Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
1969. AUGUSZTUS 3., VASÁRNAP Bmáilkt és Boros Edit ötödéves műszaki vezető Szöveg: Suha Foto: Urbán Szalay Csilla ötödéves műszaki vezető Munkában a doktornő Mindig jólesik V endégek vagyunk. A házigazda a KISZ Pest megyei Bizottsága, annak is az eiső titkára, Fodor László. A házigazda a kocsijába invitál. A kocsiba széliünk, és elfogadjuk a vendéglátást. Amikor a balatoni országúton a tábla jobbra Széplakot mutat, mi balra fordultunk. Néhány perc, és a hatalmas kapun a következő felirat fogad: „Geister Eta önkéntes ifjúsági KISZ- építőtábor”. Érdekes. Jobbra, Balatonszéplakon, a magyar tenger vize, balra az újhelyi állami gazdaság tengernyi kajszibarackja. Kéthetenként 300 középiskolás leányzó él itt, minden nyáron öt turnusban dolgoznak, és ebből idén három Pest megyei. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság 500 holdas gyümölcsöstáblájában szedik a nagykőrösi, váci, budaörsi, szobi és dabasi gimnazista lányok a barackot. Parancsnokuk Szalai Katalin tanárnő, aki hat éve már, hogy minden nyáron két hónapot a táborban tölt. Segítői Kékesi Klára és Kovács József né, mindhárman a mo- nori gimnáziumban tanítanak. Barátnőjük, segítőjük, a 300 fiatal lány egészségének őre dr. Horváth Erzsébet, csinos, natal, fekete orvosnő. Azután itt szorgosKodik még kétötöd- eves leányzó a Kertészeti Főiskoláról. Ok amolyan műszaki, szakmai vezetőd, s itt van vendégségben Haness László, a KISZ Pest megyei Bizottságának középiskolai felelőse is. Köszönünk, és belépünk Szalai Katalin parancsnoki rezidenciájába. A szoba aranyos, vidám hangulatot áraszt. A falon cigarettásdobozok, ügyes kis szalmából font térítők, a lányok által készített és általuk ajándékozott piáltátok. Van itt egy zászló, amelyre a parancsnok a legbüszkébb. A monori József Attila Gimnázium tanulói festették fogpasztából. Szép, míves munka. Szalai Katalin a bemutatkozási ceremóniákan túlesve, azonnal figyelmeztet bennünket. Nehogy úgy képzeljük ám el ezt az építő leánytábort, hogy bikini, kibuggyanó keblek stb. Mert ezt szokták írni és fényképezni az ilyen táborokról. Egészen másról van itt szó, más fogja önöket fogadni — mondotta nagyon önérzetesen, és hogy értsünk is valamit a szóból, hozzátette: — Maguk most vér- és vízhólyagos kezű lányokat fognak látni, morózus, szitkozódó lányokat, akik hajtják magukat, és dühösek, ha délelőtt 11 órára még nincs meg a norma. Egyébként a parancsnok büszke és önérzetes ember. De nem hagy időt számunkra a rejtély megfejtésére, maga nyújtja emberi tartásához a megfejtés kulcsát. — Az utolsó turnus a naponként egy lányra eső 25 forintos normával szemben több mint 32 forintot ért el. Ez a tábori átlag országosan is nagyszerű. Értően bólogatunk. Nem hagyja zavartatni magát, így folytatja. — Az állami gazdaság 500 holdjáról a gyümölcsöt jobbára ezek a lányok szedik le. Túl nagy méltányosságot, elismeFodor László a lányok között rést ezért nem várunk, de nem is kapunk. Pedig nem rossz bolt ez a gazdaságnak. A gyümölcsexportból jo pénzt szednek be Európa minden országából. Mindezt egy gyümölcsszakértő és egy gyümölcsexportőr magabiztosságával adja elő, tátjuk a szánkat, közben lassan kiérünk a gyümölcsösbe, ahonnét finom barackillatot és leánykacagást hoz felénk a langy nyári szél. Megérkezünk, egy szempillantás, és a tanulság: az újságíróknak is igazuk van, a fotóriportereknek is és Szalai Katalinnak- is. A lányok bikiniben vannak, telt idomúak, csinosak, szépek. Milyenek is lehetnek a 16—13 éves, egészséges leányok bikiniben, napsütésben, barnára sülve? Igaz, sokat dolgoznak, férfiasán szedik és hordják a termést, amely a külső szemlélő, a szájtáti vándor számára csupán illatos és jó zamaté gyümölcs. Ismét eszembe jut a gondolat: furcsa játéka az életnek, hogy az országú ttól jobbra 200 méter a tó hús vize, balra 200 méter az állami gazdaság életet adó, de nehéz munkát követelő barackosa s itt is, ott is fiatalok. Csak hát... Azért a tábor vezetői ezt az ellentmondást mindennap délután feloldják. Déli 12 órakor a lányok abbahagyják a munkát. Mosakodás, ebéd, egy kis körletrend, ez az. Háromkor már a Balaton hűs vizében oldják izmaik görcseit. No persze, karantén, büntetés itt is van. A brigád, amely rosszul végezte a napot, nem fürdik. A feladat nagy. Itt a közösségért van minden ember, minthogy a közösség is az egyénért van. 300 leány kétheti fejadagja 30 vagon barack. Nézem a lányok ritmikus mozgását, hallgatom csacsogásukat, önfeledt kacajukat, amely kedvesen keveredik a szitokkal. Eszem a fáról számba csüngő gyümölcsöt. Figyelem Szalai Katalin beszédét. Olyan a „szövege”, a gondolatfűzése, hogy nyugodtan felfoghatnám: ő mondja nekem tollba a cikket. Fejem felett áll a tűző nap, meg sem mozdulok, mégis szenvedek. A parancsnok szavai nyomán megelevenedik, beúszik a kép. A tábor lányai hajnali fél ötkor ébrednek. És bámulnak a semmibe, álmosan, fáradtan, mnt a bányaló. Látni vélem, ahogy reggeliznek, hallom jóízű csámcsogásukat. Figyelem, ahogyan a csípős hajnalon utu- kat a táborból a gyümölcsös felé veszik. Látom, határozottan látom, sőt már érzem is. a reggeli barack zamatos húsát. Kilenckor már tűrhetetlenül szúr a nap, csíp a por, és sajog a tenyér, ezt érzem én is. Aztán ismét látni vélem, hogy mindenki tolakszik, igyekszik az első csoportba, mert ekkor a legjobb az ebéd, mert hogy a 16 éves leányzó mindig éhes, s mihamarébb enni kíván. Ebédkor mi is betérünk a táborba, vissza a parancsnoki szobába. Forró feketét iszunk, nézegetjük a munkalapokat. A nyolcas brigád átlaga 62 forint, a kilencesé 51. Mind a két brigád tagjai a messzi Szobról jöttek ide. A vezérkar örül. a parancsnok azt mondja: állati. Egy kis séta, megtekintünk mindent, ami megtekinthető, azután búcsúzunk. Kocsink nekiirámodik, de fél percen belül lassít. Utolértük a lányokat. Az úton 300 leány poroszkál a. víz felé. Pilótánk rövidre fogja a gyeplőt, nagy a por, és mindössze 25 éves, szeretné, ha tiszta, maradna a kép. Még érzem a barack illatát, és hallom a lányok csengő kacagását, pedig kocsink már az Ostapenko-szobornál előz egy hatalmas, tíztonnás ca- miont. Szalai Katalin, a táborparancsnok Kékesi Klára tanárnő Kovács Józsefné tanárnő Haness László és a lányok
