Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-14 / 213. szám
"”&űi'iap 1969. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP A páncélosok napja a Szovjetunióban Sivatagi területen törnek előre a tankok a hadgyakorlat során. A Szovjetunióban minden évben megünneplik a páncélosok napját. Ilyenkor összegezik a fegyvernem helyzetét, eredményeit. Mint a cikkírók megállapítják: a szovjet páncélos alakulatok is messze maguk mögött hagyták a világ- háborús színvonalat. A mai szovjet tankok lényegesen jobbak a legendás T—34-eseknél, mozgékonyabbak, és jobban ellenállnak az elhárítás tüzének. Jelentősen javult a páncélos egységek szervezettsége is. Nagy tűzerejűk, megbízható páncéljuk és a nukleáris robbanások elleni fokozott álló- képességük eredményeképpen a páncélosok alkalmazkodnak- a legjobban a rakéta-nukleáris háború feltételeihez. A szovjet páncélosok baráti szövetségben a szocialista országok katonáival szilárdan őrködnek országaink biztonsága felett, és lehetővé teszik közös céljaink megingathatatlan megvalósítását. A hatalmas robbanások sem akadályozhatják meg az előrenyomulást. Bolgár filmnapok Pest megyében 1969. SZEPTEMBER 11-TÖL 24-IG A FEHÉR SZOBA Az utolsó betyár Cegléd (Szabadság) Nagykáta Vác (Madách Imre) szept. 15. Dunavarsány szept. 13-14. Taksony szept. 15—16. szept. 17. Bugyi szept. 18-19. Szigetszentmárton szept. 20-21. szept. 19. üröm szept. 22-24. OLTÁRFAL * Egy zsák arany egy fejért Szentendre (Kertmozi) szept. 11-14. Dunaharaszti Alsógöd szept. 15-17. szept. 19-21. BOLGÁR FILMEK A PEST MEGYEI MOZIKBAN! NÉZZE MEG ÖN IS! Ötvenéves a Mexikói Kommunista Párt Nagy ünnepet ülnek a mexikói kommunisták, az ország haladó erői: fél évszázaddal ezelőtt alakult meg Mexikó legforradalmibb erőinek pártja. Kemény harcokban, küzdelmekben edződött meg a fiatal párt, hiszen megalakulásától ráirányult a mexikói burzsoázia főtüze. Legjobb elvtársaikat üldözték, bebörtönözték. Az északamerikai jenki imperializmus, mely szabad vadászterületének tekintette az országot, nem tűrhette, hogy a mexikói kommunisták leleplezzék, mint zsákmányolja ki helyi támogatóinak segítségével az országot. Amikor a nagy gazdasági válság hullámai Mexikót is elborították, s emiatt fellendült a munkások és parasztok küzdelme a kenyérért és megélhetésért, a hatalom birtokosai megpróbálták lefejezni a számukra oly veszélyesen kiterebélyesedett mozgalmat. A kommunista pártot, mely a dolgozók akcióit vezette, illegalitásba kényszerítették. A pártnak e „törvényen kívüli helyzete” 1936-ig tartott. A mexikói kommunisták bátor fellépése és az az elszántságuk, mellyel a dolgozók életszínvonalának megjavításáért és a demokratikus fejlődés érdekében vívott küzdelem élére álltak, mély és maradandó benyomást tett a néptömegekre, emelte a párt tekintélyét és befolyását. A pártban azonban mégis hosszan tartó válság keletkezett, s ez nagy kárt okozott az egész mexikói munkásmozgalomnak. A párt vezetősége ugyanis élén D. Enzinával, hossza éveken át figyelmen kívül hagyta a pártélet lenini normáit. 1959 augusztusában azonban a Mexikói Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma, az egészséges erők követelésére, egy sor határozatot hozott a párton belüli helyzet normalizálására. Megszüntették a főtitkári tisztséget, s helyette kollektív szervet létesítettek, a központi bizottság titkárságát. Ekkor választották Arnoldo Martinez Verdugot, a kipróbált^ kommunista vezetőt a párt első titkárává. A néhány hónap múlva megtartott XIII. kongresszus fontos határozatokat hozott a párt marxi —lenini alapon való megerősítésére. A három évvel később megtartott újabb kongresszusán a párt már mint megerősödött, egységes, vezetősége köré tömörült szilárd párt ülésezett. A mexikói kommunisták tiszteletre méltó elméleti munkásságot fejtenek ki, elemző módon vizsgálják a latin-amerikai fe jlődés tör- i'ényszerűségeit. Mesteri módon alkalmazzák a parlamenti küzdelem formáit, s kiválóan kombinálják ezt a széles körű munkás akciókkal a tőkés kizsákmányolás ellen. Fél évszázados jubileumán forró testvéri jókívánságainkat tolmácsoljuk mexikói testvérpártunk további sikereihez, eredményes munkájához. a 33. HOLDKŐZET . (Folytatás az 1. oldalról.) angol, belga, kanadai, finn, japán, svájci és nyugatnémet tudósok kaptak az értékes leletekből. A szétosztott anyag egyhar- madát teszi ki az Apollo 11. amerikai űrhajó szállítmányának. A holdport és a kőzeteket, állami, egyetemi és ipari laboratóriumokban fogják tanulmányozni. A vizsgálatok lebonyolítása után a megmaradt anyagot — a laboratóriumi vizsgálatok, az analizáció következtében a kőzetek egy- harmada elpusztul — a szakértők visszaszármaztatják az űrhajózási hivatalnak. A vizsgálatok eredményéről körülbelül egy hét múlva érkeznek be a jelentések. Jogásznapok (Folytatás az 1. oldalról.) napok további előadássorozatát a Váci Járási Tanács végrehajtó bizottságának tanácstermében. Az első előadó dr. Szilbere- ky Jenő igazságügyminiszterhelyettes lesz, aki a Jogrendszerünk továbbfejlesztése címmel tart előadást. Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, pedig Pest megye távlati fejlesztési tervét ismerteti. A jogásznapok alkalmával megrendezésre kerülő gazdag program, az elhangzó előadások, a két megye jogászait részletesen tájékoztatja a legfontosabb politikai, gazdasági, joggyakorlati, valamint jogfejlődési kérdésekről. Mindezen túl az elhangzó előadások abban is iránymutatást adnak majd a részvevőknek, hogy a jogászok a jog eszközével hogyan vegyék ki részüket az előttük álló legfontosabb feladatok megoldásából. (Folytatás az 1. oldalról.) jezetten kimondja, hogy a megállapodás rendelkezései nem érvényesek azokra, akik a nürnbergi bíróság elvi ítéletei szerint háborús bűntettnek minősülő cselekményeket követtek el. Ily módon — hangsúlyozta — ezek a légi kalózok a VDK törvénykezésének hatálya alá tartoznak. A VDK kormánya és lakossága azonban ennek ellenére isem- beségesen bánik a foglyokkal. Dinh Ba Thi, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének helyettes vezetője tényekkel bizonyította, hogy hogy az amerikaiak nem csökkentették, hanem fokozták háborújukat Dél- Vietnamban. Jelentősen növelték a zászlóaljnál nagyobb erővel végrehajtott, úgynevezett tisztogató hadműveleteket és a B—52-es bombázók bevetéseinek számát. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány képviselője rámutatott: változatlanul a DNFF által el tőerjesztett tízpontos átfogó megoldás lehet az alapja a vietnami probléma békés megoldásának. MOLNÁR KAROLY: Korzikától Szent Honáig XII. Az utolsó kísérlet „Mit számít nekem 200 000 Drezdában tárgyal az akkori Európa két nagy államférfia. Napóleon teátrális jelenetet rendez, jellegzetes csákóját a földhöz vágja és így kiált: — Ferenc császár meg akarja fosztani lányát, Mária Lujzát a tróntól? S megfenyegeti a Habsburg uralkodót, indulatos szavaira Metternich hidegen így válaszol: — Láttam, felséged katonáit, azok mind gyerekek. Mi lesz, ha már ők sem lesznek? Nem tudnak megállapodni, Ausztria is csatlakozik a szövetségesekhez és Napóleon mindent föltett egy 'kockára. Minden rendelkezésére álló erőt összevont és így 550 000 katonát vonultatott fel. Ezzel szemben az orosz-porosz-oszt- rák seregek létszáma 850 000 volt. 1813. október tizenhatodikán a lipcsei síkságon dörögni kezdtek az ágyúk, olyan gyors egymásutánban, hogy az egyik dörgő hangot nem lehetett megkülönböztetni a másiktól, egybefolyó szakadatlan dörgés hallatszott. Megkezdődött a „népek csatája” és ilyet még nem hallott Európa. Mindkét fél életre-halálra küzdött, minden tábornok tudta, hogy a győztesé lesz az uralom a kontinens felett. Az áldások többször cseréltek gazdát és amikor Napóleon parancsot adott lovasságának a rohamra, azt remélte, kierőszakolhatja a döntést. Megingott a szövetségesek frontja. Minden nélkülözhető erőt, még a cár lovas testőreit is a kritikus pontra irányították. Ezzel megállították az előretörő francia lovasságot, amely már-már lehengerelte az ellenség centrumát. Napóleon támadása megtorpant és ezzel a győzelem lehetőségét elvesztette. Közben újabb szövetséges seregek érkeztek és a franciákat a bekerítés veszélye fenyegette. Ezrével haltak katona élete?” (Napóleon) meg a katonák, magasan álltak a hullahegyek. Egy napig csak temettek a lipcsei mezőn és a sebesültek elszállítása folyt Másnap a harc folytatódott és Napóleon ekkor úgy döntött, hogy visz- szavonul. Maradék erejét Lipcséből a Rajnáig vezette visz- sza. A történelmi méretű kudarc megingatta alvezéreit is. Murat, aki korábban hű embere volt, titokban tárgyalni kezdett a szövetségesekkel. Más érzékeny veszteségek is érték. így nagyon megviselte Napóleont egyik kedvelt mar- salljának halála. Duroc a császár karjai között halt meg, amikor egy ágyúgolyó végzetesen megsebesítette. Napóleon így búcsúzott a haldoklótól: — Isten veled barátom ... Ügy érzem, hogy nemsokára viszontlátjuk egymást. Több magas rangú tisztjele- leplezetlenül megelégelte a szakadatlan háborúzást. A császár nem tudta türtőztetni magát, indulatosan rájuk kiabált: — Önök már nem óhajtanak hadakozni tovább, hanem szívesebben sétálnának a párizsi utcákon... De egyéb jelek is érzékeltették, hogy a birodalom hamarosan elemeire hullik szét. Bátyját, Józsefet a spanyolok és az angolok közös erővel elzavarták Madridból, felbomlott a Rajnai Szövetség maradványa is. Párizsban is egyre nőtt az elégedetlenség a császárral szemben. Napóleon így válaszolt azoknak, akik a törvényhozó testületekben megpróbáltak szembeszegülni vele: — Vajon ki volna képes ekkora terhet viselni, mint én? A trón csak bársonnyal bevont fa... Üjabb százezer katonát kér a nemzettől és ismét harcra készül. A vele szemben álló szövetségesek több jelentős politikai kérdésben nem értettek egyet, egyben viszont igen: el akarták távolítani a császári tróntól Bonapartét. 1813 végén seregeik már eljutottak a francia határig, hatszázezer ember végeláthatatlan sorokban özönlött előre. A vég elháríthatatlannak látszott. Napóleonra drámai körülmények között köszöntött az 1814-es esztendő. Január húszonnegyedikén megtette az utolsó előkészületeket, párizsi palotájában éjszaka elégette magánlevelezéseit, elbúcsúzott feleségétől és a fiától. Akkor még nem tudta, hogy soha többé nem találkozik velük. Hajnali három órakor hintójába ül és hadseregéhez viteti magát. Amint Tarle megállapította: ahogy nőtt a veszély, úgy nőtt a császár tettereje is. 1814 elején olyan fiatalos hévvel és kimeríthetetlen energiával vezette csapatait, mint valamikor Itáliában és Egyiptomban. Számításai a hadszíntéren hajszálpontosak, csapásai biztosak. Alvezérei alulmaradnak, de az 6 hadosztályai rendületlenek. Legalábbis látszólag. Megakadályozza, hogy az ellenség két vezére Blücher és Schwarzenberg egyesüljön egymással, majd külön-külön mindkettőt legyőzi. A szövetségesek úgy viselkednek; mintha fegyverszünetet akarnának, pedig csak időt óhajtanak nyerni. Márciusban ismét ösz- szecsap Blücher hadosztályaival, majd Schwarzenberggel. Ez a két összecsapás sem hozta meg az eredményt, amelyet Napóleon remélt: nem bírt az ellenség túlerejével. így a szövetségesek előtt megnyílt az út Párizs felé, a francia császár viszont a hátuk mögé került. — Én közelebb vagyok Bécs- hez, mint ők Párizshoz — mondta Napóleon, és arra számított, hogy az ellenség főerői ellene vonulnak majd. Kombinációja végzetesen nem vált be. Az orosz és porosz csapatok Párizs irányába meneteltek. (Folytatjuk.)
