Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 195. szám
PEST MEGYEI 1969. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP LIBALEGELÖ (Foto: Urbán) Válaszok - azonnal Munkásgyűlés Gödöllőn A színvonalas, mindenkit érdeklő találkozót, a városi pártbizottság és a városi tanács vb rendezte, hétfőn délután, a Petőfi Művelődési Házban. A munkások választ vártak az előző gyűlésen elmondott panaszokra és a vállalatok, intézmények vezetői válaszoltak. Mihályi István járási és városi rendőrkapitány elmondotta: Gödöllőn nincs galeri, javult a közbiztonság a városban. Bár az elmúlt időszakban, a Hársfa bisztróból 41, a Halászcsárdából 31 személyt kellett „előállítani”. A kérelmezők 96 százaléka kapott útlevelet Családi probléma bőven akad, de azoknak is nagyobb része megszűnne, ha — mint a rendőrkapitány megjegyezte tréfásan — a postás a feleségeknek kézbesítené a fizetést. A MÁV-, HÉV- és buszjáratok menetidejének összehangolása még mindig nem hibátlan. Az átszálló utasoknak sokat kell várakozniuk, buszmegálló kellene a Munkácsy utcához. Jobban kellene ellenőrizni a kereskedelmet, kevés a tejbolt és a hús, rossz a kenyér minősége — záporoztak a panaszok. A Váci Kiskereskedelmi Vállalat tegyen többet Gödöllőért. A jól felkészült szakemberek válaszoltak, mérlegelték a megoldások lehetőségét A kezdeményezés: nyílt fórumon az érdekeltek jelenlétében beszélni az égető gondokról — helyes és hasznos volt. Ezért hamarosan megrendezik a harmadik munkástalálkozót is. Csiba József tudósító Augusztus 29-én Tanévnyitó az iskolateievízióban „Tanévnyitó az iskolatelevízióban” címmel augusztus 29-én délelőtt 10 órakor kezdődő műsorával az új tanévre való felkészüléshez és a tanmenetek elkészítéséhez nyújt segítséget a televízió a pedagógusok számára. Ismerteti az iskolatelevízió céljait, programját és kiadványait. Beszámol azokról az új törekvésekről, elképzelésekről, amelyeket az oktató televíziónak mint korszerű audiovizuális eszköznek meg kell valósítani. A stúdióban létesített telefonszolgálat segítségével a nézők is bekapcsolódhatnak a műsorba: kérdéseket tehetnek fel, amelyekre az iskolatelevízió munkatársai válaszolnak. JELENTÉS A „Munkáltató órák“ - Szakmát a kézbe Tanár nincs — iskola van Még valamivel több mint egy hét, és tanévnyitó. Nemcsak gondoljuk, hanem biztosan tudjuk, nincs gyerek, aki olyan izgatott örömmel számolná ezeket a napokat, mint ahogy teszi karácsony vagy a vakáció, az utolsó tanítási nap előtt. Most az első következik, és erre lelkiekben fel kell készülni. Természetesen nemcsak nekik jelent gondot az iskolakezdés. Készülnek az iskolák pedagógusai, igazgatói is. Szerencsére amiatt nem kell fájni a fejüknek, hogy a nyári tatarozás befejeződik-e időben, mert mindenütt gyorsan elvégezték a szükséges munkákat. Az már több fejtörést okozhat, hogy a legújabban megüresedett tanári állásokat hogyan töltsék be. Lukács Józseftől, a Pest megyei Tanács iskolai csoportvezetőjétől ugyanis azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az egyes járásokból, mint a ceglédi, nagykátai, dabasi, nagyon sok tanár a fővárosban helyezkedett el. Egy riasztó számadat, csak a budai járásból — tegnap kapták a jelentést: — 15 pedagógus ment el budapesti iskolába tanítani. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a pedagógusnők közül is egyre többen veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, s az ő helyükre is embert kell állítani. Igen ám, de csak szerződéssel helyettesíthetik őket, a biztos állású pedagógus pedig nem jelentkezik szerződésesnek. Ezért valószínűleg nem csökken, hanem súlyosbodik a pedagógushiány a most kezdődő tanévben. A hét végén megtartott középiskolai igazgatók és szak- felügyelők tanévnyitó értekezletép ilyen és hasonló jellegű gondokról esett szó. Lukács József értékelte az elmúlt tanév tapasztalatait és eredményeit, ismertette az új tanév legfontosabb feladatait. Ezek közül a legfontosabb: a tanulók aktív részvétele az órán. Világszerte pedagógiai forradalom van kibontakozóban, s a kísérletek egyértelműen kimutatták: az ismeretek elsajátításának legjobb, leghatásosabb módszere a cselekvő tanulás. „Munkáltató órákat” kell tehát tartani, ahol minden gyerek egész órán csinál valamit. Felel, beszél, ír, rajBORBELY TIBOR: Biztató Szóra szó, szóra tett, tettre válasz, — szó lehet. Hallatsszák hát tiszta szó, tiszta tettre biztató. Minden tettre tiszta szó lesz további buzdító. Sorsom Sorsom, — te ismeretlen, titkos jövőbe elfutó fonál, kutatlak, és kezemben tartva véged, az idő megáll. A bolygók örökké mozgó rendszerét fürkészi így kitágult szemem. Hiszem: csodás erővel messze látok, s megnyílnék a jövőt lezáró határok. Miiyen istent szolgálnak a Holdon? L egszívesebben Horatius- sal tartok. Inkább iszom a magam isteneivel a falernusi bort itt a Földön, mint mesterséges levegőt oxigénpalackból a Holdon, ki tudja, milyen istennek áldozva. De azt hiszem, már késő. 1969. július 21-én, 3 óra 39 perckor eldöntötték ezt a vitát. Így nem tehetek mást, mint megfogadom azt a tanácsot, amit a Hold felszínéről küldött az emberiséghez James Aldrin: „Szeretném megragadni az alkalmat és megkérni mindazokat, akik bárhol a Földön hallják szavaimat, hogy álljanak meg, es a maguk módján gondolkozzanak el az utóbbi néhány óra eseményeiről.” •k S okan elgondolkoztak azon, többen meg is fogalmazták már ezekben a napokban — ha még többnyire kérdések formájában is — mit jelent az emberiség számára a Hold meghódítása? A Holdra szállás fantasztikus tudományos siker. Ebben mindenki egyetért. Egyes tudósok szerint ez a legnagyobb fordulópont a földi életben, amióta az első élőlények az őstengerekből a szárazföldre költöztek. Mások, ha ennyire nem is mennek vissza, de legalábbis a tűz felfedezésével, a szerényebbek (ezek talán már alá is becsülik jelentőségét) Kolumbus útjával hasonlítják Sssze. Egy bizonyos. A Holdra lépés tudományos jelentőségét illetően semmiféle szkepticizmusnak nem lehet helye. Mégis van valami mellékíze a sok elhangzott véleménynek, nyilatkozatnak. Egy kitűnő nyugati írót megkérdeztek a holdutazás jelentőségéről. Nagyon lakonikusan válaszolt: A hétköznapi ember még csak szenzációt lát benne, de nem tudja, milyen irányban változtatja meg majd az életét. Ezt velem együtt még nagyon kevesen tudják. Egy biztos. Eddig a gazdagok eljuthattak a Földön bárhová, ahová akartak, ezután eljuthatnak a Holdra is. N e legyintsünk erre. Az AFP hírügynökség jelentette, hogy a Pan American Airways légiforgalmi vállalatnál július 18-ig tizenhatezer- hétszázan foglaltak helyet későbbi holdutazásokra. Hogy kik ezek? Bizonyára nem néger dokkmunkások, mert pénzük bőségesen lehet. Nem tudjuk, mennyiért árulják jelenleg a jegyeket, de egy adat ismert. Egy kilogramm teher Föld körüli pályára juttatása (hol van még a Holdra szállás, az ott tartózkodás és visszatérés!) 1000 dollárba kerül az amerikaiaknak. E zen az utastoborzáson lehet mosolyogni. De mégis csak figyelemre méltó dolog. Ugyanis arra utal, hogy ez a ragyogó tudományos eredmény egy bizonyos társadalmi talajon született, s attól nem vonatkoztatható el. Még csak nem is arra gondolok, hogy felidézve az atomtitok megfejtését, azt mondjam: ez Amerika, ez az imperializmus — hisz azt is pusztító bomba formájában mutatták be először az emberiségnek. Mondhatnám, hisz tény, hogy olyan világot élünk, amelyben az űrkutatás is —, mint szinte minden tudományos siker — a haditudomány kisöccse. (A Holdra katona lépett először, a hadügyi költség- vetésből fedezik, stb.). De érre a fejtegetésre egyszer már kaptam választ, ím így: ki emlékszik ma már arra, milyen társadalmi rendszer volt Spanyolországban, ahonnan elindult Kolumbus hajója, hogyan éltek, a gazdagok, szegények, ki kit nyomott el és rabolt ki Izabella királynő és Ferdinand király államában — egy maradt csak meg: Kolumbus emléke. így lesz ez most is. Véleményem szerint nem így lesz. Egyrészt Kolumbus világáról is többet tudunk ennél — ha valakinek úgy tetszik, a történelemkönyvekből mindent megtudhat. Másrészt a Hold meghódítása más körülmények között történik. Amaz egyetlen bátor ember kalandos vállalkozása volt. Ez egy olyan hatalmas tudományos apparátus munkájának végső gyümölcse, amelynek résztvevőit, de még hőseit is alig győzzük összeszámolni. Ha csak a világűrkutatásban élenjáró két nagyhatalom konstruktőreit, tudósait számoljuk is tíz és százezrekről van szó, s maguk az űrhajósok is —, akik közül Gagarintól kezdve mindegyik hozzájárult valamivel Arm- strongék sikeréhez — közel negyvenen vannak. A z első lépést a Holdon amerikaiak tették meg. Egy olyan társadalomnak, népnek a fiai, amilyen a mai USA. A Hold Kolumbusairól az emberek a mai Egyesült Államokra Is fognak emlékezni. Nem is csak egyszerűen a négereket elnyomó, Vietnamban szennyes imperialista háborút viselő Amerikára. Egy furcsa világ — majdnem így írtam: embertelen világ — képviselői a Holdra lépő emberek. Neil Armstrongot, a parancsnokot élő robotnak nevezik társai. Elmondja magáról a riportereknek, hogy csak a technika érdekli, regényt vagy verset soha sem olvas, a festmények nem érdeklik, színházba nem jár, hangversenyt nem hallgat. Politikai elképzelései, világnézeti problémái nincsenek. Edwin Aldrin a kékszemű, vöröseshajú asztronautikai doktor, semmivel sincs kapcsolatban az űrhajózáson kívül. Mint válaszolja egy kérdésre, a világirodalom felasz- szikusait nem ismeri, nem is érdekli. Michael Collins is hasonló gondolkodású ember. Í r ülönösebben nem bántani na, hogy a Hold első megközelítői pont olyan emberek, akiknek az életében nem játszik semmilyen szerepet a humán műveltség. Kit érdekel ez, mondhatja bárki — hisz azt sem tudjuk Kolumbus szeretett-e muzsikálni. Említeni azért érdemes, mert ők nemzetük tipikus képviselői. Az embertelen profithajsza világában tömegméretekben szürkül el az élet, s válik a hatalmas gazdagság árnyékában mind szegényebbé. A kiinduló gondolat az volt, hogy mit jegyez fel a történelem, mire emlékszik majd a világ. Azt hiszem a történelem — miközben méltó emléket állít a Hold meghódításának — nagyon is vastagon, és nem is ok nélkül feljegyzi, hogy milyen ország volt az, ahonnan a három hős elindult: milyen társadalmat képviselt az az elnök, aki telefon- beszélgetésre invitálta őket a Holdon, mielőtt az: USA nagyhatalmi pozícióját erősítendő, ázsiai útjára elindult. H a ezeket végiggondoljuk, könnyebb arra válaszolni, milyen istent szolgálnak a bátor asztronauták, amikor a földi nektár helyett a Hold egyhatod gravitációjában egyensúlyozva, mesterséges oxigénpalackjukból kortyolgatják a levegőt. Nem kellett volna a Holdra menni? Vagy jobb lett volna, ha más nemzet fiai lépnek oda először? Nevetséges kérdésfeltevések ezek. Fogjuk fel úgy, ahogyan van, s főként ahogyan történelmi távlatban majd lesz. Az Ember első képviselője lépett a Holdra. Annak a nemzetnek, társadalomnak a vizsgálata pedig, ahonnan elindultak, földi probléma. A megoldása is az. Sokan úgy vélekednek, hogy minek ez az, egész? Az USA is, meg a Szovjetunió is jobban tenné, ha e grandiózus összegeket a Föld sebeinek gyógyítására használná, hisz az emberiség nagyobbik fele éhezik, nyomorog, írástudatlan. Mennyi bajt kell még orvosolni, és íme már a Holdra utazgatunk mdlliárdokért. I gaz és jogos a földi gondok emlegetése. De jó, hogy a két űrhajós a Holdra lépett. Hazajöttek, sok mindenről beszámolnak majd. Talán azt is elmondják, hogy onnan a Holdról nézve milyen kicsi a Föld. Nem látszik, hogy vannak szegények és gazdagok, nem látszanak oda a gyilkos fegyverek sortüzei és nem hallatszik fel az éhezők ke- nyérkönyörgő sóhaja. S talán, ha ők kérdezik meg az emberiséget, ők, akik tanúsíthatják, hogy a Földön kívül egyelőre nincs számunkra más életlehetőség: Miért nem vet mindennek véget? — hallgatnak majd rájuk. E gyelőre csak annyit üzentek, kértek, hogy minden ember gondolkozzon a Holdra szállás jelentőségéről. S aki őszintén gondolkodik, nem tudja ezt a csodálatos eseményt ilyen földi gondok nélkül tudomásul venni. Varga József zol, hangosan, társaival együtt gondolkozik. A cél nem a pasz- szív befogadás és a hallott anyag reprodukálása, hanem I az aktív gondolkodás, alkotó tanulás. Sok szó esett a fizikai dolgozók gyerekeinek helyzetéről, hogyan lehetne segíteni őket még jobban a tanulásban? Tekintve, hogy anyagi támogatásra a járási tanácsoknál csak nagyon kis összeg áll rendelkezésre, amivel adott esetben a rászoruló gyerekeknek tan- ! szert, iskolaköpenyt vásárol- j hatnak, a cél, hogy a társadalmi összefogást szélesítsék, fel- j ébresszék a felelősségtudatot. I A tsz-ek, üzemek vezetői saját dolgozóik gyerekeinek támogatására, továbbtanulásuk segítésére is gondolhatnának. Sajnos, a középiskolai ösztöndíj, amelyet a megyei tanács alapítana, még csak terv. Ezért az iskolákban kell mindent elkövetni annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetben levő gyerekek ne maradjanak le o többiek mögött. Jó megoldásnak látszik, hogy az iskolai KISZ-szervezetek megbízottai vegyék át a tanulószobákon a felügyeletet, így az ott ügyeletes tanár felszabadul, korrepetálhatja azokat a gyerekeket, akiknek erre szükségük van. Az új tanévben az iskolák egy részének feladata is megváltozott. Eddig Pomázon, Nagymaroson, Gyomron úgynevezett közös igazgatású iskolák működtek: azaz általános iskola kebelén belül egy-egy gimnáziumi osztály. Ezek betöltötték hivatásukat, az utolsó érettségizett diákokat is szárnyra bocsátották, és megszűntek. Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, megköszönte azoknak a pedagógusoknak a munkáját, akikezeket az osztályokat vezették, és jutalmakat adott át. A gimnáziumoktól szülők és gyerekek érdeklődése a szakmunkásképzés és a szakközépiskolák felé fordult. Ez tette szükségessé, hogy megyénk néhány gimnáziumában szakközépiskolai osztályokat indítsanak. Vácott a Géza király téri gimnáziumban két, egészségügyi képesítést nyújtó osztály indult, Ráckevén egy osztály tanulói gépgyártás-technológiát tanulnak majd. Piliscsabán a MÉM j felügyelete alatt mezőgazdasá- I gi szakmunkás-továbbképző is- kalából mezőgazdasági gépész- j technikusi szakközépiskolát ! indítanak szintén szeptember I 1-től. Ha pedagógusból hiány van j is, az iskolák zsúfoltságát, kor- I szerűtlenségét a rengeteg új ! építkezés — remélhetőleg í nemsokára — végképp feledteti. Tápiószentmártonban, Veresegyházon, Dunaharasztiban, Kartalon, Túrán, Kistarcsán, Halásztelken, Szigethalmon, Gyálon, Érd-Vincelléren 8 tantermes új általános iskolá- I kát építenek, némelyiknek alapozását a napokban kezdték, de akad olyan is, ami tavaszra 1 már elkészül. Tárnokon és - Solymáron pedig három-négy ! tanteremmel bővítik a meglevő iskolákat. Pécelen szeptember 1-én új nyolc tantermes iskolában kezdhetik a tanévet a gyerekek, a ceglédi általános iskola is néggyel több tanteremmel várja a nebulókat, a szentmár- tonkátai hárommal bővül. A dunakeszi új nyolc tantermes iskola műszaki átadása pedig 27-én lesz. S végül a tanévnyitáshoz nemcsak iskola kell, bár az a legfontosabb — hanem iskola - köpeny is. Mi a helyzet, erről érdeklődtünk a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnál. Örömmel jelenthetjük, hogy javult a helyzet a két-három héttel korábbihoz képest. Akkor ugyanis még csaknem teljesen hiányzott megyénk boltjaiból a műszálas iskolaköpeny, tekintve, hogy ez az alapanyag országos hiánycikk. Megpróbáltak közvetlenül a gyártól szerezni. Szerencsével jártak, a Fehér- gyarmati Ruházati Ktsz-től sikerült vásárolniuk, ezenkívül a Kelet-magyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalattal is előnyös üzletet kötöttek. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 4000 műszálas köpenyt tudtak szállítani a boltoknak. — Varga —
