Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 195. szám
KST HEGYEI 1969. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP SZALONJAI JÓZSEF: Kenyérgyári éjszakák $ ROBERT STREETER ALDRICH: A Stover fiúk űrkalandja ! — Építsünk rakétát és reI püljünk a Holdba — mondta [ testvéreinek Tom Stover. I — Remek ötlet — ütött a i vállára Dick. : — Óriási — rikkantott Har! ry Stover, és dupla bukfencet ! vetett, hogy levezesse izga- ! tottságát. > Így történt, hogy a Stover> fiúk rakétát építettek néhány ! paradicsomosládából, a puska- ! port pedig az öreg Mr. Fibber- g lytől vették kölcsön, aki úgy ! tervezte, hogy felrobbantja a g házát, mert szüksége volt a g biztosítási díjra. Mivel a ra- g kétába nem fértek bele mind 5 a hárman, sorsot húztak, és a ; szerencse Tómnak kedvezett, g A többiek nemes szívvel vi- g selték el a csalódást. g — Tom képvisel majd mind g a hármunkat — jelentette ki 5 Dick. g — És biztos, hogy remekül g megállja a helyét — tette g hozzá Harry. g Tom boldogan szállt be a g kabinba. Egész kis tömeg | gyűlt össze az udvarban, s g amikor Dick gyufát gyújtott, g éljenezni kezdtek. Mr. Fibber- g ly örömében a botjával hado- | nászott. Az éljenzés hirtelen g megszűnt. Egy komor, szürké- gbe öltözött, szigorú arcú fér- g fiú jelent meg és a holdraké- g tához lépett. g — Mit műveltek ti Itt? — ^ kérdezte, miközben vastag is szivarra gyújto’tt. A mikor a hangosbemondóban egy vékony férfi- hang felsorolta a nyerőket, Rokk nem nézett a tikettjeire, tudta, hogy vesztett. Némi nyugalmat erőltetett magára, s anélkül, hogy elköszönt volna az ismerős pénztárosnőtől, kisietett az ügetőről. A pályaudvar felé botorkálva megfeledkezett a húszon- harmadik születésnapjáról, arra viszont emlékezett, hogy Margit várja a telefonhívását. A telefonfülkébe lépve bizonytalanság és félelem kerítette hatalmába. Tudta, az abortusz után elveszti a lányt, mégis megdöbbent, amikor Margit nem szólította a nevén, mint máskor. Rokk a lehető legrövidebben akarta befejezni a beszélgetést. Elmondta, ezen az estén nem tudja elvinni a pénzt, mert vesztett. De kisegítő munkára jelentkezett a kenyérgyárba, és öt nap múlva együtt lesz az összeg. Ezentúl is szeretne vele találkozni. A lány azt válaszolta: gyűlöli az egész ügyet, majd a fiatalember ügyetlen mentegetőzése közben letette a kagylót. Abban, hogy a lány méltatlannak tartotta őt a további beszélgetésre, saját gyengeségének bizonyítékát vélte, amit egyszer korábban már ki is fejtett neki Margit. Csavargó életformáját olyan gyengeségnek minősítette, amely azoknak az embereknek sajátja, akik inkább elviselik a szélsőséges életformájuk keltette reménytelenséget, mintsem, ha nehezen is, de fokról fokra küzdve biztosítsák emberibb életüket. Rokk ezen az éjszakán álmában jókora acélgolyóval birkózott, amelyen nem talált fogást és kínlódásai rendre eredménytelenek maradtak. A nap túlnyomó részét ágyban, és egy bisztróban töltötte. Egykori nőismerősét kereste fel, aki régen túlhaladt már a harmadik ikszen, de egy jóadag arcfestékkel még letagadhatott egy ikszet a kopott bisztró homályában. A pincérnő vacsorát adott a fiatalembernek, majd sört tett az asztalára. Talán mert hirtelen ivott, felkavarodott a gyomra. Közel volt a kijárat. Az utcára indult, hogy az esős tiszta levegő majd könnyít állapotán. Mikor visszatért a bisztró elé, lábai remegtek, és semmivel sem érezte magát jobban. Az ablakon át a nő utána kutatott, de nem látta sehol. Sietős léptekkel hagyta el a bisztró környékét, bár sejtette, hogy menekülésével ez a kapcsolat is lezárult. H osszú gyalogutat kellett megtennie a bisztrótól a kenyérgyárig. Mire odaért, lyukacsos cipője teljesen átázott, ballonkabátjával együtt. A főpéknek feltűnt az új munkás hiányos öltözéke. — Előbb is elszánhattad volna magad — mondta a főpék. Rokk némán bólintott, az ilyen megjegyzésre jobb a hallgatás. Éjfél előtt fél órával úgy lépett a sütödébe, mintha ringbe lépett volna. Magán érezte a többiek tekintetét. Nem bíztak a fiatalember félmeztelen felsőtestének kidolgozatlan izmaiban. A mennyezet alatt surrogó ventillátorok arcába vágták a megnyitott kemence nyílásaiból felfelé áradó égető levegőt. A sütöde jobb oldali falába építve kilenc keskeny ajtót pillantott meg, azután további kilencet a felső nyílások alatt. A nyílásokat záró vastag fekete ajtókon fehér kréta jelzésekre figyelt fel, amelyek számára egyelőre ismeretlen rendszer szerint ismétlődtek, mint a versek ölelkező rímei. Csak ezután tudta meg pontosabban, Hogy mire is vállalkozott. 46 pékkocsi kenyeret — A Holdra repülök a rakétával, amelyet hárman építettünk — felelt Tom udvariasan. — Minden képzelőerőnket és energiánkat belefektettük — magyarázta Harry, s hangjában enyhe kis dicsekvés csengett. — Fikarcnyit sem törődöm vele, hogy miként építettétek — mondta az idegen. — Felhatalmazás nélkül, nem lehet a Holdra repülni. A kongresz- szus megszavazta a vállalkozásotokat? Kapcsolatban álltok az Országos Űrhajózási Hivatallal? Van engedélyetek a légierőtől? S jelentettétek az egészet a sajtóügynökségeknek, a rádió- és televízió- állomásoknak? — „Nem”, ez a válasz valamennyi kérdésére, uram — szólt Tom őszintén. — Nem akartunk kárt okozni az országnak ... — Üttörő atyáink szelleme — vetette közbe Harry. — Az ismeretlen ellenállhatatlan vonzása — csilingelte Dick, s elfújta a gyufát, mely már a körmére égett. — Márpedig a holdutazás elmarad — döntött kurtán az ismeretlen —, különben a börtönben találjátok magatokat, fiacskáim. — Milyen kár! — mormogta Tom, miközben kimászott a kabinból. — Napokon át kalapáltunk, szegeztünk, forr rasztöttunk. Jöjjön, uram, § vessen rá egy pillantást, hogy ^ milyen kitűnően terveztük ^ meg a rakéta belsejét. $ Az idegen bemászott a ka- ^ binba. Hanyagul eldobta a szi- § varját, amely belepottyant a ^ lőporoshordóba, és a rakéta — ^ BUM — BUMM — VSSSS — ^ hatalmas dörrenéssel, és hosz- ^ szú lángcsóvát vonva maga ^ után, az idegennel együtt fel- | szállt az űrbe — engedélyek S és hozzájárulás nélkül. ^ — Ragyogó! Micsoda szép ^ látvány! — sikongott Dick vi- ^ dáman. | — Rátért a pályájára — je^ gyezte meg Tom hűvösen, ^ mert ő még ilyen pillanatok- ^ ban sem vesztette el a hideg- | vérét. ^ — Azóta már biztosan a | súlytalanság állapotában van ^ — újjongott Harry. ^ — Mégis sikerült a tervünk | — összegezte Dick, és megve- ^ regette testvérei vállát. ^ Még aznap délután elkezdik ték építem a Venus-rakétát. kell sütnie a leggyakorlottabb lesütővel, az ötven év körüli Bűvésszel. Egy pékkocsi 108 kenyeret jelent, és ezt a meny- nyiséget még át kell forgatni és megkenni. Nem félt a fizikai megterheléstől, csak a nehéz, fojtó melegtől, ami a kemencék közelében elégte a hatvan Celsiust. — Nem irigyellek — fordult hozzá a Bűvész. Valaha sima arcán megsokszorozódtak a ráncok és a redők, amint elmosolyodott. — Még a pékek is irtóznak ettől az üzemtől. De ha most elmenekülsz, utánad eresztek rengeteg vadított patkányt, és megkukorékolta tlak! A míg a vetők bevetették a tésztát, Rokk a Bűvész vezetésével ismerkedett a táblás kemencékkel. Amikor a kemencéből az egyik végén horogszerűen visszahajlított vasrúddal, a „macskával”, kihúzzák a táblát, vigyázni kell, nehogy megcsússzon a kerámia kövezeten, mert könnyen összeégeti az embert. A táblák kerekekre szerelt vasbakokon mozogtak, a kövezetbe épített síneken. A lapát használatát — mondta a lesütő — ki kell tapasztalni, és csak annyit jegyzett meg, hogy most még ne igyekezzék olyan ütemben dolgozni, mint ő, hanem a biztonságra törekedjék. Rokkot már az első kör elején elöntötte a veríték. A másfél méternél is szélesebb vastáblára, amely kihúzva jól hallhatóan pattogott a hidegebb levegőn, mélyen rá kellett hajolni, mikor kenték a kenyereket, hogy elérjék a belső sorokat is. A negyedik kör lesütése után bal tenyerén három vízhólyagból kettő kiszakadt, és nyílt sebeket dörzsölt a pékla- ^ pát. Egy óvatlan pillanatban ^ verejtékben fürdő dereka a ^ táblához ért, és a bőr kétujj- ^ nyi szélességben a tüzes vas- ^ hoz ragadt. Miután visszatért ^ a főpék irodájából, ahol olaj- $ jal kenték be az égési sebét, | megszédült, és egyensúlyát ^ vesztve majdnem a kihúzott^ alsó táblára zuhant. $ — Te jószagú ... — kiáltott ^ a Bűvész, és a hűvös folyosóra ^ segítette az áléit fiatalembert. § A termoszából cukrozott me- ^ leg tejjel kínálta: — Igyál, kü-^ lönben a vadpatkányok kirág-^ ják a gyomrod! Rokk úgy érezte, egész teste ^ ég, izmait láthatatlan ujjak ^ markolják, mintha le akarnák ^ szaggatni a csontjairól, de el- $PANTOMIM ^ Néhány színésznő és egy ^ ősz hajú intrikus tartózkodott ^ a társalgóban, versengve és 5 hangosan szidták a darabot, § amit a házi főpróbán láttak ^ délelőtt. | Negyedóra múlva teljes volt í az egyetértés köztük, de ké- ^ sőbb úgy látszott, mintha $ mégis sajnálnák, hogy kima- ^ radtak egy nyugati, devizás ^ darabból. ^ — Én mégis azt mondom — ^ mondta Herczeg Antónia —, ^ hogy a darab telt házak előtt ^ bukna meg, legalábbis a bér- 5 leti előadásokon, ha Emmus- í ka levetkőzne a második füg- | göny előtt. ^ Mindnyájan elnémultak er- ^ re a váratlan ellenvetésre. § — Emmuska — kérdezte a $ fiatal szerződéses táncosnő —, ^ akinek se melle, se feneke? ^ Herczeg Antónia elmosolyo- ^ dott, s oldalról az ősz hajú ^ epizódistára tekintett. ^ — Én szólalt meg az intri^ kus, ugyanolyan komoly arc- ^ cal, mint amilyen álkomolyan ^ a színésznő a vetkőzést java- ^ solta — igazat adok neked, ^ Tónikám. Olyan ' darabot, S amelynek se sztorija, se akSzínésznő a társalgóban tuális mondanivalója ninos, csak az erotika menthet meg, és ez ilyen darab. — De drága Pityi bácsi — vetette ellen a fiatal táncosnő —, láttad te Emmuskát levetkőzve az öltözőjében? — Cicám — válaszolta nyájasan az ősz intrikus —, más az öltözőben, civilben vetkőzni és más a színpadon! Az egyikhez csak egy ruha és egy dívány kell, a másikhoz tehetség is. A fiatal táncosnő, aki a pletyka szerint az igazgató szeretője volt, megbántottan elfordult a társaságtól és halkan odaszólt a lila hajú büfésnőnek: — Még egy konyakot, Lenki ce! — Felírom, szivecském — válaszolta együttérzően a büfésnő és egy gyűrött, lekávézott füzetet szedett elő valahonnan. Eközben lépett be a társalgóba Emmuska bájos, szívarcú öltöztetőnője. karján egy bíborszín estélyi ruhával. — A művésznő — kérdezte zavartan — nincs itt? A fiatal táncosnő — egyedül ő hallotta ezt a félszeg kérdést — mozdulatlanul, szinte dermedten bámult az öltöztetőnőre, akinek a szoknyájába egy feltűnően csúnya négy-öt éves fiúcska kapaszkodott. A gyerek olyan csúnya volt, olyan meghökkentően csúnya, hogy szinte elnémította a társaság többi tagját is. — Kit keresel, aranyom — szólalt meg az epizódista nyájas, részvétteli hangon. — Emmuskát keresed? — Igen — válaszolta félszegen az anya. Hosszan hallgattak ezek után és nem néztek, nem mertek egymásra nézni vagy megszólalni, nehogy elárulják magukat és ezzel megbántsák az anyát. — Azt mondta a művésznő — szólalt meg újra az öltöztetőnő —, hogy vetessem be a derekát és... aztán ... Herczeg Antónia kedvesen és kényszeredetten mosolygott a gyerekre. — A kisfiad, Rézike? — hajolt át a pulton a büfésnő is, mosolyogva. — Igen, a fiam — válaszolta az anya dacosan, s utána a társaság szemébe nézett, mint aki kész megvédeni a fiát bármilyen támadással szemben. — Akarsz egy szelét csokoládét Lenke nénitől? — kérdezte a büfésnő. A kisfiú, aki eddig szótlanul és mozdulatlanul csimpaszkodott az anyja szoknyájába, ide-oda kezdte csavargatni a törzsét és a lábait. — Nem szereti a csokoládét — válaszolta a fia helyett az öltöztetőnő, s áttette a bal karjára az estélyi ruhát, így próbálta eltakarni a fia arcát a felnőttek szeme elől. — Helyes kis kölyköd van — szólalt meg az ősz hajú epizódista —, helyre kis kölyök. Ez az ügyetlen és vigasztaló mondat éppolyan üresen pukkant szét, mint általában a hazugságok. — Emmuska nincs itt, Ré- zike — szólalt meg a táncosnő —, azt hiszem, lement az öltözőbe. — Köszönöm — válaszolta az anya, hálásan. — Majd megmondjuk neki, hogy kerested, Rézike! — Köszönöm, művésznő — mondta az anya, és indulni készült, de nem tudott, mert a fia közben keresztbe rakta a lábait egymás előtt, és rálépett az estélyi ruha szegélyére. Amíg visszavette a másik karjára az estélyit, a gyerek, akinek az ujjait előbb le kellett fejtenie a szoknyájáról, előrelépett és felmutatott a lámpára. — Lámpa — mondta. Csak most látszott igazán, hogy milyen csúnya kisgyerek, most, amikor újra felnézett a lámpára. Nyúlszája volt, operált nyúl- szája, s olyan tág orrlika, hogy akár az eső is beleeshetett, ha magasra emelte a fejecskéjét, és hajszálai úgy meredtek előre a homloka fölé, mint a nyílvesszők. — Igen, kisfián! — válaszolta az anya —, az ott egy lámpa. Olyan lámpabura, amin lyukak vannak. — Miért? — kérdezte a gyerek. Az anya felsóhajtott, és a háta mögé tekintett. — Azért, kisfiam — válaszolta szelíden —, hogy ne világítson a színész bácsik és színész nénik szemébe a fény, ha itten társalognak. Ekkor robbant be Emmuska. — Rézike! — sisteregte a szokásos bemutató előtti hisztériával. — Hol lófrál maga? Már felkutattam magáért az egész színházat. Az egész színházat! Fel s le rohangálok, fel s le futkosok a pincétől a padlásig és maga sehol! Én futkosok, maga meg itt fecseg ezzel a ruhával. Kivetetett a derekából? Nem! Látom, hogy nem vetetett ki. — Nekem azt mondta a mű! BÉNYEI JÓZSEF: | Hasztalan hűség > > j Üres órákat sző a csend. : Kék pókfemálon leng a Nap. : Tegnap a percek rácsain ! arcomhoz közel láttalak. i I I ! Sötéten izzóit a szemed, ! ! mohó ujjam indult a szádig, > ; de nem találta csak a csend l ! pókszálon lengő figuráit. I I k ! Azóta hálót szőtt körém * * ! az időből az egyedüllét > s dobol fülemben konokul * | a keserű és hasztalan hűség. \ \ * Alkalom \ Tavaszok, nyarak és ködök, ; kristály-havak, * j harmincszor forduló örök í élet-darab, ; asszonyok édes illata, ; könyvekbe zárt, ! egyetemessé nőtt haza, ! ember, világ, ! tér és idő, mit két karom | átérhetett. | Vissza nem térő alkalom, í hogy élhetek. határozta, hogy nem adja, nem adhatja fel. H ajnalodott, amikor Pacs- mag, a csoportvezető, benézett az egyik kemencébe, és elkiáltotta magát: — HOL VAGY, KÉK MADÁR?! KÉK MADÁR? Pacsmag éneklő kiáltásaira a többiek kórusban feleltek: — A Rózsadombon! — Hogy álltok? — kérdezte a főpék, akit a hangos „kék madarak” csaltak elő. Pacsmag magasba emelt nyitott ujjaival válaszolt, hogy már csak tíz kocsival van hátra ... A második hajnalon a cigarettaszünetben a pékek közrefogták az új embert, és sorra bemutatkoztak néki. Az ötödik éjszaka végén Rokk felvette a pénzt. — Maradsz? — kérdezte a főpék. — Ha megfelelek — válaszolta. — Jól belejöttél — mondta a főpék. Rokk úgy gondolta, ha álmában újra felbukkan majd az acélgolyó, amellyel öt nappal előbb tehetetlenül kínlódott, most már biztosan elbánik vele. KAMONDY LÁSZLÓ:
