Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 196. szám

PESt NEGYE! VE! 4/?' t <6rC*rIap 1969. AUGUSZTUS 26., KEDD Augusztus 28—31 Fiatal írók Lillafüreden Augusztus 28 és 31-e között Miskolc látja vendégül az or­szág fiatal íróit A Magyar Írók Szövetsége, a városi ta­nács végrehajtó bizottsága és a „Napjaink” című folyóirat szerkesztősége által rendezett lillafüredi tanácskozásra nyolcvan fiatal írót várnak, hogy kicseréljék véleményü­ket és megvitassák a mai iro­dalom időszerű kérdéseit. A tanácskozás alkalmából a Pa­lota szálló parkjában emlék­táblát állítanak József Attilá­nak, aki az egykori lillafüredi írótalálkozó alkalmával írta meg egyik legszebb versét, az Ódát. Mezőgazdasági termékeink a világpiacon Húsz éves a Terimpex Kül­kereskedelmi Vállalat, amely két évtized alatt 70 ország cé­geivel alakított td üzleti kap­csolatokat. Exportjának fő profilja a vágómarha, a mar­hahús, de sok vágójuhot és más állati termékeket, barom­fit, tejtermékeket is exportál. A hagyományos európai pia­cokon kívül távoli államokba, Kanadába, Ausztráliába, Ja­pánba, észak-afrikai országok­ba ,is szállít. A Terimpex bonyolítja az egész magyar mezőgazdasági export több mint 60 százalé­kát, s a tőkéspiacokra irányuló mezőgazdasági kivitel 70 szá­zalékát. A Közös Piachoz tartozó országok többsége a magyar mezőgazdasági és élelmiszer­ERTESITJUK VEVŐINKET, hogy a folyamatos szénsavellátás céljából megkezdtük a vasúti feladást Mivel a szénsavszállítmányokat csak répcelaki üzemünkből adjuk fel, kérjük, szíveskedjenek megrendeléseiket Répcelakra küldeni. SZÉNSAVTERMELÖ VÁLLALAT, RÉPCELAK Ifjú szakmunkások! Magas bérezéssel alkalmazunk benneteket budapesti és Pest megyei építkezéseinken kőműves, ács, vasbetonszereld, festő, asztalos, parkettás, fűtés-, víz-, gáz­villanyszerelő, műköves, lakatos, gépszerelő szakmákban. 44 ORAS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. SZÁLLÁST. ÉTKEZÉST KEDVEZMÉNYESEN ADUNK. UTAZÁSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉST FIZETÜNK. Jelentkezés: személyesen. * * Pest megyei Állami Építőipari Vállalat BUDAPEST XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21. Boráros térről HÉV-vel 2 megálló. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktári kiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD KOLSZOLGÁLATOS MUNKÁRA: kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás o munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 FT KDLSZOLGALATI ATALANYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. * JELENTKEZÉS. a vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél. ipari kivitel hagyományos fel­vevőhelye. Exportunkból a kö­zös piaci országok ma is igen jelentős százalékban részesed­nek; legtöbbet az NSZK-ba és Olaszországba exportálunk. ? A külföld piaci igényei egyébként állandóan változ­nak. A háború után például külföldön főleg a 800—900 ki­lós vágómarhát keresték, a fo­gyasztók ízlésváltozásával azonban a kereslet az 500 ki­logramm súlyú vágómarhák felé tolódott. Amennyiben a piaci igényeket az áru minősé­gében, súlykategóriáiban kö­vetni tudjuk, ez kihat az áru magasabb áron történő értéke­sítésére, ez viszont kedvezően befolyásolja a gazdaságosságot. Mezőgazdasági termékeink két évtized alatt kialakult több ezres vevőköre egyre újabbakkal bővül. Az egyik legújabb megrendelő Japán, ahova már második éve szál­lítunk vágott baromfit. A Kö­zel- és Közép-Keleten — töb­bek közt — Kuwait és Bah­rein jelentkeznek új piacként, szintén vágott baromfira, vá­gójukra és más élelmiszeripa­ri cikkeinkre. Líbia, Spíanyol- ország és a Kanári-szigetek ugyancsak húst és vágott ba­romfit vásárolnak tőlünk. Ausztráliába és Kanadába kaskaval sajtot, fehér saj­tot, magyaros