Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
1969. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP r EST UK. ''K-JCírla. Növekvő aktivitás Eredmények és A népfrontbizottságok a településfejlesztés serkentői A legutóbbi két-három évben észrevehetően megnőtt a megyében a lakosság érdeklődése a község- és városfejlesztési tervek, távlati elképzelések iránt, s ezzel együtt alkotó részvétele is erősödött. Az érdeklődés kielégítésében, az alkotó részvétel formai— szervezeti—tartalmi kereteinek megteremtésében nagy szerepet játszanak a népfrontbizottságok. Ez, valamint az ad aktualitást beszélgetésünknek S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkárával, hogy a felszabadulás negyedszázados évfordulóját mindenütt a lakóhelyek szépítésével is köszönteni kívánják. — Két-három esztendő távlatára visszatekintve, mit tart a leglényegesebb változásnak? — Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, a szocialista demokrácia kibontakoztatása, a tanácsok önállóságának növekedése logikusan maga után vonta, hogy a lakosság érdeklődése, s a népfrontbizottságok tevékenysége a korábbi „csináljuk” mellett újabban arra is kiterjedt: mit csináljunk? Azaz tervek kezdeményezésére, megvitatására, előzetes - formálására. A közös dolgokban való közös részvétel igényét tükrözi e változás. — Annak idején lapunkban Is többször hírt adtunk az ország- gyűlési választásokat megelőző jelölőgyűléseken, majd a népfrontbizottságok választásakor elhangzott javaslatoknak. Sok ezer ilyen ún. lakossági észrevétel volt... — Kerekítve tizenhárom- ezer. Ebből mintegy tizenegy- ezer reális, okos javaslat. A népfrontbizottságok választásakor is ezren felül volt a javaslatok száma. Mindezek — tapasztalataink igazolják — nem. sikkadtak el, a tanácsok sokat már megvalósítottak, s rtiég több Szerepel belőlük a távlati tervekben. A javaslatok ilyetén kezelése megnövelte a lakosság bizalmát — „érdemes beszélni, hiszen figyelnek rá” — öregbítette a tanácsok tekintélyét, s többre serkentette magát a lakosságot is. 1966-ban egy felnőtt megyei polgárra 55 forint értékű községfejlesztési társadalmi munka jutott, 1967-ben pedig 72 forint! —• Az észrevételek, javaslatok között sűrűn szerepelt a jobb tájékoztatás, előzetes eszmecsere iránta igény. Történt változás? — Igen, A tanácsok vezetői ma már rendszeresen tájékoztatják a népfrontbizottságokat, a népfront pedig falugyűléseket, városokban körzeti tanácskozásokat szervez, rendez, ahol minden érdeklődő hallhat arról, miféle tervek vannak napirenden. Növekszik az úgynevezett réteggyűlések szerepe is, s egyenletesen emelkedik a résztvevők száma minden tájékozódási fórumon. — Hallunk azonban ma is olyan észrevételeket, mondhatni, panaszokat, hogy a távlati koncepciók kialakításában már nehezebb a részvétel. Mintha fölösleges aggály létezne: a vita csak összekuszálja az amúgyis bonyolult szálakat. — Igen, nekünk is vannak ilyen tapasztalataink. Jó, hogy nem a megyei vezetéssel kapcsolatban. hiszen a megyei tanács elnöke a tavasszal alapos tájékoztatást adott a megyei népfrontbizottság ülésén. A járásokban, városokban, s még inkább a községekben már nem egyértelmű a helyzet. Van, ahol megtörténik ez, de a települések többségénél még nem. Pedig most, a negyedik ötéves terv kidolgozása idején nagy szükség van erre. Érdemes-e vesződni ilyesmivel? 1961-ben 11 millió, 1968-ban 39 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a megye lakossága. Ügy hiszem, elég meggyőző a felelet. Érdemes, hiszen nemcsak többet lát a több szem, hanem az előzetesen és közötsen formált terv a végrehajtáskor is közös ügy lesz! — Ahogy mondani szokták: elébe is lehet menni a dolgoknak .. . — Néhány helyen már tapasztalhatunk ilyesfajta, egész- séges kezdeményezőkedvet. Vácott például a népfrontbizottság sok hasznos javaslatot tett az 1969—1970. évi fejlesztési tervvel kapcsolatban, s azokat a tanácsülés el is fogadta. Kezdeményezően lépett fel a népfront különböző, de egyaránt jelentős kérdésekben Táborfalván, Dömsödön, Du- naharasztin, Szigetszentmikló- son ... Persze: hiba lenne elfedni, hogy sok helyen meg semmi nincs. Tétlen várakozás ... — Es megtörténik, hogy nem is igénylik a társadalmi munkát. Ügy ítélik meg: nem bajlódnak vele ... — Sajnos, létezik ez a felfogás tanácsi vezetőknél éppúgy, mint a kivitelező vállalatoknál. Érdekes tapasztalat: növekszik az üzemi dolgozók kollektív munkavállalása. Ugyanígy a szellemi munka aránya is. Évente 90—120 ezer ember végez a megyében társadalmi munkát. Érdemes elgondolkozniuk ezen azoknak, akik „passzivitásról” beszélnek, s akik meg sem próbálják a lakosság segítségét kérni. — Ha már itt tartunk: a köz- ségíejlesztési verseny évek óta jó Ösztönzőnek bizonyult, hiszen egy-egy település tisztes summát kaphatott díjként, ha — nyert. — Az ösztönző erő valóban tapasztalható volt. A városok közül 1968-ban Cegléd, míg a községek különböző kategóriáiban — melyek a lélekszám szerint tesznek különbséget — Dabas, Alsógöd, Nyáregyháza, Rád szerezte meg az első helyet. Most a felszabadulási verseny meghirdetése — a felhívást lapjuk is közölte, kommentárban is foglalkozott vele — új lendületet adhat e nagy hagyományokra támaszkodó vetélkedésnek, s a tapasztalatok szerint ad is. Mindenütt elkészültek az akció- programok, a részletes elképzelések. Nem frázis: minden település arra törekszik, hogy a felszabadulás huszonötödik évfordulóját külső arculatában is méltóan köszöntse. — Ne vegye ünneprontásnak: olykor a kampányszerűség miatt mondták — s volt, hogy bizony joggal — a népfrontra: hol mindenki a fedélzetre, hol meg teljes csend. Nos, most úgy érezzük, hogy a felszabadulási verseny végre nem önmagában álló, minden mástól elszakított kampány, hanem szerves része, alkotóeleme a község- és városfejlesztési terveknek, tehát nem azt szorgalmazza a népfront, hogy egyetlen napon szép legyen minden, hanem a hétköznapok szorgosságával is növelni kívánja az ünnep fényét. — Erre igazán csak azt mondhatom, azt kívánhatom, hogy: úgy legyen. — Gyorsan „helyreigazítom”: már így van. így, ezeknek az elveknek az alapján készültek el a városokban, a járásokban, s a községek nagy részében a tervek, s így kezdték meg végrehajtásukat... (m. o.) LEGKÉSŐBB... Kék busz a Mechanikai Művekig A Budapesti Közlekedési Vállalattól kapott tájékoztatás szerint legkésőbb az év végéig meghosszabbítják a 87-es autóbusz útvonalát. Nem a Kamara-erdőig, hanem egészen a Mechanikai Művekig fog járni. Ehhez még fiz szükséges, hogy két „többletkocsijuk” legyen. Az Ikarustól folyamatosan kapják a kocsikat, így rövidesen sor kerülhet a vonalhosszabbításra. A 38-as vonalán „csuklósí- tást” terveznek. A Csepel Autógyárig közlekedő A és B jelzésű kocsik megmaradnak, s új járatként bevezetik a 138-as gyorsjáratot. Ezzel lényegesen csökken majd a menetidő. Most tárgyalnak a gyár vezetőivel, hogy a járatokat az igényekhez alkalmazkodva indítsák, s műszakváltáskor sűrítsék. DR. BSRO JÓZSEF HAZAÉRKEZETT ROMÁNIÁBÓL Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter befejezte bukaresti tárgyalásait és szombaton hazaérkezett Budapestre. Dr. Bíró József bukaresti tartózkodása során tárgyalásokat folytatott Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszterrel; megállapították, hogy a szomszédság, valamint a két ország gazdasági fejlődése további lehetőségeket nyújt a kölcsönös árucsere-forgalom bővítésére. Encephalograph Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának esztergomi gyáregységében nagy sorozatban készítik az agy bioáramait vizsgáló 8 csatornás elektro- encephalographot, az EEG-t. Az ideg- és elmegyógyászatban, valamint az agy sebészetben ma már nélkülözhetetlen elektronikus műszerből 110 darabot készítenek az idén. A KISZ-élet jelentős állomása A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség életében fontos eseményre kerül sor szeptember 15 és november 15 között. Űjjáválasztják az alapszervezeti vezetőségeket, a csúcsvezetőségeket és bizottságokat, érvényesítik a tagsági könyvecskéket. Ma hazánkban több mint 26 ezer KíSZ-alapszervezet működik 778 ezer taggal. A vezetőségválasztó taggyűléseken tehát fiatalok százezrei vizsgálják meg a leköszönő vezetőségek kétéves munkáját, vonják meg az eredmények s a fogyatékosságok mérlegét. Vizsgáznak tehát a vezetők, de a taggyűlések is számot adnak a közösségi felelősségérzetről, továbbá arról, hogy a KISZ mint ifjúság tömegszervezete, miként erősödött az elmúlt időszakban, előrelépett-e az ifjúság szocialista szellemű nevelése, a fiatalok érdekvédelme, a kulturális és sportmunka terén? Más szavakkal: kielégítette-e azokat a sürgető kívánságokat, amelyekkel az ifjúság napjainkban a KISZ felé fordul. Akik figyelemmel kísérik a fiatalok munkáját, helytállását az élet legkülönbözőbb területein, jól tudják, hogy a kiváló emberi teljesítmények mögött az esetek túlnyomó nagy többségében ott van az ifjúsági szövetség szervező és mozgósító tevékenysége, a KISZ-nek az az eléggé nem becsülhető törekvése, hogy a megkívánt helyes irányba terelje az ifjúság minden jóra és hasznosra fogékony energiáját, cselekvő lendületét. Felfigyelhetünk emellett több új vonásra is. Ilyen elsősorban, hogy az utóbbi időben mindjobban előtérbe kerül az ifjúsági szövetség munkájában a fiatalok gondjaival, érdekeivel való törődés, a munkapadok mellett jelentkező vitás ügyek tisztázásától a lakásproblémákkal való érdemi foglalkozásig. Különösen faluhelyen jelentős az ifjúsági szervezet kulturális tevékenysége. Több mint 3 ezer termelőszövetkezeti, 779 községi, közel 600 állami gazdasági és gépjavító állomási KISZ-szervezctben láthatjuk, tapasztalhatjuk, szinte az év minden napján, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek az ifjúsági vezetők a klubélet fejlesztésére, a szabad idő fiatalos, kulturált eltöltését célzó programok kialakítására. Jellemző különben, hogy ahol valóban sokat tesznek a kulturálódás lehetőségeinek bővítése terén, ott nagymérékben növekszik a KISZ vonzereje, tekintélye. A kétségtelen eredmények mellett, amelyeket a vezetőségválasztó taggyűléseken rendre elmondanak majd, szóba jönnek a hiányosságok is. Néhány szerencsés kivételtől eltekintve a KISZ-nek nagyon sok helyen kell olyan gondokkal küzdenie, mint például a vezetők sűrű cserélődése vagy a helyiséghiány. Az ilyen alapszervezetekben szinte lehetetlen a jól megalapozott, folyamatos munka. A másik gond, amely részben ebből is következik, hogy még mindig viszonylag sok az olyan fiatal, akik csak formálisan tagjai az ifjúsági szövetségnek. Nem vonja be eléggé, sőt helyenként mellőzik is őket a tervek és elképzelések kialakításá- u%x&fcS83K»*««llí*tózések megvalósítása során. Holott épp az a cél, hogy növekedjék a KISZ tömegbefolyása, munkájának hatóköre, e munka tartalmi igényessége. Ezt segíti élő a mostani vezetőségválasztás, amelynek során mintegy 120—130 ezer fiatalt választanak be az új vezetőségekbe. Ezekre a fiatalokra temérdek feladat vár városon és falun egyaránt a céltudatos, eleven, a reális igényekkel mindig számoló alapszervezeti munka kialakításában. Figyelembe kell venniük, hogy a felnövekvő korosztályok mindenekelőtt azt kérik, hogy a KISZ segítsen eligazodni egyéni és közösségi életük értelmes, korszerű kialakításában. Ezért fontos, hogy küldetésüket felfogják, és helyesen értelmezzék, munkájukat csak így végezhetik el közmegelégedésre. K. I. A képviselő hétköznapjai KOVÁCSNÉ Szűk gangon, szellőzködő bútorok közt evickélek. Az előszoba ajtófélfájának támasztott söprű a nyakamba borul. Egy bűbájos kislány — mint később megtudom, Katinak hívják, és hetedikes — harsányat kacag. — Anyuka? Igen, itthon van — int buksijával a lakás belseje felé. A felmosott padlójú nagy szobában, melyből csak a ros- kadásig megrakott könyvespolcot nem vitték ki, sárga lével teli, fehér lavór mellett, csípőre tett kézzel, könnyű nyári ruhában, mezítláb, erős termetű asszony áll. És már ő is nevet. Mert csakugyan mulatságos is ez. Látogatásom célja, hogy megírjam, hogyan tölti Kovács Istvánná ország- gyűlési képviselő a hétköznapjait. — így — mutat maga köré. — A legjobbkor jött, hogy lássa. Szabadságot vettem ki. Nagy takarítok. S máris elfoglalhatóvá tesz két fotelt. — Legalább egy kicsit megpihenek. De kislánya nyomban eléje áll, hozza rendbe a frizuráját, indul az iskolába. Kézbevett ügyek Kovácsnét, a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárának fonónőjét, 1967-ben választotta meg képviselőnek Pest megye kettes számú választó körzetében, Kistaresa, Nagytarcsa, Pécel, Isaszeg, Csömör, Kerepes és Mogyoród lakossága. Tizenkét éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. Most a kézimunkafonál műhely csoport- vezetője. Tizenhat embert irányít, a szocialista címre pályázó Vörös Csillag munkabrigádot. Egyúttal a gyár többi húsz brigádjának is patrónusa. Még kirándulásaikra is elkíséri őket. — A három műszak, bármilyen nehéz, valahogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. Érzik, hogy szeretem őket, s úgy érzem, ők is szeretnek engem. Segítek nekik, ahogy tudok. A múltkor is egy asz- szony elpanaszolta, szellemileg fogyatékos fia nyolc éve várja, hogy intézetbe kerülhessen. Felkerestem Stark Jankát, a Pest megyei Tbc Intézet igazgató főorvosát, képviselőtársamat, és ... De minek szaporítsam a szót? A mama óhaja egy hónap múlva teljesült. Vagy itt van ez a levél. Ma hozta a postás. Egyik választómnak. Werner Jánosnak a fiát, a jövő tanévre vették fel a nyíregyházi felsőfokú mező- gazdasági technikumba. Sok ok indokolta, hogy már az idén megkezdje ott a tanulást. Elutaztam Nyíregyházára, felmentem a mezőgazdasági minisztériumba, ahol a tanul mányi főosztályon Pozsgai Ottóval beszéltem. S ebben a levélben az olvasható, hogy várják Werner János fiát. Persze, én minden hozzám fordulót először az illetékeshez irányítok, s csak akkor veszem kezembe az ügyét, ha kedvezőtlen választ kap, én pedig biztosra veszem, hogy ügye kedvezően is elintézhető. Csak az emberek közt A községi tanácsok is többször kérik a közbenjárást. A péceli a leggyakrabban. Korábban azt intézte el, hogy kapjon státust az óvoda, legutóbb meg azt, hogy az új nyolctantermes iskola bútorzata időben megérkezzék. Egyébként az iskola építéséhez társadalmi munkájával is hozzájárult. — Ugyan, tavasszal, egy szombatom ment rá. Mondták is az ottani öregek, ilyen még nem volt, hogy egy képviselő maltert hordjon, téglát rakjon. Meg azt is mondták, mikor ott szalonnáztunk a fa alatt, hogy bevésik a falba a nevemet. Persze, ott voltam az iskola megnyitóján is. És ott kaptam meg a tanácstól „a községfejlesztés keretében végzett kiváló társadalmi munkáért”, ez olvasható az emléklapon, az ezüstérmet. Itthon csak azt csinálom meg, amit nagyon muszáj. Hiányzik egy nagymama, aki főzne. Mert reggel fél ötkor kelek, és délután fél öt tájban érek haza. Ha tehetem, járom a körzetemet, a tsz-eket, üzemeket, a tanácsokat, ismerkedem a gondokkal-bajokkal, és keresem, hogyan lehetne megszüntetni azokat. Lámpaláz Az országgyűlésben először 1968 elején szólalt fel. A telekspekulációkat támadta. Alaposan felkészült, bizonyítható példákat gyűjtött össze, azokra hivatkozott. — Rettenetesen izgultam. A szünet után következtem. Nagy Józsefné miniszterasz- szony bátorított, hogy ő is így kezdte, ne féljek. S utána gratulált, azt mondta, nem is látszottam lámpalázasnak. Még Kállai elvtárs is megjegyezte, tetszett neki, amit mondtam: rövid, értelmes és konkrét felszólalás volt. A múlt évben még egyszer felszólalt. Azt kérte, szülessék rendelet, hogy a bejáró dolgozók után ne a munkahelyükön fizessék a kommunális adót, hanem ott, ahol laknak, hiszen kommunális ellátásban lakhelyük részesíti őket. E rendelet jelentős összegeket biztosítana a községek gyorsabb fejlesztésére. A pénzügyminiszter azt válaszolta, ezt a gondolatot majd a negyedik ötéves terv tárgyalásakor vessem fel. A szünetben pedig, a folyosón, tréfásan azt mondta, Kovácsnét pénzügyminiszteri dicséretben kell részesíteni. Ősszel tárgyaljuk az ötéves tervet. Készülök az újabb felszólalásra. Felkérésemre a járási tanács elnöke most készít kimutatást arról, mit jelentene, ha járásunk megkapná ezt az összeget. A megyei képviselőcsoport ülésén megkérdeztem társaimtól, egyetértenek-e azzal, hogy javaslatom ismét előterjesz- szem. Egyetértettek. Sok választóm feltette már nekem a kérdést, előre megmondják-e, miről beszéljek? „Igen. Maguk mondják meg — feleltem nekik. — Senki más. Minthogy a maguk képviselője vagyok.” Kálla. elvtárs folyton arra biztat, vitatkozzunk, interpelláljunk, álljon fel bárki, akinek mondanivalója van, és ha nem nyugtatja meg a kapott válasz, ne fogadja el. Mindenki tanul A vállalat vezetőségétől minden támogatást megkap. Jutalomként, a megye első békevonatával, a május elsejei ünnepségekre, Moszkvába is elküldték. A tanácsháza nagytermében számolt be a kistarcsaiaknak a felejthetetlen nyolc nap élményeiről. Kéd visel övé választása óta évről évre egyre jobban érzi, hogy sokat, nagyon sokat kellene még tanulnia. Az idén aztán be Is iratkozott a péceli gimnázium levelező tagozatára. Éva lánya másodikos gimnazista. (A legidősebb már kirepült a házból: feleség.) — Mondtam a férjemnek, aki a cinkotai autóalkatrészgyár szakmunkása, a családban mindenki tanul, vagy te is csatlakozol hozzánk, vagy segítesz nekünk, választhatsz. Egyelőre még nem döntött. ^Elveszi az utamból a söprűt, nehogy megint belebotoljak. Aztán indul vele a rná- sik_ szobába. Annak a kitakarítása délutánra maradt. Mire a nap leszáll, rendet alkar teremteni. Polgár István
