Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 195. szám

4 1963. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP FALUNAPOK REGÖLYBEN Falunapok kezdődtek szom­baton a Tolna megyei Regöly_ ben. Több kiállítás nyílt. Az egyiken a hajdani kelta feje­delmi székhely nyomán tele­pült Regöly történetét, vala­mint a helyi tsz eredményeit láthatják az érdeklődők. Ér­dekes rendezvénye volt a fa­lunapoknak az a kerekasztal- beszélgetés, amelyen a faluból elszármazottak és a helyben maradottak találkoztak, s cse­rélték ki véleményüket a köz­ség fejlődéséről, fejlesztési ter­veiről. A falunapok vasárnap folytatódnak. KÓSZE'' Megnyílt a Strucc Szombaton — kilenchavi ta­tarozás után — megnyílt az or­szág legrégibb, 250 éves szállo­dája, a kőszegi Strucc. Az üdülőváros központjában álló, a klasszicizáló barokk idején épült reprezentatív épület 18 szobájában ötvenen szállhat­nak meg. A közel kétmillió fo­rintos felújítás során hideg­meleg vízzel, központi fűtéssel látták el. Négy szobáját stíl­bútorokkal rendezték be, pon­tosan úgy, ahogy negyed évez­reddel ezelőtt A szálló föld­szintjén eszpresszót alakítottak ki. Galga menti vigalom JUBILEUMI KÖZGYŰLÉS A ..galga menti agrárnapok” rendezvényei egész héten át tartottak, jó szórakozást nyújt­va a környék lakóinak. A hét kiemelkedő eseményére szom­bat délután került sor a túrái művelődési házban. A Galga menti Termelőszövetkezet tag­jai és vezetői ünnepi közgyű­lésre jöttek össze: a tsz meg­alakulásának 20. évfordulóját ünnepelték. Este Bag község művelődési házában ifjúsági vetélkedőn vettek részt Túra, Galgahévíz, Hévízgyörk és Bag KISZ-fia- taljai. A vetélkedőt bál követ­te. Vasárnap délelőtt a Héviz- györki ÁFÉSZ-presszóban a négy község agrárszakemberei találkoznak, s ankétot tarta­nak. Délután a galgahévizi művelődési házban a négy községi népi énekesei, muzsi­kusai és táncosai adnak mű­sort. A Művelődésügyi Minisztérium a Pedagógusok Szakszervezetével közösen pályázatot hirdet az alsó- és középfokú oktatási intézmé­nyek általános adminisztrációjá­nak és költségvetés-gazdálkodási, számviteli, eszköznyiivántartási és elszámolási rendjének egyszerűsí­tésére, rendszerbe foglalására. Mindkét témakörben olyan külön- külön kidolgozott pályázatokat várnak, amelyek a jelenleg érvé­nyes jogszabályok előírásainak megfelelő valamennyi adminiszt­rációs feladat legegyszerűbb elin­tézési módját; legkönnyebben ve­zethető és kezelhető nyilvántartá­si rendszereket; a népvagyon meg­őrzésének és ellenőrzésének le­egyszerűsített. de legbiztonságo­sabb módszereit tartalmazzák, il­letve javasolják. A jeligés pályázatokat 1970. feb­ruár l-ig kell beküldeni a Művelő­désügyi Minisztérium pénzügyi és ellenőrzési főosztályának (Buda­pest V., Szalay utca 10—14.). A jeligét feltüntető zárt borítékban a pályázó nevén és lakcímén kívül közölje foglalkozását is. Pályáz­hat bárki, aki a témák megoldá­sára kellő szakmai felkészültséget érez magában. A pályázaton mun­kaközösségek is részt vehetnek. A pályadíjak az általános ügyvi­Reklámgrafika a tsz-ben Sok melléküzemági tevé­kenységet felszámolnak a kor­mányrendelet alapján. A ceg­lédi Lenin Tsz viszont éppen most kapott engedélyt egy új­szerű melléküzem létesítésé­re. A reklámfotó grafikai részlegre valóban szükség van, szorosan a mezőgazdasági ter­meléshez kapcsolódik munká­ja. Ugyanis az élelmezési cik­kek reklámozása egyelőre nem a legjobb — s az új üzem ezt hivatott megoldani. A szövet­kezetek által készített tészta- féleségeket, szörpöket, konzer- veket, húskészítményeket ajánló reklámokat helyben, szakképzett emberek végzik majd. Ez sok megtakarítást je­lent, s különösebb beruházásra sincs szükség az induláshoz. Az új részleg szeptember elején kezdi meg működését. SZTANKOIMPORT - TECIINOIMPEX Szovjet köszörűgépeket rendelt a Csepel Autógyár A szovjet SZTANKOIM­PORT külkereskedelmi válla­lat a napokban tájékoztatta a TECHN OIMPEX-et, hogy 1970-re majdnem 200 féle szerszámgép szállítását tudja felajánlani Magyarországnak. A szovjet gépek iránt nö­vekszik a kereslet. Az igény már eddig jól 600 ezer -rubellel magasabb, mint tavaly, ez azonban az év második felé­ben várhatóan még tovább növekszik. A legtöbb szerszámgépet — több mint harmincat — a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár vá­sárolja. A Csepel Autógyár minde­nekelőtt köszörűgépeket, a Gamma Optikai Művek és a* Irodagépipari és Finommecha­nikai Vállalat revolvereszter­gát, a mezőgazdasági gépja­vító vállalatok horizontál futó-maró műveket, síkköszö­rűket és bordástenge,ly-kö- szönűket rendelteik erre az évre a Szovjetunióból. A szov­jet szerszámgépgyárak igaz­gatóinak egy csoportja nem­rég piackutató delegációként hazánkban járt, s a tárgyalá­sok ugyan já alkalmat nyúj­tottak ahhoz, hogy hazánk jobban megismerje a szovjet ipar termékeit DÓZSA TÁBORÁBAN FILM 451° Fahrenheit Aki a filmet nézi, dilemmá­ban van: az elrettentő jövőt vetítik-e eléje, vagy a jelent, esetleg a múltat? ‘ A könyvpapír akkor gyul­lad lángra, ha 45 L° Fahren­heit a tűz hőmérséklete. Erről a könyvégető, pusztító hőfokú lángról szól a film, meg a lángszóró kezelőiről — azok­ról a tűzoltókról, illetve csa­patról, akik valahol a világ­ban nem a tüzet oltják, hanem inkább élesztik — és azokról, akik minden törvény és ter­ror ellenére, nemhogy eléget­nék könyveiket, de még olvas­sák is. Ahol megjelenik a fé­lelmetesen száguldó, piros tűz- eitókocsi, rajta a fekete ruhás, rejtélyesen fegyelmezett legé­nyekkel, ott pusztul a könyv és pusztulnak, akik olvasnak. Mindez beton, üveg, acél — szép. de rideg — épületkolosz- szusok, elképesztően össz­komfortos. a jövő technikájá- Bak minden dolgával felszeret „ékszer’-villák között. .Ezek­ben a házakban minden van, ami fantáziánkkal elképzelhe­tő. sőt még annál is több. csu­pán könyvnek nem szabad lenni. Minden dolognak meg­van az értelme, funkciója, csu­pán az embernek nincs. Sem­mit nem kell csinálni, csupán, a készülékek gombjait nyomo­gatni. A dolgok — a készülé­kek, gépek — mindent elvé­geznek, a tabletták, a pirulák megnyugtatják, vagy felvilla­nyozzák az embert, tehát még amiatt sem kell erőlködni, hogy jó, vagy rossz közérze­tünk legyen. Gondolkozni sem kell, hisz ott, a szoba fa­lát szinte egészen beborító tv-fal. ahonnan minden em­ber egyformán megtudhat mindent — minden választ, sőt minden kérdést is, csak be kell kapcsolni a falat. Mit te­het az ember? Naphosszat he- verészik a tv előtt — és várja, hogy útmutatást kapjon „tőle”, hogyan is rendezze be az éle­tét. így boldog az ember — csak nehogy elkezdjen gon­dolkozni, nehogy működésbe hozza a fantáziáját, ne akar­jon más lenni, mint társai, ne ís tudjon többet, mint a má­júk. Tehát törvény tiltja az olvasást, mert a könyv bol­dogtalanná teszi az embert, arra buzdít, hogy cselekedjen, gondolkozzon. Ez a világ valóban science- filction. vagyis tudományos fantasztikum — szerencsére. Ray Bradbury, a híres science- fiction író hasonló című regé­nyéből készült ez az angol film, amely figyelmeztet: a műszaki-technikai haladás rabszolgává teheti az embert, ha jó előre nem védekezünk ellene. Ehhez hasonló teóriáik unos-untalan felmerülnek nap­jainkban. Sokan megmosolyog­ják, mert nem tartják valódi lehetőségnek a valamikori „gépek uralmát”, Igazuk is le­het, csak arról feledkeznek meg, hogy lehetnek olyan em­berek. akik a gépek szolgála­tába szegődve kiszolgáltathat­ják társaikat az alkotó gondol­kodásra képtelen és érzéket­len csodáknak, akik a gépek ábrázatára szeretnék gyúrni embertársaik arcát. Tenden­ciák már mutatkoznak, főleg Amerikában, és pszichológu­sok, szociológusok emelik fel aggódó szavukat az ilyen jövő ellen. Persze a jelenre is kell gon­dolnunk: a gondolkozás nélkü­li fogyasztásra, a javak értel­metlen, minden áron való megszerzésére, miközben az ember elfelejtkezik önmagáról és társairól. De a múltra is kell emlékez­nünk: könyvégetések, sajnos sűrűn voltak az emberiség tör­ténetében. Terrorlegények — olyanok, mint a filmbeli tűz­oltók — nem is olyan régen lángba borították az egész vi­lágot ... A kitűnő rendező Francois Truffaut legnagyobb érdeme az, hogy a regény gondolatait át tudta menteni, szinte hiánytalanul, és ráadásul olyan „falanszter” légkört te­remtett hideg színeivel, a ri­deg környezettel, a színészek sallangmentes, „konformistá­vá” alakított játékával (Oscar Werner, Julie Christie), hogy sokszor megborzongunk: mi várna ránk, ha nem lennének olyan emberek, olyan küzdők, akik a terror ellenére Is köny­veket rejtegetnek, olvasnak, gondolkoznak és emberi életet kívánnak teremteni. A „könyv- emberek” túlzottan idealizált ábrázolásában azonban a ren­dező a film végére mintha át­csapott volna az érzelgősségbe. Szerintünk a film nem tu­dományos-fantasztikus alko­tás, nagyon is „tudományos­realista” — valós veszélyt na­gyít fel a művészet erejével. B. Gy. Ott jártunk a hét végén. Igaz, még nem áll minden készen, nem került minden a helyére. A legjellegzetesebb eszközök, kellé Izek azonban már a Szentendrei-sziget végében csodálato­san szép környezetben várják a hónap végén kezdődő forga­tást. A játékfilm Dózsáról szól, s az ítélet című filmnovellából készül. Alkotói Sára Sándor, Kása Ferenc és Csőri Sándor. Eszményien jő helyet választottak, ahol nyugodtan dolgozhat­nak majd a művészek. Különösen szép a sziget két oldaláról látható panoráma, a visegrádi és váci vidék. Az előtérben sze­kereit és bútorok állnak, távolabb gallyakból, szalmákból össze­rakott kunyhófélék a jobbágyok táborbeli ideiglenes szállásai. (Foto: Urban) A holnap a mában II a igazán megbízható kivi- ** telezővel akarunk építe­ni, akkor a Mathiász Termelő- szövetkezethez fordulunk — nyilatkozza a városi főmérnök. „Amikor tavasszal a pesti piacon 42 forint volt egy kiló csirke, akkor a Mathiász árudája biztos 37—38 forin­tért árulta” — jelenti ki egy szentendrei háziasszony. „Elvitték a szerszámosain­kat, elvitték a lakatosokat!” — panaszkodik a kéziszer- számgyárbeli mérnök. 1/ íváncsi lettem. Hornyák Jenő, a jónevű termelő- szövetkezetnek a sajtó, tele­vízió útján már országosan ismert elnöke, tulajdonkép­pen autodidakta. Ifjúkorában pincérnek tanult a margitszi­geti Palatínus-szállodában. Akkor még ez a pálya is uni- verzálisabb embereket kívánt, a pincérnek tudnia kellett mim'-mt a borról is — így került egy időre a budafoki borászatba. A háború után Szentendrére nősült, s felesége földjén szőlősgazda lett ízbé­gen. Szakkönyveket hozatott, feljárt a hegytetőre Szűcs Jó­zsefhez, a szintén autodidak­ta — cselédsorból, föld nél­kül indult — nevezetes faj- tanemesítőhöz, aki szívesen fogadta, akár a többi környék­beli gazda. 1948-ban már a mezőgazdasági kiállításon holtversenyben a tokajival, aranyérmet nyert furmintjá­val. S mielőtt 1961-ben a Mathiász alakulásakor meg­választották a szövetkezet elnökévé, már hegyközségi el­nök volt Elméletben régóta a szövetkezés elvét pártolta, a gyakorlatban mégis, mikor egybeolvasztották a földeket, keservesen búcsúzott... Je­lenleg mind a négy fia a tsz-ben dolgozik, az egyik szerelő, a másik lakatos, ket­ten pedig gépkocsivezetők. Qt éve még hatvannégy év u volt itt az átlagéletkor. Most harminchat. Általában nagy náluk nemcsak a kor, de a foglalkozás, szociális nely- zet, családok szerinti átré- tegeződés is. S az igények, vá­gyak, törekvések is — átré- tegeződnek. Ha az elnök négy fia itt dolgozik — ez korántsem jellemző. Általában a szövet­kezetben nincs familiáris nemzedékváltás, legtöbbször nem a fiaik lépnek az apák helyébe. — Hét agrármérnök, kilenc agrártechnikus, egy építész- mérnök, öt építésztechnikus... — sorolják a szakembereket. S a kertészeket, meg az egyéb mezőgazdasági szakmunkáso­kat, majd a lakatosokat, he­gesztőket, szerelőket, és a többit, akik általában külön­féle helyekről, rétegekből érkeztek. Az egyik kertészta­nulónak — akinek legnagyobb bánata, hogy barátai, tegyük hozzá ma még, lenézik foglalkozását — édesapja HÉV főpénztáros. Rózsakertészetük vezetője viszont Debrecenből való: miután megalakította és felvirágoztatta a fővárosi Rozmaring Termelőszövetke­zetet, került Szentendrére. A többi között a városi szo­borkertet, most pedig az új művésztelepet parkosító föld­munkás részlegük — jelenleg egyetlen szocialista brigád­juk, de már négy másik ver­senyez e címért! — zöme egy messzi községből, Átányból jött sok évvel ezelőtt. Csak hét végén utaznak haza. De itt nem maradtak idegenek! A szövetkezet nemcsak kenyér- kereseti lehetőséget adott, befogadó közösséget, ember­séget, otthont is! Évek óta tagjai a Mathiásznak ezek a kubikosemberek. S a tsz csak ebben az évben több mint egymillió forintot költ mun­kásszállásra! Távoli vidé­kekről jön a juhászutánpót­lás is: szentendrei fiatal je­lenleg nem áll ebbe a pász- torság körében egykor a legnagyobb ranggal bíró fog­lalkozásba, hiába a négy, négy és fél ezres havi kereset, hiába, hogy szolgálati laká­sokat építettek az állatgon­dozóknak. C zándékosan használtam a ^ „jelenleg” kifejezést a „ma már” helyett, mely utób­biról általában a fejlődésre teli témában: 1. díj 3000. 2. díj 2000, 3. díj 1500 forint. A költségve­tésgazdálkodási, számviteli témá­ban: 1. díj 5000, 2. díj 3000, 3. díj 2000 forint. Pályázat az iskolai tip'lel epzerösítcsérs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents