Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-16 / 189. szám
1969. AUGUSZTUS *16., SZ03IBAT rr,s 7 $IEC kMírlap UNIPRESS lesz A hozzá való alkatrészek egy részét Gyomron a Petőfi Tsz melléküzemében készítik. Fé- ftj^psre polírozzák, majd csomagolják a kávéfőzőtetőket, hogy aztán a gyárban összeszereljék. (Foto: Urban) A termelékenység emelésének útfoi Gazdaságos-e a gépesítésr Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése {!!.) A gépesítést, a fejlesztést — tegyük hozzá: helyesen — ma különösen körültekintő és szigorú gazdasági kalkuláció előzi meg üzemeinkben. A fejlesztés várható kiadásaival szembeállítják az elérhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, állóeszközben stb., s a javaslatok, a változatok közül végül is csak a legjobb hatásfokú intézkedéseket valósítják meg. Azokat, amelyeknél legkedvezőbb a fejlesztés költségeinek és az elérhető megtakarítósoknak az aránya. Az anyagmozgatás korszerűsítése ma még ritkán kerül ezek közé: információink szerint az idén például még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesztési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével járó kiadások ugyanis általában tetemesek, a mai számítási metódus alapján kimutatható megtakarítások viszont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a felszabaduló szállítómunkások bérét kalkulálják. A számítások végül is azt mutatják, hogy a szerény létszámmegtakarítás révén legfeljebb 10—20 év alatt térülhetnek meg a drága fejlesztési, gépesítési költségek. — Olcsó nálunk a munkaerő és drága a gép, ezért gazdaságtalan az anyagmozgatás korszerűsítése — érvelnek az illetékes vállalati vezetők. El kell ismernünk, sok igazság van e megállapításban. De az ipari forradalom küszöbén, a manufaktúrák időszakában is olcsóbb volt az ember, mint a gép — elnézést a történetietlen hasonlatért —, a kapitalizmus azonban ennek ellenére látványos gyorsasággal fejlődött. A kalkuláció ugyanis nem szatócs módjára, ádom-kapom alapon készül, függetlenül a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzataitól, a várható hatásoktól. Jelenleg például a korszerűtlen anyag- mozgatás úgynevezett rejtett költségeivel általában nem számolunk, holott ez többszöröse is lehet a nyilvánvaló költségeknek, a szállító-rakodó munkások bérének. Budapesten, az Alumínium Gyárban például nem régen felsőpályás szállítószalagot, konvejort helyeztek üzembe a propán-bután gázpalack gyártására. Közvetlenül nem nagy összeget: hat dolgozó bérét takarították meg. A gyártás átfutási ideje viszont a kon- vejor alkalmazása révén a felére csökkent, ami nem csekély forgóeszköz-megtakarítással járt. A termelt évi darabszám százezerről 250 ezer gázpalackra növekedett! És megszűnt a zsúfoltság. A gyártás szervezése kényszerpályára került a konvejorsor anyagellátása nem túrt fennakadást. Megszilárdult a munkafegyelem. , Ahhoz, hogy a konvejor mozgása ritmikus legyen, közös nevezőre hozták, szinkronizálták valamennyi gyártási műveiét idejét, . A 'szükségnek megfelelően ‘termelékeny Célgépeket szerkesztettek. Ugrásszerűen nőtt a termelékenység, javult a minőség, csökkent a selejt. A dolgozók könnyebb munkával, gyaloglás, cipeke- dés nélkül ma 10 százalékkal többet keresnek, mint előzőleg. Javult a gépek, a termelő műhelyek, a raktárak kihasználása. Az utólagos kalkuláció bizony még az Alumínium Gyár vezetőit is meglepte: a nagy befektetés, egy-két év alatt megtérült. Az anyagmozgatás korszerűsítésével járó megtakarítások egy része tehát teljes biztonsággal kalkulálható; a másik részénél viszont még a hozzávetőleges becslések esetén is bizonyos kockázatvál/- lalás szükséges. A teljes biztonság, a kockázatmentesség az anyagmozgatásban is, a gyártásban is a régi, idejét- í múlt módszerek konzerválója. Azt például egyszerűbb elhatározni, hogy még egy gyártó- berendezést üzembe helyeznek, ha mondjuk, az adott termék keresett, jó áron értékesíthető. Az értékesített termékek árában levő. nyereségből általában rövid idő alatt megtérül a befektetés. Ilyenkor viszont többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a késztermék nyílt és rejtett szállítási, raktározási, készletpövekedési ‘stb, költségeit, -TnfRda?t, amit a ..zsúfolts ág, a szervezetlenség növekedése, általában a hagyományos módszerek konzerválása okoz. Jelenleg tehát információs rendszerünk, kalkulációs mód- szérűnk is az cxtenzlv fejlesztés irányába hat, fokozva meglevő létszám- és termelékenységi gondjainkat. Sajnos, a termelés vezető szerepét mechanikusan értelmezve, népgazdasági méretekben is sokáig elhanyagolták a hatékony munka komplex feltételeinek vizsgálatát, fejlesztését, a közlekedés, az úthálózat, a kereskedelem, a szolgáltatások stb. bővítését, korszerűsítését.- S ez az erősen leszűkített termelési szemlélet nemegyszer még napjainkban is kísért. Kovács József (Következik: Eszközök és módszerek) Reformtapasztalatok Az idő — termelési tényező Könnyű a közmondást idézni: amit ma megtehetsz, , ne halaszd' holnapra. Nehezebb így cselekedni. Főként ha súlyos, sok embert érintő ügyben kell kimondani az igent vagy á nemet. Mint amilyen például egy gyár távlati fejlesztési terve, a gyártásszervezés tökéletesítése, az állóalapok bővítése, a termékösszetétel változtatása. A döntés: felelősség. Megkönnyíti, ha alapos elemző munka előzte meg, s kidolgoztak néhány, előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó variánst. Nehezíti, hogy a jövőben senki sem pillanthat bele tökéletes tisztasággal. Homályos folt, előre nem látható részlet, váratlan fordulat mindig akad. Mégis napról napra dönteni kell. Vállalva a kockázatot, a felelősséget, a döntés következményeit. A termelés, az anyagi javak előállítása: folyamát. Láncszemek szoros kapcsa. Egyik sem választható el a másiktól büntetlenül. A vevő türelmetlen Több ízben megtörtént a Váci Kötötárugyárban: a külföldi — nyugati — vásárló úgy jelentkezett, hogy vagy néhány napon belül szállítanak, vagy nem kell az áru. Más esetekben az idő mint tényező szerepe rejtettebb, de hogy mennyire fontos, azt például tapasztalhatták a Ganz Műszer Művek árammérőgyárának. exportőrei, amikor megcsappant az érdeklődés a korszerűség mércéje szerint öreg termékek iránt. Igaz, mindkét helyen végül is a gyár megtalálta a kedvező megoldást, de — nem ment köny- nyen. A gazdaságirányítás mai rendje a korábbiaknál jóval élesebben húzza meg egy-egy tevékenységi kör sugarai. A tervező keze alól kikerülő rossz konstrukció nehéz summában mérhető kárt okoz az egész gyárnak, hiszen ma a termék a nyakukon marad. A technológiai fegyelem szigorú megtartása, a műveleti utasítások állandó tökéletesítése a fölosztható nyereséget is megnöveli a kiváló minőségért kapott ártöbblettel, mint történt ez például a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál. A gyors termékfejlesztés s -kibocsátás nemcsak időelőny tehát a partnerekkel szemben, de anyagi előny is. Nincs olyan iparág, ahol az ún. időtényező fontossága ne növekednék. Nincs tehát olyan iparág sem, ahol közömbös lehetne, ma vagy holnap, esetleg csak holnapután hoznak meg egy már most aktuális döntést. Mégis megtörténik, hogy késve döntenek. Holnap- j ra halasztják, amit ma megte- hetnének. Ami fájdalmas benne: az egész közösség nyögi a halogatás következményeit. Azt, hogy a piacon megelőzték őket. Külföldi partnereik máshová pártoltak. Hitellehetőségeik megcsappantak. Fejlesztési alapjuk összezsugorodott. A halogatott döntés következményei az idővel arányosan hat- ványozódnak. Nincsen szünet Sokféle ága-boga van annak, miért történik, történhet ez így, amikor másként, jobban is lehetne. A vállalati önállóság erőteljes növekedése korábban ismeretlen terheket rakott a vezetők vállára. A piaci ismeretek még hiányosak, lassú az információáramlás. Időnként kiegyensúlyozatH ELY ISEG AVATÓ Pest megye 1919 Tegnap délután négy óraikor nyitották meg utoljára a „Post megye 1919” című emlékkiállítást a váci Vak Bottyán Múzeumban. A Pest megyei Levéltár által rendezett tárlait bebarangolta megyénket, Vác előtt Szobon nézhették meg az érdeklődők. — Igen, az utolsó állomás a mi városunk — kaptuk a múzeumi információt — de egyúttal az új — időszakos kiállítási termünk avatója is. Az építkezés tavaly kezdődött, a raktári helyiséget alakítottuk át — Hol vannak most a raktári anyagok? — A pincében tároljuk, bár az még egy kicsit nedves, de reméljük, minél hamarabb kiszárad. A kiállítás 14 tablója közül egy nem „vándor tabló”. A váci múzeum saját leleteivel tette gazdagabbá az emlékkiállítást. A tárlat szeptember 2-ig tart nyitva. Osztrák vendégek Osztrák gyógyszerészküldöttség érkezett hazánkba Georg Petrusnak, az Osztrák Gyógyszerész Kamara elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai megtekintették a soproni patikamúzeumot, majd a járás modern községi gyógyszertárait. Az osztrák küldöttség részt vett Szombathelyen a Vas megyei Gyógyszerészeti Társaság tudományos tanácskozásán. A tanácskozáson Georg Petrus előadást tartott. Melléküzemágban tevékenykedem rjm... Kellene valami mel- tl léküzemági tevékenységet folytatnom. Manapság divatcikk lett a melléjcüzemági tevékenység, oly annyira, hogy hivatalos neve is van: melléküzemági tevékenység. Irtó jól hangzik. Az ember csinál valami izét, úgy mellékesen, s mindenütt elmondhatja, hogy melléküzemági tevékenységben tevékenykedik. Pompás. Én ugyebár újságíró vagyok. Ez a fő profilom. Azért hoztak létre engem, hogy a nagy társadalmi munkamegosztás keretein belül én megírjam azt, ami szerintem érdekli az embereket. Természetesen azt is megírom, ami az ég világon senkit sem érdekel, de ez csak utóbb derül ki, amikor a fizetésem már felvettem. Nem szégyenkezem különösebben, mert úgy érzem, hogy eme fő- foglalkozásom termékeinek lényegesen kisebb hányadáról derül ki, hogy selejt, hogy a kutyának sem kellett, hogy méltatlanul vettem fel a fizut, mint számos gyárunk lényegesen drágább termékeiről általában. Pedig „saját árucikkemet” bizonyisten egyedül csinálom, míg a gyárakban azért ugye mégiscsak több kézen megy át az a vacak, amiről egy-kettőre kiderül, hogy ka- cat. De félre a kalandozással, ez a kor már akkor lejárt, amikor még nem is volt újságíró, amikor az első tudósító, a bizonyos Anonymus mester ükapja sem élt talán még. A lényeg az, hogy miután nekem is van fő profilom, miután nekem is megvan a feladatom a társadalomban, ezekután teljes joggal vághatok neki a nagy célnak: melléküzemági tevékenységet szervezek magam számára. Mi legyen, mi lehetne az? A logikus mondjuk az lenne, hogy mint afféle irka-firka ember, olyan szellemi melléküzemági tevékenységhez kezdjek, amelyben a legfőbb termelőerő személyemen túl a toll, vagy az írógép. Félre azonban e botor gondolattal, mert ez logikus. Utóvégre mi abban a ráció, hogy mondjuk regényt, drámát, vagy reklámverset, avagy uram bocsá’ táncdal szöveget írjak? Abszolúte semmi. Ez ebből a tanulság. Nekem olyan melléküzemági tevékenység kell, amelyben nem mellékes a mellékes, de mellékes, hogy logikus-e, képességeimhez, adottságaimhoz alkalmas-e a tevékenység. A tapasztalatok legalábbis számos esetben azt igazolják, hogy a melléküzemági tevékenység csak akkor igazán melléküzemági tevékenység, ha az égvilágon semmi köze nincs a főiyzem- ági tevékenységhez.., Tehát mondjuk gombaszakértő leszek. En ugyan spéciéi a gombát ki nem állhatom, őket egymástól sem színre, sem fajra meg nem különböztetem, de ettől azonban még igazán melléküzemági tevékenykedhetek a gombászás terén és folytán. Az sem lenne megvetendő, ha spitzbubikat készítenék, kereken oválisát, ami nincs is, de ha lenne sem kellene az égvilágon senkinek. Már ezért is szimpatikus a számomra. Esetleg megpróbálhatnék valamiféle sajtbüdösi- tő gyártásával, bár. a büdös sajttól jómagam irtózom, sem tehenem, sem juhom nincs és ha lenne, megőrülnék, hogy mi a fenét kezdjek egy bé- gető vacakkal a belváros első emeletén — de viszont ez is melléküzemági tevékenység lenne. Még nem döntöttem. De azt hiszem, keresek egy szövetkezetei és ha a szövetkezet megvan, akkor majd csak kitalálok valamit, amit az én szakértelmetlenségem mellett fogják szakszerűen majd gyártani és kutya sem fogja megvenni. Lehet, sőt biztos, hogy a szövetkezet a tánccso- portjándk utolsó gatyáját is ráfizeti, de mi közöm hozzá. Az én melléküzemági tevékenységemre é n nem fizetek rá. Ez tuti! | gén, döntöttem: mellék1 üzemágban fogok tevékenykedni. Szövetkezetek figyelem! Jövök! (egri) lanná válik a cég pénzügyi helyzete, mert megnőttek készletei, mert legfőbb vevői nem fizettek. S tagadhatatlan: szubjektív tényezők is szerepet játszanak a gyorsaságban vagy halogatásban. Nemcsak a rátermettségre, tudásra, tájékozottságra gondolunk. Alja is, hogy a termelés mai biztonsága — s sajnos, erre sok jel van a megyében —, a termékek könnyen értékesíthetősége elfedheti a holnapi teendőket. S arra is, hogy létezik megcsontosodás, a megszokotthoz való ragaszkodás, s bizonyos egzisztenciális aggodalom. Nem kockáztatni, nem belevágni semmibe, egy-két év még a nyugdíjig, s majd átveszik akkor a fiatalok a mar- sallbotot. Addig meg fusson csak a járt úton a kocsi, abból nem lehet baj. Márpedig baj lesz belőle. A termelés, a termelésfejlesztés folyamat, szünetet, kihagyásokat nem ismerő tevékenység. Anol megszakítják ezt a folyamatosságot, s az egyéni érdek maga alá gyűri a közöst, fél vagy egy esztendő tétlensége pótolhatatlannak bizonyulhat. Pótolhatatlannak vagy csak kín-keservvel csökkenthetőnek, mert a versenyben előnyre tettek szert a konkurrens cégek, mert a piacon nem szándékokat s indokokat, hanem termékeket mérlegelnek s ítélnek meg. Napjainkban, amikor ötévenként kicserélődik a gépipari gyártmány- struktúra, amikor a vegyiparban évente negyven-hatvan százalék között van az új termékek aránya, amikor a fogyasztási cikkek piacán hétről hétre új modellek tűnnek fel, egyetlen magyar vállalat s annak egyetlen vezetője sem bánhat bőkezűen az idővel. Fölélni a tartalékokat ? Az idő mint termelési tényező ma még nem élvezi azt a megkülönböztetett figyelmet és helyet, amit megérdemel. Másodrangúként való kezelésében része van a korábbi beidegződéseknek. A kereskedés helyetti elosztásnak, a külföldi piacok alig érzékelt hatásának, mindannak, ami a múltban valóban háttérbe szo- rítQtta az idő mérlegelését. Része van azonban annak is, hogy az első reformesztendőben a vártnál s a tervezettnél könnyebben sikerült elérni a nagyobb nyereséget, azag: az új gazdaság- irányítási rendszer alapjaiban már új útra terelte a vállalati gazdálkodást, de részleteit tekintve még nem sarkallt erre. Ma még — ideig-óráig — futja a gyűjtött tartalékokból, a jelentős ráhagyásokkal készült tervekből. Kérdés: meddig? Fölhasználni a tartalékokat, s újabbakat nem gyűjteni — rossz gazdára vall. Élvezni a tegnapi munka gyümölcseit, a termékfejlesztés, a gyártástökéletesítés hasznát, s közben elfeledkezni arról, elodázni azt, hogy a holnapi eredményeket ma kell megalapozni, már több, mint rossz gazda módjára sáfárkodni a lehetőségekkel. Ez már veszélyes út, anyagilag, erkölcsileg egyaránt veszélyes, s nemcsak egy-egy embernek, de egy egész közösségnek árt. Ezért szükséges s elengedhetetlen, hogy maga a közösség őrködjék jövője felett. A kommunistáknak, a szakszervezeti tanács tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is újra meg újra számon kérni a gazdasági posztokon állóktól: mit tesznek ma a holnapért, hogyan gondolják, alapozzák, alakítják a jövőt? Ott, ahol esetleg egy-egy ember a maga nyugalma, biztonsága, fixen kiszámított nyugdíja érdekében megpróbálja megállítani az időt, s a cselekvést halogatással váltja fel, időben el kell hangzania a baráti, de határozott figyelmeztetésnek. A közmondás igaz, A holnapra halasztott tennivaló már ütközik, torlódik az akkor aktuálissal, bűvös, áttörhetetlen kör jöhet létre. Megakadályozni ezt csak közös, kivételt nem ismerő, mindenkit egy irányba mozgató s határozott cselekedetek sorával lehet. Mészáros Ottó \