készételeket ex­portálunk. A magyar áruknak kétség­telenül jő hírük van a világon; bizonyíték erre többek között a Brüsszeli Világkiállításon el­ért nagy nemzetközi siker, más alkalmakkor szerzett számos aranyérem és nagydíj. Az egy­re növekvő konkurrencia meg­követeli, hogy a külföldi pia­cokon elsősorban azt adjuk, amire igény van, amit kérnek. Ezt az igényt elsősorban a ter­melőüzemek rugalmassága se­gíthet kielégíteni. Ez előnyös a termelőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak, azok dolgozóinak s természetesen egész népgazdaságunknak is. Más szóval a külföldi piacok megtartása, lehetőség szerinti bővítése jótékonyan hat a vál­lalatok nyereségére, ezen ke­resztül pedig a dolgozók kere­setére is. Várady Anikó Tragikus körülmények között életét vesztette dr. Vályi Nagy Tibor Balatoni vitorlázás közben 57 éves korában, tragikus kö­rülmények között vesztette életét dr. Vályi Na ff y Tibor egyetemi tanár, az orvostu­dományok kandidátusa, kiváló orvos, a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem Gyógy­szertani Intézetének igazga­tója. A nemzetközi hírű tudós és kutató napokkal előbb még Tokióban tudományos kong­resszuson vett részt. Dr. Vályi Nagy Tibor a Magyar Farma­kológiái Társaságnak, a Ma- gjrar Kémikusok Tíjrsaságá- nak és a Magyar Onkológu­sok Társaságának vezetőségi tagja, a Magyar Élettani Tár­saságnak pedig tagja volt. Közéleti feladatokat is betöl­tött: Debrecenben a Haza­fias Népfront városi bizott­ságának alelnökeként tevé­kenykedett. Személyében a Debreceni Orvostudományi Egyetem érdemes professzo­rát, a magyar gyógyszerkuta- tás pedig nemzetközi hírű, kiváló művelőjét vesztette el. A Debreceni Orvos tudó-, mányi Egyetem saját ha­lottjaként pénteken délután búcsúztatják dr. Vályi Nagy, Tibort, a Debreceni Közte-; mető díszravatalozójában. Egy bölcsődeépítés rögös útjai Ráckevés 1965-ben bölcsőde építését határozták el, s az el­határozást gyorsan telt követ­te. Hozzáfogtak az alapozás­hoz, az építéshez. Kivitelező­jük, a szigetszentmiklósi Épí­tőipari Ktsz, azonban nemso­kára lemondott megtisztelő feladatáról és vállalt kötele­zettségéről. Igaz, kényszer- helyzetben; a ktsz ugyanis fel­oszlott. A ráckevei Községi Tanács illetékesei mit tehettek egyebet, másik vállalkozó szellemű céget kerestek. Csakhogy ilyen nem terem minden bokorban manap­ság. Kerestek és nem talál­tak, közben pedig teltek az évek. S csak most sikerült megállapodást kötniük á Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal. Ök elvállalták a munka befejezését, s „annyi balszerencse közt, oly sok vi­szály után”, végre elkészül a bölcsőde, ígéretük , szerint 1970. végére, öt évig kellett várni, holott a felépítendő létesítmény mindössze három és fél millió forintba kerül, s negyven gyerek befogadására hivatott. Ennyit kellett vár­ni arra, hogy a meglevő húsz­személyes bölcsődében ne harmincöt gyereket kelljen el­helyezni, s legalább ennyit visszautasítani helyhiány miatt. Tízéves a Pécsi Balett A pécsi Nemzeti Színiház hétfőn tartotta évadnyitó tár­sulati ülését. Nógrádi Róbert igazgató részletesen ismertette a műsortervet. Eszerint húsz bemutatót tartanak. A szezont szeptember 26-án, Giraudoux: Judith című drámájának ős­bemutatójával nyitják. Az évadban színre kerül Illyés Gyula egy most készülő drá­mája. Cseres Tibor ugyancsak a pécsi színháznak ír darabot. Az új évadban életre hív­ják a pécsi Nemzeti Színház hatodik részlegét, a Kamara Színház Stúdió Színpadát, amely a fiatal írók fóruma lesz, az első műsorát, a „Jelenkor­estet” a pécsi írókkal közösen készítik elő. A tíz éve műkö­dő balett két bemutatóra ké­szül: az egyik Bartók—Ko- dály-est, a másik, Harangozó Gyula legkiemelkedőbb alko­tásainak csokra lesz. A jubi­leum alkalmából ünnepi hét keretében reprezentatív elő­adássorozatot tartanak kon­certtel kiegészítve. A balett­együttes új igazgatója, Tóth Sándor vezetésével kezdi az évadot, a csoport művészeti vezetője Eck Imre. Az ugyancsak tíz éve működő pécsi operatársu­lat műsorának kiemelkedő eseménye lesz a felszabá- ' dulás 25. évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepi est. * Az opera „gördülő programja” tovább terjeszkedik: Baranya és Tolna megye városain kí­vül az új évadban Zalaeger­szegen, Székesfehérváron é Szombathelyen is fellépnek. Hasznos vakáció Kisoroszi egyik utcáján láttuk a szorgalmasan festegetö kislányt. Irma most még élvezi a vakációt, de szeptember else­jétől már Vácra jár át, varrónő lesz belőle, ezt a mesterséget tanulja. (Foto: Urbán) LUKACS FERENC Egymás nélkül R áimszakadnak a vasárnapok. Egyik olyan, mint a másik. Üresek és mozdulatla­nok, legtöbbször egybefolynak. Ha van kö­zöttük mozgás, az rendszerint a hétközna­pokba belopádzó mondvacsinált izgalom. Ak­kor is vasárnap volt, és másképp láttam mindent. A Petőfi-hídon zörögtünk át. ö lenézett a vízre és-azt mondta: — Nézd azt a hajót! Nem merül ám el. Én is hajós leszek, mint a Pista bácsi! — Jól van, legyél ami akarsz. Ha ez tet­szik neked? — fricskáztam meg az ohrát. — Ugye majd kikötünk sok helyen. Min­dent látunk és sok emberrel találkozunk. — Reméljük — hagytam rá. — Most fogd meg a kezem, mert én nem szoktam meg a villamost — bíztatott, ami­kor leszálláshoz készülődtünk. Apró-cseprő gondok jutottak eszembe, s elengedtem a kezét. ’ , — Látod, így jó. Anyu mindig markolja, pedig nem szaladok ám el — botladozott a járdán kis lábacskáival. Végig szorosan a nyomomban tartott, a lakásig. S zőke hajfürtjeit simogattam és leültettem mellém a díványra. — Én nem tudok ilyen sokat ülni. Nekem mindig mennem kell — méltatlankodott. Az­tán megkérdezte: — Mopdd? Miért ilyen kis szobában laksz? — Mert nincs nagyobb, és nekem jó ez is — feleltem. Rám nézett. — Azért elférnénk itt ketten. Ugye itt ma­radhatok? — Hát persze, ha akarsz?... — bíztattam. — Jó, maradok. De... ki mossa ki akkor a nadrágunkat? — A Patyolat — nevettem. — Te csibész! A Patyolat. 1 Elgondolkozott. Megnézte a papagájt a konyhában, végigjárta a lakást, mindenhová bekukkantott. — Szép itt, kár, hogy nem a tied — mond­ta. — Az enyém csak az a kis szoba, már mondtam — feleltem neki, és ő elém állt. Csípőre tette a kezét. — Jó, jó, tudom. Hát mit csináljunk. Jó itt nálad, de most vigyél el valahová. Szeret­nék megint villamosozni. Csikorgó tél volt, s mi kéz a kézben to­pogtunk a megállóban. Az ölembe vettem és fel tolakodtam a villamosra. — Rossz, hogy sötét van. Nem látok sem­mit. De mit csinál a bácsi meg a néni? — nézte a fiatalokat. — Az ablakra lehelnek és az ujjúkkal a jégbe karcolják a nevüket. — Miért? — Hogy lássák az emberek. _ — Akkor is ha már leszálltak? — Igen. — Rajzoljunk ide mi is. — Mit? — Hát... hogy itt járt egy apuka meg a kisfia. ívj em tettem meg amire kért és ő dühöskö- LN dött. Még akkor is sértődött volt, ami­kor már elment a villamos. A presszóban két csokoládétortát kértem, a gyerek komor volt és nem nyúlt a tortához. Hátradőlt a széken, rámfüggesztette a szemét, és összefonta kar­ját a mellén. — Apu, miért hagytál ott minket? — kér­dezte váratlanul. Tétováztam. — Fel kellett jönnöm... Itt kaptam ál­lást ... Pesten. Lehajtotta a fejét és felsóhajtott. — Mit sóhajtozol?! — igyekeztem szigorú lenni. * — Csak ezért, mert arra gondoltam, ha megeszem ezt a sok tortát, hogyan fogpk va­csorázni — mondta és elpityeredett. Aztán elvitte az anyja. Már zuhogott az eső, mikor megtudtam, hogy évekig nem lát­hatom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents