Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

1969. SZEPTEMBER 16., KEDD PEST MEGUN kfűrlm* Új üzletház Október 1-én új üzletházat adnak át Táborfalván. A nagy, modem épületben iparcikk-, ruházati és cipőbolt, valamint hús-bolt kap helyet. Mind a négy üzlethelyiségben korsze­rű berendezés várja a vásárló­kat, s mindegyikben önkiszol­gáló rendszerrel árusítanak majd. Az üzletházat két évvel ez­előtt kezdték építeni, műszaki átadása szeptember 10-én volt. 26-OS AGANCS Ritka \radászszerencse érte líosefin Stenske veridégvadászt a Mecseki Állami Erdőgazda­ság híres sellyei erdészetében. A hatvanhét éves, NSZK-beli vadásznő, aki nem először járt már a gazdaságban, egy párat­lan 26-os agancsú szarvasbikát ejtett éL Az agancs súlya 14 kiló 25 deka. Fontosabb ada­tai: a rózsatő körmérete 31 centiméter, az agancs szárá­nak hossza pedig 131 centimé­ter. Típusterv - Fűkasza - Oxigénpalack Eredmények és gondok a ráckevei Rákóczi Tsz-ben Dél van, ragyogó napfény, pedig hajnaltól sűrű eső esett reggel fél 9-ig. Emiatt késett három órát a félhatos munka­kezdet és a létszám sem tel­jes, néhányan a zuhogó eső­ben el sem indultak hazulról. Azért vagy hetvenen most is kint vannak a földeken, leg­többen a silókukoricát takarít­ják be a ráckevei Rákóczi Tsz-ben. Hatvan holdon vágja három traktor; és úgy látszik, hozama felülmúlja a várako­zást, megtelnek hamarosan a gödrök. Másik négy traktor a tegnap érkezett három vagon műtrá­gya kirakodásán dolgozik, a többi az őszi vetések előkészí­tésén, mindegyiknek egy-egy csapat gyalogmunkás segédke­zik. Többen a vetőmag tisztí­tásával foglalkoznak, egyszó­val, van mit tenni és nem hiányoznak a dolgos kezek sem. Mindenki tag — Nálunk általában mindig pontosan megjelennek munká­ra a tagok, háromhónapos ízlik a tejpor A pilisi tlj Élet Tsz francia exportra tejporral hizlalja a borjúkat. Az ilyen módon hizlalt borjak húsa hófehér, melyet a megrendelő cég igényel. 100—120 nap alatt állandó ellenőrzés mellett egyedi takarmányozással 180 kg súlyúra híznak a kis- borjúk. VISEGRAD Mátyás király műhelye Vasárnap nyílt meg Viseg- rádon a „Mátyás király kőfa­ragó műhelye” című kiállítás. Dr. Székely György egyetemi tanár megnyitó szavai után a Salamon-toronyban az érdek­lődőket körülvezették az egy­kori műhelyen, s bemutatták az eredeti szerszámokat is. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, épület- és díszműbádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E. 302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsivezetőt, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat, (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel FELVESZÜNK. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET: A Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. igazolatlan távolmaradás után mindenkit törtünk a sorból. Idén még egyetlenegyszer sem került erre sor, más években is nagyon ritkán — mondja Merkli Ferenc, a Rákóczi Tsz elnöke. Arra is méltán büszke, hogy a tsz kiegészítő üzemeiben is úgyszólván kizárólag tagok dolgoznak. Vagy százan lehet­nek és ha kell, otthagyják a műhelyt, a mezőgazdasági munkában segédkeznek. A seprűkötők különben is csak télen dolgoznak. A tsz saját termésű cirokjából tavaly hat­ezer seprűt készítettek, abból 120 ezer forint árbevétele származott a Rákóczinak. Azzal is méltán elégedett le­het a tsz, hogy mióta fennáll, 21-ik éve, egyszer sem fejezte be veszteséggel az esztendőt. Kimagasló nagy nyereségek nélkül ugyan, ds egyenletesen és biztonságosan fejlődik év­ről évre. Hullámpala csak a tervben — Pedig hány nem várt akadály kerül utunkba és okoz sokszor többletkiadást — szó­lal meg Draspó Rudolf, a tsz párttitkára és egyben építőbri­gádjának is vezetője. — Most is az istállóépítke­zésünknél — komorodik el az elnök. Ketten azután elmondják, hogy jelenleg száz fejőstehe­nük áll a régi, rozzant istálló­ban. Két éve elhatározták már a tehenészet fejlesztését és új istálló építését. Tervet rendel­tek a megyei beruházási válla­latnál, amely a szállítást azon­ban csak késői határidőre vál­lalhatta. Erre a tsz területi szövetséghez fordultak, kaptak is három hét múlva egy típus­tervet. A terv szerint szüksé­ges építőanyagot idejekorán megrendelték, a tető fedésére szolgáló. hullámpalát szintén. Csak ez év augusztusában ér­tesültek róla, hogy a terv sze­rinti méretben nem kapható hullámpala, olyat nem is gyár­tanak. Jugoszláviából impor­tált palát kellett vásárolniuk, de az nemcsak drágább, a mé­rete is más, úgyhogy most újabb költséggel a tetőlécezést kell átalakítani, és persze, a fedetlen istállóba határidőre be sem köthetik a teheneket. Ez is anyagi veszteséget okoz. Hogy a típustervekben elő­írt anyag gyakran beszerezhe- tetlen, nem új dolog. De mert állandó nehézséget okoz az építtetőknek, ezúttal is meg kell említeni, hozzátéve, va­jon nem lehetne-e ezekre a típustervekre, akár a konzer- vekre — bár közérthetőbben — ráütni a felhasználási ha­táridőt jelző bélyegzőt? Vagy még helyesebb lenne, ha a tervezők időnként megvizsgál­nák, kapható-e még az általuk előírt építőanyag? Miért lett alom a széna? — Az AGROKER-nél még tavaly fűkaszát rendeltünk — veszi át most a szót Lukács János főagronómus —, és vár­tunk türelemmel. Ez év július végén végre távirat érkezett Törökszentmiklósról, a gép­gyártól, hogy megbízottunk 26-án jelenjen meg a fűkasza átvétele végett. Mi csak 23-án tudtunk menni, üres kézzel jöttünk vissza. Azt mondta a gyár, nem jelentünk meg az általa megszabott időben, oda­adta hát a gépet másnak. A Rákóczi Tsz-nek egyéb­ként a fűkasza hiánya nem­csak gondot, anyagi kárt is okozott. Másoktól kellett bér­be venni a gépi kaszát, és kézi kaszásokat beállítani, hogy 117 hold lucernáját és 60 hold réti szénáját betakaríthassa. így csak lassabban ment a mun­ka, és a harmadik kaszálás után bekövetkezett esős idő­szak a széna és lucerna 60 szá­zalékát tönkretette. Jó, ha alomnak használhatják. — De 150 holdas őszi ár­pánk 20. 280 hold búzaveté­sünk pedig, bár jelentős vihar­kár érte, mégis adott 13 és fél mázsa átlagot. — Igaz — így a főagronó­mus —, csakhogy mikor lesz fűkaszánk?! Palack és kötbér Draspó Rudolf né főkönyve­lőnek szintén van panasza: — Oxigénpalack is kell ne­künk, a gépjavító anélkül nem hegeszthet. Mindig időben megrendeljük, szállítják is, csak éppen ritkán nappal, majdnem mindig munkaidő után. Ha azján ilyenkor az iro- dán nem találnak valakit, aki a szállítójegyet lebélyegzi és a számlát kifizeti, akkor azzal, hogy nincs idejük várakozni, továbbmennek. Mi viszont új­ra rendelhetjük és várhatjuk a cserepalackot. De ha az üres nyolc nap múltán nem kerül vissza, a gyár könyörtelenül behajtja rajtunk a kötbért. Kértük, engedjék meg, hoz- zuk-vigyük saját járművünkön az oxigént, ehhez a gyár nem járult hozzá. Marad a szállítá­si bizonytalanság és a kötbér. Ennek hát utána kell nézni. Beszéltünk is az Oxigén- és Dissousgázgyárral, ahol a sza­badságon levő igazgató helyett az üzemgazdasági osztály ve­zetője annyit mondott, hogy amit a tsz panaszol, az bizony előfordulhat. Hogy a tsz miért ne vihetné maga a pa­lackot AKÖV-teherautó he­lyett? Nem tudja, várjuk meg, amíg az igazgató visszatér, és kérdezzük meg tőle. Szokoly Endre A vezetés próbája Bizonyításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb válla­lati önnállóság megsokszorozta a vezetők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazdaság évtizedes problémái, s így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szervek­nél, mint inkább a vállalatok­nál tapasztalhatók. Jelenleg sincs például lényegesen több erőforrás, anyagi eszköz fel­halmozásra (fejlesztésre és a forgóeszközök növelésére), mint néhány esztendővel ez­előtt, a tervalkudozások ide­jén. Csakhogy most a vállala­tok kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtóz­kodnak, mint ameddig a ta­karó ér. A gazdasági vezetők felelős­sége ma nem általánosságban, hanem nagyon is témaszsrűen mérhető a vállalatok gazdasá­gi eredményeiben. Nem vélet­len például, hogy az egyik fő­könyvelő még mielőtt teljesen összecsaptak volna feje felett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosztásba helye­zését kérte. Az irányító szer­vek által kezdeményezett le­váltások indokolásában is gyakrabban szerepel: alkal­matlan a feladat ellátására. S a kádermunka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a frontvonalak is nyíltabbak, a vállalatok s a felettes ható­ságok felelőssége kevésbé mo­sódik össze, és szembetűnőbb a kisszerűség, a maradiság. A megnövekedett és mérhe­tőbbé vált személyi felelősség­nek azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a legjelleg­zetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a fő­könyvelők többsége képes új, kezdeményező módon vezet­ni, a kockázatot, a felelősséget vállalni és nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önál­lóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezető gárda méltónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb köve­telmények hatására fejlődése is meggyorsult. Természetesen, húsz hónap tapasztalatai alapján legfel­jebb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túl­jutottak az első akadályokon, ám még senki sem szakította át a célszalagot. Az idei év már több munkát, feladatot adott, mint a tavalyi. A re­form kibontakozásával — ahogy csökkentik, illetve meg­szüntetik az állami támogatá­sokat, a központi követelmé­nyeket és fékeket —, a telje­sebb körű önállósággal és fe­lelősséggel mind élesebb ha­tárvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni képtelen ve­zetők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távlatából, a holnap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők iga­zán. Vajon, a vállalat szerve­zetét, belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollektívát előrelátó módon, már most felkészítik-e az új feladatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértel­mű választ. Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég kö­vetkezetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyakran elnyomva más teen­dőket. A szakmai felkészült­ség egyoldalú hangsúlyozásá­val korábban is találkozhat­tunk. Pedig nem szabad elfe­lejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechaniz­musban is változatlan köve­telmény a népi demokráciá­hoz való hűség, a szakmain kívül a politikai felkészültség, a szervező- és irányítókész­ség. Mindez persze magában foglalja az emberekkel való bánni tudást, s a példamutató vezetői magatartást, morált is. A vezetői képesség értékét nem szabad arisztokratikusan önmagukban vagy néhány lát­ványos megnyilatkozásban lemérni. A tehetség, az alkal­masság fokmérője az egész kollektíva eredményes mun­kája. Ezért az a jó vezető, alti a „csapatjátékra” épít, jól vá­logatja meg munkatársait. Nemcsak hogy érvényesülni hagyja minden szinten a te­hetséges szakembereket, ha­nem el is söpri útjukból az akadályokat... Korszerűsíti például a vállalati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmé­nek, kiváltságainak, anyagi előnyének Is mentsvára. A re­form a vállalati munka min­den szintjén változást igényel, a szervezetben, a módszerek­ben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várako­zásaival is. Húsz hónap elteltével egyre jogosabb követelmény a re­form gyakorlatias végrehajtá­sa, minden szinten, a munka­padokig bezáróan. Nem lát­ványos, de elkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tö­megek napi munkájának ré­szévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, na­gyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésé­vel, a párt- és a szakszerveze­tek tevékeny közreműködésé­vel fel kell számolni a válla­lati munka és szemlélet meg­újítását, a tehetség, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és középszerűsé­get. Ugyancsak a vezetés dol­ga a műhelyek számára is ért­hető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok évre programot adó vállalati reformtennivaló­kat. Kovács József Pálffy György emlékére Ifjú éveiben a Ludovika Akadémiára járt, hivatásos tisztnek készült. Huszonkét éves korában a kitűnő képes­ségű tüzérhadnagy a pécsi, majd a kecskeméti helyőr­séghez került, aztán a had­ügyminisztérium egyéves ta­nulmányi szolgálatra Olaszor­szágba küldte. Ezt követően a Hadi Akadémia hallgatója lett. A Horthy-hadsereg tisz­tikarában ritka kivételnek számított: széles körű érdeklő­dése kiterjedt a történelem­re, az irodalomra, a művésze­tekre és különböző tudomány­ágakra. Olaszországi tapaszta­latai alapján behatóan tanul­mányozni kezdte a közép­európai kis népek történel­mét, helyzetét, kilátásait. Köz­ben civilekkel barátkozott, értelmiségiekkel, akik az or­szágra leselkedő legnagyobb veszélyt a hitleri fasizmusban látták. Ez a körülmény mind nehezebbé tette helyzetét a hadseregben, ö maga is ha­marosan felismerte, hogy ka­tonai rátermettsége ellenére — már vezérkari százados volt — más pályát kell vá­lasztania, mert a magyar ki­rályi honvédség légköre egyre elviselhetetlenebb számára. Nem kapta meg a hozzájáru­lást a nősüléshez sem: vá­lasztottjának származása ki­fogás alá esett. Ekkor kérte, helyezzék szolgálaton kívüli állományba. A vége az lett, hogy lemondott tiszti rangjá­ról, elment Üjpestre gyári tisztviselőnek. Harmincegy éves volt, ami­kor hátat fordított a fényes tiszti pályafutás további le­hetőségeinek. Barátai, a Már­ciusi Front fiatal írói, faluku­tatók, haladó és baloldali új­ságírók, az illegális kommu­nista mozgalom részvevői. A háború kitörését megelőző hó­napokban már együtt dolgo­zott velük, veszélyes, nehéz megbízatásokat teljesített. 1942-ben részt vett a függet­lenségi mozgalom különböző akcióiban, az illegalitásban küzdő párt felvette tagjai so­rába. Bátor, áldozatkész kommunistává edződött, ko­rábbi németellenessége tu­datos antifasiszta, internacio­nalista meggyőződéssé vált. Amikor Magyarország náci megszállása után a kommu­nisták hozzáláttak a fegyveres ellenállás megszervezéséhez, őt állították a Katonai Bizott­ság élére. A fővárosban vég­rehajtott fegyveres akciók, a Gömbös-szobor felrobbantása, s több más fegyvertény, mind­mind összefügg Pálffy György akkori tevékenységével. A felszabadulás után köz­reműködött az új magyar hadsereg felállításában. Egy ideig a Honvédelmi Miniszté­rium katona-politikai osztá­lyát vezette, majd a határ­őrség parancsnokává nevez­ték ki'. Ekkor már vezérkari ezredes volt. A „civil évek­ben" is szüntelenül gyarapí­tóit katonai tudása kitűnő szervező készséggel párosult. Szinte hónapok alatt erős és ütőképes határőrséget szerve­zett. 1947-ben a nagyszerű meg­jelenésű katona, a Magyar Kommunista Párt vezetőivel járta az országot, felszólalt nagygyűléseken. A nép min­denütt lelkesen köszöntötte a fiatal kommunista tábornokot, aki közvetlenségével, rokon­szenves fellépésével, gyorsan megnyerte az emberek szí­vét. Fáradhatatlanul dolgo­zott, hogy a néphadseregben igazi forradalmi szellem le­gyen urra, s a maronzmus— leninizmus eszméi tért hódít­sanak mind a tisztikar, mind a sorkatonák körében. 1948 elején altábornaggyá léptették elő, a hadsereg fő­felügyelője lett, a honvédelmi miniszter helyettese és a párt Központi Vezetőségének tag­ja. Egy év sem telt el, s bár szívvel-lélekkel küzdött, fenntartás nélkül, hűségesen szolgálta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, végre­hajtotta a párt utasításait, munkájának maradandó eredményei tagadhatatlanok voltak, éreznie kellett maga körül a fokozódó bizalmat­lanságot, a sűrűsödő, meg­foghatatlan gyanakvást. Rajk László elvtárs és sok más kiváló politikai vezető ellen indított törvénytelen eljárás során őt is igaztalanul meg­vádolták és kivégezték. Becsülete, feddhetetlensége, életútjának tisztasága, ma már nyilvánvaló mindnyájunk előtt. Tudjuk, hogy Pálffy György, csakúgy, mint a nagy tragédia többi mártírja,* a haladásnak, a szocializmus­nak nyílt szívű, hűséges ka­tonája, az önfeláldozásig oda­adó harcosa volt. Valameny- nyien meghatott kegyelettel és tisztelettel emlékezünk rá, születése “hatvanadik évfor­dulóján. V. F. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents