Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
HEcrei / I Kr/tirSap 1969. SZEPTEMBER 21., VASÄRNAP NAGY TELJESITMENYÜ ORLÖBERENDEZÉS SEGÍTI MAR AZ IDEI SZÜRETET 30 mázsás átlagtermés. Azzal számolniuk kell a szakembereknek, hogy a homoki szőlőkben, a korai fajtáknál alatta rparad valamelyest a hozam a várakozásnak. S hogy milyen lesz a minőség? A nyitány napján, meglepően jónak mutatkozott Tápiószele határában a szőlő. Tizenhat cukorfokos mustot adott. Azóta errefelé, úgyszólván állandóan sütött a egyelőre nem igen enged erre következtetni — sokat javulna még a tőkén levő szőlő. A szürethez is nagy szükség lenne a száraz, meleg napokra. Ezt szeretnék a brigád tagjai is, akik 10 órát dolgoznak a tőkék között. Ez alatt az idő alatt egy-egy szüretelő — a teljesítménytől függően — 70—80, a puttonyosok 90—100 forintot keresnek. Hangosak már a szőlőskertek, szedik a sárgálló ezerjót, a mézes fehéret, meg a szerényebb saszlát. Telnek a kádak, nyikorognak a prések: az alföldi borvidékeken elkezdődött a szüret. El, mert az esős, bo- rongós időjárás sokhelyütt kikezdte a korai fajtákat, alattomos ellehfél, a rothadás vámolja a tőkesorok kincsét. Tápiószelén apparátus. Amikor két évtizede ide került, a jelenlegihez képest meglehetősen kezdetleges eszközökkel, öt-hatezer mázsa szőlőt tudtak feldolgozni egy-egy szüret alatt. Akkor még nagyon sok fáradtságot követelt az emberektől a szezon. Faprésekből került ki a must, híre se volt errefelé az üveghordóknak ... Most valamennyi műveletet gép végez, s Magyar Állami Pincegazdaság célgazdaságának, 300 holdas nagyüzemi ültetvényén negyvenhetén hajlonganak a tőkék körül, szedik a fürtöket, lányok, fiúk, puttonyosok, a környék sz'\£Ődött munkásai. Mércsei Kálmán csapatvezető aggódva kémleli a bárányfelhős eget, nem támad-e eső, mert bizony a csapadék nagy kárt tehet a fürtökben. Szó, ami szó, a mostoha augusztus vége, meg a szeptember eleje miatt túlságosan korán kellett hozzálátni az idei szürethez. Szeptember 8-án kezdték a szedést, azóta minden nap két- száz-kétszáztíz mázsa szőlő kerül a feldolgozóba. Persze, még most is várják, mikor hagyhatnák abba átmenetileg, néhány napra, a kényszerszüretet, hadd érlelné még' a szemet a verőfény, gyarapodnék a szőlőben az erő: a cukorfok. Kismértékű károsodás máris érte az ezerjót, néhány százalékát el is vitte a termésnek a rothadás. Ez még nem lenne baj, hiszen — mint az előzetes becslésekből kitűnt — az utóbbi évtized leggazdagabb szü- retjét ígéri errefelé is az ősz. Tavaly 30 mázsát szedtek le holdanként ezekről a táblákról, s annak ellenére,'hogy Ktfebéh megritkították az ültetvényt (minden második sort kivágták a pásztáról, hogy könnyebben boldogulhassanak a szőlőművelő gépek), most is meglesz a ELKÉSZÜLT AZ EMELETES MOZAIK BORÍTÁSÚ ÜVEGPINCE IS merült mélyebbre a mustban a fokoló. Más szóval: nem emelkedett a cukorfok. Mércsei Kálmán azzal magyarázza ezt a furcsa jelenséget, hogy ha sütött is a nap, a tőkék alja nem tudott kellően átmelegedni, a dús levélzet beárnyékolta a fürtöket, a szőlő nem hasznosíthatta az egyébként aranyat érő napsütést Mindenesetre bíztató, hogy a hét végén már „mozdult” a cukor, 17 fokra javult a must, sőt 18 cukorfokot is mérteit Ebből az alapanyagból körülbelül 11 maligáhfokos — afféle könnyű —, de zamatos asztali bort érlelnek. Ha az időjárás kedvezne — bár a csökkenő hőmérséklet szüret megkezdődött, a hatalmas ültetvény központjában a pincészet is hozzálátott a szőlő feldolgozáshoz. Merfelsz József pincevezető (aki most ünnepli 20 esztendős itteni munkaviszonyát, s ez lesz Tápiószegombnyomásra. Hatalmas poliészter tetős, automata daráló fogadja a csillékből az udvarra beérkező termést Tíz, nagyteljesítményű horizontál prést táplál a daráló, üvegcsöveken áramlik a must a szomszédos alumínium erjesztőtartályba, s végül ugyancsak szivattyú préseli a „nyers” újbort a föld alatti pincerendszer emeletes üveghordóiba. Laboratóriumokban sincs nagyobb tisztaság, mint itt, a fehércsempékkel kirakott folyosókon, öt, úgynevezett pinceág terpeszkedik a föld alá, s az óriási, piros abroncsos fahordók sem idézik már a múltat. Elégedetten újságolja Merfelsz József most, a rekonstrukció beERJED MAR AZ ŰJBOR A TANKOKBAN lén a huszonegyedik szürete), látványos, de inkább tanulságos vizitre invitál bennünket. Nézzük meg — ajánlja —, hogyan készült fel a pincészet, miként működik a gépesített SZAPORÁN JÁR A KEZÜK A SZti RE TELÜKNEK, TELIK A PUTTONY fejezése előtt (mert azért sok gondot okozott az utóbbi két- három évben az építkezés, a gépek beszerzése), hogy az idei szüretre 60—30 mázsa szőlő fogadásaira, feldolgozására készültek fel. A lehető legkisebbre csökkent a kézi munka igény, ami annál is inkább sokat jelent, mert ők sem kapnak embert. A pince, amely 20 évvel ezelőtt legfeljebb tízezer hektó bort tudott befogadni, most 35 ezer hektoliter tárolására alkalmas. Ezekben a napokban még csökkentett ütemben dolgoznák: Mindössze négy'prés működik, műszakonként 1500 mázsa szőlő leve kerül az erjesztő tartályokba. Tizennégy termelőszövetkezet, és három állami gazdaság — köztük a célgazdaság szőlőtermését akarják október végéig feldolgozni. Ha a főszezon elkezdődik, éjjel-nappal dolgoznak a gépek, a prések és a szivaty- tyúk. Tápiószelén a korábbi években is fennakadás nélkül zavartalanul vették át a környék termelőitől a pince dolgozói a termést. Merfelsz József esküszik rá, hogy ezen az őszön sem támad torlódás, nem keletkezik vita az eladók és a felvásárlóik között. Ö maga személyesen látogatta meg a termelőszövetkezeteket, tanácsot adott a szőlőtermesztőknek a szürethez. Az értékesítési szerződéseiket is idejében megkötötték- Most‘már Csak az a fontos, hogy mindkét fél megtartsa a korrekt üzlet előírásait. Hangosak már a szőlőskertek, benépesültek a nagyüzemi ültetvények, Nagykáta környékén kívül a ceglédi, a da- basd és a monori járásban is. Megkezdődött a mezőgazdaság leghangulatosabb, bár most azért sok gonddal járó munkája: a szüret. Szöveg: Súlyán Foto: Gábor nap, de még a hét elején sem Amikor a célgazdaságban a CSILLÉKBEN UTAZIK A SZŐLŐ A FELDOLGOZÓ TELEPRE A * I i