Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-18 / 216. szám
PEST tWGYEI K^úrlap 1969. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Rothadási veszély a szőlőskertekben A vidéki mezőgazdasági üzemekből érkező jelentések szerint kissé korán jöttek az őszi esőzések. Még legalább két-, de sok helyen háromhetes száraz és napsütéses időre lett volna szükség ahhoz, hogy a szőlő ideális körülmények között érjen be. Különösebb baj egyelőre még nincs, hiszen kéthetes szárazság után jött a mostani esőzéssorozat, de most fontos feladat a szőlőskertek állandó megfigyelése, mert az esetleges rothadási folyamatot pontosan ellenőrizni kell. , , Ha a csapadék tovább áz- . tatja a szőlőt, a felvett nedvesség hatására meg- dúzzadnak a szemek, kipattan a héj és nagy erővel indul meg a termés szempontjából hátrányos rothadási folyamat. Ilyenkor a szőlőt idő előtt kell leszüretelni, ami lerontja a cukorfokot és ráadásul a menynyi séget is kedvezőtlenül befolyásolja. Egyéb növényi kultúrák* t ttak sincs jelenleg szüksé- ; gük csapadékra, sőt — a betakarítási munkák miatt káros is a felázott talaj. Á burgonyát országszerte ezekben a napokban nagy erővel takarítják be. A nagyobb burgonyatermelő központokban, Szabolcsban és Somogybán körülbelül a termés felét gyűjtötték össze, máshol — ahol kisebb a termőterület — a fontos növény gúmóinak 80 százalékát szedték fel. A kukorica törését elsősorban a háztáji gazdaságokban kezdték meg, itt ugyanis általában a korai érésű fajtákat részesítik előnyben. A később érő fajtákat — ha az időjárás nem teszi szükségessé a rendkívüli intézkedéseket —, a hónap végén, illetve október elején törik majd le. Ez volt — Amerika! Miniszter - apróhirdetésre Robert Smith annak idején valóban párját ritkító módon lett az Egyesült Államok tengerészeti minisztere. Jelentkezett arra az újsághirdetésre, amelyben vállalkozókat kerestek e miniszteri szék betöltésére. Akkoriban a tengerészeti minisztérium olyan, jelentéktelen volt, hogy Thomas Jefferson (1801-ben választották elnökké) amerikai elnök kénytelen volt hirdetés útján minisztert keresni... Új borfajták — hctdecis rajnai palackokban Tarcali cs olasziiszkai hárslevelű Űj borfajtákat hozott forgalomba a Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság. Hétdecis, úgynevezett rajnai palackokba töltve szállítja az üzletekbe a tájjellegű tarcali édes hárslevelűt, amelyet a rekonstrukció során telepített hasonló nevű szőlőfajtából szüreteltek. Az olasziiszkai szakszövetkezet nagyüzemi tábláiról származó nemes penésszel bevont pinKőműves, ács, asztalos, tetőfedő, épület- és diszműbádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E. 302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsivezetőt, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat, (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel FELVESZÜNK^ Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk, JELENTKEZNI LEHET: A Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktári kiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. KOLSZOLGÁLATOS MUNKÁRA: kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAQ. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felöl 500 FT KÜLSZOLGALATI ÁTALÁNYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. JELENTKEZÉS: a vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél. cékben érlelt bort ugyancsak hétdecis rajnai palackban „olasziiszkai hárslevelű” néven hozza forgalomba a pincegazdaság, Az új borfajtákkal együtt a Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság mádi palackozó- üzemében tíz különböző fajta bort töltenek rajnai palackba. A „főborokat” — változatlanul — a szamorodnit és a háromnégy és ötputtonyos aszút — fehér színű, hosszú nyakú hagyományos hegyaljai palackokban hozzák forgalomba. INKÁBB EGY BORJÚT! Egy üzemi kiránduláson résztvevő két fiatal lány séta közben kissé eltávolodott a többiektől, majd letelepedett egy mezőn. Hirtelen dühöngő bika közeledett feléjük. A lányok rohanva menekültek, de a bika állandóan a nyomukban maradt. Végül az egyik lány a fűbe vetette magát. és így nyög&écselt: „Nem bírom tovább. Inkább kapjak egy borjút, mint egy szívinfarktust ...” Különös, zárt világ ez a régi kültelki lakótelep. Itt még mindig fertőz a múlt levegője, a hajdani lumpenproletár hagyományok mélyen gyökereztek az emberekbe és magot vetettek, csírát eresztettek sok fiatalban is. A változó élet tisztító szele néha bekíváncsiskodik ugyan a telepi házak közé, megkapja az emberek egyikét-másikát és ezért keverednek oly szokatlanul az ellentétek gyakran családokon belül is. Különös világ ez. Munkások lakják, akik a közeli gyárakban olyanok, mint társaik, de mások lesznek, mihelyt a telepre teszik lábukat. A házak nagyjából egyformák, mélybe süllyedt, földszintes viskók. Sokan ki akarnak törni innen — és ez már a változás jele. Van, aki megtalálja az utht, mások azonban útkeresés közben a szakadék felé vezető ösvényre lépnek... A külterületi rendőrség vezetője mutatta így a telepet, ahová indult, és engem ip magával hívott. Jó ismerője, ő is itt élt, innen tört .ki valamikor. Most sincs szolgálatban, a tervezett látogatásra a kíváncsiság, vagy inkább sajnálkozás késztette. A történet elejét már ismerem. Előző éjszaka a járőr egy fiatalembert kísért be, mert félrészegen hangoskodott az utcán, ás az igazoltató rendőröknek is szitkozódva, durván válaszolt. Személyi igazolványában egyetlen munkahely sincs bevezetve, pedig két éve érettségizett már. A rendőrtiszt ismerte a húsz esztendős férfit, mégin- kább a szüleit. Munkásemberek voltak mindketten, esztergályos az apa, bőrgyári munkásasszony az anya. Mi történhetett, hogy fiúk munkakerülő, dologtalan léhűtő lett? A rokkantfedelű telepi' házban sovány, őszhajú asszony fogad bennünket. Tudom róla, hogy csak 45 éves, de első pillanatban sokkal idősebbnek látszik. A rendőrtisztre pillantva először visszahőköl, aztán felismeri, a régi szomszédot. Bátrabb lesz, a kérdés mégis félve tör ki belőle: — A fiam miatt jöttek, ugye? Csak nem csinált yala- mi rosszat? — Még nem __Ha ugyan nem elég rossz, ahogyan él — feleli nyugtatásként a rendőr. Leülünk a kopott asztal mellé és társam a kérdések sorával folytatja. Halk sóhaj a válasz, majd mintha mentegetni akarná magát az asszony, szaggatottan magyarázkodni kezd: — Apja is, én is gürcöltünk egész életünkben. Szerettük volna, hogy a fiúnknak köny- nyebb legyen az élete... Tanuljon, és ne robotoljon álló nap a gép mellett... Mert Pista okos gyerek, könnyen tanult az iskolában. Még egyetemre is jelentkezett, sajnos nem vették fel... Pedig megérdemelte volna, mert jó gyerek, okos gyerek... — De ha ez történt, később miért nem ment dolgozni? Két év alatt kereshetett volna munkát. — Nézze meg majd, ha hazajön. Meglátja, milyen gyenge alkatú szegénykéin... És dolgozott is volna, csak nem talált megfelelő munkát. — És tűri ezt a végtelenségig? Hiszen a gyerek már húsz éves is elmúlt!' — Nekem akkor is a fiam... En vagyok felelős érte, és amíg bírom, eltartom ... — És az édesapja? — Három éve már, hogy elment... — sóhajtott az asz- szony, és a rendőrtiszt már bánta a kérdést. Tudta a férfiről — útközben említette is —, hogy még régen súlyos gyomorbajt szedett össze. De ha így van, akkor még nagyobb a fiú bűne ... Mintha megérezte volna az asszony a gondolatot, halkan folytatta: — Mosást vállalok, szombaton délután takarítani is eljárok, csak ne legyen olyan élete, mint nekünk volt... Látszott az arcán, hogy nincs meggyőződve igazáról, de mondta, hogy önmagát is meggyőzze. — Most hol van a fiú? — A barátainál. Ilyenkor délután mindig összejönnek valahol... Ne gondoljanak rosszra kérem. Csak beszélgetValami elmúlt — Sakk — szuszogott a sógorom. — Kész is vagyok — vigyorogtam. — Nana, nem úgy ismerjük mi a fiatalurat. Nicsak — niesak, a bástyát húzta közbe. Akkor még egy sakk, innét — lépett el a lóval. — Ügy ni. Ezt kiütjük, aztán beadjuk a mattikát — kuncogtam. t— Hát sohasem hagyjátok már abba? — tette »elém a kupica pálinkát a nővérem. — Á, ez katonás volt — hörpintettem le. , — Édes fiam! Egy napra jössz le, s ezt is végigsakkozzátok — szólt feddőn jóanyám. — Ö nem jön, leugrik — tette az asztalra a nővérem a második kupicát. — Berúgatod. Tu<Jod, hogy a Róza nénihez kell mennie — mondta neki anyám. — Az ám, ez tényleg matt, az angyalát — dőlt hátra a sógorom. — Sose akarsz már elmenni — nyelvelt a kishúgom. — Üjabb lemezt kérek — mondtam és vettem a kabátomat. Csikorgó tél volt, akkor meg forró nyár. Hason feküdtem a kertben, a lábam lelógott a pokrócról. Átkoztam az egyetemet, s átkoztam minden halasztott vizsgát. A nap a fejemet verte, a tankönyvnek csak a vállam tartott árnyékot. Hajnali hétkor kezdtem és délre már kitikkadtam a hőségben. Bevizeztem a zsebkendőmet, és ráborítottam a fejemre. Aztán Róza néni szólított. — Ebéd! ■ — Már megint paprikáskrumpli. A könyökömön jön ki — faltam az ételt és félrelöktem az uborkasalátát. — Hát ilyen egy gyerek. A kanász lányát kerülgeti, és még válogat. Ne félj, holnap cukorborsót főzök. — Bár amilyen szép lány. Az jó lesz — öleltem át széles hátát. — Te hízelgő, menj tanulni. Estére jön a Manci tejért. Mentem én, és újra hasra feküdtem a pokrócon. A falun kívül éltem egy más világban, de villanygyújtáskor velük voltam megint. Este keltem életre, mint a bagoly. A napfényes világból csak betűket láttam és villanásokat: Róza néni a konyhában főz. Róza néni vizet merít a gémeskútról. Róza néni a kertben kapál. Megindultam és lelöktek a buszról. A klinika szürke volt, és némán félelmetes. Bevágtam az ajtót és rá se hederítettem a portásra. Égy fehér köpenyes alakba botlottam. — Géza! Hát te hogy kerülsz ide? — néztem. — Itt vagyok adjunktus — nevetett. — Ez igen. Öt éve nem hallottam rólad, úgy eltűntél. — Te tűntél el. Én megnősültem és itt maradtam. — Igen. Én elváltam és elmentem. — Emlékszel, a „Hullámban”? Ragyogó éjszaka volt. Míg élek, nem felejtem el. Onnan mentem reggel vizsgázni. Hajjaj. Gyerekes apa vagyok, most már be kell érni ezzel is. — Ez jól áll neked — mondtam. — Tényleg. Hozzám jöttél? Vagy mi az ördögöt keresel'itt? — A nagynéném ... Itt fekszik. Rákos. Géza megveregette vállamat. — Így van ez, öregfiú. Meg a kora is. Talán két napja van hátra — vezetett a kórterembe. A nővér már belibbent előttünk, és Róza ' nénire terített egy lepedőt, mért nem tűrte meg magán a ruhát. — Látogatója van, néni — mondta. Álltam az ágynál és néztem beesett szemét. — Eljöttél? — Kihullott a fogam. Mindé-; nem tönkrement. Jó, hogy eljöttél. Én már itt maradok. Itt halok meg a városban. Miért hoztak ide? Otthon akartam-meghalni. Géza eltűnt, én meg álltam az ágy lábánál és nem tudtam hazudni. — Meghalunk. Mindannyian meghalunk, Róza népi. Holnap bejön anyám — mondtam. Feljajdult és lerúgta magáról a lepedőt. Hátat fordítottam. A presszóban mosolyogva üdvözölt a felszolgálónő és intett a sarok felé. Megpaskol- tam. a „régi bútordarab” fenekét. Jolán ujja idegesen dobolt az asztalon. — Húsz perce várok — közölte. ' — Valami közbejött — mondtam. — Tegnap este kaptam meg a táviratodat, hogy jössz. Lemondtam a házibulit. Húsz perce várok! — Tudod mit? Ne várj többet. Ügy sincs ennek sok értelme. — Szóval összeszedtél valakit Pesten, és én- már mehetek. Van valakid? — Emberek mennek, emberek jönnek. Mindig van valakink. Mit iszol?' — Búcsúzóul azt, amit te — mondta és előhúzta a táskájából a szerelmeslevelet, amit két hete írtam neki. Lukács Ferenc nek, meg gitároznak. Nálunk is voltak már párszor... — Szeretnénk beszélni vele, — Érte küldhetek. Mindig futkos néhány gyerek a ház körül. — Tétova mozdulattal lép az utcára, majd hamarosan vissza. Meredten néz maga elé, talán az jár az eszében, hogy a hazahívásért nem haragszik-e meg a fia? Még kérdezünk, de az asz- szony már nem válaszol. Jön majd a gyerek és elmondja, amit akar. Úgy érezzük, hogy levegőbe szálltak szavaink. Hangosan koppanva vágódik ki a szobaajtó. A fiú alacsony, sovány, látszatra valóban gyenge fizikumú, de hangja még a rendőrtiszttel szemben is gorombán cseng: — Mit akarnak tőlem? Nem vagyok bűnös. Nem loptam, nem öltem meg senkit! Nyeglén dobja magát a székre. Hallgatunk, várjuk, mit mond még. Úgy látszik, mégis megriad benne a gondolat, mert hirtelen összébb húzódik, ülése bágyadtabb, tekintete zavarosabb lesz. — Kérem, én szabad ember vagyok, szeretném tudni végre, mit akarnak tőlem? Lehet, hogy nem tetszett, amit éjszaka csináltam, de akkor büntessenek meg... — Mondja, barátom, miért nem dolgozik? — kérdés a válasz és felelősségrevonás a folytatás: — Nézzen csak az anyjára. Megroppant a munkában ... Nem sajnálja? Nem érez lelkiismeretfurdalást, legalább miatta? — Kérem, lehet, hogy nem tetszik egyeseknek, ahogyan élek, de ez az én ügyem — ismét hidegen cseng a hang. — Kinek mi köze hozzá. Szabad ember vagyok, ha nem vétek a törvény ellen, úgy élek,, ahogyan tudok... — Szabad ember? így gondolja ezt a szabadságot? — ismét a rendőrtiszt veszi át a szót a válaszhoz hasonló'hidegséggel. — Nézze, kérem. Ön húszéves. Két éve érettségizett, azóta nem dolgozik. Ha éppen akarnánk, magatartását minősíthetnénk munkakerülésnek is... Ha akarnánk, eljárást indíthatnánk maga ellen. Lehet, hogy jobb is tertne'.' Talán1 ■ elsősorban éd'é'sányja érdekében lenne jobb . .. A fiú hosszan hallgat, erre a válaszra nem számított. Terhesen múló másodpercek után kezdi újra, jóval csendesebben: — Egyetemre jelentkeztem, nem vettek fel. Mérnök akartam lenni, ha már nem lehetek az. semmi sem leszek. — Arra nem gondolt, hogy a mérnöki diplomát, megszerezhette volna munka után, esti tanulássál is? Dehogy akart mérnök lenni, fiam. Nem volt és ma sincs magában akarat... A fiú arcáról leolvad a fölény, de még mindig mentegeti magát: — Mit csináljak, ha egyszer nem tudok dolgozni. Megpróbáltam, de nem megy, nem bírom ... — Azt papolják nekem,' hogy a munka nemesít? Nevetséges. Apám abba pusztult bele, hogy tönkre dolgozta magát. Féreg az ember, hitvány féreg. Aki dolgozik, azt rugdossák, aki könnyen él, az boldogul. — És maga milyen áron él? Kitől szerez pénzt, hogy élhessen egyáltalán? Az édesanyjától. Szenved, gürcöl, éjjelét- nappalát feláldozza, hogy legyen felnőtt csemetéjének italra. szórakozásra. Ezt fcrtja az élet értelmének? Ki rugdossa most magát? Senki. Csak maga valakit. Egy embert, a vi- lágrahozőját... És ha meghal az édesanyja? Mi lesz akkor? Nos, én megmondom. Börtön- toltelék lesz magából, fiam ... — Lehet... lehet, hogy igazuk van ... De mit tegyek? — Emlékszik, az éjszaka a rendőrségen szavát adta, hogy munkát keres. Nos, azt akarom most is. — Emlékszem, persze, ezt ígértem... Utána nézek, mit csinálhatnék ... Lehet, hogy új színt ad majd az életemnek. Úgyis sokat unatkoztam napközben ... Egyszóval, ha úgy kívánják, új életet kezdek és dolgozni fogok. Fölényességet és elutasítást éreztem hangjában. Nem tudtam hinni neki... Kovács András
