Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

rest UECVEI iMivlap 1969. SZEPTEMBER 38., VASARJíAP Katonák a fedélzeten Tengerészromantika a Dunán ♦ Jobbra át — hajóval ♦ Aknakeresők A magas part keretezte öböl barnás vizét végigsimítja a szél. Meg-megbillen a szürke testű hajók árboca, a lapáto­kon csattanó hullámpofon fordít egyet a kormánykere­keken. Kötelek egyenes vo­nala feszül a vizen át, katonás rendben tartva az orrukat part felé szegző aknásznaszá- tiok sorait. Csendes a kikötő, mint ilyenkor ősztájt a „civil” hajók, a folyami flottilla na­szádjai is pihenőre horgonyoz­tak a part tövében. Legény­ségük most a tantermekben ismerkedik tovább a hajózás fortélyaival, ha meg szabad idejük van, a könyvtárban olvasgatnak, vagy kétkapura játszanak a futballpályán ... A hajózás, a víziélet: ifjú­kori romantikus álmok sze­replője. Mondjuk így: kor­mányt szorítva, látóhatárt kémlelve nekilódulni a hul­lámoknak, fess egyenruhá­ban minden nap más és más partra szállni, fogadni a kíváncsi, elismerő pillantáso­kat, ami egy „tengerésznek” természetszerűleg kijár... Ed­dig a fantázia. De vajon ront-e a képzelet szépségén, ha a mi Dunánk nem ten­ger, a hadihajók naszádok, a tengerészek pedig sorkato­nák? Az aknásznaszádok fedélze­teit végigjárva, szakavatott kalauzunk, Hóman István hajóparancsnok beszél er­ről. A külcsin nem igazolja a képzeletet, nincs már mat- rózinges, trapéznadrágos egyenruha, kissé csálén álló, szalagos sapka. A hajósok ugyanolyan ruhát viselnek, mint a többi katona. És tud­ni kell azt is, a modern ha­ditechnikában csökkent a flotta szerepe. Feladata azért akad ma is bőven, s a min­dent behálózó technika ide is szakembert követel. így aztán nem véletlen, hogy a flottillához került fiatalok, valamiképp már korábban ismeretséget kötöttek a ha­jóval. A váci hajógyárból pél­dául nem egy gépész, lakatos, asztalos folytatta itt szak­máját, tanult tovább a há­romszor nyolchónapos kikép­zésen. S ha később matróz­ként, vagy kishajóvezető­ként helyezkednének el, gya­korlóidejüket a MAHART beszámítja. — A hajó-alapkiképzés ke­retében a naszádon való moz­gástól, az embermentéstől kezdve a kikötési manővere­kig, sok és bonyolult munka vár a katonákra — mondja Hóman István. — A naszád­kiképzést szakgyakorlatok kö­vetik — ilyen az egyen­kénti aknatelepítés —, majd a kötelékkiképzésben sajátít­ják el például, hogyan kell csoportosan „jobbra át”-ot, „balra át”-ot végezni a hajó­val, hogyan kell ék alakza­tot felvenni... A fedélzeten furcsa tanszerek: gyakorló bombák szürke tömbjei. A ...... i f 3 -t t 'j 1 t'**y# V.-: ‘ü-C 4 k \ s ■< ‘»' - teN“** I®IÍ flottilla egyik feladata hábo­rú esetén: aknafigyelő szol­gálat a Dunán. Az ellenség ál­tal ledobott aknák helyét tíó- lyákkal jelzik. A megadott te­rületre naszádok érkeznek, amelyek — megsemmisítve az aknákat — végigbombázzák a folyómedret. A parton több méter hosszúságú, hasáb ala­kú szerkezetet mutat a hajó­parancsnok. Elektromos ak­nakeresők. A víz alatt lapuló veszedelmes fegyvert, a fe­lette elvonultatott kereső in­dukálja és felrobbantja. El­mondani, leírni könnyű a feladatot, de hogy mindezek gyakorlása mennyi munkát jelent, csak az tudja, aki pa­rancsba kapja. A flottilla részt vesz csapat­szállításban. A kiképzés so­rán a katonák megtanulnak aknazárat telepítem, harcko­csiaknákat elhelyezni a part mentén, ha szükséges, gumi­ruhájukban vállig érő vízben is gázolva ... Aknamegsemmi­sítési, légvédelmi célokra, bánni tudnak a géppuskával, harci gyakorlaton mindenkor készen kell állniuk a tűz-, víz-, vegyi- és atomriadóra. Romantikus a katonahajósok élete? Akikkel találkoztunk, igen­nel feleltek. A hajóparancs­nok példával illusztrált: szol­gált az alakulatnál egy fűsze­res és egy tűzoltó. Hogy a próbatételek .ellenére is talál­tak szépséget munkájukban, bizonyítja: leszerelés után mindkettő hajóvezető lett. A flottillakikötő most csen­des, a naszádok pihenőre hor­gonyoztak. A katonahajósok ilyenkor szívesen elevenítik fel a mindannyiuk számára felejthetetlen emlékképekét Amikor a naszádok kifutottak az öbölből, az árbocon szél csapkodta a zászlót, s á vizet tépő hajó fedélzetén a kódlo­bogók parancsjelzéseit vár­ták . A fegyveres erők napja al­kalmából, a hazánkat védő, országunk biztonságára, rend jére vigyázó honvédek, rend­őrök és munkásőrök sorában őket is köszöntjük. Szitnyai Jenő ií'H : Foto: Urbán Egy fiú-gólya és egy leány- | gólya — elsőévesek a Gödöllői j Agrártudományi Egyetemen — ülnek, a KISZ-bizottság kelle­mes szobájában, tudniillik ki- j választották őkét, hogy KISZ- j vezetők legyenek és most be- j szélgetnek a szervező titkárral. 1 Néhány napja kezdődtek meg az előadások, és mivel az első­évesek — a két karon összesen 334-en vannak — néha még köszönés nélkül haladnak él egymás mellett is, annyira nem ismeri egyik a másikát — hát akkor hogyan választhat­nának maguk közül megfelelő KISZ-vezietőket? Sehogy. A választás a második félévre marad, az elsőben, a felvételi vizsgán mutatott tulajdonsá­gok és az utána lezajlott be­szélgetések döntöttek a vezetői alkalmasságról. íme kettő, a leendő 15 első­éves ifjúsági vezető közül. Agrárgólyák tenisz, egyesületben nem spor­tolt. Jelenleg családi, anyagi vágy más problémái nincse­nek. © © A kérdőívre, amely a megis­merés egyik eszköze volt, a kö­vetkezőket válaszolta: Bada­csonyi Anna, született Balassa­gyarmat, 1950. Az itteni Ba­lassi gimnáziumban végzett, érettségi után azonnal felvet­ték. Magyarból, történelemből, franciából jelesre, matemati­kából jóra érett, Irodalmi szín­pad tag volt. Franciául társal­gási szinten beszél. A növény- termesztés vonzza legjobban, a mezőgazdasággal az a kap­csolata volt eddig, hogy mező- gazdasági jellegű építőtábor­ban dolgozott Kunfehértón és Dunakeszin. Ha végez, tsz-be vagy állami gazdaságba szeret­ne elhelyezkedni. 65 óta KISZ- tag, alapszervezeti titkárként tevékenykedett, vezetőképző tábort is végzett. Kitüntetése nincs. Egyetemi építőtáborba is szívesen menne. Példaképe nincs. Kedvenc írói Moldova György, Mrozek, Camus, költői Raranyi Ferenc, Radnóti, leg­nagyobb köoyyélménye Szabó Magda:'Freskó. Camus: Pestis, Sartre: Szavak, filmélméhye a Falak, színházi élménye Brecht: A kaukázusi krétakör. Szabad idejét legszívesebben olvasással tölti, könyveken kí­vül rendszeresen olvassa az Élet és Irodalmait, az Élet és Tudományt, a Kortársat és a Nagyvilágot. Külföldön még nem volt A KISZ-ben legszí­vesebben kulturális területen dolgozna, irodalmi színpadi tag szeretne az egyetemen is lenni. A Mezőgazdasági Mérnök című lap munkájában nem kíván részt venni. Kedvenc sportja a — Külsőleg nem látszom ti­nédzsernek, de mégis az va­gyok. Ez szerintem azt jelenti, hogy az ember szeret gondol­kozni, vitatkozni, izgalmasan élni. Gondolom, itt az egyete­mien mindezt lehet, nem tart­ják szűk íkorlátok között az embert. Hárman lakunk egy szobában, természetesen kü­lönböző alkatúak vagyunk, az egyik kislánynak már vőlegé­nye van, ő például útálkozik bemenni egy presszóba vagy krimóba meginni egy fél szil­vát Szabadon gyújthatok rá egy cigarettára, bár a múltkor szóltak, hogy az utcán ne do­hányozzak (!?) 250 forintért kapok kollégiumi elhelyezést és kosztok Otthon mondták, hogy még legalább 300 forintot kül­denek. Ez cigire, krimóra és könyvekre kell. Szerencsére a másodévesektől fél áron vettük még a tankönyveket. De szép- irodalom is szükséges. Egyszer már volt ezer forint könyvadós­ságom. Szerencsére apám is imádja a könyveket, így nem volt baj. Különben ő is agro- nómus, illetve most negyed­éves levelezőn, otthon a MÉK- nél dolgozik, de ha végez, ki­megy téeszbe. En is oda sze­retnék, nem azért mert ott sokat lehet leemelni, de ha már az ember tanult, akkor hasznosítsa közvetlenül a ter­melésben. Azt mondják, hogy a nőket nem valami jó szem­mel nézik a téeszekben. Én nem félek. Az isifcolában fel voltak háborodva, hogy agrár­ra jelentkeztem, azt mondták, hogy bölcsészjtípus vagyok. De én nem tudnám elképzelni, hogy tanítsak. A hajítás, a ta­nulás már megkezdődött, az egyik nap hajnalban is dolgoz­tunk a kémiapéldákon. Külön­ben nekem még minden kí­néiul van itt az agráron. A keresztnevemet nem szeretem, az Anna olyan asszonyt«, az Anne jobb lenne.., csúcsvezetőségi titkár volt, épí­tőtáborban nem vett részt, de most majd szeretne. A propa­gandamunkában fotóival ven­ne részt és legszívesebben a. tánccsoportban szerepelne. A kézilabdát és a focit szereti. Ha végez, tsz-ben, vagy állami gazdaságban dolgozna. Problé­mája nincs tanulmányai meg­kezdésével. © — Apám is agrármérnök, S még akadémiát végzett, aztán intéző lett Miskolc környékén a Lichtenstein-birtokon. Ké­sőbb járási mezőgazdasági osztályvezető lett, majd leg­utóbb az ostoros! tsz-ben volt íőagronómus, onnan ment, nyugdíjba. Már gyerekkorom­ban vitt magával a földekre, büszkélkedett munkájával, én szerettem vele járni. így ter­mészetesen mezőgazdasági technikumba iratkoztam. Már tapasztaltam, hogy mit jelent reggel háromkor kelni, este tí­zig a földeken járni és aztán újból kora hajnaliban kelni. Ha nem vettek volna fel, újból megpróbáltam volna. Aztán egy évig tüzér lettem, őrmes­terként szereltem le. Ott mi voltunk a központ, leendő egyetemisták, és állandóan le­toltak bennünket. Sok ismerő­söm vari a felsőbb évesek kö­zött, magyarázgatták, hogy mi­kor érdemes tanulni, kinél ho­gyan kell vizsgázni. Most már gyűjteni kell a növényeket és előkészíteni a morfológiai gyűjteményt. Azt hiszem, hogy növénytermesztő leszek, bár megszerettem a technikumban az üzemszervezést is. Bennün­ket általában szakbarbároknak tartanak, a jogászok például „trágyajogászoknak” nevez­nek. Azt hiszem, a jő szakem­ber mindig egy kicsit szakbar­bár. Remélem, kapok majd szociális segélyt és sűrűn meg­látogatom a bátyámat és két nővéremet egy kis pénzért.. 1 © Kulczycki Antal, az elmúlt évben felvételizett — egy évre elvitték katonának — akkor rég rövidebb és kezdetlege­sebb kérdőívre kellett vála­szolnia. 1950-ben Egerben szü­letett. Gyöngyösön járt mező- gazdasági technikumba és jóra érettségizett 64 óta KISZ-tag, © Felállnak, elköszönnek, az elsőévesek lakógyűlésére igye­keznek. Badacsonyi Anna fehér térd­zoknijában, mini szoknyájában olyan, mint ahogy az ifjúsági lapok ábrázolják a tizenévese­ket. Kulczycki Antal élénkkék ingpulóverében, rövid hajával, leginkább élsportolóra emlé­keztet Berkovits György „Csak a mi lapunk emelt szót..." Napjainkban a kommunista napi­sajtó, a hírközlés, a nyomdatechnika eszközeivel, a Népszabadság és a me­gyei pártlapok másfél milliós példány­számával hatalmas erőt reprezentál. Ahogy belépünk a Népszabadság Blaha Lujza téri székházába, az első benyomás, amit az előcsarnokban sze­rezhetünk, mégis a múltat idézi, az illegális kommunista sajtót. A fehér márvány emléktábla Rózsa Ferencnek, a Népszabadság előfutára, a Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztő­jének emlékét örökíti meg. Az üveg­vitrin alatt pihenő nyomdagép pedig azokét a bátor nyomdászokét, akik 1944 őszétől januárig ezen a gépen nyomták a lapot. 1942. február 1-én jelenik meg az illegális Szabad Nép első száma. Egy­szerű szívópapíron, kezdetleges sok­szorosítással. E lap, annak szerkesztői, nyomdászai, terjesztői ellen, a hírhedt horthysta politikai rendőrség és csend- őrség legjobb erőit mozgósította. Nem a szegényes forma és kivitel, hanem a harcos, mozgósító mondani ve ló volt az, amelyet a fasiszta elnyomó appa­rátus tűzzel-vassal üldözőbe vett. Volt tehát egy illegális kommunista lap, amely a háború, a náci és nyilas bru- talizmus nyomasztó sötétségében a maga meztelenségében tárta fel a való­ságot és mutatta meg a nemzetnek a katasztrófából kivezető utat. 1942 májusában a csendőrkopók nyo­mára jutottak a Magyar Kommunista Párt illegális szervezeteinek, a Szabad Nép nyomdájának, szerkesztőségének és terjesztő apparátusának. A nagyará­nyú letartóztatások miatt hosszú időn keresztül nem jelent meg a Szabad Nép. 1944 szeptemberében, a párt újjá­szervezésével egy időben újra hallat magáról a kommunista sajtó. Ma 25 esztendeje, hogy újra megjelent az il­legális Szabad Nép. Most már nem kezdetleges sokszorosítással, hanem nyomtatásban. A puszta létében fenye­getett magyar nép ellenállásának esz­mei ihletője és vezetője a kommunista párt, s a Szabad Nép is, mint a párt lapja, minden sorát ennek a küzdelem­nek szentelte. Az 1944-es első szám vezércikke „A kommunista párt újra az élen” címmel jelent meg. A követ­kezőket írta: „Majdnem két és fél év telt el a Szabad Nép utolsó számának megjele­nése óta. A háború közepén voltunk. A németek akkor indították győzelem­ittas rohamukat a Kaukázusba, Sztá­lingrádba, a halálba. Nálunk is ujjong­tak a fasiszták. Zúgott a nóta: „Édes Erdély itt vagyunk...” És alig volt, aki észrevette, hogy a magyar honvé­dek százezrei pusztulnak el a Don mellett a németekért. Csak a mi pártunk küzdött, csak a mi lapunk emelt szót ez ellen. Csak a mi akcióinkban, jelszavainkban: „Egy magyar katonát se Hitlernek!”, „Ki a háromhatalmi szövetségből”, csak ezek­ben pislákolt a nemzet élniakarása a legsötétebb időkben... A győzelem itt van. A győzelem, amiért Rózsa és még annyian életüket adták, legfeljebb hetek kérdése. Ezek a hetek azonban hosszabbak lehetnek és több szenvedést és pusztulást hoz­hatnak, mint az ellenforradalmi reak­ció 25 éve... ­E döntő pillanatban a kommunista párt osztályunk és nemzetünk élén is­mét mutatja az utat előre... A munkásság háborút befejező és új világot építő rohamát ismét a kom­munista párt vezeti a Szovjetunió és a szabadságukért küzdő népek oldalán, Itt a végső pillanat, hogy minden munkás, minden magyar csatlakozzék harcunkhoz.” A felszabadulásig öt száma jelent meg a Szabad Nép 1944-es évfolyamá­nak. Az utolsó néhány számvBudapes- ten, a Bezerédi utcában, az Astoria nyomdában készült. A nyomdászok este sötétedés után, a lezárt üzemről leszedték a lakatot és a papírtömegek mögött éjjel készítették a Szabad Né­pet. Ezt a nyomdát már kommunista őrség is védte. A krónika feljegyezte az itt dolgozó hős nyomdászok nevét is, Béres Pálét, Gruber Istvánnéét, Heller Mihályit, Krecska Miklósét, Rákosi Sándorét, és a tűzharc során elesett Szegedi Istvá­nét. Az illegális Szabad Nép cikkeit az egyszerűség, világos kifejezés és har­cosság jellemezte. A Szabad Nép első­sorban a kommunistákhoz szólt, de hangja rajtuk keresztül eljutott a há­borút ellenző antifasiszta tömegekhez. A kommunisták, s mindazok, akikhez eljutott a lap, szeretettel és nagy ér­deklődéssel olvasták sorait. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon a mártírok sora s a börtön kí­sérte, a másik oldalon pedig a fasiz­mus szörnyű kegyetlenségétől, a halál­tól vissza nem riadó kommunista ön- feláldozás, s az újért való harc, amely a magyar népet kiemelte az évszáza­dos elnyomásból, s elindította a boldo­gabb jövő felé vezető úton. i> k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents