Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 195. szám
I960 AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP NÉZŐPONT Ellentétek I JABB LAKÁSÜGY Újabb zsákutca? Jelkép is lehetne: az Euró- pa-szerie ismertté leu, mert korszerű, ún. fél-szabaatéri elhelyezéssel készült erőmű — a Dunamenti Hőerőmű Vállalat — tövében, az út túlsó oldalán, iák közé bújva, öreg, roskatag ház húzódik meg. Magasba szökő épületek, esztétikailag is szép fémcsodák erdejének tövében ott guggol a — múlt. Kopottan, vedlő vakolattal, földhöz tapadva, tyúkketrecekkel, még szerencse, hogy a fák a látvány nagyjai takarják. Harsány ellentét, de csupán példa, mert hasonló — vagy még harsányabb — kontrasztokkal mindennap. minden órában találkozunk. Azt szokták mondani: a tökéletesség óhaj és kívánalom lehet, de valóság sohasem. Azaz: semmit nem lehet úgy megvalósítani, hogy az megfeleljen az elvben megfogalmazható, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen maximumnak. Igaz ez az érvelés? Van benne igazság, de: némi rossz íz is keveredik hozzá. Túl könnyen, s nagyon hamar beletörődünk abba, hogy csak nagyjából vagyunk képesek ezt meg, amazt megcsinálni. Különösebb ellenállás nélkül vesszük tudomásul, hogy egyik, meg másik, s harmadik dolgunk sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ahogy kellett volna. Beletörődünk a kontrasztokba, anélkül, hogy megnéznénk: elkerülhetetlenek-e, vagy fölszámolhatok? Ezért keveredik igen sokszor fölöslegesen múlt és jelen, tegnap és holnap, s okoz feszültségeket, nem egy esetben károkat. Így történhet meg, hogy a modern technológia, a korszerű anyagok ellenére esszédül a vadonatúj, tizenöt millió forintba kerülő kistarcsai raktár. Ezért következik be, hogy fölépül egy modern, nagy teljesítményű cementgyár — a Cement- és Mészművek váci gyára —, korszerű berendezésekkel, s a légkorszerűtle- nebb módon szürke porral teríti be a környéket, s sok esetben az egész város levegőjét porral telíti. Emiatt tűnik természetesnek az a természet- ellenesség. hogy öt—tíz perc késést számon kérnek műszakkezdéskor a munkástól, de senkitől nem kérik számon, hogy ugyanez a munkás másfél-két órát állt a gépe mellett. anyaghiány miatt, holott utóbbi sokkal súlyosabban rontja a munkafegyelmet, mint bárki gondolná... Az ellentétek nagy része csökkenthető, sőt, teljesen megszüntethető lenne, ha végre mindenütt és mindenki képes lenne dialektikusán — ez esetben: folyamatokban, a dolgozók mozgásában, fejlődésében — gondolkozni, s fölismerni az összefüggéseket. A gazdaságban, a társadalomban semmi nincs előzméasszociálunk. Egyáltalán nem tartom belső emberi fejlődést illusztráló tényezőnek azt sem, hogy a szövetkezet 6 holdas, üvegházas, kazánházas rózsatelepén dolgozó nők, kiket télen az itteni gombműhely foglalkoztat —, ahol nagyon monoton munkát végeznek, s ahol a termékeket nem tudtam szépnek találni — tavasszal, ősszel azért harcolnak, ki maradjon a segédüzemben ... (Arra viszont szívesen mondom, „ma már, hogy a fiatalabbak nem nagyon igénylik a háztájit.) A tájtól való elidegenedés- sei foglalkozik egy helyen a termelőszövetkezet kitűnően írt, szerkesztett újságja is, ahol a vezetők részletes tájékoztatói mellett például olyasmivel is találkozunk, mint az egykor a tokajival vetekedő szentendrei szőlőkultúra ismertetése, vagy egy „Elhanyagoltuk a munkánkat!” — címmel írt vallomás KISZ-titkáruk tollából, meg egy afeletti me- ditálás, hogy jobban ment az iparitanuló-képzés, amíg helyben csinálták. A tájtól való elidegenedés? „Ma már?” Nem — csak jelenleg. Hiszem, hogy így van, ahogy végiglátogatom a gazdaságot. nyék, s következmények nélkül. A rosszul megépített út nemcsak azért kár, mert megjavítására időt, s újabb anyagot kell fordítani, embereket s gépeket igénybe venni, hanem azért is, mert akadályozza a forgalmat, torlódást okoz, balesetet idézhet elő s így tovább. Mégis, a szó szoros — gondoljunk csak E—5-ös útra! — s átvitt értelmében sok ilyen rossz, sürgősen javítandó utat építünk, pentosan azért, mert figyelmen kívül hagytuk az. ellentéteket. Az előbb említett út esetében például azt, hogy azon nemcsak Trabantok és Skodák közlekednek majd. hanem — camionok. nehéz nyergesvontatók __ Más esetben e zért és így születnek elfuserált beruházások — mint amilyen a váci kenyérgyár, a tiny- nyei mészüzem volt —, ezért bizonyulnak megnyitásuk napján már szűknek üzletek, munkakezdéskor rossznak mező- gazdasági gépek, mert vágószerkezetük elgörbül, gyenge anyagból készült, ezért kell két-három éve emelt épületeket lebontani, mert közben kiderült, mégiscsak ott vezetik el az új utat... Az előrelátás hiánya, a fejlődés összeteitsé-% gének elhanyagolása vezet az ellentétek megszületéséhez, kiéleződéséhez, s ahhoz, hogy az állampolgár dühöngjön, hogy pénz, munka, anyag és eszköz menjen pocsékba. Az állampolgár, aki dühöng, s joggal bírálja azokat, akik rosszul tettek valamit, maga sem szent. Mert másutt, másért őt bírálják, szidják, miatta mérgelődnek. A gyárigazgató a kooperáló partnert, mert késedelmesen szállítanak, akik viszont őket marasztalják el, mert rossz műszaki leírást küldtek, aminek alapján nem lehetett gyártani. Olyan bűvös körbe-körbe alakul ki, amelynek csak végeredménye, az ellentét, az ellentmondás látható, tapasztalható, de kideríthetetlen, kik, hol, mit mulasztottak. A felelősségi rendszer tökéletlenségéről sok szó esik most már hosszabb ideje, a párt IX. kongresszusa óta, s vitathatatlan : végérvényesen napirendre kell tűzni tökéletesítésének módjait. Csakis a világosan elhatárolt felelősségi körök alkalmasak arra, hogy egy-egy elleniét esetében eljussunk az eredőkig, mégpedig a szemé- lyekhez kötődő eredőkig. Amíg a hibák elkövetése nem hat vissza azokra, akik melléfogtak, amíg a kétbalkezesség következményeit a társadalom, a közösség viseli, s nem azok, akiktől ered, addig, ahogy áz öreg ház, a százhalombattai erőmű tövében, ott guggolnak az ellentétek is mindennapi erőfeszítéseink mellett, s csak szeretnénk, de nem tudunk szabadulni tőlük. Nemcsak a napi 119 forintos átlagkeresetről van szó. Zuhanyozók, öltözők az összes munkahelyen, a legtávolabb eső határban is! Az embermagasságú szőlősorokat, ahol a kapálás nagy részét kis bolgár traktorok végzik, most felnövesztik a földtől any- nyira, hogy teljesen feleslegessé válik a kézi kapálás. Az épülő csirketisztítónál legnagyobb gondjuk, hogy nem kapni csempét — a falat így csak olajjal festik le: vajon elég tisztán tudják majd tartani? í Italában mintha szakla■'* pok megelevenedett képei közé kerültem volna: így néz ki egy igazi, modern mezőgazdasági nagyüzem! A környéken elismerik, hogy új, felülvilágosításos istállóiknak — elnökük saját tervezése — párját nem találni ezen a vidéken. Félmilliós költséggel épített tágas, hűvös, szellős gyümölcscsomagoló fenn a dombon. Alatta a régi, hegybevájt szentendrei pincék méltó utódjaként most épül egy felszíni pince és palackozó, laboratóriummal, üveg- meg hagyományos hordókkal, kikövezve, kicsempézve, saját újítású, hullámpapír, parafalemez kombinációjú hőszigetelő réSzeptember 15—21 HOMÁR FILMNAPOK A Bolgár Népköztársaság felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Pest megyei Moziüzemi Vállalat szeptember 15—21 között bolgár filmnapokat rendez, hogy ezzel is hozzájáruljanak a baráti nép nagy nemzeti jubileumának megünnepléséhez. A városokban és falvakban négy bolgár filmet vetítenek ez idő alatt, s tíz moziban rövid filmeket is műsorra tűznek. Szeptember 15-én Cegléden díszelőadással egybekötött megemlékezést rendeznek, amelyre meghívják a budapesti bolgár nagykövetség Szentendre, az eleven-régi város ismét megérlelt egy művészt. Deim Pál régóta sikerrel állít ki tárlatokon, önálló bemutatóval is jelentkezett már a fővárosban is, külföldön is — számon tartott nagy ígéret volt: várakozás övezte nevét. Az e hetekben a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban fogadó kiállítása fontos határkő pályafutásában. Eddigi munkássága során hasonló nagy visszhangja még nem támadt festészetének. Deim Pál — civil külsejű festő — 1932-ben született Szentendrén. Édesapja a városháza tisztviselője, nagyapteggel ellátva. Három és félmilliós beruházás ez — négy és fél hónap alatt építi fel saját részlegük! Javító- műhelyükben — összes gépüket maguk javítják — egymillió forintnyi érték csak alkatrészben! Persze, másoknak is dolgoznak különböző részlegeik: egyhelyütt hatalmas, görgősfedelű vasszeméttárolókat készítenek egy nagyüzemnek, máshol ben- zinszállító-kocsik hőszigetelését végzik. £ mit profitál a szövetke^ zetből Szentendre? A város, amely egy sereg építési, tatarozási, csatornázási, idegenforgalmi, kereskedelmi- vendéglátóipari gonddal bajlódik? Ahol megfelelő kínálat, választék hiányában általában 25 százalékkal drágább a zöldség, gyümölcs, baromfi, mint Budapesten, amelynek környékéről a szövetkezetek a húst a fővárosba meg Dunaújvárosba viszik, mivel a helybeli üzletekben nincs elegendő raktártér? Félmillió forintért csatornát, sok utat is építettek a városban. Tizenkét lakásos állami házat. • Külső kerületében zöldségboltot nyitottak. Népboltot építenek. Az alHetedik hónapja született meg az a bírósági döntés, amely szerint Csernus Ferencéknek — Cegléd, Árok utca 18 — el kell költözniük abból a lakrészből, ahová önkényesen költöztek be, a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül. Az elköltözés nem történt meg — szerencsére. Tudniillik máshová nem mehettek volna, mint az utcára, négy gyerekkel. Viszont az is igaz — amit a bíróság megállapított —, hogy jogtalanul használják jelenlegi hajlékukat. Tehát zsákutcába jutottunk? S vajon hogyan keletkezett, ja ugyanitt molnár volt. Miután leérettségizett, nyolc alkalommal felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, sikertelenül. Kilencedszer, huszonhét éves korában felvették. Családos ember volt már. Műszaki rajzoló, ki egy alkalommal szerepelt a szentendrei festők városbeli kiállításán. Festőkről beszélgettünk: kit szeret? Kiknek munkásságán nevelődött? Vajda Lajos, Bar- csay Jenő, Gadányi Jenő — ők a tudatosan vállalt elődök. Deim Pál akarja ezt a folyamatosságot. Ha Londonban született volna, mondja, nem festene ugyanígy. Nem is kíkotmány ünnepére társadalmi munkában két buszvárót. Ez eddig azért nem olyan sok. Két dolog akadályozza építési, kereskedelmi tevékenységük bővebb kibontakozását. Építési munkáért 8 millión alul újabban nem küldhetnek részszámlát, ekkora összeg hitelezését pedig egyelőre nem tudják megengedni maguknak. A kereskedést nehezíti, hogy a belvárosban nincs üres üzlethelyiség. így aztán Budapesten több árudát tartanak fent, mint Szentendrén. I' árosukhoz kapcsolódó ter' veik? A HÉV-vonal mellett már megkezdték egy mesterséges tó létrehozását: sóderkitermelésre, öntözésre, majd halastónak hasznosítják, mellette pedig csárdát építenek. Két borkóstolót, tej- boltot, vágottbaromfi-, füstölt- hússzaküzletet, egy újabb zöldségboltot akarnak nyitni. Két ezerméteres tartályt — városi víztárolót építenek. Nagyjából ezek a holnapra vonatkozó elképzeléseik. De mintha már ma is a holnap szövetkezeti mezőgazda- sági nagyüzemére adnának példát. Padányi Anna ki hozta létre ezt a kilátástalannak tűnő „zsákutcát”, amelybe bizonyára nemcsak Csernusék, hanem több más család is belekeveredett máshol. Beköltözés Az első hiba akkor történt, amikor Csernusék engedtek a 81 éves Csernus mama hívásának, aki magányosan élve, nagyon egyedül érezvén magát, 1967 őszén magához hívta Ferenc fia családját, annak ellenére, hogy csupán egy szoba- konyhával rendelkezett az vánna olyan művész lenni, akit az egész nagyvilág nevelt, úgy általában. Vasarelyre — Vásárhelyire —, az op-art párizsi megalapítójára hivatkozik; Vasarely vallomására, ihletűjéről, a magyar népi motívumkincsről. Deim Pál az a festő, akit a végtelenből kihasított, embertöltésű véges érdekel, önmagában, meg a végtelennel való, relációjában. Közösségeket keres, és ember által emelt határokat, amelyeken innen, és túl, értelmet kap külső, belső, határtalan. Képeinek ismétlődő motívumai az összeolvadó emberpár, a családért való ház, mely elhatárol, a megnyíló-bezáruló ab- ' lakok, s a tágabb, mégis még emberméretű egység, a kisváros. Ezekből az elemekből épül fel egyik legújabb sorozata, a Csend. Utána jöttek a Feljegyzések egy kolostorban: 1968-ban Deim három hétre, jugoszláviai meghívásra, egy kis szigetre épített kolostorba, a prilepibe utazott. Boltívek, festett Krisztusok, keresztek kényszerítették, hogy grafittal, páccal, temperával, más hiányában, újságpapírra fessen. A még zaklatott rajzokon szép. különös felület keletkezett. Itthon aztán az új motívumok hozzáolvadtak, egyszerűsödtek az itthagyott. Csendsorozatban megismert jelrendszer-sorozathoz. Ha már külön említettük a kolostori rajzok technikáját, maradjunk még egy kicsit ennél a témánál. Minden tárlatlátogató megteszi egyszer-egyszer a képhez szorosan közelítő lépést. amikor a szem csak egy Ids részletét fogadja be a festménynek, s mikor annak titkát keressük, hogyan éri el a festő a távolabbról nyert hatást? Deimnél azonban művészet és mesterség, meg kézművesség átfedi egymást. A kapott képlet megtartja titokvarázsát. De lépjünk vissza a közelről textiles hatású részletektől, felületektől a képhez, mint egészhez. A képekhez, melyeket nem táj, város, ember, ház, fa, tárgy, téma után festettek, közvetlenül. Deim sétál, olvas, csatangol, emberekkel találkozik — közben dolgozik, motívumokat keres. Szentendréből így került képeibe. jelként, ábraként a városháza homlokzata, az egykori, helybeli kereskedők jelvénye, szerb templomok tornya, Város, ház, fa, emberpár és árnyéka, ablakok — újat adni, hozzátenni a már kimondotthoz nem könnyű. Mint ahogy nehéz volt mindig. Diemnek egy-egy vásznán gyakran ugyanaz a motívum, jelrendszer többször szerepel. Ugyanaz, másképp — mint az egymás után jövő filmkockákon. S így a kép is elmozdul, megszólal rajta az idő. Emberpár, fa. ház, ablakok. Dolgok, megragadni valók, hogy ne legyen az ember — kartotékadat. P. A. előbb említett cím alatt. Csernus Ferencék tehát — hatod- magúkkal (négy gyerekkel) —- könnyelműen otthagyták Her- nádon tanyai szőlő-bérleményüket és beköltöztek. Heten éltek a kis szobában. Az öreg Csernus néni most tagadja, hogy hívta volna a családot, azt állítja, hogy egyszeresük beállították egy nagy kocsival, és ő mást nem tudott csinálni, mint beengedni őket. Viszont a bírósági végzés is az eredeti véleményt idézi: „özv. Csernus Károlyné hívására az alperesek... hozzá költöztek.” Hamarosan kiderült azonban — amit józan, ésszel előre is lehetett látni —, hogy mindez olyan állapotot teremt, ami a veszekedések, ellenségeskedések melegágyává válik. így is történt, főleg az anyós és a menye között. Ráadásul 1968 decemberében újabb gyereket szült Csernus Ferenené — ez végképp „betette a kaput” és az öreg néni, aki pedig odahívta őket, most már szereti« volna, ha elmennek. De hová? Átköltözés A második hiba akkor történt, amikor Csernus Ferencék, az ugyanebben a házban lévő és Lakatlan szoba-konyhába, a tulajdonos megkérdezése nélkül beköltöztek. A tulajdonos pedig, az egyik testvér, Csernus Lajos — aki édesanyjától még 1952-ben megvette ezt az udvari lakrészt — követelte, hogy költözzenek ki. Csernus Lajos normális körülmények között lakik az Alkotmány utcában, ugyancsak Cegléden, bár nem a sajátjában. Mindenesetre jobb lakásban, mint a tulajdona, amelyet bizonyára nem neveztek volna szoba-konyhának a bírósági végzésben, ha helyszíni szemlét is tartanak. Az amúgy is rossz állapotú ház hátsó részében a konyhában laknak most Csernusék — ők azt hiszik, hogy ez lenne a „konyha” — mellette meg állítólag lenne a „szoba” — ott most nem lakik senki —, amely bizony istállónak is csak alapos tatarozás után felelhetne meg. Ebből a lakrészből perelte hát ki testvérét Csernus Lajos, mivel el akarja adni. Itt rögtön mindjárt az merül fel, hogy amíg üresen állt, esze ágában sem volt áruba bocsátani. Talán megegyezhetnének a testvérek: vagy bért fizetne Csernus Ferenc, vagy megvehetne ő a lakrészt. Kiköltözés? A harmadik hiba akkor történt, amikor Csernus Ferenc pontosan annak a testvérének a tulajdonába költözött, aki ve! szinte mindig rossz viszonyban állt. így aztán a tulajdonostestvér mindenáron kint szeretné látni öccsét a házból —- nem hajlandó bért sem elfogadni, sőt, állítólag még eladni sem neki a házat. Pedig Csernus Ferencék megvennék, ha részletre is. Kispénzű emberek, a férfi a tsz-ben foga- tos — ha 1800-at hoz haza, már jónak számít — az asz- szony a gyerekektől nem dolgozhat. Ki mennének már boldogan tanyára is, újból bérlőnek, de most ilyet se találnak. Itt van a fejük felett a bírósági döntés, hogy költözzenek ki. Dehát hova? Még szükséglakást sem tudnak számukra biztosítani. Tehát — három hiba után — zsákutca? Jelenleg talán csak egy megoldás ajánlkozik: vegyék meg ők a házat, hiszen az úgyis eladó. Viszont Csernus Lajos nem hajlandó nekik eladni — különösen olyan bírósági döntéssel a kezében, amely szerint már januárban ki kellett volna, hogy költözzenek. S most itt a bírósági döntés, amely végrehajtásának reális lehetősége nincs meg: szabad ég alá kitenni egy héttagú családot semmiképpen sem lehet. Berkovits György Néhány nap múlva kezdődik az iskola. Ok ketten most mennek majd első osztályba. Milyen lesz, még nem tudják, de kipróbálni érdemes, nehéz-e írni? MTI — Foto munkatársait is. Megszólal Deim Pál festőművész kiállítása Szentendrén
