Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 195. szám
1969. AUGUSZTUS 34., VASÄRNAP PEST »nxvtt járta be? — kérdezte csodálkozva az ismerősöm. — Agárd utcáit — felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi nevezetességű helyet? — Dehogynem ... izé... többször is jártam ott — hebegte az ismerősöm. Kínos pillanat volt. Mintha gúnyos, lenéző mosoly suhant volna végig a francia arcán. — Ö, hogyne... Persze __ — Verpeléti úr vitt le kocsin ebbe a kis községbe. Ö volt az útimarsallom. Megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Most egy fából készült víkendházacska áll azon a helyen, s körülötte néhány barackfa. Festői látvány. Ebéd után leheveredtem az egyik fa alá, és a történelem szelét éreztem fujdogáini. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről, hallottam ugyanis, hogy gyakran találnak ezen a telken régi pénzeket, serlegeket, kürtöket. Nem voltam rest, felástam a fél kertet. Verpeléti úr volt olyan szíves, és nemcsak ásót adott, de meg is mutatta, hogy a kertecske mely részét ássam fel. Sajnos, pechem volt; nem találtam semmit. — S mi a véleménye a Margitszigetről ? — Nem láttam. Mondom, csak három napot töltöttem az önök szép hazájában. A második napon Zömölki úr vett párfogásba, ővele utaztam le^ Kadarkútra... — Hova? — A híres kadarkúti $ csata színhelyére, ahol egy $ maroknyi magyar vitéz legyőz- $ te a félelmetes Ali bég hatal-$ más seregét Zömölki urat, ka- $ lauzomat a történelemben jár-^ tas tudós embernek ismertem ^ meg. Pontosan megmutatta, § hol állt Ali bég vezéri sátra, és 5 merről támadtak a magyarok. $ Most egy rozzant kút áll a tö-$ rök vezér sátra helyén. Több; oldalról lefényképeztem ezt a$ kutat, háttérben a lebukó nap- $ paL Zömölki úr olyan élveze-1 tesen adott elő, hogy szintet magam előtt láttam a csatát. J ön is járt már ezen a helyen?5 — Jártam ... hajjaj! — fe- $ lelte az ismerősöm, és közben $ szégyenkezve arra gondolt, va- $ lószínűleg hiányzott az isko-; Iából, amikor a kadarkúti csa-J tárói tanultak. — a, és a... j Halászbástya? — kérdezte re-; ménykedve, sápadtan. — Csak messziről láttam,! amikor Sümegi úrral Kunpe-i szélre utaztunk. Ez már a; harmadik napon történt. — S ott mit néztek meg? ; — A hajdani híres kunpe-j széri királyi vár hűlt helyét.; Sümegi úr elmondotta, hogy; valaha itt állt Európa leg- > szebb vára Építőjének nevét! elfelejtettem. Most egy kopár S legelő van a vár helyén. Ter- S mészetesen lefényképeztem ezt § a legelőt. Higgye el, uram, ^ együtt sírtam Sümegi úrral, ^ amikor hallottam, hogyan $ rombolták le a császáriak ezt ^ a csodálatos várat, az első ma- ^ gyár királyok kedvenc lakhe- ^ lyét, majd az egész hegyet, ^ amelyen a vár állt... — re- begte Duval szipogva, és ^ együttérzően kezet szorított az ^ ismerősömmel. $ $ Hazatérése után az volt| az első dolga, hogy a történe-^ lemköny vben utánanézett ^ Agárd történelmi nevezetes- ^ ségeinék, a kadarkúti csatá- § nak és a kunpeszéri királyi § vár történetének. Egy árva be- ^ tűt sem talált róluk a könyv- ^ ben. ; Végül a Bámexbumfért vál- ^ lalatnál bizalmasan megsúgták ^ neki, hogy a történelmi ada- ^ tokból egy szó sem igaz. Ver-1 peléti kartárs azért vitte le a^ francia vendéget Agárdra a ^ vállalat kocsiján, mert ott^ nyaralt a családja, és velük ^ akart tölteni egy napot. Zö- ^ mölki kartárs bort hozott Ka- ^ darkútról. Sümegi kartárs pe- ^ dig rég nem látott keresztany-^ ját látogatta meg Kunpeszé-| ren. ^ Tervezték azt is, hogy a ne-$ gyedik napon megmutatják a^ külföldi vendégnek Attila sír- ^ ját. de erre már nem jutott^ idő. | Azóta sem tudja szegény, hol ^ van eltemetve a hun király. & Mikes György % VÍZPARTON Strófák egy népdalra Énekeltünk, kóstolgatva valamennyi szót és úgy, hogy az égő borral torkunkon lefolyt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...” Ügy daloltunk, minden cseppje a szívünkre folyt, hogyha szólt, hát a szívünkre cseppent, csak ott szólt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...” Ezű fújtuk csak, hogyha mást is, ha más nóta szólt, abban is csak, mint csalitban hogyha madár szólt: „A szívemet a szerelem körülfogta volt...” Szekér az idő sarában, zörgött, zakatolt: alkonyatbái éjszakába, hajnalba hajolt — tiszta az ég, csupa csillag, mégsincs rajta Hold! Reggel aztán, ki látta meg? talán Irén szólt, ujjúval az égre karcolt: ott röpül a Hold! — Megismertem: az én szívem, az én szívem volt! Ringott a táj és fölötte, mint sirály, a Hold. Azért égett oly pirossal, mert a szívem volt: s a szerelem, a szerelem körülfogta volt.,. (MTI Foto, Jáfai felv.) Műszaki hiba — Tessék parancsolni! A kosarat talán hátra... kegyed pedig... ó, nagyon örülök ... Előbb érünk, mint a vonat! — Űj a kocsi? — Egy hete kaptam meg. De régóta vezetek, nyugodtan rám bízhatja magát, asszonyom ... Minthogy János a világért sem akart pénzt elfogadni a fuvarért, s egyébként is kiderült, hogy az asszonyka éppen a szemben levő ház harmadik emeletén lakik, legegyszerűbbnek látszott egy szerény vacsorával honorálni a szívességet. — Bizonyára valami hitvány kis vacsorát készítene — mondta az asszonyka. — Mert a férfiak csak akkor igényesek, ha más készít nekik. Én ugyanis férjnél vagyok — sajnos. Bár talán nem helyes, hogy panaszkodom ... nem rossz ember a férjem, kalauz. Most is szolgálatban van ... Hajnali háromkor gondolt arra először Mezei János, az áruház reszortfelelőse, hogy talán haza is kellene mennie. — Ugyan, kis butám... — dünnyögte az asszony. — A kalauz bácsi kilenckor érkezik. Ráérsz nyolckor elmenni. — Hétkor nyitunk... A kollégák a jókedvet, a szokatlan előzékenységet, a vidám fütyörészést mindmind a Skoda számlájára írták. Két hónap múltán is a kocsit irigyelték. Azt hitték, a dióbarna volán, az üvegen sétáló ablaktörlő, az almazöld motorház-tető lebeg János szeme előtt, amikor réveteg mosollyal kibámul a kirakatablakon. Pedig Ibolya hangja, kis- lányos dünnyögése kapcsolta ki időnként az agyát. A kapcsoló! Micsoda ötlet! Ibolya egy zseni! Ez nem jutott volna eszébe. A férj este hétkor távozik, ha szolgálatba megy. Vonatra azonban csak nyolc tízkor száll. Fél kilencig tehát várni keli Hátha cserél valakivel, vagy más vonatra irányítják, s csak reggel keli beállnia. Fél kilenckor János kiáll az erkélyre, s figyeli Ibolyáék fürdőszobájának ablakát. Ha felgyullad a villany, s egy vésznő — kezdte bíborvörösen az öltöztetőnő —, hogy a társalgóban tetszik majd ... — Kivetetett a derekából, vagy nem? — kérdezte Em- muska és körülnézett. — Nem! Nem vetetett ki, mert maga is meg akar buktatni engem! Az öltöztetőnő elnémult erre az igazságtalanságra és elnémult Emmuska is, mert közben észrevette a gyereket, aki hisztériás indulata elől a büféspult oldalához simult. Hosszú csend támadt, de a társalgó egy másodperc alatt színpaddá változott, amikor Emmuska mosolyogni kezdett. Varázslatos mosolya volt Emmuskának, olyan mosolya, mint a komikáknak, derűt keltő, viszont-mosolyt ébresztő. A kisfiú azonban, mint a csúnya és megfélemlített gyerekek, nem mosolygott vissza Emmuskára, mert gyanakvó volt már az emberek iránt és egyedül csak az anyjában bízott. — Zolika! — csapta össze a kezét a színésznő, mikor felismerte az anyja szeméről a gyereket, és art is megértette, miért neim látta eddig a színházban — te félsz tőlem? Hát olyan csúnya néni vagyok én, olyan csúnya? A gyerek közelebb lépett az Emrtiuska és a gyerek felé hajolt. — Hi-iii! — mutatta az ínyét a gyerek, s utána felmosolygott az anyjára. — Még egyszer — vezényelt Emmuska. — De most hosz- szabban, hangosabban és gyere utánam, hiid ... i, hiiii... i. A színésznő kanyarogni kezdett a társalgóban, mint az ostor és a gyerek egyre felszabadultabban lépegetett utána. A többiek szótlanul figyelték a varázslatot. A színésznő már a fal előtt topogott, mintegy őrmester. Egyszer csak hirtelen megfordult, ölbekapta a fiúcskát s kétoldalt az arcához szorította az arcát. A kisfiú átölelte a nyakát és boldogan hozzásimult. — Ha tejfogaid vannak — mondta Emmuska —, akkor te biztos nagyon szereted a tej- csokoládét, ugye? — Szeretem — válaszolta a gyerek. — Lenkice, a legnagyobb tábla tej csokoládét Zolikának! Lenkice átnyújtotta a nagy tábla tejcsokoládét a gyereknek, s utána halkan odasúgta: — Erre csak a művésznő volt képes! Emmuska bosszúsan összeráncolta a homlokát, mint mikor idő előtt beletapsolnak a monológjába, aztán, letette a másodperc múlva újra elalszik, akkor indulhat. Ha há- romszor-négyszer gyullad és alszik egymás után, akkor veszély van, otthon a férj. A múlt héten is volt ilyen eset. Valóban fontos az előrelátás. Ibolya negyedkor feltette a krumplit. Barátfülét rendelt János. Azt pedig nem lehet felfújni. Anti már nem jöhet, azóta már elindult. — Kiöntöm én a konyakot is. Csak emelnem kell János elé, ha belép! És a kávé is.., hadd főj jön! Tíz perc múlva fél... Pamparapam... Jesz- szusom! Ez Antii! Egy rövid csöngetés! És... próbálja s kulcsot! — Reggel megyek a hat- huszonnégyessel... Mi ez? Kétszer vacsorázol? — Tudod, úgy... — Csend! Hát idefigyelj!! Hányra jön? — Kicsoda? — Azt akarom tudni én ist Hányra jön? Halljam! — Nem jön senki! Ha te nem hiszel nekem, hát ülj ide az előszobába a baltával vagy a konyhakéssel... te bolond! — Hová mégy? — Kezet mosni! Alig találta a kapcsolót Már görbítette az ujjait, hogy egymásután öt-hat gyors kapcsolással jelezzen a túlsó erkélyre: most aztán igazán nagy a veszély, szerelmem! Csak most ne mozdulj! Egy... Aztán semmi. Ores kattanások. Hiába rázta, cibálta, ütötte, nem gyulladt többször. Az égő egyet villant, halkan pattant benne valami, aztán elsötétült... „Mi lesz itt?” ... I ezei János három nap múlva nézett be az üzletbe. Bal szemét nem láthatták a kollégák a nagy kék folttól. Arcán ragasztások fehérlettek. Jobb fülét is kötés tartotta, bal lábára erősen biccentett. — Mi történt, komám? Karambol? — kapták körül mindannyian. — Semmiség — legyintett. — Műszaki hiba ... Nem tudta, hogy igazai mondott. Annus József M' M ár senki sem kérdezte, hogyan szalad a Skoda. Elmaradtak a tréfák is. Nem cukkolták, hogy mellette alszik a garázsban, hogy nem bír majd a nőkkel ezután. Mert nőkkel a megrögzött agglegényeket lehet igazán ugratni, különösen az ilyen Mezei-féiéket __ V asárnap természetesen kocsival ment a sagorékhoz. Egyenként akarta vinni őket, de Lajos kinevette. Azt mondta, ilyen vékonydongájú emberekből akár hatot is vihet egy bejáratos kocsi. Végül csak megsértődtek, mert figyelmeztetni merte Lalikat, nehogy lecsöpögtesse a huzatot fagylalttal. Sötétedés előtt Indult haza. Az állomás előtt sorompót kapott. Elrobogott a személy, lassan emelkedni kezdett a kis kerítés. Megvárta, míg teljesen felhúzzák, aztán, indított. Halk durufcsolással billent át a kocsi a kis emelkedőn. Szőke, teltkarcsú asz- szony lépett elé az úton. Intett neki. — A városba? — Igen. — Lekéstem ezt az átkozott járatot. !> gyereket a földre és visszave- í; zette az anyjához. — Puszi? — kérdezte, mikori leguggolt eléje. — Puszit nem $ kapok? ^ A gyerek kétoldalt megeső-^ kolta a színésznő arcát. — Ne haragudjon, Rézike, ^ de olyan ideges voltam ... $ — Köszönöm, művésznő —$ válaszolta az öltöztetőnő —, én ^ mindig tudtam, hogy a mű-$ vésznő... í — Butaságokat beszél, Ré- 8 zike! — szólt rá Emmuska. —^ És mars vissza az öltözőbe, öt ^ perc múlva én is ott leszek. ^ Az anya boldogan sietett ^ vissza az alagsorba, Emmuska^ meg fáradtan lezuhant egy székre. $ — Csodálatos voltál — szó- ^ lalt meg Herczeg Antónia —, ^ délelőtt is. A színésznő mosolygott. — Engedjétek hozzám a kis- 8 dedeket — szólalt meg az őszi epizódista. ^ — Szegény — mondta a szí- ^ nésznő —, szegény Pityi, bácsi! i Én ... meg fogok bukni pénte- ^ ken! & — Nem! — szólalt meg ai fiatal táncosnő — te nem. i Csak a darab. S A színésznő elkomolyodott ^ és szó nélkül elindult a k.ijá- ^ rat felé. | — Örülök — nézett vissza ^ a társalgó küszöbéről a ^*te! ^ táncosnőre —, hogy .. •*»- $ retsz engem. Egyedül te sze-v retsz itt, senki más — tette hozzá és kiment. í> anyjához, de úgy, hogy közben súrolta a hátával a büféspultot. — Művésznő — szólalt meg az anya és közben a gyerek felé nyújtotta a kezét — kivetettem az estélyi dere... A színésznő aprókat legyintett és tovább nézte a kisfiút, aki lassan foglya lett Emmuska gyönyörű szemének. — Ugyanolyan szép a szemed — szólalt meg a színésznő, mint anyukádnak. Ugyanolyan szép és szelid. Az anya szeme bepárásodott. — És ugyanolyan pici, icipici, pisze és vidám orrod van, mint nekem. Ugye, gyerekek? Ugyanolyan szép, pisze és vidám orra van, mint nekem. A gyerek felnézett és elmosolyodott. Elmosolyodott és mert itt nem volt kiközösített, mint az óvodában, megszépült az arca a mosolytól. — És a fogaid! — csapta össze kezeit Emmuska. — Azok a pici fogaid! Hogy milyen szépek a te fogaid! Fogadjunk, hogy valódi tej fogaid vannak! — Tej! — válaszolta a gyerek. — Mutasd! Ham-ham! Mutasd! — mond*» Emmuska. — Ham-ham! — utánozta a gyerek, némán. — Hi-iii! — hisztériázott Aferre járt Duval úr? \ A/ ismerősöm párizsi tar- ! tózkodása idején találkozott ! bizonyos Duvallal, egy pipa- i szurkálógyár igazgatójával. A ; villogó szemű, deresedő baju- ; szú francia nagyon megörült, • amikor megtudta róla, hogy ! magyar. Kiderült: Duval úr ! tavaly három napot töltött ! Magyarországon a Bámexbum- ! fért vállalat vendégeként. ; — Ö, szép Magyarország! — ; kiáltott fel Duval lehunyt j szemmel, szívére szorítva ke• zét. — Felejthetetlen élmény ivóit. Igazán felejthetetlen! i — Merre járt, Duval úr? — i érdeklődött az ismerősöm i büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont, sajnos, nem I láttam, de voltam Agárdon — I lehalkította a hangját, és az I arca egészen átszellemült a i visszaemlékezéstől. — Agár- ; don, a pogány magyarok szent ; helyén, ahol évente egyszer ló- ; áldozatokat mutattak be a tör- j zsek. Megilletődötten, elszorult I szívvel jártam be Agárd törté- I nelmi utcáit... ! — Pardon, minek az utcáit Két Leonardo-film I s Röviddel egymás után két $ Leonardo da Vinci alakjával ^ foglalkozó olasz film forga- $ tását jelentették be. Az első $ Mereskovszkijnak „Az iste- $ nek feltámadása — Leonardo^ da Vinci!” című regényéből i készül; rendezője Marcello & Andrei. Munkálataiban részt s vesznek Leonardo életének i és műveinek kiváló szakértői; gondosan rekonstruálják az | egykori környezetet és ru- ^ haviseletet, gondosan tanul- ^ mányozzák a nagy olasz mű-| vész dokumentumait és tér- ^ veit. A második filmet Italod Zingarelli készíti. Ezt a „Leo-1 nardo da Vinci élete’ című ^ eredeti forgatókönyv alap- ^ ján, forradalmian új művészi | elképzelések szerint valósít-^ ják meg. Oly módon kívánják ^ feléleszteni a reneszánsz kor- $ szakát, hogy minél jobban^ kiemelkedjenek a mai időkkel ^ analóg és rokonvonások, s vi- ^ lágosan megmutatkozzék Leo-^ nardo, a művész és az em- ^ bér eredetisége, bonyolult, § nyugtalan egyénisége. ZELK ZOLTÁN:
