Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

PE SI HEGYEI K^Círlap 1969. AUGUSZTUS 17.. VA«ARNAP Cipőt vásárolunk A krapek megúszta... V'" ' ’ „ ' , V; ^ \ ’íSSSMSiÉ (MTI—Foto, Kácsor felv.) ,SS,,,S/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSfSSSSSSSS*//SSSSSSSSSSSSSSSS/J% bicskás zötyögőre. Engem nem fürdetsz be. Megmosod a képed egy kútnál, magadhoz térsz, vagy visszaültetlek a padra, ott aztán elmélked­hetsz. A lépcsőházban úgy- ahogy magához tér, nagy a huzat, belököm az ajtót, a La- kinger-mama fánkot süt. Be­lövöm magam, nagy hangon megy a szöveg, ezt az évet is megúsztuk. Mutasd, mondja az öreglány, a Lakinger ha­nyagul nyújtja a bizonyítvá­nyom, mintha már el is felej­tette volna az egészet. A La- kinger-mama a pótszemüveg­gel alig lát, az eredetit már egy hete csinálják ga­ranciával. Köszönet a dol­gozóknak. Nem vagyok híve a túlzásnak, de a töké­letes ügyeket frankón komá- lom. Az öreglány lerakja a bizonyítványt, pipás, valami nem tetszik neki. Az hétszent­ség. A szöveget ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó szerint, konfekció az egész világ. Ma­gam részéről távozom, a La­kinger befal öt fánkot, üget utánunk. C ikis ügy, ami megtörtént, elismerem. A Lakingeri kezelésbe veszem, garancia nálam, remélem, átmegy a pótbulin. Mindez mit számít, két hónapig nincs balhé. Másnap az öreg újra rá­kezdi, még mindig nem nyel­te le ezt a bizonyítványt. Vá­rok, míg anyám megsokallja. Késő este van, végre megszó­lal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napó­leont, ha nehezen is, de elin­tézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A nő­ném nem tudja tartani a szá­ját, állati kölnit használ, olyan illatos, mint egy sertés­kombinát. Beköpi a bizonyít­ványbulit a Lakingerrel. Tud­nám nélkülözni az ilyen ”nk- séget a saját lakásunkban. Az apám hosszan maga elé néz, hol öregebbnek akar lát­szani, hol fiatalabbnak, fran- $ kőn elbizonytalanodott, mióta $ az érettségijét emlegetik. ^ Ilyenkor legjobb legurítani $ egy koktélt, vagy beindítani a ^ magnót. Csend az egész yona- $ Ion. Senkinek nincs egy ép $ gondolata, mint a megjelen- ^ teknek az író—olvasó találko- ^ zón. Az öreg jó fej, tőlem kér 5 információt, mit nem tud a $ Lakinger. A bikinitervezést $ elektronikus számítógéppel. $ Az más, komoly pofát vág, az $ előbb már azt hittem, csőn- $ gettek. Legyen a napi normá- $ ja húsz nagyfröccs. Feleme- ; lem. Most már megette az « ügyet, csak bírjam szöveggel.« Mit nem tud még? Miért zár- 5 ják be a húsboltokat éjszaka? ! Klasszikus, mondja apám, jár i neki, hogy ezért meghúzzák.; Még egy szöveg kellene, az; öreg a zsebemben. Eszembe S jut. Azt hitte, a Wartburgot a 5 Heine-műVekben gyártják. A $ néném frankón nem ismeri a « tréfát, bepörög, jár-kel a szó-* bábán. Ringatja magát, mint « egy kiszuperált sétahajó.« Üjabb mozgalmi variáció, le-! ül, keresztbe rakja a lábát, a! melle alatt átdöfi a könyökét.! Kefét eszik, nyomom az öreg-; nek a halandzsa szöveget, ő; veszi a lapot, még ragaszt is * hozzá valamit, most már* olyan érdekes a műsor, mint * két azonos szövegű szerződés* vitája. Vakduma az egész,! még szerencse, hogy érzem a: helyzet izomzatát, tudom, ho-! va kell nyúlni. Futószalagon ! nyomom a tanmesét. Jó fej az i öreg, amit mondok, a Lakin-i ger-ügy ezzel el van boronái-: va. Szóval az öreg ért engem,* a húgom annyit lát az egész-* bői, mint a vak kefeárus a i vevő szakállából. Szövegelném j neki szívesen, inkább azon ] gondolkozzon, melyiket vá-j lassza, a szerelmet vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a bal­hét. A Lakinger megtanulja majd azt a helyesírást, ma­gam kimásztam a csőből, anyám kivonul rántottét süt­ni. Az öreg már a tv előtt, villanyfényes közvetítés a sta- dionbóL Kerekes Imre Annak a történelmi idő­szaknak, melynek alig három évtizede, de amely vissza­vonhatatlanul a mélybe tűnt, aligha volt Teleki Pálnál na­gyobb legendaköd mögé búj­tatott alakja. A magyar ural­kodó osztályok e jellegzetes képviselője úgy lépett ki fizi­kai valójában a magyar tör­ténelemből, hogy látszatra éppen e kilépéssel váltotta meg a maga számára a hal­hatatlanság belépőjegyét. Lát­szatra. Mert igazából voltak — már akkor, s később még inkább —, akik sejtették, majd tudták, hogy Teleki Pál nem áldozata, hanem csináló- ja volt annak a politikának, mely végül is — későn — po­litikusi, s emberi értelemben egyaránt zsákutcába juttatta. A Népszerű Történelem so­rozat új kötete tehát legendát — ne tagadjuk: sokak körében ma is élő legendát — oszlat, s rögtön írjuk le: teljes ered­ménnyel. Tilkovszky Lóránt vékony könyvecskéje — mind­össze 180 oldal — aránytala­nul nagy forrásanyag földol­gozásának eredménye. Arány­talanul, de szükségszerűen sok mindent kellett földol­gozni, kritikai vizsgálat alá venni ahhoz, hogy ne csupán képet, de teljes képet adhas­son a szerző a legenda mö­gött már-már teljesen elvesző igazi arcról, alkatról, cseleke­detekről. A források nagy tö­mege, s a szerzői fegyelem látszatra nem fér össze, e könyvecske esetében azonban igen. Semmi nincs benne, ami fölösleges lenne, ami rontaná í a könyv feszesre fogott szer- i kezetét, mondandójának meg- ; győző erejét. : Tilkovszky a végkifejlettel * kezdi könyvét, az öngyilkos- ; ság tényével, s a körötte gyor- ! san támadt ellentmondásos ! visszhanggal, a német hazu- ; dozást s az angol elfogultsá- ! got is plasztikusan, mégpedig ! kifejlődésében mutatja meg ! Csak ezután veszi sorra az > életút jellemző állomásait. * Például a fehérterror idején * játszott szerepét, a „békés tu- ! dós” — nagy előszeretettel áb- ! rázolták ilyennek hívei — na­> gyón is békétlen kijelentését ! idézve a többi között. Mert ! Teleki — ez a „csöndes, sze- í rény tudós”, mint egyik poli- ^ tikustársa, nyilván nem vélet- 5 lenül jellemezte a halála | után — már 1919 decemberé- $ ben kijelenti: csak „aki alá- \ veti magát a keresztény vi- $ lágnézet és a nemzeti eszme § követelményeinek, azt nem 5 éri a mi agresszivitásunk”. S $ ez az „agresszivitás” nagyon ^ sokba került az ország népé- ^ nek, s magának az országnak ^ is ... Huszonöt év szenvedé- $ sébe, s a rablóháború minden $ következményébe. Hiba lenne ^ azonban az eddig elmondot- ^ takból arra következtetni, $ hogy a szerző feketére festi $ azt, ami eddig fehér volt, s ^ így próbálja meg eloszlatni a ^legendát. Nem. Tilkovszky az ^ elemzéssel, az ember és poli- ^ tikus árnyalt jellemzésével, $ habozásainak, kétkedéseinek $ megmutatásával ábrázolja hi- $ telesen a folyamatot, mely vé- $ gül is 1941. április 3-ának $ hajnalán a pisztoly eldörrené- ^ sóig vezetett. $ Teleki Pál szándékaiban sok ^ volt a kétértelműség, a takti- ^ kázás, tetteiben azonban egy- ^ értelműén odakötötte az or- $ szág sorsát a Harmadik Biro- $ dalomhoz, s a hódító, rabló ^ német politikához. A történe- $ lem pedig nem szándékok, 5 hanem tettek alapján ítélke- ^ zik ... (Kossuth Könyvkiadó) * (m. o.) éhségtől, meg a szomjúságtól, s A várakozás közepette az em- ^ berek szerelmeskednek, össze- ^ házasodnak, van akinek közü- ^ lük várakozás közben már a ^ gyereke is megszületik. A gye- ^ rekek közben megnőnek, és az ^ étlapról tanulják meg az abc-t. ^ Azután ők maguk rendelik^ ebédjeiket, és ismétlődik az ^ egész elölről. ^ Az irántam tanúsított biza-S lom jegyében ettem. $ Aztán felálltam az asztal-5 tói. ^ — Nem tudom, hogyan is $ köszönjem meg messzemenő $ figyelmességét, — mondtam a $ pincérnek. — Óh, semmiség — mondta $ látható zavarral. — Nem úgy van az, — til- $ takoztam én, — ön nagyon« nagy szolgálatot tett nekem... 5 Ilyet nem lehet elfelejteni ha- ! lálunk órájáig sem... A! számlám végösszege? — Egy rubel, huszonegy ko- ä pejka — felelte. — Értem, — kacsintottam; rá. Leszurkoltam az egy rubel 5 huszonegy kopejkát, és kezet; nyújtottam neki. Ezzel a kéz-* fogással nyomatékosan tudó-> mására hoztam, hogy ez is! egy hihetetlenül rendkívüli! dolog. A pénzzel egyébként is szű-! kében vagyunk. Köztudomású! a sajtóiból, hogy az Állami! Bankjegykibocsátó Hivatal! nem nyom elég pénzt. Az is 5 előfordul velem, hogy fizetés; nélkül távozok. Ilyenkor a; rendőrség keres. De ÉRTE én minden áldó-; zatra kész vagyok. Ezért fize-; tek pontosan. Számla szerint!; A kijáratig követett lángoló« tekintettel. Több mint valószí-! nű, hogy nagyon sokáig fogunk! emlékezni egymásra * hogy a borscsleves itt már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az itteni szakácsok már nagyon régóta nem főzik. Egyetlen ember, aki ma még főzi a borscsot, az a titokzatos specialista, egy öreg nénike Poltáva környékén. Az én ren­delésemre külön repülőgépet küldenek, hogy meghozzák eme különleges ételt. — Második fogásként bél­szint szeretnék hagymával, — mondtam bátortalanul. A pincér erre fogcsikorgat­va kérdezte: — Bélszín értelemben? — Pontosan abban az érte­lemben. — Húsból? — Igazi húsból! A hagymát meg igazi hagymából. Barátunk szeme meredezett, elegáns módon teleszívta ma­gát levegővel és mondta: — önnek megcsináljuk! Ünnepélyesen csettintett nyelvével. Ezzel pedig azt je­lentette, hogy vegyem tudomá­sul, ami ezután értem történik, az nem mindennapi. Bélszínt már réges-régen nem sütnek. Speciális archeológus bizottsá­got kell szervezni, hogy ásatá­sok segítségével feltárják ősei­nek kultúráját, megfejtsék a régi írásokat, és azok alapján összeállítsák a bélszint. De énértem természetesen nem sajnálják a fáradságot. — Kér még valamit? — Köszönöm, nem — mond­tam félénken. — Már így is hihetetlenül sok feladatot rót­tam önre. — öt perc múlva itt is le­szek az egésszel — mondotta határozottan. A/ emberek itt éveket is várnak a rendelésre, mondta tekintetével. Van, aki még itt is alszik, és mégis eleped az GRIGORIJ GORIN: Kivételesen Az etterem meglehetősen i kihalt volt. Leültem az egyik I ablak melletti asztalhoz és ! vártam a pincérre. : Jó öt perc múlva méregető i tekintettel közeledett és oda- ; érve hozzám udvariaskodva j kérdezte: ! — Étkezni fogunk? Étkezni? ! — Igen, — feleltem. ! — Igen. Emlékszem, — «mondta. — Mindent megcsiná- ! lünk, amit óhajt. ! — Köszönöm, — szóltam. — ; Legyen kedves legelőször egy ! sört hozni... ; — Értettem, — szakította ; félbe. — Hideget? * — Hideget. ; — Pohárban? ! — Pohárban. ! — Meglesz, — mondta ha­« tározottan, és jobb szemével ! rámkacsintott. ; Kacsintása pajkos és titok- ^ zatos volt. ; Ezzel tudtomra adta, hogy ^ sör dolgában most rosszul áll- 5 nak. Nagyjavítást végeznek a J sörgyárakban. Az egész város­5 ban össze lehetne számolni, J hogy hány pohár sört szolgál- $ nak ki a szomjazóknak. De $ nekem azért egyet hoz ... $ — Egy borscslevest is ké­Jrek, — mondtam. ^ — Emberem elsápadt.. > — Támogatom — mondta, $ és most bal szemével kacsin­tott rám. — Tehát: borscs? $ — Igen. $ — Meleget? ^ — Lehetőleg. . 6 — Tányérban ? ^ — Feltétlenül. ^ — Tejfölösen? ^ — Űgv szeretném. ^ — Teljesítjük, — suttogta. §— Legyen türelemmel! § Ez alkalommal még rava- ^ szabbul kacsintott rám. Ily mó- ídon pedig azt adta értésemre, B aresz, kezemben a bizo­nyítvány. Semmi megle­petés. a matek erős kettes, a öbbi felváltva kettes-hármas. Vem szeretem az egyhangú­ságot. Ügetek haza, kikalapá- om a pléhpofát, volt jobb. Vem operálok időhúzással, >lyan ártatlan vagyok az ügy­ien, mint egy tv-műsor a 18 íven felülieknek. Ki tehet a iáját bizonyítványáról? Ta- án én állítom ki? Megkérde- :ik tőlem, mi a véleményem? \ kezembe nyomják a papírt, ízért melóztam egész évben. \ végén kuss. A piacon nem idnak érte egy buznyákot. Az lyen bizonyítvány a legjobb, ;enki nem sajnál. S csak ke­vesen irigyelnek. Az anyám ilvassa, adják kézről kézre, így kezelik, mint egy családi lotót. Menő írás, mindenki egalább háromszor megrág­ja. Az öreg mégis elszánja nagát az intervencióra, nagy­pari módszerekkel szövegel, confekció, amit mond. Két­ségtelen egyéniség. Hallgatom, így ház omlott bennem ösz- >ze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztó­mmal, esznek engem. Érzem, itt helyben megfagyok a csa- ádi élet melegében. Két né­gyesem is van, erről frankón így nem esett szó, mint az DTP-részletről, amit az öreg 1 hónap elején magán jellegű pkokból általában elfelejt be­fizetni. Lelombozódik, míg íkubizzák a bizonyítványt, az újságból megtudom, hogy a Venuson nincs élet. A Lakingernél viszont nagy a gázkitörés. Meghúzták. Hu­szonnégy órája, hogy kezem­ben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem emlékszem. Mi lesz két hónapig? Megöre­gedett a tudásom. Szóval a Lakingert meghúzták magyar­ból. Nem sorolom a közélet eseményeihez. Állítólag nem komplett a helyesírása. A srác frankón gyanított valamit, most olyan vékony, hogy a háta habzik, mikor a mellét szapanozza. Baresz. Elképze­lem magam, nem egy népün­nepély. Lóg a feje. Ül a park­ban, a Weisz és a Kelemen biztatják, csak üljön nyűgöd-^ tan. Nem olyan könyű a hely- $ zet. Családom másnap ismét ^ az utolsó betűig kiolvassa a $ bizonyítványom, ne legyen so-§ ha jobb olvasmányuk. Visz- $ szalapoznak a múlt évre, idé- $ zik, mi volt akkor, ezek a $ múltból élnek. y Végre lekopnak rólam.! Megfújom a saját bizimet. Az| öreg még rámakasztja, után-! zom a kozmikus viszonyokat, 5 a súlytalanság állapotában le-S begek. A bizonyítvány a puló-! ver alatt, óvatosságból még! bámulok néhány percig, mint! kecske a növényvédelmi kiál- S lításon. Fellépésem nem sike-! rült, a lelépésem baresz. A Lakinger Ingajáratban | lötyög, baromi meredek* az ügy. özvegy a mutter, * egyetlen krapek. Ügy áll ott* egyedül, mint brigád a ref-j lektorfényben. Befut a Weisz,* mögötte a Kelemen, most va-* lami okosat kellene szövegel- i ni. ötlet annyi, mint kániku-i Iában a szódavíz. Itt maradsz,! mondom Lakingernek, nem i mozdulsz a pádtól. A Weisz i teljesíti megbízatásom, hozza! a csomagolópapírt, beöltözte-i tem saját bizonyítványom. Aj j Kelemen a borítón működik, j j frankón olyan ronda az írása,! * mint egy tanárnak. Defekt.: jAki jól odafigyel, kibetűzi,! jLakinger Alajos. * Ügetünk az özvegyhez, a [Kelemen nyomja a sódert, • egész úton, húzd ki magad, !fel a fejjel, te vagy a vitami-- • nők királya. Ne lógasd az or- ! rod, az öreglány bezsong, pont «erre van most szükség. Sen- ; kinek nincs módjában megvá- > lasztani a bizonyítványát. $ Olyan ez. mint a lottó, a tan­díjat mindenki megfizeti, vagy 5 kihúznak, vagy benne hagy­jak. A Kelemen nyomja neki d szöveget, tartom magam, J mielőtt szétröhögöm az ügyet. ^ A Lakinger világjelenség, a ^ képe olyan mozdulatlan, mint- iha három napja kábítószert ^ zabálna. Két ujjal fogja a bi- ^ zonyítványom, undor a képén, ^ elmégy apuskám kalauznak a s Az offenzívát két hete indí- % tóttá el a feleségem. Akkor $ még nem sejtettem semmit. $ 1 Csak annyit mondott: $ ; — Isteni cipőt vett Klári. $ : Tudod, olyan modem sár- $' kút.,, ^ , Oda se figyeltem. Egy héttel később mondott ^ ] valamit. ^, _— Azt hiszem, rövidesen ci- ^ < pőre lesz szükségem. Itt a ^ ] nyár... Ekkor egy pillanatra felfi- $' gyeltem. ^. Tegnap így szólt: $" — Szeretném, ha eljönnél^; velem cipőt venni. Erre már nagyon odafigyel- ^ < tem, de mielőtt szólhattam §« volna, már folytatta: ^ , — Jót tesz neked egy kis 11 séta és az idő is olyan szép... § Amikor a harmadik cipőüz-S] létből jöttünk kifelé, megkér- s deztem: $ j — Mondd, fiacskám, tulaj-1 j donképpen milyen cipőt S l akarsz venni ? § , Csodálkozva nézett rám. | — Természetesen fehéret, ä < hiszen nyár van. — Persze — mondtam és|' közben arra gondoltam, hogy ^, az eddigi három üzletben ^ mindenféle cipőt nézett, csak ^ fehéret nem. A negyedik cipőüzletben ^ fáradtan ültem le és türel- $ mesen vártam, hátha itt sike-^ rül. Negyed óra alatt kidé- ^ rült, hogy amelyik cipő tet-^ szett, abból nem volt megfe-^ lelő- nagyság, amelyekből volt, ^ azok nem tetszettek. Indulás^ tovább. Mikor az utcán rá- ^ gyújtottam, az öngyújtó rész- ^ ketett a kezemben. Feleségem^ is észrevette. ^ — Csak nem vagy ideges?^ — kérdezte aggódva § — Á, dehogy! Remekül szó-1 rakozom! Csak azt nem tu- *; dom, hogy mi szükség van én- ^ rám?! S — Na hallod? Csak nem ve-^ szék olyan cipőt, ami neked ^ nem tetszik ? § A hatodik üzleíbcn végre ^ sikerült az óhajtott cipőt S megtalálni. Feleségem felpró-fc bálta és elém állt. ^ — Ugye, milyen tündér!? ^ Odanéztem a cipőre, tény- ^ leg csinos volt, de élénk zöld Ä színű. I — Nagyon tündér! —| mondtam. — Nagyon tét- i szik ... csak úgy emlékszem, i mintha fehér cipőről beszél- í tél volna. ^ Csodálkozva nézett rám. ^ — Tényleg? Érdekes, én ^ már nem is tudom biztosan ... ^ (v. i.) I ///////>W///A/// Könyvek | — 37 nyelven J A Szovjetunió Miniszterta- $ nácsa mellett működő sajtó-^ bizottság legutóbbi ülésén jó- $ váhagyták 11 központi kiadó- $ vállalatnak a szépirodalmi 5 művek 1970. évi kiadására^ vonatkozó terveit. Ezekben a« tervekben jelentős helyet $ kaptak a Lenin születésének \ 100. évfordulója alkalmából; megjelenő kiadványok. A tér-; vek szerint erről a témáról $ összesen több mint 1.4 millió \ példányban adnak ki külön-« böző műveket. A tervekben külön fejeze-; tét alkotnak a hitleri Német-; ország felett aratott győze-\ lem 25. évfordulója alkalmá- * ból megjelenő kiadványok. * 1970-ben tovább folytatódik a« 200 kötetes „Világirodalmi! könyvtár” sorozat, ezenkívül a j „Népkönyvtár”. „A XX. szá-i zadi külföldi regény”, az; „Irodalmi memoárok” című * sorozat is. 1970-ben a mai szovjet írók: több. mint 870 műve jelenik: meg a szövetséges és az au-i tonom köztársaságok íróinak! műveit a Szovjetunió népei­nek 37 nyelvér adják ki. A kiadási terv 22 előfizetéses kiadvány megindítását ter­vezi, ezen belül az orosz klasszikusok müveinek négy és a szovjet írók műveinek ti­zenöt gyűjteményes soroza­tát, KÖNYVESPOLC Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál LEGENDA ÉS VALÓSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents