Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
4 '“''^Círlrni 1969. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP Egy fáiig kész betonút története avagy Két lakás kiadó Nagymaroson egy modern házban két lakás üres. A ház a Komárom utcában épült és egyemeletes. Felső emeletére tavaly költöztek be. Az első lakó körülbelül egy éve, a másik kora őszszel. A földszinti lakásokban senki nem lakik. Sokat szitkozódnak az autósok a Duna bal parti útján, a börzsönyi hegyek felé menet. Nagymarosnál jön meg leginkább a hangjuk. A Ságvári úton be kell forduljanak a Váci útra, aztán éles kanyar — úgy térnek rá a Szobi útra. A Váci út nagyon keskeny — mégis: csak két irányba lehet lebonyolítani itt a forgalmat, mert másik kiépített aszfaltút nem vezet Szob felé. A teherautók szinte egymáshoz sur- lódva kanyarodnak. A KPM Budapesti Közúti Igazgatósága évek óta vizsgálja — hogyan lehetne a baleset- veszélyes kanyarolcat „kikerülni”. Megszületett a terv: a Szob felé haladó járművek a Ságvári úton végighaladva nem a Váci úton, hanem egy másik keresztutcán, a Kiss János soron érkeznének a 12-es műútra. így tehetik egyirányúvá a Váci utat és balesetmentesebbé a közlekedést. A Kiss János soron a széles betonút megépítése érdekében három öreg házat le kell bontani. A rendelet értelmében — mely szerint a lebontott lakások pótlására ugyanannyi lakást kell építeni — a KPM költségén új ház épült tavaly a Komárom utcában. A régi háztulajdonosok közül egyik nem tartott igényt lakásra, megkapta hát a teljes kártalanítási összeget, a másik, nevezetesen Trieb Fülöp, szeptemberben költözött az új lakásba, a harmadik: özvegy Boér Ferencné, még mindig a málló vakolatú, öreg házban lakik, bár kért új lakást és a kártalanítási összegnek csak negyven százalékát kapta kézhez. Pontosan 71 ezer forintot. — Három éve, hogy a tanácstól itt voltak ... Kérdezték akkor az igényeket, mi nem kértünk kétszobás lakást. Mégis — csak azokat építettek... — Azóta nem ajánlottak más megoldást? — Kettőt is. Mindegyikbe beleegyeztem, mindegyiket elvetették. — És Boér néni ? Miért nem költözik? — Azt nem tudom... Neki nagyon jó lenne. Mert egyedül nem tud élni, és akkor odaköltözhetne nővérének a lánya a férjével — ők ellátnák... — Nem kapom meg a kiutalást — mondja a néni. — Csak várom... így élék, soha nem tudom, mikor bontják le a fejem fölül a házat. A két alsó lakás ott meg üres ... És Jun- gék sem kapnak semmi értesítést, csak térveket, amit aztán összetépnek... — Nagymaroson hat-hét. — A két öreg házat azért nem tudják lebontani, mert Boámé még benne lakik, és azért hagyták abba az útépítést is. — Ugyan kérem! A KPM- nek nincs rá pénze, hogy folytassa, addig pedig ráérünk ... A KPM Budapesti Közúti Igazgatóság főmérnöke, Her- mány Miklós: — A vasút alatt lett volna a legjobb elvezetni az utat. Ott azonban sok házat kellett volna lebontani, azért választottuk ezt a megoldást, hogy egyirányúvá téve a Váci utat Szob felé, a Kiss János soron bonyolítsuk le a forgalmat. — Az egyik házból ott még nem költöztek ki. — Tudjuk, és nem értjük. Az új házban két lakás üres, miért nem költöztetik oda őket? Hogy nincs az út továbbépítésére pénzünk? Öooo... azért nem folytathatjuk, mert a két házat nem tudjuk lebontani! Forintunk van ... A Komárom utcai új egyemeletes házban pedig két lakás egy éve üres. Tamás Ervin Hogyan él Boér néni? Omladozó falú ház a Kiss János sor végében. A mellette levő már üres, gyerekek fut- károznak az ajtaján ki-be, ami mozdítható, elviszik Triebék egykori lakhelyéről. A harmadik házat már lebontották. Mif mondanak az illetékesek? A Nagymarosi Községi Tanács vb-titkára, Jancskár Sándor: — Még nem döntöttünk. Boérnének nem lehet kétszobás lakást adni, egyedül rfan. Jungéknak sem, ők is csak ketten vannak. A lakásokat a KPM építette, de a kiutalások a mi hatáskörünkbe tartoznak. Csak együtt jogosultak egy kétszobás lakásra, azt meg nem akarják.. .Keresünk nekik helyet, de... — Mióta üres a Komárom utcában a két lakás? — Mióta megépült... Mérlegelni kell azonban a kiutalásokat, hiszen egyikük sem jogosult — Triebéket kivéve — a háztulajdonosok közül akkora lakásra. — De Boérné nem egyedül akar oda költözni, nem is tud egyedül élni! — Kérem, a régi házban csali ő lakik... — Mennyi lakásigénylő van, aki életveszélyes körülmények között lakik? Tízezer ember tanul j Augusztus elsejével megkez- I dődtek a Hazafias Népfront szervezeteken belül a téli oktatás előkészületei. Ebben az évben mintegy tízezer tsz-tag, munkás, kisiparos, kereskedelmi dolgozó és nyugdíjas politikai tájékoztatásáról kell gondoskodniuk. ' A tanfolyamok október végén „népfrontkörök” néven kezdődnek, s keretükben álta Iában nyolc, előadással összekötött témát vitatnak meg. Ismeretlen kapitányok papjainkban nem nehéz isl-i mértté, sőt akár híressé is válni. A sajtó, a rádió, a televízió — a tömegkommunikációs eszközök, ahogyan a szakemberek mondják — a korábbiaknál összehasonlíthatatla- nabbúl nagyobbra tágították a népszerűség színpadát, s általában, ezektől az eszközöktől függetlenül is, egyetlen produkció elegendő ahhoz, hogy valakiről „mindenki beszéljen”. Kérdés: miféle produkció szükséges ehhez? Ennél is fontosabb kérdés: van-e összefüggés, s ha igen, milyen mértékben a teljesítmény társadalmi hasznossága — szükségessége —, s a teljesítményt létrehozó népszerűsége között? Azaz: a társadalom, adott eszközeivel, valóban annak megbecsülését segíti-e elő, ami számára fontos, értékes? Mindezen akkor kezdtem — s egyre nyugtalanabbul — töprengeni, amikor két fiatal villanyszerelőtől megkérdeztem Dunakeszin, a járműjavítóban, tudják-e, hogy az a berendezés, melyet a kocsikba beépi- tenek, s mely a kocsik fűtését automatikusan szabályozza, kinek a találmánya? Fogalmuk sem volt róla, sőt, azt sem tudták, hogy — találmány. Holott az, a a járműjavító egyik technikusának szellemi produktuma. Most már, rátalálva a nyomra, mely rendkívül fontos kérdéshez vezet, gyors egymásutánban faggattam hasonló dolgokról embereket. Megkérdeztem például egy szigethalmi férfit — őslakos! —, tudja-e, ki a Csepel Autógyár vezérigazgatója? Nem tudta. A ceglédi bolti eladó nem tudta, ki a város tanácselnöke, s nekem is kínos perceket szerzett a tanítónő, aki képtelen volt megnevezni a művelődésügyi minisztert... Választ kaptam viszont arra — a két dunakeszi villanyszerelőtől —, hogy ki a gyár focicsapatában a legjobb játékos, mi az igazi neve az Angyalsorozat főszereplőjének — a szigethalmi férfitől —, ki volt az a ceglédi labdarúgó, aki az egyik fővárosi nagycsapathoz került — a bolti eladótól —, s melyik számmal nyert táncdalfesztivált az Illés-együttes ... Erre a tanítónő felelt... aki Bíztató helyzet a tankönyvfronton Az idén kellő időben elkészülnek a tankönyvek mind az általános, mind a középiskolások részére. Csaknem 14 millió tankönyvre van szükségük a diákoknak az új oktatási évben. Ennek zömét három budapesti nyomda készíti, a Zrínyi Nyomda 4,2 milliót, az Athenaeum Nyomda mintegy 4 milliót, és az Egyetemi Nyomda 3 millió tankönyvet állít elő. Július 31-ig leszállították a nyomdák az általános, a középiskolai, valamint a szakközépiskolai tankönyvek többségét, augusztus 20-ig befejezik a fennmaradó rész és az egyetemi, főiskolai jegyzetek nyomását is. Az év végéig pedig azokat a tankönyveket is elkészítik, amelyekre csak az év utolsó hónapjaiban, vagy csak a jövő év elején lesz szükségük a diákoknak. nem tudta megmondani, ki a munkáját végső soron irányító miniszter. Folytatva a furcsa tudakozódást — milyen értetlen tekintetek, pillantások! — kiderült egyébként tájékozottnak nevezhető emberek sem tudták megmondani, ki az az egyetlen magyar, aki Nobel-díjat kapott, — viszont azonnal feleltek arra, ki volt Zilahi Lajos... A kedves adminisztrátor kislány azonnal rávágta, melyik együttes száma a Régi csibészek, de nem tudta megmondani, kik azok — az Ipari Szerelvény és Gépgyárban történt —, akik a gyár legsikeresebb termékét feltalálókként megalkották?! N em sorolom tovább a példákat — szép számmal gyűjtögettem belőlük —, mert úgy hiszem, az eddigiek is meggyőzőek. Olyannyira, hogy a kérdés nyersen megfogalmazható : egészséges értékítéletet tükröz-e, helyes népszerűségi — ismertségi — listát állít-e fel az a szemlélet, mely ma uralkodó, s mely függetleníti a népszerűséget a tartalomtól? Miféle „közvélemény” az, mely nem vesz tudomást nagyszerű műszaki, közgazda- sági teljesítményekről, de he- tekig-hónapokig beszél arról, vajon a legutóbbi ilyen vagy amolyan vetélkedő zsűrije igazságosan pontozott-e? Miféle társadalmi ítélkezést tükröz az a helyzet, amelyben több milliárd forint értékű közös vagyon kezelője, s több száz milliós értékű termék előállításának irányítója — mint például egy nagy gyár vezérigazgatója — teljesen ismeretlen maradhat, de ugyanakkor a két perc alatt eltáto- gott — még csak nem is elénekelt — gyenge táncdal országos ismeretséget, népszerűséget szerezhet? Miként lehetséges, hogy egy félresikerült regény, színdarab hosszas sajtópolémiákat kelt — cikkek, tanulmányok sora jelenik meg róla —, de több millió forint értékű találmányok, s eljárások elfektetése, tologatása semmiféle visszhangot nem kelt? Miért jut több bekezdés is egy-egy kritikában a középszerű színész középszerű alakításának, s ezzel mód, hogy százezrek olvassanak róla, s miért nem tudnak még gyáron belül sem arról, hogy fiatal közgazdászuk, a termelés- szervezésről készült tanulmányával nyolcmillió forint többlet nyereség elérését tette lehetővé? Ha valaki úgy gondolja, hogy a technika és a kultúra ellentétére hegyezem ki mondandóm, félreért. Legalább ilyen torz értékrend, hogy a Kossuth- vagy Állami-díjas művészt, tudóst senki nem ismeri fel, hiszen arcképével hol is találkozhatott volna, de a pályakezdő színésznőt bámulják, s utánafordulnak, hiszen sűrűn látják a képeslapok címoldalán... Még csak arról sincs szó, hogy kínálat-kereslet e sajátos érvényesülése ellen ágálnék, s bármely beat-, együttes lemezeinek rovására követelném — mondjuk, a te-, levízió show-hivatalában — a magyar elektronikus asztali számológép megalkotóinak népszerűsítését. Pusztán arról van sző, hogy mindent a maga értékének megfelelően kellene értékelni. Mert a fordított értékrenddel — s mindazzal, ami hozzá kapcsolódik, a népszerűségtől' a jövedelemig — újratermel-, jük azokat a problémákat, me-, lyek miatt annyit sopánko-: dunk, s melyek megoldásáért — igen sűrűn nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb ala-: pon — annyit kiabálunk. Véletlen-e, hogy a gimnazista kislány a táncdaltól re-: méli a gyors karriert, a nép^ szerűséget, a címlapra, műsor-: ba kerülést, s nem attól, hogy — külkereskedelmi szakeim bér kíván lenni, áld több mii: lió dollárt kereshet meg az országnak? Véletlen-e, hogy nyomdafestéket kapnak —: mégpedig egyetértőleg — kéz: dő színészek „álmai”, első kör tetes írók „további tervei”, mir közben a kutya sem figyel arr ra, hogy nagy tehetségű műr szaki emberek lehetetlen kör rülmények között dolgoznak, hogy néhány ezer forint értér kű műszert képtelenek megr kapni kísérleteikhez? Holott — nagyon leegyszerűsítve — a kultúrában, a szórakoztató-, iparban csak azt oszthatjuk el, amit az anyagi termelésr ben előállítottunk...! R égi — s hozzátehetjük; rossz — beidegzefctségelí hatnak. Egyéni s közösségi ér- vénnyel. Annak az időszaknak a maradványai, amikor a szór rakoztatóipar közkatonáiról beszélt az ország, de kiváló elmék kényszerültek külföldre távozni az értetlenség miatt, támogatás híján. (Fedák Sárit mindenki ismerte, de ki túr dott Neumann Jánosról, aki a kibernetika elméleti alapjait teremtette meg?) Furcsa, de nem véletlen, hogy a nehéz emberek körül csak akkor támadt országos visszhang, amikor a Nehéz emberek című filmet bemutatták. És ez a baj, hogy ez, s a hozzá hasonló esetek nem véletlenek... A párt Központi Bizottsága június 26-i ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvek jó lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy az „ismeretlen kapitányok” — mint helyzetüket szellemesen az idős tudósok egyike megfogalmazta — több, s főként koncentráltabb támogatást, segítséget kapjanak, nagyobb megbecsülést — erkölcsileg, anyagilag egyaránt — élvezzenek. A szocialista gazdaság hajóját ugyanis — mely társadalmi, kulturális, s mindenfajta céljaink elérésének eszköze — ezek a „kapitányok” képesek nagyobb sebességre kapcsolni... Mészáros Ottó Révai Józsefről Halála 10. évfordulóján Boér Ferencné lába nehezen hajlik. A járókocsi ott pihen a szoba sarkában, a nehéz bútorok nyugalmát megbontva. Mankók reccsennek a padlón és minden egyes lépés izzadság- cseppekbe kerül. — Kell valaki, aki engem eltart. Nem tudok egyedül élni, látja fiatalember, a mankóm nem a legjobb támasz, a járókocsi meg borzalmas. És egy ilyen rigolyás vénasszonynak sok baja van ... Nővérének a lánya vigyáz Boér nénire. Ö pedig azt szeretné, ha az új lakásba eljönnének vele a férjével, hiszen egyedül nem tud már meglenni. Az udvar hátsó részében, a régi ház folytatásában, Jung Ferenc lakik a feleségével. — Azt mondják a tanácsnál, hogy költözzünk oda, együtt a nénivel... A néni — jóban vagyunk vele — idegen, nem lakhatunk hát egy lakásban... Hogyan tartsuk el őt, mikor mi is a hetedik „X” felé közeledünk? Mozgékony, kedves ember Jung Ferenc. Bajusza vidámmá teszi arcát, kerek szemüvege barátságossá. AZ OLVASÖ, AKI EMLÉKSZIK a felszabadulást követő évek politikai küzdelmeire, melyek a korábbi évtizedek elnyomottéinak, kisemmizettéinek emberi életéért, felemelkedéséért, egy új, igazságosabb rendért folytak, máig sem felejtette el Révai Józsefnek, a Szabad Népben megjelent mozgósító, iránymutató cikkeit. Tiszta vizet a pohárba — Legyen vége a huzavonának! — A fekete reakció — A sas szárnya — Százezrek kenyere — ezek a megalkuvást nem ismerő, éles logikával kemény eltö- költséggel érvelő írások, mind egy- egy mérföldkövét jelentették a magyar munkásosztály győzelmes előrejutásának a hatalom felé, kiinduló pontját az újabb hadállások elfoglalásáért meginduló csatának. RÉVAI A TANACSKÖZTARSA- SAG IDEJÉN huszonegy éves volt, egyike a KMP megalakításában részt vett kommunistáknak: azok közül való, akik már diák komikban a Galilei Körben, majd a hábo^úelle- nes küzdelmekben edződtek forradalmárrá. A Vörös Újság hasábjairól már a tapasztalt harcos tanácsai, figyelmeztetései, elméleti fejtegetései segítették a küzdő proletár tömegeket. AMIKOR A FORRADALOM ZÄSZLAI vérbe hanyatlottak, Révai József hangja még elszántabb lett. A bécsi Proletár, az itthon illegálisan megjelent Kommün, a Kommunista, az egy ideig legálisan kiadott Társadalmi Szemle, a moszkvai Új Hang, sok más lap és folyóirat oldalai őrzik — azóta köteteket is megtöltő — kitűnő publicisztikai műveit, történelmi — irodalmi tanulmányait az 1848—49-es szabadság- harcról, Kölcseyről, Petőfiről, Kos- suthről, 1918—19 tanulságairól, Ady és József Attila jelentőségéről, a marxizmus—leninizmus, a magyar demokrácia, a munkásmozgalom, a magyarság, a népiesség, a nacionalizmus és a proletár nemzetköziség, a népfrontpolitika, a függetlenségi mozgalom kérdéseiről. Nemcsak szervezte és bátorította az elnyomás elleni küzdelmet: bátran dacolva a veszéllyel, többször hazatért már a húszas években is. Harminc telén Budapesten letartóztatták, megkínozták, három évi fegyházra ítélték. A szegedi Csillagbörtönben tanult és tanított, titokban — például Szabó Ervinről — írt tanulmányait az elvtársak segítségével kijuttatta, hogy álnéven megjelenhessenek budapesti folyóiratokban. A börtön után Moszkvában, Prágában folytatta pártmunkáját, fáradhatatlan alkotó tevékenységét. ÉLETE UTOLSÓ MÁSFÉL ÉVTIZEDÉBEN a teoretikus-tudós Révai közéleti tisztséget is viselt. Művelődésügyi miniszter volt, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a párt egyik legsúlyosabb szavú vezetője. Jelentékeny, vitázó és vitákra ösztönző, maradandó, de tévedésektől sem mentes gazdag életmű maradt utána, elméleti cikkek, tanulmányok, irodalmi és művészeti kritikák, elemzések sokasága. EGYIK UTOLSÓ IRÄSÄBAN, súlyos szívbetegsége elhatalmasodásának napjaiban írt művében, a Marxizmus és humanizmus-ban, töretlen hittel vallott a lenini tanítások időszerű igazságáról, változatlan érvényéről. A revizionizmus különböző képviselőinek antimarxista nézeteivel vitatkozva — így érvelt: Éppeh Lenin, korunkban a marxizmus tanításainak legmélyebb megértője és továbbfejlesztője hangsúlyozta ismételten, hogy „a marxizmusban nyoma sincs semmiféle szektáriusságnak”, és éppen azért nincs, mert „a marxizmus nem valami begubózott, megcsontosodott tanítás, amely a civilizált világ fejlődésének országútjától távol jött létre. Ellenkezőleg, Marx lángelméje éppen abban nyilatkozott meg, hogy azokra a kérdésekre adott választ, amelyeket az emberiség leghaladottabb elméi már felvetettek...” Az osztályálláspont és az osztályérdekek következetes szem előtt tartása: ez az egyetlen valódi és következetes humanista álláspont. Minden kísérlet, az osztályálláspont és a humanizmus egymástól való elválasztására és szembeállítására: árt a munkásosztálynak és végső soron a humanizmusnak is... 1939. AUGUSZTUS 4-ÉN hullott ki kezéből a toll. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, szüntelenül lángoló, elmélyülten gondolkodó, haláláig tevékeny, harcos forradalmár. Tanítványai, olvasói, hívei és ellenfelei egyaránt tisztelettel, megbecsüléssel őrzik emlékét. V. F.
