kapcsolatokat tart Finnország­gal, A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem professzorai és oktatói szinte minden eszten­dőben részt vesznek a jyväs- kyläi nyári egyetemen, finn oktatókat fogadtak Debrecen­ben és sor került ifjúsági de­legációk cseréjére is. A finn egyetemi város jelezte: szíve­sen szélesítené kapcsolatait a történelmi múltú Debrecennel. A debreceni városi tanács végrehajtó bizottsága most ha­tározatot hozott, amelyben ki­nyilvánította: testvérvárosi kapcsolatot kíván létesíteni Jyvf-skyläval. MIZEUMI DOLGOZÓK KITÜNTETÉSE Az október elsején kezdődő múzeumi hónap alkalmából •bensőséges ünnepséget rendez­tek a múzeumok Pest megyei igazgatóságán, Barinkai Osz- kámé, a Pest megyei Pártbi­zottság titkára jelenlétében. Dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese kitün­tetéseket adott át a megyei múzeumok jó munkát végzett dolgozóinak. Dániel Kornél, a zebegónyi Szőnyi István Em­lékmúzeum igazgatója Szocia­lista Kultúráért Emlékérmet kapott. Urbán Jánosné, a vád Vak Bottyán Múzeum hiva­talsegéde kiváló dolgozó lett, míg Radnai Rudolfné, a mú­zeumok Pest megyei igazgató­ságának munkatársa miniszte­ri dicséretben részesült. REFORMTAPASZTALATOK Változó mércék Ahogy közeledik az 1970- es esztendő, úgy esik egyre több szó arról, hogy válla­lati és népgazdasági méretek­ben miként teljesülnek a harmadik ötéves tervben ösz- szegezett feladatok, hiszen 1970 az említett tervidőszak utolsó esztendeje. Az 1966— 1970 közötti öt év, a gazda­sági mechanizmus reform­jának bevezetése, s fokoza­tos kibontakoztatása kétség­telenül nagy jelentőségű idő­szakként kerül majd be a népgazdaság történetébe. Azért is, mert a harmadik ötéves terv legfőbb célkitűzései — a reform követelte változások egyidejű végrehajtásával — valóra válnak, s azért is, mert a reform működik, hat, s a számítottnál kevesebb zökkenővel ment végbe beve­zetése. A harmadik ötéves terv idejére a nemzeti jöve­delem tervezett növekedése 24 százalék volt, a ténylege­sen várható viszont 38 szá­zalék körül lesz. A szocialista szektor beruházásainak emel­kedése 27—32 százalék kö­zött szerepelt a tervben, tény­legesen 48—49 százalékot tesz majd ki. A két, jellemzőként kiemelt adat mutatja, hogy a 'tervezettnél gyorsabb volt a fejlődés, az ötéves időszak — ha hordott és. hord is magá­ban ellentmondásokat — szer­vesen illeszkedik a szocia­lista gazdaság következetes, Csintalan — a bognár — Aztán siessen, Kálmán bácsi, nem érek rá sokáig. — Szól a nyúlánk, overallba öltö­zött, göndör hajú fiatalember. Munkát hozott az áporkai bog­nármesternek, Csintalan Kál­mánnak. — Jól van, mindjárt vég­zünk, Tíz perc az egész, vár­jon itt addig! — Válaszolja az idős mester, s a göndör hajú megnyugodva leül — kezében két hosszú deszkával — a fű­rész mellé. A műhelyt alacsony fakerí­tés választja el a szőlővel és gyümölcsössel övezett barátsá­gos lakástól. A küszöbön tarka •macska nyújtózkodik az őszi napsütésben. Beljebb tessékel. — A szakmára kíváncsi? — kérdez vissza, s közben gond­terhelten hátratolja sildes sap­káját. — Hát én egy kissé „formabontó” vagyok a család­ban. Apám kovács volt, az öcsém is annak tanult. Bognár csak én lettem. Bizony, az évek hosszú során sokszor ala­kult úgy a dolog, hogy válla­lathoz megyek dolgozni, de valami mindig visszatartott... Szeretni kell ezt a szakmát, kérem. Ha valaki csak úgy, tessék-lássék csinálja, meget­te a fene ... Egy pár nap alatt összegyűlik egy kis munka, az­tán soliszor egy hónapig sem­mi. A hajnali felkelések, az estig való robot — ez nem „cikk” ma már. A múlt évben a fűrész átvágta a kezemet. Két hónapig nem „láttam a műhelyemet. így érthető, miért is dolgozom egyedül — tanuló nélkül. Ki vállal ja-ezt már ma­napság? A beat és az űrhajó korszakában? Erre válaszol­jon, ha tud. Ugye, hallgat? Egészen beleéli magát, gesz­tusokkal magyaráz tovább. — Teljesen kihalásra van ez a szakma ítélve. Tíz év múlva már talán fára sem lesz szük­ség. a fűtést megoldja a vil­lany és a gáz, a tetőket beton­ból csinálják... Néha betéved ide valaki — javítanivalót hoz, mint ez a jóember is ott ni, a kertben. Bezzeg 15—20 éve látta volna... A kerekek, a tragacsok, kocsik, létrák alig fértek el az udvarban. Hogy is mondjáfc csak? Szép volt, el­múlt ... Feláll a székről, indul a mű­helybe. A göndör hajú kissé elszenderedett. Az öreg kelti fel. — Na nézzük, amiből élünk? Mit hozott, fiam? A, szóval csak egy kis javítanivaló? — A sapkát megigazítja a fején, s már nyikorog is a fűrész. (f. g.) A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK: villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, burkoló, híddarus szakmunkásokat, segédmunkásokat. Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. Kiemelt bérezés, megegyezés szerint. 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Útiköltséget térítünk, vidékieknek szállást adunk. Jelentkezés a 43. sz. ÁÉV Ol NAKESZI HÁZGYÁRA Munkaügyi csoportiánál. több tervidőszakot átfogó bő­vítéséhez. A holnapi teendők Pest megye a harmadik öt­éves tervben, a korábbiakhoz mérten jóval gyorsabb lép­tekkel haladt. A Duna-menti Hőerőmű Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat beru­házásának befejezése, illetve mindkét helyen a második be­ruházási ütem megkezdése, a Csepel Autógyárban a jármű­fejlesztési program részeként végrehajtott beruházás, s ugyanez a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyár­egysége esetében, a Forte Fo­tokémiai Iparnál, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban meg­valósított rekonstrukció — csupán ízelítő abból, mi történt a megyében öt év alatt. Ahogy azonban a me­gyében, úgy az országban sem áll meg a számvetés az eredmények összegezésénél. A tervidőszak ugyanis — s fő­ként annak reformesztendei — rávilágított azokra az el­lentmondásokra és feszültsé­gekre, amik a negyedik öt­éves terv általános és helyi kialakítását nagymértékben befolyásolják. Ez utóbbira, a helyi körben történő tervezésre vonatkozó legfontosabb tapasztalait — s egyben feszültségiefk forrása — az, hogy: a reform szüntele­nül „újraértékeli” a vállalato­kat. Míg korábban stabilnak ítélték- meg azt a vállalatot, mely évről évre teljesítette termelési tervét, 1968-tól kezd­ve az értékelés más alapokra helyeződött át. Ezek az alapok azonban különlegesek: gyorsan változnak, s míg 1968-ban eredményesnek, 1969-ben már kevésbé hatékonynak bizo­ny ultaik. Napjainkban — s a jövőben még kevésbé — ilyen értelemben nem létezik stabil vállalat, nincs hosszú évekre szóló biztonság. Változik a mérce, s változnia kell a vál­lalati tevékenységnek is, mert különben a tegnapi jók gyor­san a sor végére kerülnek. (Er­re már most is több példa akad, a múlt évben nagy nye­reséggel dolgozó vállalatok kö­zül jó néhány az év eddig el­telt kilenc hónapjában még a tervezett időarányos nyeresé­get sem érte el!) S a gondolat logikus folytatása: ha lesznek tartósan a sor végére szorult vállalatok, milyen úton kínál­kozik megoldás? Csökkenő támogatás Az elmúlt hónapokban, ami­kor a lapok hírt adtak néhány állami gazdaság, s helyiipari vállalat szanálásáról, sokan voltak, akik értetlenkedve csó­válták a fejüket, azt hangoz­tatva: az1 állami támogatás in­jekcióival megmenthetők let­tek volna. A tények ellentét­ben állnak e vélekedéssel. A múlt évben képződött nyere­ségnek mintegy hatvan száza­lékát — 38 milliárd forintot! — adta vissza az állam a vál­lalatoknak különböző támoga­tások formájában. Ez igen nagy, tehát egészségtelen arány, s lényeges szerepe volt abban, hogy a múlt évben nem akadt veszteséggel dolgozó gazdasági egység az állami szektorban. (A veszteséget el­tüntették az állam adta támo­gatások.) Az egészségtelenül nagy állami támogatás, s ezzel szemben a tervezettnél jóval nagyobb nyereség világossá tette: csökkenteni kell az álla­mi támogatások összegét, gyor­sítani szükséges azt a folyama­tot. mely megmutatja, melyik vállalat dolgozik veszteséggel, s melyik valódi nyereséggel. A csökkenő állami támoga­tás — ha időben nem figyelnek fel — a vállalatok egy részé­nél meghúzza a lélekharangot. Ha felfigyelnek, sokféle mód kínálkozik a szerencsés „mene­külésre”, azaz a gazdálkodás nyereségének növelésére. Ha elsikkad a — ma még — csak jelzésként konduló harang sza­va, ott sor kerülhet, sor kerül a szanálásra. A versenyképte­len vállalatokat ugyanis az ál­lam csak a jól dolgozók rová­sára tudja támogatni, s ez. hosszabb távon, járhatatlan út. A jó munkát nem lehet büntetni azzal, hogy a jutal­mat — másoknak adják... Márpedig ma még sűrűn ez történik. Kínálkozik azonban több út, melyek bármelyike járható a bajbajutottaknak: az ésszerű kooperáció, gyártás he­lyett bérmunka vállalása, s természetesen a gyártmányfej­lesztés, a termékösszetétel megváltoztatása, a más válla­latokkal közösen létrehozott értékesítési hálózat stb. Mind­ehhez azonban már ma riadót kellene fújni, s mi tagadás, túl nagjt a csend. Tőkeáramlás — vállalatok között A változó mércék, melyek ma kezdeti fokon, de a követ­kező tervidőszakban már tel­jesebben érvényesülnek, a vál­lalati tevékenységet állítják a legfontosabb helyre. Ezért dön­tő tényező a vállalatok belső mechanizmusának változása, a vállalatok között kialakuló új­fajta kapcsolatok erőteljes fej­lesztése, természetesen: az ál­talános szabályozók egyidejű tökéletesítésével. A reform megteremtette pél­dául annak — ma még első­sorban elvi — lehetőségét, hogy a tőkeáramlás eddigi — vállalattól állam, majd vissza — útja veszítsen jelentőségé­ből, s ugyanakkor növekedjék a vállalatok közötti forgalom. Gyakorlatilag tehát egyszer­re két irányban is haladni kell. Egyrészt a vállalati szervezet tökéletesítésének, másrészt a vállalatok közötti kapcsolatok újjáalakításának irányában. Ez az a két terület azonban, ahol napjainkban a szükséges­nél és lehetségesnél kisebb a változás, holott o mércék már mások, nagyobb teljesítményt követelnek. A harmadik ötéves terv időszakában végbement fejlődés vállalati körben tör­ténő értékelésének tehát csak­is akkor van értelme, ha a mai mércéket állítják fel, s ezzel reális, mert igaz kapcsot ko­vácsolnak tegnap és . holnap közé. Mészáros Ottó HETI KOMMENTAR Évente 180 ember... Évente átlagosan 180 ember veszti életét üzemi baleset következtében a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben. Évente, átlagosan— 234, 187, 172, 190 tragikusan végződő élet az évek sorrendjében. Az okok? Traktorok, vontatók szabálytalan vezetése, lo­vas kocsik vágtája, robbanó és maró, mérgező anya­gok, az állatok gondozása közben elmulasztott elő­vigyázatosság... Mint a fölsorolás mutatja, a tragé­diák nagy többsége elkerülhető, megelőzhető lett vol­na. ha... Erről a „ha”-ról, a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetéről rendeztek a héten orszá­gos tanácskozást, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselői, valamint a megyei tanácsok műszaki és munkavédelmi felügyelőinek részvételével Balaton- bogláron. Az a súlyos vám, melyet életekkel kell fizetni a könnyelműségért, a felelőtlenségért, csak egyike az adóknak. Mert ezen kívül évente 28—30 ezer embert ér baleset a termelőszövetkezetekben — rajtuk kívül 8—10 ezer között van a mezőgazdaság állami szekto­rában történt balesetek száma —, s a sérültek újbóli munkábaállásáig hatszázezer munkanap (!) is a vesz­teséglistára kerül. Sajnos, az elmúlt években egyen­letesen növekedett a balesetek száma, s ebben az évben is több. mint a múlt esztendő hasonló idősza­kában volt. Akadhatnak, akik azt felelik erre, hogy a gépesítés, az ipari eredetű anyagok fokozott föl­használása természetszerűen magával hozza a bal­eseti veszély növekedését, ám a tények azt mutatják, döntően nem ezek, hanem sokkal egyszerűbb okok játszanak közre a balesetek számának emelkedésében. A szervezetlenség, a munkakörülmények elhanyago­lása, s az egyéni felelőtlenség. A termelőszövetkezetek megszilárdulása ma még elsősorban a gazdálkodás eredményeinek növekedé­sében mutatkozik meg, s csak alig a nagyüzemi szer­vezettségnek megfelelő körülményekben. A gondatla­nul tárolt robbanó és maró, mérgező anyagok, a sza­bálytalanul fölszerelt villanyvezetékek, a gépjavító- műhelyek zsúfoltsága, a járművek vezetőinek adott szabad kéz — kiragadott példa csupán. Sajnos, a kö­zös gazdaságok nagyobb részében ma még a nyo­mait sem lehet megtalálni a szó igazi értelmében vett munkavédelemnek, de rögtön hozzátesszük: ebben nemcsak a termelőszövetkezetek a hibásak. Nem sok figyelem jutott e területre az ellenőrzésre, számon­kérésre hivatott szervezetek részéről sem, ritka volt a bírságolás, a felelősségre vonás, nem készültek megfelelő eszközök és előírások, sőt, olykor maguk a veszélyforrások is rejtve maradtak. (Mint például a mérgező vegyszerek esetében.) Mindezek együttesen, s kiegészülve a gazdaságok, s a tagok mulasztásaival, vezettek a mai, s tovább nem tartható helyzetnez. Az országos tanácskozás jó kiindulópont lehet a hathatós küzdelemhez, természetesen csak akkor, ha a tanácskozás alapján intézkedések születnek, ha tettek következnek. Harmincezer ember átmeneti megrokkanása, s a tragikusan végződő életek min­denkit, akit illet, tettekre ösztönöznek. Sőt, köteleznek! Krónikás Televíziót minden iskolának! Az idei tanév elején hang­zott el a Művelődésügyi Mi­nisztérium és az Iskolateleví- zió közös felhívása: Televíziót minden iskolának! Mi a hely­zet ezzel a fontos kultúrpoli­tikai akcióval kapcsolatban Pest megyében, erről beszél­gettünk Lukács Józseffel, a Pest megyei Tanács vb mű­velődésügyi osztályának cso­portvezetőjével és Dobra Ti­borral, a művelődésügyi osz­tály főelőadójával. Lukács József: — A néhány héttel ezelőtt indított Televíziót minden is­kolának akció iskolapolitikai szempontból valóban nagyon fontos. Pest megye három­százötven iskolája közül mint­egy nyolcvan máig sem ren­delkezik televíziókészülékkel. Pedig elsősorban az iskolate­levízió adásainak a megtekin­tése igen nagy segítséget ad a falusi-tanyai pedagógusok számára az eredményesebb, szemléltetőbb oktatáshoz. Dobra Tibor: — Statisztikánk szerint nemcsak a tanyai iskolák többsége nem rendelkezik még jelenleg sem televíziókészü­lékkel, hanem olyan nagy községek iskolái sem, mint például Szob, Kerepes, Hé- Hévízgyörk, Ecser, Kartal, Káva, Vasad, Zebegény és so­rolhatnám még tovább. Lukács József: — A már említett mintegy nyolcvan iskola egyharmadó- ban pillanatnyilag még vil­lany sincs. így is mintegy öt­venöt-hatvan televíziókészü­lékre lenne szükség ahhoz, Űj színt hozott az alsóvány-pusztai általános iskolások életébe is a televízió. A múlt hét végén egy TB 684-es készü­léket kaptak a Sportfogadási- és Lottó Igazgatóságtól. Az osztály megilletődve figyelte az első adást. hogy a meghirdetett akció si* kerrel záruljon. Dobra Tibor: — Az akció sikerének fel­tétele adott, hiszen Pest mer gyében sok, jelentős nagy­üzem és jól működő, gazdag termelőszövetkezet található,. Ha mindegyik csak egy-egy készüléket ajánlana fel, már­is teljes lenne az akció sikere. Lukács József: — Örömmel közölhetem, hogy az akció megkezdődött Pest megyében is. Elsőként a halásztelki Szabad Május Ter­melőszövetkezet jelentkezett, hogy televíziókészüléket kí­ván ajándékozni saját közsé­ge iskolájának. A halásztelki iskolások azóta már meg is kapták az ígért készüléket és délelőttönként bekapcsolód­hattak az iskolatelevízió népes nézőinek táborába. Dobra Tibor: — A második készüléket az ácsai ÁFÉSZ ajánlotta fel és adta át a felsőpakonyí iskolá­nak. A harmadik készülék pe­dig ezen a csütörtökön talált gazdára: az Országos Taka­rékpénztár Lotto Igazgatósága adta át a bugyi-alsóványi is­kolának. Lukács József: — A legújabb ajándékozók között szerepel a Fővárosi Cipőbolt Vállalat, amely két készüléket ajánlott fel. Az egyiket az abony-sashalmi, a másikat pedig a lórévi dél­szláv iskola kapja meg. Dobra Tibor: — Beszélgetésünk előtt né­hány perccel pedig a Mező­gazdasági Dolgozók Szakszer­vezete jelentkezett, hogy szíve­sen adnának ők is egy televí­ziókészüléket valamelyik Pest megyei iskolának. Az eredmény tehát a mai napig hat készülék a szüksé­ges ötvenötből. Érdeklődéssel várjuk a további jelentkezése­ket, hogy beszámolhassunk róla olvasóinknak. p. p. t t *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents