Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
PEST ál EGY Ei KMirlap 1969. SZEPTEMBER 2., KEDD Naponta egymillió ember Az iparban, a mezőgazdaságban, a vasútnál, a gazdasági tevékenység különböző területein naponta egymillióra rúg azok száma, akik a hét- nyolc-tíz órás műszakot — anyagmozgatással töltik... Egymillió ember: hatalmas sereg! Számuk tíz vagy húsz százalékos csökkentése — száz vagy kétszázezer ember! — döntő hatással lenne a munkaerő helyzetre. Alapvetően befolyásolná ugyanakkor a termelési költségeket is. Mert az anyagmozgatás — a legdrágább munka! Targoncától a konvejorig Egy-egy emelővillás targonca a Nagykőrösi Konzervgyárban tíz-tizenöt ember munkáját helyettesíti. A nagy tömegű áru — a zöldáru éppúgy értendő alatta, mint az üveges vagy dobozos kész konzerv — mozgatása gépek híján a termelőlétszám kétszeresét kívánná, s ugyanakkor mégsem 'lenne képes időben eljuttatni rendeltetési helyére a szállítmányokat. A Mechanikai Művek elektrolit kondenzátor üzemének anyagtovábbítómozgató berendezése nemcsak munkások seregét szabadította 'fel — termelő tevékenységre csoportosíthatták át őket —, hanem rendszert vitt a termelésbe, ugrásszerűen megnövelte a szervezettséget, ahogy szaknyelven mondják: ütemesen jelentkező kényszert alkot. Mert a konvejorpálya — hasonlók működnek Ikla- don, az Ipari Műszergyárban, Budakalászon, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat ottani gyárában — időre végzett munkát követel, szervezett anyag-, alkatrész utánpótlást stb. Konvejorpálya azonban még kevés helyen van. A gépiparban maguk a termelőmunkások is munkaidejük tíz-tizenöt százalékát a műveletek közötti anyagmozgatással töltik, a textiliparban ez az arány 25— 30 százalék között van. S akkor még számítsuk hozzá a napi egymillió embert, egymillió műszakot... A késztermék árának 15—70 százaléka — nem tévedés, hetven százalék, például a cukoriparban — anyagmozgatási, szállítási költség! A Mechanikai Művek 6,1 millió forintos költséggel hajtották végre az anyagmozgatás korszerűsítésének első, nagy szakaszát. A befektetett pénz fejében évente 8000 ton- na/kilométer anyagmozgatási csökkenést értek el, s a ráfordítás két esztendő alatt megtérül! Érdemes tehát költeni ilyesmire? Érdemesnek érdemes, de... S ezek a „de” szócskák sűrűn elhangzanak mindenütt, ahol az anyagmozgatás korszerűsítése szóba kerül. ' Könnyű ott a helyzet, ahol — mint például a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában — az egész gyárat átfogó rekonstrukció és fejlesztés valósul meg, s ahol így egycsapásra fölszámolják mindazt, ami kegyetlenül nehéz fizikai munka volt. Gépek s megint gépek — ezek kerülnek a verejtékező, véresre horzsolt kezű munkások helyébe. Nehezebb ott, ahol — s erre is van példa — megvásárolták a nagy teljesítményű automatákat, de anyagtovábbítókat — így véltek takarékoskodni — nem vásároltak hozzájuk. Most ládákban húzkodják az anyagot a gépekhez, melyek — a primitív anyagmozgatás miatt — har- mint-ötven százalékos kapacitással dolgoznak csupán ... Az eddig elmondott példákból joggal leszűrhetjük: nem véletlen, hogy a fejlett ipari országokban az anyagmozgatás gyors korszerűsítése a termelésfejlesztésben az első helyen áll. A Szovjetunióban például a jelenlegi ötéves tervben mintegy kétmillió munkást szabadítanak fel az anyagmozgatási munkakörből a gépesítéssel, s a korszerűsítés a szovjet gépiparban 16— 18 százalékos termelékenységemelkedéshez vezet. Hozzátehetjük: egy-egy anyagmozgató munkás helyettesítése átlagosan 1500 rubelbe, míg a termelésben levőé — automata beállításával például — 9600 rubelbe kerül. Az Egyesült Államokban a termelés fejlesztésére fordított összeg átlag húsz százalékát az anyagmozgatás gépesítésére költik. Hazánkban ez az arány négy százalék körül van csupán ... A Szovjetunióban az elmúlt tíz évben az anyagmozgató berendezések gyártása évente átlagosain 17 százalékkal növekedett. Hazánkban két-három esztendeje — elsősorban az INTRANS- MAS bolgár—magyar közös vállalat téVékenykedése következtében — kezdtek el csupán foglalkozni a szállításszervezés, s az anyagmozgatás kérdéseivel, s lényeges mértékű gyártás ilyen gépekből nincsen. Holott: az egy főre jutó termelés igen lassú növekedése, a termékek árában az anyag- mozgatási költségek nagy hányada, a nehéz fizikai munkát végzők utánpótlásának megszűnése, s az általános munkaerőhiány nem ad más lehetőséget, nem nyit más utat, mint az anyagmozgatás gyors korszerűsítését. Nem másodrangú Napjainkban is tartja magát az a felfogás, hogy az anyag- mozgatás másodrangú ügy, az a döntő, mi történik a gépeknél. Holott: a gépek működését az anyagszállítás határozza meg! Másodrangú lenne valóban? A kőbányászat — Pest megye erősen érdekelt benne, Dunabogdánytól Szobig — a gépesítés eredményeként azonos létszámmal megkétszerezte termelését. Az. anyagszállítás Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, épület- és diszműbádogos, viz-fűtésszerelő, lakatos, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, autószerelő szakmunkásokat, tehergépkocsivezetőket, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk* Jelentkezni lehet, a „Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán. Budapest IX., Viola u. 45. gépesítésének költsége 280 millió forintra rúgott, ám a termelés megduplázásához jelentős létszámnövekedés mellett, egymilliárd forintra lett volna szükség, ha az anyag- mozgatással nem törődnek! Másodraingú lenne? Ezerféle szállal kapcsolódik majd’ minden gondunk az anyagmozgatáshoz! Az üzemi balesetek harminc százaléka anyagmozgatás közben történik. A vasúti kocsik fordulójának megrövidítése azért lassú folyamat, mert a vagonok nagy részét még ma is kézzel rakják ki! (A 25 tonna szénnel megrakott vasúti kocsit 12,5 óra alatt lehet — két tonna óránként — kézzel kiüríteni. A billenőszekrényes vasúti kocsi esetében az ürítés 15 perc... A kézzel elért két tonna óránkénti teljesítmény helyett tehát száz tonna szenet, kavicsot, cukorrépát stb. lehet egy óra alatt kiüríteni!) Számítások szerint az anyagtovábbító berendezések — a félkész termékek átfutási idejének megrövidítésével — 15—17 százalékos készletcsökkentést eredményezhetnek. Ma, amikor a készletlekötésért s növekedésért kemény adót kell fizetni, mégpedig a nyereségből! Persze, vigyázzunk: a szállítást, anyagmozgatást először meg kell tervezni, s szervezni. Mert a gépekkel is lehet fölösleges munkát végeztetni... Igaz, az egyetemeken már megkezdték az anyagmozgatási mérnökök képzését. Igaz, néhány gyárban, vállalatnál már működnek korszerű anyagtovábbító berendezések. Ám az is igaz, hogy a vállalatok, gyárak nagy részében „improduktív” beruházásnak tartják az anyagmozgatás gépesítését, sajnálják rá a pénzt, úgy vélik, egy termelő gép többet ér, nagyobb hasznot hajt, mint tucatnyi anyag- mozgató berendezés. A szemellenzők egy részét a reform már letetette velünk. Ideje lenne lerakni ezt a, nagyon sokba kerülő szemellenzőt is! Mészáros Ottó Pillantás a lehúzott redőny mögé Bosszankodik mindenki, ha vásárlásra indul, és megszokott boltja csukott ajtóval fogadja, nemegyszer nyolc-tíz egymást követő napon át. Lehet, hogy éppen halaszthatatlanul szükséges holmit akar venni, mehet ilyenkor a harmadik-negyedik faluba, esetleg' egészen Budapestig. „Egy kis pótszabadságot tartanak, beszélgetnek, kávéznak az alkalmazottak a lehúzott redőny mögött” — dohogja üzlettől üzletig utazgatva, mert nem lát a roló mögé. Azon át pedig a gyorsaságra igyekvő lázas munka, sem a feszült idegizgalom hullámai nem sugároznak ki. Odabent, akár ha valami elemi katasztrófa dúlt volna, feltúrt polcok alatt skatulyák halmozódnak vad összevisszaságban, és a pultok tetején árudombok. A bolt három alkalmazottjának keze szélsebesen mozog, a szájuk is, félhangosan számolnak. Két férfi éppen a cipődobozok tartalmát vizsgálja, és hasonlítja össze rovatos ívek feljegyzéseivel. Már negyedik napja leltároznak. Ügy kezdődött, hogy reggel kilenckor két férfi toppant be a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 1002. számú boltjába Szobon. Egyenesen a vasútállomásról jöttek. — Leltározni fogunk — mondta egyikük. Szakolczai Gáborné boltvezető gyorsan kiszolgált még egy vevőt, közben Halmai László eladó már lehúzta a redőnyt, és kiakasztotta rá a táblát: „Leltár miatt zárva.” Mixtay Teréz, a másik fiatal eladó, pedig letette kezéből a selyemszalagot, amit egészen még vissza sem csavart, és várakozóan nézett körül. Először a pénzkészletet vették számba. Reggel a nyitva tartás első órájában 2660 forint volt a bevétel ebben a kis boltban. Csekket töltenek ki, az ifjú Halmai sietve a postára viszi. Mától kezdve, amíg a leltár el nem készült, több bevétel nem lesz, hiszen vásárló nem lépheti át addig a bolt- küszöböt. — Egyszer egy cipőboltban hatezernél több párból négy hiányzott. Egész nap újra meg újra átszámoltuk, este lett, mire megleltük mind a négyet, elbújtak a pulton a sorba rakott dobozok mögött — beszéli el az egyik vállalati ellenőr, és homlokát törülgetve hozzáteszi még: — Micsoda izgalom volt! Az izgalom most is nagy. Akármilyen becsületes a bolt személyzete, mindig ott függ feje fölött Damoklész kardjaként a leltárhiány. Hibás elszámolásból, véletlenség bői könnyen adódhat. És napokig dolgoznak tele aggodalommal, vesznek számba minden egyes darabot. Darabra és fillérre egyezni kell mindennek. Nagy munka. Ez ugyanis úgynevezett vegyesbolt, ahol asszony, férfi és gyermek tetőtől-talpig felöltözhet. De árul lakástextilt, varróeszközöket is. Ruházati bolt és Röltex kereszteződése. Raktárán húsz cikkcsoport. Vegyünk csak példaképpen egyet, a kötöttárut. Legalább 50—60 fajta árucikkből áll, és az is még tovább tagozódik. Nézzük a pulóvert. Van férfi, női és gyermeknek való. Különböző minőségű, színű és nagyságú, valamint árú. Hát még a fonalak. Belezavarodhat a sok fajtába, félébe akaráki. A leltárt felvevő dolgozónak azonban tévednie nem szabad. A boltvezető varrótűket számol. Ami tasakban van, az még hagyj án, de a doboz alján ömlesztve hever néhány száz, mert egyenként is keresik a vevők. Értéke darabonként 25 fillér, mindegyiknek bele kell kerülnie a leltárba. Csakúgy, mint a 453 forintos damaszt ágygarnitúrának,-amit a kis Mixtay Teri vesz éppen számba. Vagy a fésűknek, amit pedig Halmai László olvas meg reszkető kézzel. Mitől reszket ennek a fiatalembernek a keze? — Számomra becsületpróba ez a leltár. Szeptember elsejétől Letkésre megyek az ÁFÉSZ ruházati boltjába. Nagybörzsönyben lakom, közelebb lesz a munkahelyem. Leltárhiány nélküli boltból akarok odakerülni. — Ebben az üzletben még nem volt leltárhiány — jegyzi meg az egyik ellenőr. — Dehogynem, 52-ben — szólalt meg Szakolczainé. — Fizethettünk majdnem 3000 forintot. Biztos vagyok benne, hogy az akkori legjobb, úgyszólván napi vevőnk lopásai* miatt. Egy függönyt mindenesetre kihúztam a táskájából. — Nyolc éve vagyok ellenőr, de azóta csak ritkán találkozom és akkor is csupán kis összegű hiánnyal, amit a boltok alkalmazottainak kell megtéríteniük. Nagyobb leltárhiány miatt azonban ezalatt senkit sem kellett még elbocsátani vagy bíróság elé állítani. Leltár miatt tehát a ruházati vállalatnál seniká, csali a bolt zárva. — Éspedig most már csupán évente egyszer. Nincs többé félévi, sem év végi leltár. Esztendő közben bármikor, de csak egyszer van évi leltár mindegyik boltban. Erre pedig szükség van, hiszen ebben a kis szobi üzletben is legalább 800 ezer forintot ér az árukészlet, hogyan sáfárkodnak ekkora, értékkel, arról számat kell adni. Szokoly Endre Megyei Film tár Megalakult a népművelési tanácsadó keretében a Megyei Filmtár. Célja, hogy ellássa a megyei művelődési központokat, házakat, otthonokat, valamint az iskolákat korszerű oktató és ismeretterjesztő filmekkel. A filmeket térítés- mentesen lehet igényelni a Megyei Filmtártól (Budapest, V, Steindl Imre u. 12.) Mint a Filmtártól megtudtuk, napokon belül részletes tájékoztatást küldenek ki a repertoárról, valamint az igénylés módjáról a járási, valamint városi népművelési osztályoknak. TASI LÁSZLÓ: Daliás idők (1945-1946) • • Üzletemberek Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi közelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vállalkozásról vqn szó, rátermett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk. összeülünk! Ez nagyon biz- tatólag hatott rám. Bizonyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt. Ha néhány illető bizonyos ügyben megfelelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott származni. Harmadnap sürgönyt kaptam Jafrinektől; legyek másnap este 9 órakor a kőbányai Kékhordóban. Pontosan megjelentem. Jafrinek bemutatott négy úrnak, azután ösz- szeültünk. — Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy fekete bajuszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk. — Nade, hogyan gondoljuk? — okvetetlenkedtem. — Nem az a lényeg — mondta Jafrinek —, mert az, hogy hogyan gondoljuk kizárólag a lehetőségektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő csak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dolgot. — Ügy van — bólintottak a többiek hevesen. — Nade, mikor volna az a kellő idő? — firtattam merészen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragaszkodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebonyolítjuk. Azt hiszem uraim — fordult a többiekhez —, első megbeszélésre ennyi elég is. Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halászkertben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős — a legfőbb pontokat a múltkor már meg-, beszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója? Feltettem a kezem: — Miről is volna szó tulajdonképpen? — Árról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően. — Mármint hogy minő feltételekről van szó? — kérdeztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jogát illetően. Mi ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragaszkodunk az eredeti tervekhez. Csak az adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade, mik azok a körülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt legközelebb beszéljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Trabuco- kávéházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Tra- buco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta felcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba ? — Ne ugrasson — feleltem — minek mentem volna? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem ... — Vigye az ördög — legyintettem bosszúsan —, de legalább most már mondja meg, hogy miféle vállalkozásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni... Beleült borsózöld autójába és elhajtott. Megdöntötték egy rekordot! Gyurek Csaba magántisztviselő 6 hónapja úszik az ár ellen. — Még nagyon is emlékezetes, hogy dr. Iszkander Faizu- lin, a szovjet hadsereg kapitánya Dunaradványtól a pesti Parlamentig úszott egyfolytában. Eközben csak némi teát, csokoládét és tésztát vett magához. Persze mindezt is úszás közben. Nos, a napokban megjelent szerkesztőségünkben Gyurek Csaba magántisztviselő és kijelentette, hogy Faizu- lin eredményét megóvja, mert ő ennél sokkal különbet ért el: 180 napja úszik egyfolytában az ár, pontosabban az árak ellen. Rekordjának történetét Így beszélte el: — Február közepén startoltam a Teleki téren egy szmokinggal. A start sikerült, egyenletesen tempózva jutottam el március elejéig. Ekkor néhány fehérneműt vettem magamhoz, ettől erőre kaptam és bár valamivel lassabban, de elértem az áprilist. Feleségem és gyermekeim lelkes éljenzése közben egyre csak úsztam tovább. Sajnos, a gyomromba görcs állt, és átmenetileg válságos helyzetbe jutottam. Már- már úgy látszott, hogy összecsapnak fejem felett a hullámok, amikor az akkori közellátási miniszter kijelentette, hogy lesz minden bőven. Ezt a tésztát is bevettem és kitartóan úsztam, egyre csak tempóztam tovább. Roppant erőfeszítésembe került, hogy va- lahogyai) a felszínen tartsam magam. Sokszor már úgy volt, hogy összeütközésbe kerülök az örvénnyel, de szerencsém volt. Kizárólag babon és borsón éltem, a szabályoknak megfelelően természetesein azt is vízben ettem, feleségem ugyanis, aki nem motorcsónakon, hanem zongorán kísért, zsírt nem tudott szerezni. Teljesen legyengülve és lefogyva a napokban érkeztem meg a Garay téren keresztül a Mar- git-hídhoz. ahol az ott dolgozó szakmunkások roncsaimat felemelték. Az orvosok szerencsére idejében megérkeztek. néhány húsjeggyel és napraforgóolajjal szagtalanított főzelékkel magamhoz térítettek, s így most már kinn vagyok a vízből. Eddig tart Gyurek Csaba beszámolója rekordúszásáról. A Minisztertanács fog dönteni grről, hogy rekordja hitelesíthető-e, s hogy mivel lehetne a jövőben megelőzni a hasonló rekordokat? (Folytatjuk) l \ 1 4
