Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
PEST */ECY El &&r!a.p 1969. AUGUSZTUS 30., SZERDA fehér, foszlós búzakenyér, egy morzsádban mennyi munka szívégető fáradság fér. Fehérbelű, pufók élet, nem korpás és nem keserű, nem dohos és nem savanyú légmazsolás, puhabelű... Mennyi rész is illet engem? dolgoztam én féltve érte, arattam és tudom nehéz Napba nézni fel az égre! Kévét hánytam osztagokba, fát vágtam a sütéshez, arcomról sós verejték benne van az ízében. Évről évre csökkent a műkedvelő művészeti csoportok száma. Az 1962-es 14 945 csoport 1968-ig 11393-ra olvadt. Hét esztendeje még több mint 10 millió részvevő jelent meg évenként a műsoros estjeiken, tavaly már csak 7 és fél millió látogatóról adott számot a statisztika. Válságban volna a műkedvelő színjátszás és fiatal hajtása, az irodalmi színpadi mozgalom? Változás és útkeresés Az utóbbi esztendőkben végbement változásokat kétségtelenül tükrözik a tevékenységét összegező statisztikai adatok, de ugyanakkor a számokkal semmiképpen sem érzékelhető útkeresés színezi át új munkaformáit. Napjainkban új eszközök, új hobbyk, új mozgalmak versengenek a szabad időnkért. Az, hogy a tévé térhódítása hány millió — korábban szabad — Mi lesz veled színjátszó mozgalom? H. BARTA LAJOS: RAJTA FUTNAK A VONATOK Tengeri munkások Valparáisóban meghívták a tenger munkásai: alacsonyak, kemények és perzselt orcáikon a Csendes Óceán földrajza vöröslött: maguk is öröm áram a végtelen vizekben, izmok hullámverése, tengeri szárnyak csokra a viharban. Gyönyörűség volt látni őket, koldus istenkéket, félmeztelenül és soványan, gyönyörűség látni lüktető küzdelmüket az óceánon túliakkal, más kikötök és más szegénység szülötteivel, hallani hangjuk, a spanyolét és kínaiét, ahogy egy közös nyelven, Kronstadt és Baltimore nyelvén beszéltek, hogy velük énekeljem az Internacionálét: szívemben szárnyas himnusz és számon a szó „Testvérek!” de elbágyasztott a gyöngédség, éneket szült, és énekükkel áradt a tengerig az ajkam. Es megismertek, megöleltek hatalmas tekintetükkel, egy szót sem szóltak, néztek, énekeltek. (Orbán Ottó fordítása) VESZI ENDRE: Nagyvárosi fák Egyszer csak belépnek a házak közé és állnak ott sebezhetőén lombjukon könnyű benzinpára törzsükön íratlan írás ott állnak sosem mozdulatlan az akácok juharok ecetfák társaim a nagyvárosi anyakönyvben könnyű ernyők a füst esője alatt kiterjesztett ujjak áldatlan koponyák fölött várakozó honpolgárok szegényházi öregek nekivadult suháng-fiatalok a budai hegyek a Pilis a Mátra a Kárpátok ideszorított nyúlványai: ti vagytok a mi ősvadonunk ziláló tüdőnk zöld fái a falakon túl lebegő torony a torony fölött hajnalunkban éjszakánkban szobánk zugaiban klorofilderengés mindörökre! SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ ' MIKUS SÁNDOR SZOBRA: FEKVŐ NÖ (MTI Foto, Benkő felv.) Több hetes külföldi turné Hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről több hetes külföldi turnéra indult a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese. Katonaművészeink szeptember 1-ig a Lengyel Népköztársaságban, vendégszerepelnek. Az együttes Lengyelországból Szlovákiába utazik, ahol Kassán lép először színpadra. Láthatja majd a magyar katonaművé-, székét Eperjes, Poprád, Lip- tószentmiklós, Nyitra, Komárom, valamint Pozsony közönsége is. A néphadsereg művészegyüttese vendégfellépésének alkalmával kétrészes műsort mutat be. Az első részben a magyar folklórból adnak ízelítőt a nézőknek, a második részben vidám táncjáték formájában a mai katonaéletet elevenítik meg a színpadon. Mind több előadást rendez- ^ nek olyan helyeken, ahol a ze- ^ nekari árok sem választja el $ őket a közönségtől. Pajtákban, $ sokadalmakban, kerti ünnep- ^ ségeken lépnek föl. Közvetlen- ^ ségük sok mindenben emlé- ^ keztet a kabaré születési kö- S rülméhyeire, amikor a' hét $ egyik napján maguk a vendé- $ gek adtak műsort a vendégek- $ nek. A „Ki mit tud” ötletét is ^ alighanem ez a múlt századi $ hagyomány adta. Az amatőr színjátszás meg- ^ újhodásának bizonyságai nem- 5 csak ezek a jelenségek, a tá- 5 joló falusi irodalmi színpadok, $ tanyaszínházak. Ezt bizonyít- $ ják fesztiváljaik is, országos $ bemutató színpadjuk temati- 5 kai gazdagsága. És nem utolsó j sorban azok a viták, amelyek a ! műfaj jövőjéről ma is gyűrűz- $ nek. $ Bajor Nagy Ernő 5 óráját köti le társadalmunknak, csaknem kiszámíthatatlan. A túrizmus föllendülése, a rohamosan növekvő gépkocsi- park, az olvasómozgalom mind azt sugallja: „adj nekem a szabad idődből!” Sok helyen a színjátszó mozgalomnak szinte kizárólagos színházpótló szerepe volt. Nos, ott óriási riválisként jelent meg a tévé, magával hozva az ország teljes színésztársadalmának minden valamirevaló produkcióját. Bonyolította a dolgot, hogy az irodalmi színpadi mozgalom, amely az ötvenes evek végén bontakozott ki szélesebb arányokban, sok helyütt rögtön az irodalom értőihez kívánt szólni. Divatossá lettek a montázs-műsorok. Ezek gyakran komoly irodalmi előképzettséget feltételeztek a nézőről. A színpadtól inkább hagyományos színházi élményt remélő falusi közönség például gyakran zavarba jött a harsányan modernkedő fényhatásoktól,- nehezen vagy egyáltalán nem tudta követni a képzettársítást igénylő előadást. Dokumentum oratórium És mindezek ellenére: ha a tévé a legjobb színészeket is szerepelteti a legjobb művekben, akkor sem pótolhatja teljesen az eleven színházat. A tájoló vidéki színházak, s az Állami Déryné Színház évről évre kevesebb helyen rendez előadást — tehát az amatőr színjátszókra hárul az a feladat, hogy sok száz községben pótolják a SZÍNHAZAT. A több tízezer amatőrben változatlanul él a játék vágya. A tévé, vagy a mégoly tökéletesen tájoló színházhálózat sem téríti el őket e szenvedélyüktől. ' Menet közben az is bizonyossá vált, hogy az irodalmi színpadok az egyes társadalmi rétegek sok napi kérdésére tudnak gyors, korszerű választ adni. Éppen műsoraik összetettsége segít abban, hogy a riporttól a sanzonig, a jelenettől a regényrészletig mindenkor á legodaillőbb, legerőteljesebb választ keressék meg. A hagyományos értelemben vett dráma az irodalmi színpadok által fölhasznált anyaghoz mérten csak késlekedve tud i reagálni bizonyos jelenségekbe, problémákra. Kivirágzóban : van az úgynevezett „dokumen- : tűm oratórium”. Ezzel betör a I színpadra sok olyan téma, i amely például korábban válla- i lati jegyzőkönyvekben szuny- ; nyadt, tsz-közgyűlési felszóla- ; lás volt, vagy beadványként !,porosodott valamely hivatal I irattárában. I Közelebb a közönséghez \ Sok jel arra mutat, hogy a < színjátszó mozgalom éppen a ! technika robbanásszerű fejlő- : désének korában válik az ed- Sdiginél népibbé: egyszerűsödik is közelebb lép a nézőhöz. Közelebb lép éppen az irodalmi •színpadok választotta aktuális j témákkal és a szó fizikai értel< mében is. » $ zád, mert üzent értem a fele- ^ séged, hogy beteg vagy. Lebe- S ■ tegedtél. Nem is szóltál, csak ^ feküdtél, elmentem az orvos-^ hoz, megkérdeztem, mi bajod. ^ Azt mondta, nincsen bajod, de ^ ha még így megy egy hétig, ^ meghalsz. Másnap bementem ^: az öntödébe és akik kegyetlie- § nek voltak veled, elmentek^ mind hozzád, az ágyadhoz és ^ bocsánatot kértek. És akkor te § feltámadtál, Zágler József, ^ mert másnap már bent voltál.^ Felemlítem a negyedik, az ^ igazi halálodat. Hatvanöt éves ^ voltál már, de csak nem akar- -S tál nyugodni, egy hónapban ^ egy hetet még bejártál mellém^ dolgozni. Emlékszem, szép nap| volt, sütött a nap, de nálunk^ még forróbb volt minden, mintái szokott, ittuk az ásványvizet,*! felemeltél egy csatost, alig^ tudtam lehúzni a szádról, | megittad a másfél litert egy-5; szuszra. Mondtam is, hagyd már í; abba, az üveget azért nem kell 5! lenyelni. Akkor letetted az^ üveget, jobb kezeddel megtö-| rülted a szádat, aztán a hóm- lokodait. Odamentünk a ke-^ mencéhez, megráztuk a ko-$! lompot, amit még te hoztál egy | vezérbika nyakáról, megráz-1 tűk, hogy csapolunk. Ott áll- ^ tál az edénynél, én meg fel- ^, mentem a lépcsőre, felhúztam $! a csapolókart. Folyt, szikrázott^ a vas, te meg álltái az edény-^ nél, a kis lapáttal belekotortál^ a forróságba, hogy utat en- ^ gendj a folyásnak, és aztán ^ hirtelen, Józsi, Zágler József,*! azt láttam, hogy megdőlsz, és^ nincs tovább. Nem is tudtam^ megmozdulni. Beleestél a for- ^ ró vasba, az edénybe, és töb- ^ bet nem láttunk. így mentél el ^ Zágler József. Semmi sem ma-| radt belőled, csak a vas. így ^ haltál meg, Zágler József. ^ F elemlítem Zágler József,$ kit hagytál hátra. Itt ^ hagytad a feleségedet, két gyerekedet, itt hagytál ^ százhúsz négyszögöl szőlőt az ^ udvarodban, magad ültetted, ^ szépen gondoztad, szépen te-| rém. Itt hagytál a konyhában^ négy kis' sámlit, magad farag- ^ tad, magad szögélted összeg meg egy deszkaasztalt a kony- ^ ha közepén. Magad csináltad, | még a gyúródeszkát is. És itt ^ hagytál, Zágler József, nem is^ tudom megmondani, mennyi ^ vasat, nagyon sok vasat, amit| te csináltál, és tudod, Józsi, ^ ezekből a vasakból síneket^ hengereltek, kivitték a síneket^ a nyílt pályákra, felszerelték a ^ talpfákra és most rajta futnak^ a .vonatok. Rajta utaznak az^ emberek oda, ahová akarnak,^ rajta utaznak, akik szeretik^ egymást, hogy egy állomáson^ találkozzanak. Ilyen sineknek ^ valót csináltunk mi mindig,^ Zágler József, ez volt a mi ^ életünk. ... Hát csak por és hamu ^ vagyunk mi, Józsi? $ hazamentéi a kis házadba, ettél, aztán fogtad a kapát és kimentéi az udvarba szőlőt kapálni. Ott kapáltál a folyó partján, a kis szőlősödben, amikor láttad, az egyik fán a folyónál játszik egy gyerek. Egyszercsak a gyerek az ágról a vízbe zuhant és segítségért kiabált. Levágtad a kapát és ruhástul nekirohantál a víznek. Kegyetlenül mély, tíz méter mély ott a víz, és amikor olvad és áradni kezd, olyan sodrása van, hogy rohan. Onnan kijönni nem lehet. Viszi a fákat és bömböl, négy éve itt belefúlt a község apaállatja is. Nagyon erős állat volt, mégsem bírt ki jönni. Te mégis belementéi, csapkodtál, vitt az ár, a kalapod leesett, úszott a vizen, de megragadtag a gyereket Téged is levitt a víz, levitt egyszer, kétezer, háromszor is. A víz messzire sodort, már fulladoztál, de akkor ott volt fölötted egy nagy fűzfa koronája, gyökerét a víz kiforgatta, megdöntötte, koronája belehajolt föléd és lenyújtotta egyik ágát néked. Azt el tudtad még kapni. így támadtál fel másodszor, Zágler József, ez a fűzfa volt, úgy mondják, a jó emberek fája. Felemlítem harmadik halálodat. L átlak téged, Zágler József az öntödében. Ott dol- dolgoztál, ott jöttél le mindig a kúpolókhoz a vaslépcsőn, a gázos öntödébe. Facipő volt rajtad, húsz évig ugyanaz, és kopogott a cipőd, ahogy jöttél. Megálltál, nézted, a hosszú nyakú Schneider hogyan fütyül és hogyan rakja a szenet a kemence alá. Emlékszel, biztos, a formakészítők mellett a falon húsz évig hosszú repedés volt, hányszor szóltál már a kőműveseknek, javítsák ki, de tettek rá, olyan volt nekik, ha szóltál, mint a süketnek mondott szó. Szerettelek, Józsi, de volt, aki neheztelt, nagyon neheztelt rád, mert sokuknak sokszor szóltál, mivel nem úgy cselekedtek, ahogy kellett volna. Tudom, te jót akartál, de egy kicsit nyers voltál. Emlékszel rá biztos, Zágler József, egyszer, amikor két fiatal öntő az öntőedényt vitte, farudak közé szorított üstben. Hintázott a vas, és a hátsó ember erőlködött a cipeléstől, izzadt, mintha gőzfürdőből jönne, akkor azt mondtad neki: „hájjá, kijjebb fogja a fanyelet, köny- nyebb úgy”. Nem köszönte meg, hogy szóltál, csak rántott egyet a vállán és otthagyott mérgesein. Ilyenekért voltak mérgesek rád. Zágler József. Hatvanéves lettél, sokszor mondtad, tudtuk, tudták, hogy nem akarsz te nyugdíjba menni. Ez jött nekik kéz alá. Szereztek az irodából egy hivatalos papírt, pecsétet is csempésztek rá, és ráírták az írógéppel, hogy elsejétől nyugdíjaztak, ne gyere. A küldöncnek adták a levelet, az kézbesítette ki neked, és amikor megkaptad, lecsaptad a martinsapkát, nem is köszöntél, nem is szóltál, elmentél. És délután én már mentem hozL átjátok, feleim, szemeteikkel, mik vagyunk? Bizony por és hamu vagyunk! — így mondja a régi Halotti Beszéd, és így mondom én felemlítve néked, Zágler József. Meghaltál, elmentél, Zágler József. Nyugodjál békében. A barátom voltál, Zágler József. Különös életed volt és különös halálod. Négyszer haltál meg. És háromszor feltámadtál. Negyedszer nem akartál. Felkértek, Zágler József, hogy említsem fel életedet itt, a családod, feleséged, két nagy gyereked és az egybegyűltek előtt. Négyre emlékszem én nagyon Zágler József, négy halálodra, Józsi, felemlítem mindegyiket. Az egyik halálod a háborúban volt Együtt kaptunk behívót együtt mentünk a vasúti állomásra. Te fogtad a batyut, kísért a feleséged, meg a két kicsi gyereked. Sántítottál, mert az első világháborúban a jobb lábadnak ment egy re- pesz. Nem kellett volna bevonulnod, mert a másik Zágler, a testvéred kapta a behívót, de annak hét gyereke volt és te jöttél helyette a repeszes lábaddal. Emlékszem, Zágler József, amikor bejött az állomásra a vonat és felültünk rá és kinéztünk az ablakon, sírt mindenki, sírtál te is, de aztán alig indultunk el, máris visz- szatolattak minket, rácsatoltak a szerelvényre egy vagont és akkor te kihajoltál az ablakon és azt mondtad, ne sírjatok, látjátok, már vissza is jöttünk. És akkor nevettél. Aztán már nem sokat láttalak nevetni. A harctéren egyszer se láttalak nevetni. Emlékszel-e Józsi, amikor a lövészárokban a Donnál hárman haldokoltak melletted ? Éhesek voltak. Nem volt már két napja egy karéjka kenyerünk se. Neked még volt három karéjod a hátizsákban. tíz méterre tőlünk a földbe elásva, oda ástad el, nehogy megegyed. Oda ástad el magadnak, hogy tartalékban legyen. És akkor már nem bírtad tovább és elmentél oda a helyre és kikapartad a hátizsákot és elhoztad a három szelet kenyeret a három haldoklónak. És ahogy hoztad, kimásztál a lövészárokból és akkor egv golyó eltalálta a melledet. És akkor még a három szelet kenyeret odaadtad annak a háromnak, és aztán hanyatt estél, elvesztetted az eszméletedet. Nem kaptál levegőt. csak kaokodtál a száddal fölfelé. Akkor az a három megette a három szelet kenyeredet. aztán föléd hajolt és az orrodon fújták be a levegő- tűket. Felváltva fújták, egy órán át. 'Akkor megjöttek a szanitécek. Elvittek. Harman mentették meg az életedet, így haltál nv« először, Józsi, és így támadtál fel. F elemlítem a második halálodat. A szomszédomban laktál a falunkban, és láttam, hogy mindig, öt éven át, éjszaka mész munkába, éjszaka, hogy többet keressél, hogy több legyen a családnak. Egyik éjszaka után, amikor
