Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

19«9. SZEPTEMBER 31., VASÁRNAP rear MEcrei kJ€MíW '""S'S'SS'SSSSSWSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSS Devecseri Gábor: Korfui perc Láttam a sziklák közt a juhokat, mind fölfelé mentek. A tengeröböl mellöl, mely minekünk szép s nekik is kellemes. Föl a sziklák közötti vályúba, úgy megtöltötték, mint annak a rendje, tulajdonképpen folyó hullámzott abban a vályúban fölfelé, folyam, áradat, juh-özön, juh-mindenség, és mind föl; föl gyönyörűen; föl gyorsan; föl miért? Most fazekakban emlékük pihen. MAROSI GYULA: Rákos Sándor: Naplótöredék Rigók szavára ébredek, suhogó záporokban ázom. Homlokomon kel föl a nap, lobog három cserép virágom. Vihar ha jön, esőszagú szél ujja koccan az ablakdeszkán, hördül a mennydörgés a kertben, akár a megsebzett oroszlán. Ha meg hirtelen kiderül, súlyosan hajlik meg az ággal a gyantás csönd s már újra harsan a sebezhetetlen madárdái. Hegyi magányom réstelen s mégis szellős, mint az ég sátra: csak mosolygásom hunyorog feUiőközelből a világra. Darázs Endre: Pékek A pékek általában vakarcs emberkék. Hiába koimáznak a tűzzel, mégis, Már ifjan összemennek, mint rosszminőségű Felöltő, ami megázott. A legfinomabb péksüteményekkel ehetnék Degeszre magukat, de csak csipegetnek, Mint kedvenc rigóik, akiket a műhely Előtt kalácsmorzsa vár a hajnalok legkezdetén, Mikor még csillagok is vannak. Labancz Gyula: A gyerek kezében megbiccen az üveg, kilöttyen a tejtől-fehér-tél; — amikor a gyerek hazatér, már fagy harapja át az üveget és jég lesz kezében. Meghozza a telet. iirrMwwwsssmsmsssfsmssssssssssssssssssssssfsssssssssssssMsssssssssffmJ* 'sssssssssssssssss/ssssssssyssssssssssssssss Otthonról - haza Türelmetlenül állt meg az * ajtó előtt, hosszan nyom­ta a csengőt. Kicsit lihegett és gyöngyözött a homloka, kette­sével vette a lépcsőket. Az öccse nyitott ajtót, Lali meg­csókolta az arcát. Sosem szok­ták megcsókolni egymást, csak hátba veregetni. — Ittál? — kérdezte az öcs- cse mosolyogva. — Csak sört. Letette a csomagokat és be­ment a szobába. Az egyik ágyon tiszta fehérnemű, sötét­kék ruha. — Nem tudtam, hogy jössz — mondta az öccse —, randit beszéltem meg. — Én se tudtam. Persze, menj csak. Lehuppant a fotelra és rá­gyújtott. Az öccse kiment a fürdőszobába borotválkozni. Az ajtókat végig nyitva hagy­ta, Lali bekiabált neki: — Anyáéltkal mi van? — Nem tudom, nemrég jöt­tem haza. Mondd, a csoma­gok a tieid? — Igen. — Utazol? — Nem. — Akkor minek hurcolod magaddal? Lali mélyet szippantott a cigarettából, nem válaszolt. — Hallod? — kérdezte az öccse. — Kezdődik — gondolta Lali —, mostantól kezdve minden­kinek mesedélutánt kell tarta­nom. Gyuri nem kiabált többet, biztosan nekifogott a borot­vával. Megkönnyebbült kicsit. Végigjártatta tekintetét a szo­bán, kicsinek tűnt és túlzsú­foltnak. Idegesítette, hogy úgy ül a szobában, mint egy idegen és úgy is nézi végig Elnyom­ta a cigarettát és kiment a fürdőszobába. Gyuri két he­lyen is megvágta magát. — Jól kidekoráltad a képedet — mondta neki. Gyuri timsóval dörzsölte a vágásokat. — Költözöl? — kérdezte. — Igen. — Megesik az ilyen. A cuc- caidat vidd be a kisszobába. Ha anya jön, ad ágyneműt, a paplan meg a párna benn van az ágyfiókban. Egyébként kupi van, ne ijedj meg. — Majd beviszem — mond­ta Lali és hálás volt az öccsé- nek. Megint rágyújtott. — Ko­moly az a lány? — kérdezte. — Ném tudom ... majd ki­derül. — Persze. Akárhogy is, min­dig kell egy kis esélyt hagyni, hogy komoly legyen, különben nem ér az egész egy kalap sz... -t se. sértették, annál is inkább, mert immár őbenne is egyre gyakrabban felötlött a madon­na és Clara testének egymás- bamosódó képe. Beköszöntött a nyár. Vasár­u nap Carlo lement a vá­rosba, és elbújt a Manuce há­zával szemközti kapualjban. Órák hosszat várt, amíg aztán estefelé Clara és Manuce kijött a házból, mindketten beültek a kocsiba. Amíg a férfi az in­dítással foglalatoskodott, Clara észrevette őt, s egy hosszú, végtelennek tetsző pillantást vetett rá. Másnap Carlo ismét elfoglalta előző napi őrhelyét. Negyed óra múlva mellette termett Clara. Keveset beszél­tek, csupán a találkozó idő­pontjában állapodtak meg. Cla­ra pontosan érkezett, és még aznap Carlo szeretője lett. Ettől kezdve hetenként két- szer-háromszor találkoztak egy-egy városszéli kiskocs­mában. Meséltek egymásnak életükről. Carlo könyörgött Clarahak, hogy hagyja ott Manucet, de a lány haladékot kért. A bányászok egyike-másika meglátta Carlot a leány tár­saságában. Meglepte őket a nő szépsége és eleganciája, tuda­kozódtak kiléte felől, s hama­rosan rájöttek, hogy Carlo barátnője azonos a szobrok legendás darájával. A hír nagy megbotránkozást váltott ki az egész hegyoldalban. An­nak örültek volna, hogy Car­lo megtalálta a szerencsét, hogy immár valóban férfivá serdült Ám sértette apai ér­zéseiket, s valóságos szentség- törésnek tartották, hogy da­rát szereti, bűntársa lesz an­nak a lénynek, aki alig dobja le a Szűzanya köntösét, s máris átadja magát a hívsá- gos testi örömöknek. Carlo szótlanul fogadta korholásukat. Nem akart le­mondani daráról, s ezért, amikor legközelebb találkoz­tak, ismét kérlelte, hogy hagy­ja ott a szobrászt, és egész korábbi foglalatosságát, s kösse hozzá az életét. Clara most sem adott választ. Eközben a bányában immár sértések követték a szemrehá­nyásokat. Carlo rejtekutakon, az omladékok között mert csak lelopózkodni a városba. Aztán elhatározta, hogy nem találkozik többé darával. Társai visszafogadták maguk közé, elhalmozták szerete- tükkel, de ő álmatlanul kín­lódott éjszakánként, kiült a sziklákra, a magas kiszögellé- sekre, és bámulta a tengert. De Clara még jobban szen­vedett Carlo hiányától. Most döbbent rá, hogy mindaz, amit addig átélt, amit szere­tett, aminek örült, tulajdon­képpen halott volt, úgy- kap­csolódott csupán a való élet­hez. mint a hűvös márvány- szobrok a hús-vér emberek­hez Vajon miért nem jön Carlo ? Gyötrődve töprengett magában, de valójában tudta a választ. Elhatározta, hogy elhagyja Manucet, és elindult, hogy döntése hírét maga vi­gye meg Carlónak. Ahol az ösvény elkeskenye­dett, leállította kocsiját és gya- ^ log vágott neki a hegyoldal- ^ nak. Két kézzel hajtotta szétí; a sűrű bokrokat, úgy tört ^ magának utat. Hamarosan el- ^ viselhetetlennek tűnő szom- tj júság gyötörte. Vajon eléri-e^ valaha is a csúcsot? Aztán ^ egyszerre arra gondolt, hogy $ milyen szokatlan, mélységes $ csend veszi körül. Egyetlen embert, egyetlen mozgó ala- ^ kot sem látott, s ettől külö- ^ nős ijedtség szakadt rá: mití is keres ő ezen az elhagyatott, $ vadregényes hegyoldalon, s; egyedül a fehéren izzó ég § alatt S s JJ kkor kürtjelzés hasított a § ^ csendbe. Clara a hang ^ irányába pillantott, s észre-$ vett egy furcsán beburkolt, ^ sapkáját szemébe húzó ala- ^ kot, aki széles, izgatott tag- i lejtésekkel integetett felé. § Clara nem hallotta a mozdu- j> latokat kísérő kiáltást, s rö- $ vid habozás után arrafelé irá- ^ nyitotta lépteit, amerre az ^ embert látta, noha az intege-^ tő, s néhány társa épp ellen- ^ kező irányba szaladt. Hama- ^ rosan el is tűntek a szemed elől. Clara megállt pihenni, s $ hátát nekivetette egy árnyé- $ kos, hűvös sziklának... Robbanás reszkettette meg $ a levegőt, s az ismét beálló § csendben a márvány finom-^ szemcsés, fehér porfelhője % ölelte körül Clarát. Immár ^ örökre. Pedig épp ekkor a i; hegy túlsó oldalán Carlo el- ^ határozta, hogy aznap este mégis megkeresi Clarát... S s (Fordította: Zilahi Judit) $ jVeki csak egy ilyen esete volt, nyáron, falun, mu­latság volt, véletlenül kevere­dett bele. Gyalázatosán rossz volt a zene, a zenekar négy-öt számot tudott csak, és rettene­tes hangerővel igyekeztek. Há­rom lány dolgozott egy építke­zésen. Nem falubeliek voltak. Izmosak, széles csípőjűek, fel­szabadultak. Elmentek tánc végén két falusi fiúval és a határban belefeküdtek egy boglyába. Nem sokat ért. Mi­kor visszamentek, a fiúk azt mondták, hogy klassz volt, La­li nem szólt. Gyuri levetkőzött és bele­ereszkedett a kádba. — És mit csinál az a lány? Dolgozik? — kérdezte Lali. — A... még gimibe jár. Harmadikos. — Taknyos az még. — Most miért velem szóra­kozol? — kérdezte az öccse in­gerülten. Lali bevitte a csomagjait a kisszobába. Szanaszét hányva ingek, piszkos zoknik, minde­nen halvány porréteg és csik­kekkel púpos hamutartók. Az ágyról leszórta a holmikat egy székre, ágyazni kellett vol­na, takarítani egy kicsit, de idegen volt, mint egy szállodai szoba. Kitakarítva, tisztán, né­hány napra tűrhető, de az elő­ző vendég rendetlenségével és hulladékaival elviselhetetlen. Simogatta az ágyat, arra pró­bált összpontosítani, hogy itt aludt húsz évig, de nem jö>tt meg az érzelgősség tömör édessége és nem hódította. Amikor meghallotta a kulcs zörgését a zárban, megköny- nyebbülten ugrott fel, és sie­tett a szülei elé. — Csakhogy téged is lehet látni! — mondta az apja. — Itt maradsz vacsorára? — kérdezte az anya. — Tegnap lesütöttem a húst, fokhagymá­sán, csinálok hozzá egy kis zsíroskrumplit Anikó is jön? — Nem ... Bementek a szobába Apa poharakat szedett elő a szek­rényből. — Mikor leszek már nagyapa?----kérdezte. Lali os­t obán vigyorgott. — Most kéne megmondani — gondolta — túl kell esni rajta. II egitták a pálinkát, apa cigarettát szedett elő, pu- hítgatta, Lali a kezét nézte. — Semmi nem változott — gon­dolta és szerette volna kitö­rölni az emlékezetéből azt a két évet, amikor ide csak fut­va jött a busztól, süteményt evett gyorsan, néhány viccet mesélt, és rohant vissza a búszhoz. Vagy kiöltözve Ani­kóval mereven ültek a széke­ken és még viccek sem jutot­tak az eszébe. Megköszörülte a torkát és mint egy vizsgabizottság előtt, hamis határozottsággal mond­ta: — Eljöttem otthonról. Ha­zaköltöztem. Csodálkozva néztek rá és nem szóltak semmit. — Elhoztam a cuccaimat, betettem a kisszobába. — Hangja halkká és bizonytalan­ná vált, bűntudatot érzett. Tudta, hogy feleslegesen, de nem mert ellene lázadni. — Haragusztok? — Ne beszélj hülyeségeket — mondta apa —, neked itt mindig van helyed, dehát... az apósod, a doktor úr? •— Nemcsak ő... — Fene a nagyképű pofáját, én mondtam neked ... hozhat­tad volna Anikót, elfértünk volna valahogy. — így jobb apa. — Majd később beszéljünk erről, jó? — kérte anya. — Nem sürgős. Biztosan éhesek vagytok, csinálom a vacsorát. Gyuri jött be, a nagytükör elé állt, gondosan fésülte a ha­ját — Csak nem akarsz el­menni? — kérdezte tőle apa — Várd meg legalább a vacso­rát, rádféme, olyan vagy, mint egy gebe. — El kell mennem, apa — mondta vigyorogva. A bátyja vállára csapott — Veled meg egyszer elmegyünk és csapunk egy jó murit! Lali is vette a kabátját, le­ugrott egy üveg borért. Csen­desen ették meg a vacsorát és poharazgattak. Az arcuk kipirult, közömbös dolgokról beszélgettek, még nevetgél­1 tek is. Anya ásitozni kezdett,^ ágyneműt adott Lalinak és ^ megcsókolták egymást. & s I ali bement a kisszobába, $ áthúzta az ágyat, leült a ^ szélére és cigarettára gyúj-$! tott. A két ágy között mintás^ szőnyeg húzódott, mint ré- $ gén, kicsit porosabb volt és^ kopottabb és az ajtó előtt is ^ egy. A szőnyegeken Winettu ^ száguldott villámgyors gipsz ^ lován, csatakiáltásoktól volt ^ hangos a szoba, harcoltak egy- ^ mással a fehér sápadt sakkligurák a fekete benn- ^ szülöttekkel. A szőnyegek ^ mellett, a padló volt a ten- ^ ger, a kályha előtti rész a ^ Déli Forrótenger, az ajtónál^ a Jeges Óceán, a szőnyegek | közti rés a Szuezi-csatorna. | A tengereken gyufásdoboz ha- i jók jártak, szállították azS árut: tarkababot és jancsi- ^ szöget, szelepgumit és öt- ^ fillérest. A csatornán jártak^ át a Déli Forrótengerről a ^ Jeges Óceánra. Az ajtó előtti^ rongyszőnyeg azóta kirojto- ^ sodott és a rojtok átlógtak a ^ mintás szőnyegre. — Nem kö- ^ tötték rendesen — gondolta ^ Lali. A sportszatyrában meg- ^ kereste a borotválkozó do- ^ bozt, zsilettel szépen levágta^ a bojtokat. — Indulhat a for- ^ galom! — mondta, tülkölt^ egyet mély hangon, elnyújtva,^ ahogy a nagy hajók szók- i tak. § Amikor régen még szeret- ^ ték egymást, nagyon bánta, ^ hogy ő kimaradt ezekből a já- ^ tékokból. Máshol játszott, más ^ gyerekekkel. Nagyon szeret- te volna, ha ő is ismeri a ^ szőnyegek titkát, a csatakiál- ^ fásokat, de elmagyarázni nem ^ lehetett. Legalább most ez ^ megmarad. s Fejét a párnába fúrta, be- § szívta a mosószappan és va- ^ salógőz illatát, szerette volna, | ha már reggel lenne, mert $S reggel minden könnyebb és ^ egészségesebb. ' 'Z/’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ BABONA Szerelmes lettem egy ké­ményseprő lányába, aki szin­tén kéményseprő akar lenni. Tudvalevő, hogy kémény­seprővel találkozni nagy sze­rencse. Eddig, ahányszor csak a papával , találkoztunk, min­dig határozott szerencsém volt. Amikor késsel kergetett végig az utcán, ő esett bele a nyitott kanálisba és nem én. Amikor mérgezett tortát küldött nekem, nem én fo­gyasztottam el, hanem Ági néném, aki után hatszáz négyszögöl szőlő maradt rám. Amikor a lányka — titok­ban — hozzám akart jönni feleségül, éppen jég esett és ő féltette az új menyasszo­nyi ruháját. Másnap is jég esett. Harmadnap is. Negyednapon taxit hivat­tam, de kiderült, hogy a ve­zető a lánylca unokabátyja, aki nem hajlandó bennünket elvinni a tanácshoz, mond­ván, hogy ő még tíz forint borravalóért se lesz cinkos. Közben a papa leesett a tetőről és elhunyt. Kötelességemnek tartottam elvenni harmincéves, észt­bontó, de hű özvegyét. Azóta, én vagyok a ké­ményseprőmester a környé­ken, de csak szilveszterkor, mert a magasban szédülök. Azért tűrhetően élek ... Az emberek babonájából egyetlen éjjel megkeresek annyit, hogy semmi gondom egész esztendőben. Csak az a fő, hogy az em­ber ne legyen babonás. Hi­deg fővel éljen és viszi va­lamire, még akkor is, ha ké­pesítés nélküli kéményseprő­mester. (D.) Tamás Menyhért: Eső után Részeg a föld zöld mosollyal ujjong s míg jegenye-borostás arcát a szivárvány tündökléséhez dörzsöli egyre többet gondol feszülő-vajúdó magvaira Mélyén ilyenkor énekelnek legszebben a gyökerek. 1 (Foto: Urbán) I

Next

/
Thumbnails
Contents