Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

1969. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP ™s&íriap Télre már csarnokban A képviselő hétköznapjai BATA JÁNOS A tetőn még kilátni a szabad égre, de már roha­mos gyorsasággal készül­nek az új munkacsarnokok Szentendrén a Betonelem- gyártó Vállalatnál. Nemso­kára fallal veszik körül a házakat úgy, hogy minden időben dolgozhassanak az időjárástól független mun­kakörülményeket biztosító létesítményben. Az előtér­ben csövek, amelyekből az új automata gépek 10 ezer méterszám gyárthatnak az igényeknek megfelelően. Foto: Urbán — Hát van vasárnap is? Félig komoly, félig tréfás válasz a kérdésre: hogyan tel­nek a hétköznapjai? Majd egé­szen komolyan: — Az a baj, hogy a nap csak 24 órából áll, és a 24-ből még az alvás is elvesz néhányat. F.cser, Maglód, Gyömrő, Mende. Tápiósüly, Tápiósáp és Úri országgyűlési képviselője 1967 óta. A Gyömrői Szabók Ktsz-ében pedig kerek évtize­de műszaki vezető. Férfi szabó ipari tanulóként kezdte, a há­ború után. — A gyerek akkor örül, ha játékot kap, én akkor, ha ered­ményesen sikerül eljárnom. Példákat? Attól tart, dicsek­vésnek, hat, ha beszél róluk. A legkacifántosabb ügy — Gyömrő Erzsébet-tefepi orvosnője nyugdíjba vonult Egészségtelen, rossz lakás és rendelő maradt gazdátlanul. Jöttek, ald.k átvették volna, de mind fordultak is vissza, ami­kor meglátták, hol kellene lak­niuk és dolgozniuk. Kinéztünk egy megfelelő épületet. A KPM tulajdona volt. Az illeté­kesek, akiknél személyesen el­jártam, kérésemre lemondtak róla. Csakhogy egy idős hölgy lakott benne, a helyi tanács pedig nem tudott neki más la­kást adni. A járási tanács el­nökéhez, Szíjjártó Lajoshoz fordultam. Ö aztán rövid időn belül megoldotta a gordiuszi csomót Elgondolkozik. — Tápiósüly szennyvízelve­zetési és belvízvédelmi gon­dokkal küszködött. Érveltem az Országos Vízügyi Hivatal­nál, majd a Középdunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóságon, s e két intézménytől a községi ta­nács végiíl oly jelentős össze­get kapott, hogy gondjaitól megszabadulhatott Kacifántos ügyek? Azok is voltak. A legkacifántosabb? A múlt nyáron esett — A környék kislakásépítői elpanaszolták, csak drága, ezer darabonként 1200—1250 forin­tos dévaványai, békéscsabai, füzesgyarmati tégla kapható a Vadkacsák és tőkésrécék A Borsod megyei folyók környékére megérkeztek az őszi vendégek, a vadkacsák, s megkezdődött vadászatuk. Különösen a taktaközi részeket, Taktaharkány, Taktabáj, valamint a Ti­sza mentén Tiszaluc és Tíszapailkonya környékét „szállták” meg a szárnyasok. Az alkonyati órákban valósággal hemzseg­nek a tocsogós, zsombékos réteken. A Takta-közben két-három százas, míg a Tisza mentén ötszázas csoportokat is megfigyel­tek. A vadkacsákon kívül feltűntek a tőkésrécék is. A vadá­szok megállapítása szerint öt éve nem volt ennyi vadkacsa a borsodi „vizesvidékeken”, mint esoltak, mivel a már említett bejelentéseimet megtettem. ® 1969. február 7-én a társa­ság fegyelmi bizottsága a be­jelentések egy részét vizsgál- gatta. De itt bizony a világon semmi nem derült ki. A rend­kívül gyenge jegyzőkönyv ta­núsága szerint főleg ilyesfajta szavak és kifejezések hangzot­tak el, hogy: talán, nem egé­szen, inkább, feltéve, hallot­tam, nem ránk tartozik, nem volt jelen Siposék intrikálnak — pedig Sípos Károly itt eze­ket mondta: „A vezetést kell egységessé tenni... A legfon­tosabb a megbékélés.” Felkerestük Kovács György elnököt, és megkérdeztük: — Miért hagytak ki 11 em­bert a társaságból? — Intrikáltak, bomlasztot­tak. Különben csak 8-at hagy­tunk ki. — Miért nem fegyelmivel távolították el őket, miért kel­lett ehhez feloszlatni a társa­ságot? — Olyan dolgokat nem csi­náltak, ami kimerítette volna a fegyelmi vétséget. (!) — Es miket nevez intriká­nak? — Hogy „te és te ekkor és ekkor kint voltál vadászni, ne­kem kisebb nyúl jutott”, és így tovább. De semmi nem volt igaz. Én ezekről a dolgokról nem tudok, ha ők tudják, ak­kor ők voltak. — Miért éppen ezt a 11-et az idén. vagy maradjunk a nyolcnál, hagyták ki? — Újraalakító bizottság vá­logatta ki őket. A megyei ta­nács vadászati felügyelője el­nökölt. — Es mik voltak azok az okok? — Az én logikám szerint nem kell megokolni. (!) A la­kásomba is azt hívok meg, akit akarok. (!) Elköszöntünk és elgondol­koztunk, hogy furcsa, ha egy társadalmi egyesület elnöke a saját lakásának tartja a közös vadászterületet... Ezután beszélgettünk Ba­lázs Istvánnal, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vadászati felügyelőjével, aki az újjáala­kító bizottság elnöke volt. — Kik bizonyultak alkal­masnak az új vadásztársaság tagságára? — Akik vadászat szempont­jából feddhetetlenek. — Hogyan bizonyosodtak meg például erről? — Kérem, a tíztagú bizott­ság felolvasta a tagok neveit sorra, akiknél semmi megjegy­zés nem hangzott el, azokat automatikusan felvettük, akik­nél valaki megszólalt, hogy „ez problémás”, azokat újból elővettük, és aki akarta, el­mondta róluk a véleményét, majd utána szavaztunk. így 11 ember kimaradt. TÜZÉP-telepeksn, a memdei téglagyár gyártmányaiból vi­szont 710 forintért vásárolhat­nák ezer darabját. Miért nem a környékét látja el, kérdez­tem a mendei téglagyár igaz­gatójától. Nem rajta múlik, fe­lelte, hanem a Belkereskedel­mi Minisztérium TÜZÉP-fő- osztályán. A főosztályvezető válasza: nem rajta múlik, ha­nem a téglagyár trösztigazga­tó jám. A trösztigazgató: nem rajta, hanem a Belker TÜ- ZÉP-főosztályvezetőjén; a mendei gyártmány jelentős ré­szét Pestre kell szállítani, hol­ott neki is jobb lenne, ha megszabadulna a vagonírozási gondoktól. A kör bezárult. Me­hettem volna ismét a főosz­tályvezetőhöz. De nem men­tem. írásbeli dokumentumai­mat elküldtem a belkereske­delmi miniszternek. Két nap múlva kezemben volt a vála­sza: az ügyet kivizsgáltatja. Öt nap múlva meghozta a pos­ta a vizsgálati eredményt, sőt, a miniszter intézkedését is ol­vashattam: a megye évi 10 milliós téglaellátmányát továb­bi 10 millióval megnövelte. Azóta választókerületem majd­nem minden TÜZÉP-telepén kapható olcsó mendei tégla. Zsúfolt napok Sok időre lenne szüksége, hogy eljusson mindenhová. Nyári szabadságának egy ré­sze arra volt jó, hogy részt vehetett a monori járási meg a gyömrői, maglódi és úri községi tanácsülé­sen. A 200 embert fog­lalkoztató ktsz-ben a mun­kának mennie kell. A főnöke azt mondta, latolgassa, hol jelenjen meg feltétlenül. Hét­főn például egybeesett a marxista egyetem és a köz­ségi pártbizottság ülése. Vagy itt, vagy ott kifogásolják a hiányzását. — Kedden, mint az ország­gyűlés ipari bizottságának tagja, a tervezett gáztör­vény előkészítésével kapcso­latban, a Fővárosi Gázmű­vek kőbányai gázgyárában, egy munkaértekezleten vet­tem részt, pénteken megyei tanácsülésen, a múltkoriról hiányoztam, ezt már nem mulaszthattam el. Jövő hét keddjén Budapest egyik leg­nagyobb szakmunkásképző in­tézetét látogatja meg az ipari bizottság, a szakmunkáskép­zéssel , kapcsolatos törvény előkészítésének részeként. Csütörtökön délelőtt, a Par- lamenben, a két törvényja­vaslat bizottsági vitája, majd néhány nap múlva a megyei képviselő csoport értekezlete, — Milyen okok miatt? — összeférhetetlenség, int­rika. Szerintem az is bizonyít­ja, hogy jogosan maradtak ki, mivel most ahelyett, hogy az új társaságba kérnék a felvé­telüket, másik társaságot akar­nak, megfelelő területtel a kis klikkjüknek. Azokról, akik bentmaradtak, egyikről sem tudunk olyat, ami elítélendő, sem vadász-, sem más általá­nos emberi szempontból. Tár­sadalmilag megbecsült, felelős pozícióban levő emberek vagy rendes munkások. Viszont az rejtély — még ha meg is tudják magyarázni —, hogy az újjáalakító bizottság 10 tagja hogyan és miért — éppen ez a 10 — került a bi­zottságba. Az „új” társaság és a veze­tőség nyugodtan ülhet habá­rain, nincsenek már olyanok,' akik felszólalnának a szabály­talan, megengedhetetlen dol­gok ellen. így tehát nem is lesz „intrika” — bejelentés és vizs­gálat —, semmi sem vethet gá­tat a baráti szellem eluralko­utána pedig az országgyűlés őszi időszaka következik. Féleredmény A múlt nyáron, az ország- gyűlés költségvetési vitájában szolalt fel másodszor. A többi közt elmondta — a jegyző­könyv is megörökítette sza­vait —, hogy új általános iskola építése szükséges Men- dén, ahol elavult, nyirkos tantermek veszélyeztetik a gyerekek egészségét, a padló­deszkák közül nyáron kinő a fü. Tápiósülyben, régi pa­rasztházban és egy volt egy­házi iskolában tanítanak. Ez utóbbi — bejárattal a temp- lbm felé, ablakaival a te­metőre néző — egyetlen tanteremből áll. Az ablakek, illetve a halottasház tornáca előtt keskeny kocsiút halad el, ennyi a távolság a két épület között. Nincs olyan pe­dagógus, aki temetési szer­tartások ideje alatt magára tudná vonni a tanulók figyel­mét. Elmondta, hogy a fő­város közelében levő Üllő ugyancsak iskolaépítési gond­dal küzd, s hogy több óvo­dai helyre, több iskolai nap­köziotthonra, taulószobára lenne szükség körzetében. Felszólalása után Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel személyesen is beszélt. — A miniszter megígérte, hogy hamarosan meglátogatja a monori járást. El is ment a monori tanácsra, ahova en­gem nem hívtak meg. Az eredmény: Csévharaszt ka­pott terven felül hat tanter­mes iskolát, az én körzetem­ben azonban minden maradt a régiben. Én nem ilyen lo­vat akartam. Amit mégis po­zitívumnak tekintek, az, hogy Ilku elvtárs felkereste a já­rást. Nyilván a tanács- és a párt vezetői jobban tudták, hol van szükség leginkább segítségre. A bizalom légkörében Választói főként.. esténként, és vasárnapokon kopogtatnak be otthonába. Közügyekben, sajnos, alig-alig, általában egyéni sérelmeikre keresnek orvoslást. Van-e Magyaror­szágon igazságszolgáltatás?, rohanta le a minap egy gyöm- rői férfi. Három éve peres­kedik a szomszédjával, a tel­ke miatt. Mutatta a bírósági ítéletet, melyben az áll, hogy fellebbezésnek helye nincs. Mehetek az istenhez panasz­ra?, kiáltotta feldúltam Meg­nyugtatta őt, utánanéz. Magá­val dr. Korom Mihály igaz­ságügyminiszterrel beszélte meg, mi a teendő? De mire idáig eljutott, a pereskedő szomszédok kibékültek. — Jogtalan előnyt senkinek sem biztosítok, de nem is biz­tosíthatok, s azt magam sem veszek igénybe. Ügy érzi, tisztelik, bizalom­mal vannak iránta. Amíg munkahelyétől a tanácsházáig vezető utat megteszi, öten- hatan is megállítják, mindnek van valami mondanivalója. — Legkínosabban akkor érzem magam, ha az utcán, a túloldalról, egy-egy idős em­ber átköszön, és én hiába tö­röm a feiern, nem tudom, ki volt. Pedig sok embert isme­rek. Polgár István Diákok öröme Pécelen tejet-kakaót, süte­ményt tízóraiznak már a gim­nazisták. A Gagarin téri önki- szolgáló bolt háromszoros szo­cialista brigádja gondoskodik róluk. Reggelenként a KISZ- esek beviszik a rekeszeket, a brigád valamelyik tagja pedig a szünetben kiszolgálja a ta­nulókat. dásának, mert a jelenlegi ta­gok okulhattak: aki nem úszik az árral, az könnyen arra a sorsra juthat, hogy kimarad — a vezetőség és barátai a kivá­lasztó pózában tetszelegnek —, mert ugye nem nagy dolog máról-holnapra feloszlatni egy vadásztársaságot, és „újat” alapítva kihagyni a nem kívá­natos egyéneket fegyelmi vét­ség nélkül. Berkovits György Száz kiló pontyivadék A Hortobágy szélén fekvő Nagyhegyes község határában évekkel ezelőtt az óriási gáz­kitörés mintegy 200 méter át­mérőjű krátertavat képzett. A tó környékét rendezték, fa­csemetékkel ültették be. majd a területet a horgászok vették birtokukba. A debreceni hor­gászok száz kiló pontyivadékot helyeztek a krátertóba. NÉZŐPONT Munkastílus Egyike a sokat hangoztatott, s legkevésbé meghatározott fo­galmaiknak. Mégis, általában vezetőkre, s testületekre értik. Annak idején „a munkastílus javítása érdekében” folytatott kampány nem volt más, mint a jobb vezetés, irányítás szor­galmazása. A munkastílus nem csupán formai, de tartalmi ele­me is valaki, vagy valakik ténykedésének. Mégpedig igen fontos eleme. Legalábbis kel­lene hogy az legyen. Napjainkban többféle jel mutat arra, hogy a változó körülményekkel nehezen vagy sehogysem tart lépést a mun­kastílus a gyárakban, hivata­lokban, vállalatoknál, de a tes­tületi munkában sem. A gyá­rakban például hosszú éveken át az határozta meg a munka­stílust, hogy voltak vezetők, akik adtak, s voltak, akik kö­veteltek. Érthetőbben: a gyár néhány legfőbb vezetője adta a jutalmat, a fizetésemelést, a prémiumot, döntött a kitünte­tésekről, jutalomüdülésről stb., a többi vezető pedig fegyelme­zett, veszekedett, büntetett, utasításokat adott. A gazda­ságirányítás mai rendje egé­szében és részleteiben is halál­ra ítélte ezt a stílust, ám az ítélet végrehajtása késik..._ S késik a vállalatoknál, például a kereskedelemben, ahol még mindig a meglevőt akarják a vevőre rásózni, s nem azt kí­nálják neki, amit keres ... Ne­hezen találni nyomát az új stí­lusnak a testületi munkában, mert még mindig csak szó van az önállóságról, például a taná­csoknál, de az ehhez szüksé­ges anyagi eszközök nem áll­nak rendelkezésre ... Vonjuk le tehát a következtetést: a munkastílus jóval elmaradt napjaink követelményeitől? Elhamarkodott következtetés lenne! A munkastílus, mint a te­vékenység tartalmának for­mai megjelenése sok tekintet­ben mindig is hátrább állt, mint a követelmények. A történelmi ^ örökség egyenes követkeSnényé'vóft, Hogy fok­ról fokra lehetett csak föl­jebb jutni, hogy a gyárak államosításakor nem a vezető posztra állítottak munkastí­lusa, hanem politikai szi­lárdsága volt a döntő. 1956 telén, á hatalomért folyta­tott harcban sem a munka­stílus dominált, hanem a proletárdiktatúra minden esz­közzel való megvédése. Csu­pán két, jelentős állomást emeltünk ki a folyamatból, mely végső soron oda veze­tett, hogy sokak számára harmad- és ötödrangú kér­désnek tűnik a munkastí­lus, s szemük előtt csak egyetlen fontos, lényeges do­log lebeg, az eredmény. Az eredmény azonban — anélkül, hogy a szavakkal játszanánk — egyre in­kább függvénye a munkastí­lusnak. Annak, hogy mit és miként akarnak és hajtanak végre, mi módon tárják fel vagy temetik még mélyebbre az ellentmondásokat, akadá­lyokat, összefüggéseket. Egyik! nagy megyei gyárunk új igazgatója például éppen azért került vezetőként, em­berként nehéz helyzetbe, mert a munkastílusra nem figyelt. Jót akart, helyes, egészsé­ges dolgokat, de rossz úton, rossz' eszközökkel, divatja­múlt formák közepette. S mert az élet igazolta, hogy az eredmény elválaszthatat­lan a stílustól, a gyárnak nem sikerült kilábalnia a ne­hézségek tengeréből, sőt, anyagi, személyi értelemben egyaránt bajai tovább gyara­podtak. Nem véletlen az sem, hogy néhány község­ben évek óta egyhelyben to­pog az államhatalmi-tanácsi munka, mert a tanácselnök egymaga dönt, határoz min­denben. Érthető, ha mások visszahúzódtak, ha kedvüket vesztették, ha elhallgattak. Holott „csak” a munkastílus­sal van baj... Ahol ezzel van baj, ott előbb-utóbb bajok lesznek mással is. Vannak, nem is kevesen,' akik éppen a gazdasági me­chanizmus reformjával, s az ennek nyomában járó, más területeket is érintő változá­sokkal próbálják magyarázni, indokolni a munkastílus hát­térbe szorulását. Azt mond­ják: a reform előtérbe állí­totta az egyszemélyi felelős­séget, a döntések következmé­nyeit világossá tette, s nem a részletek, hanem a végső eredmény a fontos. Az érvelés bármennyire tetszetős is, tel­jesen hamis. Hangozta tói úgy tesznek, mint akik nem vél­nek különbséget fölfedezni a fegyelem és a kaszárnyaszigor között, s akik a döntésekért viselt felelősséget azonosítják a parancsolgatással, az önké­nyeskedéssel. Ha tovább kö­vetjük ezt a logikát, végül is oda jutunk el: semmi nem fontos, a demokratizmus, a tömegek aktivitása, a felada­tok megértetése mind-mind fölösleges, csak eredmény le­gyen. Lehet-e így elérni tartós eredményeket? Ez a munkastílus — mint forma, s mint tartalom — jelentősége. Ideig-óráig bol­dogulni lehet rossz munkastí­lussal is. Volt erre példa, ki­sebb és nagyobb egyaránt... A tartós, maradandó, tehát a további haladáshoz alapul szolgáló eredményeket azon­ban csakis az adott helyzet­nek mindenben megfelelő munkastílus hozhatja létre. S a gazdasági reform nemhogy háttérbe szorította volna, ha­nem nagyon is reflektorfény­be 1 állította a munkastílust, azt, hogy amit elérnek bárhol, azt hogyan, milyen áron, mi­féle úton-módon érték el. A munkastílus tehát napjaink­ban a döntő kérdések egyike, mert a helyes elvek hű meg­valósítója, s azok eltorzítója egyaránt lehet...! A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK: villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő víz- és gázszerelő, burkoló, híddarus szakmunkásokat, segédmunkásokat Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. Kiemelt bérezés megegyezés szerint. 44 órás munkahét minden második szombat szabad Útiköltséget térítünk, vidékieknek szállást adunk. Jelentkezés a 43. sz. ÁÉV DUNAKESZI HÁZGYÁRA Munkaügyi csoportjánál. 4 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents